Nappali (Bum(mer))

- Így is elbasztál már 24 évet az életedből, ezt a húsz percet legalább rám foghatod. – röhögöm képen, nekem aztán ne nyávogjon, mer kiütöm még pár órára, hogy végiggondolhassa a dolgot. Különben meg örülhetne az inszomniás feje, hogy hozzásegítem az alváshoz.
- Ha te mondod. – nekem aztán mindegy, mi a faszomat csinál a kidekorált pofijával, nem nagyon tartok a kis rajongóitól, meg ezek szerint amúgy is élvezik, ha vérben úszik a buzeráns patkányképe. Részemről elengedem a dolgot.
Megszoktam már annyira a tetves kamerákat, hogy cseppet se érdekeljen, ha a képembe nyomják, inkább az előadásra koncentrálok, ami persze magába szippantja a gyökér fejemet, és perceken belül elfelejtem, hol a picsában vagyok, és mire kéne figyelmem. Faszom mindegy, az ilyen balhék is lemennek pár nap alatt, addig mindenki a pofámon élvezkedik, aztán meg elfelejtik a picsába. Akkor meg minek törjem magam, inkább kieresztem, ami bennem van. Gondolom, emiatt végzem a szájában két sor után, de nem fogok magyarázkodni érte. Inkább ordítok tovább, elégedetten vigyorogva, mer ezt a számot még ez a gyökér is ismeri, meg amúgy is kurvára illik ránk.
A futás mondjuk megárt kissé, lehet kevesebbet kéne dohányozni… meg a faszom. Épp eleget futkározom én a színpadon is, csak gecire nem egyszerre, szóval egyszerűen hosszú távra gyúrtam. Nem t’om, mi a faszomat keres a pofámon, mer úgy vizslatja, mintha mindjárt előugrana az orromból egy újabb piercing, de aztán belemegy az ajánlatba, sz’al nem gondolkodom feleslegesen, és kidőlök a picsába, hogy a földön röhögjek tovább.
- Ez kibaszott jól esett. – nyögöm ki, amikor végre már végig bírok mondani egy baszott mondatot, és leküzdöm magamban a kényszert, hogy kirúgjam alóla a bokáját. Már amúgy is szétbasztam, úgyhogy most kihagyhatom a basztatást.
- Azé remélem Jim nem otthon bassza a rezet, mer a következő, amit szétbasz, az a fejem lesz. – röhögök fel, mer’ vannak elképzeléseim róla, hogy meddig fog tartani, mire ez a videó kikerül a netre. Nézzük a jó oldalát, legalább bármikor visszanézhetem ezt a faszságot, a patkány meg megnézheti, milyen kívülről, ahogy a képébe mászok. Mindenki nyer. A’sszem.
- Na húzzunk a brébe. – tápászkodom fel, gyanítom, most neki is a nikotin jön, és ha nem csalódom, akkor lenyúlok még egy csikket a lejmolt dobozból, a tüzet meg intézem magamnak. Fasza, a beton totál lehűtötte a képem, oszt most idefagyok a gecibe. Elkapom a csuklóját, és megnézem a tenyerét, de ahogy emlékeztem, megint baszott jófej voltam.
- Látod, tudom én, mi a faszt kell kímélni. – vigyorgok, bár amúgy kurvára csak mázlija volt, mer a végére már kurvára nem gondolkodtam, hova ütök meg hova nem, csak átadtam magam az őrületnek. Azé van bennem némi tisztelet, hogy nem húzta be fülét-farkát, hanem rendesen szétbaszatta magát, mielőtt elküldött volna a picsába.
- Amúgy… hol a faszomban vagyunk? És merre van a belváros? – röhögök fel, mer azon kívül, hogy az ellentétes irányba, fingom sincs, merre futottam. Az irányérzékem nagyjából egyenlő a nullával, a boksz termet is csak azért találtam meg, mer csak egyenesen kellett menni, bár esküszöm, az a két méternyi sikátoros kerülő majdnem bezavart a képbe. Többek között ezért nem érkezem időben sehova, ja meg mert a számolással is némileg rosszban vagyok.
Azért ha kisegít némileg, az ezerszer járt utcákból már viszonylag könnyen hazatalálok, és szerencsémre még a baszott kulcs is benne van a zsebemben, hogy pár fölösleges kört megspórolunk, ahogy berúgom az ajtót. Talán miattam, talán nem, de egy kibaszott lélek sincs a Bummerben, szóval lazán dobom le a cipőm, és lépek rá a várva várt padlófűtésre, sőt, még el is dobom magam, hogy belefetrengjek. Egyébként első látásra egész takaros lehet a lakás, a szokott kuplerájt leszámítva, mert mindenhol dalszövegek, hangszerek, kották, meg ruhadarabok vannak szétszórva, ráadásul a legtöbbet ott is kell hagyni, mer’ máshol nem jön az ihlet, mint azon a ponton, ahol otthagytam a picsába. A használt gumi felett mondjuk nem ezé lépek át, ezt valami buzeráns köcsög nem takarította el maga után, dehogy én nem fogom, az hétszentség.
- Ez egy kibaszott mennyország. – röhögök a patkányra, aztán a „konyha” felé mutatok, ami nagyjából két pult, meg egy baszott hűtő, tele piával, és romlott kajával. Az edények viszont viszonylag össze vannak pakolva, sz’al Jim valszeg dühében mosogatott. Kurva vicces, mikor ezt csinálja. – Szolgáld ki magad. Rendelünk pizzát?
A faszos csokoládé zabálásától már rohadtul megéheztem, úgyhogy mire visszaér, feltolom magam a kanapéra, és az asztalon turkálok a pizzázó szórólapját keresve a többi kajálda közt. Teli van megjelölésekkel, a kézírásból meg nagyjából fel lehet ismerni, hogy ki tartja szarnak, vagy épp kurvajónak. Na igen, az a szar a bandában, hogy kurvára nem egyezik az ízlésünk, mindig húsz kiló kaját rendelünk, aztán a maradék a hűtőben baszódik meg, mer’ nincs gusztusunk egymás szarjához.
- Gomba jöhet? – ez az ízlés detektorom, mert én kibaszottul utálom, ha erre igent mond, akkor max hozzávágom a lapot, azt választ magának valamit.

- Látom, hogy jár a pofád, csak épp telibeszarom, mi jön ki rajta - vigyorgok, me' menjen má' a faszomba. Egyébként igaza van. Lassan be kéne mutatnom őt a bratyómnak, szerintem kurván megértenék egymást; abban a tekintetben mindenképp, hogy a hétköznapjaim másról sem szólnak, csak a redva jövőm elkúrásáról, a hétvégéket meg inkább hagyjuk. De úgyse cenzúrázom, ezé' esélyesen majd azt is végig fogja mozizni, ahogy egy éppen aktuális és trendi rocksztárral smárolok a baszott utca közepén, míg kiordítjuk magunkból a felgyűlt feszkót. Nem túl meglepő, hogy Eli is olyan természetességgel veszi a kamerákat, ahogy én, meg kb. annyira szarja is le. Rühellem, amikor a kúrópartnerem szívja a fogát ezeken a buziságokon. Ha mindenki erre veri, hát mindenki erre veri, bazdmeg. Mi a fasznak mentél bele, ha ég a buzi képed miatta később? Gyökerek.
Esélyesen az egyik geci besúgó is ezen a véleményen lehetett, amikor ránk hívta a zsernyákokat, de már bottal üthetik a nyomunk, ahogy lesprintelünk két utcán, majd beesünk egy beugrón, ami az itt lakók dohányzó gangja lehet, elnézve a földre taposott csikkeket. Ettől elindul bennem az inger, és muszáj előhúznom a pakkot, hogy a számba nyomjak egy szállal. Mielőtt leállna vernyogni kap ő is egyet, ahogy rádobom a mellkasára, aztán majd a kecóján lehúzom, ha má' ilyen lelkesen felhív magához. Én meg ugye nem vagyok semmi jónak az elrontója.
- Jim a menedzsered? - kérdezek vissza kicsivel később, míg felbámulok a bárányfelhős égboltra. Megint kezdem érezni a szaros bordáimat, ezért felgyűrve a felsőm tapogatom végig, bár kétlem, hogy bármit is sikerült volna eltörnie, me' akkor nem futok le egy maratont, meg rúgok telibe szemeteszsákokat. Törtem már el, szóval vágom, milyen. - Ja, még úgyis átfésülik a terepet a zsaruk, hogy lenyugodjon a picsába az a nyugger, aki kihívta őket - vonok vállat, me' az se érdekel, ha megtalálnak, bár most több kedvem lenne elbaszódni egy kanapén, mint a rács mögött csövezni.
Mikor elkapja a kezem meglepetten vonom fel a szemöldököm, aztán később esik le, azt nézi, eltörte-e az ujjam, vagy pöcsöm tudja. - A végére azé' a faszomat se kímélted volna - dobok egy tízpontos fintort, de aztán egyből el is röhögöm a dolgot. Végül is, azt is ő bánta volna jobban.
- Há' - túrok a hajamba, körbenézek, de én se ismerhetek minden pöcsöm kis utcát, ezért előveszem a futás közben farzsebembe baszott mobilom, majd izzítom rajta a Google Maps-t. Mivel a GPS koordinátáim /24 nyomatja, így viszonylag hamar vázolja az utat a belváros felé, onnan meg csak hazatalál. - Elég fos irányérzéked lehet, gec' - nevetek, de tetszik a dolog, me' lényegében hála nekem keveredünk ki a külvárosból, hogy aztán beinvitáljon a kérójukba. - Ne bassz, hogy padlófűtésetek van - emelem fel undorodva a lábam, miután lerúgtam magamról a csukám. Aztán arcon basz a meleg és elkezdem rángatni a rövid ujjúm, mert ez bazdmeg elviselhetetlen. - Mi ez, baszod, egy szauna?! - sóhajtozom, meg közben azért végigmérem az előttem kibontakozó kuplerájt. Ettől azé' otthonosabban kezdem el magam érezni, mert a patinás renddel sose tudtam mit kezdeni. De azért ez a redva meleg, geci... inkább le is veszem a felsőmet, egyrészt mert úszik az alvadt vérben, másrészt meg itt máshogy nem lehet kibírni.
- Mondd, hogy van benne hűtött red bull - hunyorgok, majd besétálok utána és jól megbámulom a kipakolt lemezborítókat. - Led Zeppelin, mi? - Őket is csak azé' ismerem, me' egyszer szarrá hallgattam az albumuk és Adam később megjegyezte, hogy legalább nem minden téren szar az ízlésem. Inkább elsétálok a hűtőig és legnagyobb örömömre van benne lónyál, ezé' kiveszem és a pöcköt pattintva iszom meg a felét, hogy hűtsem a testem. - Ja - bólintok rá, mert kezdek éhen baszódni. Az a Reese's nem volt túl nagy világmegváltás. Kellett volna belőle még két rekesszel. Ledobom magam mellé a kanapéra és bámulom, ahogy bénázik a szórólapokkal, míg a lábam valami szaros ütemet dobol a szőnyegükre.
- Mindent megeszem, még azt is, ami szar - vágom rá, mert tényleg. Sokszor a pizzára is fagyit borítok, vagy beleforgatom a mac'n'cheese-be. Braddie rendszeresen be szokott hányni tőle, de ez van. Mondjuk nem egyszer volt már gyomorrontásom, és talán ezért nem kapok agyfaszt, ha okádni kell. Elég rendszeresen űzöm a sportot, na. Viszont könnyű dolga van velem, mert ha nagyon muszáj, rá se nézve bökök az egyikre, csak hús legyen rajta, meg kurvasok köret, aztán kiszúrom magam az egyik üvegben és baszod, rosszabb bőrben vagyok, mint a faszom képen.
- Lemosom magamról ezt a mocskot - állok fel, majd elindulok arra, amerre szerintem a fürdő lehet. Nagyon nem tévedek el, de hát elég határozottan tudok a rossz irányba is lefordulni, és a végén mégis mindig célba érek. Ez most is valahogy így lesz, mert már a fürdőben is állok egy szál pöcsben. Megvan az a jó szokásom, hogy egy laza öklözéstől is úgy nézek ki, mintha kalapáccsal csapkodtak volna, ezé' már most kék, lila és zöld árnyalatokban pompázik a mellkasom, meg a combjaim. Az orrom helyett viszont kivételesen csak a szám repedt fel, de az két helyen, míg az államon egy randa csíkban vörös karcolás fut végig. Megmosom a pofám hideg vízzel, majd elseprem hajam a szememből, megtapogatva a bal szemem alatt futó zúzódást. Ezek holnapra csak még frankóbban fognak kinézni, így kár is beléjük a borogatás, inkább beállok a zuhanyrózsa alá és nyúlva az egyik tusfürdőjét sikálom le magamról az izzadtságot, meg a nyálba ragadt vért. Mivel kurván ráérek, a hajamból is kisikálom a mocskot, aztán számba gyűjtve némi vizet köpöm ki. Onnan homlokom a hideg csempével találkozik és legszívesebben hozzábasznám magam, annyira józanító. Amúgy frankón van kádjuk is, de most nincs kedvem belefulladni, meg épp elég, hogy a plafonból ömlik fejemre az áldás. Végül marad az öltözés, meg a csapzottan vizes haj.
- Na, és mit akarsz csinálni kajálás közben? - mert a seggemen úgyse ülök el, kivéve, ha filmezünk, festek, be vagyok állva, vagy részegen fetrengem. Lehet választani.

