HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Utcák

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Utcák
Vas. Márc. 13, 2016 11:44 am
 



 

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 26, 2016 9:22 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Ryan Woodrow
avatar
Oktatás

Avataron : Paul Wesley
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Kedd Júl. 03, 2018 4:45 pm
 



 

Ahogy lefogtam, a kis rohadéknak lett volna képe megharapni, de hát akkora szája azért nincs... elég erősen fogtam, ahhoz, hogy ne ficereghessen túl sokat, s ne érhessen el. Ennek ellenére a kezét sajna tudta használni, nem is habozott, véres csíkokat karmolva a karomba, kísérletezni a meneküléssel. De ha azt hitte, ilyen könnyen hagyom meglépni, rossz utcába fordult be. Nem, nem, épp eléggé elcseszte már ahhoz az estémet, hogy ne engedjem csak úgy ezt neki. Egy pár kis karcolást kacagva elviselek a kis görcstől.
Az már jobban zavart volna, mikor a keze hátrafelé kezdett kalandozni, és pánikszerű kísérletezési vágytól fűtve a szememre támadt volna. Nem, ezt sem túlzottan értékeltem volna, ha Tess nem lő bele a következő pillanatban, tán leütöm, vagy csak kicsit jobban megszorítottam volna... de nem volt rá szükség végül. Társnőm elintézte a dolgot.
- Ejnye, milyen mocskos szája van valakinek. Az anyád büszke lehet rád - feleltem Miguel-nek, és ahogy végre ismét a földre került, barátilag beletérdeltem a hátába, csak hogy biztosan érezze a kedves törődésemet.
- Gondolom anyád azt se mondta, hogy nem illik így beszélni egy hölgy jelenlétében, mi? - kérdeztem, de végül lazítottam a szorításomon, majd elhúztam a nyaka elől a karom, s ujjaim közé kaparintva ismét a kábelt, ezúttal már tényleg megkötöztem a kezeit. Jó szorosan meghúztam, hogy ne ugrálhasson. És fájjon is.
Megkerültem aztán, és megálltam előtte. Lehajoltam hozzá, és az állát elkapva kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Maradj magadnál, ha nem túl nagy kérés. Szeretném látni a képed, mikor kattan a bilincs - majd ahogy elkezdtem kiegyenesedni, még biztos ami biztos alapon bemostam neki egy isteneset.
Kb. ugyanebben a pillanatban lettünk kicsivel... többen a szobában. Egész pontosan egy rohadtul idegen brancs "tört ránk", meg egy tök indokolatlanul nagyképű majom... (utóbbi a szerelése alapján) valamint a kétajtós szekrényei...
- Maga meg ki a fasz? - meredtem rá, habár nem úgy festett, mint aki felelni fog nekem. Theresára annál inkább figyelt... Én is rá pillantottam, hátha rájövök... Mondjuk... a tenyérbemászóan bunkó stílusától függetlenül... nem úgy tűnt, mint aki a túszejtő majommal van... inkább Theresához lehet valami köze... khm... ja... Ami nekem már mindegy, csak az én estém ne csessze el még jobban. Bár így már kezdett érthető lenni, miért volt lenn ennyi lövés... hát mert a létszám is megnövekedett.
- Nagyon remélem, hogy nem a barátainkra és nem maga lövöldözött odalenn, vagy az utasítására az egyik gorillája, mert ha mégis, kitaposok magából mindent, ami most bent van - mondtam, miközben Tess-re kacsintottam, és elmentem mellettük. Fogalmam sincs, honnan jött most ez ki belőlem, de asszem... túszdráma idején megengedhetek magamnak némi felháborodást. Igaz, nem ismerem rég a ma esti vacsoratársaimat, de... szó mi szó, örülnék, ha mind megúsznák élve a bulit...
- Megnézem mi van a többiekkel, a zsaruk elvileg mindjárt meg kell hogy érkezzenek, hívtam őket. Ahogy látom, most már... boldogultok itt - pillantottam Tess-re, és neki címeztem a szavaimat. Azt hiszem, nem kell őt féltenem az új kis "barátainktól", Miguel pedig... már talán csak nem akar magába több golyót...
Vissza az elejére Go down
Harper Krevorien
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Logan Lerman
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szomb. Júl. 07, 2018 8:19 pm
 



