Konyha (Rosie A. otthona)

Angelique & Rosie

E l ő z m é n y

Igen tudom, minél jobban gondolok a rosszra, az előbb utóbb megtörténik. Akarva akaratlanul. Ha a jóra mantrázok rá, akkor az fog beteljesülni. Így értem el azt, hogy boldogulni tudjak nem látóként is. Ez úgy ahogy sikerült is.
Nem eszik sokat… várom a folytatást, hogy miért nem. Valami a gyomrával van?  Vagy teljesen más miatt nem eszik rendesen? Aggódom, persze, hogy aggódom. - Igen…? - ez már az elején is elég komolynak hangzik. Bökje ki csak nyugodtan, hogy mi nyomasztja. Annyi mindent kérdeznék, de nem akarok mindent rázúdítani egyszerre. Inkább hagyom, hogy elmondja azt, amit el szeretne mondani. Egy biztos. Ha bármiben tudok neki segíteni, akkor segítek.
- Összeütünk valamit. - érzem kezének szorítását, ezúton fel is állok, fogva az ő kezét, a másikba a bögrémet kapom meg, aztán a konyhába indulok Vele.
- Képzeld. Nem is meséltem. Felolvastattam a havi horoszkópomat, de nem kellett volna, elég siralmas. - forgatom meg a szemeimet.
- A hét eleje könnyedén fog menni, de a végén katasztrófába megy át. Van amikor bejön, de van amikor szar az egész ahogy van. Hiszel a horoszkópokban? Mert ebben most nem hiszek, úgy fog menni, ahogy azt én szeretném. - csacsogok a konyháig érve, ahol a pultra csúsztatom a falig a bögrét, onnan nem fog leesni, elvileg a mikrotól 1,5 méterre lesz. Leguggolok és kinyitom az alsó szekrényt, elgondolkodok egy pillanatra. - Tudod mit. Csináljunk valami egyedit. A múltkor kipróbáltam egy finomat. Muffin sütőbe csináltam. Ízre finom volt, sőt! Isteni volt.  Van toast kenyér, bacon, meg sajt is, hogy petrezselyem van-e…fogalmam nincs. – nevettem el magam a végére. Majd benyúltam a muffin sütőért. Megtapogattam, a forma hasonlított, szóval becsuktam, felálltam és feltettem a pultra. - Csináltál már ilyesmit? - érdeklődtem felé fordulva. - Rose szereti az ilyen finomságokat?

- Nincs semmi baj, ne aggódj!
Mosolygok rá, mert ilyenkor mosolyog a hangom is, de hogy biztos lehessen abban, igazat mondok, megsimogatom kedvesen az arcát. Annyira szeretném kibökni, de nem lehet, még nem. Még Rose sem tudja, s azelőtt elég rossz lenne - már nekem, meg neki ha utólag kiderül - eláruljam másoknak. Pedig tényleg rettenetesen szívesen osztanám meg az örömömet Rosieval.
- Csak nem? Mit írtak?
Kérdezek vissza kíváncsian. szeretek vele akár a leglényegtelenebbnek tűnő témáról is csevegni, mert számomra semmi sem lényegtelen, ami vele kapcsolatos. Nagyon jó barátnak tartom és igyekszem én magam is viszonozni mindazt, amit tőle kapok. Mert fontos számomra, s ez így természetes barátnők között.
- Én már rég nem olvastam az enyém, valahogy mindig vagy a bicska nyílt ki a zsebemben tőle, vagy elment az életkedvem is.
Persze ezek mindkét része erős túlzás, de amúgy tényleg ez a horoszkóp egy látható méreg. Akármennyire is nem hisz benne az ember, mindig szöget üt a fejében egy na ne már, mikor olvassa.
- Óh. Hát kinek mi a katasztrófa. Lehet, hogy valakinek letörik a cipősarka.
Nevetem el magam, aztán sorra veszem válaszomat a kérdésére.
- Alapjáraton nem hiszek, de van olyan, amikor egy csomót tud segíteni mindaz, ami benne foglaltatik. Hogy is mondjam, megerősít bizonyos dolgokban, vagy alátámasztja miért is volt minden olyan, amilyen.. mondjuk én általában utólag olvasok csak és megpróbálom megkeresni mi az, amiben igaza volt, s miben nem, hiszen olyan dolgokkal kapcsolatban kerül elő, amiket már megéltem.
Mindenkinek megvan a horoszkópolvasási perverziója, az enyém ez például.
- Rendben, szeretem az újdonságokat.
Várok, amíg előveszi a sütőt, s közben odalépek a mosogatóhoz, hogy kiürült bögrémet elmossam. Ha Rosieéban sincs már semmi, akkor azt is elmosom és a csöpögtetőre helyezem.
- Nem, még soha az életben. Pontosan hogyan is kell nekilássunk? Szereti, ha újat próbálunk ki, igen. Bár a klasszikus palacsinta mindent visz nála még mindig.