- Jim? Nem. – nevetek fel, a gondolat azért eléggé kifordított. Mindig elfelejtem, hogy nem vágja a bandámat, bár jobb, mintha csak engem ismerne, de a tagokról fingja se lenne. Azt rühellem. – Jim a dobosom. A menedzserünk egy bögyös, harmincas nőci.
Vágok fel, na nem mintha ez lenne az egyetlen előnye, mert elég keménykezű is, de majd egyszer bemutatom, ha úgy van, most mit részletezzem. Felvonom a szemöldököm, ahogy felhúzza a felsőjét, és végigtapogatja a bordáit, de azért közben kiélvezem a látványt. Nem volt időm rá, miközben a ringben simogattam őket…
- Nyugi, még megvannak. – nevetek fel halkan, de már a nikotint szopom, tekintve, hogy magától is eszébe jutott, hogy megdobjon vele. Nem t’om, mi a faszt hitt, mér kapom el a csuklóját, de nem tervezek kézen fogva mászkálni vele, épp elég kamera vette már, ahogy a szájába mászom, nem fogom még tetőzni a dolgot. Bár a keze melege azért jólesne.
- Farkon csak azt baszom, akit rühellek. – nevetek fel, ez még nagyjából így is van, mer a célzás már külön erőfeszítést igényel.
Innen mondjuk szó szerint fingom sincs, merre tovább, de kisegít a patkány, pontosabban a GPS, szóval röviden túllépünk a problémán.
- Mindenben én se lehetek jó. – röhögök, mer kicsit sem szégyellem a dolgot, bár azért ő se sokkal jobb, az apple menti meg mindkettőnk seggét, sz’al a helyébe nem élvezném túlzottan a megmentő szerepét. Azt má’ nem kell tudnia, hogy a térképek csak összezavarnak, és magamtól még a GPSt bámulva is a másik irányba indulnék… nem tehetek róla, felülnézetből gecire ugyanúgy fest az egész.
Lényeg a lényeg, végül csak elbaszódom a padlófűtésen, az irritált képét bámulva még egy röhögést is elnyomok. Ja, imádom a meleget, már rég a kandalló előtt fetrengenék, ha begyújtották volna. Télen elég egyértelműen ott van eldobálva minden holmim, elég röhejesen fest, de kurvára élvezem, szóval leszarom.
- Szopjá’ má’ le, tök jó idő van. – röhögök, miközben végignézem, ahogy strippel, bár addig azért nem megy el, míg vártam. Lehet, hogy feljebb kéne nyomni a fűtést… én még pulcsiban is tök jól elvagyok.
- Faszom tudja. – nyögöm, miközben feltolom magam a kanapéra, és törökülésben bugyolálom magam egy paplanba, mielőtt hátradőlnék. Ez a finom melegség baszott jólesik a nyirkos geci beton után, már csak valami finoman torokmaró pia kéne, és a kényelem is megvan.
- Többek közt. – bólintok, most meglepődhetnék, hogy tud olvasni, ahogy a fal mellett időzik, bár eltartana egy darabig, ha az egészen végig akarna menni, és akkor még a szobámat borító plakáttengert nem is látta. Mondjuk, van egy olyan érzésem, hogy nemsoká úgy is fogja.
A pizzára rábólint, szóval a takaróval együtt dőlök előre, és túrok a szórólap tengerbe, míg meg nem találom, amit akarok. A végén mindig olyan kajáldákból rendelünk, aminek a nevében van valami ember van, mint a Johhny pizzázója, meg Padrino, meg ilyen tököm. Egyszerűbb megjegyezni.
- Fasza, akkor megrendelem a városnevűeket. – röhögök fel, mer a fél étlap olyanokból áll, mint Seattle, New York, Manhattan, és mire a telefonban is végigmondom a rendelést, már ott tartok, hogy lassan a térképet is olvashatnám, geci. Egyébként faszom se tudja, mi van ezeken, de hát csak lesz valami, amit én is megeszek.
Ahogy feláll tisztálkodni, lazán intek egyet, aztán kidőlök a helyére, és belefúrom a képem egy párnába. Nagyjából ezt szoktam csinálni, ha egyedül maradok otthon, akármilyen kiábrándító is, egyszerűen alszom a picsába. A turnékat követően amúgy is lófasz vagyok még hetekig, a rövid szundik valamennyire kiegyensúlyoznak.
- Feldugni valamit a seggedbe… - morgom, mer már tökre félálomban voltam, elbaszhatott volna még pár órát a fürdőben, elég fullos ahhoz, hogy akármelyik faszt lekösse. Már kurvára mindegy, úgyhogy hagyok neki helyet, ahová lebaszódhat, aztán az ölébe fekszem vissza, mer’ geci álmos v’ok.
- Eszünk, mi a faszt csinálnánk. -  röhögök fel halkan, aztán megvonom a vállam, és előhalászom a távirányítót valamelyik párna alól. – Nesze, foglald el magad valamivel.
Még faszos youtube is van a TVn, tőlem akár a mi videónkat is megnézheti, mer már hétszentség, hogy feltöltötte valami faszszopó, hogy aztán szarrá keresse magát a nézettséggel. Azért még így hunyorogva is egész vonzó a nedves képe, szóval, míg keresgél, feljebb helyezkedem az ölében, és ezúttal én nyomok egy csókot az ajkaira. Nagyon felizgatni nem akarom, mer’ a végén még arra jön meg a pizzás, hogy ez már a seggem tágítja.

- Jó neked - húzom el a szám, aztán belegondolok az enyémbe és még a maradék életkedvem is elmegy. Na, nem azé', mert Adam a maga módján elég elviselhető, amikor nem a kurva vízszámlámat lesi, meg a takarékosságról pofázik, de attól még elég lelombozó tud lenni csak úgy, alapjáraton. Viszont a dolgát frankón végzi, szóval nem baszkolódom fölöslegesen a bónáival, de azé' bassza meg. Meg ez a geci is ott a betonon, elnézve azt a pár gyomrost, amit leosztott mák, hogy nem roppantotta meg a bordám, de úgy tűnik, minden a helyén van. Má' amennyire én értek hozzá.
- Ha nem szednek le rólam azok a buzik, akkor má' a tüdőmben pogóznának - röhögök, mintha olyan kurva vicces lenne, de nekem mondjuk tetszik. Az már annyira nem, hogy legalább annyit szív, mint én, és sajna nem a pöcsömet, hanem a lejmolt bagómat szlopálja. Ha így folytatjuk, nem marad az út végére. Azt mondjuk még mindig nem értem, minek csekkolja a kezeimet, elvégre általában leszarják, mi lesz egy-egy menet vége. Még annak ellenére is, hogy előtte két órával nagyban baszunk; általában.
Nem rántom el reflexből, de azért felvonom a szemöldököm, majd megvonom a vállam.
- Akkor asszem örülök, hogy nem rühellsz, te retek - rántom fel a gatyám, megszokásból. Már baszod tényleg vennem kéne egy noteszt, amibe beleírom azokat a szarokat, amiket pótolni kéne. Mint mondjuk az öv, meg a cap, meg a pöcsöm tudja. - Ettől leszel emberibb, nem? - lesek fel rá, miközben félig-meddig a térképet csekkolom és belövöm az irányt. Egyébként meg a melójára célzok, meg arra a sok gyökérre, aki vakon megbaszatná magát vele, me' csini a pofija és tekeri a seggét a színpadon. Egyébként csak félig érzem át a problémát, mivel én élek-halok a figyelemért. De máshogy nem megy, ha az ember /24 pörög és képtelen baszod leállni. Kellenek az impulzusok. Az összes, bármilyen és azonnal! Igaz, a meleget mondjuk kurvásul kihagyhatnánk a képből, ez a gyökér meg fetreng benne. Hát, baszod, itt se fogok sokat lógni, az már gecibiztos.
- Hogy ebbe nem dögöltök bele... - morgom az orrom alatt, amikor már megszabadulok a felsőmtől és hüledezve nézem, ahogy a vastag pulcsimban még belemászik a takaróba, bazdmeg! - Mi vagy te gec', egy cibetmacska?! - kerekedik el a szemem, komolyan nem vágom, hogyan nem fullad bele. Inkább elfordulok, hogy oda se kelljen néznem, és a nyomoromon némiképp a red bull segít, aztán ennyiben ki is fújt a téma, mert nyilván vissza kell galoppoznom, de olyan szorosan ülök a karfához, hogy még véletlenül se érjen hozzám a takarós hernyója, különben megbasz ez a leprameleg.
- Nekem nyóc' - törlöm le a homlokom, kezd agyamra menni a hőhullám, banyek. Meg mondjuk elég mocskos is vagyok, szóval ez legalább jó kifogás arra, hogy magamra öntsek vagy hatvan liter hideg vizet. A fürdő elég fullos, de azé' nem baszom itt a rezet a végtelenségig, és különben is kezdek már kajás lenni, szóval visszasétálok, majd megint benyomom magam a sarokba, mire ez a geci rámászik az ölemre. A redva hernyóját, frankón iderohadok. - Valami hideget dugj fel, ha lehet... - nyögöm, és már a kezemmel lejjebb is tolom, de a mozdulat megakad, mert a meleg kihozza belőlem az eddig tompuló fájdalmakat.
Nem nézek ki szépen, na, meg a látványt nem kárpótolja az érzéketlenség.
- Azt hittem, rocksztár vagy, köcsög - röhögök fel, mit vág itt le nekem, de egyből meg is ragadom a távirányítót, mert ha nem kötöm le magam valamivel, akkor kiakadok. Már a csatornák között váltogat, mikor feltűnik, hogy közelebb húzódik, aztán rányomakszik a számra, amitől hangosan felszisszenek, mert nem készülök fel rá. Mondjuk, annyira nem érdekel ez a redva seb, hogy ne tartsam meg a képét a kezemmel, majd hajoljak bele egy újabb csókba. Nem fogom megbaszni, mert ha csak belegondolok abba, hogy igénybe vegyem az izmaimat már bekönnyezem, de azé' elejtem a távirányítót, majd balommal a felsője alá csúszom, hogy végigtáncoljak az ujjaimmal a mellkasán. - Ne parázz, nem támadlak le - szisszenek fel megint, ahogy helyezkedem, me' még mindig jobban jövök ki a helyzetből, ha nem az ölembe nyomja a kecó létező összes gecivastag takaróját, hanem mondjuk valahogy bemászom mellé vízszintesben, és a könyökömre támaszkodva fújom ki a haját a pofájából.
- Kurván ne takarj be, mert megbaszlak - rúgom kijjebb ezt a szart, de még így is fáj mindenem, ahogy visszahajolok az arcába és ráharapok a szájára. Köcsög. - Ne szunyálj be, míg nincs itt a kaja, mert elunom az életem. Inkább szórakoztass, ha má' felhívtál, gec'.

- Az megeshet. – röhögök fel, mert tulajdonképp kurvára igaza van, magamtól nem bírok leállni. Épp ezért elég szerencsétlen, mikor utcai bunyóba keveredem, mer’ nem mindig akad, aki lerángatna a szararcúakról.
Részemről leszarom, mit össze nem csodálkozik azon, hogy érdeklődést mutatok a baszott csuklója iránt. Mégiscsak szükségem lesz még arra a szarra, több szempontból is… mondjuk a képére is, vagy én vittem túlzásba, vagy csak színesedésre hajlamos a pofája.
- Az má 8 napon túl gyógyuló lett volna. – megint felkúszik az a beteg vigyor a pofámra, ahogy belegondolok, hogyan verem szét sorra az embereket, akiknek rühellem a képét, csak hát nem sok kedvem van a sitten tölteni a hátra maradt éveimet. Valahogy má’ csak kibírom.
- Mi a faszomért ne lennék emberi? – vigyorodom el, de azért bóknak veszem a maga nevében. Kétlem, hogy pont ő lenne az, aki maga alá fos attól, hogy a csapból is én folyok, meg amúgy sincs így. Egy bizonyos körben, max. Némileg széles körben.
- Az meg mi a faszom? – röhögöm ki, azért humoros, hogy a hőmérséklet ennyire felbassza, de hát ilyen téren a’sszem kurvára nem egyezik az ízlésünk, mer’ én meg szétfagytam a kérójában, amíg rendesen seggbe nem rakott… - Ne hisztizzél, inkább kapcsold le a belső fűtést, te homár.
Muszáj röhögnöm, ahogy a sarokba húzódik, meg a homlokáról törölgeti az izzadtságot, ez már eskü szórakozik velem. Ilyen nincs. Inkább a párnába fordítom a maradék energiám, azaz a nagy büdös semmit, de hát arra sem hagy sok időt, és csodák csodája, megint az ölében végzem. Kezdek gusztustalanná válni.
- Mér, sz’ted a rocksztárok nem alszanak, vagy mi a faszom? – röhögök fel, azért elég keményen tolja a sötétet, még a végén elhiszem, hogy ekkora barom. Belevigyorgok a csókba, ahogy felszisszen, na igen, így alvadt vér nélkül elég szépen kirajzolódnak az ütéseim nyomai. A’sszem a képe még nem szokott hozzá, hogy agyon verjék, mer elég csúfosan fest. Azért értékelem, hogy nem áll neki nyavajogni, hanem inkább az ajkaimra koncentrál… na meg a mellkasomra.
- Baszki. – röhögök fel, ahogy hideg keze a bőrömet éri, na erre meg én nem készültem fel, de most kivételesen nem fázom, ezért eltekintek a dologtól, na meg a világért se szeretném megzavarni…
Ahogy ismételten megragad, visszajön pár emlék, úgyhogy jól jön a megnyugtatás, mer előbb mindig a gyomrom jön, és csak aztán a farkam. A fekvő pozíciótól mondjuk megint elálmosodom kissé, de elvigyorodom, ahogy kifújja a képembe lógó tincseket.
- Ez kissé ellentmondásos. – nevetek fel halkan, de nem áll szándékomban megmozdulni, úgyhogy ilyesmitől nem nagyon kell tartania. Azért élvezem, hogy ezúttal neki vannak fájdalmai, és nem nekem, már ameddig tart ez az állapot, mert valahogy imádnivaló, ahogy az ajkaimra harap.
- Hol a faszomba érzed magad? Azért hívom az embereket, hogy ők szórakoztassanak, baszki. – önelégülten vigyorgok a képébe, nem mintha még nekem kéne kiszolgálnom bárkit is ahhoz, hogy fel méltóztassa tolni a pofáját. Persze azért néha tehetek kivételt… úgyhogy beletúrok a hajába, és közelebb vonom még egy geci álmos csókra.
- Mi a faszt vársz, mesedélutánt? – azért kissé éhesen pillantok az ajkaira, ahogy elválik tőlem, de végül a TVre fordítom a tekintetem, ami valami idióta rajzfilmen állt meg. Faszom.
- Amúgy mi a faszomtól pörögsz állandóan? Hiperaktív vagy, vagy mi a gecim?
Igazából rühellem az embereket, akik nem bírnak lazítani, de van valami megkapó a mozgásmániájában... már amíg engem kihagy belőle.
- Letolhatsz pár fekvőt, ha nagyon nem bírsz a véreddel.

