Szülészet-nőgyógyászat

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Kedd Márc. 29, 2016 12:37 am

Chloe & Joël

- Látja, ott a szíve, várjon, felteszem a hangot is. – Mosolyogtam rá az asztalon fekvő, arcán tökéletes boldogsággal mindenbe belefeledkező nőre, és valami hasonlót éreztem, boldogság terén, hiszen ezekért a pillanatokért kétségtelenül megérte élni, rajongtam azért, hogy ilyenkor láthattam őket, ezekben a soha ilyen formán meg nem ismételhető, csodálatos pillanatokban. Kár, hogy neki is egy idióta a férje, nem véletlenül nem akarok én megnősülni soha az életben, hogy aztán egy szerencsétlen nőnek egyedül kelljen felnevelnie a gyerekeimet, mert én arra holt biztos, hogy képtelen lennék.
- Képet tudok nyomtatni, cd-t sajnos itt nem csinálok, de ha szeretné, a magánrendelőmben megvalósítható, bár az sajnos nem ingyenes. – Igazából, ha tehettem volna, megcsinálom ingyen a legtöbbjüknek, de ez nem így ment, és akármennyire is ment rosszul valakinek, általában belementek, mert szerettek volna ilyesfajta emléket a gyermekükről. Nem véletlenül éltem igencsak nagylábon, hamar felkaptak, mint nőgyógyászt, és tisztában vagyok azzal is, hogy sok nő azért jár hozzám, mert úgy nézek ki, ahogyan. Igaz, a legtöbben hamar lepattannak, mert leesik nekik, hogy a pácienseim zárt ajtónál kopogtatnak, érdekes, hogy esetükben tökéletesen el tudom különíteni a nőcsábász mivoltomat. Nagyjából öt perc elteltével már fel is öltözött, és a kezemet szorongatta, hogy de annyira nagyon köszöni, és majd felhívja a magánrendelőmet időpontért, egyébként meg jön egy hónap múlva. Ki is kísértem az ajtón, majd ránéztem a benti gépre, hogy leolvassam róla a következő delikvens nevét.
- Chloe Ward? – Szólaltam meg, majd megvártam, hogy felemelkedjen a szólított, mert ha nincs itt, hívom a következőt, nem fogok rajta túlzottan problémázni, mert egyáltalán nem érdekel, kinek milyen hasmenése van, amiért nem tud jelen lenni, ha kérik. Épp eléggé pörög az életem mint a kórházban, mind a magánrendeléseimen ahhoz, hogy ne várjak perceket senkire, azzal értékes időt lopva el másoktól. Ha kimegy az utána érkező, maximum szólítom majd újra.
- Örvendek, kisasszony, fáradjon csak be, dr. Roux. – Tereltem beljebb, s ha záródott mögötte az ajtó, csak akkor tértem rá a lényegre. - Szóval, miben segíthetek? Van esetleg valami panasza? – Állapotosnak ugyan nem tűnt, de eleinte senkin sem látszik, szóval erre nem kérdezek rá, mert ha esetleg nem jön össze a baba egy ideje, akkor az nagyon kellemetlen lehet.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Kedd Márc. 29, 2016 10:45 am

Joel and Chole

Huszonhárom évesen az átlagnők már igencsak komoly felhozatallal rendelkeznek szexuális téren, na én pontosan nem tartoztam ezek közé. New Yorkban még volt egy barátom, akivel lefeküdtem, de ő volt az első, és az egyetlen, de ha valamit megtanultam tőle, akkor az az, hogy soha ne legyek buta, és szőke, hanem mindig védekezzek. Az első élményem akár még romantikusnak is mondható lett volna a sok gyertya, és a lágy dallam miatt, de mégsem éreztem száz százalékosan, hogy Daviddel kellett volna megtennem. A pezsgő elbódított, és már nem éreztem magam olyan feszélyezetten, amikor az ágyba csábított, és lehámozta rólam a farmert, és a piros felsőmet. Sok szabályt kellene követni az elsőnél, de nekem semmi távpontom nem volt, csak annyi, amit a barátnőim meséltek, és azoknak is csak a fele bizonyult igaznak. A fájdalom egyénenként változó, és talán a szerencsések közé sorolhattam magamat, mert könnyedén túlestem a tűzkeresztségen. A kellemetlen érzés nem múlt el, de nem fájt annyira, mint egyeseknek a rémtörténeteikben. Azt gondoltam, hogy ez lesz a normális, mert az elsőt követte egy második, aztán egy harmadik, de mindig csak lagymatag érzések bontakoztak ki bennem az együttlétek után. Hol volt az elmaradhatatlan tűzijáték, a mindent elsöprő orgazmus? Szégyen lenne, hogy ennyi idősen még nem elégítettek ki úgy, hogy arról tudjam, hogy az volt? Egy éjszakás kalandokba még nem bonyolódtam bele, mert féltem, hogy kudarcot vallanék. A barátnőim történeteit hallgatva irigykedtem, mert bizony ők már jártak abban a bizonyos paradicsomban, ahova nekem még nem volt belépésem. Mindezt azért futattam át ismét a fejemben, mert elkövetkezett az éves nőgyógyászati vizsgálat, és nem maradhattam ki belőle. A neten nézelődtem orvosok után, aztán rá is bukkantam egyre. Jennifer Calhoun egy remek nőgyógyásznak tűnt, akit szívesen fel is kerestem volna. A rendelési idejét is kiírtam, mert bizony egy magánrendelést azért sokalltam volna, de ez én vagyok, más meg más. A telefonon sajnos nem értem utol a doktornőt, ezért kiválasztottam a legközelebbi napot, amikor a rendelőben találom, és elhatároztam, hogy aznapra szabadságot kérek az étteremből.
Egy piros háromnegyedes nadrágot, és egy fehér toppot vettem fel aznap, és egy kényelmes sportcipőt. A metrót választottam, és a kiírt címre mentem. A váróban a kelleténél többen jelentek meg, mint számítottam volna rá, ezért mielőtt leültem volna egy sorszámot nyomtattam, és kikészítettem a papírokat is. A sor egyre nagyobb lett, és kezdett gyanússá válni, hogy nem jó helyen járok. A mellettem ülő idős nénit nem mertem megkérdezni, így amikor kijött az asszisztens, csak odaadtam a szükséges dokumentumokat, és továbbvárakoztam. A váróteremben lévő plakátokat néztem a női nemi szervről, és annak felépítéséről. Milyen jó érzés nőnek születni…havonta egyszer vérben ázunk el, aztán miénk a legnagyobb ajándék…a gyermekszülés. Arról már senki nem tesz említést, hogy mekkora kínszenvedés az a kilenc hónap, és mekkora „gyönyörrel jár” maga a világra segítés. A nevem hallatán kapom fel a fejemet, és majdnem leesik az állam, amikor meglátom a doktor urat. Nem egy nőt, hanem egy férfit. Legszívesebben sprintelve szaladnék el, de olyan határozott az úriember, hogy kénytelen vagyok bemenni a rendelőbe annak ellenére, hogy minden szőrszálam az égnek áll. Amint becsukódik mögöttem az ajtó a férfira nézek, és a helyes pofijára. Hány éves lehet? Nem merem megkockáztatni a tippet, de nem is kellene, hogy érdekeljen. Végigmérem, mint egy űrlényt, aztán dadogva szólalok meg.
- Maga…neem…nő. – találkozik a tekintetünk, nekem pedig automatikusan szétnyílnak az ajkaim, és egy meglepett „O” betűt formáznak.
- Elnézést…rossz helyen…járok. – keresem elő a papíromat, és az ott szereplő címet látom.
- Maga nem Jennifer Calhoun. – jelentem ki, de annyira hülye nem lehetek, mert ez elég nyilvánvaló. Egy férfi áll velem szemben, méghozzá egy nem is akármilyen férfi.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Kedd Márc. 29, 2016 1:48 pm

