Konyha (Keith & Annaleigh lakása)

Marlienak nincs mentsége. Az, hogy gyermeket vár még nem ok arra, hogy ne vegyen részt ezen a furcsa szeánszon, ami.. nem, nem tudom róla azt mondani, hogy stresszmentes lesz, hiszen alapvetően nem az az életünk mostanság. De azért itt kellene lennie, ehhez továbbra is tartom magam még akkor is, ha szóba hozni nem igazán fogom.
A főzés és a sütés eddig sem volt az én asztalom és eztán sem lesz. Erre az alkalomra egy kötek chipsszel szerelkeztem fel és tonik és gin is van a hátizsákomban, amivel megjelenek. Hajam egyébként laza lófarokba van fogva, de megbánom már elég hamar, hogy ilyen frizurát választottam. A küszöböt átlépve ugyanis eszembe jut a Keith-fiaskó és rendesen elszégyellem magam. Ami meg is látszik a pár szívdobbanásnyi időre vörössé színeződő arcéleimen.
- Halihó! Én gint hoztam tonikkal, de eláll az, jó lesz a tequila is kezdésnek.
Jegyzem vigyorogva, miután körbepusziltam a testvéreimet.
Már egyre kevésbé bizarr az egész és ennek örülök, de az is igaz, hogy nagyon hosszú időnek kell majd eltelni ahhoz - szerintem - hogy minden rendben legyen. Mert elrontottuk. Hogy ki kevésbé és ki jobban, azt pedig felesleges lenne vitatni vagy rangsorba állítani. A lényeg, hogy próbálkozunk a rendes mederbe terelni a dolgokat. Ez számít csak, semmi más.

//Bocsiiiiii Ígérem, soha többé //