- Ja, az nálam nem játszik - ugyanis, nem bírok hetekig a kórházban fetrengeni, mint egy tetű. Akkor már dögöljek bele, vagy küldjenek belém altatót minden redva nap. Ha nem vagyok az agyamnál, jobban megy a 'pihenés', meg a 'gyógyulás', lolz. A vigyora viszont nem kerüli el a figyelmem, de ha nem szúrja közbe akkor is levágós, mire gerjed. Mondjuk az nem lenne túl jó üzlet, ha minden héten agyon akarna verni, mert valamiből élnem kell, és néha fotózáshoz is elhív pár buzi, akiknek tervezek ezt-azt. Legtöbbször valami szirszar mintát.
- Met'tomén - vonom meg a vállam, mert ezt a szöveget nyomatják telibe, nem? Megmutatni a valós arcodat, meg a faszom tudja. Ő béna tájékozásból, én meg verekedni nem tudok, mégse érdekel senkit, ha telibe kapja a félpucér seggünket, meg azt a sok szemetet, amit eléjük kúrunk. Felszínes egy szar az egész, de pont ezt szeretem benne. Nem kell komolyan venni, oszt' cső.
- Egy szarom emlős, ami úgy szlopálja a meleget, mint a te buzi fejed. - Még mindig nehéz elhinni, hogy ebben a forróságban képes élni, egyáltalán dolgozni, de hát ő tudja. Így már legalább értem, miért akart befagyni nálam a pöcse, míg helyre nem raktam. - Inkább kapcsold le te az ittenit, mert ez má' komolyan beteges - nyomom oda magam a karfához, még véletlen se érjen hozzám, különben elégek. Jobb is, hogy elhúzom a pöcsöm a fürdőbe, mert a hideg víz ad némi erőt a túléléshez; illetve adna, ha ez a gyökér nem nyomulna ezerrel az ölembe. Állítom, direkt csinálja, hogy idedögöljek a szőnyegére. - Nem sok rocksztárral keféltem eddig, de elég végignéznem rajtad - meredek a hernyóba csavart testén, meg ahogy az ölemet használja kispárnának és úgy kuckol, mint valami kis lófaszka; beszarás. - Nagyon trú - röhögök, aztán meg szívom a fogam, mert a szája belekoccan a sebeimbe. A kis geci persze élvezi nézni, ahogy szenvedek, de ez most nem izgat, ha már így a pofámba mászott, akkor egy laza csóknál többet is elém rakhatna. Be is nyúlok a felsője alá, na, nem mintha ennél többre futná jelen állapotomban, de azé' jó nézni, ahogy szétrázza a hideg. - Kékvérű vagyok, nem tudtad? - nevetek a nyomorán, de azért nem húzom ki a kezem.
Ilyen szarságokkal legalább el lehet tölteni az időt, nem úgy, mint a szunyálással, aminek a határán áll. Ez kellően felbaszhatna ahhoz, hogy megküldjem hátulról, de sokáig úgyse jutnék az akcióval, mert már az egyenesbe vergődés is épp elég megterhelő a hasfalamnak.
- Ja, maga vagyok az ambivalencia - és tényleg, lol. Az egyik percben ezt akarom, a másikban meg már valami kurvásul mást, de az tuti, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Amikor önelégült pofázásba kezd azért megforgatom a szemem, ne adja itt nekem a fullos celebet, mert beszarok. Már épp visszapofáznék neki, ha le nem húzna, hogy végre tegye a dolgát, bár nem lesz valami agyam-eldobom-szemét, mert majdnem ráalszik a nyelvemre, baszki.
- Hát, az alvásnál még az is jobban hangzik - vágom rá, me' miért ne, lol. Azért követem a tekintetét, és eddig ki sem szúrtam, hogy valami gyökér rajzfilmen állapodott meg ez a szar. A távirányító meg már vagy a segge alatt lehet kettővel, esetleg lenn a földön, fasz tudja. - Ja, Bug szerint ezért van gáz a mozgáskoordinációmmal, meg pofázom összevissza - túrok a hajamba, ami már csak félig vizes, bár nem csoda, ebben a buzi melegben.
- Fekvőt, bazdmeg - sóhajtok, majd kezem a hasamra csúszik. Inkább nem túrok a kapcsoló után, hanem levágom magam a hátamra, és próbálok beépülni a kanapéba, mert az két fokkal hidegebb, mint a teste, meg a szaros takarója. Mint egy ovis, banyek. Sikerül egy percig csöndben lesnem a plafont, aztán beráng a lábam, meg babrálok a kezemmel és kezd kiverni a víz. Adam azt mondta, ilyenkor próbáljam lenyugtatni magam, normálisan venni a levegőt és talán sikerül elaludnom tőle. Szóval lehunyom a szemem, hallgatom, ahogy mellettem nyugisan szuszog, mint egy ovis, aztán érzem, ahogy hullámokban tör rám a kimerültségbe kevert fájdalom. Az egyik ilyen a fejem fölé csap, a következő pillanatban pedig már alá is merülök, szinte belefulladva ebbe a szerencsétlen álomba.
Nincs a lábamon cipő, ezért belevág a kő, meg a pofámba veri a szél az esőt, és még így, kapucnis felsőben is tépi a bőrömet. Homályosan látok, görcs áll a gyomromba és nem akarok közel menni hozzá, de a lábam megindul, aztán már ott is állok, a fénykör szélénél. A csatornába mocskos lé folyik, ami keveredik a vérrel, aztán a nagy mancs kinyúl, hogy a bokám köré csavarodjon, míg a tüdejéből recésen tör ki a hang, miszerint ez miattam van.
Üvöltve ülök föl, úszom a vízben és szinte belefulladok a levegőbe, ahogy fülemben visszacseng a futár baszakodása.
- Majd... én... - Úgy nyomulok le a kanapéról, mintha csapdába akarna ejteni és nem nézek sehova, csak falfehér képpel rántom ki az ajtót, majd veszem el a dobozokat, hogy rábasszam a gyerekre az ajtót, miután a szarom mobilommal letudom a cechet.

Na, ezért rühellek aludni, basszam meg.

- Senki nem szlopálja úgy a meleget, mint én. – röhögök fel, aztán elgondolkodom a dolgon. – Lehet beújítok egyet, hátha akkor nem geciztek majd a faszom hőmérséklet miatt.
A faszom kisállatomat már csak nem nyirják, mer nem bírnak ki pár órányi meleget a farkamért, vagy segglyukamért, vagy hangomért, mert hát valljuk be, a társaságom a fasznak se kell. Pláne, hogy ha tehetem, alszom, és dohányzom, más nem fér a programba. Leszophatnak, ha nem tetszik.
- Gólya mondja seregélynek. – vigyorodom el, ezt a szólást már amúgy is annyiszor elbasztam, hogy úgy is mindegy neki. Azért valahogy ragaszkodom hozzá, amúgy meg basszam meg, hát mindenki érti így is, a madár a lényeg.
Akármilyen meglepő is, egyébként nem áll szándékomban felforralni a fejét, egyszerűen azt csinálom, amihez kedvem van, míg végül az ölében nem végzem, mint valami cigánykurva, aki most mászott le a rúdról, oszt jött kézimunkázni. Még a lelkesedés mértéke is hasonló, de az inkább azé’, mer rohadt álmos v’ok. Bár ezzel kurvára nem hatom meg.
- Mer gitárral kéne takaróznom, vagy mi a faszom? – néha fel tudnak baszni az ilyenekkel, ha épp nem színpadon koptatom a seggem, akkor mi a tökömért kéne rocksztárnak kinéznem, a mentősök se slaggal alszanak, baszki. Nem mintha En bármivel fel tudna baszni, mer nagyjából annyira veszi komolyan saját magát, mint én a médiát, max röhögni tudok a képén.
- Hát feltűnt. – fintorodom el, nem mintha nem élvezném, hogy a pólóm alá turkál, de azért egy a gethes libabőr végigfut a bőrömön, mikor a mellkasomon matat. A’sszem vehetjük visszavágásnak, amiért én meg megsütöm. Épp azon gondolkodom, hogy többször kéne szétbasznom, mer’ az lenyugtatja kissé, de már megint mehetnékje van, miközben idedöglöm mindjárt. Mintha cserélnék benne az elemet, geci.
- Ne gyere nekem ilyen faszom művészszavakkal, te sznob köcsög. – röhögöm képen, ha úgy vesszük, a’sszem magasabb körökben mozog, de baszottul nem vágyom oda, úgyhogy kímélhetne az életének ettől a szegletétől. Nem vagyok vevő a pöcsölésére, meg ő is úgy tesz, mintha nem lenne az a rocksztár egómra, de azért valljuk be… ellenállhatatlan v’ok.
- Kérdezzé, oszt válaszolok. Exkluzív interjú a buzeráns fejednek. – halvány kis vigyor kúszik a fejemre, má olyan lazának érzem magam, hogy lassan elfolyok, de hát általában ez van, ha álmos vagyok, előjön a gyermeki énem.
- Ja, most hogy mondod. – ahogy végiggondolom, milyen szarul verekszik, meg hogy dobálja a témákat, a’sszem vágom, hogy mire gondol az ürge. Mondjuk én ezt telibe fosom, legalább nem olyan rohadt unalmas vele baszni a rezet. Ettől függetlenül viszont engem baszottul utolér, hogy keveset aludtam, keményet dugtunk, verekedtünk, kifutottam a belem, és amúgy is mosott szar vagyok már hetek óta. Valahogy összeszedi magát, nekem meg már az a pár perc is bőven elég, hogy elsüllyedjek a jóleső sötétségben, amiből egy baszott ordítás riaszt fel, meg éppenséggel az, hogy lebasznak a kanapéról. Megirigyelhetné a káromkodást, amit lebaszok, de mielőtt felfognám annyira a helyzetet, hogy felbasszam magam, meglátom a falfehér pofáját, és inkább befogom a pofámat. Inszomnia, mi? Kissé bebasztam a fejem az asztalba, úgyhogy fintorogva keresem a púpot, miközben visszamászom a kanapéra.
- Ilyet is ritkán mondok, de inkább szedjed a bogyóidat. – vigyorgok rá, ahogy visszaér mellém a pizzával, de azért támogatólag hátba veregetem. Nem fogom itt sajnáltatni, mer kurvára nem szokásom, és amúgy is csak behányna tőle, de azért átérzem, hogy mekkora szar ez. Emellett kurvára nem tudnék normálisan élni. Inkább rárepülök a pizzára, és nyitogatom a faszom dobozokat, aztán kiválasztok valami ehetőt, és benyomom a képembe.
- Ez má gyerekkorod óta ilyen? – célzok az alvásos problemre, nem mintha lenne jó időzítés arra, hogy ezt megkérdezzem, de hát ha nem akar, nem válaszol, nekem ezen senki se rinyáljon.

- Oké. Akkor ezek szerint nem csak én akarok ezen a redva helyen megdögleni - húzom fintorra a pofám. Asszem, legalább egy közös témám már lesz némely lakótársával, hacsak nem a kúrópartnereiről beszél, me' abból a szempontból már két közös témával startolhatnánk, lolz. Bár ebbe a chilles időelbaszásba nem tudom, hányan simulnak bele, mondjuk Adam szerint ez lenne a normális, és lelőhetném magam.
- Mi a faszom?! - röhögök föl torokból, és még a fejem is hátrabaszom a karfára, há' hogy lehet valaki ekkora gyökér?! Amikor már kezdenék nem belebaszódni az ütések nyomába ugrik be megint ez a buzi elszólása, és lassan bekönnyezem tőle. Hát baszod, ezeket honnan szopja? Ahogy elnézem, lenne még mire rámozdulnia, ahogy belemászik az ölembe és nem győzöm kibaszkodni onnan. Végre tél lesz, gec', megkapom a jól megérdemelt normális hőmérsékletet, ez meg próbára teszi a tűrőképességem. Ha itt kéne laknom, tutira felfőne az agyvelőm fél pöcsöm nap után.
- Bug egyszer kavart egy basszerossal, bár faszom érti, mit nyomultak azok ketten, ha egyszer a csávó aszex - röhögök fel, de végül is tovább húzták, mint az én párkapcsolataim. Nálam a csúcs az majdnem kereken egy hetet számlált, ők meg baszod elvoltak maj' fél évig. - Na, és a gyerek pölö mindig vodkát öntött a khabfürdőjébe, me' szerinte a fanok buknak a bőrből pálló alkoholizmus szagára - nevetek, me' mekkora elbaszott ötlet már ez, de szerintük így volt badass, meg aztán annyit úgyse lötykölt bele, hogy baja legyen a segglyukának és folyamat beálljon tőle.
- Kurván nem passzolunk mi össze - tapogatom ki a hasfalát, majd csúszom végig a derekán. De el azé' a rinya ellenére sem mozdul, szóval bármit is pofázik, de a kedvére van. A beszólásán azé' elvigyorodom. - Majd kúrás közben a szürrealizmusról fogok magyarázni, látom, mennyire gerjedsz rá. - Viccet félretéve egyszer konkrétan volt olyan csajom, aki attól lett szűk, ha ilyen elvont faszomságokat vágtam a fejéhez. Elég röhejes volt vele félremenni, de azé' elég gyakran összejártunk, amíg el nem jegyezték. Illetve, utána is, csak aztán elcuccolt Kanadába, baszod. Mondjuk nem volt könnyed búcsú, csak egy orbitális baszás, meg egy 'csá' másnap reggel a gangon.
- Há' megkérdezném, mekkora a faszod, de azon már túlvagyunk - röhögök fel, me' most mi más érdekeljen? Végül is csak kúrunk, fut szám egy gyökér vigyorra, de aztán eszembe jut, hogy pofázott valami pajtáról, és ez végül is még akár érdekes sztori is lehet. - Miért gyújtottad föl azt a szart? Be voltál állva, vagy mi? - Ha józanul, akkor csak jobban tetszene a téma, de mondjuk így se rossz. Legalább a hiperaktivitásba nem köt bele, bár abba nagyon nem is lehet. Órákat azé' nem magyarázkodnék róla, noha vannak röhejes sztorik, mint amikor Adam átbaszott és elvitt az egyik pszichológus haverjához egy kör terápiára. A vége az lett, hogy telibetoltam a puccos mahagóni asztalán, miközben úgy vernyogott, mint akinek nem tették be má' vagy tíz éve, pedig elég jó bula volt. Azóta valahogy a pasi nem erőltette a témát, és inkább örül, amiért így néhanapján értelmes dolgokra is szakítok a drága időmből, mint mondjuk megrendelőknek festek, ha nagyon nincs dolgom. Most megpróbálom alkalmazni e mély tudást, genyó, és elülök két kurva percig a seggemen. Ennyi mondjuk elég ahhoz, hogy bekómáljak mellette, meg nagyon nem is állok ellent neki.
Öreg hiba. Nyilván csurom vizesen és kitágult pupillával ébredek, ez meg a padlóról káromkodik egy cifrát, bár a fele nem ér el az agyamig. Jobb is így, mert itt a kaja, és addig se kell előtte baszakodnom. Mire visszaérek már úgyis visszamászik, bár nem keresem a tekintetét, ahogy lekúrom a pizzásdobozokat az asztalra. Amikor hátba ver csak elrántom a vállam és beletúrok az egyik dobozba. Még izzadtság csorog végig a hátamon és a halántékomon, de nem törlöm le, me' leszarom. Úgy zabálok, mintha valaki átszúrta volna az agyam és ösztönből cselekednék.
- Ja - vágom rá, me' kezdek jobban lenni, amin a kaja is elég sokat dob, meg a tény, hogy elsprinteltem az ajtóig. Így belegondolva, elég frankó látvány lehetettem annak a gyökérnek. - Általában megpattanok baszás után, de aki meg rutinosabb és nálam kempingezik sem marad sokáig, ha lábra bír állni - vigyorgom, bár ez most annyira még nem őszinte. Mindegy, úgyis csak arra akartam kilyukadni, hogy ha nem akar a jövőben hasonló buziságokat, akkor még időben távozik.
Kiiszom a red bull maradékát, meg kétpofára tömöm magamba a kaját úgy, hogy a fele a dobozba potyog, de legalább kivételesen a szőnyeg nem kap belőle. Közben már dobol a lábam és sikerül előhalásznom a távirányítót, így gyors kapcsolgatásba kezdek. Ezzel Bugot mindig felbaszom, de nekem elég két másodperc, hogy eldöntsem, érdekel-e a műsor vagy sem. Végül oda lyukadok ki, ahová általában Bradnél is szoktam, vagyis benyomom a Netflixet.
- Remélem, szereted a horrort - választok ki egy filmet, majd rányomok, aztán az egyik doboz mellé hajítom a kapcsolót és kiveszem a kezéből a félig rágott szeletet, hogy vigyorogva a pofámba toljam. - Na, kómás vagy még? - bámulok fel rá, mire valaki felsikít a képernyőn és kezdetét veszi a belezés.

- A tagok már megszokták. – röhögök, bár tény, hogy néha max egy alsóneműt, vagy még annyit se hajlandóak felvenni, de ez még senkit nem hozott zavarba, pláne nem azt a két nőnemű lényt, aki visszatérően megfordul itt. A menedzserünk eleve érzéketlen volt, Kira meg addig tompítja magát, hogy észre sem veszi, ha egy-egy farok belibben a képbe. A kúrópajtijaim meg kussolnak, ha jót akarnak.
A beszólásom megteszi a maga hatását, de én meg  az ő pofáján röhögök, szóval ha úgy vesszük, jól megoldottuk a dolgot. Nem mintha kibírná, hogy a következő másodpercben ne kössön bele valami másba, hogy szopná má le a faszomat.
- Ne má’. Bug aszex? – valahogy totál nem így képzeltem el a fickót, meg ekkora termettel nehogy már aszex legyen valaki, kibaszás a természettel. Amúgy is bírom azt a kretént. – Lehet segített volna az ingerein, ha a gyerek nem ekkora faszfej.
Röhögök fel, mer az állandó bőrbe áztatott pia szag nekem is elvenné a kedvem a kúrástól, pedig alapjáraton én v’ok az utolsó, aki az alkohol ellen kampányolna. Az még csak jót tett velem az életben.
- Ja, kénytelen leszel megváltozni értem. – kaján kis vigyor kanyarodik az öntelt képemre, nem mintha a leghalványabb remény is bennem lenne, igazából inkább csalódás lenne, ha ilyen könnyen megadná magát az igényeimnek. Amit könnyen kapok, azt könnyen is dobom el, de a’sszem ez magától értetődő.
- Majd letolok egy műbrokit a torkodon, a kölyöknek egyszer vettem poénból, mer’ olyan buzeráns feje van, biztos itt van még valahol. – röhögök fel, aztán megint leesik, hogy totál nem vágja a bandát, úgyhogy a dolog szorul még némi kiegészítésre. – A kölyök a gitárosom, Vaughn. Az előzőt kidobtuk, keményen bebasztunk, őt meg valami klubban szedtük össze, kurva jól játszik, de a seggén még azé’ ott lóg a tojáshéj, úgyhogy szeretem szopatni.
Ja, hát velem se könnyű az élet, de úgy összetettben megéri, legalábbis a jelek szerint, mer’ még nem oszlottunk fel az utóbbi pár év alatt. Az is igaz, hogy úgy cserélem a tagokat, mint a gatyámat (évente kétszer, haha), de általában nem maguktól lépnek le.
Azé jót röhögök a faszkodásán, mielőtt a normális kérdésre is válaszolnék, de az sem igényel sok gondolkodást.
- Rühelltem a faterom, és rühelltem a baszott pajtát is. Már a faszom ki volt az egésszel, általában amúgy is ott aludtam, szóval úgy döntöttem, hogy ha én má nem leszek, ez a fasznak se kell. Szerintem pont az volt a baj, hogy baszott józan voltam. – halk kis nevetést engedek el, de amúgy kurvára jogos, akkoriban még nem állt messze tőlem a fű, a pia meg még annyira sem. Amúgy is drámai lelépést akartam, bár azt azért nem hittem volna, hogy a sitten végzem három baszott évre.
A sztorizgatástól mondjuk pláne álmos leszek, aztán neki is sikerül befognia, ami egy közös szunyálással, aztán közös szopással végződik, csak nem a dolgok jó értelmében. Szimplán én is beszopom, meg ő is. Mondjuk még annyira se kér az együttérzésemből, mint amennyit hajlandó lennék nyújtani, úgyhogy innentől le is szarom a témát, minek erőltessem.
- Há’ legalább nem kell kirugdosni a képüket. – vigyorodom el, mer én néha csinálok ilyet, ha fasz kedvemben vagyok, függetlenül attól, hogy ki a faszom az, vagy milyen élményeket okozott az előző este. Ha nincs kedvem a pofájához, akkor nincs.
- Filmekből mindenevő vagyok, sz’al baszottul mindegy. – vonom meg a vállam, sose érdekelt, mi megy a tvben, ameddig eléggé lezsibbasztja az agyam ahhoz, hogy ne kelljen semmin gondolkodnom.
- Mér, akkor megint lebaszol a kanapémról? – laza félvigyor kúszik az arcomra, ahogy rá pillantok, de alapvetően egészen leköt a képernyőn végbemenő mészárlás, néha még fel is röhög egy-egy elrepülő testrészen. Azon má’ fenn se akadok, hogy a kezemből eszik a köcsögje, csak kiveszek egy másik szeletet és tömöm tovább, aztán a hetedig után nagyjából ki is fújtam, és hátrabaszódom, kezemmel tapogatózva a pokróc után, mer a tekintetem azé’ luxus lenne elszakítani a képernyőtől.
- Hol a faszomban van a pok… - rócom, fejezném be, de aztán felháborodva pillantom meg szegényt a nappali túlvégében, elhagyatottan, és félig a padlóra baszva, ami azért vért kíván. – Van egy pofád, hallod.
Ja, hát korábban is észrevehettem volna, ha épp nem az ölében édelgek félálomban, de ez még utólag is vért kíván, úgyhogy ráugrom a buzeránsra, és egész testemben hozzá nyomulok, hadd érezze a melegemet, na meg az ütéseim nyomát, ahogy ráharapok a nyakára, míg tenyeremmel a hajába túrok. A’sszem eléggé eltakarom a képernyőt…

Meglepőmód nem érzem magam olyan rohadás szarul, mint általában szoktam a többi nyomorék kecójában. Komolyan, mindenki olyan gedva unalmas, hogy felgyújtom mellettük a hajam. Bug kéróján legalább van biliárdasztal és sokszor saját magammal is eljátszom felette, míg a többiek szunyálnak, vagy fetrengenek a nappaliban. Egy ideje már a cuccaim is felhordom, ha nagyon elnyúlna egy-egy szar összeröffenés, legyen hol festenem, me' így nem lécelek le, és ők is elérnek, ha valami nagyon nyomja a heréjüket. Ilyen szempontból könnyű, ha bárki magához akarna kötni egy jó másfél napra. Legyen meleg kaja, red bull, Reese's és festék. Ennyi az annyi, nem valami komplex.
- Jaja, nem értem, hogy bírja - vonom meg a vállam, de most tényleg, hogy nem lehet egész álló héten kefélni, pláne ha még pasid/nőd is van, aki arra való, hogy szétrakja a lábát, meg leszopjon? Nekem ez magas, de párszor így is összevesztünk a dolgon részegen. Józanul túl sok potenciál azé' nincs benne egy istenes káromkodáshoz. - Meg, ha nem mászik rám a kádban, bazdmeg - röhögök, ahogy feljön az emlék, ami előbb rohadás vicces, semmint erotikus. Nem is értem, mi a faszt gondolt, hogy ha a pasija nem kúrja seggbe, majd én? Vagy mi a szarom? Más esetben mondjuk nem lett volna vele problémám, de Bug az Bug, nekem meg épp volt jobb dolgom is ennél.
- Az mit jelent? - nevetek, gunyorosan vizslatva a pofáját. - Nincs félrekúrás, lerészegedés, illegál  falpinga, meg agyatlan hányva verekedés? Feküdjek le időben, ne balhézzam a gettóban és cuccoljunk össze? - sorolom, és szóról szóra egyre silányabbnak tűnik tőle az életem. A röhej az, hogy a bratyóm meg az a buzi Adam pontosan erre hajt, de hát leszophatnak. - Még a végén azt hiszem, járni akarsz velem - röhögök, me' az mondjuk vicces lenne. De vaészeg jobban félti az imidzsét annál.
- A vibrátornál jobb szeretem az igazit - passzolom a lehetőséget, meg nem tudom, mit balfaszkodna le azzal a szarral a seggem körül. - Baszod, kéne valami referencia - hunyorgom, ahogy magyaráz, ezé' előhúzom a mobilom, majd egy jó félpercnyi bambulás után kérdezek rá: - Te, faszomba hívják a bandádat? - vigyorgom. Rákereshetnék guglin, de nem egyszerűbb, ha megmondja? Meg így legalább toljuk ezt a beszélgetés témát, amit Adam szerint többször kéne két dugás közé ékelnem. Na, baszod Adam, most gecibüszke lennél rám. Pláne, mert végre nem csak faszokról értekezem, hanem képbe jön a múltja, mivel izgat ez a pajta téma. Meg amúgy is egy pajta, bazdmeg.
- Mé' nem a házat gyújtottad rá, ha ennyire utáltad? - kérdem, mert én pölö megpróbáltam, aminek a vége egy szokásosan alapos verés lett, meg három hét felmentő a suliból. Attól még a dolog tetszett, csak aztán ez a fajta szórakozásom hamar leáldozott. Nem akartam én kinyírni őket, csak balhézni, de az a fasz ezzel már másként volt. Állítom, minden redva nap arra ment, hogy egyszer tényleg ott hagyjam a fogam, de ez már lényegtelen. Ilyen szempontból az életem nem sokat változott. De a rémálmok megmaradtak, sőt, csak fokozottan szarabb lett minden, és erről biztosít a tény is, ahogy üvöltve vergődöm ki az egyikből, majd menetemben rántom magammal azt a szaros plédet. Szerencsére hamar veszi a lapot és nem egzecíroz, mert azt utálom. Mindig olyan érzésem van tőle, mintha azt hinnék, bármelyik percben térdre rogyok is kibőgöm a szemeimet, mintha valami gyenge szar lennék.
- Ja. Néha megéri, ha az ember elbaszott - morgom az orrom alatt, de esélyesen nem jár egy rugóra épp az agyunk, ezért jobb is, hogy ott gőzölög az orrom előtt a pizza. Egyből a számba is tolok két szeletet, majd váltogatom a csatornákat és végül kikötök egy alja horrornál. Fingom nincs, miről akar szólni, de hát ezek úgyis mind egy kaptafa. A gore levesz a feszkómból és kezdek ellazulni, meg mondjuk a kaja is sokat dob a dolgon. Mikor végez a sajátjával vonom fel a szemöldökömet, majd mutatok rá paradicsomos kézzel a másikra. - A'mmá nem kell? - Bár a választól függetlenül húzom magamhoz, hogy elkezdjem azt is zabálni. Elég gyors az anyagcserém és ha tehetem, kurvasokat eszem, így ez most is fullon leköti a figyelmem, ezé' fel se fogom, mit magyaráz.
- Mi van? - bámulom, míg a sajt félig kilóg a pofámból és épp csak le tudom nyelni, amikor már rám ugrik. Úgy terülök el, hogy hangosan nyekkenek közben, meg kiesik a szelet a kezemből, rábaszódva a szőnyegre. Basszam meg, azt még úgy azért megenném, bámulnék utána, de hát már torkon is kap, amitől meglepett nyögés hagyja el a számat. A nyakamról úgy lecuppanhatna, me' eléggé érzékeny terület és jelenleg lekötne a film, meg a pizza.
- Eli, baszod, ez kurván fáj - nyögök fel megint, de most azért, mert a zúzódásaimon tesped. Megpróbálom lelökni magamról, de hát nem sok sikerrel megy, így egy beletörődő sóhajjal fogok rá a derekára, ezért ujjaim kicsit a felsője alá csúsznak, érintve a bőrét. - Ülj fel - mondom, és kicsit meg is szorítom, hogy vegye a lapot. - Ha ennyire mozogni akarsz, akkor csináld a farkamon - vigyorodom el alja geciként, de ha már így hozta a sors és nekem úgysincs energiám a témához, kiküzdhet magából egy alapos dry hump-ot, én igazán nem fogom megállítani. Sőt, lényegében előre is rántom, megadva neki a tempót, ha netán zavarba esne.

18+?

- Fúj, bazd meg. – röhögök fel, valahogy már attól elmegy a kedvem, ha belegondolok, hogy az ürge megszexuálja Ent az alkoholban baszássá áztatott rohadó bőrével, baszki. Mi a faszt keresett Bug az ilyen szemétben? Mondjuk aszexként valszeg nem túl nagy a választék.
Azért ahogy felsorolja, szerinte mit várnék el tőle, ha pia lett volna a pofámban, hétszentség, hogy kiköptem volna a picsába, de azért így is képen röhögöm.
- Mi a faszomnak nézel te engem? – mintha valami begyöpösödött naiv pina lennék, aki azt hiszi, hogy megváltja a világot, baszki. Hát mit érdekel engem az élete. – Rám hagyod a baszott hőmérsékletet, oszt kussolsz, ha aludni akarok.
Nagyjából ennyi az elvárásom egy hosszabb távú dugópajti számára, valljuk be, nem nagy feltételek, mer már ahhoz, hogy valakivel többször akarjak összefeküdni, kell valami plusz, és az valszeg pont abban rejlik, hogy nem nyalja föl a padlót, csakhogy rápillantsak. Van valami geci undorító abban, ha mindenképp le akarják nyűgözni az embert. Akkor már jobban szeretem, ha szarnak a véleményembe, akármilyen röhejesen hangzik.
- Utoljára nyolcadikban jártam az évfolyam vezérkurvájával, valami… Gabrielle, asszem. Fasztudja. Jó nagy dudái voltak. – álmos kis mosoly kúszik fel az ajkaimra, de ezen kívül nagyjából semmire sem emlékszem belőle. Kihúztuk pár hétig, aztán elegem lett a hisztijéből, meg a félrekúrásból, és pontot tettem a baszott i-re. Nem mintha bármelyikünket is érdekelte volna még. Párkapcsolatok terén alulról szagolom az ibolyát, ami kissé szánalmas, de hát amúgy se lennék képes rá, akkor meg minek erőltessem. A rocksztárokat amúgy is mindenki csak kúrni akarja, és ez így van rendjén.
- Különben meg az első sarkon félre kúrnál. – vigyorgok a képébe, mer azért nézzük szembe a tényekkel, ő is eléggé kihasználja a külsejét, a kérdés már csak az lenne, hogy csávóval megy előbb félre, vagy nővel. (Esetleg valamivel a kettő közt.) És amilyen recska szar, nem bírná elviselni a hisztijeimet, amiket épp azért nem nyomok a képébe, mer’ fasz köze nincs hozzá.
- Azt bármikor ledugom a torkodon. – még egy kacsintást is lenyomok a hatalmas poénom mellé, de mondjuk mindegy, mer kurvára komolyan gondolom. Kevesen szopnak le úgy, ahogy a patkány, úgyhogy kapnék az alkalmon.
- Tán nyisd ki a szemed, köcsög. – mutatok a méretes plakátra az oldalfalon, mer azé valljuk be, egy zenekar kéró sem lehet meg anélkül, hogy minden szobában az épp aktuál tagokkal nézzél farkasszemet, ahogy XXL méretben vigyorognak le a falról. Azért elég röhej, hogy egy google kereséssel kiderítheti, mi a faszomat csináltam az utóbbi 5-6 évben, de valszeg az ő esetében is elég sok találat lenne, ha méltóztatnék megmozdulni.
- Mer’ anyám is volt, te faszfej. Nem mintha ő nem szarta volna telibe a fejem, de néha füveztünk együtt, meg vette a humorom, sz’al még egészen bírtam. És amúgy sem az volt a terv, hogy a sitten mutáljak, baszki.
Ja, nem hittem volna, hogy az öreg ennyire felbassza magát a pajtán, de a’sszem a vérmérsékletem sem az égből örököltem, hogy rohadna le a töke. Közben amúgy is átmegy a hangulat elbaszottba, hiába alszunk egy húsz percet, szóval inkább fel is adom a próbálkozást.
- Trú. – nyögöm oda, de ő is a kajába fojtja a dolgokat, úgyhogy én is annak szentelem a megmaradt figyelmemet, na meg ennek a baszott szar filmnek, ami egy kis extra zamatot ad. Itt egy bél, ott egy agydarabka… közben En tekintetes mennyiséget felzabál, de nekem kurvára mindegy, amúgy is csak megmaradna. Nem nagyon van jelen lélekben, miközben én felbaszom az agyam, de az ő reflexeivel mondjuk alapból kurvára mindegy lenne, nehezen akadályozna meg bármiben is, amit meg akarok tenni.
- Kurván lefosom. A pokrócnak is fájt ám… - elbaszott kis görbület kanyarodik az ajkaimra, de azért nagylelkűen feltápászkodom ülésbe, és hagyom, hogy rángassa a derekam, mint egy tetves kurvának. – Na kussolj.
Röhögök a képébe, ahogy megtámaszkodom mellette, helyezkedem még egy kicsit a farkán, és lassú lendülettel tolom meg a derekam, mer’ most raktam a sor, hogy ingereljem kissé azt az önelégült pofáját. Nem szoktam dry humpolni, mer szeretem a közvetlen élményeket, de most egészen megy a hangulatomhoz a téma, a kis szétvert geci meg amúgy is képtelen hasznossá tenni magát… ha így folytatja az önsajnáltatást, lassan kénytelen leszek másokat szétbaszni.
Egyelőre viszont ő van alattam, és egész faszántos érzés lovagolni a pöcsén, viszont lassan belealszom az időhúzásba, úgyhogy erősebben tolom hozzá a derekam ahhoz a méretes pöcséhez, és a finom hullámzásból átmegyek egy agresszívabb tempózásba, hadd érezze, hogy van ott azért technika, ahonnan szopta a gecit ma reggel. Ha ezek után nyafogni mer, kibaszom az ajtón, lol.

18+ !

- Ja, vágod, ott vakarom magamról a festéket, már a fél fürdő merő takonyszínben pompázik, ahogy elbaszkolódtam a kádig, ez a farok meg benyit, egy szál pöcsben és közli, hogy akkor most meg fog baszni. Azt hittem, összefosom magam a röhögéstől - vinnyogok fel ismét az emléken, te szent szar, komolyan. Még a pofáját is magam előtt látom, ahogy tutira veszi a témát, míg én merő retekként sikálom magam az egyik gyökércsaj szivacsával, úszva az eperszagban, bazdmeg. A röhögésem aztán ő is átveszi, de kivételesen nem velem, hanem rajtam szórakozik, meg ezen a nagy 'változz meg a kedvemért' szarságon.
- Most komolyan tennem kell valamit azért, hogy kúrjunk? - összegezem, me' ez bazdmeg új. Eddig egyik partnerem se rinyált dolgokért, vagy ha mégis, hát ott intettünk be egymásnak, ez meg itt pakolja elém a szabályokat, mint valami redves pina. - Ennyi erővel már frankón járhatnánk, baszod, mert egy párkapcsolatba nem feccöltem még ennyi energiát - áll vigyorra a szám és tényleg. Nem kapok szikrát, banyek, aztán megint átgondolom, amit mondott és lassan belefulladok a röhögésbe, amin nem segít a kis sztorija azzal a ribivel, meg a tény, hogy valakinél ebben a pöcsöm életben több tapasztalatom van járás szempontjából, ami külön meglepetés. Hát hova nyúltam, gec'?!
- Ezért jók a nyílt kapcsolatok - vigyorgom, de amúgy nincs igaza, mert a háromnapos párkapcsolatomnál nem kúrtam félre, csak miután kibasztuk egymást. De akkor fél percre rá. Szóval, ha így vesszük, akár próbára is tehetem majd magam a jövőben, noha a spéci kúrópajti szintemelése egy efféle nyíltan baszatós kapcsolatban most valahogy tetszik. Meg is forgatom a nyelvemen, várok két pillanatot, hátha élét veszti, de igazándiból kezd kurván bejönni; valamiért olyan baszottul trendi, hogy kedvet kaptam hozzá. - Nem is hangzik rosszul... - ízlelem tovább, aztán észreveszem, hogy még mindig itt van, így lassan végigmérem az arcát, elkalandozva a száján, majd azon merengek, mikor sikerülne őt megunnom, vagy mikor venné el totál a kedvem, de ezek a dolgok olyan mélyen sose foglalkoztatnak, elvégre imádok a mában élni. Holnap meg lesz, ami bazdmeg lesz.
- Ja, vettem észre - fogadom a béna kacsintását, ahogy ripacskodik itt nekem, mintha az egyik útszéli fanja lennék, aki épp retekmód ráizgult a poszterére. Egyébként lenne is hozzá alapom, ahogy elmutat az egyik felé, így kitekerve a nyakam bámulom a festékes pofáját, meg azt a pózer pózt, amit levág mellé. Az együttesre azé' rákeresek, ha már így kérdeztem, majd lustán görgetek a képek között, de basszam meg, tökre nem ismerősek. Talán majd a zene, kutatok youtube-on, míg ő az anyjáról hadovál, bár jobban lekötnek a bejövő videóik. Az egyiket megnyitom, majd oda se nézve vágom rá az asztalra, míg fülembe kúszik a zene. - Te, ez ismerős... - billentem félre a fejem, de a későbbiekben már nem lesz ilyen kiegyensúlyozott a közénk baszott hangulat. Nyilván én rontom el, mint általában mindig, már ha van mit hova rontani. Egyedül a pizza szolgál, amolyan mentőpontként, ahogy belenyomom a fejem és addig zabálok, míg szét nem reped a gyomrom. Közben lesem a filmet, bár a'sszem, már láttam valamikor, de hát tökmindegy. Egészen elmerülök benne, de Eli egyik percről a másikra bassza fel magát, és így kábé fingom nincs, miért. Értetlen bámulom a fejét, aztán a második percben már a kanapén kötök ki, míg ő rajtam fetreng. Nem valami kurvakellemes, próbálom lebaszkodni, ahogy szinte sikít bennem a fájdalom.
- Te eskü nem vagy komplett, bazdmeg - nyögöm, ahogy arról a buzi pokrócról hadovál, mintha érdekelne. Annyi mákja van, hogy egyenesbe tolja magát és már nem a zúzódásaimon tenyerel. Így má' azért két fokkal jobb, és ennyit talán el tudok viselni, meg mondjuk az se utolsó érzés, ahogy mozog az ölemben. Egy idő után eresztek a feszkóból és lehunyom a szemem, míg halkan sóhajtok bele a darabolós gore ordításaiba. A derekát már csak kapaszkodóként szorítom, de nem rángatom közben, ahogy hozzám dörgölőzik, bár azt azért csúnyán megérzem, ahogy hevesebben startol neki, és még egy nyögés is elhagyja a szám, aminek a felét a lüktető és húzódó izmok teszik ki. Erősen harapok az alsó ajkamra, mire ismét megérzem nyelvemen a vér ízét, de aztán homályos szemekkel nézek fel rá és nem állok le rinyálni azon, hogy lassítson, vagy kímélje már az elvert képemet. Persze az, hogy totál agresszív belőlem is kihozza a barmot, meg mondjuk van az a pont, amikor nem tudod eldönteni, ez most gecire fáj, vagy kurvajól esik, szóval ujjaim a karja köré kulcsolom és olyan erősen rántom le, hogy majdnem összekoccan a fejünk, aztán bármiféle finomkodás nélkül szorítok az állára, ahogy belehúzom egy smárba, hadd nyelje ő is a nyálba kevert vért. A faszom közben nyilván majd szétrobban a gatyámban, amin nem sokat segít a tény, hogy kibaszott szűk ez a kurva anyag és ezt így pengére állva egyre kevésbé viselem. Talán ezért történhet meg az is, hogy a válláért nyúlok, majd olyan erősen fordítom oldalra, hogy belenyekken. Hiába kerül most alám, attól még nem hagyom elmenekülni, hanem szám a nyakára tapasztom és ugyanúgy vágom hozzá magam az altestéhez, tán két fokkal erősebben is, míg balommal a combját tartom, el ne másszon közben. Nyelvem közben végigfut az ütőerén, aztán a bőrébe harapok, majd rászívok egy kicsit, ne csak én pompázzam kék-zöldben.
- Na, el akarsz menni a gatyádba, vagy előbb azé' állítsunk fel szabályokat, ha meg akarlak kúrni? - Noha a nadrág egyébként is az enyém, de igazándiból megtarthatja, és még halkan fel is nevetek, ahogy még párszor ráhúzok, és érzem az összes felgyűlt szemetet elpárologni.
Két pillanattal később már nem csak a gatya lesz az enyém, hanem az is, amit benne tart.

- Érzéked van hozzá, hogy kifogd a faszszopókat. – röhögöm képen, azé’ nem semmi, mekkora kreténekkel vegyül, meg aztán én is csak beállok a sorba a faszságaimmal. Legalább a sztorijai jók, valahogy már magam előtt látom, ahogy a következő degeneráltnak meg rólam faszkodik, meg a heteroságomról, mer’ hétszentség, hogy erről a büdös életbe nem fog leakadni.
- Ha tennél érte valamit, akkor valszeg nem kúrnánk. – lazán terülök el az ölében, ami egész kényelmes, mer’ viszonylag kevésbé van útba a farka, amikor épp nem áll. Azért a nőkre feküdni kellemesebb ilyen szempontból, meg nem érhetnek meglepetések.
Felvonom a szemöldököm, ahogy beközli, hogy „frankón” járna velem. Egyrészt, elképesztő, hogy ilyen faszságokon pörög az agya, mikor tegnap baszott össze vele a sors, másrészt meg számomra ez a fogalom alapjáraton ismeretlen, de ez a köcsög lenne az utolsó, akivel bármi is működne.
- Annak meg a faszom értelme van? – nem vágom én ezeket, ha alapjáraton félre kúrunk, akkor faszér kamuzzunk, hogy járunk. Mi a különbség a nyitott kapcsolat meg a dugópajti közt? Magas nekem ez a téma, nem is értem, hogy mit erőlteti. Az ilyenekhez kötődés kell, meg érzelem, meg mittomén mi a faszom, én meg max a megszokást tudom produkálni. Mer ha valaki a részévé válik az életemnek, akkor baszott nehezen válok meg tőle, és onnantól a helyzetén se nagyon változtathat.
Kezd komolyan ráindulni a témára, mer pislogok kettőt, azt már a képemen nyáladzik. Igazából valahol tetszik, hogy nem fogja vissza magát, de azé’ a lehetőség még nem kifejezetten vonz.
- Az ilyenek nem igényelnek érzelmi kötődést, meg minden faszomat? – valszeg nem ennél a faszszopónál kéne megérdeklődnöm, hogy a faszba is van ez, mer nagyjából annyi tapasztalata lehet a párkapcsolatokkal, mint nekem. Talán többet baszott már el.
- Azér’ ne élvezz alám, kösz. – vigyorgok, ahogy a plakátom bámulja, bár eredetiben azért még szexibb vagyok, úgyhogy kétlem, hogy annyira elvinné a látvány. Részemről megvan az a perverzióm, hogy szeretem bámulni ezeket az undorítóan beállított, agyonsminkelt, hat fényből megvilágított, photoshoppolt, szóval ezer százalékig kamu geciket. Attól még valahol én vagyok, lol.
- Na, a végén kiderül, hogy orrba-szájba a pofámat hallgatod. – nevetek fel halkan, de ezt a számot már pont elégszer hallottam ahhoz, hogy kényelmesen be bírjak rajta aludni, függetlenül attól, hogy elég keményen odabaszom általában. Elég hullámzó a hangulat, de legalább nem unatkozom az amúgy teljesen átlag vasárnapi program közepette, mer a pizza és a filmezés nagyjából pont az, amit a tagokkal szoktam tolni, csak épp a dry humpot mellőzve. Az elég groteszk lenne.
- Ellopták a gyerekkorom, sajna. – heherészem a fájó pontjain heverészve, még véletlenül sem elkerülve a csini kis zúzódásokat, de azért megsajnálom azt a szenvedő pofáját, és ülésbe helyezkedem a farkán. Nem mintha általában teljesíteném a kéréseket, de ez baszottul nincs ellenemre most, sőt. A horror mondjuk elég nyomorék háttérzajnak, de valahogy telibe szarom, ahogy a pöcsére ereszkedem, és teszem a dolgomat. Még seggbe se kell kúrnom ahhoz, hogy bekönnyezzen, de azért látom a képén, hogy élvezi, meg azért eléggé megemelkedik az öle, úgyhogy elengedem magam, bár az azé kissé meglep, ahogy a pofájába ránt. A vér fémes íze keveredik a számba, ami egy jó kis balhéra emlékeztet, ha lehet, még növeli is a szexuális étvágyam.
Olyan erővel építi a képem a kanapéba, hogy belenyögök a bőrbe, az meg nagyjából olyan hangot ad ki, mint a ropogó hó, miközben a köcsögje fölém ereszkedik, és elveszi a maradék mozgásteremet is, de még a combomra is rámarkol. Eléggé rám tör a baszott dézsá vü, de azér elröhögöm magam a beszólásán. Pimasz buzeráns redva.
- Szopjá’ le. – kaján kis vigyor kúszik az arcomra, nem mintha felszólítás lenne, de kb. rendesen kimondani sincs időm, mer már a farkam taperolja azzal az önelégült pofájával. Ez baszottul nem fair, én dolgoztam, oszt ő aratja le a babérokat, én meg a buzeráns köcsög vagyok, aki fél perc alatt elmegy. Végigfut az agyamon, mennyire rühellem a képét, ahogy felsóhajtok, és rámarkolok a farkára.
- Így fejjel lefelé ez elég groteszk. Kb. mint egy tehénfejés. – röhögöm képen, de azért elkezdem döngölni a faszát, mielőtt elbasznám a maradék hangulatot is. Vagy azon már túl vagyunk?
Ha hajlandó kivételesen a kezem által elmenni, úgy dőlök hátra, mint aki jól végezte dolgát, de azért egy smárra még lehúzom magamhoz. Szinte röhejes időzítéssel csapódik a redvás ajtó, aztán Jim undorba fintorodó feje is feltűnik a képben. Ja, hát ő a börtönben sem volt az a seggbe döngölős alkat. A patkány is felismerheti abból a pár képből, amit látott, az a tipikus kigyúrt, agyonvarrt alkat, de nem a mackós fajtából. Vaughn-ot nem t’om, hol hagyta, de a fogam tenném rá, hogy kirugdosta az utcára, hadd kaptasson utánam pár órán át.
- Tolod le a buzeráns segged a kanapéról. – látszik a képén, hogy nem nagyon szórakozni jött, én meg egy kiadós lebaszás szelét érzem, úgyhogy megadóan kászálódom ki a csávó alól. Ha balhét akar, hát balhét kap… Nem mintha az zavarná, hogy dry humpoltunk, mer ez a kanapé egy kis UV fényben a kibaszott égbolt lehetne. A képéből ítélve a videón baszta fel magát.
- Egy dolgot kértem. Egy kibaszott dolgot. – külső szemszögből nézve kurva vicces figura, mert ahogy beszél, magát bassza fel, szinte látni, ahogy megy benne a pumpa, aztán ha egyszer elönti az agyát, onnan már nem sokat tehetsz. – Neked meg a kibaszott utcán kell szerenádoznod a faszfejnek. Kilenc éve kellett volna kinyírnalak abban a kibaszott börtön cellában, te retek mocskos buzeráns… - és még egyéb válogatott jelzők, amiket már szitál az agyam, miközben várom, hogy befejezze végre a faszos monológját, előhalászok egy kibaszott cigarettát, meg megbaszom Ent is eggyel, de ennek baszd meg nem lesz vége.
- Kiállok a baszott színpadra, és azt mondom a köcsögnek, hogy legyenek önmaguk, én meg ne legyek az, mer pár faszos kamera veszi a seggem? Egy kibaszott homofób geci…
- EGY DOLGOT.
Hoppácska. Épp az asztalba épít be, mire felfogom, hogy mi a faszom van, aztán elönt a sötétség, a jól ismert fémes szag meg betölti az érzékszerveimet. Nem t'om, mennyi esett ki, mire hunyorogva felébredek, de azt azért érzem, hogy a fejem nagyon bénán van összebuzerálva. Belehunyorgok a fénybe, mire kirajzolódik a patkány és Jim alakja, utóbbi heves magyarázás közepette.
- Nyugi, kemény feje van. Néha helyre kell rakni azt a getva nagy pofáját. De azé’ jobb ha egyből kiütöd, mer’ különben pattogós kis  köcsög lesz belőle. Dohányt? Már van? Jó.
- Faszom beléd...
A röhögése betölti a szobát, de a'sszem má észrevette magát, miután szétbaszta a képemet. Tudok örülni...

- Erről lehetne dalolni - bámulok az arcába, érezze már a törődést, ha így sikerült felhoznia. Még egy randa vigyort is mellé eresztek, me' mé' ne. Egyébként meg ahhoz képest, amit kúrások terén eddig leprodukáltam ő meglepően okésnak tűnik, már-már gyanúsan normálisnak. Eddig legalábbis nem kerültek felszínre a neccesebb fétisei, a bunyó meg egy olyan téma, amit kár túllihegni, elvégre nem verte ki a fejemre utána. Bár esélyesen akkor is csak röhögtem volna, ha épp nem vagyok bekómálva.
- Ja, akkor jó. Megnyugodtam - nyomom kezem a szívem fölé, és még egy genyó sóhajt is eleresztek itt a nagy megkönnyebbülésben. Amúgy se menne nekem ez a balfaszkodás, odafigyelés meg törődős faszomkodás. Épp elég, ha néha eszembe jut, hogy megkínáljam egy üveg sörrel vagy dohánnyal. Ennél több extrát nehezen nyújthatok. De ettől még gusztustalan lelkesedéssel tölt el ez a nyílt kapcsolat téma. Talán azért, mert még nem volt olyanom, és most így felugrott a topic. Az már mondjuk kevésbé izgat, hogy alig másfél napja ismerem csak, elvégre mit kell ezt túlspilázni? Elégre ez is olyan, mint amikor valaki hónapokat vár, hogy szétrakja a lábát, oemdzsé.
- Felszínes szemét az egész, csak valami cukormázas elbaszás, amiben a két fél megkap egy ilyen gedva tévképzetet arról, hogy valami a felszínen tartja őket. Kurvajó - röhögök. Imádom az ilyen bemesélt faszságokat, legszívesebben egész nap ezekben fetrengenék, míg ki nem hányom őket. Aztán bezabálom és kezdődik elölről. Jó, látom, hogy nem ragadja annyira magával a téma, de nem kötelező, hogy ő legyen hozzá a kiválasztott, lol. Csak most úgyis kéznél van és miért ne? - Hm - agyalok el azon, amit bedob. Érzelmek? - Szerintem a farkamhoz már épp eléggé kötődsz, szóval ezt kihúzhatjuk. A többit meg ki nem szarja le? Nekem bejön az ötlet, ennyi a lényeg - bámulok fel rá csillogó szemekkel, állítom még nedves is lettem tőle. Hát mekkora jól kitaláltam má'? Amúgy se értem, mit pofázunk még róla és nem ugrik bele. Kicsit összeszűkítem a szemem, hunyorgok, kezd elszállni a pillanat, ahogy baszakodik rajta. Fordított esetben fejjel előre már benne is lennék, oszt' csövi. Na, mindegy, inkább bámulom a buzi plakátjukat, az legalább ad némi impulzust. Nekem valahogy nem jön be ez a kretén pofakenés, de hát kinek mi.
[color:b08c= skyblue]- Még mindig jobban bejössz, ha nincs a pofádon fél kiló smink - vonom le a konzekvenciát, de aztán megakad szemem a csajon és... na, álljunk csak meg egy kurva tizedmásodpercig. - Hallod, a'sszem vágom azt a bulát - bökök rá a fejére, noha elég frankón rámentek PS-el a beszívott búrájára. Aztán benyomom a zenét és jé, há' nem ez is ismerős? A végén kiderül, hogy vágom, kik a faszom ezek.
- Ja, elég nagy poén volna - nevetek vele, mert tényleg, de a következő számukat már nem vágom, szóval esélyesen nem kell elmennünk idáig. Meg aztán kezd átmenni a hangulat nyuggerbe, és bár még mindig faszom tudja, milyen nap van - nem mintha számítana, ugye -, de azé' viszket a seggem, hogy mozduljunk már meg. Még annak ellenére is, hogy bekómálok, aztán ordibálva térek magamhoz. Mint egyébként általában. Bár utána nem mindig jön pizza és gore. Ja, meg az sem, hogy egy pöcsláda fetreng a friss zúzódásaimon.
- Szegény, Eli - ejtem, de addigra már elsötétül az íriszem és megragadom a derekát. Nagyon nem kell noszogatni, tudja ő a dolgát. Egy pont után elkopnak a háttérzajok, mert helyére beúszik a fájdalmas-élvező nyögés és sóhajtás. Ahogy dob a tempón, azért van egy töredékmásodperc, amikor azt hiszem, menten medöglöm alatta, de beindul bennem az adrenalin és úgy gyűröm magam alá, mintha itt kopogna az ajtóban a világvége. Bár mondjuk mindig ezt csinálom, ha beindulok. Amúgy meg ő sem pofázhat, mert a vértől kábé kitáncol gatyáján a fasza. A'sszem többször kéne pofán basznia, vigyorodom el, ahogy ráfogok a combjára, hogy stabilan tartsam a pózt.
- Azt talán majd később. - De úgyis attól függ, épp milyen hangulatom van. Különben meg így is kurvásul el van kényeztetve, szóval egy redva szava nem lehet.
- Szerintem maradjunk meg annyiban, hogy szex közben csak én pofázhatok, mert neked geciszarul megy - röhögöm, ami egy nyögésbe fullad, ahogy rám markol. Nyilván, lehetne ezt könnyebben és akadályok nélkül is, de most kurvásul nincs hozzá türelmem, meg amúgy sokáig úgyse bírom, hála a faszom sebeknek. Így se lesz az igazi ez elélvezés, me' egyből visszaránt a görcs, meg a tény, hogy már ennyitől redvamód elfáradok. A smárba inkább csak beleesem, de mielőtt sikerülne rávágódnom a mellkasára, hogy a nyakába lihegjek baszódik ki az ajtó.
- Te, ez nem a dobosod? - lehelem Eli arcára, de addigra már sikerül átgördülnöm oldalvást, ne én kapjak itt az áldásból, de közben a srác is aktivizálja magát, noha fetrengtem volna még rajta egy darabig, de hát az élet nem egy rekesz Reese's, szóval...
- Hé! - emelem fel az ujjam, miután megigazítom a gatyámat, amibe frankón úszom lassan. - Sértő lehetne ez a faszfejezés, de igazándiból neked is heló - röhögök, ahogy lassan berobban közénk a feje. Azé' jó arcnak tűnik, de nekem mindig is fos volt a megítélésem úgy bármivel kapcs. Mondjuk a cigi legalább épp eléggé leköt ahhoz, hogy ne kapcsolódjak be mások magánügyeibe, ami amúgy is ez egy frankón rossz szokásom. - Eyo, lelépjek? - Bár elég röhejes nézni, gyakorlatilag jobb, mint az a redva horror a tv-ben. Azé' csoda, hogy időben felhúzom a lábam, míg a csávó beépíti Eli fejét az asztalba.
- Most kinyírtad? - nézem végig, ahogy rácuppan a földre, a pöcs fején meg átfut a pillanatnyi pánik. A szájára hajolok, de még veszi a levegőt, szóval... - Fel kéne baszni a kanapéra, vágod - mászom ki a szélére és szívom a cigim egy kényelmes guggolásban, míg ő megoldja a problémát. Ja, mondjuk elég necces lenne, ha itt rohadna el.
- Ehem, pattogni azt tud - simítok végig az arcomon, de így kábé egyikünk se lihegi túl a témát, mert baszki, elég kemény ennek a köcsögnek a koponyája és annyira nem vérzik, mint én egy átlag pókertparti után. Mondjuk abból, ahogy magyarázkodik levágom, miszerint nem akarta ez bántani, csak épp így alakult. Nálam elég sokszor alakul így, de ezt inkább nem osztom meg velük. A röhögés azé' tompít a lelkifurdaláson, ezé' előkotrom a mobilom és kinyomok egy tweet-et arról, kimossam-e a gatyámból a gecit, vagy megbasz valaki egy újjal úgy másfél órán belül. Mire végzem, ezek már újra a legjobb haverok ever, szóval elpippantom az utolsó két slukkot, majd bebaszom a maradékot az egyik dobozba. Ja, igen, a pizza. Hát, má' mondjuk eléggé belapította Eli háta, de azért felkotrom a szőnyegről, hogy betoljam a számba.
- Van még egy red bullotok? - kérdem, me' nincs kedvem felállni, aztán Jim felé fordulok, akinek kilafog a kulcscsomója a farmerjából. - Menő kulcstartó, a'sszem úgy két éve mázoltam fel először egy tag-re. - Sok esetben amúgy így szerzek melót. Valami buzi tervező meglátja az utcán a rohadás graffitimet, és rám ír, hogy dolgozzunk össze. Jó, mondjuk manapság má' előbb elérnek a neten, vagy Adam által, de faszom.
- És fagylalt? - bámulok a maradék pár szeletre, szívesen rájuk kenném.

