HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Jackie háza)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Admin
avatar
Admin

Avataron : Mr. Hunnam | Dornan | Mitchell
Kor : 168

TémanyitásTárgy: Nappali (Jackie háza)
Csüt. Május 19, 2016 10:39 pm
 



 

First topic message reminder :






A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 27, 2016 6:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Pént. Május 11, 2018 8:52 pm
 



 

Fél lépést hátrálok a konyhapulttal történő koccanásig és a figyelmem nem kerüli el az őt elragadtató újdonság, tudatos-e vagy se, a tekintetem futólag megpihen mozdulaton. Szoknivaló a gondolattal együtt, hogy nagyon is él a bent lakó és határozottan tudatosítani akarja ezt. A reggelinél nem, de az este azt hiszem éreztem, amikor felette vezettem át a karomat a túloldalra. Tulajdonképp ijesztő a maga módján.
Lassan bólintok.
- Nekem úgy tűnt igen. – rövidesen a saját szemével is megítélheti így van-e, egy azon véleményen vagyunk-e a hogyan léte felett. A folyosón várakozáskor érzékelt kedvét nagyjából az út felénél járva már nem láttam részleteiben sem visszaköszönni rajta, a házhoz érve pedig megkockáztatnám a kijelentést, egészen túltette magát a történteken. A lehetőség persze ott van, hogy valójában mégse, de ilyen jól nem tudok olvasni benne felismerjem a jelenség ismérveit – letörtnek sem sokszor láttam, nemhogy lesújtottnak.. A levegőt megtúráztatom a szervezetemben, a további késztetést ellenben hatékonyan csillapítja egyelőre az alkaromra vezetett érintés, a feszültség egy része oldódni látszik a tartásomban, a tekintetemben kevésbé, de ott is. Utóbbiban inkább átalakul afféle erős nehezteléssé a fennmaradó harag mellé. Kezdetnek nem rossz.
A kibukó megerősítési kérelmére apró bólogatással reflektálok, igen, jól hallotta. A hallottak az ő vérnyomását is feljebb nyomták, joggal, ami kapcsán ismételten eszembe jutnak az igazgatónő gyomorforgató riposztjai.
- Inkább félt tőle mi van, ha amit a másik mond az igaz. Mondtam verje ki a fejéből, amit hallott és kérdeztem úgy viselkedtünk-e vele szemben, hallott-e tőlünk valamit, amiből azt hiszi visszaküldenénk, de jelezte, hogy nem. – a gondolatot egészen hamar hátrahagytam a feltételezéssel együtt, hogy esetlegesen megragadtak a fejében a Peete-től hallottak. Most sem hiszem, azért maradt fent, mert ezen agyalna, ezáltal magabiztosabban osztom meg az álláspontomat a fiú hiedelméről, mielőtt kisebb fejrázások közepette fújtatnék egyet.
- Nem, mindent megtartott magának. Feltételezem nem is úgy álltak hozzá, hogy kedve legyen beszélni róluk. ..de nyugodtan forduljon hozzájuk mindenki bizalommal. – igyekszem megválogatni a szavaimat és vállon veregethetném magam, hogy fröcsögés helyett milyen finoman sikerült megfogalmazni a negatív véleményemet az inkompentenciájukról, a nevelési szándékhoz fűződő igyekezet teljesnek vélt hiányáról. Valószínűleg tényleg kérdezték, de jelenleg túlságosan fújok rájuk, hogy beismerjem.
- Egyetértek.nagyon is. Érezhető a hangomból, hogy talán vissza se vinném, ha ez opció volna, de mivel az utolsó évét rúgja és annak is a végét.. Elengedem a szóba hozatalát, ugyan nem szívesen.
- Elvileg vérzett az orra és a picsa anyja rinyált, hogy mindenképp kórházba kell vinnie. – a szemforgatást nem tudom visszatartani vagy a gúnyoló hangsúlyt lenyelni. - Nem érdeklődtem felőle.nem érdekelt. Komolyabb sérülés esetén feltételezem nem egy hétnyi felfüggesztést és csak ekkora feddést kapott, kaptam volna a viselkedése miatt. A kelletüknél is hosszabbak voltak érződtek a helyszínen megejtett, kikényszerített diskurzusok, amiket nem kívántam egyetlen szóval sem tovább húzni annak a kis szarházinak a hogyléte után érdeklődésével. A pumpa, pedig újfent emelkedik bennem, a Zach-kel beszéltek tompítanak a mértékén és egy kicsit a rákérdezés a válaszadás miatt.
- Lehet felfüggesztették, de ha eltanácsolják az miattam lesz. – kínomban röhögnék rajta.. - Az igazgatónő egyértelműen nem szívesen látja őt az óvodában vagy minket, nem tudom eldönteni van-e nála különbség, mert szerintem szándékosan fel akart húzni a kibaszott megjegyzéseivel Zach-re, de rád vonatkozóan is. Utána meg persze, meglátott a „sértett” kölyök anyja és totál hidegen hagyta, hogy a parkolóban, a gyerek előtt rendez jelenetet.. A dobált jelzői után, pedig konszolidáltan megkérdőjeleztem az értelmi szintjét és sok sikert kívántam a jövőbeni intézkedéseihez, amiket annyira lelkesen ígérgetni kezdett.. Szóval. Ha jóban vagy a többi szülővel lehet érdemes lenne megkérdezni őket az ő gyereküket is szekálja-e ez a kis szaros, mert Zach szerint igen. Említett Annie-t például.. Nem tudom kikhez tartozik. – megvonom a vállamat. Kettőnk közül nem kérdéses ki az, aki többet kommunikál az ottaniakkal, beleértve ebbe a hozzátartozóikat is. Legfeljebb az óvónővel szoktam pár szót váltani, ha a szükséges, egyébként egyből kifelé terelgetem a kölyköt. Az arcélemhez nyúlok, látva való van még mondanivalóm, csak nem megy azonnal.
- Nem beszéltünk róla. – mélyet szusszanok, a fejcsóválásomnak inkább ez volt az oka. - ..még arról se hogy fogunk egyáltalán elférni.. – mellékesen jut az eszembe és nyögöm be. - ..de azt mondtam Zach-nek, ha maradni szeretne, akkor marad. Mi nem küldjük vissza. Tisztában vagyok vele nem kellett volna mondanom.. – kelletlen gesztikuláció érkezik a szavak mellé és elhúzom a számat. A mondat végét nem toldja meg, viszont nagyon is sejthető egy de ott léte, ami a kialakult helyzetre vezethető vissza. ..de Zach..


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Pént. Május 11, 2018 9:57 pm
 



 

Az újdonság nekem is újdonság valójában. Igazság szerint eléggé, meg talán jobban is, mit számára, mert szó szerint bennem történik (a tekintete nem kerüli el a figyelmemet, a magamban összerakott gondolatról meg nem tehetek). Az éjjeli nem alvás folytatódott a nyugtalan reggellel a kisember részéről és noha a délelőtt folyamán azért beiktatott némi pihenőt – gondolom szunyaidő(?) –, igen rövidre szabta a sziesztára szántat és megint nekikezdett, hogy aztán újabb szünettel tegye izgalmassá az ismételten megmutatni szándékozott mocorgásra való várakozást, amit nem mondhatni, hogy túlzottan elnyújtott volna. Így a mozdulat igen hamar vált automatikussá, ma többször is próbáltam ilyen módon kis nyugalomra bírni, ami ilyen-olyan sikerrel be is vált. A kisebbiken túl azonban a nagyobb kiskorúval kapcsolatban köt le nagyjából minden. A beszámolót és a kérdéseimre adott válaszokat hallva nem először és nem is utoljára kerekednek el a szemeim egy-egy ponton, illetve olykor határozottan rendeződnek a vonásaim, aszerint, hogy a beszámoló mit tartogat éppen a szobájában gubbasztóval kapcsolatban.
- Oké. – szusszanom szinte alig hallhatóan. Elfogadom, hogy jól van, ezért lendülök tovább szinte azonnal, azzal meg egyelőre ráérek, hogy a gyereket én is megkérdezzem. Eszembe sem jut, hogy esetleg Ronnak mást mondott, mint amit nekem tartogatna majdan.
Automatikusan simítom a tenyeremet az alkarjára, amikor úgy ítélem, hogy változik a hangulata vagy legalábbis felszínre kerül a feszültsége. Nem akarom megszakítani a beszámolót, ezért nagyobb részben csak hallgatok, beleértve akkor is, amikor valójában aggasztani kezd a felvetés, hogy bedőlt valamelyik kis rosszindulatú kis mócsing csúfolódásának, az meg jobban, hogy vajon miért. Pláne, hogy nem sokáig marad titok, mivel is piszkálták fel, pedig már jó ideje nem volt gond azzal, hogyan kezelje, ha épp berág valakire és/vagy valamiért.
- ..de miért gondolta, hogy igaz lehet? – állok meg egy pillanatra ezen a ponton teljes értetlenséggel. Persze, hallom és értem is, hogy rákérdezett nála, mégis volt-e alapja annak, amiről szó van és hát a beszámoló alapján úgy tűnik, hogy nem, de ettől függetlenül a beszélgetés további részében sem tudom kiverni a fejemből azokat a gondolatokat, amelyek most kavarognak a homlokom mögött.
Az óvodával kapcsolatban nem igazán támad hozzáfűznivalóm, leginkább az egyetértésem okán. Idióták. Én is így vélem, viszont annyira kevés van már hátra az évből és utána a sulit kezdi meg a kis legény, hogy szerintem az óvodaváltás kevesebb haszonnal, mint amennyi előnnyel járna ilyen közel a befejezés előtt. Örülök, hogy itthon lesz egy ideig és csak remélem, hogy egy hét alatt azért ő is megnyugszik majd és magam mögött fogja tudni az egész esetet.
- Vv.. várj... – emelem meg a kezemet, jelezve ezzel is a szóban említett szünet szükségességét. - A másik gyerek anyja rátok rontott? – ez nem teljesen világos, viszont a meséltek alapján azonnal erre tudok csak következtetni. - ..mondd, hogy Zach nem hallotta, ami eztán következett.. – lemondó reménykedéssel pillantok felfelé a kék szempárba, ugyanis valahogy a reméltek ellenére nem hiszem, hogy ez a forgatókönyv valósult meg. Tartok attól, hogy a gyerek olyasminek volt fültanúja, aminek nem kellett volna legyen. Hirtelen már nem is annyira izgat, hogy a másik gyereknek lett-e egyáltalán bármi- vagy milyen baja esett, ha úgy alakultak a dolgok…
Megint feljebb szaladnak a szemöldökeim a homlokomon, mert a lehetséges eltanácsolás okainál kissé elveszetten veszem fel a fonalat. - Megjegyzéseket tett Zachre és ...rám? – ez valahogy nem passzol – számomra – a tárgyhoz (hogy jövök én a képbe?), elvégre mégis mi köze lenne bárminek bármihez is az elhangzottakból – amikből konkrétumokat nem is tudok – ahhoz, hogy a kiskorú rosszul vette az egyik kis csoporttársa szurkálódását?! Arra viszont megerősítést kapok, hogy a másik anyuka simán jelenetet rendezett és ezzel együtt változik meg az én tekintetem is, ahogy értetlenből határozottan dühössé válik. Mégis mit képzelt magáról az a picsa?!
- Oké.. – fújom ki a levegőt, mert bár csak összetenni tudom ezek után, hogy vajon mi hangozhatott el ott, kétségem nem sok akad arról, milyen stílusban történt. - ..mennyit hallott belőle? – mármint a gyerek természetesen. Egyelőre remélem, hogy nem sokat vagy inkább semmit… Hahh… szép gondolat.
- Annie Stevens. Zach szerelmes… Amúgy egy nagyon aranyos kislány, lencsibaba szemek, rakoncátlan, göndör fürtök tulajdonosa. – hadarom el gyorsan, amit a kislányról tudok, persze leginkább Zach szemszögéből meg abból, hogy be tudom azonosítani a kislányt. - ..de, hogy jön ő a képbe pontosan? – a kitérő vagy információ megosztás után ez még nem teljesen világos, noha tippjeim azért vannak. Viszont a feltételezéseket inkább mellőzném.
A vonásai, a tekintete és a testtartása megváltozása miatt feltétezem, hogy van még más is, ami nem került eddig szóba és nem tagadom, részben azért a frászt hozza rám a testbeszédével. Egészen addig, amíg nem bonyolódik a folytatásba. Az, hogy miként fogunk majd elférni, nekem is megfordult a fejemben, a válasz meg igen egyszerű rá; - Leginkább sehogy. Kinőttük a házat... – vetem közbe, de nem megakasztási szándékkal, inkább csak amolyan hozzáfűzéssel ahhoz, amit a szavaiban hallani vélek és további kíváncsisággal várom a folytatást, aminek leginkább a vége az, ami zavart okoz nálam.
- ..én sem gondoltam, hogy visszapostázzuk.. – a bugyuta megfogalmazás ellenére nagyon is komolyak a szavaim, mert nem látok abban kivetnivalót, hogy ezt felvetette a gyereknek. ...hacsak…
- Várj, mi most az örökbefogadás témakörét kezdjük el körbejárni és ezért érzed úgy, hogy nem kellett volna ezt mondanod neki? ...hogyha maradni szeretne, akkor marad.? – nem vagyok benne teljesen biztos, hogy miért a körítés a témához, amikor olyasmi nekem sem fordult meg a fejemben soha, hogy esetleg lemondanánk róla.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Május 12, 2018 2:01 pm
 



 

A kettejük bensőségesebb kapcsolatából adódóan az igazságot Jacks fogja tudni kideríteni. Ez tény, amit nem zárok ki és ami miatt pontosan tisztában vagyok vele mindössze erősségénél fogva megnyugatóbbnak vélt tippet osztottam meg pár másodperccel ezelőtt. A pillanatnyi és gyenge lábakon álló nyugodtságot a történtek felelevenítése alattomosan dönti romokba, fokozatosan bőszülök fel a háttérben álló magyarázaton. Ha hazugság lett volna, akkor észérvekkel, higgadtan megpróbálhatott volna Peete anyja meggyőzni a fia jelleméről, de révén a közeledése és a megszólításom módja sem a megfelelő keretek között történt, piszkosul könnyen elvágta a lehetőség gondolatának akárcsak felmerülését is. „..állítja ezt az a kis szörnyeteg meg maga..” Tipikus mert csak szintű, degenerált válasz. Ösztönből feszül rá az állkapcsom, nyelek egyet és a csendesebb sóhaj lesz egy ideig az utolsó látványosabb jele a mozgolódó feszültségnek a csitításának jóvoltából. Párhuzamosan igyekszem törekedni arra, hogy fejben tartsam nem kellene se átragasztanom rá belőle, se hagyni, hogy benyeljen belőle.
Feljebb emelt vállvonallal ingatom az üstököm.
- Nem tudom, de szerintem az is elég lehet rávilágított a másik arra, hogy nem a miénk Zach. Ő pedig az lesz. – lepillantok az egyik kezével tartott, kerekded ívre és ezzel egy időben mozdul a sajátom, az övé mellé simulni. A kiélezett különbség nem annyira elhanyagolható ezen a ponton átgondolva, hogy bármilyen formában asszisztálnunk kellett a félelmének kicsírázásához. Mondta mennyire mostoha körülmények uralkodnak a rendszerben, milyen nehéz az ő korában lévőket elhelyezni és ha konkrétan nem is fogta fel ezt a kölyök, ha megfogalmazni nem is tudná, nem hiszem ne érezné vagy tudná ezt valamilyen formában. Ha választani kell, mégis mi alapján választ az ember? Általában.. Kurva szar belegondolni is, de pont nem egy gyerek fogja figyelmen kívül hagyni. Az óvodában dolgozóknak ezt kezelniük kellett volna, nem csak egyik vagy másik gyerekkel való beszélgetés keretein belül, ha hivatásukhoz mérten próbálták volna megtudni mi zajlott le a verekedés előzményeként. A sóhajt magamba feszítem, akárcsak a szidalmazó szavakat és a heveny kurvaanyázást a folytatáskor, mialatt a hasára simított tenyeremmel a dereka mögé nyúlok, hogy közelebb húzzam.
- Aham. – megálltam a feltartott mancsának jelzésére és ellenszenvtől terhes orgánummal szolgáltatom most a megerősítést. - Bent ült már az autóban, úgyhogy automatikusan becsuktam az ajtót, de egy részét biztos hallotta, mert nem vett vissza a hangerejéből a nő. Hazafelé rákérdezett mit jelent a „vakarcs” kifejezés.. Néhány lépésnyi hátrálásra tudtam csak rákényszeríteni a ribancot, nem tudom mennyit hallott belőle. Nagyon jó lenne, ha csak a „vakarcs”-ot hallotta volna ki...mert volt rosszabb. - Minden esetre az autóban úgy tűnt sikerült meggyőznöm róla ne foglalkozzon a hallottakkal.- képtelen vagyok felfogni hogy volt pofája kiköpni ezeket a szájából, de megtette és mindmostanáig erős tenyérviszketést vált ki belőlem, aminek se ott, se most nem tudok engedni. Későbbre marad a levezetése, mert magától nem fog csillapodni és kialudni se fogom az éjszaka folyamán, ezt biztosan tudom. Mondjuk a többit se.. Kurvára nem.