 




The night of terror


A mai nap meglepetésekben és furcsaságokban gyümölcsöző, de ahogy Tess testvére és annak csapata feltűnik a színen és egyben leszerelik Alant, végül Simon is megússza a dolgot kisebb sérülésekkel, Harper is megnyugszik ennek okán. Az adrenalin és stressz szintje lassan eléri a normál tartományt.
Segít helyet foglalni Pandoranak, végül maga is leül a szék karfájára, még mielőtt beájulna a padlóra, túlságosan kínos lenne utána kimagyarázni a dolgokat.
Csendben marad és vár, a rendőrök és remélhetőleg a mentősök is hamarosan kiérkeznek, talán pár perc kell hozzá, addig bólintva fogadja Simon segítségét, de előbb mindenképp azt szeretné, ha Pandorat látnák el.
Ha kell, bármiben segít, de úgy tűnik, a mai nap nem az övé volt, túl sok hasznát nem vették, maximum akkor, amikor Tess buherált valamit a telefonnal, és ha már ez eszébe jut, úgy nyer értelmet az is, mit keresett itt a csávó a fogdmegjeivel.
Végül, ha minden és mindenki rendben van, lelkitámasznak meg jó lehet, egyébként csendben tűri, ahogy Simon ellátja a serülését, oda se figyel túlzottan, inkább Pandorat figyeli, hogy minden rendben van-e vele, tud-e neki segíteni bármiben.
Vissza az elejére Go down
Theresa Reyes
avatar
Törvényen kívüli

Avataron : Nina Dobrev
Kor : 29

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szomb. Júl. 07, 2018 10:26 pm
 



 

~Mocskos a szád!~
*Nyelve hegyén a megjegyzés, de Ryan hamarabb kimondta, Tess pedig nem visszhangozza a szavait, így azok megmaradnak számára gondolati síkon. Csak egy fejcsóválásban nyilvánul meg helytelenítése a káromkodás hallatán. Mondjuk aki túszul ejt egy háznyi embert, annak nem feltétlenül lesznek gátlásai a káromkodások terén. Másik megjegyzésre se reagál, pedig van abban valami, hogy Ryan ilyen szituációban mennyit tud beszélni... ő maga meg pont az ellentettje, többet gondolkodik, mint beszél.
Azért hátrébb lép és ugyan nem feltételezi, hogy Miguel újra próbálkozna, de jobb addig készenlétben lenni, míg a felmentősereg meg nem érkezik. Kissé nyugtalanítja, hogy a férfi továbbra sem veszi le róla a szemét és ebben képtelen a hódolat és csodálat jelét felfedezni, tehát teljesen még mindig nem adta fel.
Mikor új szereplők robbannak be a szobába, nem leplezi megkönnyebbülését. Ezek szerint sikerült elküldenie az SOS-SMS-t, ami nem csak sikeresen elküldésre került, de Zac elolvasta az üzenetet és feltehetően gondolkodás nélkül indult is érte, ha hamarabb ideért, mint a rendőrök.*
- De azért örülök, hogy mégis aggódtál..Kösz!
*Mondja hálával telten, de ennél jobban nem érzékenyül el, legalábbis kimutatva nem, elvégre egyrészt nem otthon vannak, másrészt Zac otthon se nagyon viselné el.*
- Ryan, ő a bátyám, Zac, Zac ő Ryan, hozzá járok önvédelmi tanfolyamra.
*Ryan szintén nem túl szalonképes kérdésére bemutatja őket röviden egymásnak, habár erős tippje, hogy egyik bemutatott fél sem kíváncsi a másikra.*
- Oké, akkor mi maradunk, míg nem érkeznek meg a rendőrök.
*Azért nem hagyná magára Miguelt teljesen, zárható ajtó ide vagy oda. Így aztán nincs más dolguk, mint megvárni a rendőröket. A fegyvert nem adja ki kezéből, elég ha az ő ujjlenyomatai vannak rajta Miguelén kívül persze. Nem kezdi tisztogatni, egyértelmű, hogyan került hozzá a fegyver és hogy önvédelemből használta, nem aggódik.*
- Holnap be kell szereznünk új telefont, az előző elég dicstelen véget ért.
*Jegyzi meg egykedvűn, most úgysem tudják megvitatni a részleteket.
Még egész jól érzi magát, de reméli most már hamar kiérnek a rend őrei és a mentők, fogalma sincs, hogyan lesz, amikor ennyi adrenalin kimegy a szervezetéből majd.*
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Avataron : Lullaby
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szer. Júl. 18, 2018 1:15 am
 



