Canlis Étterem

- Oké, meggyőztél! - nevetem el magam. - Már csak az a kérdés, mikor próbálhatom ki? Tesztelés nélkül semmiről nem hiszem el, hogy olyan jó, mint amilyennek mondják. Még akkor sem, hogyha az állítás megfogalmazójában alapvetően megbízom. - jobban, mint bárkiben. - tehetném még hozzá, de nem teszem. Kimondatlan igazságként lebeg a levegőben közöttünk.
- Szeretném azt mondani, hogy nincs igazad, nehogy elbízd magad, de nem tudom. Lebuktam. Valójában csak és kizárólag a kellemes klíma okán cuccolok át hozzád a nyáron. - kicsúszik a számon, át sem gondolom. A végére azért zavartan beszívom alsó ajkamat, s inkább azt rágcsálom, semmint tovább fűzzem ezt a gondolatmenetet. Mert nem kellene emlegessem azt, hogy nyáron nála lakom. Hiszen olyan okból kifolyólag alakult ez így, ami nem felemelő része a múltjának.
Sose kérte, hogy legyek ott, de mégse volt kérdés egy pillanatra sem, hogy megteszem. Eleinte mindenféle indokot kitaláltam, hogy miért ragadok ott, mert nem akartam, hogy kellemetlenül érintse az egész. Mostanában már nem alakoskodom, csak ott felejtem magam és még soha nem volt ellenére.
Vele vagyok, mert fontos nekem és mert nem esne jól magára hagyjam a rémálmaival. S abban az évben, amikor nem tehettem ezt meg, mert együtt élt valakivel, komolyan rosszul esett eltöltenem a nyáro hónapot a saját lakásomban. Mert nekem is volt párom azóta, hogy nem vagyunk házasok. De sose volt kérdés, hogy Adam-mel töltöm azt a bizonyos hónapot. Nem engedtem beleszólást. Őt választottam, mert szüksége volt rám kimondatlanul is, és ha az aktuális kedves nem értette meg mindezt, mehetett isten hírével. Volt, aki ment. Nem érdekelt, s most se bánom visszagondolva egyetlen kóbor pillanatra sem.
- Nincs énnekem semmi bajom vele, de néha fel kell dobni valamivel a bank életét. - vonom meg a vállamat. Nem rejtettem előtte soha véka alá, hogy unom a foglalkozásomat, hát most miért tegyem?
- Ugyan ki akarna kicsomagolni? Marion vagy te? Ne röhögtess már! - nevetem el magam. Lenyelem a ha akartad volna, már rég megtehetted volna-t a mondat végéről, mert egyrészt megérkezik a vacsora, másrészt pedig jobb ha bizonyos dolgokról nem értekezünk. Pláne nem egy étterem közepén.
A manchego curado-ra nyúlok rá először, hogy abból szedjek magamnak kóstolót. Az a jó abban, hogyha ázsiai származásúval vacsorázol, hogy nem zavarja a bele-belecsipegetés az ételekbe. Egyébként szeretem a mindenből egy kicsit elvüket és van annak valami feelingje, amikor az asztal közepére helyezett fogásokból mindenki azt tesz a saját tányérjára, amit akar, s nincs a "csak egyet rendeltél, azt edd" korlátai közé szorítva.
- Meg kell mondjam, ez nagyon el van találva. - mosolygok rá, megízlelve a sajtot. Almát nem eszem mellé, bár tudom, hogy passzolnak elvben, de én nem kedvelem a sajttal együtt. A füge meg a sonka az jobban fogamra való. Egye fene, még a sajttal is.
- A húgom említette, hogy akad egy közös ismerőse veled. Közvetve legalábbis. A mentoráltad - vagy mije.. nekem ez kicsit magas még mindig, mint majomnak a színes tévé - bátyjával ismerik egymást, s azt hiszem, hogy ezzel a festőkölökkel is volt már szerencséje találkozni. Esélyes, hogy ő lehet az, akivel a kanapédon volt szerencsém már találkozni vagy másik elvont művésszel keverem?

//Eltartott egy darabig, de megtaláltam :"D//

- Hétvégi film maraton vörösborral és popcornnal? - még csak gondolkodnom sem kell, máris csúszik ki a számon az ajánlat. Mert ez alap. Rengeteg estét töltöttünk a tévé előtt ülve, valamilyen romantikus filmet, vígjátékot, akciót, horrort vagy mást nézve. Bevallom, szeretem a jó filmeket, de nem vagyok kritikus alkat, így nálam az határozza meg a minőséget, hogy mennyire értékelik egy-egy díjkiosztón. Meg mennyire népszerű még x évvel a megjelenése után is. Így elég vegyes a lista arról, mi mindent néztünk már meg, és nem szégyellem bevallani, hogy például a Jégvarázs is a listán volt minden kislányos giccsével együtt. A véleményem pedig, hogy egyszer megnézhető, aranyos mese, de ismétlést maximum akkor kérnék belőle, ha a másik lehetőség a fogorvosi szék lenne. Egyszerűen nem vág a műfajomba a dolog. Ami vicces, mert jó néhány másik Disney mesét még kedveltem is régebben. A félelmetesebbeket, nyilván. És nem kell beszólás arról, hogy ebben a kategóriában nincs félelmetes, mert az hülyeség...
A nyári ottalvós bulik olyan téma, amit inkább gyorsan megjegyzés nélkül hagyok, elősegítve a tovább lépést. Erről a témáról utálok beszélni a világon a legjobban. A rémálmok, az azt követő pocsék közérzet, egy hónap, amikor sokkal kevésbé vagyok aktív és legszívesebben világgá mennék. Caterin az egyetlen, akit nem rémítek halálra vele és visszajön minden évben, hogy segítsen. Ez pedig önzetlenség a javából. Nem tudom, milyen hangokat adhatok ki, amikor az álom rosszra fordul, de nem lehet valami kellemes, ha az egyetlen komolyabb kapcsolatomnál a szakítási indokok között első helyen szerepelt a dolog. Szóval minden tiszteletem az önuralmáé, de akkor sem vagyok képes a témát előhozni, ha nem kell...
- Ezt most úgy mondod, mintha nem vennéd észre, hányan figyelnek fel rád - pillantok felé óvatosan, miközben a poharat felemelem az asztalról. Látszólag normális mozdulatok, semmi utalás vagy szokatlan, de a bor felett van időm körbe nézni tüntetőleg. Még nem olyan zsúfolt a hely, de már most nyilvánvaló, hogy nem egy férfi szeme akadt meg a gyönyörű, szőke asztaltársamon. Bevallom, még hibáztatni sem tudom őket érte, mert én is észreveszem általában a szép nőket. Amikor nem éppen az egyikükkel vagyok, mert olyankor csakis övé a figyelmem és a társaságom. Nem szeretek félrekacsintgatni és úgy gondolom, egy nő sem érdemli meg, hogy ezt tegyék vele. Újabb oka annak, hogy szerettek régebben, nem csak mímeltem a figyelmet feléjük...
Az ételek megérkezése csak pár percre akasztja meg a társalgást, amíg megízleljük őket és a csend itt sem kellemetlen. Igazából még extra lehetőséget is ad, hogy felmérjem Cat véleményét a vacsoráról és annak összetevőiről. Nem titok, hogy a tengeri lények és halak szeretete mindkettőnkben közös, a sajt inkább az ő műfaja, a csípős csirke pedig az enyém. Elvileg mégis összehangoltak az ízek egy-egy tányéron és hála a salátának, ami díszítésként is funkcionál, az ember hamar át tud hangolódni. Hogy honnan tudok én ilyen sok mindent az ételekről és a tálalásról? Mert megtanultam, jártam tanfolyamra is a témában. És persze az ízlelőbimbóimmal sincs semmi baj...
- Nem, valószínűleg Enril az első és utolsó művészem. Amilyen tehetséges, olyan lusta és igénytelen is. Egyszerre vagyok bébiszitter, rabszolga hajcsár és menedzser mellette - ami igazán ne élvezetes. Ha gyereket akartam volna, akkor keresek egy nőt, aki szül nekem egyet és ennyi. De egy nagyra nőtt nehéz eset kölyök terelgetése eddig sem szerepelt a bakancslistámon. Elismerem, jó művész és ha megembereli magát, Talán ezért nem hajszolom őt már olyan gyakran, hanem rá hagyom, hogy csinálja, ami neki tetszik, amíg van valami értékelhető eredménye is a dolognak. Nem ez a fő foglalkozásom, inkább biztosítéknak tudnám nevezni a dolgot. Még nem vagyok meg az egyetemi diplomával, de már erősen közelítek hozzá és ennek megfelelően a gyakorlat jót tesz, arról nem is beszélve, hogy ezzel ő fizet, hogy megtanuljam kiaknázni a lehetőségeit. És igen, ennek részeként kibírom, ha elalszik a kanapémon, amíg nem próbálja ki random a sporteszközeimet. Inkább ne nálam törje össze magát, épp elég vér folyt már el így is...
