Jeremy számára a munka sohasem volt nehéz. Egyetlen egyszer sem fordult még elő vele, hogy esetleg arra gondoljon, hogy milyen nehéz minden nap bemenni, és ezt csinálni, ilyen emberek között, ráadásul egy ilyen eszeveszett tempó közepette úgy, hogy a fizetés sem éppen a legjobb. Jó mondjuk talán azért nem ötlött fel még benne ilyesféle gondolatmenet, mivel köztudottan elég jól keresett, nem mintha persze őt, aki alapvetően egy igazi álomvilágban él, bármikor is komolyabban érdekelte volna a pénz. Nem úgy mint számos kollégáját, akik naphosszat tudtak volna cseverészni azon, hogy mit, mikor és hogyan fognak megvásárolni, ha végre megjön az a várva várt jutalom összeg, egészen addig, míg Jeremy oda nem ment volna hozzájuk, hogy elújságolja nekik, miféle új frizura pattant ki a fejéből, mikor éppen fánkért állt sorban az előző este. Onnantól kezdve már nem lehetett beszélgetni új lakásról, autóról vagy ruháról, csak arról, hogy milyen jó fodrásznak lenni, és hogy egy ilyen hivatással mennyire ki lehet élni a művészhajlamokat főleg akkor, ha sikerül elkapni végre egy vállalkozó szellemű valakit, aki megengedi, hogy a hajával akármit kezdjenek. És mivel főhősünk ennyire oda meg vissza volt a munkájától, nem volt meglepetés, hogy a mai nap is vidáman, frissen toppant be a szalonba. Intet mindenkinek, akinek kellett, sőt néhány emberrel szóba is elegyedett picit, mert mégis csak meg kellett beszélni, hogy kinek hogy tetszett a tegnapi meccs, vagy, hogy másoknak mennyire sikerült jól a tegnapi vizsgája, nem utolsó sorban pedig a fiatalabbak esetén túl kellett esni a "wháó de jó buli lehetett öcsém" szintű szóváltásokon. Aztán persze jött a főnök, szokás szerint eldarálta a rendkívül fontos napi teendőket, ezután pedig a szorgos kis fodrászok indulhattak is dolgozni. És hogy az miből állt? A legtöbbször sajnos nem abból, hogy az ember a fantáziáját teljesen szabadjára engedve mindenféle színes-szagos hajkoronákat készítsen, hanem abból, hogy vágjon kicsit a végéből, meg esetleg talán abból, hogy a tinilányoknak egy-egy lila csíkot színezzen a nyári szünet jeles alkalmából. És bár természetesen nem ez volt Jeremy kedvence, ez sem keserítette el soha, így ma sem volt szomorú, amikor megtudta, hogy ma három öreg nénivel kezd, és egyikük sem szeretne egyebet a szokásos hajvágáson kívül. Titkon persze azért nem volt elragadtatva, de mégis egy hatalmas nagy mosollyal fogadta őket, és őszinte érdeklődéssel hallgatta végig az almáspite legjobb elkészítési módjáról szóló beszámolójukat. Mikor pedig az utolsó hölgy is kicsoszogott a szalonból, a mi kis fodrászfiúnk vidáman rátekintett a falon lógó nagyon okos és hasznos táblázatra, aminek segítségével megállapította, hogy a negyedik vendége egy kislány lesz, egy bizonyos Lainey...
Elkezdődött a nyári szünet. Három teljes nappal ezelőtt. Nekem máris kezd hiányozni az iskola. Nem pont a tanulás, de a többiek az osztályból. Furcsa felkelni reggel ébresztőóra nélkül. Furcsa a nagyinál ébredni, mikor nincs hétvége. De ennek így kell lennie. Anyu dolgozik, így én a nagyival vagyok. Ő szervezi a napomat. Ami nem túl érdekes. Mivel ő nem tud sokat mozogni, így nekem sincs rá sok esélyem. Lemegyünk a játszótérre. Én hintázom, csúszdázom, futok. Ő ül egy árnyékos padon és beszélget a barátnőivel. Vagy köt. Vagy újságot olvas. Vagy keresztrejtvényt fejt. És ez a jobb megoldás. Ha nem szép az idő, ki sem mehetünk. Ülünk a szobában és játszunk. Egy ideig. Utána nagyinak munkája van. Nem olyan munka. Házimunka. Kitakarítani a szobákat, port törölni, porszívózni, felmosni, mosogatni, ruhát mosni, ablakot tisztítani, sarkakat pókhálótlanítani, pakolni, vasalni, seperni. Valamelyik ezek közül. Vagy megint más. A lényeg, hogy egyedül hagy egy-két órára. Én pedig unatkozom. Nem szeretek tévét nézni. Csak anyuval. A könyveimet már elolvastam. A plüssökkel nem lehet sokáig játszani. Sem a babákkal. Mindig ugyanolyanok. A puzzle-t szeretem. Azzal lehet szórakozni. Akár órákig is. Van egy 500 darabos. Tegnap egész nap raktam. Csak ebédkor hagytam abba. Az jó buli volt. Amíg ki nem derült, hogy 498 darab van a dobozban. Kettő valahogy elveszett. Nem teljes a kép így. Kár érte... Ma reggeli után nagyi azt mondta, hogy talált ki programot. Le kell vágni a hajamat. Utána pedig anyuval ebédelünk a városban. Délután pedig edzésem van. A derbi nem áll le a nyári szünet miatt. Szerencsére. Nagyon nem szeretem, ha nem mehetek. Ott vannak a barátaim. Suli nincs, máshol nem találkozunk. Így viszont tudunk beszélgetni. És mozogni is. Az edző még többet vár el tőlünk. Tovább is maradunk. Nincs házi, így megtehetjük. Tegnapelőtt előtt volt már egy hosszú edzés. Nem volt könnyű. De szerettük. A végére megint kaptam pár lila foltot. Nem baj, nem zavar. Máskor is voltam már színes. És Seattle-ben nem is annyira látszik. Hiába van nyár, farmer és dzseki kell ma is. Nekem. Nagyinak is. Anyu nem hord. Azt mondja, ő nem fázik. Mert észak típus. Én meg dél. De ennek nincs értelme. Északon a sarkkör van, az egy nagy semmi. Délen meg az Antarktisz. Az egy hideg hely. Akkor nem nekem kellene északnak lennem és neki délnek? Vagy félre értem és éjszakai meg déli típus van az óra szerint? A nagyi kísért el a fodrászhoz. Ahhoz megyünk, aki nem messze tőle dolgozik. Nem is egy, igazából sok fodrász. Az ő haját is meg fogják csinálni. Amíg az enyémből vágnak le, neki befestik. Mert már ősz. Most már barna és fehér a haja töve mindig. A többi pedig vöröses barna a festéktől. De régen is ilyen volt a haja. Anyu mutatott képeket róla. Kevesebb ránca volt, de felismerni könnyen. A fodrászok is ismerik. Köszönnek neki, mikor bemegyünk. Az egyik néni azonnal elkezdi egy szék felé terelni. Közben nekem is meg kell keresni a saját hajvágómat. Azonnal rámutatnak az egyik nem is olyan öreg bácsira. Hátul van a terem sarkában. Nem vett még észre. Elindulok felé és nem messze tőle állok meg. - Csókolom. Azt mondták, ide kell jönnöm. Lainey vagyok - mutatkozom be. Közben pedig megnézem magamnak a helyet. Olyan mint a többi. Fekete szék, nagy tükör, hajmosótál. Egy polc tele mindenféle eszközzel. Sok lámpa. Furcsa, mert egyszerre minden fényes de mégis színtelen. Kicsit ijesztő is...
