Főbejárat (uszoda)

New game - Trinity & Adam

"Áttehetnénk a találkozót az uszodába?"
Öt szó. Semmi magyarázat vagy bő kifejtés, amit az sms karakter határ miatt egyébként sem lenne képes kezelni, de elárulja a lényeget. Hogy még mindig találkozni akarok Trinityvel. Hogy továbbra is igényt tartok a társaságára, ha már előre megbeszéltük, hogy összefutunk valahol a klubbon kívül beszélni. Csak mint régi barátok. Semmi elvárás. Eredetileg az egészet én össze akartam kötni egy kávézással az egyik cukrászdában a belvárosban, ahol éppen új süteményeket tesztelnek két hétig, de a sors kissé közbeszólt. Pontosabban a sorsnak azon része, amely a volt feleségemmel kapcsolatos. Mióta Caterin része volt a plázai balesetnek egyszerűen nem erősségem a nyugalom és ennek most iszom meg a levét. Tegnapelőtt reggel annyira elgondolkodtam edzés közben, hogy nem figyeltem és elég csúnyán lezúgtam az egyik rosszul rögzített selyemkötéllel együtt a magasból. Szerencsére mindig felhúzom a hálót és zuhanni is tudok, de így is éreztem, amint elég csúnyán elkapja a lábamat a másik kötél, mielőtt engedne és két napja kissé sántítok is miatta. A doki szerint csak húzódás, az izmok és idegek nem sérültek, de kizárólag kíméletes sportot végezhetnék mellette. Ami nekem nem az erősségem, tekintve, hogy mihez vagyok szokva. Elsőre vissza sem akart engedni a saját elképzelései szerint crossfitnek tartott edzésekhez, utána sikerült felvilágosítanom róla, hogy nem fogom abbahagyni. Egész életemben, vagyis nagyjából hat éves korom óta csak nagyon kevés olyan időről tudok beszámolni, amikor nem edzettem és nyújtottam, ezek is maximum két-három napig tartottak és a vizsga időszak vagy betegség számlájára lehetett őket írni. És minél idősebb vagyok, annál fájdalmasabb utána a visszatérés, így addig nyúztam, amíg bele nem egyezett, hogy olyan láb kímélő sportok, mint az úszás mértékkel, nem fognak rontani a dolgon. Ami igaz és ésszerű is, de egyben hozzá kell igazítanom a saját beosztásomat a városi uszoda nyitva tartásához, amelynek egyik eredménye, hogy vagy Trinity-t hanyagolom miatta, amire nem lennék képes, vagy túl ideges leszek, amivel meg neki árthatok és ugyanúgy holnapra megbánnám. Köztes megoldásként maradt, hogy ráírtam, hátha neki is belefér egy úszás. Ami vicces, tekintve, hogy nagyjából minden testrészét és minden szögből láttam, de smink nélkül még nem volt szerencsém hozzá...
A találkozót a főbejárathoz beszéljük meg, ahol a kedves dolgozó felvilágosít, hogy az uszoda nagyjából másfél órán át van még nyitva, ami szerintem éppen elég néhány hossz leúszásához. Meg egy kis játékhoz, az attól függ, hányan is lesznek az árnyékos helyeken. Tekintve, hogy hétköznap este van és viszonylag hideg idő, nem számolok túl sok kíváncsiskodóval. Ami eléggé hasznos, mert Triny még mindig egyike azon kevés embernek, akivel sok kényelmetlen vagy éppen mások számára igencsak kedélyborzoló dologról lehet szabadon beszélni. A közös múlt és érdeklődési kör nagyon könnyűvé teszi vele a beszélgetéseket és ezt igyekszem is mindig a tudtára adni valamilyen módon. És remélem, sikerül is. Nem szeretek olyan rideg jégtömb lenni, amilyennek például az apámat ismertem fiatal koromban. Sajnos azonban az emlékeimben élő férfi legnagyobb rémületemre egyre inkább kezd rám hasonlítani. Leszámítva talán a verés részt. Mert őt ott és akkor nem érdekelte, mekkora fájdalmat okoz és ezt mennyire akarja a partnere. Számomra van valami nagyon megnyugtató abban, hogy közös beleegyezéssel és határok között mozog a dolog. Szeretem elhitetni magammal, hogy ez a legnagyobb különbség köztünk...
Kell néhányat pislognom, hogy az elkalandozó kellemetlen gondolataimból vissza tudjak térni a belépő nőhöz és őszintén tudjak végre figyelni rá. - Köszönöm, hogy eljöttél, hogy vagy? - a mosoly még nem megy, de merem remélni, hogy a remek megfigyelő képességei mellett azt azért észrevette, hogy én komolyan gondolom a kérdést és figyelek is a válaszára. Mert ő fontos nekem. Az egyik legjobb barátom, aki tudom, hogy semmi miatt nem nézne le. És ennek semmi köze a munkájához, hanem a személyiségéhez. - Ugye nem okoztam vele túl nagy felfordulást, hogy csak reggel szóltam a helyszín váltásról? - elvileg azelőtt, hogy dolgozni ment és még volt ideje bepakolni. Nem akarom, hogy miattam boruljanak a meglévő tervei. Ahhoz nincs jogom...

Adammel azért jó a viszonyunk, mert félszavakból is megértjük egymást. Rövid üzenetére egyszavas válaszom volt.

"Rendben"

Nem túlzottan zavarta meg a napom menetét a hirtelen jött változás, csak pár perccel előbb kellett elindulonom az irodámból. Lényegtelen és bagatel változtatás.
- Ne is mondd, Drágám... Egy tűzvédelmi ellenőrrel töltöttem az egész napomat. - puszilom meg orcájának jobb és bal felét, majd mosollyal fogadtam a második kérdését. - Egyáltalán nem, sőt! Így is felszaladt pár grammocska a fenekemre, nem is akkora baj, ha nem tömöm magam süteményekkel.
Jobbom ujjait szám elé teszem, úgy nevetek aprót, sikkeset, majd mellkasán húzom végig ujjaimat, így biztosítva őt arról, hogy nem történt semmi baj. - S veled? Jobban van már a lábad?
Pillantok a sérült testrészre, majd újra a szemébe. Ó, azok a gyönyörű íriszek, mennyire rabul tudnak ejteni még most is... Sóhajomat talán a kérdésemre adott válasz azonnali reakciójának gondolhatta, pedig több volt abban. Sokkalta több. S most, hogy Caterin és közte újra bimbózni látszik a szerelem, nem is tudhat róla, hogy még mindig...
- Utállak azért, mert aggódnom kell érted. Soha többet ne csináld ezt velem! - újabb érintés, alkarján húzom végig ujjaimat, majd elkapom a tekintetem és magassarkúim kopogása a kasszához vezett. Kettő jegyet kértem, plasztik kártyával fizettem, s még mielőtt megszólalhatott volna, már újra előtte voltam, tündöklő mosollyal és elnézést kérő tekintettel. - Én sem szóltam semmit sem két hete, amikor megleptél azzal a két mozijeggyel. Édes a bosszú, nagyon-nagyon édes...
Nevetem újra el magam, majd a bejárat felé pillantottam, ahol időlegesen is, de el fognak válni útjaink. Lábára néztem, majd újra tekintetét fürkésztem. - Arra gondoltam, kapsz tőlem tíz másodperc előnyt a baleseted miatt, de akkor hova tűnne a virtus, a kihívás? - újra fel kellett nevetnem, melyet az uszoda alulájának visszhangja csak erősített.
- Aki először az egyes rajtkőhöz ér, gonoszkodhat valamit a másikkal. - arcom komolyra vált, majd hátat fordítok neki. - Felkészülni, vigyázz ... rajt!
Egy pillanatra még hátranézek, majd amilyen gyorsan csak tudok, a lengőajtó felé futok, hogy kinyissam azt és eltűnjek a női szakasz irányába.

-*-

Hosszan élveztem az öltöző magányát. Nem mondhatnám, hogy túlzottan nagy feladat lett volna átvedlenem az egyszerű, kétrészes fekete fürdőruhába, inkább magamat akartam összeszedni. Felkészülni arra, hogy újra szinte ruha nélkül fogom látni Adamet, hogy újra olyan közelségbe kerülök majd hozzá, amilyenre már régóta nem volt példa. Talán ezért is utasítottam vissza az utóbbi időben, hogy én foglalkozzak vele a klubban. Egy megbeszélés, egy új vendéggel való foglalkozás, egy fejfájás ... kifogások, mellyekkel elhárítottam, hogy olyan közelségbe kerüljek vele, ahol talán már nem tudom visszafogni magam. S most az uszoda, mondtam volna le?
Nem is figyeltem az időt, nem is törődtem azzal, hogy én legyek az első a rajtkőnél, így amikor kiléptem az öltözőből, már ott láttam őt. Sóhaj és visszafogott bizsergés nyalt lúdbőrt a testemre, biztosan csak a hirtelen jött hőmérsékletváltozás és a tengernyi víz klóros illata. Összeszedetten lépdeltem felé papucsomban, törölközőm balomban szorítottam, copfba fogott hajam vállamat verdeste. - Már majdnem elfelejtettem ezeket az izmokat.
Hazudtam neki, majd ledobtam a törölközőm és a papucsom, hogy hátratett kezekkel álljak meg előtte. - Rendelkezz velem, dominus... - sütöm le a szemem, de ajkaimon hamiskás mosoly jelent meg.

Trinity érkezését nem lehet nem észrevenni. A nőnek megvan az a fajta kisugárzása, amely vonzza a férfiakat. Egy angyali arc, egy csodálatos test és látszik rajta, hogy azzal is tisztában van, hogyan használja ezeket. Mondjuk, a munka mellett ez nem nehéz, nekem sem volt vele gondom évekig, hogy bevessem a sármomat a nőkkel szemben. Egyszerűbb volt, mint a szokásos utak...
- Tűzvédelem? Hadd tippeljek, nem nagyon örültek a vészkijáratok számának, de mivel ez még mindig szabályos, elfogadták. Egek, de szívesen megnéztem volna az ellenőr fejét, amikor betévedt a zöld szobába - már a gondolat is megmosolyogtat, tekintve, hogy tisztában vagyok vele, az emberek normális része számára mennyire kínos és kellemetlen egy-egy ilyen helyiségben való tartózkodás. A felnőttek nyolcvan százaléka valamilyen lágyabb módon azért el tudja fogadni a szado-mazo és egyéb fájdalommal járó szexuális kapcsolatok létét, mert minimális mértékben az életükben ők is igénylik az ilyesmit, de attól még csak a felső tizenöt az, aki tényleg élvezetet is lel az ilyesmiben. A statisztikák szerint pedig éppen ők az unatkozó gazdag feleségek, a felsőbb vezetők túl sok hatalommal a kezükben és persze az elkényeztetett kis hercegnői apucinak, akiknek annyira megszokottá vált az uralkodás az életükben, hogy nem tudják nélküle elképzelni a kapcsolatukat. Meg persze az olyanok, mint én, akiket valamilyen trauma ért és ez a világ az, ahol következmények nélkül tudják levezetni a stresszt. A lényeg, hogy egy sima középszintű ellenőr nem kifejezetten a téma tudora és nem fogadja jól, amit itt meg kell tapasztalnia. Én már csak tudom, az adóhivatalba küldött papírok esetében néhányszor végig néztem, hogy izzad le egy régi vetélytársam, amikor megpróbálja fapofával átnézni őket. Ahogy azt is, hogy nem akarja beismerni, de amikor kicsit pihenni akar, mindig azt nézi meg, mennyi a raktárkészletük gyertyából.
- A fenekedre nem lehet panasz, ott szerintem nincs férfi, aki ne preferálna pár grammot, amíg ilyen szépen formálja - mosolyodom el és leplezetlenül végig simítok a kérdéses részen, amikor közel hajol hozzám, hogy puszit adhasson. Úriember nyilván inkább a hátánál támasztaná meg, vagy a derekánál, de én nem vagyok az. Pontosabban vele nem. Üzlettárs? Igen. Barát? Igen. Domináns? Oh, de mennyire. Márpedig ha valakit bántalmazol és az ájulás pereméig küldöd az orgazmusok tengerébe, akkor a visszafogott úriember jelző kitörlődik a szótárából rád vonatkozóan.
- Javul, de a doki pihentetné. Én meg nem, így egyeztünk ki úszásban - vagyis röviden, azért ide hívtam, mert ez az egyetlen sport éppen, amelyet végezhetek és sajnos az uszodának is limitált a nyitva tartása. Mennyivel könnyebb lenne, ha valamelyik szálloda engedné, hogy az övébe is látogathassanak vendégek, de sajnos ebből a szempontból kissé elitisták. Tudom, mert megpróbáltam bejutni kettőbe is, mielőtt ide korlátozódott a figyelmem. Az ő nyitva tartásuk pár órával tovább tartana és nem kellene miatta meglévő programokat lemondanom vagy áthelyezni... Trin érintése azonnal visszaránt a jelenbe, ahonnan tulajdonképpen el sem szakadtam a szemei pedig magukra hívják fel a figyelmet akarva, akaratlanul is. Megint van bennük valami, amit nem tudok no. Vágy, fájdalom és valami rejtett, amit még előlem is titkol. És az utolsó szelíd visszautasítása óta, hogy beszéljük meg, nem kérdeztem rá újra és nem is fogok. Ha titkokat akar, az övéi. Ha pedig beszélni, én itt leszek. Nincs olyan dolog a kapcsolatunkban, ami miatt elítélném őt valaha is, ezt pedig jól tudja...
- Hogy mi? - a hangomban minden meglepetés benne van, amikor kifejti, hogy most akar versenyezni, amikor én le vagyok sántulva, de még így is csak mosolyogva beleegyezni tudok a dologba és hagyni, hogy indítson majd eltűnjön a női öltöző ajtaja mögött. Őrült nő, de ezért a legjobb barát.
A férfi öltöző teljesen kihalt, így percek alatt fürdőnadrágba bújik, elzárom a cuccaimat a mobilon és a törölközőn kívül, majd egyenesen a medence széléhez megye hogy lepakoljak az egyik ágyra. A lábamon nem sok látszik, vörösödés jelzi minimális szinten, hol a sérült izom, amely miatt nehezebben mozgok. Ennek oka, hogy a rajtkőhöz közel helyezkedem el és őszintén meglepődöm, hogy Trin még nincs itt. Mintha azért akart volna nyeri, hogy gonoszkodhasson. Mindegy, sok időm gondolkodni nincs, mert felbukkan és nem tudom levenni a szememet az alakjáról és a fürdőruháról, amit hozzá választott. Nagyon dögös, amit nem csak én, de az a néhány nyugdíjas is kiszúrt, akik a meleg vizű medencében relaxálnak már egy ideje. Ez biztos, hogy feldobja a vérnyomásukat. Az enyémre is hatással van, csak az eredmény még nem látható jól szemmel. Munkahelyi ártalom, mondhatni, elég jó vagyok a testi reakciók irányításában...
- Mit szólnál, ha bemennénk a vízbe és utána tárgyalnánk ki, pontosan mit is nyertem? Tényleg nem számítottam rá, hogy első leszek - teszem fel a kérdést, majd előre engedem őt, hogy válasszon, a rajtkő vagy az oldalt lévő kislétra vonzza-e inkább. Nekem nem lesz nehéz a választás, mivel a lábammal az ugrálás sem jó ötlet, én egyértelműen a kevésbé szexi módon fogok a medencébe jutni. De nem tagadom, hogy az ő látványát élvezném, ahogy ugrik. Már, ha tud. Néha sikerül elfelejtenem, hogy nem mindenkinek van olyan múltja, mint nekem és sokak számára már ez is kifejezetten nehéz feladat. - Egyébként, van ez a fürdőruha zöldben is? - mindenkinek megvan a maga kis fétise a nagyon kívül, én imádom a harmonizáló színeket egy nőn, legyen az a szem-, haj-, bőr- és ruha-szín. Trinity vöröses hajához és barnás szemeihez pedig szerintem a smaragdzöld kifejezetten tetszetős lenne...