- Hogy van Marion? Még mindig próbál egy normális lakótársat felhajtani? - Cat testvérének nem vagyok a szíve csücske, soha nem csinált titkot abból, hogy jobbat is el tudott volna képzelni a nővére számára, mint azt a megjátszott házasságot, amit csináltunk. Ez nem baj, nem is várom el tőle, hogy oda legyen érte, főleg a válás után, és ennek megfelelően nem gyakran beszélünk, leginkább Catnél futunk össze. Most is csak azt tudom róla, amit a nővére hajlandó elmesélni és ezek alapján tájékozódom mindig. Vagyis pasi nincs a láthatáron, de a lakásban vannak kisebb fennakadások. Vagy voltak. Rég nem került ő szóba, bevallom...

-Tokeletesen rendben van, de csak ha nem megint sajtos az a popcorn. Nem kedvelem azt a fajtat. Amellett, hogy ragad tole a kezem meg labszaga is van. - nevetem el magam a vegere. Nem furcsa ilyeneket tervezni vele, termeszetes es konnyen elkepzelheto hiszen sokszor csinaltuk mar. Ismerem a filmes izleset ahogyan o is az enyemet bar meg kell valljam hogy elore nem mindig sikerul belonom a megfelelot. Neha tulnyulok a hatarokon - vagy eppen alulmulom azokat - de eppen ezt szeretem a filmvalsztasban is. Jogy lutri. Es amellett akarmilyen is legyen, konnyeden el tudunk beszelgetni a latottakrol. Ha tetszett, ha nem.
Nem feszegetem a kerdeskort, nem is azert hozom fel a nyarat mert annyira ki alarnam vesezni. Egyszeruen csak Adam mellett - rajta kivul ez csak a hugommal mukodokepes reszemrol - nem letezik olyan, hogy valami mondandomon tul sokat agyalok. Keretlen oszinteseget ugyan nem kap o sem - megkockaztatom hogy en az a fajta vagyok aki onmagaval sem oszinte - de attol meg nagyon is laza termeszetesseggel veszek elo barmit a temapalettarol.
-Mert nem is veszem eszre. - vonom meg hanyagul a vallamat. Nem arrol van szo hogy nem akarom eszrevenni vagy ne erdekelne, hanem arrol hogy minden latszat es kemeny pancel ellenere nem vagyok magammal elegedett, s ez egyenes agon hozza magaval azt, hogy nem is hiszem el azt, hogy masok azok lehetnek velem. Ha megneznek - velem en - azt vagy lenezesbol, vagy utalatbol, vagy gunybol teszik. Sok peldat nem tudok mondani, amikor ezt hangoztattam, de ettol meg igy gondolom.
-Egyebkent zavarna? - csuszik ki a kerdes egy korty ital utan. Tavol alljon tolem, hogy nyulat akarjak a bokorbol ugrasztani, a kerdes csak felteves jellegu. Nem hinnem - bar talan van az a reszem amelyik szeretne - hogy igen volna ra a valasza. Nincs oka ra es nem is olyan tipusnak ismerem.
-De miert nem hajitod ki, ha ennyire a terhedre van? Tenyleg ilyen nagyon jo es keresett alkoto? - billentem erdeklodessel vizslatva vonasait enyhen oldalra a fejem. Az, hogy eszunk, meg nem jelenti azt, hogy nem beszelhetunk. Egy-egy falat lenyelese kozott tokeletes ido kinalkozik ra.
A gyerekkerdesben mindig egyet tudtam erteni vele, bar az, hogy gyereket nem akarok nem jelenti azt, hogy ne lennek kivancsi arra, milyen kihordani egyet. Pusztan biologiailag erdekel, hogy tenyleg igaz-e az, hogy anya es magzat annyira megszeretik egymast a babavaras idoszakaban, hogy nehezere esik az anyanak orokbe adni a bebit (a beranyasag gondolata foglalkoztat, nem a "cscak ugy lepasszolom a gyereket"-e). Persze eselyet nem latom annak, hogy ezt megtudjam, de.. annyi baj legyen.
-Van neki egy, allitolag jo arc. Jobb, mint az elozo, bar ezzel azert annyira nem mondtam nagyot. Annal a lokott noszemelynel csak jobbat lehet lelni. - fitymalom le Aevalt s kozben elsiklik telintetem a tancparkett fele is. Hiaba. A bogar eroteljesen a fulemben van azzal a tancolassal kapcsolatosan. Legyen a vacsora barmennyire is isteni, a tanc emlegetese okan alig varom, hogy a falatozas vegere erhessunk.

- Házi zöldfűszeres vagy chili-lime mehet? - a popcorn témában nekem nagyjából mindegy melyiket választjuk, amíg van egy kis íze, de Cat ennél nagyobb ínyenc. A kedvéért vettem több fajtát is, de hamar kiderült, hogy a bolti ízfokozók elég durvák tudnak lenni. A sós karamell valami összeragacsolt gombolyag lett, a sajtosnak tényleg egyedi szaga volt, a vajasat pedig simán lehetett volna olajosnak is hívni, mert nem volt különbség. Utána jött a Google segítsége és a házi főzés, melynek végeredménye néhány elég egyedi ízvilággá állt össze és mindet meg is kóstoltuk. Volt egy olaszos, amibe bazsalikom, só, parmezán és rozmaring került, azt hívtam zöldfűszeresnek a színe miatt és nagyon gyorsan elfogyott. A másik, ami nekem jött be, kis citromlevet és reszelt lime héjat, fűszerpaprikát és chili pelyhet kapott a nyakába, kicsit csípősre sikerült és kellett mellé üdítő, de attól még én élveztem enni. Jól van, soha nem volt titok, hogy számomra az amerikai ételekben nincs elég változatos ízhatás...
- Helyzet függő, ha egy beszélgetős vacsorára vágyom egy barátommal, aki végig flörtöli idegenekkel, az igen. Ha hátvédnek hívsz, mert be akarsz pasizni, nyilván nem - bár ez utóbbi elég érdekes produkció lenne, mivel a nők általában nem véletlenül egy másik nőt hívnak magukkal, arról nem is beszélve, hogy az ex-férj még a fiú barátnál is ütősebb változata a dolognak és nem a legjobb értelemben. Nyilván egy idegen nem lát bele a dolgokba és nem könnyen hiszi el, hogy ha valaki még mindig rendesen összejár egy régi kapcsolatával, akkor ott nincs semmi a háttérben. Igazából, ha ezt a sztorit mástól hallanám, még én magam sem venném be, annyira irreális a jelen társadalomban. Mégis, mi ketten itt vagyunk és élvezzük a másik társaságát. És ez a bizalmas viszony olyasmi, amit én senki és semmi kedvéért nem akarnék eljátszani. Talán ezért is akadt ki rajta már barátnőm, szemrebbenés nélkül kimondtam neki, hogy ne akarjon pár hónap után választásra kényszeríteni, mert egészen biztosan egy évtizednyi barátság többet fog nyomni azon a mérlegen, mint az ő tehetsége az ágyakrobatika terén...
- Ennyire azért nem, de a vele való foglalkozást az egyetem elfogadja szakmai gyakorlatként minden évben. Másfél év választ el a másod diplomától és most nem akarok új foglalkozást, kérvényeket meg a többit - tudom szokatlan a pénzügy mint fő szak után a menedzsment-marketing vonalon folytatni, de engem mindig is ez utóbbi érdekelt inkább. Ugyanakkor a nagyobb esélyem a diplomára az első szakon volt, mert matekban mindig is jó voltam, a többi témával pedig soha korábban nem foglalkoztam igazából. Ennek megfelelően pedig csak akkor jelentkeztem oda levelező tagozatra, amikor meglett az első eredményem, el tudtam helyezkedni egy biztos állásban és egyértelművé vált, hogy a matematikai vizsgáimat elfogadják. Ezért van az, hogy hiába volt jó néhány kihagyásom iskolát illetően az érettségi után, behoztam magamat ennyi idős koromra. És ez is olyasmi, amit Catnek köszönhetek, ő tette lehetővé számomra...
Beszélgetés közben természetesen már megkaptuk a vacsoránkat és szépen fogy is, ezzel együtt pedig pontosan tudom, milyen gyakran pillant Cat a táncparkett felé. Meg is értem a vonzódását, elnéző mosollyal várom, mikor nyer a zene iránti vágy az éhség és az ízek felett, majd egy újabb korty bor után felállok és mellé lépve a kezemet nyújtom neki. Nem éppen tánccipő ez egyikünkön sem, amit a néhány talpon lévő páros mellett ki is lehet szúrni, de mi sem versenyre jöttünk. Csak szórakozni. Ennek pedig megkoronázása számomra, hogy a parkettre vezetem és hagyom, hogy elemében legyen, Szinte a föld felett siklik, tökéletes mozdulatokkal és én vagyok büszke, amiért a partnere lehetek benne. Az összhangunk megvan, remekül mutatja, hogy összeszokott páros vagyunk és az első szám végére már biztos vagyok benne, hogy ezt a többi vendég is érzékeli, így nem fognak telefonszámok gazdát cserélni, amíg a mosdóba megyek. Tudom, igazságtalan, hiszen ő nem hozzám tartozik, de az estéje most úgy érzem, igen. És teszek róla, hogy ne legyen ideje másra gondolni, amíg velem van...

//köszönöm a játékot és ahogy megbeszéltük, hamarosan megyek a következő helyszínre