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Tárgy: Re: Fodrászszalon Hétf. Okt. 31, 2016 8:03 am
Enril O'Berry
Vasárnap. A nap, amikor mindenki pihenni, relaxálni szokott, vagy ha esetleg mégsem, akkor legalább valami olyan dolgot végez, ami szórakoztatja, nem pedig untatja, vagy rosszabb esetben bosszantja. Így hát, ha megkérdeznénk pár járókelőt az utcán, hogy mégis mit szokott csinálni ezen az említett szép napon, ha épp nem déli tizenkét óráig alszik, akkor olyasmiket felelne, hogy kirándul, shoppingol vagy esetleg elmegy inni a barátaival. A fodrászok élete viszont nem ilyen. Ők nem lustulhatnak ilyenkor, mivel a szolgáltatói szektorban a hétvége kulcsfontosságú, hiszen ekkor van mindenkinek arra ideje, hogy egy kicsit foglalkozzon magával. Jeremy pedig erre még rátesz egy lapáttal, vasárnaponként ugyanis egész nap bent van a szalonban, és amellett, hogy elvégzi a kötelező köröket, olyanok haját is vágja, festi, gondozza, akik közel állnak hozzá. Például a családtagjai, hiszen ők nem mind itt, Seattle-ban, élnek, úgyhogy számukra különösen fontos ez az időpont, mivel ezeken a napokon nem kell dolgozniuk, úgyhogy minden gond nélkül autóba pattanhatnak, és kedvezményesen csináltathatnak maguknak olyan sérót, amely máshol eléggé megterhelné a pénztárcájukat. Ugyanezt persze elmondhatjuk hősünk barátairól, haverjairól, akik szintén örülnek annak, ha nem kell ultragáz hajjal létezniük, hanem könnyen, olcsón hozzájuthatnak az áhított kinézethez. Persze mondhatnánk azt, hogy ezzel a kedves ismerősök jó alaposan kihasználják a mi kis fodrászfiúnk aranyszívét meg a kis dolgos kezét, de nem tesszük ezt, mivel tudjuk, hogyha esetleg megemlítenénk ezt neki, vagy nem értené, hogy pontosan mire gondolunk, vagy megvonná a vállát, és elkezdene prédikálni arról, hogy ő mennyire szereti a munkáját, meg hogy az ilyen emberek esetén nagyobb a valószínűsége, hogy szabadkezet kap, azaz a saját gondolatai, ötletei alapján fodrászkodhat. Ez pedig, mint tudjuk, a legeslegfontosabb számára. Éppen ezért ma különösen boldogan pattant ki az ágyból, és az alkotói vágytól égve gyorsan elkészült, majd miután bekapott pár falatot, egy szál cigivel a szájában indult munkába. Az idő pocsék volt, de őt ez nem zavarta, mivel csupán pár percig kellett a szürke, beborult eget kémlelnie, mivel a szalon két utcával lejjebb, csupán csak három percnyi sétára helyezkedett el a lakásától. Mikor berobbant az üzlethelységbe, a főnökasszony már éppen belekezdett a mindennapi rutinnak számító reggeli megbeszélésbe, úgyhogy kapott egy-két dorgáló arckifejezést az említett, amúgy igen kedves és sikeres, hölgyeménytől. Miután túllendült ezen a körülbelül tíz perces tájékoztatón, rápillantott a mindent tudó, hihetetlenül fontos táblázatra, és megállapította, hogy az első vendége egy igen érdekes figura, Enril O'Berry lesz. Jeremy széles mosolyra húzta a száját, amint ezt a nevet olvasta. Már jó ideje ismerte az említettet, emiatt nem volt meglepő, hogy vasárnap jött hozzá. Egy közös ismerősük miatt lettek jóban, ő ugyanis egy esti iszogatás alatt megemlítette, hogy En frankó sablonokat készít tetkókhoz, pont akkor, amikor hősünk szeretett volna valami újat varratni a jobb karjára, ezért találkoztak, és azóta is sokszor összefutnak, amolyan jó haveri szinten vannak. Úgyhogy most sem várt sokat, rögtön előre ment, hogy üdvözölje ezt a régi ismerőst.
Enril O'Berry
Avataron : Ash Stymest Kor : 32
Tárgy: Re: Fodrászszalon Hétf. Okt. 31, 2016 11:37 am
Világom nem tudva állok a zuhany alatt talán három óra alvás után, de ez is képlékeny. Az agyam a koponyám kérgét dózerolja és majd összefosom magam az első két percben. Le is kell guggolnom, amiből aztán egy erős seggelés lesz a zuhanyzótálcán. Onnan hideg víz bassza a hátam és a képem dörzslöm, hátha hamarabb összekaparom a belem, mint fél óra. Mire ez sikerül már a tükör előtt állok és a fogam sikálom, hogy nagyokat csulázva köpjem vissza a habot, meg ne úgy érezzem, mintha a számban egy pöcegödör szellőzne. Fingom nincs, mi a fasz ittam össze, de legalább a három liter víz és két red bull javít némiképp az életszemléletemen, ahogy a műterem konyhájában állok egy szál pöcsben. Még legurítok egy uncia kávét, meg csekkolom a feedem, aztán idegesen lököm le a mellkasomra fonódó karokat. A műkörme azért így is frankó kis csíkokat karcol a bőrömbe, de esélyesen a lapockám is úgy néz már ki, mintha fennakadtam volna egy drótkerítésen. El nem küldöm azé', nem mintha nem akarnám, de kurvasok energia lenne közölni vele, húzzon a gecibe. Helyette kap két morgást meg egy fáradt sóhajt, ahogy betérdel elém. Most komolyan, nincs ennek élete? Egyáltalán hol a faszomban sikerült összeszednem? A kép homályos, és valahol ott esik szét, hogy belém rohant egy baromállat biciklis a főúton, ezért frankón végignyaltam könyékkel az aszfaltot. Mák, hogy a kézfejem kimaradt a szórásból. Épp azt bámulom, mikor a csaj akcióizni kezd, én meg hagyom, mert jobb dolgom úgyse lesz az elkövetkező negyedórában. Inkább rámarkolok az asztalra, hátrahajtom a fejem és szitálva gondolom végig a mai programot. Első körben ki kell vágnom innen, ha végzett és megtalálja a picsaruháját, bár utóbbi nem olyan lényeges. Felőlem egy szál semmiben is beállhat a buszmegállóba. A gondolat kellően tetszik ahhoz, hogy felröhögjek, de ettől még nem hagyja abba, így hamarosan mélyebbre nyomom magam a szájában és nem engedem, hogy a vége előtt kettővel táncoljon ki belőle, bár nem is úgy néz ki, mint aki annyira menekülni próbálna. Mikor végez, még elküldöm, keresse meg a gatyámat, aztán lusta léptekkel slattyogok a tükör elé és túrok a hajamba. Nagyjából ekkor esik le, hogy kurvásul vasárnap van, ami azt jelenti, hogy be kell ugranom Jeremyhez. Ez legalább nem hangzik olyan fosul, lejtek ki a bulával az épület elé, de a számcsere helyett lebaszom a deszkám és vissza se nézve, egy szaros csá nélkül hagyom magam mögött a műtermet, meg a legörbült száját. Ez van, legalább a végére jó szolgálatot tett, asszem. Fasz tudja, mert fél perc múlva már az arcára sem emlékszem, és elsodor a kora délelőtti tömeg. Mire a szalonhoz érek már kellően kócos a séróm ahhoz, hogy megszánjanak, me' ha minden igaz, egy kurva dolcsi nincs nálam és a mobilom is faszán ott felejtettem a nappaliban. - Na, csumi, bitches! - ordítom, ahogy bedobom magam a helyiségbe, és úgy találom meg az első szabad széket, mint aki egész redva nap erre várt. Mondjuk kellően ótvar a fejem hozzá. - Mi a helyzet, Jer? - röhögök fel, amikor kiszúrom a hülye fejét, majd pacsira nyújtom az öklömet. Frankó hely ez, meg a srácot is csipázom, bár nem hívom el minden tróger buliba, elvégre elég, ha kettőnk közül nekem van szétbaszva priuszokkal az életem. Az első pár hét után ugyanis leesett, hogy ő két fokkal értelmesebb nálam, ráadásul még pöpec melója is van, ami több, mint amit a köcsögök - akikkel lógok - fel tudnak mutatni. Ilyen szempontból fura is, hogy elvagyunk mi ketten. - Azt csinálsz, amit akarsz. Ma még azt is leszarom, milyen csuka van rajtam - dobom be, ő meg vágja, hogy nem akarom centisre nyiratni, sem pedig bugyililára festetni, mert azt múltkor is csak a poén kedvéért toltam. A tükörből nézem a képét, aztán előkotrok egy szál cigit, mert ma még csak kétszer sikerült rágyújtanom. Csoda, hogy egyáltalán ideértem. - Van tüzed? Szerintem a bula lenyúlta a Zippómat,hogy rohadna meg! - dőlök hátra, de ha azt mondja, átsikálja a fejem, majd zsebre vágott kezekkel felállok és siránkozok neki egy sort arról, mi a pöcsömért nincs nálam a szaros mobilom, holott /24 a seggemben hordom.