Megismétlem a mozdulatsort.
- Aham.. Nem tudom hányszor beszéltél személyesen Ms. Rowenski-vel, de nekem ez volt az első és ez alapján azt se tudom, hogy a faszomban van a posztján ilyen stílussal. Zach-ről úgy beszélt, mintha amióta odakerült ő lenne a legkontrollálhatatlanabb gyerek, nemkívánatos tüske a szemében és igen, rád is tett megjegyzést, amivel kétlem bármi mást próbált volna elérni, mint azt, hogy szándékosan kihozzon a béketűrésemből. ..ami nem sokon múlt. Pontosan tudja nem vagyunk házasok, amikor meg kijavítom, ahelyett elnézést kérne közli „áh, leányanya leszel”.. Mi a faszt képzel? – költői kérdés. Abszolút. A derekán nyugosztalt kezem elveszem közben, mert muszáj vagyok azt feszegetni, a lábfejemmel pedig dobálásba kezdeni. Egyik után a másik.. Elismerem nem kezelem valami jól, mielőtt még rákérdezne a nő előtt is így durranás közelben volt az agyam, elébe megyek ennek a körnek. Feltartom a kezem.
- Visszafogtam magam és rövid tudomásul vétellel ott hagytam. – majd azzal a lendülettel engedem vissza a törzsem mellé, végül a konyhapulton lelek támasztékot, a szélét basztathatom amennyit és akkora nyomással amekkorával akarom. A helyzetet közvetlenül nem rosszabbítottam, de nem feltételezem az igazgatónőről, hogy ne vágná még a képembe, a képünkbe a dolgot. Az ártatlantól még távolabb is esik, mint az idióta tyúk, amelyik Zach előtt kezdett parádéba.
- Nem tudom, igyekeztem, hogy ne sokat. – az autóúton nem igazán faggattam ki ezzel kapcsolatban, csak megkönnyebbülve fogadtam, amikor úgy láttam sikerül helyén kezelnie a dolgot különben sem hiszem vezetés közben lett volna jó ötlet ezt górcső alá venni, vagy pont velem, Jacks segítsége nélkül.
Néma áh-t ejtek, az alma átadása így már világos.
- Lencsibaba..? – pislogok rá felemásan emelkedő szemöldökkel, mert halvány fingom sincs mit takar a kifejezés, de igazából baromira lényegtelen. - Azt mondta Zach tegnap elvette a lány almáját a gyerek és másokkal is rendszeresen genyózik. Játékokat sajátít ki, piszkálódik. Annie-vel konkrét példát mondott. Elindulásnak jó. – kiknek a szava kikével szemben ugye.. Lehet hamar kívántam szerencsét és kezdtem hajrába Peete anyjának, de a kölyök által elmondottakat veszettül egyszerű volt felhasználni a beszélgetés mielőbbi lezáráshoz. Igen, még mindig az a véleményem nekünk tesz szívességet, ha vissza akar vágni.
A folytatáshoz átrendeződnek a vonásaim, visszaredukálódik a vérmérsékletem és szusszanva fogadom a kiegészítését. A nyílt zavarát nagyon is érzékelem és ha nem állítana meg pont ki akarnám fejteni nem is gondoltam másként, a részéről se, de nem ezért kezdtem bele, amikor többszörösen megakaszt a Várj.. után. Ennek látható jelei kúsznak az arcomra és nem kell kétszer átgondolnia vajon megfordult-e a fejemben, amit épp most felhozott.
- Idáig nem jutottam.. – mélyebb lélegzetvétellel csúszik ki a beismerés. - Nem kellett volna egyedül olyan ígéretet tennem, aminek a megtételéhez ketten kellünk. ..akkor se, ha tudom mit szeretnél vagy mit nem. Ebbe.. Ebbe ennyire nem gondoltam bele. – és nem kicsit érzem magam hülyének érte.. Jézus.


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Május 12, 2018 3:41 pm
 



 

Mélyebben veszek lélegzetet, ahogy rávilágít arra, amivel kapcsolatban azt hiszem előre kellett volna Zachel beszélnünk, de valójában nem gondoltam, hogy igazán szükséges lenne. Én hülye.. Amíg az ő feszültsége kevésbé lesz látványos – ha valójában nem is csillapodik –, addig az enyém egy csapásra nő meg. A kezére, az enyém mellé csúsztatott érintésre vonódik a szempárom, ami alatt a bent lévő újabb mocorgásba kezd, ezúttal az apjának is megmutatva abból valamicskét, amivel korábban egész nap elszórakoztatott. - Beszélek vele később. – nem akarom, hogy azt gondolja a kiskorú, őt kevésbé akarjuk vagy kevésbé szeretnénk, hogy velünk legyen, csak, mert nem mi vagyunk a szülei. Nem úgy, mint a születendőnek. Elvégre az ittléte nagyon is tudatos döntés volt, nem véletlenül alakult így nem úgy, mint a kisebbik esetében, bár erről neki nem kell tudnia.
Baromi lelkiismeret-furdalásom támad, amiért nem voltunk elég körültekintők, mennyire bánthatja Zachet a kicsi léte, pedig teljesen jogos az ő szemszögéből a megfogalmazódott kérdés és kételkedés, pláne ebben a megvilágításban. A magam bőrén is megtapasztaltam nem egyszer; a saját vér szava nagyon gyakran erősebb, fontosabb kötelék, hiába tudom, hogy mi nem vagyunk vagy leszünk ilyenek. Jobban kellett volna figyelnem, tudnom ezt, számításba venni, aminek a jeleit nem tudom letörölni a vonásaimról; bánt a dolog, nem is kicsit.
A húzó mozdulatnak eleget teszek, nem nagyon kell noszogatnia – inkább egyáltalán nem –, hogy helyezkedjek, de a történet folytatása szünetet igényel, legalábbis arra nézve, hogy jobban megértsem a történteket. Azon a ponton, amikor elhangzik a gyereket ért jelző, majdhogynem nem hiszek a fülemnek. - Levakarcsozta Zachet? - ezt nem hiszem el éllel kérdezek vissza – de nem azért, mert neki ne hinnék, hanem, mert inkább kiakaszt az egész – és ezzel megint egy mélyebb légvételre van szükségem, ahogy elveszem a tekintetem róla. Komolyan nem értem, hogy tehet meg ilyet bárki, főleg egy anya, még ha egy másik kiskölyök anyja is. Akkor kapom vissza rá a sötétbarna szempáromat, amikor egyértelművé teszi a megjegyzésével; elhangzott rosszabb is. Basszameg.
- Jézusom.. – sóhajtom az orrom alatt, jóval halkabban, mert a megjegyzés inkább magamnak szól, semmint neki konkrétan. Aggaszt, hogy vajon mit hallhatott még meg és, hogy vajon tényleg nem törődik-e az egésszel. Nem nagyon szokásom igazán kiakadni, de most mégis megtörténik; iszonyatosan felhúz a dolog. A folytatást nem is említve.
Ismételten elkerekednek a szemeim az események tovafűzése hallatán. Az igaz, hogy az apja halála után Zach nem volt könnyű eset, de lehetne megértéssel is kezelni – csak azzal szabadna – és nem az alapján elásni vagy a következő kihágásrnál rögtön egyből elővenni a dolgot, ha említés nem is esett róla. Gondolom, hogy ugyanis az alapján van olyan véleménye az igazgatónőnek, mint amilyen ezek szerint akad neki. A rám vonatkozó részek abból a szempontból nem érdekelnek, hogy felőlem aztán gondolhat rólam, amit akar.
- Baszatlan picsa. – szalad ki a számon a megjegyzés, ahogy megfeszül az állkapcsom. - Gondolom ebben élte ki magát... – most aztán jól megmondta a tutit, igaz nem nekem. Valótlant ugyan nem állított, legalábbis, ami engem illetett ebben az egész történetben, csakhogy köze nincs hozzá. Megrázom a fejem lassan, megpróbálva felülemelkedni az eset eddig lefestett részletein. Nem könnyű.
- Le a kalappal előtted, nem biztos, hogy nekem is sikerült volna. – pillantok vissza a tekintete után kutatva és valahol örülök, hogy nem nekem kellett ma Zachért menni, mert fogalmam sincs, hogy mennyire sikerült volna jól vagy elegánsan magam mögött hagyni ezt a nőt.
Később, amikor majd a kislegényt is megkérdezem, megpróbálom majd kideríteni, mégis mennyit hallott a kocsiban ülve az egész cirkuszból. Remélem, hogy nem sokat. Most viszont csak egy bólintással veszem tudomásul a hallottakat.
A szóban forgó kislányra való áttéréskor enyhül valamennyit az időközben nagyon is feltornázott feszültségem. - Mármint nagy szemű, így értettem. – a kifejezést Anniet illetően. Olyasmi, mint amilyen nekem is van.
- Hát.. gondolom a lányt ért szemétkedést jobban a szívére vette, mint amit másokkal csinál az a gyerek. – legalábbis ennek tudom be, hogy őt miért említhette meg személyesen is Ronnak, amikor beszámolt a fiú viselt dolgairól.
A téma továbbgörgetésekor az én vonásaim is átrendeződnek, leginkább az értetlenség vonalán, mert fogalmam sincs, hogy miért lenne gond az, amit Zachnek mondott a megnyugtatására. Én is ezt tettem volna a helyében. Az persze egy más kérdést vet fel, ha a háttérben több is húzódik, amire nyíltan és egyenesen kérdezek rá, jobb ötlet vagy tipp híján, aminek be sikerül azonosítanom az, hogy miért zavarja; nem kérdezett meg előbb és anélkül tett ígéretet a kiskorúnak. Ahogyan viszont reagál és amit mondd, azzal nem kicsit hoz zavarba és ennek első jele egy kisóhajtott ohh.. lesz.
- Sajnálom.. ...nem akartam elefánt lenni a porcelánboltban. ..inkább csak nem értettem mi az, amit meg kellett volna beszélnünk előre ezzel kapcsolatban vagy miért ne mondhattad volna neki azt, amit. – apró, zavart mosoly jelenik meg az ajkaimon, hogy aztán egy kis szusszanást követően folytassam;
- Nem történt semmi, mármint nem baj, hogy megígérted neki, mert ugyanígy gondolom én is: ha maradni akar velünk, akkor ennek semmi akadálya. – nemhogy semmi akadálya nincs, de én semmiféleképpen nem akarok róla lemondani.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Avataron : Chris Wood
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Május 12, 2018 8:04 pm
 



