Hálószoba (Rathole)

- Hallod, kurvagyorsan gyere vissza, En! - üvölti Bug, bár fasz tudja, mit van úgy oda. Frankón követi a feedem, le kéne má' vágnia, hogy ha a tetvek úgy döntenek, akkor a cipőtalpam sem fog megcsúszni a vasrúdon, és maradok ott, ahol vagyok. Maximum is csak pár perc után toszódom vissza hozzájuk, az épület tetejére, de addig is, marad az összevissza hömpölygő szél, ami durván a hajamba és a ruhámba kap, meg az elfagyó kezeim, amikkel a fémbe kapaszkodom, miközben elterül alattam a város. Elég pöpec kis éjszaka lenne, ha a crew képes volna fél tizedmásodpercig befogni, pedig nem kérek én sokat húsz percnél, bazdmeg, annyi idő alatt pedig a fanok is eldönthetik: ugorjak vagy sem?
- Remélem, nem gondolod komolyan... - tolja tovább a szentbeszédet ez a nyomorék, noha a kétkedés azé' ott lebeg a hangjában. Tudja, hogy ha arra áll, hát nem rezelek ki belőle. - Felhívom Elijaht, te fasz! - köpi, mintha számítana. Most tényleg a pasimmal akar bezsarolni? Bár, ha Bug káromkodik, akkor ott már valós fenyegetés van, ami csak jobban feldob. Ki is halászom zsebemből a felest, de mielőtt meghúznám, csúszik ki a lábam, és ha hónaljban nem sikerül megkapaszkodnom a daru egy vékonyabbik csövében, akkor követem az üveget, pedig még öt perc a voksok leadásából azé' hátra van. A mutatvány viszont kiváltja az együttes ordításukat,  amitől hangosan röhögök fel.
- Na, hogy állunk? - kérdezem, méretes vigyorral a pofámon, míg az az idióta a háttérben telefonál, ezek meg baszkolódva mutogatják felém a mobiljukon pörgő stoppert. Az utolsó pár másodpercet dúdolva számolom vissza, majd várom, lökjék elém a végső döntést. Először csak egymás képét bámulják, de aztán az egyik lúzer vesz egy mély, recés levegőt, majd olyan gyorsan csekkolja a százalékokat, hogy esélyesen fel sem fogja, mit mutatnak. - Szóval? - nyújtom bele egyik lábam a semmibe, mire Bug ordít fel, eltartva fülétől az iPhone-omat.
- Ne ugorj, basszad meg! Azt akarják, hogy ne ugorj! - Egy ideig enerváltan méricskélem, majd a felém tolt eredményt is, aztán egy vállvonással mászom vissza hozzájuk, amit az idegbajos gyerek ökle követ a gyomromban. Térddel érem a betont, majd leköpöm a csukáját, és lejmolva egy szál cigit hagyom magam mögött az épületet. Szarok bele. - Kis faszok - szívom a harmadik szálat, amikor má' ezerrel rángatom azt az elbaszott tolóajtót, majd körül se nézve indulok meg az emelt felé, bár társasággal épp nem számolok.
- Mióta van kulcsod? - humorizálok, me' ide aztán pont nem kell. Az jön be, aki akar kábé. Bár sokan nem akarnak, lolz. - Bár pont ráérek - nevetek, de itt még nem esik le, hogy valami elbaszása van. Ennek is, bakker.

Kedvelem a chilles délutánokat, amikor a kurva ég adta világon semmi nem szakítja félbe az embert. Mélázhatok, bambulhatok, ping-pongozhatok a falon egy béna gumilabdával, mer vágom, hogy semmi, de semmi nem fogja ma megszakítani a pihenésemet. Milyen kellemes is, ha… várjunk, ez Vaughn telója? Mondtam a pöcsfejnek, hogy ne utánozza le a kurva csengőhangom minden faszos alkalo… ja, ez az enyém. Faszom, nem halkítottam le. Egy sóhaj keretében baszódom el érte az ágyamból… az ágyam másik feléig.
- Mi a fasz van? – érződik, hogy nem repesek az örömtől, de a’sszem a vonal végén ordibáló ürge sem éppen a zen korszakát éli. A képem egyre sápad, ahogy hallgatom, már felpattanok, és a gatyám húzom, felső nélkül rohanok a kabátomig, lekapom a fogasról, és futás közben terítem a vállamra. Tisztában vagyok vele, hogy ennyi idő kurvára nem elég, hogy odaérjek, ahogy azzal is, hogy En mekkora egy utolsó faszszopó geci köcsög buzeráns cseszett állat. Ha még életben lesz, kibelezem, és élve temetem el, ellenkező esetben nyilván kimarad némi szenvedés, de valahogy biztos meggyalázom. Kurvára nem akarom, hogy így legyen vége, baszki.
Kurván szaladok, taxizom, szaladok… de én mindig, mindenhonnan elkésem. Egyáltalán mi a faszom ez a szavazás? Kinyírnák, csak hogy bemutassa, mekkora kurva nagy faszagyerek volt? Ingerülten török át a tömegen, lehetőleg a ritkásabb szélén, mer tisztában vagyok vele, mi lesz, ha lecsúszik a kapucni. Páran így is észrevesznek, de a hangjuk szerencsére később éri el a hozzám közelebb állókat, minthogy bejutnék az épülethez, mégis megtorpanok, ahogy meghallom a tömegből, hogy vége a szavazásnak. Egy kibaszott pillanatra forog velem a világ, de a sikoltások elhalnak, és a lépcsőház ablakából se látok zuhanó testeket, és a'sszem lent sincs egy hulla sem. Tényleg elkéstem, a megkönnyebbülés kezd áradni a tagjaimban, de mielőtt összeeshetnék, felváltja valami mélyről jövő, szavakba önthetelen düh. Újra rohanok, de ezúttal másik irányba... Kibaszott kurva édes… feltépem a retkes tolóajtót, ilyen kurva gyorsan még életemben nem értem fel a kérójába. A köcsögje val’szeg még a tetőn veri a pöcsét, úgyhogy pont van időm lebaszni magam, hogy némi levegőt is kapjak, mielőtt kinyírom, bassza meg. Átment egy kibaszott kurva határon. Még él bennem az adrenalin, a testem szinte magától mozdul, ahogy a nyakát megragadva baszom a falhoz.
- MI A JÓ ÉDES KURVA FASZOMAT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! – szerintem kurvára kihallatszik a hangom a hülye kis haverjaihoz, akiknek persze nem jutna eszébe, hogy basszam meg, esetleg nem kéne hagyni, hogy a faszméretét a halálán keresztül fitogtassa. – MÁSOK BASZOD, KIRAKNAK EGY DICK PICKET, HA VALAKI MEGKÉRDEZNI, HOGY AZÉ NAGY-E A POFÁJUK, MER KOMPENZÁLNAK! HOGY A FASZBA GONDOLTAD?!
Most tűnik fel, hogy nem sok lehetőséget kap, mert egy ideje már a vállát rázom, dehogy ezt kurván nem magyarázza ki, az hétszentség. Persze vágom, hogy nem fogja kimagyarázni… az ideg egy kibaszott nagy érként lüktet a homlokomon, még kurvára látom magam előtt a széttrancsírozott testét, meg azt az elbaszott érzést, hogy baszd meg, ennyit ért az egész. És ezek szerint kurván eldobná pár ezer kibaszott névtelenül szavazó faszszopó kurva geci miatt. Azt is lefosom, ha az utcáig lehallatszik a hangom, eleget edzettem má, hogy jól szóljon.
- Átléptél, baszd meg, minden kibaszott, kurva határt, amit át lehet lépni! JÓL ESETT?! ÉLVEZTED?!
Kurván nem tudom, mi a faszt várok tőle, csak rá kell nézni, mert val’szeg megin még arról se lesz fogalma, hogy mi a fasz geci bajom van, basszam meg. Életképtelen faszszopó buzeráns geci… némileg halkabb, és ridegebb hangnemre váltok, mert most már komolyan szétbasz az ideg.
- Ennyit ért az egész? A kibaszott kurva életed?

Annyira nem fos ez az este, mint amivel eredetileg számolok. Mármint, elbaszódni abba a szánalmasan alja házibuliba, ahol egy rakat nerd próbál látványosan bénán becsajozni, á. Még akkor se, ha az egyik nyomorék a crew egy tagjának az öccse és tőlünk vár megváltást. Helyette sokkal jobban jövünk ki a városmászásból, onnan meg két pillanatig sem tart míg beüt az ötlet, milyen lenne innen lebaszódni. Nem azé', mindig tarkón vág, de most valamiért még viccesnek is tűnik, aztán kiteljesedik egy retek szavazásban, hadd örüljenek valaminek a kis tetvek is. Mondjuk a vége má' nem lesz olyan izgalmas, de ha ezt dobja a gép, akkor ez van, bakker. Nem is olyan fos a kedvem, ahogy a gyomros és csókosztás után hazabaszódom, sőt, még Eli is kéznél van... vagyis lenne, ha nem állna le tüdőből üvöltözni, ami így: mi a faszom? Épp csak a falhoz tosz, amikor kezdem összerakni a vernyogás értelmét, de már fel is vonom a szemöldököm, me' így bazdmeg.
- Mivan? Milyen dick pick? - vigyorodom el, me' azé' elég röhejes a szitu, de aztán leesik, hogy persze, Bug befenyegetett azzal, miszerint fölhívja. Ezek szerint sikerült neki a dolog, ha most a redva pasim két centiről üvölt a pofámba. Lovely. - Hallod, ne hypold már ennyire túl - röhögök, ahogy rázza a vállam, így megpaskolom, hagyjon már lógva legalább két másodpercig.
- Jól hát - vonom meg a vállam, de nem értem, mit baszakszik itt a határokkal. Élek, nem? Akkor meg a pöcsöm baja van? Amúgy se volt egy nagy cucc. - Elég fasza odafenn a levegő, néha te is kipróbálhatnád, hátha lenyugtatja az idegeidet- mosolygok, de már inkább ő kezdi túltolni a hisztit. Próbálok kotorni még egy szál cigit, már ha hagyja, hogy a számhoz emeljem a nagy dráma közben.
- Mi? - sóhajtok, mert kezd fárasztani. - Ez csak poén volt, nem ügy. Nem ugrottam le, élek, chill, babe - ejtem karom a vállára, meg így inkább smárolnék most és egyebek, mint ez a buzeráns vita a nagy büdös semmiről. Esélyesen nem hagyja, ami meg engem is kezd kissé felkúrni.
- Hallod, kezd untatni a fölös feszkó. Mi lenne, ha túllépnénk a dolgon? - dobom be, ugyanis ideje lenne már... Helyette kúrhatnánk, mondjuk, vagy valami hasznos.

Olyan pofával mászik fel a galériába, mint aki épp szarni volt, kiverte, vagy valami efféle átlag szarságot követett el, mintha ez egy ugyanolyan nap lenne… kicsit talán még büszke is magára, hogy ekkora faszagyerek volt, basszam meg. Ő aztán kurvára leugrott volna, ha le kell. Kurván örülhetek, hogy ilyen pasim van, jó, hogy a kibaszott talpát nem csókolom…
- Ne hypoljam túl…? NE HYPOLJAM TÚL?! HÁ’ MÉG AZ ÉN KURVA ANYÁMAT! – ordítozom, mintha baszd meg, nekem borult volna el az elmém. Remélem, hogy az egész képét beborítják a nyálcseppek a pofámból.
Gunyoros vicsor kanyarodik a pofámra, ahogy ecseteli, hogy milyen kurva jó volt odakint a levegő, basszam meg. Mások túrázni mennek, ha ilyen igényeik vannak… kurván elegem van már, fáraszt ez az egész, az a fájdalom és üresség, amit folyton próbálok elfeljteni, az a kibaszott kétség, sőt tudat, hogy kurvára nem szeret viszont. Nem érti, mert kurvára nem is értheti. Próbáljam ki, mi?
- Ne aggódj, ha ilyen terveim lennének, először téged nyírnálak ki, és csak aztán ugranék. – csöpög belőlem a düh, a gúny, és persze az a sértettség, amit mindig is éreztem, elfojtottam, és most egyszerre ömlik ki belőlem. Mert így kurvára nem lehet élni.
- Hát kurva nagy poén volt. Látod, ahogy röhögök? – az arcomon aztán mindent lehet látni, csak jó kedvet nem, kurva ideges vagyok, és egy kibaszott lendületen múlik, hogy nem trancsírozom az agyát a falba. Nem mintha nem provokálná ezt minden egyes kibaszott megmozdulásával. Még mindig egy kibaszott lázadó tinédzser kölyök, aki kiprovokálja, hogy kurvára róla szóljon minden. És baszd meg, smárolna. Kezdem elveszteni az önuralmam, pedig az utóbbi időben erősen edzettem rá.
- Azt akarod mondani, hogy nem ugrottál volna le? – kurvára a pofájában állok, a szemébe nézek, de válaszolnia se kell, mert úgy is tudjuk mindketten, hogy megtette volna. Ettől függetlenül felteszem a kérdést, mert a lelkemnek egy apró töredéke még mindig kurván abban reménykedik… amit aztán a büdös életig várhatok. Kivéve persze, ha már most kinyírja magát, mert ez ennyire kurvára szar. Nem tudok másra gondolni, minthogy kurvára unja már a fejemet, unja az életet, és un mindent, ami körülveszi. Mintha csak olvasna a gondolataimban, ki is mondja őket, és a’sszem itt szakad el a cérna, az öklöm egy centire a fejétől végzi a kibaszott falban, és csak azért nem a pofájában, mert a kurva önsajnálatában esélyesen még annyira se figyelne rám.
- Tudod, én mit unok kibaszottul? – hajolok ismét a pofájába, de most nem ül ki a tekintetemre a szokásos vágy, inkább csak a rage. – Neked kurvára soha sem elég semmi, amid van. Kibaszottul nem becsülsz meg semmit, sőt, tudod mit? Nem is érdekel semmi. Egy kibaszott mozgó élőhulla vagy. A kibaszott farkadnál nem látsz tovább! Gondoltál, akár csak egy pillanatra is arra, hogy én mi a faszt éreznék, amikor a széttrancsírozott hulládat fotózgatnák a redvás kibaszott utolsó geci fanjaid?!  

Elsőre fel sem tűnik, hogy valamin túráztatja az agyát, én meg nyilván nem fogok fölöslegesen ráparázni a témára, mivel fingom nincs, mi a franc baja lehet má' megint? Vagy még mindig? Fasz tudja, bár elég hamar koppan, meg én is, ahogy a falra ken a nyakamnál fogva.
- Eli, nyugodj már le. Mondom, hogy nem történt semmi - húzom el a szám, mert kezdi pöpecül telibebaszni az amúgy chillesen fasza hangulatom. Gondoltam, ha már itt van, akkor dughatnánk egy jót a zuhany alatt, de neki más tervei lehetnek, ahogy telibeköpködi a pofámat, miközben üvölt. Ezen a ponton még próbálnék neki életmódtanácsokat adni, de láthatóan nem vevő a témára, így passzolom.
- Hát, kinek hogy; nem? - vigyorgok még mindig, meglehetősen kitartóan, amekkora party pooper jelenleg csoda, hogy eddig kitart a szórakozottságom. - Nem. Azt látom, hogy saját magad baszod föl a semmire, de azt kurvásul - vonom fel a szemöldököm, mert már kezd baromira nem tetszeni a szitu, és különben sem ezt terveztem ma estére, hogy baszná meg magát Buggal együtt. Azé' még egy smárt bepróbálnék, hátha utána sikerül túllépnie a dolgon és letolunk valami atom szexet, de ha nem, akkor baszki, nem. Nincs mit tenni, kezd engem is belerántani ebbe az elcseszett dührohamába. A kérdésére már lekonyul képemről a vigyor, meg amúgy is kezdem unni a témát.
- Leugrottam volna - ejtem be közénk, bár ismer, tudja, hogy hasonlókkal nem szórakoznék. Ha toljuk, akkor álljunk páros lábbal bele, aztán lesz, ami kurván lesz. Ennyi a történet. A miénk valahogy ott rohad le, amikor meglendíti az öklét, ami aztán a fejem mellett éri a falat pár centivel. Őszintén, az se lepne meg, ha a pofámban köt ki, amit egy gunyoros félvigyorral veszek. - Nocsak. Úgy tűnik, alakul az önkontrollod. - Na, nem mintha, én vissza tudnék venni a provokációból. Úgy tapad rá, akár az olvadt cukor, és ha már végig nem nyalhatom, hát marad a basztatás.
- Mit unsz kibaszottul, Eli? - dúdolom az orrom alatt, ahogy végig a tekintetét keresem. - Tudod, mire gondoltam közben? - dobom be, ha már ennyire érdekli. - Hogy egy tizedmásodpercig bármi megtörténhet, bármit megtehetek, bármelyik lehetőséget bekaphatom, és hogy ez mennyire elbaszottul izgató. - Durván lököm el magamtól, nem kap tőle seggest, de kurván ne passzírozzon a falhoz, pláne most. Mikor sikerül elszakadnunk, előtúrok egy szál cigit, meggyújtom, de ezen már a nikotin se segít. Úgy érzem, megfulladok. Hogy belefulladok ebbe a kibaszott szarba. Mintha láncok szegeznének a talajhoz, a húsomba vájva úgy, hogy még a kisujjam se tudom mozdítani.
- Én megpróbáltam... - dörzsölöm meg szabad kezemmel a képem, majd durván a hajamba túrok, ahogy hirtelen teszek meg két métert, majd vissza, míg egy újabb slukk után végig nem mérem. - Ne basszak félre, csak az engedélyeddel. Ne lőjem túl magam, mert akkor ki tudja, ki a faszomnak kötök ki az ágyában. Hívjalak vissza, menjünk együtt bulizni, toljunk együtt ezt és azt... - a végét már elröhögöm, bár inkább kétségbeesetten, mint nyers örömből. Inkább lepöckölöm a csikket, mert már az is zavar. Egy időre csönd áll be közénk, legalábbis én nem erőltetném a beszédet, ha meg ő mégis, hát némán hallgatom.
De alapjáraton csak agyalok, hol felszínesen, hol mélyebben, de a vége úgyis ugyanaz.
Inkább lecipzározom a felsőmet, majd hanyagul az ágyra dobom, aztán az amúgy is festékes izompólómban támaszkodom be a temperák elé, hogy keressem a püspöklilát, de helyette a padlizsánt húzom ki és még csak fel sem tűnik, pedig az kurván nem jó. Kinyomom, felveszem az ecsetet, de nem mártom bele semmibe.
- Húzz innen - mondom végül ki, felé döntve a fejem. A hangomban nincs inger, de a szemem sem árulhat el túl sokat. Még egyszer utoljára végigmérem, aztán a vászon felé fordulva folytatom: - Meguntam. Ennyi volt - nyomom bele az ecsetet abba az elbaszott lilába, ami úgyse lesz jó, ami után úgyis kikúrom az első vonást követőn az egész komplett vásznat a szemétbe, de leszarom, mert valamit tennem kell, valamire koncentrálnom kell, bármire, csak ne rá. Az se érdekel, ha pofán basz, ha ordít, leszarom, csak takarodjon a jó picsába ki az életemből. Ennyit akarok.

Már nem is igazán hallom a válaszait, nem is igazán érdekel. Ahogyan őt sem. Ideje, hogy én is leszarjam, mi a faszról pofázik. Elvégre mi közünk egymáshoz? Végül is csak a kibaszott pasim, aki még arra se méltat, hogy egy kibaszott hangulatban legyek. Mert az neki nem kényelmes…
- A semmire? A SEMMIRE?! – lassan köpni-nyelni nem tudok, annyira elbaszott ez a gyerek, és a kurva jó az egészben, hogy nem én akartam ezt. Nem én firtattam ezt a nyitott kapcsolatos pöcsséget már annak idején sem. Azt mondtam, hogy legyünk kibaszott kúrópajtik, és csá. Akkor kurvára nem érdekelne az sem, ha megdöglik, és most kúrhatnánk egy jót abban a tudatban, hogy még kibaszottul nem sikerült.
De szeretem. Akármennyire is felbaszott, ez az undorító, marcangoló imádat még mindig bennem van, helyette is én érzem a tettei súlyát, csak éppen kurvára nem bírom el. Már nem. Elég volt.
Nevethetnékem támad, ahogy elismeri. Annyira egyértelmű, annyira megszokott, annyira ő… és éppen annyira undorítóan flegma. Kétlem, hogy lehetne éreztetni, mennyire kurvára nincs kedve ehhez, mennyire nem érdekli a nyomorom, csak az, hogy feldugja a kibaszott farkát a seggembe. Meg hogy gúnyt űzzön belőlem, amikor kurvára nem kéne.
- A végét járja. – köszörülöm fogaimon át, már az kibaszottul felbasz, hacsak az unott, érzelemmentes pofáját nézem. Ha valaha is gyengédséget éreztem felőle, most már biztos lehetek, hogy kibaszottul képzeltem. Éreztem, amit érezni akartam… a hangja basz fel leginkább, az az undormány derű, amivel a szenvedésemre tekint. Ez az egész őt kurvára nem érdekli. Még annyira sem érdeklem, hogy felbassza magát a szavaimon. Ahogy ellök, két lépést hátratántorodom, és ökölbe szorítom a kezemet. Azért sem fogom szétverni azt a rühes képét, mert kurvára nem hiányzik, hogy a bűntudatban fetrengjek, amíg ő sajnáltatja magát. Ez kurvára nem én vagyok… ez a kibaszott emberi roncs, amivé tett.
- Magadra. Kurván meglepődtem. – elhiheti, hogy kibaszottul nem hat meg a művészi szabadsága, meg az ennél is nagyobb faszságai, amikkel mindenkit etet. Kurvára nem érdekel. Valószínűleg még ő sem hiszi el…
Annyi mindent vághatnék a fejéhez, annyi fájdalmat okozott, annyi ilyen faszsága volt már… mégiscsak állok, és azon gondolkodom, hogy mennyire leszarja az egészet. Fasznak mondjam akkor? Röhejes vagyok. Mi a faszt húztam ezen eddig? Nem mintha csak én tudtam volna, hogy ez lesz a vége. Minden kurva ember a földön tudta, basszam meg.
Ahogy megszólal, elfojtottan röhögök fel. Annyira egyértelmű volt, hogy a kurva mondandója vele fog kezdődni, és vele is végződik. Megint a fejemhez vágja, hogy mennyi mindent megtett értem… hogy ő mennyire próbálkozott. Még magamat is meglepem, ahogy felnevetek.
- Akkora egy öntelt önző faszkalap geci vagy, amekkorát még életemben nem láttam. Tudod mit? Kurvára nem érdekel, mekkora hatalmas áldozat volt, hogy csak az én seggembe dugtad a farkad. Felfogtam így is, hogy fájt minden kibaszott perc, amit nem tölthetsz önmagaddal.
Mi a faszt mondhatnék még? Miért kéne bármit is? Egyáltalán miért állok még itt? Mit műveltem az utóbbi hónapokban… végig az orrom előtt volt, végig visszatartottam, körbeugráltam a kis seggét, hagytam, hogy röhögjön a nyomoromon, ahogy adta az érzékeny gecit. Képzelem, mennyire kurvára nem tudja átérezni. Csak azt tudnám, mit húzott ezen eddig.
Sejtettem, hogy nem könnyes búcsú lesz, de a hangja mégis kurván arcon csap. Végigfut a fájdalom az arcomon, az a kibaszott keserűség, ami felszínre tör valahonnét mélyről, és hirtelen levegőt sem kapok, legszívesebben lehúznám az arcbőröm, ahogy könnyek szöknek a szemeimbe.
- Jobb lett volna, ha leugrasz. – erőltetek gúnyt a hangomba, ahogy egy rúgással ledöntöm a kibaszott állványt, mert már a faszom ki van vele, kibaszottul rühellem. Bele akarok rúgni, ott, ahol kurvára fáj… a képébe akarom dörgölni, hogy a halott haverja mennyire kurvára büszke lenne rá… de nem ér ennyit ez az egész. Semmit sem ér. Fojtogat a levegő... lerúgom a kibaszott tolóajtót a picsába, mielőtt zsebre dugott kézzel átsétálnék rajta, hogy elhúzzak a picsába. Mert mi a fasz közöm van még az elcseszett életéhez? Kurvára semmi.

A hangulatingadozás prímán lemérhető a kurva hálóm kellős közepén. Eleinte a chilles lazulás, aztán az értetlen szájtépés, majd a felbaszott üresség. Nem vártam sokat, nem vártam igazándiból semmit. Már akkor ki kellett volna sétálnom ebből az egészből, amikor szerelmet vallott. Elvégre, mit kezdesz egy ilyennel? Rád nyomja a rakat elvárásait, beléd oltja, miszerint innentől ki vagy neki szolgálva, majd az egész lenyom, míg bele nem fulladsz. Márpedig nekem szükségem van arra, hogy szabad legyek. Azt és ott basszak, akit és ahol épp kedvem tartja. Nem akarok közben azon agyalni, vajon mekkora hisztit vág utána le, hogyan üvölt két centiről az arcomba, miközben hozzám vágja a faszságait arról, mit kezdjek az elbaszott életemmel. Ez a kötöttség kikészít, nincs rá kurvásul, de semmi szükségem. A válaszai egy ponton elsiklanak a képem mellett, akár az ökle, ahogy a falat veri. Csak gúnyolni van kedvem, heccelni azt a tömegnyi elbaszott érzelmet, ami benne van. De hát senki nem mondta, hogy alázkodjon meg, tartson piedesztálon, holott kurván semmi értelme. De talán, ezzel már ő is felfogja, és nem kell a szájába rágnom.
- Tudtommal, eddig pont ez az öntelt fasz jött be a seggedben - ejtek még meg egy félvigyort, de fel sem fogom igazán, mit hányok ki magamból, csak fel akarom baszni. Még ennél is jobban. Fingom nincs, mire játszom, ahogy a vászon elé lépek és próbálom kizárni őt a szobámból, és úgy a komplett életemből is, mert elég volt a nyomorából. A sajátoméból pedig végképp. A válaszára csak könnyedén nevetek fel, noha sok öröm itt már ebbe sem szorul. Elfogyott, vége. Csak bámulom, ahogy elbaszódik az állvány, mert azon tölti ki a dühét, de aztán felállítom és végig sem nézem, ahogy lelép. Csupán az ajtócsapódást hallom, meg egy ideig a lépteit, aztán végighúzom az ecsetet a vásznon és meglepve bámulom a padlizsánlila pacát. Egy ideig még nézem, de aztán lecsuklik a karom és kiesik belőle az a szar, belekenve a padlóba is ezt az elbaszottul mocskos színt. Az undor olyan hamar basz képen, hogy ordítani tudnék, de aztán csak fogom az egészet, majd idegből kúrom hozzá a falhoz. Végig se nézem, ahogy viszi a temperát, a bögrét, és úgy mindent, de már a redva kabátom keresem, fülemhez préselt iPhone-al.
- Nacsá. Szerezz valami kemény cuccot és koccanjunk Bugnál - röhögök bele, majd a zsebembe baszva túrok egy újabb szál után, közben meg észre sem veszem, ahogy remeg a kezem.