Piac

Tárgy: Re: Piac Vas. Ápr. 03, 2016 8:47 pm

audrey & jennifer

Még mindig nem tudom, hogy mit csináljak, de ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé el is feledkeztem a dolgokról és azóta se kutattam át a táskámat, hogy valahova beadjam vagy éppen elhajítsam. A költözés és a berendezkedés teljesen lefoglalt és ezt nem bántam. Szükségem volt arra, hogy eltereljem a gondolataimat. Az elmúlt napokban szinte csak gyorskaján éltem és ez hamarosan újra így lesz, ha munkába állok, de szerencsére még van pár napom. Direkt korábban jöttem, hogy addigra mindent el tudjak rendezni. Fura módon viszont bulizás helyett a futás mellett döntöttem. Hajnalban, - mivel az alvás se igazán ment, mert túl sok mindenen kattogtam mostanában-, a parkot vettem célba és azt hódítottam meg. Figyeltem az arra sétálókat, még egy rövidet kutyáztam is, majd folytattam tovább a köröket, hogy végül egészen hazáig fussak, egészen a zuhanyig, hogy egy kis frissítő fürdővel is megajándékozzam magamat.
Az újság már ott hevert az ajtóm előtt, így sietve vettem fel, hogy reggelizés közben elolvassam, ami a tegnapról maradt pizza jelentette, majd megláttam az újságban a piac hirdetését. Egy darabig még gondolkoztam és eszembe jutott, amikor utoljára még édesanyámmal mentem ki otthon, előtte meg néha Audrey-t rángattam el, amikor már meguntam a sok műkaját és végre valami normálisat akartam enni. Sietve öltöztem fel, majd pedig leintettem egy taxit, miután a táskám társaságában elindultam. Megadtam a címet, majd amikor fizetni akartam, akkor akadt a gyűrű a kezembe, miközben a tárcámat kutattam, ami persze a legalján volt, hol máshol lenne? Sietve fizettem ki, majd elindultam a piacra és próbáltam nem a táskám tartalmára szentelni a figyelmemet. ~ Senki se tudja, hogy férjhez mentem, csak az a tökfilkó és én. ~ Mondtam saját magamnak, miközben próbáltam megnyugodni. Mosolyogva figyeltem a családokat, az édesanyákat és a lányokat, ahogyan együtt vásárolnak. Egy picit még honvágyam is lett, de jó lesz itt nekem, mindentől távol. Kezembe vettem egy almát és éppen azt nézegettem, amikor egy ismerős arc suhant el a tömegben.
- Audrey?! – csúszott ki az ajkaim között, hiszen egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy csak képzelődöm. Az almával indultam el abba az irányba, mire az árus utánam üvöltött és elindult felém.
- Hééé, fizetni ki fog? Hölgyem álljon már meg! – mondta dörmögő hangon, s amikor megérintette a vállamat, akkor összerezzentem és kapcsoltam, hogy nagy ostobaságot csináltam. Lesütöttem a szememet, mert éreztem, hogy sokan engem figyelnek már.
- Bocsánat, én csak… - kezdek bele. – Nem tudom mi ütött belém. Ezt kérném. – s azzal oda is adtam azt az egy szem almát és alig vártam, hogy végre arrébb mehessek és eltűnhessek a tömegben.

Tárgy: Re: Piac Csüt. Ápr. 07, 2016 12:00 pm

Audrey

Jennifer

Azt ne kérdezze tőlem senki, hogy minek Annának friss zöldség, ha amúgy nem tud főzni, de hát ha már kért ezt meg azt, úgy döntöttem megtehetek annyit értük, ha már ingyen lakom egy hétig velük. Nem mintha olyan nagyfogyasztású egyed lennék, maximum a netet szívnám le, ha mér idő, illetve felhasznált mennyiség alapú lenne, de szerencsére már rég nem így mennek a dolgok.
A piacokat csak azért látogattam néha, mert Jennifernek néha volt az az agylágyulása, hogy friss kaját akar főzni meg enni. Nos, én az ilyesmit sosem éreztem kifejezett testi igényemnek, de mivel a legjobb barátnőm, hát egyértelmű, hogy mentem vele. Néha találtam egy-két érdekes apróságot is, szóval olykor gyümölcsöző volt a piaclátogatás. Most inkább önnön lényemből fakadóan voltam mosolygósan vidám, hisz az esetek 99%-ában így van velem.
- Hú, tényleg? Ez a paradicsom a legszebb és legolcsóbb? Remélem a legfinomabb legalább igen, mert két sorral arrébb láttam olcsóbbat, ami azt illeti, szebb is volt. – Emeltem meg derűs ábrázattal a kosarat a kezemben, amiben már ott pihent a paradicsom is, aztán már hagytam is ott a felfújt arcú dagadt pacákot. Szőkésbarna tincseim meglibbentek utánam, és mindenkit megdobtam egy mosollyal, aki szembejött. Azt már rég megszoktam, hogy sokan nem értik, miért vigyorgok állandóan, és abszolút hidegen hagy, ha csak páran visszamosolyognak, már volt értelme a dolognak.
A nevemet nem hallom meg, de az már megüti a fülemet, hogy az egyik árus méltatlankodni kezd, és arra azért már megfordulok. Amikor ráadásként még a barátnőmet is kiszúrom, már meglepetten kezdek el pislogni, de hamar feltalálom magam, és rögtönözök is, mert nem szép dolog pácban hagyni senkit, nemhogy a szívünknek fontosakat.
- Jesszusom, bocsánat, nálam maradt a pénztárcája, csak utánam akart szólni, de én úgy loholtam, mint valami dúvad… – Siettem oda pironkodva, s máris csaptam elő a saját pénztárcámat, hogy Jennifer kezébe tegyem. Ismerős darab neki is, nem fog eltévedni benne, egy almán meg én aztán senkivel sem fogok összeveszni. - Azt hiszem, akkor rendben is vagyunk. Mehetünk? Láttam egy nagyon cuki felsőt pár méternyire, meghalsz, annyira édes. – Fontam belé a karomat, és már cibáltam is el, ne pironkodjon itt nekem, ilyesmi mindenkivel megesik. Pár lépés után még egy puszit is nyomtam az arcára, és ha visszaadta a pénztárcát, el is raktam. - Hát te mit keresel itt? Még tegnap délután írtam neked egy mailt, de nem válaszoltál, azt hittem, valami baj van. Azt meg nem engedhetem meg magamnak, hogy innen Angliába telefonálgassak. Apám megnyúzna. – Rázom meg a fejem, s épp úgy viselkedek, mintha mi sem történt volna, mert láthatóan fizikailag semmi baja, lelkileg meg… Mi történhet egy hét alatt, ami taccsra vágná? Eszembe sem jut, hogy lehet bármi gond.

Tárgy: Re: Piac Csüt. Ápr. 07, 2016 10:01 pm

audrey & jennifer

Talán néha még jobban is tudok képzelődni, mint egy drogos. Mégis mit keresne pont itt Audrey? Ez már azért eléggé vicces lenne, ha pont ugyanabba a városba kerültünk volna. Végül is legalább egy közös lenne bennünk, hogy egyikünk se teljesen önszántából van itt, vagyis részben ez igaz. Én választottam ezt a kórházat, de csakis azért, hogy távol legyek a férjemtől. S eme gondolatra újra görcsbe rándul a gyomrom. Nem baj, pár nap és kezdődnek a rezidens éveim, s akkor majd megpusztulok a munkától, így idősem se lesz erre az egész hülyeségre és ostoba tettemre gondolni, vagyis nagyon remélem.
Persze, azért az ostoba lépésemet és a hallucinációmat is lehet fokozni, mert egyből rákezdi az árus. Bár még mindig úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, amiért egy férfit fogtam ki, mert ha nő lenne, akkor lehet még a másik városban hallanák ezt az egészet. Már csak tényleg az kellene, hogy zsarut hívjon. Oké, nem vagyok egy szent, de ennyire balfácán se, vagy igén?! De még mielőtt elő is halászhatnám a pénztárcámat egy ismerős hang csapja meg a fülemet. Eleinte nem is figyelek oda rá, mert tuti, hogy képzelődöm. Bevertem volna a fejemet, miközben rendezkedtem be? Ohh, igen. Lefelejtem az egyik polcot, meg szekrényt is. Talán az okozza ezt az egészet. Állítom fel magamnak a tűnetet, de aztán egy ismerős pénztárca landol a kezemben és egy ismerős arcot is pillantok meg. Ajkaim mosolyra húzódnak, de a csodálkozás még mindig felelhető rajta.
- Ezért ne menjem az ember az őrült barátnőjével piacra. Főleg akkor, ha inkább az ékszerek kötik le őt, mint a friss zöldségek és gyümölcsök. – kapcsoltam végül sietve, majd pedig kivettem a pénzt belőle és kifizettem almát. Jesszusom, de mégis mit keres itt? Ide küldték őt is? Akkor talán nem véletlen, hogy pont ez a boríték akadt először a kezembe. El se hiszem! – Viszlát és még egyszer bocsánat! – pillantottam az árusra, majd megfogtam a barátnőm kezét és folytattam arra a menetelés, amerre mutatta. Végül, amikor sikerült kapcsolnom, akkor visszaadtam a pénztárcáját, de mielőtt bármit is mondtam volna magamhoz rántottam és úgy öleltem őt, mint még előtte sose. – Hiányoztál! El se hiszem, hogy tényleg itt vagy! – igen, én voltam mindig is az ilyen értelemben a furább. Lehet fordított esetben nem bírtam volna megmenteni a seggét. – Azok után nem is csodálom, de úgy örülök neked. – kuncogtam el magam fülig érő vigyorral végül. – Itt töltöm el a rezidens éveimet. – válaszoltam neki boldogan. - A napokban költöztem be a lakásomba, így még nem volt lehetőségem internetezni, meg nagyon nem is akartam. – rántottam meg a vállamat, mert tuti, hogy az idióta… írt nekem levelet és azt nem akarom látni. Azt se akarom, hogy újra lássam őt. – Te? Ide száműztek téged, vagy megszöktél apád elől? – s játékosan megböktem őt. – Ez annyira hihetetlen, hogy pont itt botlottunk egymásba… - mellé még picit meg is pördültem a tengelyem körül.

