Anya tényleg ismeri Rafe-ot. Nem csak úgy, hanem biztosan. Nem úgy mint a tanáraimat. Vagy az edző bácsit. Vagy a többi anyukát. Hanem jobban. Rafe néha vele van. Beszélgetnek. Puszilgatják egymást. Anyu sokat nevet olyankor. És mindig mosolyog. Szóval Rafe kedves vele. Így én is kezdem szeretni. Különben aranyos is. Már amikor nem vitázik velem. Az nem tetszett. De akkor még nem ismert. Nem tudhatta. Nekem kell a hazugság és az igazság is. Csak egyszer elég. De hallanom kell. Onnan tudom később. Ezért nem hazudik anyu sem. Mert rájönnék. Inkább néha hallgat. Máskor pedig mesél. Rafe-ról mesélt. Nem sokat. De a fontos dolgokat elmesélte. És megkérdezte, akarok-e vele lenni. Mert a nagyi nem ér rá. Most róla csinálnak képeket a kŕoházban. Úgy mint az én fejemről szoktak. Csak neki a hasáról. Egészen pontosan a vakbeléről. Azt mondták, ki kell venni. Műteni fogják. Napokig kórházban lesz. Nem is kellhet fel az ágyból. Így nem vihet engem iskolába. Meg hozhat. És kísérhet edzésre. Helyette most Rafe teszi meg. Szerintem jó buli. Rafe máshol lakik. Ismeretlen az út. Reggel és délután is mindent megnéztem. Volt rá idő. Seattle-ben minden reggel dugulás van. Most pedig itt vagyok nála. És tanulok. Pénteken. Anyu azt mondta, csináljam meg a leckét még ma. Mert utána hétvégén játszhatok mindenfélét. Csak nem tudom, kivel. Anyu hazaér majd. Egyszer. Nemsokára. Lehet már holnap reggel. Lehet csak vasárnap. De Rafe itt lesz addig. És segít. Meg visz. És hoz. És én választhattam az ebédet. Palacsintát. Juharsziruppal. Vagy lekvárral és mogyoróvajjal. Inkább sziruppal. Az finomabb. És mindenki szereti. Jövő héttől már nem ehetem ebédre. Lesz a suliban ebéd. Ők ehetően főznek. De nem csinálnak palacsintát. Soha. Sem pudingot. Csak egészségeset főznek. Ami unalmas... - A matematika feladat menni fog. Meg az irodalom is. De elfelejtettem a francia szótárat, neked van? - hoppá. Valami tényleg kimaradt. Anyu is ezt mondta. Pakoláskor. Együtt szedtük össze a dolgokat. Az iskolai cuccok meglettek. Tolltartó. Füzetek. Könyvek. Vonalzó. Színes lapok. Olló. Tornacucc. Edzőcucc. Meg minden más. Két nagy táska. Minden, ami kell. Csak a szótárat felejtettem el. De azt túlélem. Suliba nem kell. Otthon használom csak. Tanuláskor. Anyu tud franciául. De nem segít. Meg kell írnom a leckét szótárral és átnézi. De nem mondja meg előre. Mindegy. Akkor most csalni fogok. Internetes szótár is van. És az javítja a hibákat. Majd azzal megírom akkor. De előtt a matek. Azt jobban szeretem. A számokat nem kell ragozni. Nem változnak meg. És ezért tudom őket. A matekházim mindig hibátlan. Pedig anyu nem ellenőrzi. Számolni könnyű. Színek változata. Már megjegyeztem. Azt gyorsan írom meg. A földön elterülve. Így könnyebb. Tudok írni asztalnál is. Suliban úgy kell. De otthon mindig a nappaliban csinálom. A szőnyegen elférnek a könyvek. Egyik oldalra a házi feladatok. Másikra a már kész rész. És könnyebb hason fekve olvasni. Én úgy szeretek. Sokkal érdekesebb olyankor a mese. Mert mindig mese van. Vagy verstanulás. Az ma nincs. Még csak kezdődött a suli. Nincs annyi házi... - Palacsintát mindig tudok enni. Ha készen van, megyek. Addig meg tanulok - így könnyebb. Anyuval is ez a rendszer. Vacsora előtt házi. De nem várunk. Ha nem végzek időben, akkor először eszünk. Utána segít nekem. Kideríti, mi megy lassan. Például a francia. Nem szeretem a nyelveket. Ott nincs értelme a színeknek és furcsa ízűek. Így nehezebben tanulom mint mást... - Négykor. Be van álllítva ébresztő óra a mobilomon. Neki akkor lesz szünet. Felhívom és neked is beszélni kell vele. El fogja mondani, hova kell menni. Ugye szólt, hogy ma edzésem is van? A derbis felszerelés a kék táskában van. Igazából, abban csak az van - ezért van két táska. A védőfelszerelés nagy. Nem fért a többi mellé. Abban a táskában vannak a korik. Bukósisak. Térdvédők. Könyökvédők. Kesztyűk. Egyenuha. Meg fésű. Hajgumik. Törölköző. És a vizes palack is. Azt meg is kell tölteni. Ne felejtsem el. Az edző mindig kérdezi. Ott nem jó a víz. Ezért vannak a palackok. De a terem jó. Anyu már befizette a díjat. Arról nem kell szólni. Most már csak menni kell majd. Addigra szerintem végzek a házival is. Első hét. Nem adtak sokat. Csak ismételjük a dolgokat...
Dove kislánya igazán édes gyermek, noha az anyja elmondta milyen betegsége van gyermekének, nos én erre már rájöttem korábban… amikor a nevemnek az izét állapította meg. Ki ne jönne rá egy ilyenre? Nos én nem taszítom el magamtól ez miatt. Én szeretem ezt a leányt, az anyját meg még annál is jobban. A lecke felvezetésén csak bólogatok, de a francia szótáras mizérián csak elmosolyodok. - Hé Törpe… nincs szükségem szótárra. Francia származású vagyok. Kívülről fújom a nyelvet. – felelem meg a dolgokat, szóval ha kell neki segítség, akkor segítek benne. - Vagy hogy el hidd nekem, Francois Raphaël Roux -nak, szavaljak el neked egy francia verset? - pillantok felé kérdőn, hiszen még ezt is megtenném neki, csak ne akarjon eltaszítani magától. Nem az apja vagyok, de attól még igenis hogy törődök vele. Ha készen van, akkor eszik, hát ez… remek. - Vettem Főnökasszony. - szalutálni kezdtem, majd hamar visszatértem a dologhoz, hiszen hamar elkészítem, akkor jön ő is végre és eszik… ma még amúgy sem evett sok mindent… legalábbis nem láttam. Az anyját is hívni kell, de nekem azt a részét nem említette, hogy mikor ér rá. Zavarni meg nem lehet… de legalább a lánya tudja. Szerencsére. - Igen, megemlítette. – legalábbis mondta, hogy edzése lesz, de azt már nem, hogy mikor és hol. – Mikor lesz ez az edzés? – érdeklődök, közben az első adag palacsintát sütni is kezdem. Az órára pillantok. Még van idő… ráadásul fel kellene hívnom Angie-t is, de majd tényleg később. - Mivel eszed a palacsintát? - mindenki mással eszi... én üresen jobban szeretem. De neki csak nem fogom úgy odaadni...
- Tudom, hogy igazat mondasz, tényleg beszélsz franciául. Az állatokat is tudod? A házi feladat annyi szót fordítani a témában, amennyit tudunk és én tényleg sokat tudok, vagyis majdnem tudok, néhánynak nem emlékszem soha a nevére, mert szokatlan a szín és íz hozzá... - anyuval minden második hónapban elmegyünk az állatkertbe és olyankor végig olvasunk sok tájékoztatót is az ott élő állatokról. Minden ketrec meg hasonló elé le van verve a földbe egy karó és azon vannak a táblát. Leírják a benn lévő állatok nevét. Színét. Formáját. Nagyjából mennyi idősek. Mekkorára fognak nőni. Mit esznek és mit nem. Hol élnének a természetben. Szeretem az állatkertet, de sajnálom az állatokat. Rossz lehet egész nap bezárva lenni. Anyu szerint így mentik meg őket. Pár faj nem élne már a természetben, de itt igen. Azért furcsa lehet nekik. Régen ők választották a helyüket. Mentek szabadon. Most vannak határok. A falak. Rácsok. Vagy egy jó nagy árok a fa kerítés mellett. Attól függ, melyik állatról beszélünk. Sok van itt... - Öttől-hétig, de legalább fél óra odaérni és tíz perc az öltözés. Azért hív anyu időben. Addigra talán a házival is végzek és holnap már nem kell vele foglalkoznom - anyu mindig azt mondja, jobb pénteken megcsinálni mindent. Én nem szoktam még meg ezt. De csinálom. És sokszor tényleg segít. Megcsinálom, amikor feladták. Utána játszhatok. Bárhova elmehetünk, nem kell haza sietni. Szeretek anyuval kirándulni hétvégén. Kalandpark, állatkert, pláza, hajózás. Közösen kitalálunk valamit minden hónapban. Néha még nagyi is jön. Csak ő nem szeret sokat sétálni. Azt mondja, fáj tőle a térde. Így sokszor a padon ülve figyel minket. De jól szórakozik... - Juharszirup vagy méz van? Fahéjas cukor? Kakaó? Nekem bármelyik jó - szeretem a palacsintát. És szeretem az édes palacsintát, amin nincs lekvár. Azon kívül majdnem minden jöhet. Csokiöntet. Fahéjas-vaníliás porcukor. Juharszirup. De ettem már pudinggal leöntöttet is. A palacsinta minden édes krémmel finom tud lenni. Leszámítva a diós-mákosat. Az mindig keserűvé teszi. Brrrr... - Te mivel szereted a palacsintát? - pislogok fel Ralfe felé, de nem látom. Elfelejtettem. Itt nem látni be a konyhába a földről. Mindegy. Majd szól és megyek. Addig meg számolok. A matek könnyű. Ott soha nem változnak a szabályok. Mindig csak ugyanannyi lehet két szám eredménye. Ezért megy gyorsan. Még két sor van hátra belőle... - Ha kész vagyok, akarsz kártyázni? - szólalok meg újra. Nincs sok hátra és nem akarok mobilon játszani. De egyedül sem mindig jó. A kártya pedig nem nehéz. Bárki meg tudja tanulni a játékszabályokat. Fekete Péterben jó vagyok. Meg igazából már tanulok más játékokat is. Nagyi sokszor vesz elő francia kártyát és néha segítek is neki. Játszani is szoktunk. Már meg tudom fogni a lapokat...
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Kezdőlap 
Tárgy: Nappali & konyha (Panelkastély)
