Mikor bezárul mögöttem a fürdő ajtaja esik csak le, hogy még van valaki, akinek nem ártana szólnom. Oké, elég kevés az esélye, hogy egyetlen apró interakciótól valaki átvegye a baktériumot, de a fél családja a rizikó faktorba esik, így talán ő is. Nagy sóhajjal adok hálát az égnek, hogy magammal hoztam a telefont és gyorsan bepötyögöm az sms-t. " Chlamydia pneumoniae baktérium hordozó vagyok hetek óta. Lehet, tesztelned kellene Daisy miatt. Sajnálom! Nyssa" - tömör, a lényeg benne van és nem kell szóban kimondanom. Elküldöm, mielőtt meggondolnám magamat és kifújom a levegőt. Valószínűleg csak reggel kapja meg, amikor a konferencián leszek kikapcsolt telefonhanggal...
To Nyssa A szomszéd srác ma éjjelre átjött hozzám aludni, mivel a szülei elutaztak. Így felajánlottam, lehet nálam addig, míg a nagyszülei el nem jönnek érte, s el nem viszik a kötelező nyári vakációra. Nem várja, sokkal jobban szeret itthon lenni, egyedül, gördeszkázni, Topázt nyúzni, egyszóval, tininek lenni. Rutinműtétek voltak inkább ma, de eléggé lefáradtam, s csak addig vagyok még fenn, míg Topázt be nem engedem a sráchoz, mert ma rá van kattanva, én meg elfelejtve. A távolban villanásokat látni, de az eső már korábban nekikezdett, s éppen az egyik, kintre vezető ajtót húzom félre, hogy bejöjjön az eső illata, amiért rajongok, amikor megrezeg a telefon. Még időben kapott el az üzenet, öt perc és csak reggel olvasom el, ha elalszom, semmi sem ébreszt fel. Az ágyra ülök, miközben olvasom az üzenetet, egy ideig gondolkodom, hívjam-e Nyssát, vagy inkább visszaírjak. Valószínűleg nem véletlenül inkább írt, mint felhívott. Megvakarom a borostás képem, aztán feldobom a billentyűzetet a kijelzőn és inkább írásban válaszolok, pedig legszívesebben felhívnám.
„Nyssa, köszönöm! Ha szükséged van valamire, szólj!” felnőtt ember, én meg ilyen vagyok. „Angiet is rád bízom.” Nem hiszem, hogy könnyen fogadná, ha más mondaná meg neki a hírt. „Köszönöm a nevében is, hogy gondoltál Daisyre. Raoul”
Gondolkodom még, mit írhatnék, de aztán megnyomom az üzenet küldése gombot egy sóhajtás kíséretében. Még ha nem is kaptam volna egy puszit tőle a bárban, amire úgy lefagytam, hogy mozdulni sem ment, a család barátjaként sokszor megfordul például Angienél, így az ördögi kör sokszorosan visszafordul hozzám.
A következő mozdulattal pedig a labor főoldalára megyek, belépve a jelszómmal, hozzáteszem még a szerdai, kötelező vizsgálatokhoz a Chlamydia pneumoniaet is. Vicces lesz beírni az érintett személyek mellé Nyssát, s mint esetleges forrást feltüntetni. Bár eddig is tudták, hogy azért elég sokat forgolódik a Roux család körül.
Pedig annyira reméltem, hogy nem ír vissza. Fogalmam sincs, miért, de jobb lett volna csak reggel látni a válaszát. Persze ott villog a telefonomon, mire megmosom a fogamat és nem megy nekem az ignorálás. Miközben átfésülöm a hajamat megint kinyitom az üzenet listát és gyorsan átfutok a válaszon. Semmi hibáztatás vagy düh. Tipikusan Raoul. Azt hiszem, nem véletlenül őt hagytam a lista végére, reméltem, hogy higgadt marad még így is. Ez valahogy engem is megnyugtat. "Inkább Tristannak szóltam. Jobb, ha nem értelmezi nemi beteségként." - írom vissza neki gyorsan, mielőtt elhallgatnék. Valahogy a reakciója megnyugtatott és előhozta belőlem a játékosabb énemet. Sms flörtben mindig is jó voltam egyébként is. Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy majdnem megcsókoltam a pasit. Jó, igazából van. Valamivel fel akartam oldani. Túl sok emberrel vagyok jóban a családjából ahhoz, hogy gyűlöljem a karót nyelt stílust. "Őszintén remélem, nem fertőződtél meg. Ritka nagy szerencsétlenség lenne... még egy tisztességes csókot sem kaptál érte" - valaki másnak is van olyan érzése, hogy nem kellett volna meginnom azt az egy vodkát mielőtt bejöttem a fürdőbe? Most már mindegy, de őszintén remélem, hogy Raoul mobiljába nem szoktak idegenek belelesni. Vagy hogy nincs barátnője. Ez utóbbit még a testvére sem tudja biztosan, utólag könnyű okosnak lenni és remélni, hogy nem most kapott szakítási indokot. Oké, ha nem ír vissza, erre nem kérdezek rá. Épp elege lehet belőlem mára. Ignorálj vagy nem rázol le könnyen, micsoda stratégia...
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Elfelejtettem mondani, hogy a kedvenc takarója a pelenkázótáskában van, nem az utazóban. Rose majd segít. Hálás köszönet, édes. Szeretlek! :* (Ha bármi van, nyugodtan hívj.)
Raoul felajánlotta, hogy vigyáz Daisyre. Nem akartam kétszer kihasználni a jóindulatát, de most Rose is ezt szorgalmazta, hát úgy voltam vele, miért ne tölthetnének a lányok egy kis időt a nagybátyjukkal? Egyébként nekem is sokat segített. Felhagytam azzal, hogy a kórházba járjak. Hülye ötlet volt ez a pszichiáter. Elég lett volna már az elején csak megnyílni a családom előtt..
To Nyssa A párnára teszem a mobilt, a töltőt keresem, amikor villog ismét az üzenetjelző. Ahogy elolvastam az üzenetet, a folyamat és annak lépései voltak előttem, a munka lépett életbe, a rutin. Vele együtt a koncentrált nyugalom is. Minek mérgelődjek olyanon, ami már megtörtént? Ha lehet rajta változtatni, ez esetben tényleg felesleges, ha meg egyáltalán nem, akkor meg végképp. A megoldás megvan, elindult minden a maga útján és probléma megoldva. Egy sokatmondó sóhaj és arcvágás fogadja Nyssa válaszát. „Hogyne, és körömgombát fog készíteni neked körömpörkölt helyett legközelebb, ha mész hozzá.” Angie lassan doktorálhatna általános orvosiból, amennyi orvos van a családban és még magánéletben, beszélgetések során a munka is kap szerepet. „Ezt inkább Daisynek és a pácienseimnek mondanám.” Tudom, hogy erős, de azt is tudom, hogy amennyire a tények embere Nyssa munkában, én is az vagyok. Vagyis nem bántásból írom neki. „Szabályerősítőként a maximum csakis a puszi lehet. „ Fejet ingatva küldöm el az üzenetet. Rossz vagyok tréfamesternek, most még fáradt is. Talán ezért is lehetett ismét az a karót nyelten tréfálkozás, de erőltetés nélkül az.
A lakásavató nem csak egy héttel csúszott, plusz egy állandó taggal bővült a kis, egyszemélyes családom, s így már a forgórendszer eléggé felborult. A házat toldozni már nem akarom, a tetőtérre szálltam rá, ott több szobának való helyet lehet kialakítani. S végre, Angie elhatározta, hogy kiruccannak Tristannal. Mégis csak hatott a hegyi beszédem, bár akkor úgy gondoltam, túlléptem egy kicsit a testvéri törődés vonalát, de egyáltalán nem bánom. Nem tetszett, amit láttam, s nem magamért, nem magam miatt. Aggódtam Angiért. Rose pattan ki éppen az autóból, amikor az üzenet érkezik, Daisy hordozója van éppen a kezemben, így a másik kezemmel halászom ki az ellentétes oldalról a készüléket, tudom, hogy Angie írt. - Rose, melyik a pelenkázó táska, s melyik az utazó? – hallani a szavaimban az ugratást, Rose fel is kuncog, s nyúl is érte, előtte rábökve némán, hogy ez.
„Igenis, értettem húgi. Még egyszer írsz ilyennel kapcsolatban, kikapcsolom a mobilom. Rosszalkodjatok, egy szót se halljak felőletek, míg vissza nem értek. Csók, Raoul.”
Tudom, hogy minden nap fel fog hívni mind a kettőnket, Roseal, de muszáj lenyugtatnom Angiet, s hogy csak magával, s Trissel törődjön, kikapcsoljon végre.
Raoul hülyének néz. És nem is tudom őt hibáztatni érte. Valószínűleg én is ezt tenném, ha más helyzetben merül fel a téma. Vagy annyira ismerném Angie-t, mint ő. Mivel azonban nem a húgom a szőke angyal és tudom, mennyire félre érthetően hangzik minden, ami úgy kezdődik, hogy Chlamydia, magamban megjegyzem, hogy csak óvatosan. Ki tudja ki mindenkit fertőztem meg a baráti körömből akaratlanul is. Bár, talán a tény, hogy nincsenek tüneteim és cseppfertőzéssel terjed, szépen lecsökkentette a lehetséges áldozatok számát. De még így sem csak egy személy van a listán és bevallom, nem is tervezem ennél jobban minimalizálni. Arra még nem állok készen. Nem is olyan rossz ez az sms dolog. Nem látja közben az arcomat és nem tud leolvasni gondolatokat róla. Raoulnál előny... "Ezek után még közel mersz jönni hozzám? O.o Ha azt mondod, macska felügyeletet is vállalsz, te vagy a legkedvesebb ember a világon" - oké, nekem sem ez a legaktívabb vicceskedésem az évben, de azért igyekszem. És mintha valaki azt mondta volna, hogy neki is macskája van, talán Joel, miután találkozott az én antiszociális ... mimmel is? Karombajnok? A francokat, még a játékait is lusta tépni. Négy lábú? Eggyel alatta van. Egérfogó? Eddig a szintig még a hangyák sem jutnak fel. Oké, maradjunk a háziállatnál. Az stimmel is.
Kezembe temetem az arcom gondolatban. Rámenős Nyssa. Kár, hogy nálam nem válik be.
„Azt nem mondtam, hogy kérek is puszit „ valahogy nem kívánnám megismételni a bárban történt lefagyásom.
„Mindig kedves vagyok, Nyssa. Valaki mással beszéltél, ha nem.” Mosolyogva ingatom a fejem. Nem mindig vagyok kedves, de még eddig senki sem tudott felhúzni úgy, hogy üvöltözni kezdjek, vagy verekedni. Feleslegesnek tartom, a szavak erejében sem hiszek annyira, mert azok is félrevezetőek. A megfelelő jellemben hiszek.
„Topázt kell nevelni, hozzad, hadd lássa, hogy nem csak ő a császár a házban.” Ásítok egyet, de még megvárom a válaszát.
"Azt ki kell érdemelni, nem lehet melletted mindig egy falka zsaru " - oké, elismerem, most piszkálom már. Elsőre is zavart, hogy nem adta könnyen magát, másodikra más kezd a begyemben lenni miatta és ilyenkor hajlamos vagyok mindent játékos flörtté alakítani. Ugratom, böködöm, kicsit meg fogom huzigálni a bajszát is, utána pedig reménykedem benne, hogy végre hajlandó játszani velem. Mert nála ez érdekel. Raoul nekem mindig is túl komoly volt és merev. Tudni akarom, milyen, amikor nem másra figyel, csak elengedi magát. Persze ez nem ma fog megtörténni, de puhítással csak szabad próbálkozni, nem? Ha nem tetszik neki, akkor úgysem fog válaszolni szerintem... "Ami a macskát illeti... Mercy nem rajong a főnökösködésért, ebből lesz egy kis balhé, az tuti. Holnapig kapsz időt, hogy átgondold az ajánlatot" - mert hiába három lábú és miniatűr a macskám, attól még egy igencsak elszánt alfa nőstény bújik meg a bunda alatt, már ami a helyzetet érinti. Amíg kap egy magas pontot jó kilátással és nyugalmat, addig le se tojja, mi megy körülötte, de ha egyszer piszkálni kezdik, nos, abban nem sok köszönet van. Egy évet húzott le a menhelyen három lábbal, bármennyire is nem tűnik problémásnak, lazán végig kerget egy kétszer akkora hímet mindenen. "Este ötig van időd, utána elkezdem keresni a macskahordozót" - elvileg a macskák sokkal önállóbb lények, mint a kutyák és nem igénylik az állandó társaságot egy másik macskától, de nem is veszik rosszul. Az enyémnek ráadásul nincs nagyon klausztrofóbiás érzése sem a szállító ketrecben, szóval ha Raoul komolyan gondolja, hogy elengedhetem nála, hát nem utasítom vissza az ajánlatot. Sőt, ha kijönnek, akkor a következő Hawaii utazásom előtt nem kell felhajtanom egy újabb barátot, hogy legyen kedves ránézni a macskámra és friss vizet adni neki naponta kétszer... "Jó éjt" - tűzöm még hozzá, mielőtt megengedném a zuhanyt. Rám fér a forró víz és az alvás végre. Hosszú volt a hétvége és zsúfolt...
„Nos, akkor legközelebb nem ott találkozunk. ” Eszemben sincs se megbántani, de megcsókolni sem. A sima puszi még rendben, de nem véletlenül fagytam le a szájra adott puszira. Az túllépés volt, még ha enyhe formában is. S ha csak azért tette, mert ott voltak a zsaru haverok, akkor vigyázni fogok arra, hogy ott ő és én ne találkozhassunk. Á, nem vagyok félős, szóval ettől sem fogok. Finoman utasítottam vissza. „Legközelebb nem hozzám fog jönni, ennyi az egész. „ A főnök én vagyok és punktum. Hogy Topáznak erről mi a véleménye, nem érdekel, Mercy pedig vendég, tanulja meg, hol a helye. Sosem szerettem állatot a fejemre nőni, Topázt sem hagyom, akármennyire is sokat foglalkozom vele. Ha kutyám lenne, vagy hörcsögöm (utóbbi az életben nem lesz), akkor is ez lenne a helyzet. Felsóhajtok, hiszen az előbb írtam meg, hogy hozhatja Mercyt. Legfeljebb annyira besértődik, hogy legközelebb már nem nálam fog landolni megőrzésre. „Neked is jó éjt, Nyssa.” A legközelebbi üzenet, ha mégis írna, már csak reggel fog a tudatomba érkezni, mert amint leteszem a párnára a fejemmel együtt a mobilt, már alszok is.
Kezdőlap 
Tárgy: Telefonok, sms-ek, e-mailek (Raoul)
- valaki másnak is van olyan érzése, hogy nem kellett volna meginnom azt az egy vodkát mielőtt bejöttem a fürdőbe? Most már mindegy, de őszintén remélem, hogy Raoul mobiljába nem szoktak idegenek belelesni. Vagy hogy nincs barátnője. Ez utóbbit még a testvére sem tudja biztosan, utólag könnyű okosnak lenni és remélni, hogy nem most kapott szakítási indokot. Oké, ha nem ír vissza, erre nem kérdezek rá. Épp elege lehet belőlem mára. Ignorálj vagy nem rázol le könnyen, micsoda stratégia...
„
„ A főnök én vagyok és punktum. Hogy Topáznak erről mi a véleménye, nem érdekel, Mercy pedig vendég, tanulja meg, hol a helye. Sosem szerettem állatot a fejemre nőni, Topázt sem hagyom, akármennyire is sokat foglalkozom vele. Ha kutyám lenne, vagy hörcsögöm (utóbbi az életben nem lesz), akkor is ez lenne a helyzet.