A döbbenetet nem nehéz kiszúrnom, ám egyelőre ötletem sincs, minek szólhat, találgatásokba meg nem szeretek bonyolódni, elvégre, ha problémája van valakinek, ki tudja nyitni a kis száját, és elmondani. Bizonyára ez most is így lesz. Illetőleg, ha mégsem, az igazán nem kell, hogy az én problémám legyen.
- Ez a megállapítás igencsak nagy éleslátásra vall, kisasszony. – Engedek meg magamnak egy sármos félmosolyt, mintegy oldandó a feszültséget, ami könnyen lehet, pusztán abból adódik, hogy nem pont rám számított itt és most, de talán nem vagyok olyan rossz csere, bár dr. Calhoun is igen formás. - De azért nyugtasson meg, hogy látott már férfit életében, mert nagyjából úgy méreget most, mintha csak nők élnének ezen a bolygón. – Akár zavarhatna is a dolog, de igazából sokkal inkább szórakoztat, bár azt hiszem, ő közel sem érzi magát ennyire felemelkedett hangulatban. A humor én igyekszem minden helyzetben megengedni magamnak, de ilyenkor nem lépem át az illendőség határait. Flörtölés közben szeretem zavarba hozni a társaságomban időző hölgyeket, olyan édesek, mikor pír szökik a vonásaikra, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.
- Biztos? Én is nőgyógyász vagyok, és biztosíthatom, remekül végzem a munkámat, képes vagyok megoldani az esetlegesen felmerülő problémákat. – Általában sikerül meggyőznöm az embereket, tudom, hogy a nőknél az ilyesmi nem feltétlenül megy könnyen, és mégiscsak bizalmat kell szavazniuk valakinek, akit anélkül engednének a testük közelébe, hogy bármi közük lenne hozzá. Elhiszem, hogy egy másik nő esetében mindez könnyebb, de ők sajnos, nem sajnos, kevesebben vannak a szakmában, az okát ne tőlem kérdezze senki. Közelebb azonban nem megyek, így is eléggé elveszett szegény, nem szeretném, hogy csapdába érezze magát.
- Ismét nagyon szemfüles, kisasszony. Valóban nem, dr. Joël Émeric Roux vagyok, osztályvezető helyettes. – Osztályvezető csak azért nem leszek egy darabig, mert túl fiatalnak gondolnak hozzá, de szerintem az is csak évek kérdése, mert pokoli jó vagyok abban, amit csinálok. Igaz, ez sem győz meg mindig mindenkit arról, hogy érdemes rám bíznia magát, de ilyenkor elengedem a kedves hölgyeket, keressék hát meg azt, akiben képesek megbízni arra a pár percre, amíg nála töltik az időt.
- Dr. Calhoun jelenleg kényszerszabadságon van egy kisebb sérülés miatt, a héten nem rendel, és még a jövő hetet sem mondanám biztosra, addig helyettesítjük a műszakját. Amennyiben női orvoshoz ragaszkodik, akkor kénytelen lesz megvárni, mert másik hölgy nőgyógyászunk nincsen. – Regélem el, biztos, ami biztos alapon, lássa a lehetőségeit, az alapján mérlegeljen. Ha úgy ítéli meg, ráér addig a problémája, amíg a doktornő visszajön, akkor készségesen eleresztem, de ha kicsit is bizonytalan, akkor igazából az ő érdeke lenne, hogy megvizsgáljam, de ez esetben is meg van kötve a kezem, rákényszeríteni nem fogom magam.
- Legalább azt megtudhatom, hogy van-e valami panasza, vagy csak éves szűrésre érkezett esetleg? – Utóbbi esetben egyszerűbb lenne a helyzet, mert nyugodt szívvel engedném el isten hírével, de remélem, erre azért válaszol majd, csak nem hadititok, hogy egyik vagy másik.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Kedd Márc. 29, 2016 3:25 pm

Joel and Chole

Kissé zavarban érzem magam, mert bár a magasabb nők közé tartozom, attól most még simán versenyre kelhetnék egy törpével is. Mennyire szeretnék Aprajafalva egyik új lakosa lenni, és eltűnni a világ szeme elől, mert a pasas nem áll le a közvetlen bámulással, amit valljunk be, de én kezdtem. Az udvariasság a lételemem, mert soha nem szoktam visszabeszélni, lejáratni másokat, de ha engem hoznak illetlen helyzetbe, vagy olyasmit kérdeznek, ami nálam a tabu témák közé sorolható, akkor előfordulhat, hogy nem éppen odaillő megjegyzéseket teszek, hülyeségeket beszélek vissza, vagy kérdéssel válaszolok, rosszabb esetben káromkodok, és olyan szinten elvörösödök, hogy igen nagy eséllyel kevernek össze egy rákkal.
- Igen láttam már férfit. – egy oktávval megemelkedik a hangom, és egy lépést teszek hátra, mert túl közel érzem magamhoz a férfit. Nem elég, hogy orvos, de még jól is néz ki. Mostanában egyetlen hímnemű sem mozgatta meg a fantáziámat, de ma éppen egy fehér köpenyes fogja? Talán ő képes lenne eljuttatni engem a csúcsra, amire még David se volt képes? Chole milyen gondolatok ezek? Istenem, te nem vagy normális! Nem szabad egy nőgyógyászra úgy tekinteni, mint egy potenciális jelöltre. Hirtelen emelem rá kék íriszeimet, és azt a balga félmosolyt nem kerülheti el a figyelmem. A kedves doktor úr jól szórakozik rajtam.
- Férfiak is élnek ezen a bolygón, csak ebben a városban több millióan, csak éppen nem ilyen magasak, mint maga, és nem rohangálnak ilyen deltás vállakkal. – upsz, ezt nem kellett volna kimondanom. A kezeimet fűzöm össze a melleim előtt, és inkább csendben maradok. A szívem a torkomban dobog, és ez nem vicc. Elmozdulhat egy szerv a test belső részében? Ostoba feltételezés megint a részemről, de ezt már megtartom magamnak.
- Ráadásul francia? – kérdezek rá, és látom, hogy újabb problémába sodrom magamat.
- Ne érezze úgy, hogy bajom lenne a népével, csak ugyebár vannak ezek a sztereotípiák a francia férfiakról, de az is lehet, hogy tévedek, viszont a neve alapján biztos az. Az akcentusán nem lehet hallani, így biztosan vagy itt született, vagy deportáltak. – legszívesebben leütném magam, de nem bírom elkerülni a pillantását.
- Ó, akkor ezért nem értem el telefonon. Nem jelezte senki, hogy helyettesítik. Még két hétig? – enyhén megemelkedik az egyik szépen ívelt szemöldököm, és végiggondolom, hogy mit kellene tennem. A legjobb az lenne, ha közölném, hogy nem akarom, hogy megvizsgáljon, és tovább is állok, aztán ha letelik az a tizennégy nap, akkor visszajövök ide, és megcsináljuk a rákszűrést. Azonban az is lehetséges, hogy eltolom egy évvel, és ráérek később, sokkal később visszajönni, ha kihevertem ezt a találkozást. Tudtam, hogy el kellett volna mennem múlt héten a fazonigazításra. A kozmetikus várt, de lemondtam egy újabb túlóra miatt. Az egészségügy kicsit hasonlít a vendéglátásra, mert ott a vendég az első, itt meg a beteg, és ehhez kell igazodnunk. A mostani kinézetem egy kis „szépítésre” szorulna, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, ráadásul nem is a szép melltartómat vettem fel. Bezzeg, ha nő lenne, akkor ilyen gondolatok nem is fordulnának meg a fejemben. Kopasz barack, vs. a kis gyanta? Morfondírozok, de leesik, hogy válaszolnom kellene.
- Öhm…nincs panaszom, vagyis de…öhm nincs. A franciák tényleg olyan jó szeretők? – meghökkenek a saját kérdésemen is. Ez meg honnan jött?!

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szer. Márc. 30, 2016 9:23 am

Chloe & Joël

Azért nem voltam illetlen határon belül, a munkám tekintetében sosem volt rám elmondható, hogy visszaélek a helyzetemmel. A magánéletemben igen, de az nem tartozik erre a lapra. Mindenesetre úgy tűnik, neki még ez is sok, én ugyan nem lépek utána, sőt, mintegy csökkentendő a kényelmetlenségét, még be is ülök az asztalom mögé.
- Örülök. – Noha nem úgy néz ki, hogy így van, lassan űrlénynek kezdem érezni magam, de nem firtatom tovább a dolgot, nem célom igazából kényelmetlen helyzetbe hozni, sőt, inkább az az érzésem, hogy ő csinálja ezt magával.
- Akkor kész szerencse, hogy már ülök, a köpeny meg becsapós tud lenni. - Oltom a tüzet, igazság szerint tényleg deltás vállaim vannak, a látszat ugyan nem az, de rendkívül jól szórakozom a kisasszonyon, szerintem ennyire zavarban még senki sem érezte magát itt, bár hozzátenném, a legtöbben nagyon is tisztában vannak azzal, hogy férfihoz érkeznek vizsgálatra.
- Igen, francia vagyok. - Bólintok azonnal, nagyon ragozni nem fogom, elvégre ennek nem rólam kell szólnia, egyikünk magánéletéről sem tulajdonképpen, hiszen egész más miatt vagyunk itt, bár úgy tűnik, a kisasszony mindenről szívesebben beszélne, minthogy a lényegre koncentráljunk. - Minden tiszteletem, Miss Ward, de sem a származásom, sem az akcentusom hiánya nem tartozik a vizsgálat keretei közé. – Szelíden igyekszem tálalni a dolgot, ez mégiscsak egy rendelő, és ha minden csinos hölggyel elkezdenék pletykálni, itt tölthetném a nap huszonnégy óráját, és még az sem lenne elég, rengetegen járnak hozzám. Azt inkább nem is hallom meg, hogy bizonyos sztereotípiákról beszél, amiről nekem csak egy dolog jut eszembe, attól meg szegény csak még kínosabban érezné magát véleményem szerint. Ugyanakkor nem nehéz kiszúrnom, hogy alig bír félrenézni, de jelenleg nincs módom addig ütni a vasat, amíg meleg. Rengeteg gyönyörű páciensem van, de soha nem nyúltam egyikkőjükhöz sem a rendelőn kívül, ehhez már-már kényszeresen tartom magam.
- Igen, vélhetőleg ezért. Nem értem a dolgot, mindenesetre jelezni fogom az osztályvezető főorvos felé, hogy a rendszer nem működik hibátlanul, ilyesmi nem történhetne meg. Igen, az a biztos. – A rendelési időket böngészem közben, és nincs kiírva, megnyomok egy gombot a telefonomon rögvest. - Amanda, kedves, legyen szíves jelezni a rendelési időnkben, hogy Dr. Calhount jelenleg helyettesítik. A félreértések elkerülése végett. – Egy azonnal után már el is hallgat a készülék, s én visszapillantok a hölgyre, akinek a jelek szerint nincs panasza, de az biztos, hogy a száját nem tudja befogni. Nem tehetek róla, a kérdése hallatán akaratlanul is szélesebb vigyorra szalad szám széle, és a pillantásomba beleszökik valami kellemesen bizsergető, bár számára jelen helyzetben talán inkább kellemetlen lesz, de további reakcióra nem ragadtatom magam a kis kikacsintás kapcsán. A kérdésre azért válaszolok.
- Bizonyára nem mondható el minden franciáról, de tudja, a legtöbb szóbeszédnek van alapja. – Más esetben lazán közölném vele, hogy állok rendelkezésre, tesztelje le ő maga, ám jelenleg ezt nem engedhetem meg magamnak. Ebből a szempontból egészen kár, hogy hozzám talált be.
- Ha gondolja, átmehet a szomszédos rendelőbe, Dr. Jepherson kisebb legalább húsz centivel, meg öregebb húsz évvel, és fogalma sincs a deltás vállakról. – Ajánlom fel ezt az opciót, mert mostanra tökéletesen világos számomra, hogy ez ebben a felállásban nem fog menni, még a végén felgyulladna itt nekem, mikor kenetet veszek, holott abban szerintem az égvilágon semmi intim nincsen.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szer. Márc. 30, 2016 12:42 pm