Sosem érdekelt, ha mások megbámulnak. Persze élvezem, ha fürkész szempárok figyelme rám fordul, de ezek sosem bizonytalanítottak el, sosem pirongatták meg arcomat, sosem álltam le és kértem ki magamnak a levetkőztető tekinteteket. Azok a nyugdíjasok is így pillantottak most éppen rám, de kizártam őket gondolatvilágomból, s csak egyetlen emberre figyeltem. Az ő véleménye számított, az ő tekintetét akartam magamra vonzani, az ő gondolataiba akartam beférkőzni, de sosem tudtam annyira, hogy ne csak barát legyek. Ó Adam, miért?
- Amit az úr parancsol. - nevetem el magam, amikor meghallom kérdését, majd felállok a rajtkőre és a nem létező közönségemet üdvözölve kifordulok a nézőtér felé. Intek nekik, sőt kicsit még meg is hajlok, majd egy kecses mozdulattal csobbanok a vízben, versenysportolókat megszégyenítő tehetséggel. Olvastam valahol, hogy a medence létrája nem azért van, hogy az ember befelé használja, így meghagyom a nyugdíjas módszert Adamnak és az ő fájós lábának.
A víz hirtelen összeszorítja a testemet, hiszen olyan hideg, hogy szinte már fagyos. Azonban rettentő gyorsan hozzászokik a szervezetem a hirtelen jött változásnak, s amikor a férfi a korláthoz ér, én néhány méterre onnan dagasztom a vizet. Hajamat teljesen átáztatta a medence nedves közege, hátranyalva tapad koponyámhoz, arcomról pedig a sminkem azon utolsó maradványai is eltűntek, amiktől az öltözőben nem tudtam tisztességesen megszabadulni. Figyelem a férfi minden mozdulatát, ahogyan a fájdalomtól nehezen lépked a létra fokain, s elsüthetnék egy gyenge poént, de visszafogom magam. Nem illendő, bár mikor zavart ez engem valaha?
- A helyedben sietnék, lassan egy egész sor alakul ki miattad. - szavaimat az vízfelszín vitte tovább, hiszen amint lábaimmal dolgoztam, hogy a víz felszínén maradjak, fejem ajkaim vonaláig emelkedett ki, mint Neve Campbell és Denise Richards azon az ikonikus képen. Vártam rá, hogy végre ő is a vízbe csobbanjon, hogy újra közelebb lehessek hozzá, hogy mézédes hangját halljam... - A következő alkalomra lesz zöldben. Smaragdzöld, igaz?
Mosolygok, amint közelebb kerülök hozzá, s a lelkem arra ösztönöz, hogy öleljem meg, s csókoljam, ahogy csak tudom, de elmém lehűti zakatoló szívemet, mint az imént a medence vize a testemet. - Caterin hogy van? Nem inkább mellette lenne a helyed?
Az végső lelombozó erő, volt feleségének említése. Megvárom válaszát, miközben kicsit távolodok tőle, majd alámerülök egy pillanatra. Kell tőle a távolság, a mosoly álarca, a távolra vezető gondolatok.
- Tényleg nem számítottál rá, hogy első leszel? Volt valaha olyan, hogy nem a te igényeidet helyeztem a sajátjaim elé? Adam, milyen szub lennék, ha nem a te győzelmed szolgálnám? - kicsit megrázom a fejem, majd ismét alámerülök, de most hosszabb időre. Talán tíz-tizenkét másodperc telhetett el, amíg lent voltam, s ez alatt újra csak növeltem a távolságot kettőnk között. Már jó öt méter volt a disztancia, amikor újra látszódott a fejem, s hangom komolyra váltott. - Rendelkezz velem, dominus...