 

Az idegesség látványosan kúszik a bőre alá és óhatatlan fészkelődik még jobban az enyém alá is, amit az oda-visszahatás miatt mélyre ások. A hasára simult kezemet az övére kívánnám tenni, gyengéden az ujjai közé akasztva az ujjaimat, ha nem érezném meg a rugdallást alatta. A szándék eltolódik, az arcára visszatért tekintetem újból lesiklik az érintett területre, végül vissza a gondterheltté váló bogarakba, a megkezdett mozdulat befejezését egy afféle búcsúsimítás előzi meg és némán hümmentve bökök felé az állammal. Általában ő az, aki rákérdez arra mi jár a fejemben, nonverbálisan most mégis én kommunikálom felé a kérdést, a szabad balommal egyúttal közelebb húzva, kérve. A többi várat magára addig is, nem ragadom meg a szót a további idegcincáláshoz. A ma történtek után maradt türelmemmel kutakodom a vonásaiban, a figyelmem csak erre irányul, amíg nem hallatja a hangját. Utána arra.
Tőlem telhetően és a felhevült vérmérsékletemhez igazodottan próbálom átfogóan összefoglalni a déli órában lezajlott beszélgetéseket, de ha akarnám sem tudnám pontosan visszaadni vagy mondani. A vörös köd nagyon beütött, nem könnyíti meg utólagosan sem a visszaemlékezést és emiatt inkább csak másodjára, kérdést követően tudok teljesebb képet adni, mialatt a légzésem egyenletessé tételével vagyok rajta azon is az ügyön is, hogy az övével egyenes arányosan csökkentsem a feszültségem. Igen, le. Az elhangzottakhoz nem tudok szépítést hozzátenni vagy olyat, ami enyhítene a helyzet meredekségén és ha tehetném vagy lehetséges lenne, megkímélném a részletektől, de nem tartok ott ennyire jól kezeljem az indulataimat, legalább Ms. Rowenski-re vonatkozóan. Az közvetlenül nem érinti a kölyköt, csak engem baszott istenesen fel. ..egy része most, pedig Jacks-t, ami ha egyébként sem lenne elég, csak töredéke a teljes adagnak. A csitító mozdulatát eltanulva helyezem az idő közben feszültségvezetés céljából elemelt jobbomat a felkarjára az állkapcsának összeszorításánál.
- Csak szakmai ártalom. – ..és ha így vesszük nem is sikerült, mert alaposan felhúztak ott helyben. Mindegy, már így alakult és az egyetlen pozitív végkimenetel az egészben az, hogy végre vége van. Többet nem tudok mondani, ahhoz se mennyit sikerült elcsípnie Zach-nek a parkolóban.
- Áh. – ennyivel nyugtázom csak az adott magyarázatot. - Biztosan. Meg így már egyértelmű miért adta neki az almáját. – ..oh, mert igen. Még erre is fény derült. A relatíve könnyedebb kitérő után viszont a nehezebb sóhajból kijár egy újabb, hogy közvetlenül rá megint éles kanyart vegyen a hangulat beütő értetlenségtől a következő állomásig, ami az abból átforduló kényelmetlenség. Méghozzá erőteljesen, amiért a gondolatmenetben nem jutottam odáig.
A bocsánatkérést nem értem, automatikusan megingatom rá a fejemet. Szükségtelennek tartom, hiába nem változik az, hogy elképesztően idiótán érzem magam jelenleg és egy apró bólintáson túl nem tudom mit reagáljak pluszban. Elfojtom a szusszanást és eltekintek az emeletre vezető lépcső irányába.
- Azt mondta maradni szeretne. Meg felsorolt egy rakás ígéretet, nem lesz rossz, vigyáz majd rá, akkor is, ha lány lesz, odaadja a játékait.. Szóljak neki majd, hogy megjöttél vagy felmész? – nem tudom most szeretne-e beszélni róla vagy később, de Zach minden esetre odafent várakozik és passz min agyal közben.


Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Avataron : Jenna Coleman
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
Szomb. Május 12, 2018 11:02 pm
 



 

Arról most lemaradok, miként éli meg újra, hogy az ő keze alatt is mocorogni kezd a bentlakó. Igazából Zachel kapcsolatban túl sok minden van a fejemben, főleg az utolsó néhány mondat elhangzása miatt. A felém emelkedő állát viszont már érzékelem és tudom, hogy mit szeretne, még ha a kérdés nem is hangzik el. Tényleg van, ami aggaszt, a meglévőek mellett ezzel az egésszel kapcsolatban. Tenyereimet a felkarjaira simítom a közelebb fészkelődéskor és íriszeim végül az övébe kapaszkodva állapodnak meg, még a kifejtésbe való kezdés előtt. - Gondolhattam volna arra, hogy felmerülhet benne, zavarhatja vagy nem is tudom, rosszul érinti a kicsi érkezése. De... – szusszanok egyet és alig valamennyire megingatom a fejemet. - ..de valahogy eszembe sem jutott, pedig kellett volna. Nem akarom, hogy azt gondolja vagy érezze, ő nem olyan fontos vagy számít bármit is az, hogy nem a miénk. – elhúzom a számat, mert dühös vagyok, leginkább saját magamra a hanyagságért, azért, hogy nem figyeltem eléggé és nem gondoltam erre az eshetőségre. Pedig kellett volna. Annyi szarságon van túl a fiatal kora ellenére és annyira nem kellene, hogy azon aggódjon, nem fog kelleni nekünk, csak azért, mert megszületik a másik.
Továbbhaladva a beszámolón, a feszültség és a méreg váltakozva vagy kéz a kézben üti fel magát bennem, mert a végén mindenhogyan Zachet érinti a legrosszabbul az egész dolog. Na meg persze az sem tesz boldogabbá, hogy a szemben állón is látom, mennyire felbosszantotta az eset és mennyire nem tudott még megnyugodni, noha erősen igyekszik visszafogni magát. Mi több, a felkaromra vitt nyugtató mozdulatból rájövök arra is, hogy az enyémet is próbálja csökkenteni. Ezért pedig elmondhatatlanul hálás vagyok neki és igen, segít, amit csinál, mert hamarosan csak oldódik valamennyit, főleg, ahogy a vége felé közeledik a teljes sztori felvázolásához. Mire fény derül az alma átadásra is, egy halvány mosoly is megjelenik az ajkaimon. Mióta Connor másik oviba jár, Annie az, akinek a közelében szeret lenni Zach, viszonylag sokat is beszél róla nekem.
- Tudja, hogy vigasztaljon meg egy lányt. – kedélyesen jegyzem meg, hiszen azért ez nagyon édes tőle, még ha maga az eset említése teljesen más okból történt is.
Viszonylag lezárva a mai nap történéseinek elmesélését, átkanyarodunk egy olyan témára, aminek a felvetése eszembe sem jutott volna más esetben idekapcsolódóan. Nem számít, igazából gyorsan túl leszünk rajta és nekem sem áll szándékomban tovább pedzegetni a dolgot. Most biztosan nem.
A felsorolt ígéretek az ő korában elég nagyok, elhiszem, hogy teljesen komolyan is gondolta őket.
- Ne fáradj, mindjárt felmegyek hozzá és beszélek vele. Evett mióta hazaértetek, mert, ha nem, akkor csinálok előbb valami uzsit is neki. Te kérsz enni? – ad némi időt nekem is a dolog, hogy átgondolhassam, mit mondjak majd a gyereknek, hogyan nyugtassam meg, ha esetleg arra lenne szüksége. Így annak megfelelően, mi a válasz, állok neki némi hideg kaja összeütésének, hogy aztán azzal együtt menjek fel Zachez és beszélgessünk.


//Nagyon köszönöm, imádtam, mint mindig //
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Jackie háza)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Jackie háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Jackie Collins háza
-
Ugrás: