Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Tárgy: Telefonok, sms-ek, e-mailek (Joël) Hétf. Május 30, 2016 9:52 am
...
Joël Émeric Roux
Avataron : Gaspard Ulliel Kor : 43
Tárgy: Re: Telefonok, sms-ek, e-mailek (Joël) Hétf. Május 30, 2016 10:04 am
05.29. vasárnap 7:16 am
To: Angie From: Joël
„Chloe majdnem meghalt a kezeim között. Nyolc évesen éreztem magam utoljára ennyire kétségbeesettnek. Szeretlek, húgi!”
Tudnia kell, mire gondolok pontosan. Ahogy azt is, hogy kétségtelenül szét vagyok csúszva, pedig én nem szoktam, abszolút nem jellemző rám. Az egész út, a lányok, Varsó, az eredmények... és minden felfordulást koronájaként most Chloe élete is csak azon múlt, hogy még időben bekerült a kórházba. Magamat hibáztatom, ez egyértelmű, és fogalmam sincs, hogy fogok túllendülni rajta.
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Mon dieu! Hol vagy most? Odamegyek, csak mondd meg, hol keresselek. Vagy gyere át. Édes, de csak majdnem. Majdnem. Tehát él. Gondolj erre, oké? Nagyon szeretlek!
Ez is azon smsek közé tartozik, amiktől majdnem elejtem a telefont. Egyrészt van benne valami édes is, hiszen a bátyámról és egy nőről van szó, de a téma nem enged okot arra, hogy örüljek bárminek ezzel kapcsolatosan. Csak aggaszt, ami történt. És nem szeretném, ha Joël egyedül lenne most.
Még a kórházban. Meg akarom várni, míg magához tér. Utána szerintem átmegyek. Ne gyere ide, úgyis szabadulnom kéne minél előbb. Előtte csörgök!
Azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha nem maradok egyedül mindezzel az egésszel a hátam mögött. Angie közelsége akkor is jót fog tenni, hogyha nem mondok neki semmit sem. Orvosi részről nem tehetem, emberiről meg nem akarok beszélni, már így is túl sok minden van a fejemben. Noha tudom, hogy találkoztak, de szándékosan nem hoztam fel előtte, fontosabb volt egyébként az ő problémája az állapotát illetően, mint nekem bármim is. Most viszont tényleg szét vagyok csúszva...
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Egyedül leszek itthon, gyere bátran. De ne siess, nehogy nekem valami dinkaságot csinálj. Most nincs itthon süti, de csinálhatok palacsintát. Rendben, várni fogom!
Halihó! Semmi para, de tovább maradok New Yorkban, mert beverték a képem egy nő miatt, és kicsit pihiznem kell. Ne aggódjatok, rossz pénz nem vész el, egy hét múlva érkezem. Kellemes Joël mentes hetet Nektek!
Mivel relatíve rendszeresen találkozom minden testvéremmel, abszolút nem meglepő, hogy szeretném, ha mind tudnák, most nem leszek elérhető egy darabig. Mármint otthon, amúgy még létezem, csak na... azt hiszem, hat az újabb adag fájdalomcsillapító. Remélem, senki sem kezd el a kelleténél tovább aggódni, nálam amúgy is benne van a pakliban az ilyesmi.
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Mégis mennyire verték be a képedet? Merde, Joël! Ha nem akarod, hogy azonnal riasszam Ralfot és odareptessem magam hozzád, akkor legalább tájékoztatsz - vagy tájékoztattatsz - valakivel az állapotodról. Jöhet a szakzsargon is, van pár orvos a családban. Féltelek!
Ha most itt lenne mellettem, akkor lehet, hogy adnék én is a képes felének egy újabb löketet, mert az tuti, hogy idegből felpofoznám. Komolyan, ebben a családban hatványozottan esélyem van a koraszülésre, ennyi stresszfaktorral a hátunk mögött, s az orrunk előtt.
üzenet Joël részére / 06. 12. vasárnap (pár perccel később)
Na azt már nem kell, húgi. Csak ne idegesítsd fel magad kérlek. Igazából lehetne sokkal rosszabb is. Eltört az orrom, két bordám, és lépszakadásom volt. Oké, oké, műtöttek is, de esküszöm az égre, hogy életveszélyben nem voltam.
Chloe szerint igen, de az nem számít, mindent túldramatizál. Dr. Portman sem mondott semmit arról, hogy majdnem alulról szaglásztam az ibolyát. Mondjuk azt nem mellékelem, hogy milyen szép domborzati térkép lettem a kék-zöld foltok garmadájával, az arcom látványa tényleg gáz, a többi azért legalább eltakarható.
06.12. vasárnap
To: Angie From: Joël
Chloe.
Éljen, éljen, most vajon mit gondolhat, ha már oly nagy mellénnyel közöltem, hogy többet én ugyan nem megyek a közelébe se. Esküszöm véletlen volt...
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Es mi az, hogy miatta? Ne gyere nekem azzal, hogy lehetne rosszabb is. Ez igy is epp eleg rossz. Ferfiak!
Le kell uljek, mig valaszolok neki. Erzem, hogy a feszultsegem nem csak az enyem, a baba is nyugtalanul kezd mocorogni, marpedig ezt nem akarom. Le kell higgadnom, de rohadt nehez. Lepszakadas, bordak, orr. Valakit en fogok lassan megolni, azt hiszem.
Megveretett a kattant exe... Úgyhogy most elrohant valami marhaságot csinálni, mert úgy szép az élet, ha zajlik, nemde? Túlkoros vagyok én már ehhez. Ülj le szépen, hallgass valami nyugtató zenét, ezt meg felejtsd el, szombaton már otthon is leszek. Ránéznél néha a csajokra, hogy megvannak-e még? Ne haragudj! Szeretlek!
Ha ír még, persze fogok válaszolni, de jobbnak láttam, ha nem ragozzuk, még a végén baja lesz miattam, azt sosem bocsájtanám meg magamnak. A lányok elég nagyok már, hogy ellegyenek egyedül, főleg, mikor már dörömböl a nyár, de remélem, nem kallódnak el semerre... talán hiba ennyire bízni bennük, mindenesetre én nem akartam korlátozni őket, épp elég a változás az életükben.
Épp a listámat böngészem, mikor merre mennek a diákok nyaralásukra és kik vannak épp "pálya közelben", amikor SMS veri fel a békét. No meg a csendet. Joel SMS-e egy kis aggodalmat űz vonásaimba. De hamar vissza is pötyögök az öcsinek.
"Töki. A képeden lehet javítani Remélem a nevető izmaidat nem verték el...ha azért van a dolog amire gondolok! Egy csini nőci... Ne húzd el a haza jöveteled. Beszédem van veled! No para öcsi! Várunk haza. Tudod, hogy imádlak."
Reggeli - kinek mi - futás közben ér utol az üzenet, így csak pár perccel később tudok visszaírni. Hideg víz, pihegés, emésztés után.
Ehm, azt hiszem kicsit komolyabban értelmezted, amikor kéz és lábtörést kívántam.. A semmi para meg mindig parát jelent, szóval mondd nyugodtan: mennyire vészes? Minden esetre maradj a nyugodtan, bírd ki a kényszerszabadságot és ne veresd meg magad még egyszer.
Szoknyapecér.. Bár róla is terjengeni kezdtek a pletykák a kórház falai között, de ezekre épp annyira vagyok vevő, mint a balettre. Csak meghallani érdemes őket, nem elhinni.
Angelique B. Mallors
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James Kor : 41
Pedig eddig kedveltem.. Persze, atmegyek hozzajuk, hatha Rosenak is lesz kedve. Majd rendezunk valami pizsipartyt. Gyogyulgass es szolj, ha kell valami. Van egy pilota a csaladban es meg egy ideig en is repulhetek. Szeretlek!
Nyugtato zenet. Jo vicc. Maradjunk annyiban, hogy inkabb rakerdezek Trisnel, hogy megis milyen komplikacioi is lehetnek a batyam altal felvazolt seruleseknek. Hogy mennyi ido alatt gyogyul. Meg ugy mindent tudni akarok. Ha nem vagyok homalyban, eselyesen jobban megnyugszom. Vagy nem.
Felváltva írni a négyből három tesómnak elég szórakoztató a kórház falain belül, annyi szent, még akkor is, ha Angie szegény totálisan ki van akadva...
06.12. vasárnap
To: Ralf From: Joël
Hallod, egész nap fájdalomcsillapítókkal zsibbasztanak, totál vidám a hangulatom. Máskor is megveretem magam... Angienek el ne mondd, apropó, nem járnál véletlenül arra? Szerintem marhára felhúzta magát, és nem szeretném, hogy baja essen. Tudod, mit szoktam mondani, mindig csak a baj van velük... Kellett nekem belekeveredni. Én is téged, bratyesz, húzok haza, hogy megmondhasd a tutit!
06.12. vasárnap
To: Raoul From: Joël
Na, megveretni magam még egyszer nem tudnám, egy hétig ágyba kényszerítenek. Orr és bordatörés, meg egy kis lépszakadás, szóval műtöttek, de sima ügy volt. Viszont tuti, hogy így nem mennék vakrandira, mindenki elhűl, ahogy meglát. Kész szerencse, hogy nem nagyon érzek semmit.
06.12. vasárnap
To: Angie From: Joël
Nem ő tehet róla, hogy naiv kislányként kihasználta egy pöcs. Kedveld csak nyugodtan tovább. Köszönöm, örök hálám, igazi csajos buli, nem is baj, hogy nem vagyok otthon. Nem kell semmi, itt van Mark, ugrik minden szavamra...
Ha már Chloe ugyebár nem teszi, mert elhúzott a vakvilágba. Ezt azonban nem írom le, valószínűleg már így is tudja, hogy nem normális módon viseltetem az irányába. Vagyis... mások részéről normális, csak én vagyok ilyen elcseszett.
Misha telefonjáról indított hívás Abban csöppet sem kételkedem, hogy fel fogja venni, hisz Misha telefonjáról hívom, szerencse, mert jelen állapotomban nem jönne jól, ha még azon kellene agonizálnom, hogy nem veszi fel, ha keresem. - Szia Prücsök! Joël vagyok. Misha mondta, hogy hívjalak fel benneteket, merthogy ott van a húgom is. Azt szeretném mondani, hogy élek, egy darabban vagyok, csak egy hétig benn tartanak. Nagyban függ a reakciójától, hogy hamarosan véget ér a hívás, vagy tudunk váltani még pár szót. Igazság szerint kinézem belőle, hogy egyszerűen Angie kezébe nyomja a telefont, de azért remélem, ennyire nem utál.
Ott ültem a konyha kellős közepén és úgy bámultam a telefonomat, mintha az életem múlna rajta. Rágtam a körmömet és az sem érdekelt, hogy Angie rám szólt, ne tegyem, igazság szerint mintha itt sem lett volna. Nem voltam bunkó vele, csak éppen eléggé aggódtam én is és jelen pillanatban ezt már nem tudtam tüskés mivoltom alá rejteni. Féltem. És dühös is voltam egyszerre, mert ha Joël feldobja a talpát, akkor én.. akkor én nem tudom, mit csinálok! Egyből kaptam is a telefonért, amikor végre megcsörrent és Misha neve villant fel a képernyőt. - Mi az? Mi történt? Jól van? Mondd, hogy jól van, kérlek! - anyanyelvünkön szoktunk egymással beszélni és mivel Mishára számítok, ezért automatikusan darálom el a szavakat. Riadt hangom a lengyel ellenére is tökéletesen kivehető, a meglepettség pedig a képemre is kiül, amikor Joël szólal meg a vonal túlfelén. - Hála égnek! - sóhajtok fel, visszaváltva az angolra és érzem, ahogyan valami kellemes megkönnyebbülésféle árad szét bennem. - Ugye tudod, hogy rohadtul ránk ijesztettél? - dühös vagyok, tudom, hogy nem az ő hibája a baleset, de annyi mindent írtam már az ő számlájára, amiről nem ő tehet, hogy nem esik nehezemre ezt is hozzácsapni a listához. Hiába nem túl jó a kapcsolatunk, akkor is megviselt volna, ha elveszítjük, szerintem elképzelni sem tudja, hogy mennyire.
Misha telefonjáról indított hívás Tanulgatok lengyelül, és a nyilvánvaló riadtságán túl a jól van kérdést és a kérleket képes vagyok kivenni. Mosolyt csal a gondolat az arcomra, hogy még ő is aggódott értem, rendkívül jól esik, és lám, ezek szerint mégsem utál annyira, mint amennyire mutatja. - Sajnálom! Mentségemre legyen mondva, hogy nem állt szándékomban, az idióta plázarobbantgatóra haragudjatok. Nem is értem, ki csinál ilyesmit karácsonykor. Faszkalap. Ezt azonban csak nem közlöm így telibe a lányommal, csodás példa vagyok mocskos beszéd nélkül is. - Szóval, az a lényeg, hogy jól leszek hamarosan. Némi agyrázkódásról van szó, meg pár üvegszilánk eltalálta a szemem környékét. Nem a szememet, szóval fogok látni szerencsére. Igyekszem valamelyest megnyugtatni, senkinek sem jó, ha idegesek miattam. - Továbbítanád Angienek is, kérlek?
- Valami idióta biztos - puffogok röviden, miközben visszaülök a székre. Észre sem vettem, hogy a telefoncsengés okozta izgalom közepette felpattantam róla. Csúnya gondolat, de az első, ami felötlik bennem, hogy remélem magát is felrobbantotta. A háttérben ment a tévé, de mivel csupa rossz dolgot mondtak, ezért megkértem Angie-t, inkább kapcsoljuk ki, vagy nézze Joël szobájában, de nekem bőven elég ez az aggodalmas várakozás, nem kell több rossz hír. - Meddig leszel bent a kórházban? - kérdezek rá erre, mert ha már az állapotát tudom, akkor jó lenne ezzel is tisztába kerülni. - Persze - ő is nagyon aggódik, szóval örülni fog a híreknek. Ha nincs más mondanivalója, akkor néhány pillanatnyi csönd után szólalok meg ismét. - Ne csinálj ilyet többet, oké? - a válaszát sem szándékoztam megvárni, szóval hacsak nem tartott valahogy vissza, akkor bontottam a vonalat, hogy aztán Angie-vel is közöljem mindazt, amit megtudtam tőle.
Misha telefonjáról indított hívás Még a puffogását is olyan jó hallgatni, szerencsére halálközeli élményem nem volt, de azért jó bőrben sem vagyok, szükségem volt némi erőre, és ami azt illeti, mindkét lányomtól megkaptam. Még Diától is, s szerintem neki fogalma sincs erről az aprónak közel sem mondható tényről. - Csak egy hétig. Nem vészes. Igaz említettem az imént, de betudom annak, hogy zaklatott, és ez már nem jutott el a tudatáig, nekem nem okozott különösebb gondot, hogy elismételjem. - Köszönöm szépen! Beszélnék vele is, de nem árt, ha a tüskésebbik gyermekem szocializálódik, és Angie szerintem úgyis be fog jön, amint tud, Diában nem voltam biztos, de most már lehetségesnek tartom, hogy talán benéz, bár nem hibáztatnám, ha nem jönne, gondolom, az édesanyjuk kapcsán megjárták azt is, de sajnos hiába volt. - A világért sem jutna eszembe. Egyedül az utalt arra, hogy mégiscsak a saját lányommal beszéltem, hogy a mondat utolsó szavát már csak a búgó vonalnak mondtam, úgy rám nyomta a telefont. Én mégis csak mosolyogni voltam képes, mert akármit mondjon eztán, nem utál, és ez olyasmi, ami a jövőre nézve igenis bizakodásra ad okot.
Jézus, bocsi! Tök hülye vagyok. Esküdni mertem volna rá, hogy azt írtad, hogy felhívsz. Ne haragudj ): Gyere csak, ráérek. Főzök egy vödör kávét, mire ideérsz. :*
A kávét inkább magamnak. Rám fér. Pedig elvileg Daisy jól aludt, nem kelt fel az éjjel, cserébe hogy alhattam volna, nekem nem ment. Ilyen ez. Mindenesetre ötször elolvasom az smsét, mielőtt megint valami baromságot írnék neki.
SMS Főzhetsz nekem is, elég hosszú hétvégém volt Texasban Chloe családjánál. Vagyis, inkább csak a vezetés része volt rettenetesen hosszú, egy ideig nem ülök autóba... 20 perc, és ott vagyok!
Akkor, motorra fel... Angieval kezdem, nemes egyszerűséggel azért, mert őt gondolom a legegyszerűbb esetnek ezzel kapcsolatban.
Kezdőlap 
Tárgy: Telefonok, sms-ek, e-mailek (Joël)
Remélem a nevető izmaidat nem verték el...ha azért van a dolog amire gondolok! Egy csini nőci... Ne húzd el a haza jöveteled. Beszédem van veled! No para öcsi! Várunk haza. Tudod, hogy imádlak."