Vendég
Tárgy: Re: Fodrászszalon Kedd Nov. 01, 2016 10:01 am
Enril O'Berry
Egészen érdekes az, hogy ők ketten ilyen jóban vannak, hiszen habár stílusuk külsőre eléggé hasonlít, bár ez nem meglepő azok után, hogy En séróját mindig Jeremy szokta rittyenteni ezeken a vasárnapi alkalmakon, valamint hogy egyikük sem veti meg soha az új tetkó gondolatát, nem beszélve arról, hogy ha egy nap alatt egy doboz cigit nem fogyasztanak el, akkor egyet sem, ettől függetlenül jellemre nem sokban hasonlítanak, hősünk ugyanis sokkal visszafogottabb, nem csinál olyan őrültségeket, mint amilyet az említett jó haverja. Persze erre nem is lenne sok ideje, mivel a fodrászszalon nagyon jól menő hely, úgyhogy a héten elég sokat kell bent lennie, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy néha, ha van egy kis szabad ideje, akkor sem a barátaival, ismerőseivel üti el a szabad perceit, hanem inkább tovább bent marad a szalonban. De persze ez nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy mennyire eszement, ha arról van szó, hogy valami új frizurát alkothat. Nagyon elvetemült ezen a téren, és talán ez köti össze őt Ennel, mindketten afféle művészlelkek. - Szép az élet - pacsizott vissza Jeremy, mikor a várakozóba belépve rögtön szembetalálta magát az első vendégével. Gyakori szokása, hogy így válaszol vissza, mert teljesen zakkant, és számára minden nap csak boldog és szuper lehet, egyáltalán nem tudja ezért megérteni azokat, akik úgy kelnek fel, hogy minden már eleve el van cseszve, és semmi sem változhat, sőt a későbbiekben csak romolhat a helyzet. - Hát nálad? Aztán persze bementek, En pedig minden gondolkodás nélkül csak levágta magát a székbe, miközben társa kinyitotta az egyik szekrényt, ami tele volt fodrász köpenyekkel, hiszen tök mindegy, hogy ki jön ide, eme csodás ruhadarab kötelező érvényű, senki sem úszhatja meg, hiszen ha esetleg valaki nem viselné, akkor hajtincsei a nyakától a pólóján keresztül szépen levándorolnának nem kis kellemetlenséget okozva mind a tulajdonosuknak, mind a fodrásznak, akinek ezek a levágott tincsek kincs értékűek, mert gyakorolni lehet rajtuk például a hajfestést vagy akármi mást, de persze azért más hátsó fertályékát nem szívesen fedeznék fel csak azért, hogy hozzájussanak párhoz. - Tudtam, hogy rád számíthatok - csillant fel hősünk szeme, mikor elhangzott a bűvös „azt csinálsz, amit akarsz” mondat, de persze azt azért tudta, hogy melyik stílusrétegben kell mozognia, és természetesen attól sem kellett félni, hogy talán egy régebbi frizurát vesz elő, hiszen sose csinál meg valakinek egy sérót egymás után többször. Kivéve, ha megkérik rá, hisz a vendég akarata az első. - Mikor nincs tüzem? - kérdezett vissza, és zsebéből előrántotta az egyik öngyújtót a sok közül, mivel ugye abból sosem elég, miközben ezzel párhuzamosan egy fekete köpenyt is kihúzott a szekrényből, és se szó se beszéd ráaggatta Enre. - De persze csak akkor gyújts rá, ha nem zavar, hogy közben hátradöntöm a fejed a hajmosás miatt - tette hozzá. Persze kérdezhetnénk, hogy őt meg az nem zavarja-e, hogy egy esetleges „nem zavar” válasz után az összes füst az arcába szállhat, de aztán rádöbbennénk, hogy Jeremyről van szó, az emberről, akinél csoda, hogy eddig még semmi jelét nem mutatta a tüdőráknak.
Enril O'Berry
Avataron : Ash Stymest Kor : 32
Tárgy: Re: Fodrászszalon Kedd Nov. 01, 2016 11:30 am
- Tutira nem vagy benn egy ratyi szektában? - vonom fel a szemöldököm és már nem először szegezem neki a kérdést. Ez a túláradó optimizmus néha megfekszi az ember gyomrát, pláne másnaposan. Nem is értem, honnan bír összekaparni ennyi jókedvet, bassza meg. Azé' körbenézek, de úgy tűnik, kivételesen sikerült időben ideérnem, amit fasz tudja, hogyan zavartam le. Amikor elindultam nem került elém óra, lehet, ez a dolog kulcsa. - Ja, minden gecijó - dobom le magam a székbe, és még forgok is benne kettőt, de rohadtszar ötlet, mert a hajnali hambiba kevert vodka kezdi kikérni magának, és nincs kedvem kitaccsolni a pöpec padlójára. Elég, ha a hajam odakerül, nem még a belem is beteríti. Nagyjából ezért sikerül neki egy hosszabb kihagyással válaszolnom, de hát amilyen birkatürelmű úgyis kivárja. - Volt ez a buli, vágod, amit az a gyökér Emmett tartott az új pecójában, de a buzi fejére ráhívták a zsarukat, ezé' elmentünk kocsmázni. Egyszer te is jöhetnél, dude. - El nem hiszem, hogy egy redva szabadnapja sincs, vagy legalább éjjel ne itt güzülne, tiszta beteg. Mondom ezt én, akit meg kábé utol se lehet érni. Két véglet, nem is vágom, miért vagyunk jóban. - Ja, valahol felnyírhatnád, vagy nem'tom - dörzsölöm meg a halántékomat, vagyis dörzsölném, ha szembe nem néznék a tükörképemmel, ami a helyzethez képest nem is fest olyan ratyin. Lőnék is egy selfie-t a tetveknek, de kurván otthon maradt a mobilom, hogy rohadna meg. - Jójó, ne okoskodj, te farok - röhögök, amikor a csikk nagy nehezen a számban köt ki ő meg meggyújtja. Na, máris helyén van a harmónia. Vagyis lenne, ha nem aggatná rám ezt az ocsmány klepetust. - Rühellem ezeket a szarokat - fintorgok, amikor körém tekeri a köpenyt és örömmel rúgnám vissza. Párszor már mondtam neki, hogy egy kurva raktárépület közepén is levághatja a sérómat, nekem aztán halálmindegy, úgy meg legalább nem kellene féltenie a fényesre sikált padlóját. - Amíg nem megy rá víz, addig édesmindegy - vigyorgok fel rá, aztán hátradöntöm a fejem és mély slukkot szívok a nikotinból. - Ez néha komolyan jobb, mint egy szimpla dugás - sóhajtok, amikor már esélyesen a fejem nyomkodja, meg sikálja a hajam. Ha tehetném, minden nap beülnék egy menetre, mert ilyenkor mindig rám jön az alhatnék, amiből a szaros inszomnia miatt alig cseppen le valami. Így is majdnem bekómálok, de mondjuk örökké nem szórakozhat a fejemmel, meg hát még ma jó lenne megszabadulni a séróm gázos részeitől. - Ne hozzalak össze ezzel a bigével, aki táncoktató a Hill sarkán? Elég pöpec hely, meg sok a jó bula, de szerintem egy körre megérné vele hetyegni - dobom be, me' a haverjaimmal ritkajó arc vagyok.
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Kezdőlap 
Tárgy: Fodrászszalon