- Látszik, hogy nem vágod a zenémet. – vigyorodom el, mer hogy ezen már egy-két albummal ezelőtt túl voltam. És azóta is ez megy, lol. Nem mintha jól tudnék kamuzni, úgyhogy sosem erőltettem meg magam, ha írtam is szerelmes dalt, az vagy a piának, vagy a kajának szólt. Lehet, tényleg a pofám miatt vagyunk híresek.
- Ja, hát elég lelombozó tud lenni, ha nonstop nyalják a segged. – elég fanpicsán vagyok már túl, hogy ez a gondolat már baszottul ne dobjon fel. Inkább törje meg valaki kört, mielőtt szarrá unom a fejemet, oszt aszex geci leszek én is, mer’ már fasz kedvem se lesz ezekkel baszakodni.
- Hát kurvára. – röhögök a fején, mást már rég elküldtem volna a picsába, ha ilyennel jön, mert ez rohadtul nem az én stílusom. Én csak abba a faszságba megyek bele, ami szórakoztat, ez meg lófasz se, nem is értem, mit lelkesedik, de esküszöm, ha egy kibaszott kutya lenne, már rég rám nyáladzott volna. Azért felnevetek, ahogy kötődésnek nevezi azt, amit a farka iránt érzek. Beszarok a gyereken.
- Tőlem hívd, aminek akarod, de ne nézzél ilyen buzeráns képpel, mer behányok. – öntelt kis görbület kanyarodik az arcomra. Nyitott kapcsolat, mi? Hát ezzel nem röhögnek körbe minden sarkon, akkor semmivel se. Mindenki, aki kicsit is ismer, két perc alatt levágja, hogy nálam semmilyen kapcsolat nem jöhet szóba, de majd a hülyegyereknek is feltűnik, ha másfél napnál kicsivel többet basz el rám az életéből.
- Kirát? Honnan a faszomból? – mér érzem úgy, hogy valami füves lebuj lesz a válasz, vagy még ennél is undorítóbb, baszki. Ahol ezek ketten találkozhattak, annak valami súlyosnak kell lennie.
Enyhén gáz, ha az ember már a saját számaira alszik be, pláne, ha hard rockot tol, de hát ez van, ha fáradt vagy, akkor fáradt vagy. Már nálam. Ennek ezek szerint semmi nem basz be eléggé ahhoz, hogy kiüsse. Leszámítva az öklömet, de kétlem, hogy ettől pihente volna ki magát.
Pizza, horror, és dry hump, szebb nem is lehetne a vasárnapom, úgyhogy épp ideje elbaszni a hangulatot. Ja, hát néha nem előnyös, hogy előbb pofázok, és aztán gondolkodom.
- Nálad az baszna be, ha egyszer befognád.  – röhögöm ki ezt a kretént, bár valahol igaza van, általában leszarom, hogy lelombozom-e a másikat, ameddig én ott vagyok hangulatban. Ő meg egyszerre basz fel és indít be a beteg faszságaival. Ennek ellenére azért ellenék még vele egy jó darabig… ha egy bizonyos köcsög nem rondítana bele a képbe. Az időzítés azé megvan, baszki. Jó, hogy épp nem a seggemben forgott a patkány, mert a’sszem az beleégett volna a memóriájába. Azért a patkány nem nagyon zavartatja magát, ami jól jön, mer épp nincs alkalmam bemutatósdit játszani, és végül két perc után kifekszem. Hát nem életem bunyója, baszki.
- Biztos. Hozok egyet. – veregeti vállon Jim a srácot, látom a képén, hogy kissé lelkiismeret furdalása van, amiért beépített az asztalba, de azért kétlem, hogy túlzásba vinné. Végül is, még élek. – Kösz, köcs… Rat, nem? A pofádból már sejtettem, hogy a  kis görény van alul.
Mér van az, hogy baszottul nem a konyha felé megy? Lol.
- Mészanyádba’. – nyögöm, kissé rájátszva a dologra, ahogy felülök a kanapén, oszt megtapogatom, hogy még véres-e, meg mi ez a kúrás a fejemen egyáltalán.
- Úgy néz ez ki, mint egy kibaszott büféskocsi? – kretén ez, de mondjuk ezt tudtam eddig is, faszt tudok kezdeni vele. Ha nem nézne ki így, szopna így, dugna így, festene így, meg szopatna így, már rég kibasztam volna… mintha kissé sok lenne az ellenérv.
- A szobám falait is kidekorálhatnád, már kezdem unni a plakátokat. – egyébként telibe fosom a falat, pillantásom viszont megtalálja az ajkait, amik pár órája még a farkam szopták, és, hát, szóval… - Amúgy meg mozgasd meg a kis valagad, ha red bullt akarsz, mer ez a faszszopó már rég meglógott. Szégyellős fajta.
Már a sitten is baszott sokat röhögtem rajta, mikor szétbaszta a képem, aztán elsüllyedt a saját nyomorában. Agresszió problémák, lol.

- Hát, előadókban frankón szar vagyok, és kábé csak azokat vágom, akikkel személyesen is toltam valamit - mondjuk LSD-t, vagy egy ratyi acid trip után valami gombát, amitől annyira beálltak, hogy hullócsillagokat zenéltek, de amúgy meg mivel a kettő baszottul fedi egymást, ezért kábé kurvamindegy, szóval ezeket nem is tartom túlzottan számon. Igazándiból egyik anyagot sem, de erről Ganja mesélhetne neki, nem én.
- Nem'tom, én bírom - röhögök fel, elvégre eléggé adja ez a sok kis tetű, meg a farok rajongásuk, bár a hülye ajándékaikat általában kukázom és leszopni se minden vasárnap engedem őket, de azé' ott van fullon az élethelyzet, nem is értem, mifasz baja van vele. Ahogy azt se vágom - ha má' itt tartunk -, miért nyávog ezen a nyitott kapcsolat témán. De tényleg. Mi ilyen gecire befogadhatatlan benne, mert nekem jelen pillanatban határozottan odabasz az élmény. Nyilván az agyam egyből rápörög és egy pont után fullon ignorálom a hülye fejét, sőt. Már be is nyomnám a twittert, hogy kiposztoljam, melyik pöcs akar velem egy ilyen főnyereménybe belezuppolni. Akár keríthetnék köré egy gedva versenyt, fasz- meg pinaképekkel, lenne ilyen színes poll és mindenki leadhatná a voksát a jelöltek buzeráns fejére. Fejben már össze is állítom a játékot - amin pár napig tuti, elszórakozom majd -, de lelövi a poént azzal, hogy gyakorlatilag minden kis nyomorékot beelőzve bólint rá. Egy ideig bámulom, mert kissé kiránt vele a fantáziálgatásból, meg így frankón ellene pofázott má' vagy fél évezrede.
- Mi? Járni akarsz velem? - kérdezek egyből vissza, aztán inkább mégse nyúlok el a mobilomért, hogy behányjam Snapchatre is a tervet. Először amúgy azt hiszem, szórakozik velem, de aztán belebámulok a mosolyába és egyből jobb lesz a kedvem. Nafaszom. Nem mondom, élveztem volna ezt a baszást a fanokkal, de hát ha ennyire akarja, mé' ne? Végül is, elsőké a szerencse, nem? Vigyorom kiszélesedik, aztán úgy nyúlok el a hajához, hogy lazán beletúrjak. Először idegből ráborzolnék, de fél pillanattal később döntöm el, hogy csak a füle mögé seprem. Innen két másodperc és jegyzi agyam a helyzetváltozást, majd belebámulok a csaj kifent kis pofájába.
- Hát, elég homály - hunyorgom, aztán beugrik az a bűzös patkánylyuk meg a tény, hogy frankón meg van a száma. Elő is túrom, hogy a srác képébe nyomjam, egyről beszélünk-e. Ha rábólint, ha nem, belesűrítem egy mondatba a témát. - A régi kecójban hallottam pengetni, szóval bemásztam a tűzlétráról az ablakán - vonom mega  vállam, elvégre nincs ebben lófasz sem, még csak nem is kúrtunk. Meg mondjuk pont eléggé le volt szedálva ahhoz, hogy ne álljon föl rá a pöcsöm. Vagy csak én nem ittam eleget, ez még kérdéses. Ahogy most sem, mégis fölötte kötök ki, hogy aztán két körrel később faszán a gatyámba élvezzek, pedig azt rühellem.
- Mintha nem lenne tőle keményebb a farkad, te köcsög - vigyorgok le rá, tudja má', hol a helye. Nyilván alattam, höhö. Mondjuk addig tutira, míg a dobosa, vagy kifasz be nem libben, hogy aztán ráépítse a fejét az asztal sarkára. Ahhoz képest, amilyen überkúl kiállással engem levert, ezt most csúnyán benyalja, de azé' még túléli, ami nem árt, mert különben döntené a 'kivel jártá' a legrövidebb ideig' rekordomat. Azé' kapok egy vállveregetést meg leköcsögözést, amit idióta vigyorral fogadok.
- Ja, Rat, csumi! - Legalább az ízlése jó, ha már van tőlem valami szarja, bár túl sokat nem tudunk pofázni, mert amilyen lendülettel közénk rontott, olyan sunyin oldalaz el.
- Svédasztal mondjuk lehetnél - mérem végig, de azé' nem csak ő van szar passzban, mert nekem se tett túl jót ez a tempózás. Azé' nem kell mellém kíséret meg cseléd, eltalálok magamtól is a hűtőig, kezemben a pizzámmal. Fagyijuk az kurván nincs, de legalább túrok egy doboz lónyálat, majd követem Elit a szobájába. Amúgy is eléggé felizgat azzal, hogy pingáljam ki a falakat.
- Na, és mire gondoltál? - moccan meg bennem a vállalkozószellem és még a zsét sem firtatom, me' eszembe jut, hogy má' nem one night stand vagy húgymeleg hookup. Ettől még nem lesz ingyé' a téma, de megerőltetem magam és jófej leszek. Ahogy belépek viszont majdnem ki is hátrálok. Na, nem a kupleráj meg a gedvameleg miatt. - Ez egy lyuk - közlöm vele a tényeket, bár kurvásul nem sértésnek szánom, csak hát pont olyan, mint az első kéglim itt, Seattle-ben, ami nem az egyik sikátor, vagy a híd lába volt, hanem annál a buzeráns kreténnél... Azé' rányúlok a falra, bár fullon plakátok fedik. - Na, és mit akarnál? - kérdem, noha oda se figyelek, mert folyton ott kattog a fejemben a nosztalgia, bár ez most nem lehúzó, inkább kábító, meg faszom puha. Kérdés nélkül dobom rá magam háttal az ágyára, és érzem, ahogy elnehezedik a szempillám, bár aludni - nyilván - nem akarok.
- Lehetne valami... - sóhajtok fel, jól esne most egy cigi - olyasmi, mint amit festettem hajnalban? - utalok a képre, míg fejem belesüpped a párnába és testem elnyeli a takaró. Hogy lehet valami ennyire faszom puha? Mi a szarból van ez, felhőből, bazdmeg?! Lassan komolyan behányok magamtól, de valamiért nem ráng be a lábam és nem azon agyalok, hogy mi a tetű dolgot lehetne még tolni, csak benn lebegek ebben a szarban és olyan érzésem van, mintha... hagyjuk, a faszomat.

- Miért, másra is rácuppantál már? – a végén még kiderül, hogy több kapcsolata van a zeneiparban, mint nekem, pedig jó pár sorstárssal összefutottam azért már, többek között innen ismerem a jelenlegi basszeremet is.
- Akkor nem fogsz kedvelni. – sunyi kis mosoly kanyarodik az arcomra, ahogy belegondolok, mennyire nem fogom én a seggét nyalni. Mondjuk szerintem már ő is rájött, hogy a hozzám hasonló geciktől ilyesmit ne várjon. Pláne, hogy ilyen tekintetben eléggé hasonlítunk.
Fogalmam sincs, hogy terelődik a téma a faszom nyitott kapcsolatokra, de úgy ráfügg a dologra, mintha az élete múlna a dolgon, nekem meg aztán kurvára mindegy, hogy mivel hitegetjük a népet, ha már amúgy is hivatalosan is homár lettem. Akkor meg már mit szopjam magam a témán, dobok inkább egy cukorkát, amit rágcsálhat. Amúgy sem fog sokáig tartani, míg magától sétál ki azon az ajtón.
- Ja, benne v’ok. – vigyorodom el, na íme a faszság, amibe táncolva másztam bele. Az még tetszik, ahogy a hajamba túr, de az már eléggé odabasz, hogy a fülem mögé söpri, legszívesebben elcsapnám a gecibe a kezét, de olyan kis boldog kismajom feje van, hogy végül csak megrázom a fejem, ezzel kiszabadítva a megbuzerált tincset. – Ettől még pinám nem nőtt.
Röhögök fel, miközben tovább lépünk valaki olyanra, akinek alapvetően van, legalábbis minden valószínűség szerint, merthogy még egyszer sem csekkoltam. Nem rémlik, hogy valaha is pucéran szaladgált volna a kérónkban, pedig beszámítható állapotban se sokat látom.
- Mér nem vagyok meglepve… - nevetek fel, valszeg hasonlóan gyökér állapotban lehetett ez a két nyomorék. Nem mintha alapból nem lennének teljesen készen, én tényleg nem értem, miért tolnak még anyagokat is rá. Vagyis értem, de leszarom, túl vagyok rajta, és felbasz, ha mások a képembe tolják, hogy seggarcok, és azok is maradnak.
- Az nem attól kemény. – lol, hát hol a faszomba képzeli má’ magát, hogy majd a szövegeitől áll fel a farkam. Szórakozzon anyámmal, baszki. (Inkább ne. Néha örülök, hogy nem vagyok vizuális típus.)
Ja, Jim, asztal, fotel, és kettőnk édes kis magánya, ebben a sorrendben, és nagyjából hasonló tömörséggel követi egymást, a kiszámítható módon. Tudtam, hogy le fog lécelni, ha egyben marad a koponyám, szóval nem is szopom magam rajta sokáig.
- Az ágyamra. – nyögöm be őszintén, ahogy elterülök mellette, aztán leesik, hogy nem egészen erre irányult a kérdés, és elröhögöm magam. – Fasztudja. Valami kúlra.
Ja, ilyenek terén hagyom szárnyalni annak a fantáziáját, akinek van, ebben az esetben épp a patkányét, végül is ő a művész, vagy akárminek is hívatja magát. Mit pofázzak én bele. Ahogy ismerem, úgy is csak az ellenkezőjét csinálná.
- Röviden felvágnám az ereimet egy hét után, ha azt bámulnám alvás előtt. – utalok rá, hogy amennyire fasza, annyira depressziós is lett az a kép, amit mondjuk nem csodálok, mer épp szar napja volt mindkettőnknek. Az éjszaka mondjuk jó volt… de túl puha a paplan ahhoz, hogy megmozduljak.
- Innen baszki, soha nem kelsz föl. – nevetek fel halkan, miközben belesüppedek a matracba, aztán egy erőltetett fordulattal magamhoz húzom a gyereket. Nyitott kapcsolatban vagyunk, úgyhogy minimum csüngenem kell egy kicsit az idegein, meg rajta. – Hozzál már egy cigit, bébi.
Direkt nem röhögök, de azért a gyökér vigyort nem tudom visszafojtani.

- Nem. - Egyébként tényleg, vagy csak kurvásul nem emlékszem már rá, szóval az utóbbi esélyesebb. Az ilyen partikon döntő többségében azé' mindig toltunk valami cuccot, de hát hogy mész el egy rave vagy acid buliba trip nélkül? Azt a szemetet máshogy nem lehet élvezni, ezért inkább nem bele sem megyek. Faszom tudja.
- No para, már a nulladik perctől rühelltelek - vigyorgom a képébe, bár tőle nem is kommentekben várnám el, hogy nyalja a seggem, lol. Ezt inkább majd egy későbbi alkalommal játsszuk le, mert jelenleg épp eléggé kinyírnak a leosztott zúzódások. Ja, meg mondjuk a kúl ötletem, amit bedobok a közösbe, ő meg vígan ráharap. Persze ki ne akarna velem lógni? Bár a frankót megvallva bírtam volna, ha a cakkos kis tetvek előtt hirdethettem volna előbb meg a seggem, de hát ami késik... - Királyság - túrok a hajába, amit úgy vesz, mintha picsára venném. Ettől fel kell röhögnöm, de tény, túl sokat lógok együtt Ganjával, meg különben is most olyan buzerálhatnékom van. Talán, mert feldob ez a faszság, vagy csak szimplán tetszik, amiért egy köcsög bandatagját felismerem, noha őt sem az albumjaiktól. Nem volt nagy cucc az a találkozó, csoda, hogy egyáltalán dereng, bár esélyesen inkább csak a dallam ragadt meg a fülemben, oszt' a többi így maradt felszínen.
- Ja, elég frankó bulit toltunk utána abból a pénzből, amit nyertem - dereng fel az emlék, bár a foszforeszkáló parti elmossa, mint egy partra vetettm rothadt halat az ár. Túl mélyen nem is mennék bele - mivel lófaszom interakciót se toltam a csajjal, és így minek jegyezzem meg -, de aztán szerencsére nem is pörög tovább rajta, inkább rátérünk egy olyan témára, ami mindkettőnknek fekszik, méghozzá a farkára.
- De azé' sokat tesz az ügyért - ejtek be közénk egy gunyoros félmosolyt, amit nem sokkal később a dobosa debütje zár, meg a vér, ahogy végigcsorog a homlokán. Szeretem a stílusos belépőket, ezért sem akadok fenn a dolgon, de azé' megrohamozom a hűtőt, majd engedelmesen sétálok be a szobájába. Nem mondom, meglep vele, és nehezen sikerül eldöntenem, hogy ez kedvemre van-e vagy sem.
- A tónusok teszik - motyogom, ahogy belesüppedek a takarójába. - De a galaxis ötletét berakom talonba, mert illik a buzi fejedhez - ásítok egy nagyot, ahogy kezd bemászni a bőröm alá ez a redva meleg, meg a nosztalgikus baszás. Mondanám, hogy adjon másfél percet és itt se vagyok, de aztán megint elnehezül a szemhéjam és csak tompán fogom fel, ahogy magához húz, aztán farokságokkal traktál. Egy pillanatra összekeverem a kecóját a sajátoméval - má' a régivel -, és orromban érzem a kókusz faszom illatát. Bele is dugom a fejem, ahogy összekuporodom, és szólok a szemétnek, hogy ne baszogasson már: - Nem cigizem... Filc... - sóhajtok, aztán szorosan kapaszkodva valamibe nyom el a végtelen sötétség. Mintha a lefestett galaxisban lebegnék. Nincsenek szagok, se érzések, csak valami tompa csillogás. Nem kezdek el zuhanni, nincs sikítás, sem vér, és olyan puhán ébredek, mintha ráejtenének egy tonna pihére. Lassan nyitom ki a szemem, de mindent beborít a sötétség és arcon basz a tény, hogy már nem ott vagyok. Hogyan is lehetnék? Kapkodva szedem össze magam, azt se vágom, hány óra van, meg mi a faszom történt, de egyhuzamban má' rég aludtam ennyit, azt se a műteremben vagy másoknál baszva a rezet. Végül úgy keveredek ki a szobából, mintha üldöznének, és a felsőm is hagyom a földön megrohadni, me' pont nem érdekel. Csak az utcán jut eszembe, hogy basszam meg, ez most nem egy proli partit követő atomkúrás volt és Adam szerint ilyenkor nem árt valami faszom cetlit hagyni, de má' mindegy. A számom meg a'sszem, úgyis tudja.

To Jacks
Kezdem érezni, ahogy apránként rohad le a lábam, és kurvára idegesít. Már egy kurva hónap is eltelt a baleset óta, de ezt a kibaszott gipszet már soha nem veszik le… hatszor belebasztam a fotelbe, átestem egy asztalon, és elmondhatatlanul idegesít, pláne baszás közben. Végre kibékültünk, kellett nekünk elmenni abba a faszos plázába pont azon a redvás napon, hogy most itt szopjak ezzel. Szerintem már En se tud elviselni, meg úgy senki más sem, de én sem magamat.
- Faszom!
Hát nem a kisasztal?! Dühöngve dobom el magam azon a retek kanapén, de persze nincs olyan helyzet, ami kényelmes lenne. Rendesen megrakni sem lehet ezzel  a kibaszott gipsszel, idegbeteg vagyok, ki vagyok éhezve, és a tököm ki van. Mindegy, azé megdobom Ent egy sms-el, mert én má leszarom, hogy festene, nem bírom tovább.
„Húzd ide beled, mer má öngyilkos leszek. Most. Nálam van a kés. Siess, pls”
Mindig tudtam, hogy szánalmas vagyok, de hogy ennyire… már a telómra se akarok nézni, csak lenyomom a redvás küldés gombot, és mehet mindenki a faszomba. Benyomok egy rajzfilmet, elkecmergek a chipsért pár káromkodás kíséretében, és hát nem megint az a rohadt asztal?!

Két napja keresem a fehér kesztyűimet. Nem divatcikk darab, hanem a díszegyenruhám része és a holnap esedékes fegyelmimre abban vagyok köteles megjelenni. Eldől, hogy maradhatok-e a katasztrófa képzésen vagy páros lábbal rúgattam ki magam a robbantás napján…
A holmik nagy része már dobozban leledzik. Nyakunkon a költözés, Ronnak pedig még mindig feküdnie kell(ene). ..és nekem halvány lila elképzelésem sincs, hogy mégis hová sikerült elpakolni azt a pár kesztyűt… vagy az egyik dobozban van, vagy valamelyik fiók mélyén, egy azonban biztos; nem a díszegyenruhával együtt pakoltam el. Baromira bosszant egyébként, hogy lassan minden négyzetcentimétert tűvé kell tegyek érte.
Épp az ajtó melletti szekrényt kutatom át – immáron másodjára –, amikor jelez a telefonom, valakinek hiányzom. Vagy valamit akar.. Ma amúgy szabadnapos lennék, mondván a fegyelmim előtt pihenjem ki magam rendesen, az már persze más kérdés, hogy pihenni nem nagyon tudok és nem csak azért, mert nincs meg az a nyavalyás pár kesztyű…
Oké, a fejem enyhén szólva is elnyúlik, amikor elolvasom az sms-t és meglátom, hogy kitől jött. Valahogy nem igazán tudok arra gondolni; vajon tényleg nekem szánta-e, mert akár igen, akár nem, akkor is aggaszt, ami benne áll vagy amiért küldte. Basszus.
Első lendületből próbálkozom meg egy visszahívással, de közben már csizmát húzok, leakasztom a bőrdzsekit és felmarkolom a bukósisakot is. Amíg kicsöng a készülék, addig jelzem Ronnak is, hogy elugrok itthonról egy kis időre, de mivel a mobil a fülemhez van tapasztva, nem állok neki hosszas kifejtésbe, csak indulok. A beszámolót pedig későbbre halasztom.
(…)
A motort az épület előtt hagytam és csak azért nem kellett leállnom és elkezdenem kikutatni a csengőt, hogy mégis melyik lakásba kell felcsengessek, mert valaki épp kijött a kapun, én meg ezzel a lendülettel be rajta, mielőtt még becsukódott volna.
A portás – ha van az épületben – nem állít meg, megtalálom a módját, hogy megtudjam, mégis melyik emeletre tartok és miért is, nem feltétlen az igazat állítva, ha pedig nincs, akkor a lakás megtalálása az egyetlen említhető, de leküzdhető nehézség.
(…)
Az ajtócsengőre majdnem szó szerint tapadok rá és nem is áll szándékomban elengedni, amíg nem nyit ajtót. Nagyon-nagyon remélem, hogy nem csinált semmi hülyeséget..
- Elijah, nyisd ki, Jacks vagyok! – emelkedett hangon próbálkozom elérni, hogy meghalljon és nagyon bízom benne, hogy így lesz. Erőszakkal veszem nyugodtra a hangom – képes vagyok rá, a munkám miatt muszáj –, pedig nem igazán mondhatni, hogy az volnék.

Egy örök struggle ez a kibaszott gipsz, pláne az aranyhalnyi memóriámmal, meg az alapvető tájékozódási képességem teljes hiányával… az egy dolog, hogy rohadtul nem jutok el az asztal mellett,  de mire egyáltalán eljutok a chipsig… már épp felsóhajtok, ahogy a seggem a fotelt éri, erre nem megcsörren az a redvás telefon?! Amit persze kurvára ott hagytam…
Meg. Nem. Mozdulok. En úgy se hívna, vagy üzen, vagy jön, úgyhogy ezzel ki is esett a képből. Kétlem, hogy ettől az smstől majd beszarna, és ezerrel rohanna ide, mert azért eléggé levágós, hogy nem hagynám itt őt meg a farkát. Pláne, hogy esélyesen pokolra jutok, minden bűnt elkövettem, ami csak létezik. Hány is van? Whatever. Amúgy sem igazán hiszek ebben… viszont rohadtul unatkozom, és kell valami, ami leköt. Ez egyelőre elég gyatrán működik, aztán még döngetni is kezdi az ajtót. Há’ mi van itt? Rendelt pizzát, aztán az jött előbb? Ötlet híján kezdek el vánszorogni, és a kurva anyjába kívánom már ezt a faszt.
- Vedd elő a rohadt kulcsod, baszd meg! – ordítom, amikor már rohadt szánalmas módon elvergődtem a nappali feléig, de elég más választ kapok, mint amit vártam. Hacsak nem váltott nemet, és kezdett el aggódni értem, esélyesen nem a patkány toporog az ajtóm előtt. Na meg az illető be is mutatkozik, ami azért szintén egy elég erőteljes jele ennek, de hát így első blikkre, mindenféle látvány nélkül nem sok ugrik be.
- Mi a fasz? – nyitok ajtót, aztán ahogy végigmérem, ezúttal kimaradt pontok nélkül ugrik be a közös kis esténk, ami egyébként nem egészen úgy alakult, mint ahogy azt a legtöbb forgatókönyvben megírják. De legalább nem én jutattam kórházba.
- Helló. Te meg mit… - a sietsége, na meg a gyanakvó méregetése elég árulkodó, és pár másodperc alatt összerakom, hogy mi a rohadás történt is. – Na ne. Félrement az sms?
Röhögök fel, már rég nem jövök zavarba az ilyen szituktól (megszokás kérdése is, lol), úgyhogy csak megvonom a vállam, és intek, hogy kerüljön beljebb.
- Nem terveztem ám kinyírni magam. – nevetgélek, de esélyesen nem fogja elhinni, amit mondok. Azért aranyos, hogy ennyire aggódik, ahhoz képest, hogy nem is találkoztunk azóta. Elég sok minden közbejött, aztán elmosódott a dolog. Viszont meglepő módon még mindig érzem a kémiát kettőnk közt, noha egészen más, mint anno. Érthető okokból, heh.
- Aggódtál? – mosolyodom el, és a fal mentén ugrálva végül csak elvergődöm a kanapéig. – Ha valami, hát az unalom fog kinyírni. Ha kérsz valamit inni, pls, szolgáld ki magad, mert én már idepusztulok.
Így is lihegek, basszam meg, pedig annyit tettem, hogy megjártam kétszer a nappalit… még két. Redvás. Hét. Megőrülök.
- És mizu?

A csengőt csak akkor vagyok hajlandó elereszteni, amikor válasz érkezik odabentről. Nem vagyok biztos abban, hogy jól hallottam; szedjem elő a kulcsaimat, különben is nonszensz lenne, mert egyébként úgysincs pont ehhez az ajtóhoz, meg a városban még több millióéhoz sem. Mindegy. A továbbiakban inkább önmagam beazonosításával folytatom, na meg persze, hogy eresszen már be, ha egyszer ideugrasztott.
- Csak nyisd ki, oké?! – tovább várok, türelmetlenül, de megjátszva a nyugodtat. Félig nyugodtat, amikor végre feltárul a bejárat. Az első, hogy a nyamvadt kést keresem a tekintetemmel, de egyértelmű, hogy az nincs nála. Éljen.
- Jól vagy? – automatikusan jön a kérdés nagyjából egyszerre a köszönésével, ahogy tetőtől talpig végigmérem.
- Ha nem engem akartál ijesztgetni, akkor igen, félre. Ha meg engem akartál.. átjöttem volna ijesztgetés nélkül is egy sima meghívásra... – míg ő elröhögi magát, addig én megforgatom a szemeimet és hát… közel sem vagyok túl boldog a hülye viccétől. Jah, a frászt hozta rám, mert akármennyire is nem régi vagy szoros az ismeretségünk, senkinek nem kívánom, hogy végezni akarjon önmagával. Basszus, az a hivatásom, hogy vadidegenek életét mentsem meg, úgyhogy nem vettem poénra, amit ezek szerint ő annak és nem mellesleg másnak is szánt. Hát eszem megáll..
- Nem, mert ezt a szerepet nekem hagytad. Dilis. – beljebb lépek a lakásba, ha már beinvitált és finoman még a felkarját is megcsapom.
- Persze, hogy aggódtam, de látom, lerobbannod azért mégiscsak sikerült. Mi történt veled? – ha elfogadja a kanapéhoz való támogatást, akkor segítek neki eljutni oda, ha nem, akkor nem erőltetem. Nagyon bízom abban, hogy nem a plázában volt a robbanáskor és annak a következményeit nyögi ő is.
- Kösz, nem kérek semmit. Viszont, ha már itt vagyok é mielőtt ide pusztulnál; neked kell valami? – kaja, vagy inni vagy a bánat tudja, hogy mi. Azt látom, hogy nincs valami jó bőrben.
- Hát.. erre most mit feleljek mégis? – nevetem el magam és attól függően, hogy kért valamit vagy sem, indulok el a teljesítés irányába – mondjuk a konyhába, ha enni vagy inni akar – vagy csak simán lecsüccsenek mellé a kanapéra.
- Én tökéletesen egyben vagyok és nem hozom a frászt másokra egyesekkel ellentétben. Egyébként kit akartál megörvendeztetni azzal az sms-el? – ha már ugyebár nem én voltam a kiszemelt áldozat megörvendeztetendő személy..