Tárgy: Re: Piac Kedd Ápr. 12, 2016 11:38 am

- Technikailag inkább a ruhák, na de ne vesszünk el a részletekben. – Legyintettem, az őrült ellen aligha tiltakozhattam volna, totál eszelős tudok lenni, ehhez kétség sem férhet, úgyhogy ennek kapcsán lakat volt azon a nagy számon. Egyébként sem vagyok egy nagy főzőguru, sőt, szóval miért is érdekelnének a gyümölcsök és a zöldségek, maximum annyi figyelmet fordítok rájuk, amennyire Annának szüksége van. A tudomány itt meg sem áll, előbb rendelek pizzát, minthogy főzőcskézzek, bár szökő évente azért az is megesik.
- Viszlát! – Integettem a szerencsére nem idegbeteg pasasnak, mert nem pattogott tovább hála az égnek, nem örültem volna kifejezetten, ha tovább hepciáskodik értelmetlen dolog miatt. Feleszmélni aztán már nincs időm, mert Jenny fogja magát, és a nyakamban landol, és meg naná, hogy megölelem én magam is, hisz kezdtem aggódni, amiért nem válaszolt az e-mailemre. Biztos van rá valami logikus magyarázat, szóval nem kezdek el hisztizni, meg hát, ő is éli az életét, nyilván sok minden történik vele épp a rezidenssége miatt, bár azt nem tudom, hogy mit keres itt. Vicces lenne, ha az itteni kórházban kezdené meg a pályafutását, hisz elég messze van az otthonunktól Seattle.
- Ami azt illeti, ezzel én is így vagyok. Hogy kerülsz te ide? Álmomban nem gondoltam volna, hogy erre esz a fene. – Pislogok rá érdeklődve, mert tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen távol fog kerülni valaha az otthonától. Magamról sem, noha az én eszelős jellemembe azért sokkal inkább belefér. - Na, te mégis kivel vagy? – Csípem oldalba, mert ne már, szerintem egészen egyértelmű, hogy tök jó arc voltam a suliban. - Gondoltam, hogy ez lehet a titok nyitja. Elkezdted már, vagy csak most jöttél? – Túl rég nem lehetett, mert arról tudnék, én is csak pár napja érkeztem.
- Már lakásod is van? Nem igazán pazarlod az idődet, az egyszer biztos. Rólam meg fölösleges is beszélni, igen, apa elküldött Keith-hez, vélhetőleg abban a reményben, hogy majd mellette megszelídülök, de hát ez eleve elvetélt ötlet. Mondjuk ők úgy gondolják, hogy majd haza fogok menni záros határidőn belül, de nem tervezem, csak kell találnom valami munkát. Keith anélkül nem fogja megengedni, hogy náluk lakjak. – Ami amúgy tök jogos, és az én érdekeimet is szolgálja, hogy legyen valami civil, vállalható foglalkozásom, ne csak a semmiből legyen olykor pénzem. - Egyébként tényleg elég fura, de biztos bevonzottuk egymást, vagy nem is tudom. Annyira nem hiszek ezekben a dolgokban. Eddig hogy tetszik Seattle? – Közben vissza is keveredek a ruhás placc elé, és elkezdem nézegetni a darabokat.

Tárgy: Re: Piac Pént. Ápr. 15, 2016 10:35 pm

Eléggé váratlan meglepetés volt az, hogy itt van, de a kedvenc meglepetésem volt. Úgy éreztem, hogy picit visszakúszott az életembe a fény és a felhőtlen boldogság. A sok őrültség, amit együtt követtünk el újra megelevenedett előttem és ez máris segített kicsit kikerülni abból a hosszú rágódásból, amibe keveredtem. Nem is értem, hogy miért nem vetettem már be a hadierőket, hogy megtaláljam őt, akkor már jó pár „őszhajszáltól” megkíméltem volna már magamat. Ez a mosoly hosszú idő után valódi volt és csak ez számított, még akkor is, ha legbelül azért evett a fene és az aggodalom amiatt, ami történt, de ennek nem most volt itt a helye, hanem majd később, talán a következő alkalomkor.
- Még szép, hogy veled. – kuncogom el magam, amikor oldalba csíp és picit meg is rázom a fejemet. – Vigyázz, mert ha támadsz, akkor nem lesz kegyelem! – nevetem el magam, hiszen tuti belerángatom valami őrültségbe megint, de persze módjával. Nem akarom „halmozni se a felejthetetlen élvezeteket”, elég volt egyszer és máris slamasztikában vagyok. Másrészt meg készcsoda, hogy engem a szüleim nem akartak megenni a tetteim miatt, pedig egy idő után nem nézték jó szemmel ők se, amit teszek, de talán azért nem tettek sose semmit, mert reménykedtek, hogy az orvosi majd meghozza az eszemet és kevésbé leszek flúgos. – Még csak pár napja érkeztem és rövid időm még van is, mielőtt beszippantana a kórház. – pillantottam rá boldogan, miközben a lépteink egyre előrébb vittek.
Kíváncsian hallgattam azt, amit mond, majd kicsit megöleltem őt újra, hiszen agyon se akartam szeretgetni, még a végén megesz miatta. Majd megráztam a fejemet. – Ha már ki fogom dolgozni a nem létező józanságomat is, akkor legalább egy lakás kijár nekem. Bár anyuék segítettek a finanszírozásban. Egy kisebb kezdő tőkét kaptam… - vallom be a dolgot, hiszen magamtól nem lettem volna rá képes egyből, de nem is bírtam volna másokkal lakni. – Amúgy meg ha unod Keith fejét, akkor tudod, hogy nálam mindig lesz helyed. Szívesen látlak. – löktem meg picit játékosan, majd az egyik padra leültem és vártam arra, hogy ő is kövessen benne. –Hmm, biztosan találsz munkát és segítek is benne, ha szeretnéd. – pillantottam rá mosolyogva és barátságosan. – Amúgy tényleg ennyire gázos a helyzet? Keith se megértő? – kérdeztem tőle kicsit aggódva, hiszen fontos volt számomra. Ő nem csak egy barát volt, hanem a húgom is. – Igen, de az élet mindig is kiszámíthatatlan volt és ahogy mondani szokták, mindig akkor csöppennek bele néhányan a másik életébe, amikor a legnagyobb szükségük van valakire. – kacsintottam rá. – S mik a terveid? Miként fogod felrázni ezt az álmos várost? – siklottam el afelett, hogy milyennek is tartom ezt a várost. Nem ismertem, szokatlan volt és idegen. S féltem attól, ha esetleg erről kezdek beszélni, akkor elszólom magam, azt pedig nem szerettem volna. Még nem.

|| Bocsi az állandó betűszín változtatás miatt, de azt hiszem végre megtaláltam a megfelelőt. Embarassed

Tárgy: Re: Piac Szomb. Ápr. 16, 2016 5:07 pm

- Haha, ne aggódj, nem mondható el rólam az esélytelenek nyugalma. – kuncogom el magam, mert bár nem vagyok nagydarab, de ha kell, rúgok, csípek, harapok, persze Jennyt nem, eszemben sincs, és tisztában vagyok azzal is, hogy csak viccel. Ha meg valami szokásos zakkantságról van szó, hát azzal nincs nekem semmi bajom, ezer örömmel benne lennék.
- A kórház… Voltál már benn amúgy, milyen? – Nem biztos, hogy így volt, könnyen lehet, hogy egyáltalán nem járt még ott, elvégre, az élete nagy részét eztán ott fogja tölteni, lehet, hogy még rám sem lesz ideje, szóval még meg is értem, hogy miért nem ezzel kezdte.
- Na, az tök jó, legalább volt segítséged, engem apa lepasszolt Keithnek a legutóbbi dolog miatt, és azt mondta, haza se menjek többet. Nyilván meg fogja gondolni magát idővel, de azért közel sem vagyok olyan biztos benne, hogy ez egyhamar megtörténik. Úgyhogy addig itt vagyok, és ráadásul munkát is kell keresnem, ami az esetemben egész vicces, merthogy nincs végzettségem semmiről. – A gimivel meg sokat nem lehet kezdeni, amit meg igen, az nem jön be túlzottan, de hát az én bajom, kell nekem állandóan abbahagyni mindent. - Keith előbb fogja megunni a fejem, mint én az övét, meg tudod, most lesz az esküvőjük nyáron, utána jobb lenne meghagyni nekik a privát kis szférájukat. – Sóhajtottam fel, és nyilván meg is tudom tenni, s most, hogy itt van Jenny, még lenne is hová mennem, még a felajánlása nélkül is tudnám, hogy befogadna, de az ő jó szívével sem élnék vissza soha, az biztos. Majd ha lesz állásom, akkor lehet szó ilyesmiről.
Ha már ücsörögni akar, hát leülök én is, bár nem kifejezetten részem az ilyen szinten nyugton levés, de néha azért belefér.
- Fogalma sincs róla, mit csináltam, nem is kérdezte, szóval élek a gyanúval, hogy neki is van titkolnivalója. Úgyhogy majd idővel úgyis kibukik, de egyelőre nincs mit megértenie. – Lehet egy percig sem lenne az, fogalmam sincs, mindenesetre nem bánom, hogy eddig ezt nem kellett letesztelnem.
- Eddig nem voltál gyanús, de ez a duma arra késztet, hogy megkérdezzem, miért is van most szükséged a legjobb barátnődre? Mert a hallottak alapján van, bár nem úgy tűnik, mintha túlságosan le lennél törve, de azért elég jól ismerlek… – Pislogok rá érdeklődőn, és ha nem így fejezte volna ki magát, akkor talán fel sem merül bennem, hogy valami nem kerek.
- Az majd jöhet akkor, ha tovább nyújtózkodhatok, egyelőre találjak munkát, aztán majd meglátom. Egyébként, annyira nem tűnik álmos városnak. – Az otthonunkhoz képest kifejezetten pörgős, de azért némi vidámság egyik helyre sem árt.

Tárgy: Re: Piac Szomb. Ápr. 16, 2016 7:44 pm

Pontosan tudtam, hogy nem kell félteni. Emlékszem arra, hogy miként szerelte le a kéretlen személyeket. Maradjunk annyiban, hogy nem lennék egyiknek se a helyében, de talán nem is kell.
- Nem, nem jártam még. Valahogy nem bírtam rávenni magam. Mármint tudod hamarosan az lesz az otthonom, de mégis teljesen idegen az egész. A legtöbben ismerni fogják a másikat, én meg leszek a dinka új. – sóhajtok egyet, hiszen ritka az olyan, amikor valaki teljesen másik városba megy rezidensnek, arról nem is beszélve, hogy még teljesen másik féltekére is jöttem. Tiszta röhej, az indokom pedig még inkább, de egyelőre ez maradjon az én titkom.
- Biztos vagyok abban, hogy találni fogsz. Nem kell mindenhez végzettség. Lehetsz pultos, eladó is, s közben akár visszamehetsz tanulni is. Itt senki se ismer téged, így teljesen új életet is kezdhetsz. – mondom neki mosolyogva és lelkesen, hiszen nekem ez számított, hogy szinte senki se ismer és nem is tudják azt, hogy miket tettem, vagy ki vagyok valójában. Bár azt még Audrey se tudja, hogy mit tettem legutóbb, de addig jó. – Másrészt meg annyira nem jó. Tudod, ha a szüleid besegítenek, annak mindig ára van. S nem is kevés. – sóhajtok egy nagyot, mert lehet jómódú a családom, de attól még ők se tesznek meg mindent ingyen a rokonoknak. Már várom, hogy apa mivel fog előállni most, hogy tegyem meg, hiszen tudod, segítettem akkor lányom. Annyira bosszantó tud ez lenni, hiszen elméletileg a szülőknek támogatni kellene minket és nem pedig behajtani rajtunk a dolgokat. – Hmm, ha nem fulladok bele a munkába, akkor együtt is kereshetünk valami tovább képzést, s akkor lesz szakmád. Biztosan van olyan, ami érdekel. – pillantok rá boldogan és lelkesen, mert tényleg szeretnék neki segíteni, de miközben a saját mocsaramban elsüllyedtem el is feledkeztem arról, hogy neki ez most mennyire nehéz lehet.
Nem túlzottan szoktunk üldögélni. Mi inkább feje tetejére állítunk mindent, de most úgy éreztem, hogy muszáj leülnöm, mintha úgy könnyebb lenne a hazugságot benntartani.
- Talán lehet, de régebbe jól megvoltatok, vagy rosszul emlékeznék? – pillantottam rá kicsit aggódva, majd barátságosan megfogtam a kezét, hogy tudassam vele nincs egyedül. Én itt vagyok. A szavaira pedig felkapom a fejemet és elnevetem magam.
- Nem lehet, hogy túl sok időt töltöttél mostanában krimik nézésével? – kérdezem tőle egy kisebb fejrázás keretében. – Mégis mi lenne? Az elmúlt hetekben nem is hallottam rólad és hiányoztál. Tudod, nélküled néha nehéz Mosolykának lenni. Te vagy az én másik felem, a húgom vagy, de nincs semmi baj. – mondtam neki határozottan és higgadtan, hiszen mostanában mindenkinek hazudtam. S lassan már tényleg úgy jön ez a tagadás, mintha nem is kellene semmit tagadni.
- Ha már ennyire tudod, akkor mielőtt munkába állnánk esetleg elmehetnénk egyet szórakozni. Mit gondolsz? – kérdezem tőle vidáman és kicsit talán fel is pörgök erre a gondolatra. Egy buli már igazán rám férne, vagyis annyira nem, de ha itt van, akkor olyan nagy ostobaságot nem követhetek el, meg nem is hiszem, hogy kétszer férjhez lehetne menni, amíg a másik fél nem halott vagy nem exférj…

Tárgy: Re: Piac Vas. Ápr. 17, 2016 11:28 pm

- Ugyan, több gyakornok is lesz, te meg szép vagy, okos és imádnivaló, nem lesz ott semmi gond, nyugi. – Kacsintok rá könnyedén, én tényleg nem kételkedem abban, hogy bármi balul sülne el, boldogulni fog, és kész, nem is lehet másként, majd én leszek optimista helyette, ahogy mindig is volt.
- Na ezek közül egyikre sem vágyom, mindenesetre majd feltalálom magam, mint szoktam, annyira nem félek a dolgoktól. – Majd kialakulnak, de tényleg, attól semmi sem lesz jobb, ha görcsölök rajta, némi bizonytalanság pedig még senkinek sem ártott meg, így nekem sem.
- Milyen ára? Azért az elég gáz, ha a szülői segítség nem önzetlen, már bocsi, mondjuk, apáé meg már elfogyott, szóval ezzel sem vagyok éppen kisegítve. – Nem mintha ne lennék tisztában azzal, hogy egy lakás mégiscsak irgalmatlan nagy tétel, de attól még nem kéne ezzel visszaélni szülőként. Akkor minek vették egyáltalán? Ez egy kicsit felborította bennem a bocit azért, de igyekszem lenyugodni, és nem illetni további keresetlen szavakkal a szüleit, mert hát, mégiscsak a szülei.
- Most valahogy elkezdte birizgálni a fantáziámat az esküvőszervezés, úgyhogy lehet, hogy ilyen irányba fogok elindulni. – Aztán meglátjuk, meddig tart ki a lelkesedésem, mert én tényleg soha semmit nem csinálok végig, csoda, hogy egyáltalán leérettségiztem. - Viszont kereshetünk együtt valamit, biztos van több is, segíthetnél választani. – Cuki, hogy ilyen lelkes, és wááá, olyan jó, hogy itt van, hogy azt el sem tudom mondani.
- Most is nagyon jól megvagyunk, csak úgy néz ki, van, amit nem tudhatok. – Rántok vállat, nem mintha én elmondtam volna neki mindent, idővel talán megteszem, de egyelőre elég volt apa tekintete, és a csalódottság benne. Nincs szükségem Keith részéről is erre most.
- Nem szeretem a krimiket, de ismerlek… – Nem örültem annyira, hogy hárít, de ha azt mondja, hogy nincs baj, akkor kénytelen vagyok hinni neki, úgyhogy nem igazán kardoskodom, mert ha meg van, előbb-utóbb úgyis ki fog bukni, szóval erőltetésnek abszolúte nincs értelme. - Oké, ha te mondod, elhiszem, csak… nem is tudom, furán fejezted ki magad. Te is hiányoztál egyébként, de most, hogy egy várost boldogítunk, már itt lehetünk egymásnak. – Dőltem neki vigyorogva.
- Naná hogy benne vagyok, ne viccelj! Úgyis jó lenne táncolni egy nagyot! – A pasizást nem említem, annyira nem vagyok végzet asszonya, hogy nagyon, szóval részemről az ilyesmi nem igazán játszik. Túlságosan leinni sem szoktam magam, hisz minek, ha egyébként is állandóan vigyorgok…
- Szombaton? Mondjuk fogalmam sincs, mik azok a helyek, amiket érdemes meglátogatni, de majd kikérdezem Keith menyasszonyát, ő itt született. – Meg amúgy is rendező, szóval ismerhet jó pár embert, akik mondjuk gyakrabban bulizgatnak, mint ő maga.

Tárgy: Re: Piac Kedd Május 03, 2016 1:06 pm

- Szerintem összekeversz magaddal, de persze nem lesz baj, csak eléggé fura lesz teljesen ismeretlen közegben mozogni és nem lesznek meg a társak se, akikkel együtt ugrattuk a másikat. – pillantottam rá mosolyogva, hiszen ez tényleg eléggé fura lesz, de nem létezik lehetetlen, csak tehetetlen ember. Meg legalább új barátokra is szert tehetek, meg a tettem elől is remek helyen leszek. Így nincs okom a panaszra.
- Akkor sok sikert előre is, hirtelen más nem jut eszembe, de ha segítség kell, akkor tudod hol találsz meg. – mondom neki könnyedén, hiszen mégis csak a barátnőm. Viszont, ha annyira szüksége van a pénzre, akkor nagyon nem válogathat addig, amíg nem talál egy jót.
- Tudod, amolyan kötelező családi programok, amikre amúgy nem mennél el, vagy éppen az, amit kitalál. Nem túlzottan örültek annak, hogy eljöttem otthonról. Főleg, hogy ennyire messzire. Így kinézem belőlük azt is, hogy egyszer csak beállítanak majd. – de inkább ők állítsanak be, mint a férjem. Már csak az kellene, akkor tuti betörném az illető orrát, pedig nem vagyok én annyira verekedős típus, de valahogy semmi kedvem hozzá. El akarok válni, mi ebben olyan nehéz? Nem érdekel a vagyona se, meg semmi. Egyszerűen csak szabad akarok lenni.
- Nem is hangzik rosszul, s esküvők mindig lesznek. – még olyankor is, amikor az ember nem akar. – De ahhoz előbb nem el kell végezni valami rövid kurzust? Bár ez csak egy tipp, de mintha láttam volna már ilyen tanfolyamokat. A kreativitásod és a kitartásod szerintem meglenne, hogy a hárpia arát is el tud viselni. – kuncogom el a dolgot, de közben a gyomrom tiszta görcsben van, mert pont olyan témába trafál bele, ami eléggé kényesen érint, de akkor is muszáj még tartanom a számat. Nem sokkolhatom ezzel, meg a kedvét se akarom elvenni a dologtól. Ki tudja, hogy miként reagálna rá.
- Majd megtudod, ha itt az ideje. Tudom, hogy mennyire bosszantó tud lenni, de hidd el a mi családunkban is vannak titkok. – mosolyodom el könnyedén, pedig az egyik legnagyobb titkot tuti én őrzöm a családban. Szerintem a szüleim ki is térnének a hitükből, ha megtudnák, hogy feleség lettem. Bár a választáson annyira nem, mert jómódú családsarja, de valahogy a pénz sose érdekelt. Én imádom a kötetlenséget, s ha valaki egyszer elcsavarja a fejemet, akkor amiatt legyen, mert szeretem és ne a pénze miatt.
- Talán csak a nem alvás, s az itteni levegő teszi. – rántom meg a vállaimat, mert tényleg képtelen lennék most erről beszélni. Nem örülök annak, hogy hazudnom kell, de talán nem fog megenni később se, ha akkor tudja meg azt, hogy mi történt a távollétében. Meg felejteni jöttem ide, nem pedig nosztalgiázni.
- Szerintem tökéletes lesz. És ez remek ötlet. Akkor szombaton azt hiszem reszkethet a város. – kuncogom el a dolgot, majd a fejemet a vállára döntöm. – S találtál már valami pasit magadnak itt? – vetek fel egy újabb témát, hiszen mivel én ki se mozdultam eddig, így nálam ez szóba se jöhet, így nem kell attól tartanom, hogy visszakapom a kérdést és újra hazudnom kell.

Tárgy: Re: Piac Hétf. Május 09, 2016 10:49 pm

- Miért kevernélek össze magammal? Ne viccelj már. A kishitűséget nem bírom, de egyébként, ha ilyen aggodalmaid vannak, miért jöttél egyáltalán ilyen messzire otthonról? – Hát, ha valamit, hát ezt totálisan nem értem, mert semmi értelme nem volt, ha már most ennyire parázik attól, hogy mi is fog vele történni az új helyen. Meg aztán, annyira nem is tűnt eddig sem úgy számomra, hogy olyan nehezen ismerkedne, vagy csak húztam magammal, fogalmam sincs…
- Köszi. Amúgy, honnan tudnám? Maximum, ha megmondod, hol laksz, meg van már itteni telód? Mondjuk, megkereshetlek nyilván közösségi oldalon is, de azért az nem teljesen ugyanaz, mint estéket átcsacsogni. – Somolyogtam rá, és löktem meg kicsit a vállammal.
- Na hát azért előre is részvétem, tutira nem lesz valami kellemes. Ami engem illet, eszemben sincs apa közelébe kerülni egy jó darabig, de mivel iszonyat pipa rám, nem is félek attól, hogy felbukkanna. – Sőt, rettentően meg lennék lepve, és iszonyat gyorsan kötnék ki a város másik végén. Ostoba azonban nem vagyok, tudom jól, ha ez meg is történik, ahhoz elég sok időnek kell eltelnie, legalább annyinak, míg apa belenyugszik, hogy a kislánya nem lesz orvos.
- De, tutira vannak hasonlók, majd mindenképpen keresek, és megcsinálom. Ha ugyan ezt sikerül végigcsinálnom, addig meg gyakorlok a bátyámon és a menyasszonyán. – Nem mintha minden napsugaras lenne körülöttük, de egyelőre maradjunk annál a verziónál, hogy lesz esküvő, én optimista vagyok. Ami meg a hárpia arákat illeti, hát tudjuk jól, hogy én a magam részéről tényleg jó vagyok az ilyesmiben, és egyáltalán nem tartok attól, hogy ne tudnék kezelni egy banyát. Meg aztán, minden nő megérdemli, hogy legalább az esküvője szervezése közben megőrüljön.
- Persze, nem is faggatóztam, meg semmi, eskü, tök jókislány vagyok, csak aggódom, hogy túl nagy a baj, és talán tudnék segíteni, csodás problémamegoldó képességem van, mint tudjuk, de így nem fog menni. – Sóhajtottam fel, kissé indulatosan túrva szőkésbarna tincseimbe, hisz valljuk be, azért nem oly egyszerű tojáshéjon lépkedni folyamatosan.
- Ühüm. – Ennyiben hagyom, de nem ver át, ismerem. Túl jól is, ami azt illeti, meg úgy általában remekül ráérzek mások dolgaira, azt is túl hamar levágtam, hogy vihar van a paradicsomban bátyámék esetében. Vajon mikor értem el, hogy senki sem bízik bennem? Ez tök gáz. Apát és anyát még megértem, de a bátyámat és Jennifert… Hát na, úgy tűnik, nagyot fordult a kis világom, és még csak észre sem vettem.
- Ámen. Megyünk, és kirúgunk a hámból. – Talán nem ártana keresnem valami pasit is, mert nem ártana kiverni a fejemből azt a papot. Egy papot. Nevetséges vagyok, de komolyan.
- Pasiiiit? Hát nem is kerestem, megvagyok nélkülük. – Még csak nem is kamuzok, mert tényleg nem én találtam, csak úgy szembejött, és nem pasi, hanem férfi. Isten szolgája. Nem, inkább erről ne is beszéljünk, mert szerintem a leggázabb dolog, amire életem során sor került. Fogalmam sincs, hogy lehet az, hogy pont egy ilyen férfi keltette fel az érdeklődésemet, de nem is én lennék, ha nem tenyerelek bele a trutyiba.

Tárgy: Re: Piac Vas. Május 29, 2016 12:44 pm

- Mert jó bulinak tűnt és azt hiszem, hogy arra vágytam, hogy valaki végre ismét fenékbe billentsen. Szemmel láthatóan jó helyre is tévedtem, mert megkaptam azt a fenékbe billentést tőled. – s az is tény volt, hogy roppant mód nem az új helytől féltem, hanem sokkal inkább attól, ami még az utazásom előtt történt. Mindig tudtam, hogy mit akarok, hogy merre tovább, ahogyan azt is, hogy miként ne akarjak senkitől se komoly kapcsolatot, erre az ünneplésem esküvővel zárult. Igazán remek nap volt, s azóta se beszélhettem erről senkinek se. Féltem attól, hogy mi lesz akkor, ha esetleg utánam jön? Akkor már többé nem futhatok és nem vághatom sutba a dolgot, mert kötve hiszem, hogy válás miatt akarna megkeresni. Ő nem hisz abban, roppant mód remek.
- Nincs, de ha gondolod, akkor elmehetnénk egyet venni. Már amúgy is akartam, de annyira műszaki zseni se vagyok, meg még nem túlzottan sikerült kimásznom a házból se. Benne vagy? – kérdezem meg széles mosollyal az arcomon, hiszen tényleg szerettem volna szerezni egy itteni mobilt. Úgy mégis csak egyszerűbb az élet.
- De mivel ilyen messze vagyok, így legalább találhatok majd ki kifogásokat, amíg egyszer csak úgy nem döntenek, hogy csak úgy beállítanak. Ebbe még belegondolni is rossz. Akkor részben mázlista vagy, hogy téged legalább nem zaklat az ősöd. – löktem meg picit játékosan, hogy mosolyogjon. Mind a ketten meg voltunk áldva a szüleinkkel, de én valamennyire szerencsésebb voltam, vagyis addig, amíg meg nem tudják, hogy az egy szem lányuk már férjhez ment. Akkor ott is lőttek a családi békének.
- Miért ne sikerülne? – kérdeztem meg csodálkozva, és kicsit még a fejemet is megráztam. – Be beszélj zöldeket, hiszen te mindig mindent pozitívan látsz. Ha te valamit a fejedbe veszel, akkor azt végig is tudod csinálni, ismerlek már ennyire. Szóval ne is mondj olyat, hogy ne sikerülne. – kacsintok rá, majd egy bolondos puszi landol az orcáján. Ha meg nem menne, akkor itt leszek, hogy segítsek neki, hiszen azért vannak a barátok és ő a másik felem, szóval szóba se jöhet az, hogy hátat fordítanék neki.
- Elhiszem, hogy aggódsz, de talán ha itt az ideje, akkor majd megtudod, hogy mi lehet a gond. Lehet, hogy nekik is csak időre van szükségük. Inkább csak állj készen, ha szükségük van rád, akkor ott legyél. – feleltem neki komolyan, hiszen ez a legjobb tippem ilyen téren. Néha jobb nem faggatózni, inkább csak ott lenni és készen állni arra, amikor végre kibukik az igazság, tartani benne a lelket. Fogalmam sincs arról, hogy mennyire gondoltam magamra a szavakkal, de talán kicsit az is közrejátszott, hogy nekem is időre van szükségem, de arra is, hogy ott legyen, amikor kibukik ez az egész…
- Helyes! Már nagyon várom!– értek egyet vele, amikor megbeszéltük azt, hogy még munkába állás előtt elmegyünk egy jót bulizni. El akarom neki majd mondani a dolgot, de nem most. Valahogy nem akarom a viszontlátást ezzel elrontani, hiszen ez nem éppen boldog hír, s még őrültnek se nevezhető. Inkább olyannak, mint akinek elment az esze…
- Ha jól rémlik, akkor régen se kellett keresned, mert ragadtak rád úgy, ahogyan a legyek a légypapírra. – mosolyodtam el jókedvűen, mert nehezen tudtam elhinni, hogy hirtelen ekkorát változott volna az élete ilyen téren. Ő is olyan volt, mint én. Felelőtlen és élveztük az életet, de én már valahogy nem tudnám olyan jól. Egyszer túl nagyot hibáztam.

|| Bocsánat a késés miatt! Piac 4087494203

Tárgy: Re: Piac Kedd Jún. 28, 2016 1:37 pm

- Ohh, hát miért nem azzal kezdted, hogy fenékbe billentést akarsz? Megy az is, bár kár lenne azért a csinos popódért. – Vigyorogtam rá, noha közel sem értem, miért ilyen kishitű, de felfogtam, kettőnk közül maximum az én egóm tud az égben lenni, és én vagyok az, aki egy szobor hasába is lyukat képes beszélni. Jó buli. Asszem, mégsem én vagyok a pozitív, szerintem nem jó buli, bár én nem is akartam idejönni, engem határozottan küldtek… Nem volt választásom.
- Akkor irány telefont venni. Persze, hogy benne vagyok, nem is kérdés, veled a Holdra is simán felmennék, ne viccelj. – Lököm meg kicsit az oldalammal vigyorogva, mérhetetlenül örülök annak, hogy itt van, így sokkal kellemesebb lesz az egész. Bevallom, nem voltam benne biztos, hogy át fogom vészelni, de így már nincsenek kétségeim. Ahol ott van, ott csak jó lehet, legalábbis nekem, de a többiek meg aligha érdekelnek úgy igazán.
- Egyelőre nem, de ez csak idő kérdése. Te meg előre ne parázz, elég csak azt az időt végiggörcsölni, mikor majd beállítanak. Az enyémek tutira jönnek majd Keith esküvőjére, az is éppen elég lesz, azt kell mondjam. Mindegy is, különösképpen nem esek hasra tőle, megváltozni nem fogok attól, hogy valami nem tetszik az apámnak. – Finoman szólva sem érdekel, egyszerűen nem vagyok az a típus, aki ezzel foglalkozni óhajtana bármilyen körülmények között. Engem úgy kell elfogadni, ahogy vagyok, és kész, szerintem ez tiszta sor.
- Na jó, de egy hét az valljuk be, nem sok. Tudom, mehetnék hozzád is, viszont szerintem Keithnek most szüksége van rám, csak épp még nem tudom, hogy miért, de csak idő kérdése, és rájövök. – Aztán vagy segítek, vagy hagyom, hogy magától csituljanak el a dolgok. A puszi jólesik, hiányzott is rettenetesen, bármiért is kötött itt ki végül, szívből örülök neki.
- Persze, ezt fogom tenni. – Bólogatok. Furkálódni és faggatózni egyébként sem szeretek, meg azért, ha velük fogok élni, még ha csak egy hétig is, feltűnhet egy, s más, amiből kiindulhatok.
- Most nem ragadnak, elvesztettem a varázsom biztosan, vagy ki tudja, mindegy, mert most kisebb gondom is nagyobb ennél. Talán majd ha elkezdek dolgozni, akkor a ki sem vetett horgomra akad egy kettő. – Kacsintok, sosem vettem túl komolyan a pasi ügyeimet, egyszerűen nem volt olyan, aki miatt megérte volna megtenni, s talán ez nem is fog egyhamar változni, mindenesetre teljesen lényegtelen, mert nem igénylek semmi komolyabbat, komolytalan meg úgyis akad majd idővel, ebben azért biztos voltam.
- Majd valamikor megmutathatnád a lakásodat is! – Igaz mondta, hogy akár oda is költözhetek, de az egyelőre nem játszik, de ettől függetlenül szeretném megismerni újdonsült otthonát.

//Tőlem is bocsi. ^^//

Tárgy: Re: Piac Szer. Júl. 06, 2016 12:26 pm

- Hmm, azt hiszem azért, mert reménykedtem benne, hogy a telepátia még mindig működik és tudod, hogy mire vágyom. – nyújtottam ki rá a nyelvemet játékosan. Egyáltalán nem gondoltam komolyan, de túlzottan is jól esett most a bolondozás. Erre volt most szükségem. Arra, hogy végre kizökkenjek és visszataláljak a régi önmagamhoz.
- Akkor lehet fel kellene azt is venni a bakancslistára, s legközelebb olyan buliba belevágni. – kaptam el a kezét, hogy elinduljunk, de igazából fogalmam sem volt, hogy merre kell menni, de mindegy. Majd csak kilyukadunk egy boltnál. Annyira észvesztően drága csak nem lehet egy kis készülék, hiszen nekem nem kell a friss és ropogósan kiadott verziók egyike se, mert tuti elhagynám, amennyire néha szétszórt tudok lenni.
- Ezt örömmel hallom, hiszen te így vagy tökéletes, ahogyan vagy. Aki pedig nem tudja érdekelni, az el is sétálhat. – kacsintok rá cinkosan, miközben a jókedv el se tűnik az arcomról. Tényleg nagyon örülök annak, hogy egymás útjába sodort minket az élet. Vele sokkal egyszerűbb lesz élvezni ezt a várost is, ahogyan felejteni is. Természetesen el fogom neki mesélni azt, hogy mi történ, amíg távol volt, de majd legközelebb. Nem akarom egyből se sokkolni. Elég az, ha a táskám legmélyén lappang az a fránya gyűrű, vagy éppen otthon az egyik doboztam. Azt se tudom, hogy merre van, tiszta ciki, nem? De hát túlzottan nem érdekel, mert nem akartam egy ismeretlen felesége lenni.
- Rendben van, akkor drukkolok, hogy kiderüljön és tudj segíteni neki. Remélem, hogy semmi komoly baj nincs, neked pedig addig kitartást. S igazán szerencsés, amiért egy ilyen testvére van, mint te. – lehet, hogy néha ő is bajkeverő, ahogyan én is, de hatalmas szíve van, jófej és imádnivaló. S szemmel láthatóan nagyon a lelkén viseli azt, hogy mi van a testvérével. Szerintem nála jobbat nem is kívánhatna az a fiú, mármint a bátyja.
- Ebben biztos vagyok, ki ne örülne annak, ha egy ilyen bájos arc tulajdonosa ajándékozná meg őt a figyelmével, vagy akár még többel is. – kacér mosoly villan, miközben egyre beljebb haladunk a városba, hogy találjunk nekem egy boltot.
- Mindenképpen, amint ráérsz jöhetsz is, de még annyira nincs berendezve, nem tudom, hogy ez téged mennyre zavar. – pillantok rá jókedvűen és azon gondolkozom, hogy mi az a pár tárgy, amire még szükségem lenne a lakásban, de pár nap még és minden rendben lesz. A beszélgetés meg tovább folytatódik, miközben a telefonvadászat elindul…
Még mindig alig hiszem el, hogy itt van. Egyszerűen túlzottan örülök neki és hálás is vagyok a sorsnak érte.

|| Köszönöm a játékot! Folyt. köv. majd a jelenben. Piac 2401127591

Tárgy: Re: Piac Pént. Júl. 22, 2016 3:32 pm

játék vége

Tárgy: Re: Piac Szer. Aug. 10, 2016 1:37 pm

Gemma & Norah

Lássuk csak. Megérkezésem óta -ami tegnap este kilenckor volt- ami sikerült: rossz címet mondanom a taxisnak, telefonálgatni egy sort, hogy hol is lesz a szolgálati lakásom, éhezni, összetörni a nagyanyámtól kapott vázámat, teljes káoszt és kupit csinálni abból a pár holmiból, amit magammal hoztam, reggel találni egy pocsék kávézót, ahol olyan okádék fekete löttyöt kaptam, mint még soha, majd eltévedni a piacon.
Egyre jobban tetszik ez a város. De komolyan. Mi jöhet még ezek után? És én akarok itt a törvény keze lenni, mikor azt se tudom, merre vagyok arccal? Nevetséges.
Minden esetre pár dolgot már beszereztem magamnak, amiből este talán tudok készíteni valami értelmes vacsorát magamnak, ugyanakkor még mindig nem találok olyan helyet, ahol pár kütyüt is vehetnék a konyhámba, ugyanis ezek hiánycikkek nálam. Eddig nem voltam valami nagy konyhatündér, mivel a melóhelyen megkajáltam és volt kivel beülni este is vacsorázni valamit, de most úgy döntöttem, hogy ,ha már változtatok az életemen, akkor azt gyökerestül teszem. Ennek örömére vágattam le tegnap a hajamat is olyan picire, hogy még hajgumit se kell keresnem mostantól.
Szóval, szükségem lenne még vágódeszkára, pár f@sza késre, edényekre és ilyesmikre, de a piacon eddig még nem találtam semmi ilyesmit és van egy sanda gyanúm, hogy nem is fogok. De akkor hol találok olyan üzletet, ahol mindez sikerülhetne?
Kétségbeesésemben elindulok előre, amerre a fejem visz, hátha belebotlok valakibe, aki elkalauzolna. Valami parkon hasítok épp keresztül, mikor rájövök, hogy most már végképp nem tudom hol vagyok és azt se tudom, hogy fogok haza jutni. Oké, ha tényleg vészhelyzet van fogok egy taxit és majd az megment, de nem akarok rendőr létemre ennyire fogyatékos lenni.
Elő csempészem a táskámból a mobilom. Az még egy jó segítségem lehet, hiszen van rajta térkép, meg egyébként is lassan okosabb, mint én vagyok, így aztán odáig már el is jutok, hogy megpróbáljam betájolni, merre tovább. Életemben nem éreztem még magam ennyire idióta turistának, pedig voltam már pár helyen és még okostelefonom se volt. Amúgy is utálom és legszívesebben földhöz verném, de ehelyett inkább körbe lesegetek, nem-e akad valaki, akitől segítséget kérhetnék. Jó lenne egy itteni lakos, aki tényleg megtudja mondani, melyek a legjobb üzletek, hol vannak jó leárazások, hol van egy nyamvadt Starbuck's és melyik kocsmában szoktak ücsörögni a rendőrök. Nem ártana legalább látásból ismernem a munkatársaimat és kicsit haverkodni, mert utálom azt is, mikor én vagyok az új csaj valahol. Akár suliba, akár melóhelyen. Pocsék érzés és pocsék poszt, nekem legalábbis, szóval a haditerv már meg van mára. Már csak a kivitelezést kell megoldanom. De ki a fenét szólítsak le?

/Bocsi a pocsék kezdésért. Ez jött Embarassed

Még bele kell rázódni az eltévedésbe Very Happy

/

Tárgy: Re: Piac Csüt. Aug. 11, 2016 12:08 pm

Norah & Gemma

Nem érzem magam jól, két hónapja árnyéka sem vagyok önmagamnak, nemhogy egyéb, következésképpen nem igazán megy semmi úgy, ahogy megszoktam. Reggelente nehezebb felkelnem, és elindulnom, hogy a céltalanságban célt találja. Fogalmam sincs, mikor fogja bevenni a gyomrom, hogy ártanom kell embereknek, hogy megmentsem a húgomat. Nem jó a saját bőrömben lenni, pedig soha semmi bajom sem volt magammal, s most ott tartok, hogy nem tudom, mit kellene tennem. Lassan haladok, de valószínűleg azért, mert nem akarom bántani a kedves főszerkesztő urat. Sokkal szívesebben művelnék vele egészen más dolgokat. Abban sem vagyok biztos, hogy bármi vaj akad a füle mögött, nem tűnik olyan kifejezetten simlis alaknak, ahhoz van szemem.
A piac melletti egyik villanyoszlopba kapaszkodva lövök pár képet felülnézetből, azt hittem, a zsizsegő tömeg majd elvonja némileg a figyelmem, esetleg ki tudja, leleplezek valami tolvaj szarkát. Jó volna, azonban nem történik semmi érdekes, és jobbára csak nézek ki a fejemből, míg végül meg nem unom az egészet, és jobbnak látom elindulni hazafelé, nincs semmi értelme idekinn lennem… Közben végigfuttatom magam előtt a képeket, ki is szúrok rajta egy egészen tanácstalan arcot, ha jól emlékszem, alig egy perce sétált ki pont erre. Nem tudom, hogy minek okán az, de elég jól tudok olvasni az emberek arcáról, rengeteg vonást, gesztust fotóztam már le, az érzések, vívódások sokszor kiülnek a tekintetbe, szájtartásba, sok minden van, amit meg lehet tudni belőlük, ha az ember tudja, mit keressen. Mégis van valami, ami inkább utána hajt végül, mintsem hazafele vegyem az irányt. Talán az, hogy hiszek a sorsszerűségben, és semmi sincs az életben, ami véletlenül kerülne elénk, csak éppen nem ragadjuk meg a kellő időben. Lehet, hogy semmiség, és nincs dolgom vele, akkor maximum annyit teszek, hogy útbaigazítom, és megvolt a napi jócselekedetem.
Amikor meglátom, hogy a mobilját lesi, és azon próbálkozik, még kapóra is jön, mert így még egyértelműbb, hogy eltévedt a szentem. Egyébként egész megmosolyogtató, idegennek lenni egy városban sosem szerencsés, aztán ki tudja, lehet, hogy csak ilyen eltévedős típus. Vannak, akiknek hiába magyaráz el pontról pontra valamit az ember, sehová sem találnak oda. Térképpel a kezükben sem.
- Szia! Bocsi… próbáltam ám nem észrevenni, hogy eltévedtél, de nem jött össze. – Lépek mellé, mosolyommal igyekezvén jelezni, hogy igazság szerint csak poénkodom, vagy legalábbis igyekszem. - Gemma vagyok, és véletlenül egész jól ismerem a várost. Segíthetek? – Amennyiben tud angolul, még meg is valósulhat a dolog, de ha más anyanyelvű, akkor lehetséges, hogy gondban leszünk. Meg aztán, vannak azok a tipikus egyedek is, akiknek büdös elfogadni mások segítségét, miképp azt is beismerni, hogy szükségük lenne arra a készségesen feléjük nyúló kézre. Ebben az esetben sem lesz okom a továbbiakban itt időzni, mert én aztán senkivel nem fogok erőszakoskodni, mindenesetre máris kiderül, hogy ő milyen típusba tartozik. Elsőre egész szimpatikusnak tűnik, remélhetőleg nem tévedek túl nagyot.

Tárgy: Re: Piac Pént. Aug. 12, 2016 9:40 am

Elképzelésem sincs, hogy egy külső szemlélő minek nézhet most engem? Idiótának, turistának vagy fogyatékosnak. Bár, megmondom őszintén, jelen pillanatban nem is érdekel. Egy hetem van, hogy nagyjából kiismerjem magam a városban, utána munkába állok és akkor már jó lenne nem eltévedni és tudni, hogy mikor, merre járok. Persze, ehhez évek kellenek, hogy valaki teljesen kiismerje magát valahol, de az agyam elég jó ezen a téren. Általában jól tudok tájékozódni és gyorsan megjegyzek bizonyos helyszíneket. Az össz hibám most az, hogy túl gyorsan vetettem be magam a mély vízbe és még egy úszógumi sincs nálam.
Hamarosan viszont kiderül, minek tűnhetek egy külső szemlélő szemében, mert egy nő sétál oda hozzám és kedvesen közli velem, hogy nem akar ám pofátlan lenni, de látja, hogy segítségre szorulok én pedig örömömben elnevetem magam, majd bólintok párat.
-Reméltem, hogy nem vagyok nagyon feltűnő, de ezek szerint lebuktam. Valóban gőzöm sincs, hogy merre is induljak el.- tárom szét karjaim, közben az okostelefont a zsebembe süllyesztem, mert valószínűleg felesleges lenne már nyomkodnom. Sokkal jobban ki tud igazítani a nő, ha minden igaz.
-Norah. Nagyon hálás lennék a segítségedért. Egy napja vagyok itt, szóval még nem igazán sikerült feltérképeznem mindent, csak a lökött turistát játszom itt, de azt remekül.- vigyorgok továbbra is, miközben bemutatkozok Gemmának és elfogadom a segítségét. Szimpatikus nő és plusz pont jár azért, hogy ilyen önzetlenül felajánlja a segítségét. Úgy tűnik, ebben a városban is akadnak normális emberek. Ha az alapján ítélném meg a helyet, amit eddig láttam, nem kapna két csillagot sem az ötből.
-Épp próbálok egy olyan üzletet keresni, ahol be tudnék szerezni pár holmit a konyhámba. Meg persze, úgy általában jó lenne tudni, mit, hol találok meg.- magyarázom, mi is a kiruccanásom célja és kész vagyok még órabért is fizetni a nőnek, ha segít. Bár kétlem, hogy olyan sokáig mászkálnánk a városban, de mindenképp meg fogom hálálni neki valahogy, ha segít. Esetleg egyszer majd, ha szüksége lesz rá, eltüntetek egy tilosban parkolásért kapott büntetést vagy ilyesmit.
-Például ölni tudnék egy jó kávéért, mert amit reggel ittam, az minden volt, csak nem kávé.- sóhajtok egyet, ahogy ismét körbe pillantok, majd kíváncsian a nőre lesek. Biztos benne, hogy segíteni akar? Kétlem, hogy idegenvezetői posztról álmodozott, miközben idesétált hozzám. Bár, nekem már az is elég, ha egy üzletig elvezet. Onnan már csak eligazodok valahogy.

Tárgy: Re: Piac Hétf. Aug. 15, 2016 2:02 pm

Legalább van humora, és nem küld el a búsba, hogy márpedig köszöni szépen, nagyon is jól tudja, hogy hol van. Az ilyen reakciókat azért sokkal kellemesebben fogadom. Egyébként sincs abban semmi, ha valaki bevallja, hogy eltévedt, vagy csak szimplán gőze sincs, merre induljon, hogy kilyukadjon a célállomáson. Seattle nekem mondhatni gyerekjáték ilyen téren, de bárhová máshová ejtenének le, szerintem én is gondban lennék.
- Ugyan, szerinted ez napi szinten mégis hányszor esik meg bármelyik nagyvárosban? – Legyintek egyet, mert előttem ugyan ilyenért senkinek sem kell szégyellnie magát, vannak ennél sokkalta húzósabb dolgok, amiket egyesek produkálni tudnak, s bennük érdekes módon mégsem akad egy szikrányi szégyenérzet sem.
- Nem, lököttnek egy pillanatig sem tűntél, maximum egy kicsit tanácstalannak. Egy napja? Nos, akkor abszolút nem csodálkozom azon, hogy nem igazodsz ki. – Kacsintok rá könnyedén. Nekem kapóra jön személye, így legalább nem agyalok olyasmin, amin jelenleg esélyem sincs változtatni. Határozottan bízom benne, hogy van kiút a problémámból, de egyelőre nem látok tisztán, és így biztosan nem fogok tudni kikeveredni szorult helyzetemből úgy, hogy senki se sérüljön.
- Áhh, olyan van pár saroknyira, kifejezetten konyhaeszközök bemutatóterme, lehet vásárolni is. Viszont bármelyik nagyáruházban is lehet találni, szívesen felsorolom az összeset, bár akkor jegyzetelned kellene. Üres a konyhád? – Kérdezek rá mosolyogva, egy nőnek ez bizony nagy probléma lehet, gondolom, akkor szokott főzőcskézni, különben nem hiányoznának neki annyira az ehhez hasonló dolgok.
- Starbucks féle jó kávéért? Mert az sincs olyan messze, bár egy kicsit többet kell gyalogolni, de nekem igazság szerint útba esik. Pár köpésre lakom tőle. Sok reggelemet ott kezdem. – Mutatok az adott irányba, ami engem illet, mindkét helyre szíves örömest elkísérem, de ha csak szimpla útvonalat akar, azt is meg tudom oldani. Következésképpen kíváncsian pillantok rá, amolyan mi legyen szellemben, de érdeklődésemet megtámogatom kérdéssel is, hogy tudja, miről van szó.
- Melyik a sürgetőbb? A konyhaeszközök, vagy az életmentő kávé? – Kíváncsiskodom, mert ugyan késeket, villákat és egyebeket nem áll szándékomban válogatni, de kávét bármikor szíves örömest fogyasztok. - Vagy elkanyarodunk a bolt felé, s talán ha látod, könnyebben találsz vissza, utána pedig megörvendeztethetjük magunkat valami koffeincsodával. Már, hogyha nem veszed zokon, hogy én is innék egyet. – Vetem fel áthidaló megoldásként, az már csak rajta múlik, hogy megelégszik ezzel, vagy más megoldást preferál.

Tárgy: Re: Piac Kedd Aug. 16, 2016 9:37 pm

Örülök, hogy sikerült egy normális embert ide terelnie hozzám a nagy öregnek ott fenn az égben -bár túlzottan nem hiszek benne, hogy létezik-, mert ide tévedhetett volna hozzám valami agybeteg is, aki csak fárasztana és még attól is félnem kellene, hogy meg akar ölni vagy valami. Na jó, ilyen esetben sem tojnám össze magam, csak eljátszottam a gondolattal.
-Örülök, hogy ezek szerint nem én vagyok az egyetlen marha Seattle-ben.- mosolyodom el, aztán csak vigyorgok rá, mint a tejbe tök. Remélem, őszintén nem néz hülyének, nem pedig megnyugtat, közben meg magában elhord mindenféle idiótának. Bár, azt meg úgysem fogom megtudni, nem de? Általában amúgy is tojok mások véleményére. Én érezzem jól magam, az a lényeg és persze azok, akiket szeretek.
-Nem, nem az egész üres. Egy-két apróságra lenne szükségem. Pár tál, sajtreszelő meg ilyenek, nem konkrétan kések. Szóval, jobb lesz valami üzlet is, ahol vannak ilyesmik, nem kell konkrétan szakbolt.- ecsetelem röviden, hogy miről is lenne szó, de aztán a Starbuck's hallatán felcsillan a szemem és úgy érzem, már most a fenét se érdekli a sajtreszelő. A kávé. Az mindennek a lelke. Ha nincs kávé, nincs élet. Ilyen egyszerű az egész.
-Ú, az lenne a legjobb.- élem bele magam teljesen, mint egy ovis, és már döntök is, mi legyen a haditerv. Még, ha egy üzletbe ne is vezet el utána, a kávézóhoz ragaszkodom. Ha másért nem, azért, hogy meghívjam egyre és megköszönjem, hogy kisegített.
-Döntöttem. A Starbuck's legyen a fő célpont. A többit majd elmagyarázod egy kávé mellett, ha neked is jó így.- mosolygok barátságosan és lélekben már rég a kávét szürcsölöm, ami aztán vérré válik bennem és rögtön könnyebben megy minden. Talán, akkor már egyedül is fel tudnék kutatni mindent a városban.
lök, hogy sikerült egy normális embert ide terelnie hozzám a nagy öregnek ott fenn az égben -bár túlzottan nem hiszek benne, hogy létezik-, mert ide tévedhetett volna hozzám valami agybeteg is, aki csak fárasztana és még attól is félnem kellene, hogy meg akar ölni vagy valami. Na jó, ilyen esetben sem tojnám össze magam, csak eljátszottam a gondolattal.
[color=indianred]-Örülök, hogy ezek szerint nem én vagyok az egyetlen marha Seattle-ben.- mosolyodom el, aztán csak vigyorgok rá, mint a tejbe tök. Remélem, őszintén nem néz hülyének, nem pedig megnyugtat, közben meg magában elhord mindenféle idiótának. Bár, azt meg úgysem fogom megtudni, nem de? Általában amúgy is tojok mások véleményére. Én érezzem jól magam, az a lényeg és persze azok, akiket szeretek.
-Nem, nem az egész üres. Egy-két apróságra lenne szükségem. Pár tál, sajtreszelő meg ilyenek, nem konkrétan kések. Szóval, jobb lesz valami üzlet is, ahol vannak ilyesmik, nem kell konkrétan szakbolt.- ecsetelem röviden, hogy miről is lenne szó, de aztán a Starbuck's hallatán felcsillan a szemem és úgy érzem, már most a fenét se érdekli a sajtreszelő. A kávé. Az mindennek a lelke. Ha nincs kávé, nincs élet. Ilyen egyszerű az egész.
-Ú, az lenne a legjobb.- élem bele magam teljesen, mint egy ovis, és már döntök is, mi legyen a haditerv. Még, ha egy üzletbe ne is vezet el utána, a kávézóhoz ragaszkodom. Ha másért nem, azért, hogy meghívjam egyre és megköszönjem, hogy kisegített.
-Döntöttem. A Starbuck's legyen a fő célpont. A többit majd elmagyarázod egy kávé mellett, ha neked is jó így.- mosolygok barátságosan és lélekben már rég a kávét szürcsölöm, ami aztán vérré válik bennem és rögtön könnyebben megy minden. Talán, akkor már egyedül is fel tudnék kutatni mindent a városban.]-Na és egyébként mi a foglalkozásod? Gondolom nem ez, hogy lökött turistákat terelgetsz a jó irányba.- vigyorgok rá továbbra is és várom, hogy meginduljunk a megfelelő irányba. Tényleg nagyon hiányzik egy jó kávé, de reggel annyira kiábrándultam belőle, hogy azt hittem, itt már esélyem nincs arra, hogy egy normálisat szerezzek magamnak.

Tárgy: Re: Piac Szomb. Aug. 20, 2016 1:15 am

- Ohh, hát azért egy marhánál sokkal jobban nézel ki. – Nem vagyok rákattanva a nőkre, félreértés ne essék, de azért szeretem a saját és mások életét is humormorzsákkal színesíteni. Többnyire összejön, de rossz napjaim nekem is vannak, ez magától értetődik, még akkor is, ha tudomást venni róluk ritkán vagyok hajlandó.
- Ó, tálat meg sajtreszelőt minden nagyobb élelmiszerboltban találsz, nekik is megéri, ha ott veszed. Hümm, hagy gondolkozzam, mi van a közelben. – Kis üzletek nagyjából minden sarkon, igaz a fele sem élelmiszer központú, de ezek nem felelnek meg a célra. Nem ismerem azért a-z-ig az egész várost, szóval kutakodnom kell a kis kobakomban.
- A választásod több, mint tökéletes, kávét még úgysem ittam ma, és használhatatlannak érzem magam. – Más kérdés, hogy mostanában szinte mindig, ha iszom, ha nem, de ez egészen mástól függ, és az a valami ki tudja, mikor kattan végre helyre, már ha valaha alakulhat pozitívan. Minden éjjel úgy lefeküdni, hogy a húgomat fogva tartják, és rajtam múlik, meddig, rettentően lélekgyilkos. - Még le is rajzolom szalvétára. Egyébként, azon gondolkodom, hogy míg odaérünk, biztos akad majd olyan bolt, ahol beszerezheted a kívánt cuccokat. – Közben intek is, hogy merre lesz a menet, és hová induljunk, mert úgy tűnt, a kávé őt is épp annyira lelkesíti, mint engem, következésképpen azonnal meg kell inni valamelyik folyékony csodát.
- Ohh, fotós vagyok, szóval mondhatnám, hogy inkább fotózom a lökött turistákat, de ezt a részét nem szoktam túlzásba vinni, most például inkább a piaci forgatagot, az egész hangulatát próbáltam megragadni. És te? Illetve… hogy kerültél Seattlebe? – Nyilván nem kell válaszolnia, ha nem akar, erőszakoskodni nem fogok, egyszerűen csak érdekel, hogy élete virágában valaki miért cuccol el otthonról egy tök idegen helyre. Tippre munka okán, de ez sem biztos sosem. Inkább kérdezek, mert az viszont az, már ha kapok rá választ.
- Hú, van itt egy jó kis háztartási bolt, el is felejtettem, annyi, hogy nem halál minőségi darabok, inkább az elérhető kategória árban, ami persze mindig a tartósság rovására megy, de sürgősségi megoldásnak minden jobb, mint a semmi. – Magyarázom, és ha esetleg betérne, akkor mutatom a következő kis utcát, hogy arra forduljunk, és pár lépésen belül ott van az üzlet is. Ha mást nem, legalább azt mindenképpen tudja már, hogy hol keresse, így a kávé után is vissza tud jönni.

Tárgy: Re: Piac Hétf. Aug. 22, 2016 9:39 pm

Ahogy megnyugtat, hogy semmiképp sem vagyok egy marhával összetéveszthető elnevetem magam. Ebben a tekintetben tényleg hülyén hangzott az egész, de nem tudok mást mondani a helyzetemre. Hülyén érzem magam, mert nem szeretem, amikor nem vagyok a helyzet magaslatán.
-Köszi.- mosolygok hálásan, mikor megnyugtat a marhaságomat illetően, majd szolidan elregélem, mit is keresek konkrétan. Ahogy reméltem, ő máris felsorol nekem számos helyet, ami szóba kerülhet én pedig nem tudom kinek hálálkodjak odafent, amiért elém vetette a sors Gemmát. Szerintem, a lehető legjobb idegenvezetőt találtam meg, akit csak lehetett.
-Ahhoz képest, hogy használhatatlannak érzed magad, elég jól vág az eszed. Kávé nélkül az enyém ezt a káoszt okozza, amiben most vagyok.- mutatok körbe, jelezvén, hogy a kávéhiány okoz nálam eltévedést és egyéb finomságokat. Sajnos, ma már tényleg, csak úgy tudok létezni, ha a fekete nedűvel kezdem a napom.
-Ha akad, se szeretnélek olyan sokáig feltartani. A bolti ügyet majd elintézem én, ha már meg van az irány.- és valóban, a világért se szeretném feltartani és egyébként is sokkal jövök majd neki már csupán azért, ha mutat egy jó kávézót. Nem még a többi szívesség, hogy segít betájolni a dolgokat.
-Akkor fotósként tényleg nagyon jól ismerheted a várost. Biztosan olyan zugokról is tudsz, amiről sokan mások nem.- mert hát valljuk be egy fotós igen érdekes helyeket fel tud fedezni, miközben a tökéletes helyszínt keresi a tökéletes szögből. Na és persze, teljesen máshogy is látják a világot, mint egy közember, aki nem a fényképezőn át nézelődik. Felfigyelnek az apró szépségekre, a különleges pillanatokra és a fontos, üzenetet magukban hordozó eseményekre.
-Egyébként én meg zsaru vagyok, szóval a fotózáshoz nem sokat konyítok, ahogy a városhoz sem. Bostonból helyeztek át... vagyis én helyeztettem át magam. Kellett némi változás, új arcok, új helyek.- mosolyodok el a válaszomat ledarálva, amiről részletesebben nem is akarok beszámolni. Isten ments, hogy itt előadjam, hogy milyen szerencsétlen is voltam. Azért jöttem, hogy újra kezdjek és elfelejtsek minden rosszat, így nem is akarom felemlegetni. Mondjam azt, hogy özvegy zsaru vagyok? Mivel hangzik jobban? Semmivel. Max piszkosul sajnálni kezd Gemma és óvatoskodva fog innentől kezdve beszélgetni velem.
-Remek. Eszem ágában sincs több ezer dollárt elverni ilyen kacatokra. Tökéletesen megfelel az, ami legalább két alkalmat kibír a kezemben.- nevetem el magam, közben folyamatosan figyelem a jelzéseit, hogy merre is battyogjak beszélgetés közben. Így már igazából egész laza a közlekedés számomra, persze egyedül ez nagyon nem így lenne. Most se tudom hol vagyok, de nem is számít. Van egy "idegenvezető" mellettem, aki nem úgy tűnik, mintha el akarna csalni egy sötét sikátorba, hogy aztán megöljön.
-És melyik újságnál dolgozol? Vagy, csak szabadúszó vagy?- érdeklődök finoman, de eszemben sincs faggatózni vagy ilyesmi. Szimplán próbálok tovább haladni a fotózás szálon, ami egyébként mindig eléggé érdekelt, de közöm hozzá annyi, mint a belgyógyászathoz és azt hiszem, különösebb érzékem sincs hozzá.

Tárgy: Re: Piac Kedd Aug. 23, 2016 11:56 am

- Ohh, hát muszáj némi találékonyság, amíg nem jutok kávéhoz, különben oda sem találnék. Igaz, van otthon egy remek kis kávégépem, általában azzal indítom a napot, csak ma nem csörgött a vekkerem, vagy lenyomtam és fel se tűnt, viszont a reggeli forgatagot szerettem volna megörökíteni, úgyhogy a kávé kimaradt.- Valljuk be, határozottan nehezemre esik eltérni az eltervezett programjaimtól. Ha nincs semmi kifejezett elgondolásom, akkor teljesen spontán vagyok, ellenben, ha kitaláltam, hogy reggel a piacon fényképezek, akkor annak úgyis kell lennie, különben lőttek az aznapi hangulatomnak. Tudom, nem vagyok éppen egyszerű eset, de valljuk be, a legtöbben szintén nem azok. - Kár, hogy nincs még intravénás kávé, mi? – Milyen jó is lenne, ha egy kis tartályból folyamatosan csorogna belénk. Elég súlyos eset vagyok, hogy ilyesmi megfordul a fejemben. Vagy nekem is megártott a kimaradt kávé.
- Rendben, úgysem vagyok a háziasszonyok gyöngye, szóval épületen belül már nem lennék kisegítve velem. – Tipikus gyorskaján tengődő, éppen bekapok valamit, mikor eszembe jut egyed vagyok, az, hogy annyi ideig is nyugton üljek otthon, hogy összeüssek valami vacsorát, ki van zárva. Valahogy az ilyesmi mindig kikerül a perifériámból, s tekintettel arra, hogy se kutyám, se macskám, eltekintve maximum Rudolftól, a sarokban tanyázó póktól, értelmét sem látom magamra kotyvasztani. A főzés inkább a húgomhoz illik, de ki tudja, mi van szegénnyel, egyszerűen fogalmam sincs róla, miként segíthetnék rajta gyorsabban, de valaki tökéletes bizalmát élvezni nem két perc.
- Ez kétségkívül így van, másként is látom a világot, mint a legtöbben. – Nem azért, mert kifacsart nézetekkel rendelkeznék, egyszerűen tényleg mást keresek egy pillanatban, fotós szemmel figyelem, az értéket, a megragadnivalót, nem csak megyek vakon az orrom után, de én ebből élek, nem is tehetnék másként.
- Ahh, akkor neked aztán lesz mit bepótolnod zsaruként, hogy megismerd a várost. Nektek gondolom nem árt, bár, nem is biztos, hogy járőr vagy, de ha nem is az, akkor sem mindegy, hogy tudod mit merre kell keresni, vagy sem. – Huhú, vigyáznom kell, mit kotyogok el, mert hiába segíthetne ki a rendőrség, de nagyon félek, hogy túl későn jönnének rá bármire is, és addigra a húgom már halott lenne. Nem kockáztathatok. - Akkor mondhatni új életet kezdesz, nem lehet egyszerű, de nem is csodálom így, hogy nem ismered még a környéket. – Amennyiben jól végzi a munkáját, és mivel maximalista vagyok a sajátomat tekintve, szeretem azt hinni, hogy mások is így vannak a dologgal.
- Annyit mindegyik kibír, bár, lehet nagyot mondtam, emlékszem, egyszer nekem a húsklopfoló feje esett le, mikor megpróbáltam csirkét sütni. Az tök új volt, szóval van, ami nem bírja ki két alkalomig sem, elég gáz, ami azt illeti. – Ha nagyritkán vendégem akad, megpróbálok összehozni valamit, mert alapvetően szerencsétlen nem lennék a konyhában, meg úgy semmiben sem, csak éppen nincsen rá csak magamnak igényem. Egyszerűbb és gyorsabb rendelni.
- Nincs az az isten, hogy eladjam a lelkem bármelyik újságnak is. Szabadúszó vagyok, ennek megvan az az előnye, hogy néha még licitre is bocsájthatom egyes képeimet. – Ami engem illet, már-már hajlottam volna arra, hogy biztosra megyek, és nem házalok tovább a képeimmel, hanem leszerződöm a Seattle Timeshoz, Shane úgyis állandóan fűzi ezzel az agyamra, de ezzel kapcsolatosan is mások döntöttek helyettem. Igaz, talán könnyebb lenne a közelébe férkőznöm, hogyha neki dolgoznék, de túlságosan feltűnő lenne, hogy hirtelen meggondoltam magam.
- Hogy lettél rendőr? Volt valaki a családodban? Vagy túlbuzgott benned a segíteni akarás? Mindig érdekelt, mert rohadt kemény, és sokszor hálátlan meló lehet. Látod… ott van a következő sarkon a minden bizonnyal kedvenc kávézónk. – A komoly kérdésem vigyorba fúl, ahogy kikerekedik előttünk a Starbucks logója, istentelenül drága, de legalább épp annyira mennyei. Csak egy piros lámpát kell már jobbára kivárni, és mehetünk is. Zöld. Igen ám, de van valaki, aki kirobbanva mögülünk rántja le az eddig mellettünk várakozó, idős nénike válláról a táskáját, és rohan el, reményei szerint beleveszve a tömegbe, én elég lassan kapcsolok, túl közel történt hozzám az eset, máskülönben már régen a kezemben lenne a gépem. A néni jajgat, de hiába kiabál, senki nem állítja meg a pasast az út túloldalán…

Tárgy: Re: Piac Kedd Aug. 23, 2016 9:28 pm

Annál borzalmasabb reggelem még soha nem volt, mint amikor lemaradt a kávém. Vagy azért, mert elaludtam sikeresen és rohannom kellett vagy, mert eltököltem az időt -erről le is szoktam gyorsan. Mára már kész rituálé lett a reggeli kávézás, ami, ha lemarad, akkor mocskosul hisztis tudok lenni.
Bostonban ezért is volt jó, mert az őrsön minden nap volt egy-egy csapat, akik reggel mindenkinek hozták a kávét, így aztán a dupla adag mindig meg volt. Nem tudom, hogy itt szokás-e, de majd kiderül és, ha esetleg nem jutott még eszükbe ez a kollektív kávéhozós dolog, hát majd én bevezetem idővel náluk.
-Kávé nélkül rettenetesen kezdődik a nap. Rossz bevallani, de borzasztóan függök tőle én is.- húzom el picit a szám, mert egy zsaru esetében ez nem biztos, hogy jó, de nincs mit tenni. Mára már tényleg az éltető nedűmmé nőtte ki magát az a fekete lötty. Ez van.
-Ne is mond. Annyival könnyebb lenne az élet. Max a kávés tasakot kellene néha feltölteni és egész napra el lenne látva az ember. Isteni lenne.- vigyorgok, ahogy én is elkezdek ezzel a lökött ötlettel játszadozni, ami már nekem is eszembe jutott párszor. Akkor még arra se kellene külön időt szentelni. Akármikor megnyomna az ember egy gombot és már szét is áradna testében a finom kávé. Na jó, ez már beteges.
-Eddig én se voltam de úgy gondoltam, ha már új életet kezdek, akkor a konyhai tudásomat is tovább fejlesztem.- mennyivel könnyebb is volt az élet a férjemmel. Ő imádott főzni én pedig, csak a kukta szerepét töltöttem be, ami nekem tökéletes volt. A férjem is az volt, ami nagy szó, de imádtuk egymást. Rühellem is eléggé a magasságost, amiért elvette tőlem, de megpróbálok azzal a gondolattal élni, hogy biztos volt valami oka.
-Hát az én szemléletemnél tuti, hogy jóval másabb a tiéd. Én mindig a gyanús elemeket keresem, mint egy igazi zsaru, nem a szépségeket.- Sajnos, már manapság fel se figyelek az ilyen dolgokra, pedig jó lenne néha csak leülni és kikapcsolni egy padon ücsörögve, ahol boldog embereket leshetek. Egy zsaru agyát viszont leköti az a sok borzalom, amit lát és szinte képtelen már másra figyelni. Én legalábbis nem tudok vagy, csak nagyon nehezen sok koncentrálás után.
-Csak azt remélem, hogy kapok egy társat aki, ha nem is idevalósi, legalább pár éve itt él már, aztán nem lenne gond. Pár hét alatt kiismerem én majd magam, mert, ha valahol megfordulok egyszer, akkor megjegyzem az útvonalat bizonyos támpontok alapján, de most így ez a bele a lecsóba ötlet nem volt a legjobb. Csúnya lenne, ha szolgálatban is eltévednék...- nevetem el magam és elképzelem, milyen ciki lenne, ha riasztanának valahova, én meg visszaszólnék, hogy mindjárt megyek, csak eltévedtem. Azt hiszem, a fél őrs rajtam röhögne hetekig, amit meg is értenék. Szóval, össze kell kapni magam.
-Nem egyszerű, de igazából élvezem.- mosolyodok el, miközben végig gondolom, mennyivel szebbnek tűnik ez a hely, mint Boston az elmúlt pár hétben. Ott akárhova néztem, csak megrohantak az emlékek és folyamatosan rossz hangulatom volt emiatt. Itt mindenben az újat, az ismeretlent várom és minden valami jót, valami izgalmasat ígér.
-Az én kezemben az is csoda lesz, ha egy alkalmat kibír valami.- vigyorgok, s közben azon agyalok, mekkora mázlim van, hogy épp egy ilyen emberrel futottam össze, akivel ennyire egy húron pendülünk. Remélem, ha a kávézás után elkérem a számát esetleg, nem fogja azt gondolni, hogy leszbikus vagyok és nyomulok rá. Egyszerűen csak jó lenne, ha legalább egy ember lenne a városban -leginkább nő-, akivel néha kimozdulhatok. Ki tudja, milyen kollégáim lesznek?
-Na és nem gondoltál még arra, hogy saját kiállítást rendezz?- kérdezem érdeklődve, mert az olyan helyekre viszont szívesen el szoktam járni. Én legalábbis élvezem ezeket a kiállításokat, amiket nem valami ütődött művész készít, akinek két tinta paca és egy piros csík már művészet. A fotók vagy épp tájképek sokkal gyönyörűbbek és ellazítják az embert. Ilyesmi rám férne itt is.
-Bár, gondolom elég költséges az ilyesmi, de tudnál szerezni támogatókat, nem?- nem, mintha bele akarnék pofázni a dolgába -Isten ments-, csak érdeklődöm, hogy is néznek ki ezek a fotós dolgok, mert amúgy fogalmam sincs. Körülbelül annyit tudok róluk, amit a filmekben láttam, az meg nem sok.
-A nagyapám tengerészgyalogos volt. Azt hiszem ez is meghatározó volt a döntésemben, na meg van egy öcsém, akinek köszönhetően elég fiús lettem. A csajos dolgok valahogy nem érdekeltek már akkor sem. A srácokkal jobban el voltam. Fociztunk, bunkert építettünk... szóval, jobb volt.- vigyorodom el, miközben felelevenítem az emlékeket és közben eszembe is jut, hogy még nem jelentkeztem le Samnél. Szét fogja rúgni a hátsóm virtuálisan...
-Természetre is ilyen voltam mindig. Utáltam az igazságtalanságot és, ha nagyi eldugott előlünk valami finomságot, imádtam kinyomozni, merre lehet. Néha még direkt nyomokat is hagyott.- vonok vállat nevetve, mert másnak ez talán hülye dolognak tűnhet, de mi nagyon élveztük az öcsémmel. Játék volt az egész, de mára már véresen komoly, ha nyomokat követek. Nem gumicukor van az út végén, hanem egy gyilkos.
-Ó, végre. De jó is lesz már...- és itt elakad a szavam, mert az előttünk lévő néni táskáját lenyúlja egy pasas én pedig már megyek is a dolgomra. Azonnal sprintelni kezdek utána, amitől be is parázik és a biztonság kedvéért még figyelmeztetem is, hogy rendőr vagyok, tehát jobban jár, ha megáll. Ennek ellenére nem akar szót fogadni, így a végén muszáj vagyok rá vetni magam hátulról és leteperni, amint kellő távolságba érek, ami tekintve a jó kondimat furcsa lenne, ha nem sikerülne, majd -mivel a szolgálati fegyverem még nincs nálam- a telefonom kapom elő a táskámból és annak a sarkát nyomom a hátának, mintha fegyver lenne.
-Gemma! Megtennéd, hogy felhívod a kapitányságot? Küldjenek valakit a pasasért, aki szolgálatban van. Az is jó, ha csak tárcsázod, majd én beszélek velük.- szólok oda útitársamnak, ha idő közben utol ér, majd a táskát is vissza adom a néninek, ha már megjelenik, a pasi hátán pedig tovább térdelek. Nincs is szebb, mint szabad napon tolvajt fogni.

//Szólj, ha másképp képzelted xD Gondoltam, egy kis tolvajjal még elbírok Razz

//

Tárgy: Re: Piac Csüt. Szept. 01, 2016 1:00 pm

- Na én annyira új életet sosem tudnék kezdeni szerintem, hogy konyhatündérkedni próbáljak. – Ha ennek az egésznek vége, biztos, hogy lelépek innen a büdösségbe, és viszem magammal a húgomat is, aki meglehetősen nagy slamasztikában van még mindig, engem meg sürget az idő, és a francba is, fogalmam sincs, hogy mit kellene kezdenem az egész helyzettel. Ráadásul még az élet rendőröket is sodor az utamba, ami valahol rettenetes módon abszurd. Mintha csak azt akarná sugallni, hogy lépjek ezügyben, és majd megoldódik. Ha nem félnék túlzottan attól, hogy megölik, megtenném, de a húgom életéről van szó, nem kockáztathatok.
- A gyanús elemeket is észreveszem, volt már, hogy kaptam nyomravezetői díjat… – Jobban belegondolva, emiatt is lehetek bajban most, fotóztam már olyan meredek dolgokat, amikbe nem kellett volna belenyúlnom, de egyszerűen kell az adrenalin. Nos, most meg is kaptam, megnézhetem magam. - Ellenben totál megértelek, ez a munkád, nem csinálnád jól, ha nem ezekre a dolgokra figyelnél. – Nem tudhatom, miként végzi a feladatkörét, de sejtem, hogy ilyen téren alapos lehet, máskülönben nem így lesne a környezetére.
- Az okostelefonok világában ez sem olyan veszett fejsze nyele, lehet, hogy kicsit kínos a kollégák előtt telefont nyomkodni eleinte, de inkább az, minthogy eltévedj, azt szerintem sosem mosnád le magadról. – Újoncnak lenni tré, ezt igazából csak a józanész, meg a rendőrfilmek mondatják velem, de nem hiszem, hogy a valóságban másként volna. Szerencsére legalább nem zöldfülű, csak itt számít majd újnak, addig biztosan, amíg nem érkezik utána még valaki.
- Oké, kezdem azt hinni, hogy te vagy az elveszett főző ikertesóm, vagy valami ilyesmi. Jó, tudom, ilyen nincs, de amúgy tök poén. Pedig néha milyen jó lenne, ha valami isteni marhahúsos csodát össze tudnék hozni, már egy isteni salátának is örülnék, kár, hogy nem annyi az egész, hogy beledobom a hozzávalókat egy tálba, és egy másodperc múlva ott lesz a kész kaja. Ha nem lennének gyorskajáldák, házhoz is szállító éttermek, és konzervek, én tuti éhen halnék. – Ciki, nem ciki, de el nem tudom képzelni, hogyan éltek azok, akik maguk művelték a földet, termesztettek zöldséget, gyümölcsöt, sütötték maguknak a kis kenyerüket, úgy egyáltalán, mindent maguknak csináltak. Valószínűsíthető, hogy sikerült volna alkalmazkodnom, ha abban a világban növök fel, de nem így lett.
- Nem igazán, de egyébként nem hülye ötlet, csak ahhoz azért még több tökéletesen ellőtt kép kéne. Elég maximalista vagyok. – Ahhoz elég egy jó pillanatban elkapott kép, hogy címlapra kerüljön, de ahhoz nem, hogy kiállítás elé merjem tárni. Ahhoz tökéletesek kellenek, nem egy, nem kettő, egy egész teremnyi, bár kezdhetném kicsiben, vegyes kiállításokon. Átgondolom mindenképpen.
- Nem igazán a költségével van a bajom, arra előteremtem, ha egyszer a fejembe veszem, de a minőségből nem adok lejjebb. Idővel eljön majd ennek is az ideje szerintem. – Még csak nem is olyam fényképész vagyok, aki elmegy esküvőkre, és abból él, után dolgozni sem szoktam a képeimet, nem azért, mert nem tudnám megcsinálni, hanem mert az csalás, és a hozzáértő szem észreveszi az ilyesmit. Lehetne egy kis stúdióm, de én ehhez túl mobil vagyok, sosem vagyok képes megülni a fenekemen, és a szabad tereket, a természetes fényeket sokkal inkább díjazom.
- Én sem voltam túlságosan csajos csaj sosem, bár, tudom, mitől döglik a légy, ha úgy van, de általában nem kell fegyverként használnom a saját nememet. – Olykor előfordul, de ezt egy nő szerintem megérti, és hazudik az, aki sosem vett még szebb harisnyát, hogy a lábaira felhívja a figyelmet, vagy éppen sosem tette ki a cickókat bármi okán, amiért szükségét érezte. Különösen kényes ilyen szempontból a jelenlegi helyzetem, mert jelenleg nem maradt más eszközöm arra, hogy még közelebb kerüljek Shanehez.
- De jó fej a nagyid. – Vigyorognom kell a sztorira, nekem egy totálisan csajos csaj húgom van, szóval az ilyesmi sosem szerepelt a repertoárban, de most hogy hallom, egészen sajnálom. Én még babázgattam vele, néha a fiúk megengedték, hogy velük focizzak, mert elég jó voltam, de egyébként nem lógtam velük.
A kellemes beszélgetést a tolvajlási kísérlet szakítja félbe, nem igazán lep meg, hogy Norah azonnal cselekszik, miért is ne tenné, ez a dolga, vagyok, elvileg még nem nagyon, mert nem jelentkezett még be, gondolom én, de mégiscsak zsaru, a vérében van, nem engedhet el egy ilyen alakot. Én jobbára csak pislogok, és csak az ijedt nénit kísérem át a zebrán, nehogy szívrohamot kapjon itt nekem, mert az rettenetesen kínos tudna lenni. Mire odaérünk, Norah már kézben tartja a helyzetet.
- Persze. – Még szerencse, hogy amúgy szoktam velük csacsogni, szóval el van mentve a kapitányság száma. Már ki is csörög, így közelebb baktatok, totál véletlenül rajta felejtve a lábam a pasas földön heverő tenyerén. Én ugyan nem fogok lehetőséget adni arra neki, hogy kirántsa alólam a lábam elmebajában, amivel megzavarhatná a nyomozót is. Közben már odatartom Norah füléhez a telefont, elvégre, ezt mégiscsak jobb, ha ő intézi, mert jobban képben van az egész helyzetet, eljárást, mindenfélét illetően, mint én.
- Gondolom, most akkor megvárjuk, míg idejönnek érte. – Állapítom meg, ha lezsírozta a dolgot, ez pusztán annyiból rossz hír, hogy egy köpésre vagyunk a Starbuckstól, és mégsem mehetünk be. Szörnyű… Mindenesetre nem fogom cserben hagyni friss ismerősömet, várok vele, ha már szóban forgott az a kávé, egyébként is innék, és nem akarom, hogy egyedül várakozzon a járőrre.