 



the night of terror

Két percen belül, hogy elült az események heves lefolyása fokozatosan erősödő szirénahangok fogják jelezni a hatóságok kiérkezését egy mentőautó kíséretével. A jósolt időn belül jöttek a rendőrök, elővigyázatosságból az orvosi támogatással. A telefonban közvetlen tájékoztatást nem kapott a 911-es kolléga, de a hívást mindvégig tartotta és hallotta a leadott lövéseket, az összezördülés robajait.
Az utcán három szolgálati autó sorakozik fel. A lámpáikat nem oltják le, a piros és kék színek az ablakon beszűrődve a ház belső falain váltják egymást. Amennyiben bent maradtok – Simon nyomókötéssel bíbelődik ekkora Pandorán - és nem megy senki eléjük rövidesen hangos bemondón keresztül fogják a rendőrség nevében felszólítani a túszejtőket önmaguk megadására, az elengedésetekre, a ház békés, fegyvermentes, kezeket ég felé tartó elhagyására első figyelmeztetésként.
A helyszínen több kolléga egyidejűleg felveszi a vallomásotokat, jegyzőkönyvet készít róla. Különös figyelmet szentelnek az időrendi sorrendre a betörőkhöz képest komolyabb arzenállal érkező három fős csapat okán, akiknek egészen szőrszálhasogató kérdéseket fognak feltenni.
Zacarías testőreinél lévő fegyverek a lezajlott helyzet tisztázása ellenére felkeltik az érdeklődésüket és további ügyintézést fog igényelni az őrsön, ahol sorozatszám alapján ellenőrzik őket.

A lőtt sérülések elszenvedőit azonnal a Virginia Mason kórházba szállítják, ahol műtéti közbeavatkozás vár rájuk. A kötelezően bent töltött lábadozási idő a test egyéni reakcióitól függően, minimum öt nap. A teljes regenerálódás érdekében egy hónap fizioterápia szükségeltetik, két hónapnyi kímélést követően.

****************
Ezúton is nagyon köszönöm a kitartó részvételt és remélem a nyárba hajlósága miatt elhúzódó vég ellenére élveztétek a kalandot! A helyszín nem kerül lezárásra, magatok közt befejezhetitek, tovább lendíthetitek a szálat igény esetén vagy időugrással továbbvihetitek másik topikba.  



Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Aug. 12, 2018 2:50 pm
 



 





játék vége






Leander :: Jackie :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Margaret B. Sullivan
avatar
Szolgáltatók

Avataron : Jessica Chastain
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Aug. 12, 2018 11:08 pm
 



 

Alexis & Maggie



Ugyan megadtam a telefonszámom a legutóbb megismert hölgyeménynek, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy valamikor fel fog még hívni. Egy kicsit talán túlontúl közlékeny volt, hála az elfogyasztott alkoholmennyiségnek, de engem egyáltalán nem zavart. Sőt, szívesen hallgattam meg, ha nekem nem kellett magamról beszélnem, akkor remek hallgatósággá tudtam avanzsálni. A hívásának oka talán pont az volt, hogy ezúttal ő is többet mondott, mint amennyit szeretett volna. Ha kicsit is ismert volna, akkor nyilván nem aggódna, hiszen tudná, hogy nálam biztonságban van mindaz, ami a kocsiban elhangzott, de nem ismert. Nem ismertük egymást.
Egy kis félsz azért volt bennem aziránt, hogy mégis mi fog történni a következő találkozás alkalmával, de hát nem voltam annyira udvariatlan, hogy visszautasítsam a meghívást. Közöltem hát, hogy mikor leszek következő alkalommal Seattle-ben, amikor sor kerülhetne erre a bizonyos beszélgetésre. Azt nem gondoltam ugyan, hogy bajban lennék, de hát sohasem lehet tudni. Ezt sajnos már régen megtanultam, méghozzá a saját káromon.
Tudtam egyébként, hogy hol van az a hely, ahová el kellett jutnom, mindenesetre a GPS remek segítséget nyújtott számomra. A dolgom végeztével viszonylag hamar el is találtam oda, ahová menni készültem, noha már szépen besötétedett, és nekem alaposan figyelnem kellett az utcát. Ahol tudtam, ott leállítottam az autómat – amit csupán nemrég szereztem be az előző katasztrófáját követően -, és már ki is pattantam. Táskámat szorosan magamhoz szorítottam, aztán a riasztó aktiválását követően körülnéztem.
Volt némi szemét a kocsimban, amit szándékomban állt még itt az utcán kidobni egy elérhető szemetesbe, de hiába indultam el egyik irányba, majd a másikba is, nem láttam sehol. Végül az egyik sikátor végén szúrtam ki néhány konténert, amit valószínűleg a közeli vendéglátóhelyek használhattak, akárcsak én a saját portám körül. Elhatározva magamban, hogy ez tökéletesen megfelel majd a célnak, meg is indultam. Óvatlanul persze, mit sem törődve a gyérül megvilágított szűk kis hellyel. Miért is aggódtam volna, hiszen senkit nem láttam előzőleg.
Nem is láthattam a kukák mögött megbújó drogos őrültet, akit valószínűleg a cipőim kopogása zavart fel legédesebb mámorából. Ahogy a darabos mozgású kupac megmozdult, ijedtemben ugrottam egyet, és lassan hátrálni kezdtem. Már hiába, hátam ugyanis nekiütközött egy másik testnek. Biztos voltam benne, hogy nem téglafal – még ha olyan masszívnak is éreztem -, mert ebben az irányban bizony nem volt még fal az előbb. Abban a másodpercben megpördültem a saját tengelyem körül, és pontosan olyan őrülten csillogó szempárral találtam magam szembe, amilyet már évek óta nem láttam ugyan, mégis örökre az emlékeimbe égett.
- Helló, cicám! – üdvözölt alkoholgőzös lehelettel, alig bírtam ki, hogy ne fintorogjak. A félelem volt az, ami talán megmentett a gyorsan bekövetkező borzalomtól, hiszen annak hála bénultam le teljesen, és csak bámultam fel a nagydarab fickóra. Agyam csak lassan indult újra, akkor azonban már lázasan kattogott, a menekülési útvonalat keresve. Tudtam, hogy nem lennék elég gyors, és elég hely sem volt ahhoz, hogy elslisszoljak mellette, ki a biztonságot jelentő lámpák fényébe, a nyílt utcára.
- Kérem, engedjen! – tettem hasztalan próbát, de az erős kar máris a felkaromra fonódott, és durván nekilökött ezúttal már tényleg a téglafalnak.
- „Kérem engedjen!” – utánozott gúnyolódva, elvékonyított hangon. Hozzá még bántó mozdulatokat is tett, nekem meg a szívem a torkomban dobogott. Megvolt még, ugye? Nem ugrott ki a helyéről? - Ugyan nem mész te sehová, amíg el nem szórakoztunk! - újabbat taszított rajtam, ahogy megpróbáltam eltávolodni az épülettől.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Utcák
 



 

Vissza az elejére Go down
Utcák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: