HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Hard Rock Café

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Hard Rock Café
Szer. Márc. 23, 2016 6:06 pm
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Patricia June Calhoun
avatar
Inaktív

Avataron : Bryce Dallas Howard
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Május 29, 2017 4:01 pm
 



 

- De nem lehet mindig csak a rosszra készülni! A jót kell bevonzani… - ingattam a fejemet, még ha nem is volt véresen komoly a téma. Erről tényleg határozottan így gondolkoztam. – Akkor meg belekezdhetnénk egy végtelen vitába ezzel kapcsolatban, szegény pasas meg egyből kereket oldana két ilyen ostoba nőszemély elől. – vázoltam fel a lehetséges végkimenetelt, de azért nem tartottam ettől a veszélytől. Azért sem, mert gyanítottam, hogy Norah tényleg nem csatlakozna hozzám egy ilyen remek programban.
- Játsszak melléd kerítőnőt? – kérdeztem felvont szemöldökkel, látszólag komolyan. – Szerintem nem örülnél neki, ahogy én sem igazán. Bár a maga nemében vicces lehet az is, de sosem szerettem, ha helyettem akartak választani. – mosolyodtam el a végére. – Egyébként neked bármikor szívesen elmondom a véleményem, emiatt ne aggódj! Nem kell hozzá tanulmányt írnom… - szélesedett ki a mosolyom. Egy barátért bármit, igaz?
- Figyelj, ezzel a legtöbb zsaru így van. Tudod mekkora utálat ül a szemükben, amikor rám néznek? Nem a segítséget látják, hanem az ellenséget. – de én már tényleg megtanultam ezt elengedni, nem akadtam fent. Most is csak megvontam lazán a vállaimat. – Ha kötelező megjelenni nálam, akkor az számukra a világvége, úgyhogy nem lep meg, hogy Gabriel is pontosan így vélekedik erről. – egyetértettem vele, még ha én nem is ismertem a fickót. Meg Norah se annyira, az tény, de ez most abszolút mellékes volt. Általánosítottam, a tapasztalataim alapján.
- Ebben ne legyél olyan biztos. – forgattam a szemeimet, mert bizony voltak olyan rendőrök is, akik szándékosan keresték a rázós helyzeteket. Beszéltünk is ma már az egyikükről, de most nem akartam Rickre gondolni annál többet, mint amennyit feltétlenül muszáj volt a téma miatt. – Az idiótát valóban megjátssza, és az elmeállapotával sincs gond, csak olyasmiken ment keresztül, amit képtelen feldolgozni, hiába nem vallja be. – és ezzel talán már így is túl sokat mondtam, úgyhogy gyorsan vállat vontam, és belekortyoltam a méretes italomba, aminek legalább a fele már el is tűnt azóta.
- Ez a férfiaknak gyakran hibája, azt hiszik mindent csak ők tudnak megoldani, pedig tudjuk, hogy nem. A nők oldanak meg mindent. – vigyorodtam el jókedvűen, mert ez szerintem egy örök vitaforrás lesz a két nem között. – Egyébként remélem, hogy te leszel az, aki előbb megmenti az ő seggét, és legalább felocsúdik ebből a hülye hozzáállásból. – ingattam a fejemet rosszallóan. A rendőr férfiak tényleg mind nagyon hasonló mentalitásúak voltak, mintha csak ez alapján válogatták volna ki őket az akadémián.
- Nem tudom. Úgy tűnt, hogy tényleg komolyan gondolta, mert teljesen kiakadt azon, hogy miért nem lehetséges. – forgattam a szemeimet türelmetlenül, ahogy eszembe jutott a jelenet. – Mindenesetre erre nem fog sor kerülni, ez teljesen biztos. – jelentettem ki szinte teljes meggyőződéssel. Ha rajtam múlik, akkor biztosan nem fogunk ebbe az irányba lépni, de kinéztem belőle bármit, még a trükköket is. – Nem tudom, hogy egyáltalán képesek-e haverkodni, tényleg olyan magányos farkasnak tűnnek. Pedig mindenkinek kellenek barátok. Ha kimehetne terepre Willoughby, akkor vicces lenne őket társakként elképzelni… - morfondíroztam a lehetőségen. Valószínűleg egyből kinyírnák egymást a túl sok hasonlóság miatt, vagy a nehéz kezdet után tényleg legjobb haverokká válnának.
- Most már még jobban érdekel! Majd szépen mosolygok rá. – biztosítottam Noraht, ajkaim pedig egyből felfelé görbültek. – Benne vagyok! – bólintottam nagyot, hogy aztán gyorsan kiigyam a maradékot, és a frissen hozott pohár után nyúljak. – Még szerencse, hogy ide nem gyerekek járnak. Teljesen ki szokott akasztani, mikor tizenévesekkel van tele egy szórakozóhely. Mit kezdjek én egy suhanccal? A múltkor bepróbálkozott egy, szerintem nem lehetett több húsznál. – meséltem el a sztorit két korty között. Pedig nem jártam túl sűrűn ilyesfajta helyekre azért.
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Hétf. Május 29, 2017 10:18 pm
 



 


Norah & Trish
Ladie's Night


-Vonzom én a jót, csak felkészülök más eshetőségekre is.- vigyorgok, hiszen tudom én, hogy vonzás törvénye meg izé, de sajnos én még mindig nem tudok ebben hinni. Nekem marad a realitás, hogy bele kalkulálom a terveimbe, hogy igenis, néha balul sülhetnek el a dolgok.
-Szegény pacák...- kuncogok az elképzelésen, hogy neki állnánk vitázni, kié is legyen a pasi és szinte látom magam előtt a jelenetet, ahogy értetlenül pislogna a fazon, majd szép csendben lelépne.
-Dehogy, de a randi tapasztalataidból fel tudnék készülni, hogy hogyan érdemes viselkedni egy randin.- vonok vállat mosolyogva, mert hát tényleg nem vagyok egy nagy randizós típus. Fogalmam sincs, hogy milyen témákról érdemes beszélni, mert még ezeknek is meg van ám a maga sorrendje, hogy például nem a gondjaimat kezdem ecsetelni az első randin, de az én esetemben például az se biztos, hogy jó, ha a melót szóba hozom. Egyből elhátrálnának a puhányabbak -ami mondjuk nem is olyan nagy baj-, gondolván, ez a csaj zsaru és tuti, hogy elég tökös is.
-Tudom, hogy számíthatnék a tanácsodra és hálás is vagyok ezért.- változik mosolyom szelídebbé, mert tudom jól, hogy Trish, bármikor is hívnám, segítségemre lenne. Ennyire már sikerült megismernem, hogy tudjam, igazán önzetlen ember.
-Nem tudom, én valahogy nem így gondolom. Inkább örülök, hogy ennyire törődnek velünk, mert egy-két ügy tényleg durva tud lenni, ami mindenkiben nyomot hagy. Annál rosszabb nincs, mint amikor valaki játsza a macsót és azt hiszi, hogy puhánynak fog tűnni, ha beszél az érzéseiről vagy a gondolatairól.- fejtem ki egy kicsit -vagy talán túlságosan- hosszasan a véleményem, majd kortyolok kicsit az italomból, hogy ezzel is elkussoltassam magam. Sokszor annyit tudok beszélni Trishnek, hogy már én sajnálom, ugyanakkor ez nem egy megszokott dolog tőlem, szóval, övé a megtiszteltetés.
-Hát igen. Van, aki túlzott humorral próbálja palástolni, hogy amúgy odabent marcangolja valami. Én is ismertem ilyet.- más kérdés, hogy kevesen gondolkoznak el azon alaposabban, hogy mire fel akar valaki mókamester lenni a szakmában, de nekem tök egyértelmű volt. A való életben is az mosolyogtat meg sokszor másokat, aki belül sír.
-Jajj, azt annyira élvezném. Dagadna a mellem hetekig, ha én menteném meg őt először. Persze, biztos lesz több alkalmunk is ilyesmire és nem is kívánom, hogy valaha rázós szituba kerüljünk, de ez ugye elkerülhetetlen.- mert hát isten őrizz, hogy azt kívánjam, hogy Gabriel életveszélyes helyzetbe keveredjen, de ez az elgondolás, hogy megmutathatnám neki és kicsit felnyitnám a szemét, hogy igenis, én is hasznos vagyok, jó lenne.
-Pedig egy vacsora nem a világ vége. Lehet, hogy jobban megnyílna, mint egy kezelésen valaha fog, mert úgy állna hozzá, hogy randi, te pedig sunyi módon gyűjtenéd az infókat. Na és persze az is lehet, hogy kiderülne, hogy amúgy tök cuki pasi...- kuncogok, holott szerintem ez a vacsora dolog remek ötlet. Én biztos, hogy élnék ilyesmivel és kipróbálnám, nem-e beválna. Amúgy sincs semmi egy vacsiban. A végén még az is lehet, hogy Trish tényleg élvezné a dolgot vagy akár megtetszene neki Rick.
-Vagy nagyon jó haverok lennének, mert hasonlóak, vagy rühellnék egymást. Nem tudom. Kíváncsi lennék egy ilyen esetre.- csóválom a fejem, mert tényleg képtelen vagyok rájönni, melyik verzió az esélyesebb. Én simán el tudnám őket haverokként képzelni, bár tény, hogy Gabe talán nem viselné jól Rick poénkodásait. Fene se tudja. Majd egyszer talán összekerülnek úgy, hogy mi is jelen leszünk és rájövünk, mi a jó válasz.
-Hidd el, mosoly ide vagy oda, az ő arca rezzenéstelen maradna. Olyan, mint a Terminátor.- röhögök, bár ez egyáltalán nem vicces, viszont megfordul a fejemben a kérdés, hogy vajon hogyan viselkedne Trishel? Lehet, hogy vele meg tök normális lenne. Vagy azért, mert szimpatizálna vele, vagy azért, mert tudja, hogy ő a pszichiáter és megpróbálna barátságos lenni, hátha jó véleménnyel lenne róla.
-Hát igen, bár vannak nők, akik meg kifejezetten élvezik, ha fiatal srácok legyeskednek körülöttük. Igazság szerint, a legtöbbjük annyira kölyökképű, hogy én még akkor is pedofilnak érezném magam mellettük, ha már elmúltak 18 évesek.- forgatom a szemeimet, mert valahogy nem is igazán tudom megérteni, hogy tud egy 35-40 éves nő kisebb kalandra vonulni egy olyan fiatal pasival, de ez mindenkinek a magánügye. Én nem tudnék, az tuti.
-Pár év múlva lehet, hogy mi is a fiatal pasikra vadászunk majd.- jegyzem meg meglepetten, de aztán elnevetem magam. Viszont, tényleg nincs kizárva a lehetőség. Szerintem ezek a nők se úgy képzelték el anno az életüket, hogy majd ők 30 fölött erre lesznek rászorulva. Remélem, mi nem fogunk így járni.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Inaktív

Avataron : Bryce Dallas Howard
Kor : 34

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Kedd Jún. 06, 2017 11:01 am
 



 

- Na, persze! – forgattam a szemeimet mosolyogva, mert nem hittem én neki egy percig sem. Egyébként én sem feltétlenül éltem ezzel a vonzásos dologgal, de tanácsolni még remekül tudtam azért másoknak. – Ó, szerintem mind más és más, és partnertől is függ, és soha semmi nem ugyanolyan. – legyintettem egyet könnyeden, bár tudtam én, hogy ezzel ő maga is tisztában volt, és inkább talán csak viccnek szánta. Amúgy sem gondoltam azt, hogy én lennék a legalkalmasabb egyén arra, hogy tanácsokat osztogassak másnak ebben a témakörben.
- Nyomot hagy ugyan, de sokan szeretnek erről nem tudomást venni, aztán majd jönnek a rémálmok, meg a feszültség, amit nem tudnak hová tenni. – annak mindenképpen örültem, hogy Norah legalább másként vélekedett erről, mert így tudtam, hogy ha baja lenne, akkor hozzám fordulna. Bár azt hiszem, hogy most már a kapcsolatunkból fakadóan is így történne. Akkor is, ha nem köteleznék rá, hogy jelenjen meg nálam. – Hát persze, ez teljesen megszokott sajnos. Humorral elterelni a figyelmet remekül lehet, csak én már immunis vagyok rá. – mosolyodtam el halványan. Igazából már nem is tudtak az ilyen viccek megnevettetni, inkább bosszantónak találtam a viselkedését annak, aki ehhez a trükkhöz próbált folyamodni.
- Figyelj, nem tudhatod még, hogy mi lesz! Bár jobban örülnék, ha nem lenne szükség senki megmentésére sem, de tudom én, hogy ez nem így működik. – sóhajtottam halkan. Igazából nem is tudtam, hogy képes lennék-e együtt lenni egy rendőrrel. Folyton izgulni miatta, és hiába dolgoztam velük, talán pont ezért ismertem már nagyon jól őket. Nem volna az olyan jó ötlet, ez egészen biztos, de igazából felesleges is törnöm rajta a fejemet, hiszen nem terveztem kapcsolatba bonyolódni senkivel sem az őrsről.
- Szerintem elég hamar rájönne, hogy mire megy ki a játék. Meg randin amúgy sem szeretek dolgozni, meg igazából máskor sem így magánemberként. Bevallom, sokszor esem bele abba a hibába, hogy az agyam már át is áll, de olyankor magamra erőszakolom, hogy ne tegyem ezt. Szörnyű dolog ám! – ingattam lemondóan a fejemet, mert nem tehettem ugyan róla, de utáltam, hogy így van. És másokat is bizonyára bosszantott, ha esetleg lebuktam emiatt. – Egyébként biztos nagyon cuki… amikor alszik. – vigyorodtam el szélesen. Sőt, talán még akkor sem, de ezt már csak magamban tettem hozzá, mintegy mellékesen.
- Ha nagyon akarjuk, szerintem valahogy kivitelezhető lenne… - vetettem fel sunyi mosollyal, bár egyelőre még nem tudtam, mégis hogyan. Azért az ötletet bedobtam: - Csak akkor neked is együtt kéne vele vacsiznod! – vigyorodtam el szélesen. Szép lett volna egy négyes randi, nem mondom. Szerintem a fiúk frászt kaptak volna az egésztől, mi meg nevethetnénk a markunkba. – Jézusom, ez egy kicsit azért bizarr! – állapítottam meg a fejemet rázva arra, hogy Gabriel lenne a Terminátor. – Bár, ha a teste is olyan, akkor azért nem rossz! – elgondolkozva szürcsöltem bele a koktélomba, ha már így előttem pihent.
- Tudom, ne is mondd! Szerintem szánalmas dolog ilyennel keresni az elvesztett fiatalságot. – ráncoltam a homlokomat rosszallóan. – De örülök, hogy ebben egyetértünk, mert akkor ma este biztosan nem kell majd ferde szemmel néznem rád! – szélesedett ki a mosolyom a gondolatra. – Áh, azt azért nem hiszem! – most már fel is nevettem jókedvemben. – Én azért nagyon remélem, hogy pár év múlva már nem lesz szükségem arra, hogy bárkire is vadásszak, mert már lesz, akit sikerült elejteni. – ez a gondolat már sokkal jobban felvillanyozott.
- Na, én amondó vagyok, hogy igyuk ezt meg, aztán irány a tánctér! – vetettem fel az ötletet, megemelve a poharamat.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Vas. Dec. 24, 2017 8:04 pm
 



 





játék vége






Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Szomb. Ápr. 14, 2018 8:49 pm
 



 

Végre kiszabadulhattam az íróasztal mögül, ahol az utóbbi időben egyik aktát a másikig meg vissza tologattam csak, persze nem saját elképzelésből fakadóan. Képek alapján kellett megírnom csak a jelentéseket a legtöbb esetben és olyan ügy nem is esett be, ahol nagyon nagy kérdés lett volna vagy akár egy percig is fejtörést okozott volna, hogy mi lehetett a kiváltó oka a tűz létrejöttének.
Normál esetben ma is ugyanúgy telt volna a nap, ha Hughes nem jelent beteget. Az ő dolga lett volna az egyik belvárosi kávézó éves tűzbiztonsági ellenőrzése, ami többek között a tűzjelzők megfelelő működésének vizsgálatából, a poroltók és a tűzvédelmi előírások betartásának ellenőrzéséből, illetve a tűz esetére elkészített menekítési terv átnézéséből – is – áll és az egész procedúra végén egy halom papírmunka megcsinálása után az engedély megadásából, hogy a tűzbiztonsági előírások mindegyikét betartják, eleget tesznek nekik. Nem nagy munka és viszonylag gyorsan is lehet vele végezni, ha rutinos már benne az ember. A papírmunkát mondjuk nem ma vagy mindenesetre nem itt fogom megcsinálni, de a terepmunkát megnyertem magamnak túlórába. Nem gond, végre tényleg nem a négy fal között kell lennem és legalább magamra vehetem a kiglancolt egyenruhámon kívül a másikat is – amit egyébként hordok, amikor nem vagyok a jelenlegi állapotomban és amit messzemenően jobban is kedvelek, mert kényelmesebb és akkor még csak egyetlen előnyét említettem –, bár tény és való, mostanra nagyjából alig férek bele. Még szerencse, hogy némi trükközéssel megy a dolog, a nadrágtartó úgyis fent tartja, így az derékrész összegombolásának hiánya nem okoz kellemetlen meglepetést, a kabát pedig eltakarja a kis csalást. Bár annyit már nem takar, hogy elfedje a más állapotomat. Egy darabig még sikerült a bővebb ruhák alá elrejteni, így a félidőn túl viszont már esélytelen.
Mielőtt még azonban kivonulnék – egyedül, mert jelenleg szükségtelen, hogy más is kísérjen –, még dobok egy smst haza, nem csak a késés miatt, hanem azért is, mert a kiskorúért nem fogok már odaérni a gyerekmegőrzőbe és valakinek el kell hoznia.
Amint mindezzel megvagyok, már semmi nem tart vissza, hogy kimenjek a megadott címre. Péntek délután lévén a kávézóban van forgalom és, ha nincs is tömve emberekkel, az ajtó folyamatosan nyílik és csukódik hol az érkezők, hol pedig a távozók áthaladása miatt. A pult és a kávézó első részlegét hagyom legutoljára az ellenőrzés folyamatában. Nincs különösebb oka, inkább csak ehhez van kedvem. A raktár nyugisabb hely és az van kevésbé szem előtt, aztán jön a hátsó vendégtér és végül az első rész, ahová a belépést követően érkezhet meg mindenki, aki betér ide.
Leszámítva azt, hogy néhány rekeszt arrébb kellett rángatni az útból, a raktárral gyorsan megvagyok. A hátsó vendégtér azonban már egy egészen más eset és nem csak azért, mert az itteni tűzjelzőkészülék egyáltalán nem működik..


Vissza az elejére Go down
Margaret B. Sullivan
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Jessica Chastain
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Kedd Ápr. 24, 2018 6:47 pm
 



 

Egy kicsit izgatott voltam, de szerintem ez természetes, ha az ember üzleti tárgyalásra megy. Már többször belefutottam egy jónak tűnő hentes hirdetéseibe, és mivel az utóbbi időben meggyűlt a bajom a saját beszállítómmal, ezért úgy döntöttem, hogy egy próbát mindenképpen megér a dolog. Ezért is jelöltem ki a mai napot, mert amúgy is volt dolgom Seattle-ben. Igen, még az sem zavart, hogy nem Tacomában lenne az illető, hiszen nekem a minőség volt a legfontosabb.
Azt viszont mindenképpen nagyon vártam, hogy megkóstoljam a termékeit, és a saját szememmel is lássam, hogy mennyire frissek a húsok. Arra is megkértem a telefonbeszélgetésünk alkalmával a tulajdonost, hogy legyen olyan kedves és állítson nekem össze egy árajánlatot, amennyiért megérné neki áthordani hozzám a hústermékeket.
Némi eszegetés meghozta az étvágyamat, a tárgyalás pedig az elégedettségemet. Aláírt szerződéssel a hónom alatt távoztam a hentesüzletből, és roppant büszke voltam magamra, amiért számomra előnyös üzletet sikerült kötnöm. Előbb-utóbb egészen bele fogok ebbe rázódni, igaz? De hát gyakorlat teszi a mestert, ahogy a mondás is tartja. Senki nem születik úgy, hogy mindent tud, én meg ezt a területet korábban messziről elkerültem. Azért hát, hogy megünnepeljem ezt a nagyszerű teljesítményt, úgy döntöttem meglepem magam egy ebéddel.
A választásom végül a Hard Rock Cafera esett, és egy jól megtermett hamburgerre. Mostanában nem ettem ilyesmit, ezért már a gondolatától is összefutott a nyál a számban. Természetesen sültkrumplival kértem, némi szósszal, és egy nagy adag limonádéval. Amíg ez utóbbit kortyolgattam, érdeklődve néztem a városrész forgatagát odakint, meg a benti cserélődő vendégeket. Így szúrtam ki a futólag felbukkanó, ismerősnek tűnő nőt is.
Nem kezdtem el feltűnően integetni neki messziről, hogy felhívjam magamra a figyelmét, pedig igazán hálás voltam neki. Természetesen egyből felismertem, de az ember már csak így van azokkal, akiknek az életét köszönheti. Ha ő nem lett volna ott a sárlavinánál, valószínűleg sokkal rosszabbul alakul a sorsom. Még csak meg sem tudtam neki akkor köszönni, minden olyan gyorsan és sűrűn történt. Most itt lett volna a lehetőség, de olyan céltudatosan tűnt el, hogy nem akartam ostoba tinédzsernek tűnni azzal, hogy megörültem neki. Így aztán ücsörögtem tovább türelmesen, abban bízva, hogy majd talán a távozása alkalmával esélyem lesz odainteni neki, és esetleg hálából meghívni valamire.
Talán nem fogadja majd el, de úgy véltem, hogy egy próbát mindenképpen megérne a dolog, így újabb adag korty után ez még jobb ötletnek tűnt számomra. El is mosolyodtam a poharam pereme felett, amíg vártam a megkésett ebédemet.
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
Szer. Május 09, 2018 4:10 pm
 



 

A rossznak tűnő tűzjelzőkészülékkel több probléma is lehet; a legkézenfekvőbb, amikor szimplán elfelejtik bekapcsolni, aztán lehet még gond az elektromos vezetékkel, a kismegszakító lekapcsolásával vagy lecsapódásával, ha elemes a szerkezet, akkor az elem lemerülésével és ezeken túl még maga a szerkezet meghibásodása is szóba jöhet, aminek szintén lehet ezer meg egy oka. Ilyenkor az a dolgom, hogy sorra vegyem, mégis miért nem hajlandó működni, ez pedig némi időbe telik. Annak okán viszont, hogy a raktárban lévőnek semmi baja és tökéletesen működik, nem nagyon aggódom, igazából nincs is mi miatt. Aktív tűznek nincs jele és erősen kétlem, hogy ilyesmiről lenne szó, nem ez az általános.
Egyszer kénytelen vagyok kimenni az autóhoz, hogy behozzak onnan valamit – elemet és egy másik műszert, ami segíti a munkámat –, amikor feltűnik egy vörös nő, a vonásai pedig nemhogy rettentő ismerősek, pontosan tudom, honnan is. A legtöbb esetben összefolyik azoknak az arca, akiket ilyen-olyan vészhelyzetből segítek ki. A munka hátránya, hogy míg az elején nagyon nehéz nem a szívünkre venni minden egyes esetet, addig később hozzászokik az ember annyira, hogy nem tudja már megkülönböztetni később kivel, mikor és mi, hogyan volt. Naponta 3-4 riasztás átlagos, van, hogy aztán ez a szám igencsak megsokszorozódik, előfordul.
Ha épp felém pillant és elkapja a tekintetem, akkor odaintek neki. Az ő esete más volt és nem csak azért, mert abban a lehetetlen helyzetben rajtam volt a sor, hogy bemásszam hozzá és kiszedjem a felborult járművéből. Sokkal személyesebb okok, élmények kötnek ahhoz a naphoz, így pedig nem tud belesimulni az átlagos hétköznapok adrenalin túlfűtötte kavalkádjába. Most viszont a munka az első vagyis hát nem céltalanul lézengek a kávézóban és megzavarni sem szeretném az ismeretlen-ismerős vonások tulajdonosát.
Visszatérve a jelzőkészülékhez, hamar rájövök a probléma nyitjára; villanyszerelő kell, mert az elvileg bekötött érzékelő nem kap áramot, így pedig nem több egy haszontalan szerkezetnél. Amire viszont nem számítok, azaz, hogy a nálam lévő hordozható készülék bejelez. Viszont nem egyértelműen, hiszen nem csipog szakadatlan, csak közvetlenül a mennyezet vagy a fal – kifejezetten az egyik fal – mentén. Így pedig több kérdés is felötlődik; leginkább az, hogy miért?. Sok jóval azonban nem kecsegtet, amit tapasztalok.
Hosszasabb keresgélés után, amikor meglelem azt a pontot, ahol a legmagasabb értéket mutatva jelez a mérő, rájövök, hogy mi lehet a gond. Legalábbis erős tippem van rá. Leszedem az egyenruhámra erősített csákányt, hogy megnyomjam az álfalak egyik lapját és amit ekkor tapasztalok, na az egyáltalán nem nyugtat meg. A központnak azonnal leadom a jelzést; sürgősen küldjenek ki egy egységet. Aztán az üzletvezető értesítése jönne, hogy azonnali hatállyal evakuálni kell az épületet, csakhogy az oxigént kapott tűz felerősödik és utat talál kifelé a megbontott rétegen át. A reakció benne van a pakliban, másképpen viszont nem ellenőrizhető, csakis hőtérképpel, de az a szerkezet rohamkocsikon van, általános ellenőrzésekkor nem bevett használati eszköz.
- Mindenki azonnal kifelé! – a pánik okozása egyáltalán nem célom, de a falon beömlő füstmennyisége szerintem sokkal inkább rendelkezik frászfaktorral, mint az, hogy kifelé kell őket küldjem. Lehetőleg minél előbb. Azzal azonban kevéssé számolok, hogy a lehetséges következmények között, aminek az előfordulási lehetősége kb kettő a százhoz, pont most fog bekövetkezni.
A falban szaladó elvezetések – valószínűleg egy rosszul bekötött gázvezeték, mert annak rohadtul nem kellene, nem szabadna itt elfutnia – berobban és habár a detonáció nem végzetes erősségű, akkora ereje azért van, hogy a környezetét néhány méterrel arrébb repítse, a hirtelen kiszabaduló láng- és hőmennyiségről nem is beszélve.
Jóval arrébb lök engem is, a padlóra érkezve az oldalamra. Baromi nagy szerencsém van, hogy se asztal-, se szék darab nem talált el közben és bár rám tör a frász, hogy baja esett a szívem alatt növekvőnek, automatikusan igyekszem cselekedni; vagyis kiküldeni, kivinni azokat, akik még nem tették meg, mert lehetőségük sem volt elhagyni a helyiséget.
- Kifelé, mindenki, most! – szólítom fel a bent lévőeket még egyszer, hogy aki bír mozogni az menjen. Persze a földre kerültek már más kategóriába esnek.


//bocsi, hogy csak most //


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Hard Rock Café
 



 

Vissza az elejére Go down
Hard Rock Café
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Similar topics
-
» Café Grumpy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: