Joël átjön. Szeretném, ha Rose ma nálad aludna. Beszélek majd vele is, de előtte veled szerettem volna egyeztetni. Hívhatlak? Úgy gyorsabb lenne. Csókollak <3
Shit. Annyi időtök van, amennyit szeretnétek, elleszünk Roseal. A kisebbik lányunk jól van? Vigyázz magadra, ha bármi van vagy kellek, akkor hívj! Én is téged!
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
hívás Tristan részére / 05. 29. vasárnap cirka 8 am
- Szia. Nem bírom ki, muszáj elhadarjam, mert megfulladok. Szóval van valami lány. Vele utaztak Kubába, merte együtt nyertek táncversenyt. Mindegy. A lényeg, hogy szerintem többet jelent Joëlnek, mint csak egy ismerős. Nem tudom mi történt vele, de kaptam egy smst Joëltől, hogy Chloe majdnem meghalt a kezei között. Remélem tudunk fókuszálni arra a majdnemre. De tudod milyen.. annyit tudok az érzelmi életéről, mint egy kaktusz kedvességéről. Szóval lehet, hogy nem olyan nagy a gond és csak én fújom fel, de jobb a szabad levegő. És megint hadarok, ugye? Bocsi. - nevetek bele némiképp zavartan a vonalba - Rosezal te beszélsz, mint idézőjeles ötletgazda, vagy adjam elő neki én? Am igen, Mini - ne kérdezze senki, miért éppen így nevezem, de ez jön a számra. Hiába, a nevekről még nem értekeztünk eleddig - jól van.
- Ránézek a kórlapjára. - ennél többet nem nagyon tudok tenni, utána pedig meglátjuk, hogy mi is a helyzet. - Beszélek vele, emiatt ne aggódj, meg amúgy se, a kicsi miatt. - nem szeretem, ha feleslegesen aggodalmaskodik, nem tesz neki jót, főleg nem a babának. - Szeretlek. - köszönök el tőle végül, egyfelől dolgozom, másfelől pedig gondolom hamarosan beállít a fivére is.
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
hívás Tristan részére / 05. 29. vasárnap cirka 8 am
- Isten őrizz! - visszakozom, s heves kézrázásokra csak azért nem ragadtatom magam, mert fél kezemben ott a telefon. - Nem azért mondtam. Majd elmeséli. Én csak szerettem volna elmondani valakinek. Tudom, ez béna.. - vállat vonva lenyelem a végéről a "mert veled mindent megbeszélek"-et. Így belegondolva kicsit most olyan bár befogtam volna a szám érzésem van. - Ne aggódj, nem esem túlzásba. És köszönöm. Próbálok nem nagyon aggódni, megígérem. Bocs, hogy feltartottalak. Szeretlek, szia! - azzal bontom a vonalat. Én tényleg nagyon igyekszem nem halálra aggódni magam, de azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nyugtatott meg Joël smse és ez az egész. Nem vagyunk egyszerűek, ha a családot érintő drámákról van szó, az már igaz.
//Köszönöm Élet ezt a gyors egyezkedtetést! //
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Őszintén nem tudom hanyadjára csöng ki a húgomnál a vonal. Azt se veszem észre, amikor ténylegesen fogadja a hívást, csak másodpercekkel később térek magamhoz. Tanácstalanságomban végigdörzsölöm az arcomat, csak utána szólalok meg végre, erősen szétszórt hatást keltve.
Szia.. Angie, otthon vagy..? Van, aki tudna vigyázni egy ideig Daisy-re? Be tudnál jönni a kórházba?
Röstellem, de jelen pillanatban, ha a dátumra kérdeznének rá se tudnék válaszolni, nemhogy olyanon gondolkodni Tristan bent van-e. Ha igen, nem rémlik, egyszerűen nem.. A nyugodtnak tetsző zavartságom, pedig rám nemigen jellemző, rekedtes formában szűrődik át telefonon keresztül, mint akire ráférne egy jókora torokköszörülés. Egy jókora..
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
El akartam menni bevasarolni. Nem annyira azert, mert ne lenne otthon minden, sokkal inkabb, mert Rose szenelyes sertesnek kezdi venni, hogy "nem tartom eleg felelossegteljes ek ahhoz, hogy a hugara vigyazzon". Hat vigxazhat. Plane, mert az apja is otthon lesz nem is olyan sokara, igy tulajdonkeppen... mi baj lehet? A telefoncsorges a kadban zavar fel. Daisy alszik, Rose szerintem ki se mer lepni a babaszobabol szoval talan kisse hosszabbra nyujtottam a furdest az indulas elott szuksegesnel.
Szia Cukor! - Kapja a szokasos frazist. Konnyu a lelkem, a batyaim mindannyian megusztak a balesetet maradando serules nelkul es a kedvesemert sem kell aggodjak mar, a mentest berekesztettek, nem aggaszt, hogy melyik pillanatban rogy ra Trisre a plazaepulet. - Rose van vele, be tudok menni. De.. baj van? Olyan furcsa a hangod.
Osszessegeben nem ujdonsag, hogy a batyaim talalkozni szeretnenek velem. Az sem, hogy a korhazban vagy a hangarban. Ki-hol. Munkamanias az osszes. De Raoul hangjaban ettol meg aggaszt valami.
- 30 perc. Az ugy meg okes?
Taxival nem kell tobb. Vezetni pedig tovabbra sem szeretek.
A hír közlésénél magától értetődőnek véltem elutasítani a felajánlást, hogy a központi számon értesítsék a hozzátartozókat. Szó sem lehet róla módon ráztam meg a fejem, kristálytisztán megvan a jelenet és a húgom élénk köszöntését hallva borzalmasan érzem magam, hogy egy pillanatra azt kívánom bár hagytam volna, hadd telefonáljanak neki, Ralf-nak, menjenek ők Joël-hez.. Te jó ég.. A de szócskával vág fejbe.
Rendben, akkor gyere. Csak gyere, oké? Majd személyesen.
Megejtem azt a bizonyos torokköszörülést, hogy ne vetítsek előre semmit a telefonba. Ez egyáltalán nem az a téma, aminek a legkisebb részletét is ezen a személytelen módon akarnám elmondani. Nem akarom elmondani. Elhinni se. Beleverem a fejemet a falba.
Jó, fél óra múlva. Csörgess meg és lejövök a bejárathoz.
Próbálok az orvosi rutinért visszanyúlni, de messze menően elmaradok a megnyugtatótól, ami máskor megy. Hmpff, most hogyan is menne..?! Tovább támasztom a falat.
Várlak. Most leteszem, ha nem gond.
Nem akarom, hogy az öcsém nővéri összesusmorgásból tudja meg véletlenül..