Egy újabb nap, ezúttal a családi napon kell jelen lennem. Hála az égnek Darius kedvese elég rég óta nem tette be a lábát ide, sőt! Mintha kerülte volna a helyet, vagy magam sem tudom, de talán itt nem kellett attól félnem, hogy betoppan, nem úgy mint az irodámba, mert oda könnyedén be tudta tenni a lábát. A bátyám szobájának közepén álltam, és koordináltam a pakolást, a rendezkedést. Ez a pillanat is elérkezett, hogy az én ízlésemre formáljam át a helyet. Nekem biztos, hogy jó lesz, kényelmes és otthonos. Elvégre erről szólna a családi villa is nem? Hogy otthon érezzem magam. A titkárnőm egy lakberendezőt is felfogadott, megmutattam a szobámat neki, és azt is megosztottam vele, hogy sürgős arculatváltást akarok, nem akarom, hogy napokig üres legyen a szoba. Így korán reggel érkeztem, a belsőépítésszel egy időben, az pedig egyáltalán nem érdekelt, hogy a szüleimnek nem fog tetszeni amit látnak, de leszartam. Darius holmijait levitettem a pincébe, ott jó helyen lesznek. Saját gardróbom lett, új fürdőszoba, és nappali meg a háló is teljesen új kinézetet kapott, cirka egy nap alatt, de ehhez nem egy embert kellett megmozgatnia a belsőépítésznek, hanem többet. Nem érdekelt, sem a pénz, sem az idő, csak a végeredmény. Estére pedig már a saját szobámban fekhettem, minden Dariustól mentes volt, még az öltönyeit is lecseréltem, nem akartam az övéit hordani, akkor sem, ha itt voltam. Az ebéd csendben telt, nem igazán értettem, hogy mire jó ez a színjáték, de ha az anyáméknak szüksége volt erre, ám legyen. Beszélgetni viszont nem fogok velük, kínos volt és csendes. Most pedig, hogy át lett variálva a lakosztály, komolyan elgondolkodtam azon, hogy maradok, legalább egy éjszakát. A tekintetem megakadt az úszómedencén, és úgy döntöttem, hogy nem ártana úszni, rég úsztam, igaz, hogy eddigre már vacsora után voltunk pár órával, de nem zavartattam magam. A szüleim sem szóltak hozzám, a lényeg az, hogy végezzem el a rám bízott feladatot, játsszam el, hogy én vagyok Darius. Épp a hosszokat úsztam a medencében , amikor a komornyik megzavart, hogy telefonom van, a céges. Így kiszálltam a medencéből és kiültem a napágyakra egy kényelmes frottir fekete törölközőbe burkolózva, és ott folytattam a további tárgyalást az ügyféllel. Lépteket hallottam, de nem érdekelt, hogy ki az, addig nem, amíg legalább hallja, hogy a telefonon fontos megbeszélést folytatok. Ezt már mindenki tudta Dariusról, hogy nem jó ha megzavarja telefonálás közben. Mégis…odakaptam a pillantásomat, először csak a magas sarkúba bújtatott lábon akadt meg a tekintetem, majd egyeztettem tovább, aztán újra visszaskilott a pillantásom a bokákra, a lábfejre. Aztán egyre feljebb, és feljebb, csinos lábak, meg kell hagyni. Áttúrtam a vizes hajam és egyre feljebb haladtam, szoknya és egy igazán formás derék, aztán mell magasságban sem lehetett panasza, halványan ismerős volt valahonnan, megdörzsöltem az orrnyergem, és kicsit össze is csippentettem, majd hátradőltem a napágyon és semmitmondón vezettem végig a tekintetem a melltől felfelé megjelenő arcon. Ahogy sejtettem, egyetlen nőnek sincs bejárása a Reynolds villának, csak neki. Befejeztem a beszélgetést és összefontam a karjaimat fektemben. - Terra. –vettem tudomásul a jelenlétét.– Minek köszönhetem a jelenléted, a látogatásod?
Hogy mit keresek én itt, a Reynolds villa közelében azok után, amit velem tettek a tulajdonosai? Nem csak az örököse, a szülei sem igazán voltak a legsegítőkészebbek az elmúlt időszakban. Nem mintha naponta terveztem volna látogatásokat tenni ide, de azért mégis érdekelt volna mi a helyzet Dariussal, mármint bővebben, nem csak fél mondatban összesürítve. Valószínüleg ez lenne az egyik - rejtett - oka az ittlétemnek. A hivatalos és kevésbé rejtett pedig az, hogy ha nem jövök el, az a sajtónak is gyanút fog és elkezdenek szaglászni utánunk. Egy újabb botrány pedig egyikünknek sem hiányozna. A személyzet egyik tagjától hamar megtudom, hogy a villa pontosan melyik területén is tartózkodik az én drága jövendőbelim. Nem kellett útbaigazítani, hogy merre induljak, majdnem annyira ismertem már ezt a villát, mint a sajátomat. Akaratlanul is az arcomra költözik egy hamiskás mosoly, miközben kiszúrom a medence környékén Dariust, aki épp egy telefononos beszélgetést folytatott valakivel, legalábbis a hangokból erre következtettem. (Persze az is lehet, hogy a józan esze időközben felmondta a szolgálatot és elkezdett magában beszélni. ) Ahogy közeledtem viszont világossá vált az is, hogy nem, valóban telefonon beszélget. Hmm, nem tűnik szexuális jellegűnek. Nem túlzottan foglalkoztam azzal, hogy nem szereti, ha telefonálás közben zavarják meg, mert én mindig is kívételt képeztem a szabály alól, legalábbis addig, amíg zökkenőmentes volt a kapcsolatunk. Most pedig már nem nagyon érdekel, mit gondol a dologról. Miközben közeledtem felé a kopogós magassarkúmban, az arcvonásaimat próbáltam rendbe szedni, magamra öltve a hideg szívű ribi szerepét, hogy még véletlenül se vehesse észre rajtam az aggodalomnak egy apró jelét se. A laza köszöntése sem ért váratlanul. – Darius. – Szólítom nevén én is, hozzá hasonlóan. Úgy teszek, mintha szíven ért volna a folytatása. – Miért, már meg sem látogathatom a jövendőbelimet ok nélkül? Főleg azok után, hogy olyan sokáig el voltál távolítva a térképemről. – Fogalmazom direkt személyesen, ezzel is kifejezve az ellenszenvemet a szülei viselkedését illetően. Természetesen mindezt nyálas, kissé gunyoros hangsúlyon mondom, hogy még véletlenül se lehessen kiérezni belőle a törődést.
Kezdőlap 
Tárgy: Darius lakosztálya (Reynolds villa)