Joel and Chloe

Ennél jobban nem is járathattam volna le magam egy orvos előtt, akit alig tíz perce ismerek. Néha nem ártana valami hülyeség szűrő, hogy a gondolataim megmaradjanak magamnak, és ne menjenek ki hang formájában a számon. Nem szívesen gondolok abba bele, hogy mi lenne, ha még arra is igent mondtam volna, hogy panaszom van. Nem, nincs semmi probléma odalent, csak az éves szűrést akartam letudni, de azt ma nem fogom, ahogyan elnézem. A doktor úr helyet foglalt az asztal mögött, és onnan próbálta menteni a helyzetet, de én valahogyan olyan mélyre ástam el magam, hogy már csak egy megoldás maradt, ha menekülök. A férfi vigyora csak még jobban megzavart a józan eszem visszaszerzésében, és arra törekedtem, hogy hamarosan az ajtón túl legyek. Amelia biztosan ki fog nevetni, ha ezt elmesélem ma este neki telefonon. A héten Tokióba utazott a divathét miatt, amit egy kicsit bánok, mert ma van szabadnapom, és elmehettünk volna este valamerre. Néhány hónapja lakom csak Seattle-ben, de csak egyszer jutottam el bulizni. Annak se éppen szép eredménye lett, de már vágynék egy kis táncra, és a többire…igen a szexre. A férfi pillantása találkozik az enyémmel, és még jobban elvörösödöm, ha ez már lehetséges.
- Én elnézést szeretnék kérni. Tényleg nem tartozik rám, hogy francia-e vagy sem, sőt nem is értem hogyan juthatott ilyesmi eszembe, hogy rákérdezzek. – harapdálom a szám szélét, és a táskámat megigazítom.
- Köszönöm nem élnék a lehetőséggel. Ha visszajön a betegszabadságról Dr. Calhoun, akkor felkeresem őt, biztosan tud majd adni egy új időpontot nekem. A vizsgálat nem olyan sürgős. A papírjaimat visszakaphatnám, amit az asszisztense bekért tőlem? – érdeklődöm a vállamon megigazítva a táskám pántját, de nehezen szabadulok a férfi bűvköréből. Miért kell orvosnak mennie egy ilyen pasasnak, sőt pont nőgyógyásznak? Hálásabb körülmények között ez a beszélgetés nem biztos, hogy így alakult volna. Ott toporgok az íróasztala előtt, és a vizsgálóasztal felé pillantok. Kissé sem bizalomgerjesztő, és még jobban úgy érzem, hogy ki kell jutnom innen. Az ajtó felé indulok meg, de az olyan erőteljesen csapódik ki, hogy már nem tudom megállítani a bajt. Az asszisztens az orvos felé fordul, de engem nem vesz észre a képletben, és szépen rám vágja.
- Elnézést doktor úr, de Dr. Jepherson tudni szeretné, hogy ebédel-e vele a kantinban egy óra múlva? – én a földre érkezem le, a táskám lecsúszik a vállamról, és a fejem a kövön koppan.
- Oh, hölgyem elnézést, de nem láttam magát.. – kezdene bele, de csak amit látok az némi fehér fény, és sötét pettyek, melyek szépen becsúsznak a látóterembe. Mielőtt elveszíteném az eszméletemet még hallom, hogy valaki szörnyülködve szól valaki máshoz.
- Doktor úr én annyira sajnálom….jesszusom elájult. – ekkor végleg megszűnik minden körülöttem, és elsötétül a világ.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szer. Márc. 30, 2016 3:06 pm

Chloe & Joël

Hallgatom a mentegetőzését, bár bevallom, talán az ajkai harapdálása jobban felkelti a figyelmemet. Egyértelműen zavarban vagy, amit felettébb édesnek találok, egyébként is így vagyok a nőkkel. Aki túl kemény, az általában nem tetszik, és nem feltétlenül azért, mert nem kapható semmire, óóó, nagyon is igen, hanem egyszerűen nem igazán tartom őket nőiesnek.
- Semmi probléma, nem szükséges mentegetőznie. – Gesztusaim is arról árulkodnak, hogy nem kell elnézést kérnie, mert ennyire nem érintett rosszul a dolog, egyszerűen ilyenkor szakmai keretek között kell maradnom, és már rég megtanultam, hogy vannak, akiket kénytelen vagyok leállítani, máskülönben előfordulhatna, hogy saját magamat hazudtolom meg, és átlépem a határt. Soha nem tettem még hasonlót, nem is szeretném elkezdeni.
- Ha gondolja, keresek magának egy időpontot az előjegyzésében, bár már kezd nagyon betelni a kiesése miatt, és természetesen visszakaphatja. – Miért is tartanám meg. Nem az én betegem lesz, nem kell tudnom róla semmit, sőt, eddig bele sem néztem, csak ott pihent az asztalomon, így most fel is emelkedek, hogy kilépjek mögüle, és átnyújtsam a papírokat. - Akkor, sok szerencsét a továbbiakra, Miss Ward. – Az ajtó felé emelkedik a kezem, lévén utána kell mennem, hogy behívjam a következő betegemet, aki remélhetőleg már tényleg az, nem csak eltévedt. Az asszisztensem éppen ebédel, szóval ilyenkor így megy nálunk, nem vagyok hajcsár, hogy mellettem még enni se lehessen. Nem is ő nyit be, hanem a szeles kis barna, Dr. Jepherson kedvence, na nem úgy, ő már labdába se nagyon rúg ilyen téren, mellesleg van egy nagyon is sárkányokra hajazó felesége, aki azt is kiszagolja, ha füllenteni óhajtott volna, ámde nem tette, szóval szerencsétlen nagyon rövid pórázon van. Ezért nem kell nekem asszony, falra másznék tőle.
- Az isten szerelmére! – Csattanok fel, és mivel szerencsére épp Miss Ward mögött vagyok, van esélyem elkapni, így nem a földre érkezik, hogy még hátulról is kapjon egy csinos kis ütést a fejére. - Csak azt tudnám, Esther, hogy miért tőlem kér bocsánatot. Hozzon vizet, kérem.- Ültetem le a kisasszonyt közben a székre, mert szerintem nem díjazná, ha a nőgyógyászati vizsgálóra fektetném fel, szerintem befigyelne még egy szívroham is. Egy kicsit megfújkálom az arcát, ellenőrzöm a pulzusát, a légútjait, és ha nem ébred fel, akkor némi vízzel próbálkozom a nyakánál, hogy felfrissüljön kicsit, illetőleg igyekszem elseperni a haját a homlokáról, hogy megnézzem az ütés helyét.
- Esther, ha felébred, maga átkíséri a traumára, hogy biztos nem esett-e komolyabb baja. Jó lenne, ha ránézne más is. – Szeretek biztosra menni, sem traumatológus, sem neurológus nem vagyok, történhet egy, s más ilyen ütéstől, de én nem vagyok felhatalmazva arra, hogy jelen helyzetben, mikor akad nálam hozzáértőbb, segítsek. A rendelésem kellős közepén.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szer. Márc. 30, 2016 6:14 pm

Joel and Chole

Nem tartozik a legjobb élményeim közé, ha valaki eltalál az ajtóval. Az ájulás nem tart sokáig, vagy mindenesetre én úgy érzékelem, hogy nem volt sok az eszméletvesztésem. Az érzékeim között tér vissza először a hallásom. A közelemben tevékenykedik a jóképű francia, akinek illata felszökik az orrüregembe, és ez az első, amit megérzek, majd egy kis víz a nyakam ívénél. A fejem lüktet, és a légzésem is kissé szapora, amikor kinyílnak a szemeim, és meglátom őt. Hunyorogva térek magamhoz, és mérem fel a helyzetet, hogy mi is történt. Az orvos fölöttem áll, és az a nő is, aki rám csapta a nyílászárót. A homlokomhoz érintem az egyik ujjamat, és végigtapogatom, aztán megtalálom az érzékeny területet, és összerezzenek a fájdalomtól.
- Nagyon sajnálom hölgyem a történteket. Nem néztem oda, hogy valaki állhat is ott, így megtörtént a baj. A doktor úr azt mondta, hogy kísérjem át a traumatológiára, hogy megnézzék nem esett-e nagyobb baja. – sűrű pislogások közepette dolgozza fel az agyam a képeket, és rájövök, hogy az íróasztalnál ülök. A szédülés még jelen van egy kicsit, amikor megmozdulok.
- Nem szükséges átmennem. Nem haragszom, és nem történt akkora baj. – bagatellizálom el a dolgokat, és legyintenék egyet, de még erősen kapaszkodom a szék karfájába.
- Idehozná nekem a táskámat? – érdeklődök a nőre pillantva, aki bólint, és oda is megy érte, így felnézhetek a férfi kék íriszeibe.
- Tényleg nincsen semmi..bajom. – dadogom el a végét, mert a zavarom visszatér dr. Roux közelsége miatt. Nem akarom feltartani tovább, ha már nem maradok itt vizsgálatra, és miattam áll a rendelése is, ami megint nem éppen egy jó szempont. Ma tényleg kihagyhattam volna ezt a dolgot. Ha éppen hátrébb áll tőlem, hogy levegőt is kapjak, akkor megpróbálok felállni a székről, de majdnem vissza is hanyatlok, mert szédülök. Forognak velem a fehér falak, és kicsit összemosódnak a képek is, de próbálom palástolni, így csak erősen tartom a testsúlyomat, és az ülepemet már nem helyezem le újra a székre. Az ujjperceim is kifehérednek, és engedélyezek magamnak egy kis pihenőt, mert úgy tűnik, hogy mégsem vagyok olyan jól, csak a szám nagy. Mégsem akarok átmenni még máshová is, hogy lejárassam magam.
- Nem akarok átmenni, nincs időm erre. Sietek, szóval, ha lehetne nem kaphatnék valami fájdalomcsillapítót, és letudjuk ezt a balesetet ennyivel? – intézem a kérdést az orvos felé, mert bár az asszisztens nagyon előzékenyen átkísérne, de nekem semmi kedvem hozzá. Nemrégiben vágtam el a kezemet, és akkor is ott kötöttem ki. A doki aranyos volt velem, de az öltések itt éktelenkednek a kezemen, és nem tudom elrejteni a frissnek mondható hegeket. Hány öltés is volt? Talán kilenc, de már nem emlékszem pontosan.
- Az irataimat is visszakaphatnám Dr. Roux? – egyenesedek fel, és elfogadom a táskámat. Frankón beégtem előtte, szóval, ha nem muszáj, akkor nem akarok még itt időzni, és bizonyosan már azon tanakodnak a váróban a betegek, hogy mi az istent csinálhatok ennyi ideig idebent. Nem vagyok terhes, és vizsgálatra se került sor, mégis nagyszerűen lebőgtem. Mi lett volna, ha még bele is megyek, hogy megcsinálja a rákszűrést?

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Csüt. Márc. 31, 2016 3:56 pm

Komolyan kiborít, mikor valaki ennyire nincs tekintettel a környezetére. Egy kórházban dolgozunk, ahol az emberek egészségéért küzdünk, erre csapkodja az ajtót, mint valami rossz kisiskolás. Nem csak, hogy árt az egyik betegnek, de pluszban még a rendelési időm is elmegy vele, és valószínűleg ülhetek majd itt megint sokkal tovább, mint amennyit kellene. Nem gond, szeretem a munkámat, az emberekkel is jól kijövök, csak azt nem bírom, ha önhibámon kívül nem bírom elvégezni.
- Valóban nem, végül is csak telibe kapta egy ajtó, és elájult. Azt azért el kell mondanom, hogy ennek lehetne egy egyszerű púposodásnál rosszabb következményei is, és tudnia kell, hogy jobb volna, ha megnézetné. – Amilyen makacs egy nőszemélynek tűnik, és nem hagyta, hogy én megvizsgáljam, vélhetőleg ebbe sem fog belemenni, de ez akkor legyen már az ő problémája, esetleg hibás döntése, bízzunk benne, hogy nem lesznek következményei az ajtóval való találkozásnak.
Esther kapkodva megy a táskáért, olyan vörös az arca, hogy egy paradicsom is megirigyelhetné, ilyennek még sosem láttam.
- Émelyeg? Szédül? Kettős látás? – Legalább ennyire válaszoljon, mert jó volna tudnom, milyen állapotban engedem el, egyáltalán nem mindegy.
- Esther, nyomtasson ki legyen szíves egy nyilatkozatot arról, hogy Miss Ward saját felelősségére távozott a kórházból, miután fejsérülést szenvedett. – Adom ki az ukázt, mert én senkit sem fogok itt tartani, ha annyira mehetnékje van. Felnőtt nő, képes önálló döntésekre úgy hiszem. - Amint aláírja, már mehet is. – Fűzöm azért hozzá, immár a fiatal teremtés felé fordulva, bár fura mód van egy olyan érzésem, hogy inkább tőlem menekülne, pedig neki még módjában sem állt belekóstolni abba, milyen vagyok civilben. Mindenesetre közben eltávolodok, és elindulok a következő beteg papírjaiért, mert ideje visszakeveredni a mókuskerékbe. - Írja bele azt is, hogy szédült. – Jegyzem meg Esther felé ismét, amikor Chloe visszaesik a székre, és abszolút nem tartom jó ötletnek, hogy elmegy ilyen állapotban, de nem vagyok az apja. Még jó, ha jól emlékszem, 22 éves. Azért akkor még nem tevékenykedtem.
- Az egészségére kellene, hogy időt szakítson. Fájdalomcsillapítót csak akkor áll módunkban adni, ha kezelés alatt áll, a traumán bizonyára kapna. – Lehetnék jó arc, és fű alatt adhatnék neki, de eszemben sincs, talán ezzel arra ösztökélem, hogy mégiscsak nézesse meg magát.
- Parancsoljon. – Már-már kényesen igyekszem elkerülni, hogy hozzáérjek, nehogy elájuljon itt nekem, abban nem lenne sok köszönet, annyira kívül akar már lenni szegény, hát menjen csak. - Jobbulást, Miss Ward. – Engedtem hát útjára, s kiengedtem magam előtt az ajtón, hogy behívjam a következő páciensemet.
- Esther, rendben van. – Nem nagyon tudta szegény, miről beszélek, szemmel láthatólag nagyon is felzaklatta ez az egész jelenet, de ez a szememben nem mentette fel a hanyagsága alól. - Az ebéd. – Csóváltam meg a fejem, majd engedtem be magam előtt a húsz hetes terhes Kate-t, és közben még kikukkantottam a kis barna után, hogy nem esett-e össze a folyosón nekem.

[Nagyon szépen köszönöm a játékot, rajongtam érte! <3]

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Csüt. Márc. 31, 2016 7:45 pm

játék vége

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Vas. Ápr. 03, 2016 11:15 pm

Joël Émeric ¨ Angelique Blanche

Tristannek igaza volt abban, hogy el kellene mondanom Joëlnek, mégis húztam magamban az időt. Valahogy nem akaródzott megtenni a lépést, pedig nincsenek titkaim a bátyám előtt. Épp csak.. ez is olyasmi, amit nehezen vallottam be már annak idején is, s tudom, hogy azóta felnőttem, de mégis bennem maradt az a furcsa idegesség, ami tizenöt éves koromban, amikor a család elé álltam azzal, hogy terhes vagyok.
Nem úgy neveltek minket, hogy az abortusz akár csak egy pillanatig is szóba jöhessen. Viszont a mai napig nem felejtettem el apám ökölbe szoruló ujjait az asztalterítőn, melyeket próbált ölébe húzva elrejteni, de annyira feltűnő volt, hogy zsigereimbe kúszott, ahogy anyám szinte halotti sápadtsága is.
Tudom, tudtam akkor is. Házasság előtt nemi életet élni bűn, szeretkezni valakivel paráznaság. Mégis így sikerült, kamaszok voltunk, szenvedélyesek és megtörtént a baj. Bár, hogyha bigottabb családban nőttem volna fel, akkor igazából az ő hibájukként is felróhattam volna, hiszen védekezni is bűn egy bizonyos keresztény felfogás szerint (amit én magam egyáltalán nem követek).
- Jó napot! Vizsgálatra jöttem. Nem, nem Dr. Rouxhoz. A másik orvost keresem, hozzá járok terhes..
Ez az a pont, amikor glédába állnak tarkómon a pihék. Megfordulok a tengelyem körül, elkapva figyelmemet és pillantásomat a bejelentkezőablak mögött álló kartonozós hölgy felől. A bátyámmal nézek farkasszemet pár hosszú szívdobbanásnyi ideig, majd kimérten - mintegy menekülve a helyzetből - visszafordulok a nővérke felé.
- ..gondozásra.
- Neve?
- Angelique Blanche Roux. A héten valamelyik napra tudna időpontot adni? Tudom, hogy mára volt, de valami közbejött.
És akkor még finoman fogalmaztam.
- Péntek tizenegy óra?
- Tökéletes, köszönöm. Viszontlátásra.
Tartom a mosolyt, amíg a kissé rosszalló - biztos hülyének néz - nőszeméllyel szemezek, de amint megfordulok és ismét a bátyámra tekintek (hacsak nem viharzott el ennyi idő alatt) leolvad mosolyom.
- Joël..
Kezdek bele. Mondanám, hogy nem így akartam, hogy megtudja, hogy sajnálom, de egyszerűen nem jön ki több hang a torkomon. Csak félreállok az ablak elől és hirtelen azt kívánom bár elsüllyedhetnék valahová.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Hétf. Ápr. 04, 2016 11:39 am

(Fejléc majd később)

Épp az ebédemről érek vissza, amikor kiszúrom az egészen ismerős szőke üstököt, és ráadásként még azt is van szerencsétlenségem hallani, hogy mit mond, amire első ízben meglepetten szalad fel a szemöldököm, másodsorban egyelőre fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel az információval. Holt biztos, hogy nem akartam hallani. Jobban mondva, de, rohadtul akartam. Mondjuk úgy akkor, amikor kiderült. Mondjuk akkor, amikor épp sütit hoz nekem hetente átlag kétszer, vagy mikor éppen azért szívja a vérem, hogy vajon hány gyerekem lehet szerte a világban az én életstílusommal. Érzem, ahogy kezdi elönteni az agyam a lila köd, és rohadtul bepöccenek, mert… mióta is nem bízik meg bennem? Még csak azért sem ugattam be egyetlen egyszer sem, hogy megint összemelegedni látszanak Tristannel.
- Dr. Roux, Mrs. Caldwell hívja, állítólag elfolyt a magzatvize. – Sóhajtva léptem oda a pulthoz, és vettem át a telefont, de a vonal túlsó végén meglehetősen kétségbeesett nő fogadott.
- Margaret, kérem, nyugodjon meg. Vannak fájásai? Értem. Hány percesek? Akkor még ne idegeskedjen, van még ideje. Be tudja hozni valaki? Igen, igen, lehetőleg azonnal induljanak, remélem, összekészítette a táskáját. Tudja mit jelent ez, Margaret? Hamarosan a kezében tarthatja a kis Henryt, gondoljon erre, a többit bízza rám. – Bontottam a vonalat, majd odaintettem a mellettem elhaladó szülésznőt, hogy a Caldwell baba két nappal hamarabb fog világra jönni, készítsék el a szülőszobát.
- Ne… ne Joël-ezz itt nekem. – Intek nemet a fejemmel az éppen előttem megálló húgomnak, és rosszalló tekintetemet nem is titkolom. Nem az zavar, hogy babája lesz, annak csak örülni tudok, szerintem csodálatos nő és anya, de az, hogy nem avatott be, még az én csélcsap személyiségemet is sérti. - Bármily szomorú is, nincs most erre időm, valaki olyan jön hozzám, akinek vélhetőleg jóval régebben tudok a várandósságáról, mint a saját húgomnak. – Legszívesebben itt hagynám a francba, olyan szinten mérges vagyok rá, amennyit Rose-sal is játszottam mindig, amennyire rajongtam érte… Nem értem. Zavartan csóválom meg a fejemet, ráadásul azzal, hogy nem avatott be, pontosan azt kockáztatta, hogy egy ilyen helyzetben bukjon ki a dolog. Legalább lett volna annyi esze, hogy nem akkor mászkál itt, amikor én is rendelek. Nincs sok időm, de az biztos, hogy amíg nem kell rohannom, hagyom, hogy egy kicsit szoruljon a dolog miatt, bár nem akarom túl sok stressznek kitenni a baba miatt.
- Azzal azért remélem tisztában vagy, hogy ebben a kórházban én vagyok a legjobb szülész-, nőgyógyász. – Nem mondom, hogy nem sejtem, miért nem jött eleve hozzám, de nagyon is ismeri a betegeimhez való hozzáállásomat, és abban aztán nem lehet kifogást találni.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szer. Ápr. 06, 2016 6:14 pm

Nem így terveztem, nagyon nem. Amint meglátom a bátyámat, azonnal bukfencet vet a gyomrom, s bár próbálok abszolút normális, értelmes személyként megnyilvánulva társalogni az asszisztenciával, érzem én, hogy nagyon gyorsan repedezik a maszk, aminek mosolygóssága mögé rejtettem magam.
A bátyám nevébe kezdek bele, de megakasztja az egész folyamatot a munka. Alapjáraton nem bánnám, mert ez lehetne az a pont, amikor elslisszolok innen, mintha itt sem lettem volna, de mivel nem vagyok efféle személyiség, inkább csak csendben, pulóverem derékszegélyét babrálgatva várom ki, amíg Joël befejezi a telefonálást.
- Senkinek sem mondtam el.
Kapaszkodom ebbe, mintha csak enyhítő körülmény lenne. Tipikusan az összeszidott gyerekek zavaros mentegetőzését használom, mintha jelentene bármilyen enyhítő körülményt az, hogy nem avattam be senkit a titokba.
- Rosenak kellett megtudni először, de nem volt olyan egyszerű elmondani neki.
Fűzöm még hozzá, kijátszva a rossz anya kártyát, s még csak észre sem veszem. Hát igen, elvégre mi sem kéne egyszerűbb legyen semmint az, hogy a saját lányommal beszélgessek? Hogy elmondjam neki azt, kistestvére lesz és nem féltestvér, hanem ugyanazon apától, akitől ő is fogant. Röhejes a helyzet, ha jobban belegondolok, s akkor még csak azt sem tudom, hogy rosszul sikerült lavírozzunk és a kórházi pletykalánc - vagy a bátyám eszményi szaglása a dolgokhoz - lebuktatta azt, ami Tristan és közöttem megint bimbózni kezdett.
Megütközöm arra, amit kérdez. Nos, ennyit arról, hogy a bátyámnak nem minden vágya engem kezelni. Eddig szégyelltem magam és igyekeztem kicsire süllyedni, de most kibújik belőlem a francia temperamentumom.
- Remélem azt nem gondolod, hogy éppen nálad akarok majd szülni. Merde, Joël!
Szakad fel belőlem egy - káromkodásokhoz képest - viszonylag diszkrét francia szitok.
- Mennyire bizarr lenne már?

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Csüt. Ápr. 07, 2016 8:54 am

- Hány hetes vagy? – Csak hogy tudjam, mennyire legyek berágva. Az abszolút nem nyugtat meg, hogy senkinek sem mondta el, hitem szerint nem senki vagyok az életében, és nem vígasztal, hogy szemernyivel sem vagyok különb a szemében, mint bárki más. Bizonyára egyik testvérünk sem érezné ettől jobban magát.
- Képzelem, mennyire nem, mert mondjuk előtte el kellett volna mondani valami mást is, nemde? – Ugyan már, nem vagyok vak, évekig versenyeztem azon a drága Tristannal, hogy ki a nagyobb kan, és kerülgettem a nőket, akiket felpróbált, bizonyára ez fordítva is így volt, aztán hirtelen már nincs konkurenciám? Abszolút nem volt nehéz összerakni a képletet. Az nem érdekel, milyen anyának tartja ő magát, én nem így gondolom, de az tény, hogy a kiscsajnak nem lehet egyszerű megemészteni, hogy az eddig külön élő szülei hirtelen rájöttek, hogy még mindig rá vannak csavarodva egymásra. Legyenek, ezzel nincsen semmi baj, sőt, még örülök is neki, legyen boldog, mindig ezt kívántam neki, ám ettől még nem fogok kevésbé haragudni.
A felháborodására szabályosan felhorkanok, eszem elszáll ettől a nőtől (is). Meg vagyok verve velük, esküszöm. Az egyik a neurológián fekszik, a másik meg terhes és „elfelejtett” beavatni.
- Tudod, általában rendkívül büszke vagyok rád, hogy nem vagy tipikus nő, de ez „a megragadom az első lehetőséget, hogy visszatámadjak, mikor az én fülem mögött van vaj” hozzáállás rendkívül nevetséges. – Csóválom meg a fejem egyszerűen, és a jelek szerint jelenleg képtelen arra, hogy egy egyszerű bocsánatkérést eszközöljön, amivel rendszerint be is érem, mivel úgysem tudok rá sokáig haragudni. Most nagyon küzd érte, hogy ne szálljon el olyan hamar a dolog.
- Igen, rohadt bizarr… pont mind minden egyes nő esetében. – Fújom ki lendületesen a levegőt. Azt nagyon jól tudhatja, hogy a rendelőmben nálam nincs különbség nő és nő között, akkor sem, ha éppenséggel a húgomról van szó. Nem minden vágyam őt kezelni, én csak a legjobbat akarom neki. Az már egészen mellékes, hogy jelen állás szerint ez én vagyok.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Csüt. Ápr. 07, 2016 6:34 pm