//16+, nehogy utólag reklamáljon valaki

Parancsolni. Ja persze. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy a szabályok messze nem ilyen tiszták a kettősünknél. Trinity szubmisszív alkat, én pedig domináns vagyok. Elméletileg én irányítok és ő leli örömét abban, hogy követi a parancsokat. És én ezzel tökéletesen ki is tudok egyezni, mert szükségem van a tudatra, hogy szabad vagyok és én döntök. Ugyanakkor mindkettőnk számára tiszta, hogy a befejezést mindig is ő fogja kimondani. Mert a játék akkor ér véget, amikor ő akarja. Nem csak egy alkalomra, szeánszra vagy éjszakára, hanem véglegesen is. Számomra ő testesíti meg a tökéletes partnert, aki élvezi a fétiseimet, nem riad vissza a legvadabb vágyaimtól sem és elfogadott úgy, ahogy vagyok. Egy tökéletes világban valószínűleg szeretném is. Ez a világ viszont messze nem tökéletes. És én két nő közé rekedtem. Az egyiknek mindent megmutatok magamból és láthatja, hogy a szívem másé. A másik csak a felszínt karcolgatja, mégis hozzá fogok tartozni. Hiába próbáltam tőle szabadulni, nem megy. De nem is érdemli meg, hogy azt a sok mocskot, ami az én életemet alkotja, rázúdítsák. Így tartom a távolságot. Mégis, ez az életem. Minden választás az enyém volt benne és meg tudok békélni a hatásukkal. Csak tudat alatt várok arra, hogy egyszer Trinity végre megtalálja a saját boldogságát és szabaduljon. Mert megérdemli ő is. Csodálatos lélek. Akit mindig hiányolok, ha távol van tőlem. Mégis tudom, hogy ez lesz a vége. Nincs férfi, aki képes lenne a szerelme régi szexpartnerének jelenlétét elviselni. Ahhoz túl büszke és birtokló mind. Még én is. Mikor erre jogom nincs is életem nőivel szemben...
A fájdalom térít magamhoz, a tény, hogy megint próbáltam egyenesen állni és a lábam azonnal jelezte, erre még nem áll készen. Utálok megsérülni. Minden szempontból pocsék ápolt vagyok. Nem bírok megmaradni a fenekemen. Hiányzik a mozgás, minden formában. És ennek részeként a szokásos feszültségem megtriplázódik. Most is közel járok hozzá. Trin mozgását és ugrását elnézve pedig nem fog megártani a hideg víz sem. Be kellene ugornom. Csak nem tudok. Marad a mászás. Lassan, a létrába kapaszkodva. És minden fokkal jobban érint a jéghideg víz, jólesően szúrja a bőrömet. Lehet, hogy alapvetően szadista vagyok, de a mazochizmus is egykor az életem része volt. Nem önként és választva, mégis régi ismerős minden fájdalmas dolog. Nem is kell kétszer kérni, hogy a vízbe kerüljek, ahol már egyenlően az erőviszonyok...
- Pimaszkodj még egy kicsit és a következő alkalommal kapsz néhány extra kiegészítőt az úszáshoz - fenyegetem meg halvány, ördögi mosollyal, ami akkor jellemző leginkább rám, ha már valamit kigondoltam, amit én élvezni fogok, de a másik félnél ez nem olyan biztos. Egy csodálatos bikini sok mindent megmutat és minimálisan takar. De még ez sem elég, hogy minden kis gonosz játékot felfedjen. Egy apróbb csipesz és egy piercing között a ruha anyagon át nincs különbség száraz állapotban. Nedvesen meg nem kell mutogatni. És az öregek biztosan szívrohamot kapnának a szomszédban, ha elmondanám nekik, mi mindennel lehet észrevétlenül kitömni egy lány nyílásait. Láttam már rezgő és vízálló játékokat. Sőt, használtam is. Máson...
- Caterin még gipszben van, így nem. Egyikünk sem kedveli a tétlenséget - márpedig két ideges és mozgásilag korlátozott személy esetén, akik közül minimum az egyik még szexuálisan túlfűtött is, ez egy nagyon rossz recept. Amiből feszültség levezetés, másnapi megbánás és későbbi kínos találkozások sora meg néhány megtört szív jöhet csak ki. Ezért is menekültem részben el. Egyenesen az egyetlen biztos személy karjaiba. Szemét dög vagyok, amiért olyan emberhez megyek a gondjaim elől, akiről tudom, hogy nem tehetek olyat vele, amivel mélyebbre ásnám magamat a szemében. Vagy csak egyszerűen Trin örök elfogadására volt szükségem? Nehéz kérdés...
- Olyan, aki teret enged a saját élvezetének is. Kivételesen nem bántam volna, de ha már ilyen kezes bárány vagy... azt hiszem, ma este a cicuskám bemutathatja a mosdatási képességeit - virágnyelv. Hogy én mennyire utálom és milyen idegesítően melegnek lehet tőle tűnni. De vannak még néhányan és hallanak. Nekem pedig van annyi tisztesség érzetem, hogy ne nyíltan mondjam ki a kérésemet. Mert egyértelmű, mit szeretnék. Trinyt, a tehetséges száját a farkamon és a mélytorok kísérleteit. Valamit, amiben mindig is elég jó volt ahhoz, hogy könnyedén kiugrassza a férfiakat vele a koncentrációból. Még emlékszem, milyen volt először megtapasztalta. Mint amikor áram ráz meg, de a nagyon kellemes fajtából. - Két hossz oda-vissza, ha nyersz, hagyom, hogy helyszínt válassz! - szólítom fel, miközben elrúgom magamat és csapkodni kezdek a víz felszínén a karommal. Nem vagyok valami gyors úszó, de ez remek kiegészítő sport az akrobatika mellé, így könnyedén fel tudok venni egy jó tempót, amivel megmozgatom a felső testem a lábamnak pedig esélye van pihenni is. Az első hosszt szinte végig szelem, beleadom a feszültséget, ami korábban ott lapult a felszín alatt. Másodikra más nem vagyok olyan gyors. Jó néhányszor nagy levegőt véve el is merülök, hogy percekig csak az ujjam látszódjon ki a vízből vagy még annyi sem. Jó érzés eltűnni. És úgy felbukkanni, hogy Trinity elé kerüljek az utolsónál. Esélye sincs nem nekem ütközni. Vagy szabadulni, mert azonnal a gerince aljára kulcsolódik a karom. Pont a feneke fölé. Furcsa így leázott hajjal, smink nélkül látni. Talán még soha nem volt rá esélyem. De tetszik, ami fogad. Sokkal fiatalabbnak tűnik tőle...

Hallgattam a szavait, s a féltékenység kerített hatalmába. Nem attól érzem a szívemet mardosó érzést, amit mond, hanem ami a szavai mögött van. Caterin talán nem is sejti, hogy milyen szerencsés, de az is lehet, hogy pontosan tudja, csak nem tudja értékelni. Vagy csak azért gondolom ezt, mert kusza gondolataimtól és Adam testének csodálatos látványától nem tudok tisztán látni a fejemben. Sóhajjal ajkaimon figyeltem minden mozdulatát, s amikor cicuskának nevez, majdnem megkönnyezem a dolgot. Újra lebukom és megrázom a fejemet, s amikor ismét a víz fölé kerül a fejem, már csak egy mosolyt láthat rajtam, feledtem az előző lélekmarást. Pedig csak egyetlen szót kellene neki mondanom, s feledni ezt a tépődést, tiszta vizet önteni a pohárba, hogy végre kiderüljön, aminek már évekkel ezelőtt napfényre kellett volna kerülnie. Nem tehetem meg, nem szabad megtennem! Az ő öröme, az enyém felett.
- Miért hiszed, hogy megfeledkezem a saját élvezeteimről? - morcos képet vágok, de soha nem tudnék rá haragudni. Pontosan tudjuk mindketten a kettőnk között lévő felállást, s azt is tudja, hogy nekem többet jelent vele lenni, mint bárki mással. Legalábbis szeretném ezt hinni, ezt akarom hinni. - Viszont milyen képtelen ötlet, hogy magammal foglalkozzak, amikor te is ott vagy?!
Még a feltételezés is felháborító! Micsoda ördögtől való gondolat! Mosollyal leplezem morcosságomat, de azt is tudom, nem mondanék neki nemet, ha ezt parancsolná. Nem mondanék neki ellen, bár biztos vagyok benne, hogy kevésbé élvezném, mint az ő kényeztetését, ha ezt a fantáziáját akarja kiélni, partnere leszek. Bármiben.
Vezényszóra kezdek el úszni, testem siklik a medence vizében, de pontosan tudom, hogy nem nyerhetek. Adam erős férfi, gyönyörű, kidolgozott izomzattal, s a múltja is felkészítette arra, hogy testi felsőbbrendűséggel rendelkezzék. Ehhez képes én hetente, három naponta izzasztom magam egy edzőteremben, ami pontosan arra elég, hogy elkerüljem a koplalást. Talán ezért is vonzódik jobban Caterinhez, hiszen neki tökéletes alakja van, míg nekem...? Egy hurka itt, egy kis narancsbőr ott, s a melleim sem bírják úgy a harcot a gravitáció ellen, mint pár évvel ezelőtt. Gyűlölöm, hogy öregszem, hogy nem vagyok elég jó Adamnak, hogy... Forduló!
Előnyt adott nekem, de magam sem hittem abban, hogy hagy nyerni. Hiszen nem erről szól kettősünk, az ő akarata az enyém felett, s amikor látom lebukni, már tudom, hogy elvesztem. Lassítottam a tempón, mert pontosan tudtam, hogy mire készül, s amikor megjelenik előttem, már alig haladtam előre. Szívem fellángolt, ahogyan karjai körém fonódtak, ahogyan derekam fölött kulcsolta magát rám, amint a víz hidegje ellenére éreztem testének melegét. A szemeibe néztem, egy pillanatra bizonytalanság lett úrrá rajtam, alsó ajkamat ösztöntől vezérelve haraptam be, majd közelebb hajoltam hozzá. Még élt fejemben, amit az előbb mondott. A saját élvezetem.
- Itt és most. - csendesen súgtam fülébe a három szót, annak ellenére, hogy nem ez volt az akarata. A győztes mindent visz, de vajon beért valamelyikünk a célba, amikor felbukkant előttem? Nem tudnám megmondani, hiszen nem a környezet érdekelt, csak az ő erős karjai, melyekbe olyan tökéletesen illettem. Miért nem veszel észre Adam?