Joel es az o praktikus kerdesei. Tipikus orvos, amihez szokva vagyok, hiszen akarmilyen egeszsegugyi - csipcsup - dolog volt az eletunkben - Roseeban vagy az enyemben - Tristan is es o is igy reagaltak. Mondjuk elek a gyanuperrel, hogy nem csak a professzionizmus kerdezteti vele. Sebaj, valaszolok, s kozben fel se tunik, de szinte vedelmezon simitom a ruha akatt meg nem latvanyosan, de mar azert - igy masodik terhessegnel - ugy-ahogy formalodo pocakomra tenyereim, mielott felemelnem a tartast es mellkasom elott osszekulcsolbam kezeim.
-Ez a tizenharmadik.
Meg isteni szerencse, hogy ez a beszelgetes nem akkor esik meg, mikor Tristannel jovunk ultrahangra. Az orbosi titoktartasban lehet bizni, de en voltam a hulye. Miert epp idejottem orvoshoz.
-Honnan a jo istenbol tudod?
Anya megszidna azert, ahogy beszelek es szavaimmal az urat illetem, de most pont nem erdekel. Nem szegyellem a kapcsolatunkat Tristannel, de epp nem igy kellett volna kiderulnie.
-Igazad van, kellettvolna. Amneked sem veletlen nem mondtam el. En magam sem tudom mi ez, oke? Spontan volt, elobb szerettunk volna ketten tusztaba jonni a helyzettel.
Pontosan tudom, mikeppen hangzik ez, de nem tudok mit tenni. Csak megtortent. Utalom, hogy ezen igy kell porogni.
-Nincs vaj a fulem mogott! Tristannek is megmondtam mennyire nem tetszik, hogy megbeszelte a batyjaval mielott Rosenak elmondtuk volna.
A mellettunk elhalado medikak sugdolozasaval nem foglalkozom. Eselyesen meghallottak, hogy a baleseti sarmos dokijat emlegettem, de nem konkretizaltam, szoval a hocipo se fog foglalkozni veluk.
-Nem vagyok kepes a sajat batyam elott mutogatni magam akkor sem, hogyha ez nalad orvosilag belefer. Es kerlek, ne aruld el senkinek. Plane ne anyanak. Tovabbra sem vagyok kesz ra, hogy tudjak.
Gondterhelten fujom ki a levegot.
-Sajnalom, oke? Ne vedd magadra, ettol meg nem szeretlek kevesbe. Kerlek Joel.. ne haragudj.
Szeretnem meg nem tortentte tenni, de nem tudom. A haragja bennem villodzik, de csak felig erzem jogosnak. Egyszeruen.. nem is tudom. Nem erzem ugy, hogy ennyire fel kellene haborodnia.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Csüt. Ápr. 07, 2016 11:00 pm

Egészen bájos a gesztus, ahogyan a pocakjára simítja a kezeit, de azt azért nem hagyom, hogy megenyhüljek tőle. Aha, tizenhárom. Majd egy hete biztosra veheti, hogy semmi baja. Tegnapelőtt hozott muffint. Még dumáltunk is. Az isten verje meg. A tököm tele van a nőkkel, most már komolyan. Nem is mondok inkább semmit rá, mert a babona kártyát már úgysem tudja kijátszani, és eszemben sincs még több mentegetőzést, vagy éppen visszatámadást meghallani. Mocskosul rosszul esik, majd megemésztem, nincs ezen mit pörögni nyilvánosan, én itt dolgozom, sokat vonhatna le a tekintélyemből, ha kifejteném, mit is gondolok valójában.
- Viccelsz? Tristan volt a fő versenytársam eddig. Egy ideje meg már nem nézegeti a nőket. – Ez a része rohadtul nem érdekel, de van szemem, értek a nőkhöz, és még a húgomat is felettébb jól ismerem, még akkor is, ha ő szereti azt hinni, hogy nincs így, merthogy úgyse figyelek a nőkre. Ó dehogynem, azért kedvelnek ennyire…- Tedd túl magad rajta, tudom, és kész, legyetek boldogok meg minden. – Miért is zavarna? Régen is Angie küldte el végül, sosem utáltam Tristan pofáját, szépen váltak el, nem marakodva, kígyót-békát ordibálva, mással hálva, és hasonlók. Értelmét sem látom hát azt firtatni, hogy ketten szeretnének tisztába jönni a helyzettel. Hajrá.
- Annak kiváltképp örülök, hogy Tristan bátyja előbb tudott a gyerekről, mint én. Legalább ott nincsenek bizalmi problémák. – Szúrok oda kissé, mert szeretném, hogy átérezze, mi az, ami igazán fáj nekem ebben.
- Igaz is, pont kör e-mailt akartam küldeni az ismeretségi körünknek. – Horkanok fel, mert az aztán a jéghegy csúcsa, hogy kinézi belőlem, majd szaladok anyához elmesélni neki. Nem, ezt nem nekem kell közölnöm velük, és ahogy velem sem közölte, hát álljon csak eléjük, még azelőtt, hogy rendesen látszana, kíváncsi vagyok mekkora kínban lesz akkor. Szabályosan megkönnyíteném a helyzetét, ha én lennék az első sokkok elszenvedője.
Nem mondom, hogy tökéletesen őszintének érzem a szavait, legalábbis az elején, de melyik báty képes ellenállni a kérlek, ne haragudj szavakra? Egy fejcsóválós sóhaj kíséretében végül magamhoz húzom, hogy átöleljem. Nem mondom, hogy sokkal jobban érzem magam, de majd túllendülök rajta.
- De… a 4D-s ultrahangot hagy csináljam majd én, a hasadat csak megnézhetem, ezerszer láttam már amúgy is. – És nem azért kérem, mert ez a munkám, hanem mert ő a húgom, és mérhetetlenül szeretném látni a benne növekvő kis életet már most.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Csüt. Ápr. 07, 2016 11:53 pm

Az egésznek semmi köze nem volt a babonához. Máshoz sokkal inkább, ám semmivel sem lenne könnyebben emészthető a bátyám számára, így mivel nem kérdez, én magam nem kezdem jobban mosni a szennyesemet. Csak állok előtte bezárkózva magamba, mellkasom-hasam előtt átlósan, lefelé összefont karokkal, s kibököm a kérdésemet.
Bár ne tenném!
Elkerekedett szemeim nélkül is tökéletesen leolvasható lenne a döbbenet az arcomról. Így egész kedélyesen értelmet nyer a medikasuttogás is.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy innen a kórházból? Hogy többen? Ó, te jó isten! Megölöm ezt az embert! Mit gondolhatnak rólam? Egyáltalán tudják, hogy van egy lánya? Jézus.. persze, biztos tudják. Sssh! Eszedbe ne jusson többet mondani!
Engedek ki a kartartásból, s lendületesen bátyám ajkaira tapasztom merőlegesen mutatóujjamat. Persze így is ki tudhatja mondani azt, hogy legyünk boldogok, hagyom is neki, visszaereszkedem sarkaimra és igyekszem normálisnak tűnni. Hiszen tudtam, hogy van múltja, kórházi. Mégis mit kell ezen úgy kiakadnom?
- Touché! Most jobb? - kérdezem élesen, megint csak produkálva a "neki áll feljebb" nőtípust. Továbbra sem tetszik, hogy Tristan elmondta a bátyjának, s lám, itt az indok, amiért nem. Mert ennyi erővel én is elmondhattam volna. Őrület, hogy mindig én jövök ki hülyén ezekből a helyzetekből.
Kiforgatja a szavaimat én pedig megforgatom a szemeim. Nemes egyszerűséggel mellkason legyintem, nem ököllel, csak tenyérrel csapva rá. Mint régen, amikor gyerekként haragudtam rá, s "megtámadtam". Elroy pedig kinevetett, hogy mennyire cuki is vagyok. Még a mai napig hiányzik az a nevetés..
Bocsánatot kérek, mert így érzem fairnek, ez jön a lelkemből. Nem szeretek belegyalogolni a testvéreim lelkivilágába, mégis gyakran sikerül. Pedig nem érdmelik meg, a világon mindent megtettek értem eddig is.
Belebújok az ölelésbe, átfogom, hátára simítom tenyereimet.
- Oké. - simulok hozzá, beleegyezőn lehelve szavaim. Talán nevetségesen szentimentális a jelenet, amit a kórház folyosóján sikerül műveljünk, de pont nem érdekel.
- Egy kávé belefér? Békekávé?
Tudom, hogy műtéte lesz, de azért megkérdezem. Elvégre ő tudja, hogy mennyi ideje van.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Pént. Ápr. 08, 2016 10:38 pm

- Nem mondok többet, bár utólag fölösleges rajta kiakadnod, főként azért, mert nem akkor tette, amikor veled volt. – Tudom én, ha a nők a fejükbe vesznek valamit, senki sem magyarázza meg nekik, hogy az aztán nem úgy van, erre tökéletes példa a neurológián fekvő kis barna is, akitől az idegszálaim tótágast állnak, annyira szereti homlokegyenest az ellenkezőjét csinálni annak, amire kérik. Mindenesetre, gondolatban bocsánatot kérek Tristantól, mert ebbe most kicsit beletaknyoltam, nem vagyok én pletykagép, de Angie mégiscsak a húgom, és kérdezte, honnan tudom. Hát innen. Mi a francnak kamuztam volna valami eszehagyottságot? Többet viszont tényleg nem emlegetem, még a végén elalélna itt nekem, ha tudná, hogy versenyeztünk is régebben. Szegény kis drága. Vajon mit gondolt, Tristan matyizott csupán, mióta szétmentek? Ezen a gondolaton azért diszkréten kénytelen vagyok elvigyorodni.
- Hogyne, sokkal. Mindig arra vágytam, hogy ne mondj el valami ilyesmit, és még te legyél felháborodva. – Csóválom meg a fejem, a szemforgatására meg fintorba rándul a szám. Nők. Megőrülök tőlük, de komolyan. Mégsem tudok tovább haragudni rá, az egyetlen kishúgom, és amióta az eszemet tudom, vigyázni próbálok rá, több kevesebb sikerrel. Jól esik szusszanni egyet az ölelés keretei között, és azt tökéletesen letojom, hogy ki miféle következtetést von le belőle. Nyilván semmilyen intimitást sugalló szikra nincs köztünk, csúnya lenne, ostoba és vak, aki mást feltételez.
- Békekávé talán, van még szerintem úgy öt percem. – Nem akarom lekoptatni, eszemben sincs, egyszerűen ez a munkahelyem, és nem csak ülök egész nap, mint valami díszpinty, ha menni kell, hát menni kell, és én örömmel megyek, hisz egy gyermeket kell a világra segítenem. Közben azért odasorolhatunk az automatához, amibe bele is dobálom az aprót, majd először ő kap egyet, majd én is vételezek egy másikat. Rühellem az ilyen gépes kávét, de a béke oltárán hajlandó vagyok feláldozni magam.
- Ja, és ha már itt tartunk, két hét múlva elrepülök Kubába négy napra. Nyertem egy táncversenyen. – Az én fejemre aztán ne olvassa senki, hogy eltitkolok egyes dolgokat, azt mondjuk egyelőre nem említem, hogy nem egyedül teszem, mert még mindig úgy áll a helyzet, hogy kedves táncpartneremmel megyek. Adja magát, táncversenyt általában párosával nyernek.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szomb. Ápr. 09, 2016 7:40 pm

- Félreértés ne essék, tudtam, hogy voltak női. Miért ne lettek volna? Nekem is akadt pár kapcsolatom az elmúlt években. - nehéz megmagyarázni, hogy akkor mégis mi zavar.
Nem vagyok naiv, ismerem a férfiakat, vagy legalábbis egy részüket. A bátyám sem él éppen szent életet, de ettől még baromi rosszul hangzik elképzelni, hogy ebben a kórházban lényegében majdnem akármelyik nő lehetett az, akivel Tristan.. pfujj. Még jó, hogy a nőgyógyászom idősebb kategória. Mondjuk ki tudja. Nem, nem is akarom tudni. Jézusom!
- Ne röhögj! - forgatom meg a szemeimet és inkább elveszek abban az ölelésben, Joël felé fordulva, ne is lássam azt a vigyorgó fejét. Utálom a férfiakat, de komolyan. Sírba visznek. Főleg ez a kettő..
- Mondtam már, hogy sajnálom! - morgom a köpenye - vagy akármit is visel felsőruházatként - anyagába, s közben valahogy egyáltalán nem akaródzik elengedni őt. Csak nagysokára teszem meg. Mihez képest, mondjuk. De több időt töltök így, mint azt gondoltam volna, hogy meg fogom tenni azután, hogy meghallotta a beszélgetésemet az asszisztensnővel.
- Nincs kedved átjönni vacsorázni pénteken? Rose az apjánál lesz a hétvégén ugyan, de ha elég neked a húgod társasága, akkor várlak szeretettel.
Nekidőlök az automata szélének, élvezem ahogy működés közben rezonál és szinte masszírozza vállamat, felkaromat. Alapvetően nem szeretem a masszázst, de van, amikor tud jólesni. És a karom legalább nem csikis.
- Köszönöm!
Lépek hozzá közelebb, hogy egy puszit helyezzek az arcára.
- Hogy mit csináltál? - elkerekedett szemekkel fogadom az infót.
- Azt sem tudtam, hogy tudsz táncolni. Ki vett rá ilyesmire? - heherészek, mint akinek jobb dolga sincs. Oké, nem vagyunk botlábú család - ők nem, én azért eléggé, de most ez más lapra tartozik - de azért hogy versenyezzen? Groteszk. De cuki azért.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Vas. Ápr. 10, 2016 12:06 am

Erre csupán bólintok, nekem csak jó, hogyha nem ringatta magát téveszmékbe, de nem ostoba, miért is tette volna. Férfi fejjel azonban aligha vagyok képes felfogni, hogy akkor most is a probléma, de inkább nem feszegetem, van elég légy most a levesünkben Tristan nemi életéneki kitárgyalása nélkül is, szóval eszemben sincs tovább boncolgatni.
- Nem is tettem, tök diszkrét vagyok. – A vigyorom attól még megmarad, és őszintén, férfi szemmel nézve inkább legyen büszke magára, hogy képes elérni Tristannál, hogy ne járjon lukról lukra. Ha jobban belegondolok, ez tök ijesztő. Akkor az is lehet, hogy járkál a földön olyan nő is, aki az én fejemből is képes lenne kiverni a többit? Na erre az elgondolásra azért már abbamarad a nagy vigyorgás. Remélem nincs ilyen hölgyemény, nekem tök jó egyedül, az meg pláne nem hiányzik, hogy bárki teherbe essen tőlem. Milyen rettenetes apa lennék már?
- Mondtad, aztán meg visszamartál. Hát méltatlankodom tovább. Amúgy nyugalom, nincs gáz. – Megemésztem, ő is tudja, én is, pontosan azért, mert nem veszem olyan komolyan az életet, mint a legtöbben, és rühellem kellemetlen szituációkra pazarolni az életem.
- De, szívesen, vacsorára talán ki is pihenem a dupla műszakomat. Zöldségeket ne beszélj, mintha legalábbis csak Rose miatt járnék hozzátok. – Hát nem, sőt még azért sem, mert főz, én is tudok, szoktam is, ha van rá időm, bár ritkán esik meg, hogy valami nagyobb lélegzetvételűt összeütök. - Egészségedre. – Nem mintha a kávé olyan végtelenül egészséges dolog lenne, de hát istenem, majdnem mindenki él vele, pedig elég lenne csak a napi ajánlott vízmennyiséget meginni, és máris sokkal könnyebben telnének a napok, de amit én sem művelek, arról úgysem papolok senkinek sem.
- Most ebben mi olyan meglepő? Persze, hogy tudok táncolni, nagyon is jól. Volt az a spanyol csaj… öt éve talán, eléggé rám csavarodott, na hát ő nagyon keményen tolta, és rám ragadt ez-az. Azóta is eljárogatok néha latin estekre. Hogyhogy nem mondtam még? Mondjuk, lehet azért, mert sejtettem, hogy ilyen viccesnek fogod találni. – Inkább belekortyolok a kávémba, az a biztos, és próbálok nem fennakadni azon, hogy ez annyira fura dolog lenne. - Na mindegy, a lényeg úgyis Kuba, egy feszes testű huszonkét évessel, aki szerintem még szűz. Rettentően érdekes lesz. – Kivételesen nem malac dolgokra gondolok, mert bár Chloe nagyon vonzó jelenség, de amilyen hatással vagyok rá, szerintem simán spontán öngyulladna, ha bármivel is próbálkoznék.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szer. Ápr. 13, 2016 8:11 pm

Megforgatom a szemeimet az ölelésbe bújva. Diszkrét. Jah. Éppen annyira, mint amennyire fiatal - lenne - a nagyanyánk vasporos térdkalácsa.
- Hát hogyne.
Kommentálom ennyivel, de hangom kedélyes színezete nem árul zsákbamacskát, hanem nyíltan elmondja - vagyis úgy értem, hogy megmutatja a bátyám füleinek - azt, hogy nem haragból nyilatkozom meg így.
- Valamiben csak hasonlítunk egymásra, nem?
Utalok ezzel kimondatlanul a nehéz jellemünkre. Én mondok valamit és visszatámadok, ő meg kiröhögi - elnézést, kivigyorogja - a húgát. Családi fertő vagyunk, nem igaz? Nem igaz. Csak nehéz esetek. De ezt meg mind tudjuk magunkról, hiszen van önkritikánk.
- Én nem így értettem, de azért valljuk be, hogy a gyerekeket mindenki jobb szereti látogatni, mint a felnőtt rokonokat.
Elég erős és valótlan általánosítás, de valamivel csak magyaráznom kell a bizonyítványomat, nem? Magam sem tudom egyébként, hogy miért mondtam azt az előbb, amit mondanom sikerült, egyszerűen csak kiszaladt, de Joël megvilágításából tényleg rémesen rosszul hangzott, ezért alakítok szavaimon.
Belekortyolni egyelőre nem tudok a kávéba, mert túl forró, de szerencse is, mert így nem köpöm ki, hallva a táncversenyes történetet.
- Hogy te mindig, mindent nőkhöz kötsz!
Forgatom meg a szemeimet, de közben felrémlik előttem a spanyol csaj - ha már ő így emlegette, én miért ne tegyem másként? - képe.
- Primavera volt, jól emlékszem? Primita.
Azért maradt meg, mert mindig a primitív szó jutott róla eszembe - amiket Joël mesélt a temperamentumáról.. - és így tényleg nem volt egyszerű elfelejteni. Egyébként sosem találkoztunk, nem meglepő. szerintem a bátyámnak eddig egy olyan "kapcsolata" sem volt, akit ismertem volna. Na jó, talán egy. De lehet, hogy az is rosszul rémlik még az ősidőkből.
- Huszonkettő? Pfujj Joël, azért ez már tőled is erős!
Világítok rá méltatlankodva a korkülönbségükre. Oké, nem említette, hogy van is köztük valaki, de a feszes testű kifejezés, mint jellemzés erősen determinálja számomra ezt.
- Gondolom nem sokáig.
Szúrok oda a szűzségre is. Komolyan az agyamat eldobom ezen a pasin. Felnő valaha? Kötve hiszem..
- És mennyi időt leszel oda?

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Pént. Ápr. 15, 2016 8:53 pm

- Fogjuk rá. – Húzom az agyát, ennyi kérem a minimum, mert valljuk be, néha azért ő is istenesen túlfeszíti a húrt, és köze sincs a szelíd báránykához, amit a külseje sugallhatna.
- Hogyne, mindenki. Elképesztő sokan nem bírják a kölyköket. Nekem olyanok, mint mindenki más, elvagyok velük, ha kell, mert valahol én is egy nagy kölyök vagyok még… – De hogy jobban szeretném Roset látogatni, mint a húgomat? Imádom a kiscsajt, de sosem fogom jobban szeretni, mint Angiet, ám bizonygatni eszemben sincs, sosem tettem, nem most fogom elkezdeni. Nemes egyszerűséggel nem ilyen fából faragtak.
- Rémlik, hogy nőgyógyász vagyok? Nem mellesleg a nők nagy hódolója is, szóval nem kellene, hogy ez meglepjen. – Meg aztán, hagy na pasitól tanuljak meg táncolni, azért annyira még én sem lennék elvetemült, akkor sem, ha az életem múlna rajta.
- Nem tudom. A nevekben gyatra vagyok. – Rántok vállat, felőlem a sátán kutyájának is hívhatták volna – bár arra emlékeznék -, örülök, hogy már nem tapad rám, mert úgy éreztem, mintha legalábbis valami légyfogó ragasztócsík lennék, ő meg le sem tud szakadni rólam. Mint Mark húga.
- Most mi van? Mondtam én, hogy akarok tőle bármit? Milyen kis mocskos a fantáziád. – Kocogtatom meg a buksiját, és a következő megjegyzésére kissé morcosan csóválom meg a fejem. Tudja nagyon jól, hogy ártatlan lánykákkal nem szórakozom, mert nem célom tönkretenni bimbódzó kis világukat.
- Négy napot, nem vészes, annyi idő alatt talán nem mászom bele az érzékeny kis lelkivilágába. Bár, amilyen szinten magánkívül van, ha meglát, szerintem négy napig kómában lesz. – Elvégre, már kétszer elájult, bár az első eset nem egészen az én hibám volt, sőt, a második sem, csak épp ott voltam, pech. Ettől még kiakad tőlem a mutatója, ebben biztos vagyok.

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Szomb. Ápr. 16, 2016 5:57 pm

- És akkor itt jön a nagy büdös de. Hogy de neked nem lesz soha, mert te is egy nagy kölyök vagy még.
Jegyzem meg, nem bírva kihagyni az efféle fricskát. Sokszor kavarodunk el a miért nem állapodott még meg témakörig, nem meglepő ez, a családban szinte mániákusan előjövő téma ez. Anyát kifejezetten zavarja, hogy a fiai nem nősültek még meg, arról nem is beszélve, hogy bár imádja az unokáját, mégis egy házasságun kívüli megesésből született, szóval nem egy gyöngyszem az én életem sem a szemében.
- Rémlik, de ha innen nézzük, akkor Raoul meg a rákokra bukik vagy mi a szent isten?
Szemet forgatok. Az, hogy a lyukhajhászságát a szakmájával köti össze már sokadjára kezd kicsit paprikásító lenni. Éppen ezért jövök elő talán nagyon ízléstelenül bátyánk onkológusságával. Mondjuk ez a legrosszabb ötleteim egyike, tekintve, hogy Raoul Elroy miatt választotta a szakmáját. Bele is vörösödöm a szomorú szégyenkezésbe. Nem akartam ekkora tahó lenni azért.
- Bocsánat, ezt nem lett volna szabad mondanom.
Hajolok oda, hogy puszit nyomjak Joël arcára engesztelésül, majd csendbne maradva hallgatom tovább, amit erről a kubai útról mondani akar.
- Az előbb fejtetted ki, hogy mennyit rohangáltál a szoknyák után versenyben valaki mással, meg egyébként is ismerlek, szóval..
Vállat vonok. Ha valamiért, hát azért nem fogom rosszul érezni magam, hogy meggyanúsítottam a bátyámat a szoknyahajhászással. Ha 22-es ~~csapdája~~ a nő, ha nem.
- Ezt mégis hogy érted?
Kerekednek el szemeim, mert azért valljuk be, iylet se mindennap hall az ember.
- Egyébként, ha már napoknál tartunk. Mikorra lenne arra a 4D-re időpontja Dr. Roux?

Tárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat Vas. Ápr. 17, 2016 12:11 am

- Most őszintén, el tudod képzelni? – Én nem. Nemhogy az apaságot, de azt sem, hogy bármelyik nőtől gyereket akarjak, mert nem bírok elköteleződni. Egyszerűen nem megy, nem is akarok. Megpróbálni sem vagyok hajlandó. Minek? Hogy évek múlva tönkremenjen, és otthagyjam a gyerekkel? Szinte állandóan dolgozom, ami szabadidőm van, azt az esetek közel felében végigalszom, még a másik felében próbálok kicsit szórakozni, de hogy olyan mélyen ismerkedjek, hogy valaki a testén kívül, jobban mondva belül – nem ÚGY – is érdekeljen, az ki van zárva. Tudom, hogy anya odalenne a gyönyörűségtől, de még az ő kedvéért sem vennék feleségül senkit, ha úgysem vagyok képes megmaradni a nadrágomban.
- Remélem, tisztában vagy vele, hogy ez rendkívüli módon ostoba példa. – Nem is foglalkozom vele a továbbiakban, mert a kettő köszönőviszonyban sincs egymással. A lyukhajhászságomnak semmi köze a szakmámhoz, lévén előbb voltam ilyen téren szabadelvű, mint diplomáztam le, és lett belőlem orvos, nem is ez volt a téma, hanem, hogy mindig mindent a nőkhöz kötök. Ha már a napjaim 95%ában velük vagyok körülvéve, azt hiszem, ez megengedhető a számomra.
- Az nem jelenti azt, hogy harmincöt évesen hamvas szűzlányokra utaznék. Néha komolyan megfordul a fejemben, hogy minek nézel te engem. – Rázom meg a fejem, és az a nagy helyzet, hogy abszolút nincs kedvem ehhez a körhöz. Nem, nem fogok megnősülni, és nem fogok kevésbé sem hódolni a női nemnek, csak azért, mert őt zavarja. Okl, másokat is, pont nem érdekel.
- Nem tudom, látszik rajta, fura, mintha nem tudna gondolkodni. Kétszer elájult egyébként a közelemben, bár először az ajtó, másodjára egy tarkón csapás volt az okozója, egyik sem tőlem, hozzátenném… Kapott egy szép kis agyrázkódást is. Ezek után komolyan félek, mi történhet négy nap alatt. – Igazából tényleg, mert ő pont olyan típus, aki még véletlenül sem hagyja, hogy vigyázzanak rá. Ez van.
- Az attól függ. Ha a nemét is szeretnéd tudni már, akkor a 16. terhességi héttől már szinte biztosra mondható, egyébként nagyjából a 18. hétig egész alakos képet lehet készíteni a babákról, szóval nem sürgős. A 26. héttől pedig már az arcukat lehet jobban látni, szóval sokan kétszer is mennek. - Magyaráztam, bár szült már, de akkoriban ez a 4D dolog még egyáltalán nem volt bevett szokás.