//16+

- Pedig néha nagyon is élvezem, amikor mégis megteszed - oké, általában én is dumálom rá a dologra. Van valami nagyon izgató abban, amikor tényleg eltávolodunk a régi szakmánk minden nyomától és csak hagyjuk, hogy sodorjon minket magával a vágy és a kíváncsiság. Nekem soha nem volt probléma, ha egy nő látszólag nálam sokkal jobban élvezte az aktust, amíg én irányíthattam az élvezetét is. Sőt, kifejezetten bejön, ha már könyörög, hogy lassítsak, adjak neki időt pihenni, mert nem bírja. Ez nem igaz, általában. Ha tényleg fáradt lenne annyira, ahogy állítja, akkor régen be is lenne rekedve, hála a korábbi sikolyoknak. Oké, ez kicsit eltért a tárgytól. Vagy csak majdnem. - Szeretem nézni, ha a kedvenc vibrátoroddal játszol. Vagy csak az ujjaidat használnád szívesebben? Mi lenne, ha következőre csak akkor érnék hozzád, ha már elintéztél magadnak három orgazmust? Sietnél vele, hogy minél előbb átvegyem a vezetést? Vagy megpróbálnál az őrületbe kergetni azzal, hogy addig húzod, amíg bírod? - én inkább az elsőt javasolnám. Mert tetszik a gondolat. Van egy nagyon kellemes kanapé, ahonnan szépen rálátni az ágyra. Jó az önuralmam, el tudnék ott üldögélni, amíg őt figyelem és az önuralmát. A hangommal keríteném az uralmam alá és ő ugyan nem tudja, de rajta fog múlni, hogy meddig tartom kézben a helyzetet. Szeretem, ha fáj neki? Igen, élvezem látni, ahogy a fájdalomtól kerül egyre közelebb a csúcshoz. De nem a fájdalom a fő szempont, hanem az irányítás. Utasítani, hogy hajszolja magát orgazmusba. Majd tenni róla, hogy tőlem még többet kapjon. A pornó világát először ezért nem vettem számításba, ha a másik élvezete nem fontos, akkor a színészkedés sem ment nekem. De a fétis filmekben másképp működik a dolog. Szinte mindig ugyanazt az irányító karaktert hoztam, magamat és a közönség szerette. Azért is maradtam elég hosszan ahhoz, hogy megalapozza a jövőmet. És persze a válogatás is olyan luxus, amit ritkán engedhettem meg magamnak közben...
A hideg víz sem tud teljesen lehűteni, miközben a gondolataim, a szavaim és a képzeletem elragad magával. Már előre élvezem a lehetőséget, hogy megint valami újat próbálhassak ki Trinnel, amint kijutunk az épületből? Hogy szemét lennék, amiért olyankor hívom fel, ha szexre vágyom? Lehet, de mindketten tudjuk, hogy már régen nem vagyunk a megismerkedésünk helyzetében és könnyedén elküldhetne. Nem hazudtam azt neki, hogy beszélgetni akarok, lelkizni és hagyni, hogy a pia hajlandóvá tegye valamire, amihez nincs kedve. Egyébként tényleg szükségem is van valakire, akivel dumálhatok. Mert jelenleg az önuralmam erősen próbára van téve Cat miatt. A sérülése óta sokkal több időt töltünk együtt, ártatlanul, miközben legszívesebben letámadnám. Ekkora önző állat viszont nem lehetek. Egyetlen éjszaka kedvéért nem tehetek tönkre hosszú éveket, amelyek alatt a családom és a legjobb barátom is ő volt egy személyben. Ráadásul, ő jobbat érdemel nálam. Az én bőrömön örökre bélyeg marad a sok minden, amit a múltban megtettem...
Trin testét ölelve viszont nem érzek semmilyen fájdalmat vagy bűntudatot. Mellette megnyugszom. Ismer engem, a legrosszabb énemet is látta már, vele őszinte vagyok. Olyasmit kérek, amit egy sima baráttól nem tudnék, neki mégis ki merem mondani. És van választása. Mindig, minden pillanatban készen állok leállni, ha azt kéri. De remélem, hogy nem fogja megtenni. Mert jelenleg számomra ő a megnyugtató hely. Egy másik világban, egy olyan helyen, ahol Caterine nincs képben, valószínűleg vele lennék. A tökéletes kiegészítőm, aki erősebbé és egésszé tudna tenni, ha hagynám. Ha képes lennék hagyni. Az eszemnek rá van szüksége, Trinityre. A szívem viszont másképp gondolja. És a testemnek nagyjából mindegy. Más lehetőség nincs rá, hogy azonnal reagálok a közelségére, ahogy illeszkedik a karomba és elég az a néhány apró, elsuttogott szó, hogy feltámadjon bennem a vágy. Szinte át sem kell gondolnom az ajánlatát, azonnal tudom, hogy el fogom fogadni. És ezt bizonyítandó a szájára is lecsapok. Most nem játszom, nem kérek engedélye semmire, csak elkapom őt. A nyelvem azonnal besiklik a résbe és támadásba lendül. Keményen, uralkodó és kisajátító módon csókolom, esélyt sem kaphat a szabadulásra hosszú pillanatokig, amíg rá nem jövök, hogy itt túlságosan szem előtt vagyunk. Akkor lassítok, majd elszakadok tőle és magabiztos mosollyal figyelem közelről, hogy meddig tart, míg újra fókuszálni tud a szemeivel. Másodpercek kellenek hozzá. Ez tetszik. Azt jelenti, hogy komolyan gondolja. Hogy ő is élvezi a helyzetet. Ez az egyetlen dolog, ami megállíthatna. Elgördül az akadály, miközben könnyedén magammal húzom a vízben egy kiszögelés felé, ami pont elrejt minket a másik medencétől. Engem nem zavar a nyilvános szex, de jobban kedvelem, ha nem hívják rám a zsarukat. Túl sokat ismerek...
Amint eltűnünk a pillantások elől, ismét magamhoz rántom egy újabb csókra. Most sem vagyok kedvesebb vagy lágyabb, miközben a kezem végig siklik a nyakán, a gerince mentén fel és le, majd eléri a derekát, a fenekét és itt már nem kell magamat visszafognom. A bikini alsó alatt a fenekét gyúrom, simogatom, még közelebb vonom magamhoz a női testet, hogy érezze, mennyire kívánom őt. Közben pedig elindulok tovább, célirányosan végig simítva a belső combján, cirógatva a helyet, ahol a lába és a törzse találkozik. Mindenhol érintem, ahol érzékeny, de gondosan kerülöm még a legkisebb lehetőséget is rá, hogy a vagináját vagy a csiklóját simítsam végig. Csak húzom őt, tesztelem az önuralmát, a merészségét. Most még. Abban a pillanatban, hogy betartja az ígéretét, majd változik a helyzet...


//Sajnálom a késést, remélem attól még tetszik

+18

- Tudom. - csendesen és szelíden válaszolok a mondandójára, mert bár képtelen ötlet, pontosan tisztában vagyok vele, hogy szeret nézni engem. Ahogyan ujjaim saját testem fedezik fel, ahogyan ajkaim remegve válaszolnak a mélyre csusszanó dildó behatolására, ahogyan egyre csak hajtom magam a gyönyör felé ... majd amikor száraz torokkal szakad ki belőlem a beteljesülés. Pontosan tudom, hogy mennyire kíván ilyenkor, s mégis vissza tudja tartani a vonzalmát, gátat tud szabni önnön vágyainak, elszakítja az izgalom szálait. Ó, Adam, mennyire gyűlöllek ilyenkor! - Pontosan tudod, hogy sietnék. Soha nem tudnék olyan gonosz lenni veled, mint amennyire te szoktál lenni.
Mosollyal csillan meg a hangom, majd hagyom, hogy birtokba vegye ajkaimat. Vágytam már erre, gyötrő érzés volt a szemeibe nézni, hallgatni őt és csak elképzelni azt, hogy megcsókol, s most, amikor mégis megtörténik, beleremegek. Érezheti is testem apró rezdüléseit, melyek végigszántanak a fejem tetejétől lábam kisujjáig, tanúskodnak feltüzelt vágyaimről és fellobbanó szenvedélyemről. Akarom őt, s többre vágyom, mint amit megadhat nekem, de egyelőre annyi is elég, amit kapok tőle. Ahogyan az ő elméje akar engem, úgy akarja az én szívem őt, viszont mindkettőnkben munkálkodik egy gát, hogy ne engedjük szabadjára magunkat. Az ő szíve választott, az elmém pedig csitít engem, de még vajon meddig? Meddig tudok hazudni neki, meddig tudom folytatni a harmadik kerék szerepét, meddig leszek képes titkolni, hogy ő nekem több, mint az élet? Meddig?
Elszakad tőlem, vonzása mégis magával sodor, s immáron kissé elrejtve, kissé elvonulva a kíváncsi szempárok előtt gabalyodhatunk újra egymásba. Kezeivel kényeztet, s olyan helyeken érint, ahol pontosan tudja, mennyire felkorbácsolja a bennem perzselő szenvedélyt, a legfontosabb pontot azonban kihagyja. Újabb gonosz manőver, ami egy újabb csavart teker szívem sebzett burkába, de ez a fájdalom nem gyötör, magamhoz ölelem és gyönyörré formálom, hiszen pontosan ez, amire vágyok. Az irányító kézre, ami akkor is tud fájdalmat okozni, ha nem érint meg. S Adam most bármennyire is elveszett fürdőruhám szabása alatt, csak játszik velem.
- Kapaszkodj meg valamiben. - suttogom újra a füleibe, amikor elvonom magam a csókjától, majd mosollyal az arcomon merülök alá, mikozben ajkaimat végigvezetem izmos testén. Láthatja, amint apró buborékok pukkannak el a vízfelszínen, ahogyan minden kicsiny ajakérintéssel egyre kevesebb levegőm maradt. Végül megálltam fürdőnadrágjának vonalánál és engedélyt sem kérve húztam le róla a könnyű anyagot. Szemeim már hozzászoktak a víz klórjához, így pontosan fel tudtam mérni az oly' régen vágyott hús méreteit. Egy csókkal indítottam, majd előbőrét lassú mozdulattal húztam hátra, hogy rózsaszín makkja töltse be érdeklődésem legapróbb gondolatfoszlányát is. Caterine vajon vállalkozna ilyen műsorszámra? Vagy olyan fapina lehet, mint amilyennek elképzelem magamnak? Nem érdekelt, nem érdekelhetett a válasz, s le is mondtam a felelet utáni kutatkodásról, amikor végre ajkaim közé fogadtam talán már duzzadó férfiasságát.
Egy régi jelenet jutott eszembe. Egy nehezen leforgatott, légszomjtól kikövezett jelenet, melyet már nem tudom hanyadjára vettünk fel. Három és fél perc, ennyit kellett kibírnom, de sosem voltam képes rá, most viszont Adam boldogsága a cél, meg kell döntenem saját rekordomat. Vigyáztam rá, hogy víz ne kerülhessen a tüdőmbe, hiszen az esetleges köhögésekkel talán még fájdalmat is okoznék neki, így szorosan illesztettem számat falloszára. Inkább nyelvemmel pörgettem fel a vágyait, csintalan szervem körkörösen nyaldosta húsát, miközben karjaimmal derekát öleltem át. Lábaim valamiért elindultak a vízfelszín irányába, talán a felhajtóerő játszott velem csalfa játékot ... de nem érdekelt. Feladatom volt, s el akartam látni! Már egy perce voltam elzárva az éltető oxigéntől.

//18+

- Gonoszság? Lehet, de olyan fajta, ami után fél órán át nem akarsz moccanni a kielégültségtől. És minél hosszabb az előjáték, annál nagyobb élvezet jár mellé - lehet, hogy más nem értené meg, de Trinnel nagyjából minden zugát kipróbáltuk már az emberi szexualitásnak egészséges keretek között. Nők és férfiak, fiatalok és idősebbek is jártak már az ágyunkban, hiszen a pornó világában a nem egyet jelent a bevétel kieséssel, a jó hír elvesztésével. Mondhatod egy jelenetre, hogy durva és nem fogod bírni, így át kell írni, de partnert visszautasítani nagyon jó indok kell. Az pedig, hogy éppen nem kívánod, nem ilyesmi. Aki profi, az meg tudja oldani. Ehhez képest a saját szexualitásunk, a szado-mazo élvezete egészen másik véglet és itt csak a saját testünk szabja meg a határokat, vagy lendít át azokon kicsit. Nem szeretem a konkrét, fizikai fájdalmat, de elviselem és a szexuális beteljesülés késleltetése kifejezetten kellemes. Ez az egyik olyan mazochista vonásom, amelyet ritkán mutatok ki...
Az érintések és a játék rám is hatással van, ahogy az is, amikor látom, mennyire élvezi a partnerem a legapróbb simogatást is. A reakciók ereje elég, hogy az egyébként sem nyugodt állapotban lévő farkam tovább vastagodjon és kezdje nyújtani az úszónadrág anyagát. A vízben még nem feltűnő a dolog, és mielőtt igazán belemelegednénk, el is tűnünk a kíváncsi szemek elől. Trinity arcán és testtartásán is látom, hogy nem akar tovább várni, ki akar próbálni valami újat és kéjeset, így átengedem neki a terepet. Az egyik kezemmel megtámaszkodom a medence peremén, hátamnak simul a csempe, miközben ő egy nagy levegő vétel után lebukik. Inkább érzem, mint látom, merre jár, de azok a nedves érintések, amelyeket a bőrömre hint, eltéveszthetetlenek. Leginkább az, amikor a péniszemig jut el, erősebben összeszorul az öklöm az első érintésekre, a kutakodó kézre, majd szájra. Fogalmam sincs, mióta van odalenn és meddig tervez maradni, segíteni végképp nem tudnék neki a víz felhajtó ereje ellen. A legtöbb, amit tehetek, hogy megfeszülök kissé és összezárom a számat, mielőtt egy sóhaj vagy nyögés bukna ki. Sokkal jobban felizgat ez az ötlet, mint elsőre gondoltam. A tény, hogy fél méterrel a víz felszín alatt van és miközben engem kényeztet a saját teste alapvető szükségleteivel harcol, elbűvöl. És szerintem erre ő is hamar rájön, mert elég belegondolnom a levegőhiány érzésébe és az én légzésem el is nehezül, a szemeim előtt apró, homályos foltok bukkannak fel. A testem is reagál, több mint készen áll, keményen és feszesen fogadja a nyelve érintéseit, minden próbálkozást újabb és újabb borzongás követ, még az időérzékem elveszik. Kikapcsolok, csak a kéj marad és a nő, aki okozza. A szabad kezem nem tudom megfékezni, a vízbe merül és végig simít a vállán, a hátán, segít neki, hogy lenn tudjon maradni. A fejét nem próbálnám meg a víz alatt tartani, de a gerince tövénél a tenyerem megfékezi az emelkedését. Megtette, amit ígért, sokkal többet is, tőlem pedig a jutalma, hogy segítek a folytatásban.
A legerősebb borzongás, szinte már rándulás akkor süvít végig a testemen, mikor végre elenged. Fogalmam sincs, hogyan bírta ennyi ideig, de én csak annyit tudok tenni, hogy kapkodom a levegőt és vad pillantásokkal jutalmazom, ahogy kiemelkedik a felszínre. Majdnem sikerült neki. Majdnem elérte ennyi idő alatt, hogy elélvezzek, mint valami tapasztalatlan tinédzser az első női érintéstől. És pontosan ismerem a testemet ahhoz, hogy tudjam, ha megint alámerül, akkor semmi nem fog tudni megállítani. Ezért még előtte kell időt nyernem.
Derékból hajolok előre, érintem a számat a vállához, majd indulok el felfelé, a nyaka irányába, megállva és elidőzve néhány érzékeny ponton, az ütőerénél. Majd a kis gödörnél a nyaka és a válla találkozásánál, és le ismét, a peremig, amit a bikini felső nem takar el a melleiből. A szabad felületeket kényeztetem, majd az anyagon keresztül apró harapást intézek a mellbimbója felé és folytatom tovább. Nekem a merülés nem megy, de a vízben nem kell különösebben erő ahhoz, hogy alá nyúljak és a fenekénél fogva megemeljem, amíg megfelelő magasságba nem kerül az áhított testrésze a számhoz mérten. Az oldalán, a bordáin, a derekán haladok át, egészen a csípőcsontja felső pereméig, majd előre kicsit, ismét csak megállva a ruha vonalánál végül. Időt akartam hagyni neki, hogy kifújja magát, de közben mégsem. Tudat alatt tettem próbára, és erre magam is csak akkor jöttem rá, amikor ismét eleresztettem, megszakítva a játékot a cél elérése előtt. Akarom, hogy folytassa, amit elkezdett, ugyanakkor tudom, hogy nehezített pályát adtam neki mellé. Őt is a peremen akartam látni...

+18

Hazugsággal tölteném meg szavaimat, ha azt mondanám, hogy nem élvezem kettősünk víztől keretezett játékát. Számolnom kellett volna a másodperceket, hogy tudjam, meddig mehetek el, de amíg ajkaim között éreztem ízét, addig nem tudtam másra koncentrálni, mint rá. Nem létezett más, mint ő és megérdemelt élvezete, melyet csak tőlem, egyedül tőlem kaphat meg. Legalábbis ezt gondoltam, ezt akartam gondolni, amikor megéreztem fürkész ujjait a nyakamon, a hátamon, gerincem ívbe feszült vonalán. Segített, hogy tovább tartson a pillanat, s ha most a szemeimbe nézne, ha bele tudna pillantani tekintetem áhitattól vizenyős lélektükrébe, akkor hálát látna, feltétel nélküli és teljességgel odaadó szeretetet.
Folytogatott mind péniszének mélyre ható düfése, mind a levegőhiány, s amikor ölem forró rése csillámokban szórta a vágy gyönyörrel telt nedveit, tudtam, hogy lassan eljön a vég. Nem, a beteljesülés oly' távol volt még tőlem, mint honvágytól fűtött katona a hazájától, inkább saját teljesítőképességem határait értem el, s ha kérné, ha parancsolná, ha akarná, átlépném azt a térképre rajzolt vörös vonalat, kétségek és megbánás nélkül. Mert tudom, hogy vigyáz rám, hogy törődik velem, hogy olyan fontos vagyok neki, mint amennyire lénye szükséges számomra. Még egy pillanat, még egy utolsó merítés torkom mélyére, még egy utolsó másodperc a víz alatt, s elveszem, örökké ott ragadok izomtól duzzadó karjai között, de az önfenntartás erősebb hatalom ezegyszer, mindent felülírt abban a terhes szívdobbanásban, amikor felúsztam a víz felszínére.
Tapasztalt vagyok a fojtogatás elviselésében, tűrnöm kellett, mert tűrni akartam a nyakamra hurkolódó ujjak szorítását, az ajkaimba erőltetett falloszok légszomjot okozó bánásmódját, így amikor végre levegőhöz jutok, nem köhögök, nem szisszenek fel, nem kapkodok az éltető oxigén után, hanem csendben, tűrve az elmúlt sanyargatás visszhangját figyelem szemeimmel a férfi tökéletességét. A Férfi, nagy kezdőbetűvel és glóriával a fején.
- Gyűlöllek Adam Miller, gyűlöllek! - nevetem el magam, s ha arcomat nem festette volna vörösre a majdnem fuldoklás megerőltető utóhatása, ábrázatomra pírt nyalt volna az előző kifejezés. Szerencse a szerencsétlenségben kettősünk macska-egér harca, egy olyan csata, amelyet nem nyerhet meg egyőnk sem. Ő azért, mert egy másik nő szerelmére nyílt szíve, nekem pedig Adam boldogsága fontosabb, mint sajátom. Őrült és kíméletlen helyzet, amit a kettőnk közé húzott lövészárok mélysége jelez igazán.
Ismer már, nagyon tudja, hogy melyek azok a pontok a testemen, melyekkel az őrületbe tud kergetni, melyekkel a szenvedélyben égő testem tűzforró katlanját táplálja, mellyekkel másodpercek alatt ültet a beteljesülés őrjítő hullámvasútjának egyik szerelvényére. Ujjai húsomat masszírozzák, ajkai testem legapróbb görcsét is oldják, akarom őt, vágyom rá, kell nekem!
Olyan ütemben zakatol tüdőmben a levegő, mint egy gőzzel hajtott mozdonykocsi, szívem dobbanásai pedig heves tempót diktálva pumpálják tele minden sejtemet hormonok megszámlálhatatlan változataival. Beletúrtam hajába, magamhoz szorítottam arcát, ajkait, és gyönyört éltem át, olyan kéjjel ötvözött szenvedélyt, amit csak vele tapasztaltam. Mert ő volt az, aki kell nekem, aki tökéletessé tett, aki nélkül képtelen voltam élni.
- ... - néma sikolyom töltötte be az uszoda egészét, amikor elszakadt tőlem, elvette kettősünk tökéletes összefonódását, s csak várt, kínzott és gyötört. Miért teszed ezt velem? Ezt a kérdés olvashatta ki szemeimből, ha felpillantott rájuk, de miért tette volna? Miért törődne velem? Nem erről szólt a kapcsolatunk és soha nem is fog erről szólni. Tudom, mert fogadalmat tettem, s adott szavamat meg nem szegem. Így inkább felejtem arcom szomorú vonásait, helyébe mosolyt csalok, szinte már örömöt és víg kacajt, amikor újra alámerülök a haboknak.
Lassan, módszeresen haladok egyre lejjebb, majd szakadok ki esetleges öleléséből, s amikor megérkeztem fülei mellé, halk, dús búgással nyaltam hangomat füleibe. - Kérlek, élvezz a számba...
Csókkal szakadtam el a hallójárattól, mely inkább volt visszafogott puszi, mintsem csattanós munkája kiszáradt számnak. Még utoljára a szemeibe nézek, elcsípem szenvedélyben izzó pillantását, majd alámerülök és falloszáig meg sem állok. Újra erőtől duzzadó szerszámára figyelek, előbőrét egészen hátra húzom, talán apró fájdalmat is okozva neki, de kártákony hatásom csókkal próbálom enyhíteni, ajkaim kényeztető tapaszával. Magamba engedtem, mit engedtem, követeltem, hogy kitöltsön, hogy szétfeszítsen, hogy roppant faltörőként ostromolja szám nyitott kapuit, s birtokba vegye jogos jussát. Szemeimet újra marta a víz savas klórja, ujjaim pedig fenekére feszültek, masszírozva tartottam magam a megfelelő helyen, melyben a medence hideg fala is segítségemre volt.
Ütemet váltottam, s a lassú vágy zabolázhatatlan tempóvá erősödött, s miközben újra elfogott a légszomj oly' veszéllyel teli rettegése, éreztem és tudtam, hogy nem tarthat ki ereje az örökkévalóságig. Élvezz belém Dominus, élvezz a szukád szájába!