Főépület (katonai bázis)

TO JASON  

Az esti magányos iszogatásom során Jason is kénytelen volt elszenvedni a zaklatásomat egy „Hiányzol!” sms formájában, ahogy láttam, fel is hívtam, de szerencsére nem vette fel, ki tudja, miként reagált volna a részegen költött cifraságaimra, vagy milyen gyökérséggel szennyeztem volna az elméjét. Ezúttal azonban velem voltak az égiek.
Arról viszont már senki sem tudott volna lebeszélni, hogy bemenjek a bázisra, hátha ott van, tudom, mikor szokott egy kis szabadideje lenni, és most úgy éreztem, szeretném látni, mert valóban hiányzott, nem csak a szesz hozta elő belőlem az érzést. Egyébként is majd megvesztem az egyenruhám és minden nélkül, ami együtt jár a hivatásommal, de mivel semmire sem haladtunk a pszichomókussal, ezért nem fogok erősködni. Bejárásom attól még volt, és élni vágytam eme lehetőségemmel. Legalább itt nem érzem olyan istentelenül elveszettnek magam.
- Jó a segget farmerban, Devonshire.
- Fogd be a pofád, Rick. Jason?  
- Bűbáj vagy, mint mindig. A kaszárnya előtt villogtatja az izmait.
- Kösz, suttyókám!  
Nem csíptem túlzottan, de igazából senkit, aki egyetlen egyszer is ledegradálta a nőket, különösképp a történtek óta vagyok érzékeny a dolog ellen, valószínűleg ezért nyújtottak be ellenem összeférhetetlenség kapcsán panaszt is, amin mondjuk nem csodálkozom, tényleg elég elviselhetetlen lettem. Inkább nem agyalok ezen, hanem indulok is a kaszárnya felé, nem filozofálni jöttem, hanem Jasonhöz. Hamarosan meg is látom, nem mellesleg azt sem esik nehezemre kiszúrni, hogy szemben a katonanők meglehetősen nyál csorgatva nézik, nos, ezen nem volt mit csodálkozni, Jason meglehetősen jól festett, néha még az én tekintetem is elkalandozott rajta, ha nem látta.
- Hello idegen! – Igazából alig egy hete találkoztunk, de na, hát ahhoz képest, hogy azelőtt a nap nagy részét egymás közelében töltöttük, elég fura. Nem voltam rest rácsüccsenni a hátára fekvőtámaszozás közben, egyrészt simán megcsináltam bármikor máskor is, másrészt hagy pukkadozzanak a csajok, mert ők tuti nem mernének megtenni ilyesmit. - A terheléses edzés hasznosabb. Egyébként biztos lenne rá jelentkező rajtam kívül is. – Szívom kicsit a vérét, bár azt már nem tudom, mennyire szívnám a fogam, ha bárki más művelne ilyet vele, noha igazából barátok vagyunk, sosem volt semmi több, csak majdnem, oké, nem mindenki alszik összebújva esetenként a legjobb barátjával, de előfordult már, és nem mondom, hogy rosszul esett, sőt. Viszont a legutolsó alkalom még azelőtt volt, hogy a szenátor fia elkezdett kekeckedni velem. Azóta már-már krónikusan kerülöm az intimebb együttléteket, bármelyik férfiről is legyen szó. Az ölelés még belefér, és nem vágok pofán senkit azért, mert véletlenül hozzámér, de azt elképzelni sem tudom, hogy bárkit beengedjek az ágyamba még jó ideig.

A megfagyott levegő nem érdekelt sem most, sem máskor. Megkaptam érte a jussom, de ez nem jelenti azt, hogy ne jöhetnék ide, vagy katonaként kevesebbnek érezném magam. Egyszerűen csak a jellemem érdesedett meg nagyon durván. Egyébként rohadtul nem szép tőlük, mert a legtöbbjükkel pajtiban voltam a történtek előtt, és mégsem aggódott egy pillanatig sem egyik sem, hogy valami komoly bajom van.
- Nem dobott ki, felvertek hajnalok hajnalán tizenegy körül. Képzelheted. Az tény, hogy nem vagyok túl… – Akadok el a mondandóm közepén, és legszívesebben kupán verném, de ha már ő övön alul ütött, akkor én sem leszek rest megtenni, szívja csak a fogát. - Pont annyival, amennyi a mellimplantátumom súlya. – Vágom végül rá, nyilvánvalóan nincs olyanom, semmit sem mellesedtem, és híznom sem sikerült, sokkal inkább csontosodom, mert alig eszem, ellenben rohadt sokat cigizek. Úgyhogy ez van, csoda lenne, ha híznék, de soha nem is voltam kényes az alakomra, az effajta felszínesség távol áll tőlem, no meg azzal is tisztában vagyok, hogy csak a véremet szívja. - Azt hiszem, humorrépa túladagolásod van. – Szögezem le, mindenesetre én ezzel együtt imádom, és soha nem is mondanék le a barátságáról, emellett elmondani nem tudnám, mennyire hálás vagyok neki, amiért ott volt velem akkor, és átsegített azon a borzalmon. Nélküle meglehet, nem is bírtam volna végigcsinálni. A gondolataimból a hirtelen testhelyzetváltás rángat ki, és kissé meglepetten szemezek pár pillanatig a mellkasával, amitől pislognom kell egy párat, míg végre fel tudok nézni az arcába. Vajon miért csak olyan fiú barátaim vannak, akik ilyen istenien néznek ki? Nyilván jó az ízlésem, meg agyam is van, mert ő is épp úgy fiatalabb nálam, mint Thomas, és így sosem gondoltam tovább a dolgokat. Jasonnal persze másképp is lehetett volna, és mind a mai napig emlékszem, hogy vertem a fejem másnap a falba Halesnek vinnyogva, hogy olyan szerencsétlen lúzer voltam, hogy kihagytam egy isteninek ígérkező ágytornát, mert annyira részeg voltam, hogy kettőig sem tudtam elszámolni, és bealudtam. Azóta már nem bánom, nélküle sokkal kevesebbnek érezném magam, de azért pár hétig ettem a kefét a dolog miatt. Azt meg hagyjuk is, milyen egy isteni pasi mellett aludni néha úgy, hogy az éjszakát ugyan átdumáljátok, de egymáshoz nem értek. Naaagyon fura.
- Áhh, még a végén felnyomnának közszeméremsértésért. – Célzott ütés, mert nem tudom, hogy ki adott be ellenem összeférhetetlenség kapcsán panaszt, de abban biztos vagyok, hogy azok között volt, akikkel többet szívok egy levegőt, ami okán még inkább fáj a dolog.
- Hallotta ám, Bust! Tanulj meg normálisan suttogni. – Szóltam után gond nélkül, és nem voltam rest viszonozni a felvillanó középső ujj egyezményes jelét.
Jason meg… nos, a szemtelensége hallatán kissé felfújtam az arcom, megvillantak a szemeim, s azt sugallták, jobb lenne, ha futnál, de nehéz lett volna úgy, hogy itt ülök az ölében, viszont nem voltam rest azon nyomban ráfogni az egyik mellbimbójára, és megcsavarni.
- Így jár az, aki mindenkinek mutogatja magát. – Azzal igyekszem is felkelni az öléből, már ha engedi, mert annyira nem komfortos a fedetlen felsőteste közelében létezni, illetve, nagyon is az, de már attól is rosszul vagyok, ha ilyesmire gondolok. Ez a kettősség az őrületbe kerget. - Egyébként meg, szerződésbe esetleg ne foglaljam? Nem nálatok pasiknál van az az egyezményes dolog, hogy ami részegen történik, az meg se történik? – Vontam fel a szemöldököm. Egyébként baromira hiányzott, de ezt kimondani nem fogom, valószínűleg anélkül is tudja, hogy csak hárítok, hisz az utóbbi időben állandóan csak védekezek, mert egyszerűen úgy érzem, erre kényszerülök.
- Van időd sétálni? Pólóban… – Kérdezek rá végül, hogy elrabolhatom-e egy kicsit, mert ha igen, akkor bizony azon nyomban meg is fogom tenni.

Általában, ha valahol megfagy a levegő, akkor megjelenik a gonosz és rettegett személy, de ő egyik se volt, legalábbis nem az én szemben és legszívesebben rászóltam volna mindegyikükre, hogy viselkedjenek már normálisan, hiszen nem Callie volt, aki egyedül megváltozott a társaink közül. Mindenki más miatt, de míg a legtöbb katonának ismerték az okát és el tudták fogadni, addig az övét senki se, de abban se vagyok biztos, hogy bárki is kérdezte. Én pedig hallgattam, mert nem akartam rontani a helyzeten, inkább csak próbáltam újra hozni az idióta formámat, amilyen mellette vagyok.
- Hajnalok hajnalán? Akkor inkább ne akarj itteni ébresztőt magadnak. Meg tudod, aki nagy lány éjszaka, az legyen nappal is. – szólaltam meg alig hallhatóan, mert biztos voltam abban, hogy nem józansága közepette írta azt az sms-t, se a hívást. Én átkozom a percet, hogy nem vettem észre, ő pedig valószínűleg imádja ama percet, amikor megúszta a velem való beszélgetést olyan állapotban. Bár az is biztos, hogy érte mentem volna, még a hülye szabályok se érdekeltek volna. Meg akarom őt védeni és ez sose fog változni, ha kell, akkor majd önmagától, ha pedig a világtól, akkor pedig attól. – S engem meg se hívtál? Pedig megnéztem volna a pindurkákat. – nevettem el a dolgot, hiszen csak a hülye képes ilyet mondani, de oldani akartam a feszültséget, meg mellette ritka volt az, amikor normális és komoly bírtam maradni. Sose gondoltam azt róla, hogy felszínes lenne és pontosan tudtam, hogy inkább fogyott, s emiatt még inkább aggódtam érte, ahogyan a káros szenvedélyei miatt is. Ki kell találnom valamit, de sürgősen, mielőtt túl késő lesz. – Tégy panaszt Jackre, ma ő csinálta a reggelit. Lehet csempészet bele valamit, vagy csak te vagy ilyen hatással rám. – de a mondtat utolsó felét már úgy mondtam, hogy az ölemben tartottam őt. Nehéz volt megállnom, hogy ne érintsem meg az arcát, hogy ne söpörjem ki a vöröslő tincseit az arcából, amit a szél odasodort. De nem akartam megijeszteni, nem akartam, hogy elfusson egy tettem miatt, így inkább csak figyeltem őt.
Fogalmam nincs arról, hogy miként csöppenhetett bele az életembe, de szerencsésnek érzem magam. Úgy érzem, hogy nélküle teljesen más ember lennék, hogy nélküle egy részem mindig is hiányozna. Nem egyszer kértem eltávot, vagy csak úgy elhagytam a bázist, amikor megengedték, hogy olyankor nálam töltsük az időt. Nem érinthettem meg, csak ha ő hagyta, ha ölelésére vágyott. Meghallgattam őt és ott voltam, ahogyan egy barát tenné, s talán pont azokban az időkben kezdett még inkább megváltozni bennem valami, vagy csak túl hülye vagyok? Mindegy is, hiszen nem gondolhatok semmi olyanra, amit akkor érzek, amikor hozzám ér, vagy rám pillant.
- Ohh, dehogy. Hamarabb kerülhetnék én oda, mint te. – csaptam le a dologra, hiszen én virítottam félmeztelenül és nem ő, majd játékosan kicsit megmozgattam a lábamat alatta, ahogyan a gyerek alatt szokták, amikor lovacskázik.
Amikor meglátom mind a kettőjük reakcióját, akkor megforgatom a szememet. – Komolyan olyanok vagytok, mint két rossz gyerek! – bosszankodtam tovább, de nem fogom őket arra kényszeríteni, hogy imádják egymást. Mindenki maga választja meg a barátait, nem pedig kényszer hatására.
A mellbimbóm elleni támadásra egyáltalán nem számítottam, így egy pillanatra felszisszenek, majd elkapom a kezét. – Rossz vagy, nagyon rossz! – jegyzem meg somolyogva, majd a következő kijelentésére kicsit tágra nyílnak a szemeim és közelebb hajolok hozzá. – Csak nem féltékeny vagy, hogy mások is megcsodálhatják ezt és nem csak te? – kérdeztem tőle kisfiús mosollyal az arcomon, majd játékosan megpöcköltem az orrát, de nem engedtem el őt. Láttam korábban, hogy nem tudott egyből elszakadni a mellkasom bámulásától, de nem vagyok akkora tuskó, hogy szóvá tegyem, vagy legalábbis nem neki. Amikor pedig érzem, hogy menne, akkor egy pillanatig habozok, de végül az ujjaim lefonódnak karjáról, s engedem, hogy felálljon, még ha nem is akarom… nem akarok neki fájdalmat okozni. – Talán el kellene mennem a Magic Mike következő forgatására, még a végén a világ belebolondulna a csípő mozgásomba is. – pillantok rá mosolyogva, majd a következő pillanatban már én is felállok miközben imitálom azt a hülye mozgást, amivel rendelkezem. Megállok közvetlen előtte és úgy pillantok le rá. – Tudod, ami ránk vonatkozik, rátok nem biztos. – bököm meg a homlokát finom, majd nyomok a feje búbjára egy puszit, ha hagyja.
- Persze, miért ne. – válaszolok sietve a dologra, majd felkapom az atlétámat. – Szóval csíkosra süljek le, esetleg el akarsz adni zebraként? Vagy félsz, hogy túl sok nő ragad ránk? – kérdeztem sunyin, majd elindultam a háló felé, hogy valami kevésbé izzadt felsőt nézzek magamnak. – Esetleg 5 percet tudsz várni, vagy inkább elviselsz így…? – majd a mondtat vége felé inkább csak elkezdtem közelíteni felé az izzadt felsőtestemmel, mintha csak el akarnám őt kapni, hogy őt is összeizzadjam és ne foghassa rám, hogy milyen borzalmas illatom van.

- Úgy beszélsz, mintha gőzöm sem lenne róla, hogy milyen az itteni ébresztő. Én elhiszem, hogy egy aranyhalnak is jobb a memóriája nálad, de azért túlzásokba ne essünk már. Tökre nagylány vagyok éjjel is, nappal is. – Még egyszer sem vinnyogtam a másnaposságom miatt, de ezek után nem is fogom emlegetni, tekintettel arra, hogy már ennyitől elkezdte szívni a véremet, viszont bármilyen hihetetlen, ma nem azért jöttem ide, hogy álló délután ugrassuk egymást.
- Jason, biztosan mondtam már, hogy bunkó vagy, de az tuti, hogy nem elégszer. Azt hiszem, most buktad el azt a lehetőséget, hogy valaha lásd a „pindurkákat”. – Mutatok ujjaimmal idézőjelet. Egyébként egyáltalán nem kicsik, és tudom, hogy viccelt, de mégiscsak nő vagyok, mostanában lényegesen érzékenyebb változatban, szóval azért a melleimet hagyjuk szépen békén.
- Az igazán kár lenne, mert akkor meg kellene vonnom magamat tőled. – Csóválom meg elhúzott szájjal a fejem, bár amúgy totál hidegen hagyna, hogyha miattam lenne kattant, noha tudom, nem az én hatásom, alapból nem szereti túlságosan komolyan venni a dolgokat. Az esetek nagy részében ez nem is zavar, de az utóbbi időszakban nehezebben hajlok igazán a hülyeségre, ha mégis, hamar átkattan bennem, hogy valójában nincs jó kedvem, vagy ha pillanatnyilag mégis, akkor sem tart túlságosan sokáig.
- Inkább ne kerülj, elég hamar bevernék a képed az állandó humorizálásod miatt. – Arról még mindig igyekszem határozottan nem tudomást venni, hogy félmeztelen, mert ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni, hála az égnek, hogy nem csinálta túlságosan gyakran. Előttem legalábbis, bár azt nem értem, mi az istenért zavart annyira, hogy talán akad olyan katonatársnőnk, akivel összeszűrte a levet, vagy éppen odakinn is felhajthat bárkit, hisz nagyon is vonzó pasas. Az már egyébként egészen sokszor megfordult a fejemben, mennyire sajnálom, hogy fiatalabb nálam.
- Köszi, de ebből már kinőttem, nem kell rázni a popsimat, hogy elaludjak. – S ha nem hagyja abba, tuti megcsapkodom egy kicsit, márpedig tudok isteneset csapni, ha akarok. Aha, sőt, akkorát is, hogy valaki több mint egy évre kómába kerüljön. Ehh, miért jut eszembe ez is állandóan…
- Ő kezdte. – Támasztom alá a tipikus gyermekded ujjal mutogatással a hasonlatát, ártani senkinek sem ártottam, bezzeg, ha egy pasi bunkó, azután omlanak a csajok, én meg hova kerültem miatta, mondhatom, fantasztikus.
- Még jó… – Némi elégtételt azért érzek a bimbószorongatás után, és nem is vagyok rest vigyorogni rajta egy keveset. Ő kezdte, na. Bár, jobban belegondolva ez annyira nem biztos, én ültem a hátára. - Ezt hallgatván felmerült bennem a kérdés, hogy te mondjuk miként reagálnál, ha én szambáznék póló nélkül idekinn? – Nem vagyunk egy pár, és nem is tenném meg, mert köszi, engem egy darabig meztelenül ne lásson senki, de ha már ő kérdezhet ilyet, hát én is. Egyébként is, visszakérdezni egyszerűbb, mint megválaszolni az övét. Igazából tényleg zavar, bár féltékeny nem lehetek, hiszen barátok vagyunk, nem kalandoztunk át a másik oldalra sosem. Az orromat felhúzom, mikor megpöcköli, majd igyekszem feltápászkodni, mert így már kissé feszélyez a közelsége, pedig emlékszem, régen nem zavart, iszonyatosan sokat gyöntöltük egymást, de most elképzelni sem tudom, hogy ne akarjak kiszaladni a világtól, ha mondjuk reggel azzal ébreszt, hogy össze-vissza csiklandoz, és ez csak egy példa.
- Hát, menj. – Most erre mit mondhatnék, rajonganának érte, ez biztos, bár én biztos nem bírnám röhögés nélkül végignézni azt a filmet, amiben ő szerepelne. Nem mintha valaha lettek volna színészi ambíciói. - Hagyd már abba, te bohóc. – Egy kicsit azért sikerül elnevetnem magam, de amikor előkerül, hogy igazából marhára nem vagyunk egyenjogúak a férfiakkal, megint felfújom az arcomat, még a puszi sem engesztel ki igazán.
- Most mit nyafogsz? Nem süt hétágra a nap, nem fogsz csíkosra sülni. Eszem megáll, milyen hiú vagy. – Rázom meg a fejem a kelleténél talán kissé hevesebben. - Na, ott maradsz… ide ne gyere nekem az izzadtságoddal, örülök, hogy legalább az alkoholszagból kivakartam magam, várok… – Annyira nincs ínyemre a várakozás idekint, de túl fogom élni, ha meg közelebb jön, még a végén bokán találom rúgni, és az lehet fájna egy kicsit. Mindenesetre, ha bemegy, akkor le is ülök a kaszárnyába vezető lépcsősor második fokára, és nyugisan kivárom, míg magára vesz valami kevésbé büdöset, nyilván meg is törli magát kicsit közben, máskülönben értelmetlen az egész.

A kezeimet sietve emelem fel, mielőtt még megenne, hiszen semmi rosszat nem tettem, de jobbnak láttam nem fitogtatni a dolgot, mert a végén még bokszzsáknak fog képzelni a közönség előtt, s legfeljebb lefognám őt, de sose lennék képes bántani. Az utolsó mondatára viszont feljebb szalad a szemöldököm és csak hümmögök egyet, hogy persze… Lehet, hogy ezért már meg fog csapni, de akkor se voltam abban biztos, hogy ebben igaza van, de megtanultam már hallgatni. Sőt, néha jobb, mint elveszíteni valakit. Főleg, hogy nélküle eléggé sivár lenne az életem.
- Valakinek annak is kell lenni, meg addig nincs gond, amíg képes vagy így is elviselni. Szóval ne panaszkodj, meg ne légy már ilyen harapós. Még a végén mindenki azt fogja gondolni, hogy Morgó is a Hófehérkéből barátságosabb, mint te. – pillantottam rá komolyan, hiszen én láttam azt, hogy a felszín alatt mi van, de a közönségünk baromira nem. Tudtam jól, hogy még a régi énjéből ott van egy aprócska szikra és elő fogom csalogatni, még ha az életembe is kerül, vagy éppen abba, hogy néha bemosson nekem egyet.
- Képes lennél egy szegény árvától megvonni a legjobb szert? Akár ennyi erővel le is szúrhatnál... – pillantottam rá úgy, ahogyan egy elhagyatott árva kutyus tenné. Tudom, hogy nem vagyok normális, de szerintem senki se az. Játsszuk a kemény legényeket, akiken semmi se fog, vagy semmi se számít, de rohadtul nem ez az igazság, és aki itt éli a mindennapjait, vagy megjárja a háborút az megváltozik… S én is változtam sok mindennek köszönhetően. Még a vöröslő tincsek gazdájának is köszönhetően. Sose gondoltam azt, hogy valaha egy nő ennyire közel kerülhet hozzám, mint neki sikerült.
- Hidd el, hogy tudok komoly is lenni, meg legalább láthatom a besavanyodott képűeket is... – jegyzem meg egy vállrándítás keretében. Őrült világban élünk és szerintem eléggé nagy marhaságot kellene ahhoz elkövetnem, hogy kihajítsanak innét úgy, hogy még a lábam se érje a földet. Harcot megjárt katona vagyok, lehetnék veterán, de én inkább maradtam és tovább védelmezem a hazámat. S most már nem csak a családomat, hanem ezt a nőt is, aki éppen az ölemben trónol és próbál elszakadni a mellkasom adta „tájképtől”.
- Ebben igazad van, te bárhol képes vagy bealudni minden ringatás nélkül. – s újra megjelenik a sunyi mosoly az arcomon, hiszen emlékszem jól, hogy miként aludt be az első találkozásunkkor, de inkább nem kísértem a sorsomat és abbahagyom a dolgot. Hamarosan pedig a tömeg oszlik és ketten maradunk. Tuti, hogy még kapni fogok ugratásokat, amikor visszatérek a körzetbe, de nem érdekelnek.
- Ha még sokáig mutogatsz, akkor talán valaki kedvet kap leharapni az ujjaidat. – pillantok rá komolyan, de szám szélén ott bujkál a rosszfiús mosoly, végül pedig csak megrázom a fejemet, hogy inkább hagyjuk. Tudom, hogy a haverom se százas, de ha őket összeereszti az ember, akkor képesek lennének megenni szerintem a másikat.
- Szóval így állunk? – vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, mert nem számítottam arra, hogy büntetést érdemelnék. Lehet, hogy néha tuskó vagyok, míg máskor olyan vagyok, mint egy kamaszodó tinédzser, de attól még nem érdemeltem meg a tettét véleményem szerint. – Szerintem hátra dőlnék, összefonnám a karomat magam előtt és még fütyülnék is, vagyis élvezném a látványt. – szólalok meg habozás nélkül és egy mosolyt villantok rá, majd végül megvakarom a tarkómat. – Vallójában megmentenélek a sok hiénától. – teszem hozzá végül komolyan, hiszen nem lennék képes elviselni azt, ahogyan a nyálukat csorgatják a férfiak... Tudok komoly lenni, csak kevesebb esetben. Meg amúgy se éppen valakit meg akarunk ölni, hanem mosolyt szeretnék látni az arcán, azt meg sok hülyeséggel könnyebben elérhetem, vagyis talán.
Amikor meghallom a nevetését, akkor elmosolyodom és figyelem őt, majd a csípőmmel picit meglököm őt, de végül abba hagyom ezt az idióta mozgást, mert sose vallott rám. Látom rajta, hogy bántják a szavaim, de meg se lepődök, hogy félreértette, hiszen mindig is úgy gondoltam, hogy a nőket nem illeti meg kevesebb jog, mint a férfiakat, de attól még a férfiak között lehetnek íratlan szabályok, ahogyan a nők között is van. Ennyire egyszerű.
Szavaira csak gyerekesen kinyújtom a nyelvemet, majd duzzogós pasis fejet vágok, mintha a lelkembe tiport volna. Majd a következő pillanatban mosolyogva folytatom az üldözését. – Ohh, pedig remek zuhanyzók vannak itt is, ha gondolod, akkor segíthetek abban, hogy megszabadulj mindentől. – ugratom tovább őt, majd végül elindulok a hálóm felé, sietve szaladok fel a lépcsőn, majd veszek egy gyors zuhanyt is. Magamra kapom a gatyámat, befújom magam kicsit, majd egy pólót is magamra ráncigálok, s a nedves hajamat csak megtörlöm.
Pár pillanattal később pedig mögé osonok, majd felkapom őt és egészen kintiig szaladok vele,  hogy utána bolondozva kicsit rárázzam a hajamba maradtam vizet. – Szóval merre megyünk? – pillantok rá végül komolyan, a kezemet zsebembe csúsztatom, mielőtt valami ostobaságot csinálnék, esetleg megfognám a kezét…

- Barátságosabb is, ebben az égvilágon semmi újdonság sincs, ezt biztosan mondhatom. – Lehetne az új nevem Morgó, most még illik is hozzám, bár tény, a Vidorból morgó nagyon is éles váltás, de hát nem én akartam így, nagyon nem. Sok mindent másként csináltam volna, ha előre látom a dolgokat, az teljesen biztos, és vélhetőleg egyáltalán nem így alakult volna. Már mindegy. Mindenesetre a ne légy ilyen harapós kívánalomnak nem tudok megfelelni, ha tetszik, ha nem, tényleg nem tehetek róla, de ez van. Megszoksz, vagy megszöksz, szokták mondani, de azért Jasont nem dobnám meg ezzel a dumával, a végén még tényleg megszökne.
- Viccelsz? Ha jó helyre szúrok, túl gyors és kegyes büntetés szemtelenségeid oltárán. Egyébként meg, mi a fene? Függsz tőlem? Hát ez édes, még a végén kiderül, hogy jobban hiányoztam én neked, mint fordítva. – Cukkolom csupán, mert ez az a vonulat, amibe tulajdonképpen sosem mentünk bele túlságosan mélyen abból kifolyólag, hogy csak barátok vagyunk. Azaz, néha ebben sem vagyok biztos, vagyis a történtek előtt nem voltam, mert akadt pár félreérthető, félremagyarázható helyzetünk, amikor mintha láttam volna rajta olyasmit, hogy szívesen átlépné a határt, de sosem tette meg. Akkor még nem tudtam, hogy örüljek-e neki, vagy sem, de most hálás vagyok érte, mert gyűlölném elmarni úgy magam mellől, ha hagytuk volna, hogy kialakuljon bármi egyéb. Most viszont erre gondolni sem tudok, mert akárhányszor ilyen irányba terelődnek a gondolataim, máris ott tartok, hogy legszívesebben remegve bújnék el a sarokba, és zokognék, amíg ki nem dőlök a fáradtságtól.
- Tudom én azt nagyon jól, Jason, ebben sose kételkedj. – Sosem fogom elfelejteni, amikor hozzá mentem, miután a rendőrök kiröhögtek, és azt sem, hogy ő fogta a kezem, míg betoltak a műtőbe, hogy kiszedjék az erőszak gyümölcsét. Azt sem, hogy utána ő vitt haza, és ápolt, amíg tudott. Mérhetetlenül tisztelem azért, mert ezt megtette értem, olyan próbát ugrott meg kettőnk kapcsolatát illetően, amiről nem hittem volna, hogy lehetséges lenne. Egyszerűen sosem ért fel senki ahhoz a szinthez, ami a testvéreimmel van köztünk, de ő egész közel jár már hozzá. Ez néha azért megijeszt.
- Jajajaja, tudom, egy személyben vagyok mind a hét törpe, és ne célozgass, nem csak te ismersz jól, ez fordítva is igaz. Életem végéig hallgathatom, hogy bealudtam? Mellesleg, szerintem így jobban jártunk, mintha csak egyéjszakás kalandok lettünk volna egymás életében, de javíts ki, ha tévednék. – Bökdösöm vállon, mert a fenébe is, nekem rettentően fontos része lett az életemnek.
- Mondjuk te? Próbáld csak meg, Harcimarci. Egyébként meg akkor mutogatok, amikor akarok, a haverod meg sugdolózik. Az mennyivel jobb? Őt is kioszthatnád akkor már. – Kénytelen vagyok visszavágni, nálam mostanra már a legjobb védekezés a támadás elv érvényesül sajnálatos módon, és egyelőre ezt nem is nagyon akarom levetkőzni. Jó így, és kész.
- Technikailag még ülünk, de igen. – Mintha nem tudná, hogy nem szokásom a következetesség, ez legalább nem változott. Elég őrült, hirtelen ötleteim tudnak lenni, és hát sokszor előbb cselekszem, mint gondolkodom, de egy bocsánat még így sem szaladna ki a számon.
- Na ne már, hogy tényleg. – Csóválom meg a fejem, egyáltalán nem hiszem, hogy így reagálna, érdekelheti, hogy nézek ki ruha nélkül, hisz férfi, de egy darab húsnál több vagyok neki. Bikiniben egyébként is látott már. - Kedves tőled. – Nyelem le a gondolataimat, mert utálom bármilyen szinten is azt gondolni, hogy képtelen lennék adott esetben megvédeni magam. Bebizonyosodott, hogy így van. Tudom, hogy ő nem ezért mondja, valószínűleg eszébe sem jut, de én azóta nagyon sokszor gondolok arra, hogy alkalmatlan vagyok katonának. Igyekszem egyelőre nem ezzel foglalkozni, egyébként is jó eséllyel elő fog még kerülni, és nem akarok idejekorán teljesen letörni.
- Jason, kezdek aggódni, hogy túl régen voltál nővel. – Nem könnyű kimondanom, de attól még tény, hogy ma már lassan gyűjthetném csokorba a pikáns megjegyzéseit. Biztos csak hosszú volt ez az egy hét, és ömlesztve kapom meg az egész adagot.
Nyugisan várakozom, nézem a terepet, és szívesen bebújnék az egyenruhámba, hogy elverjem pingpongban az egész brigádot, mert marha jó vagyok benne, de be kell látnom, már rég nem játszik velem senki, mert olyan vagyok, amilyen. Rühellem ezt az egész helyzetet, de olyan, mintha csapdában vergődnék, képtelen vagyok kikeveredni a mókuskerékből.
Nem sikoltozom, nem vagyok annyira csajos csaj, de azért kicsit megriadok a felkapásától, mindenesetre nem ugrálok, mert leesni nem akarok, inkább kapaszkodom is rögvest a nyakába.
- Nem tudom, amerre a lábunk visz. – Beszélgetni bárhol lehet, sétálni is, nekem a totális pusztaság is megfelel, úgysem akarok most embereket magam körül. - Találkoztam mindhárom testvéremmel… – Azt ugyan elnyavalyogtam neki, hogy mennyire félek ettől, illetőleg, hogy Halest kiengedik a börtönből, de azt ő sem tudja, hogy valójában én ütöttem ki a szenátor fiát.

Szavaira nem reagáltam semmit se, mert lehet, hogy ő így gondolta, de én nem. Lehet, hogy néha tényleg eléggé hasonlított a mesebéli szereplőhöz, de sokszor meg nem, legalábbis amikor velem van. Viszont nem láttam értelmét vitába szállni vele, hiszen tudom jól, hogy mennyire makacs tud lenni és semmi kedvem magamra haragítani ilyen kis apróság miatt. Inkább tovább hallgatok, ahogyan a katonák teszik legtöbb esetben. Hallgatunk, kivárunk, majd cselekszünk...
- Ohh, tudtam, hogy számíthatok rád. Szóval végig néznéd a haláltusámat és a szenvedésemet? Miért, ha igen, akkor még inkább megkínzol? Amúgy meg álmodozz királylány!– kacsintok rá játékosan, miközben picit megbököm a homlokánál fogva, hiszen sose mondanám ki azt, hogy mennyire hiányzott. Tudja ő szavak nélkül is, hogy fontos számomra és mindig számíthat rám. S a tettek mindig is fontosabbak, mint a szavak, vagyis legtöbb esetben. Túl sok félreérthető dolgot szülne, és úgy érzem, hogy egyikre sincs most szüksége Callie-nek. Tudom jól, hogy még mindig nincs jól és nem is fogom elvárni azt, hogy egy csettintésre újra olyan legyen, mint régen, hiszen olyan már sose lesz, de hasonló még lehet. Én tudom és hiszek benne. De egyelőre még várok, s mellette vagyok, miközben próbálok minden fura és tébolyító gondolatot kizárni az elmémből. Még a történtek előtt voltak félreérthető helyzetek, de végül sose táncoltunk át azon a határon, s ennek részben örülök, mert különben nem lehetnék itt mellette, ha meg megtettük volna, akkor fogalmam sincs arról, hogy mi lenne jelenleg. Esetleg hátat fordítottam volna neki, mert nem jelentett volna egy idő után semmit se, ahogyan a legtöbb nő az életemben, vagy megvédtem volna és nem történt volna meg vele az? Amikor ezt végig pörgetem a fejemben, akkor érzem, hogy a vérnyomásom is felszökik, mert mindig is úgy éreztem, hogy meg kellett volna védenem őt, megakadályozni, hogy ez történjen vele. Így inkább sietve engedem el a gondolatokat és lassan kifújom a levegőt, az ökölbe szorult ujjaimat pedig egyszerűen kinyújtom, mintha mi sem történt volna az előbb.
- Hmm, ebben biztos vagy, hogy túl jól ismersz? – kérdezem tőle pimaszul, majd végül egy tincset kiszedek az arcából és a füle mögé igazítom, ha csak nem tapasztalok olyan dolgot, hogy esetleg zavarná a tettem, akkor inkább nem bíbelődöm vele. Végül megrázom a fejemet. – Nem, nem tévedsz. S örülök annak, hogy a nyakamon ragadtál, Szundi. – mondom neki teljesen komolyan, miközben őt fürkészem, amikor pedig elszáll egy vadászrepülő fölöttünk, akkor automatikusan felpillantok. Láthatja rajtam, hogy készen állnék ugrani, ha kiderülne, hogy ez nem csak egy gyakorlatozó vakegér, hanem másról van szó. Nem tehetek róla, a véremben van és túl sok mindent láttam évekkel ezelőtt…
- Hidd el, egyszer talán megteszem Puffogi. – majd megforgatom a szememet újra a hallottak miatt. – Komolyan úgy érzem, mintha hirtelen az óvodába kerültem volna vissza. S még rám mondjátok azt, hogy gyerekes vagyok. Amúgy meg ne aggódj, ő is megfogja kapni azt, amit érdemel, de gondoltam, ha már betoppantál, akkor inkább neked szentelem a figyelmem, mintsem az ő seggbe rúgásának. Viszont ha másképpen szeretnéd, akkor nyugodtan szólj és már itt se vagyok. – feleltem neki könnyedén, hiszen nem terveztem büntetlenül hagyni azt, amit a haverom súgott Callie füle hallatára nekem. De tényleg úgy láttam helyesnek, ha a trónolót nem állítom félre és az ökörnek meg később látom el a baját, amiért még tuti valami büntetést fogunk kapni, de hát kell a változatosság.
- Úgy gondolod, hogy nem mondok igazat? – nézek durcás kisgyerek fejjel, mert ez a feltételezése nagyon is zavar. Tény, hogy érdekel az, ami a ruha alatt lappang, de akkor se azért, mert egy húsdarab számomra, hanem fontos lett számomra. Viszont inkább nem akarom kiboncolgatni most azt, hogy milyen szinten fontos nekem. Jobb nem belemerülni a dologba. – Bár mennyire is hihetetlen, de a sok hülyeségem ellenére tudok úriember is lenni. – közben pedig még mindig őt nézem, s láthatja, hogy nem éppen esett jól a feltételezése, de nem szokásom ilyen dolgoknál leragadni.
- Tényleg a nő ügyeimről akarsz hallani? – pillantok rá egy sokat sejtető pillantással, hiszen lehet, hogy szokatlan megjegyzéseket teszek, de valójában még saját magamat is eléggé megleptem velük. Nem szoktam így viselkedni és rohadtul nem értem, hogy mi a tököm ütött belém, de ideje lesz észhez térnem.
Pár perccel később pedig jöhet is a tisztálkodás és a tiszta ruha beszerzése.
- Meg akarsz fojtani, vagy ennyire úgy gondolod, hogy nem vagyok formában? – pillantok rá, amikor egyre inkább a nyakam köré fonja a karját. Láthatja rajtam, hogy nem áll szándékomban leejteni…
Szavaira pedig csak bólintok és elindulok mellette. Figyelem őt, majd az arra járóknak köszönök, ha ők is köszönnek, majd a szavai eléggé meglepnek. – Minden rendben van Callie? – szólaltam meg aggódva, majd sietve teremtem előtte, hogy útját álljam és úgy pillantottam le rá. – Elmondtad nekik? – kérdeztem mély hangon, hiszen nem volt vidám téma. S még mindig bemostam volna azoknak a rohadt rendőröknek, amiért kinevették. Tudom, hogy min ment keresztül, hiszen ott voltam végig vele, amíg tudtam. Egy percre se hagytam magára, képtelen lettem volna rá.

- Hahh, miért hiszitek ti azt pasik, hogy minden csaj rólatok álmodik? – Azt nem mondom, hogy sosem álmodtam még róla, már valóban a szó álom jelentésében értve, nem olyan formán, hogy letépi róla a ruhát, és egyebek. Oké, oké, régebben az is előfordult, ha megfeledkeztem magamról. Elhessentem a kezét, mert ne már, olyan ez, mintha egy ovis kiscsoportost szívatna a nagycsoportos, holott azért még mindig én vagyok az idősebb. Attól még tudom, amit tudok, meg ő is, szavak nem kellenek hozzá, attól sem lennék biztosabb abban, hogy bármikor itt lenne nekem, hogyha szükségem lenne rá.
- Miért, tán nem? Kettőnk közül csak te lennél az én titkaim tudója? – Kérdezek vissza némileg döbbenten, mert… na, ne már, hogy nem ismerem. A mozdulata nem zavar, de attól még szemérmesen lehajtom a fejem. Huzamosabb ideig senki szemébe sem tudok nézni, vagy viselem jól a pillantásokat magamon. Kikezdi a lelket, ha egyszer elvettek valamit, amit önként sosem adtunk volna. - Szerencséd… Vjdor, máskülönben kénytelen lennék füstölögve távozni. – Nem érzem magam jól, még a hallottak után sem, pedig semmi rossz nem volt benne, sőt, de rémesek a hangulatingadozásaim, és görcsbe rándult a gyomrom a közben felvetült gondolataimnak „hála”. A lakásomban már mindent lecseréltem, mióta az eset történt, és senkit sem engedek be anélkül, hogy ne kukkantsak ki a leskelődőn, biztonságban azonban nem érzem magam. A vadászpilótát nem csak ő szúrja ki, én is, de nem vagyok szolgálatban, bár ha bármi történne, ennek dacára is ugranék.
- Jól van már, ne háborogj, nem vagy te tenger. Nem akarom, hogy mással foglalkozz, és most ne merészelj vigyorogni. – Korábban ezerrel nyújtogattam volna rá a nyelvem, de szörnyen rég esélye sem volt ilyesmit látni, leszoktam róla. Alapvetően mindenről, ami kihívó lehetne és felkeltené az ellenkező nem figyelmét. Ezért nem vagyok kedves és közvetlen sem.
- Sosem állítottam, hogy nem tudsz az lenni. Azt hiszem, már belőled is kihozom a rosszat, mostanában mindig ez van. – Bosszúsan csóválom meg a fejem, mert nem akartam megbántani, de mindig így sikerül. Halest is megtapostam párszor, mielőtt eljutottunk az egymás karjában zokogásig, de most ezt nem akarom. Vagy talán… mégis. Talán el kellene sírnom az elfojtott könnyeimet, valamiképp a feldolgozás útjára lépni, de fogalmam sincs, hogyan kell azt, olyan rég dugom már homokba a fejem ezzel kapcsolatban.
- Szerintem még a nőügyeid is izgalmasabbak, mint az én életem úgy összességében, szóval akár, ha van valami vicces, szellemes jelenség az életedben, akkor pláne. Bár, ha szerelmes vagy, azt inkább ne mondd el, mert mások boldogságával nem kifejezetten tudok mit kezdeni. – Az övével meg pláne képtelen lennék. Nem is értem,  hogy miért kérdeztem egyáltalán rá, imádom kínozni magam, mintha legalábbis nem szenvednék alapból is épp eleget.
- Jason. Miért gondolod azt, hogy én gyengének gondollak? Vagy bunkónak? Vagy bárminek, ami rossz? Valahogy úgy érzem, már meg sem szólalhatok, mert mindennel a lelkedbe mászok, holott nem szeretném megtenni, de valahogy fura. – Sosem fojtanám meg, és őszintén szólva, örülhetne, hogy ő az egyetlen férfi, akihez képes vagyok huzamosabb ideig ennyire közel lenni. Ha akkor nem kapart össze, szerintem minden bizalmam elszállt volna a férfiakkal kapcsolatban.
- Igazából nincs. Nagyon nem vagyok jól, és a pszichológus nem fog visszaengedni. Nem tudok neki beszélni a dolgokról, csak csöndben ülök előtte, néha kérdez, máskor csak hagy ott ücsörögni, de semmi érdemlegeset nem kapart még ki belőlem. Márpedig nekem ehhez segítség kell, egyedül nem megy. Az ég szerelmére, azóta még veled sem beszéltem a dologról, pedig te tudod, mi történt. – Fakadok ki, majd torpanok meg rögvest, ahogy megállít, kissé tanácstalanul pillantva rá, űzött vadakéra hasonlítanak kék íriszeim, még mindig félek. Rettenetesen félek. Mind a múltamtól, mind pedig önmagamnak lenni, mert az a Callie sokkal sebezhetőbb.
- Nem, nem vagyok rá képes, még nekik sem. Hales nagyon szeretné tudni, ő volt a leginkább hajthatatlan, de még így sem ment. Annyira fogalmam sincs róla, mit csináljak. – Hagytam, hogy szétáradjanak bennem az érzéseim, és belefúrtam magam az ölelésébe, hogy karjai biztonságában lopjak magamnak egy szeletnyi békét, és ezzel egyidejűleg csendbe csordogáltak a könnyeim is. Nem akartam, de már túl sokszor tartottam vissza őket.

- Nem hisszük, hanem tudjuk. – kacsintok rá rosszfiúsan, hiszen lehet, hogy nem mindegyik nőnemű álmaiba kúszunk be, de azért mi se vagyunk hülyék. Tudjuk, hogy a legtöbb nő mire képes, ha egyenruhás férfit lát, s ez már nem csak a rendőrökre igaz. Sőt, nekünk még eléggé kidolgozott test is társul az Adonisz kinézetünk mellé. Persze, most jöhetne, hogy beképzeltek vagyunk, de szerintem valamilyen szinten minden férfi az, ahogyan a nők is. Sose érdekelt az, hogy ő az idősebb. A kor csak egy szám és szerintem nem az határozza meg az embereket.
- Nem ezt nem mondtam. – szólalok meg komolyan, de azt is tudom, hogy nem tud mindent. Sose mondtam el neki azt, hogy éjjelente mennyiszer forgolódom, amikor nincs mellettem, de ha mellettem alszik, akkor valahogy képes vagyok kikapcsolni és a rémálmaim megszűnnek, de tudom, hogy örökre nem tűnnek el. A háború mindenkiben mély nyomot hagy, még ha nem is mutatjuk ki. Nem akartam, hogy aggódjon, így sose meséltem el neki, hiszen sokkal fontosabb az, hogy jól legyen. – Azt azért megnézném, ahogyan füstölsz. – csapok le a szavaira, mint valami idióta, de nem nevetek, csak mosolyogva nézem őt, miután megharcoltam azzal a tinccsel. Tudom jól, hogy olyan mostanában, mint az időjárás, de ezért nem hibáztatom. Lehet, hogy egyik pillanatban valamennyire ragyog és képes elnevetni magát, de a következőben pedig olyan, mint egy viharos és dühös égbolt. Ezért is próbálok mindig figyelni arra, hogy mit teszek vagy mondok, de nem mindig könnyű, viszont érte megéri.
Próbálom visszafogni a mosolyomat és ezt ő is láthatja, de végül elnevetem magam alig hallhatóan. Ha már a vigyor tiltott, akkor nevetek. Az is jó, hiszen sose gondoltam volna azt, hogy ezt ki fogja mondani. – Akkor Önné minden figyelmem, Szundi. – szólalok meg komolyan, de végül ezt is elnevetem. Most már tuti, hogy lassan meg fog csapkodni. Mintha magam alatt akarnám ásni a gödröt, de ez még se zavar. Szeretek mellette hülyéskedni és a komoly dolgokat inkább elviccelni, mielőtt túl nagy baj történhetne, de persze azért nem mindenből. Tudom, hogy hol a határ.
- Kihozod belőlem a rosszat? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, majd ujjaim közé fogom az állát és úgy emelem fel a fejét. – Ne beszélj hülyeségeket! Semmilyen rosszat nem hozol ki belőlem! Én ilyen vagyok alapjáraton is, te is tudod, hogy mekkora egy ökör tudok lenni, így meg se próbáld magadat hibáztatni érte! – pillantottam rá komolyan, majd egyszerűen elengedtem őt és sietve pillantottam körbe, amikor valaki rám köszönt. Visszaköszöntem, de nem tisztelegtem vissza. Semmi kedvem nem volt, meg amúgy se a felettesem volt és mással voltam elfoglalva.
Meglep azzal, amit mond és nem is értem, hogy miért gondolja azt, hogy szerelmes lennék… másba. Számomra ő fontos és talán jobban is, mint szabadna. Magam sem tudom, ez az egész túl kusza és mindig is kerültem az ilyen kérdéseket, amikor valaki betalált, hogy „Na, mi van közted és a vöröske között? Együtt vagytok?” Nem, nem voltunk olyan értelemben soha se, csak fontos volt, mint még soha senki. – Erre azért ne fogadj. Mostanában nem sokszor jutottam ki a fiúkkal. – rántom meg a vállaimat, hiszen vagy itteni kötelességet tartottak távol, vagy pedig ő, mert vele találkoztam, de nem bántam. Valahogy már nem hiányzott a korábbi életem, amikor egy-egy éjszakára valakit elcsábítottam, majd mint egy tapló leléptem hajnalban. Ritka volt az, amikor a saját lakásomba vittem fel valakit, hiszen eleve nem sokszor jártam oda. Inkább itt laktam, a bázison belül, a többiekkel.
- Hééé! – emelem fel a kezemet és meglepetten pislogok. Ritka az, amikor valaki meg tud ilyen téren lepni, de most neki sikerült. – Ne beszélj már butaságokat! Nem így értettem a dolgot, s ezt te is tudod! Meg miért ne szólalhatnál meg? Tudod jól, hogy bármikor meghallgatlak! Talán csak fáradt vagyok, ennyi, de ne aggódj már ennyit Callie! Semmi baj nincs, szóval ne is mondj hasonló butaságokat! – mondtam neki komolyan, majd gyengéden megérintettem az arcát, mielőtt zsebre vágtam volna a praclimat. Tényleg nem volt semmi gond, így jobb, ha nem is gondol semmi hasonló butaságot.
- Nem fogom azt mondani, hogy tudom mit érzel, mert nem tudhatom, de látom, hogy mit tesz veled a hallgatás és ez az egész. Nem foglak sose sürgetni és itt leszek neked mindig. Tudom, hogy félsz, de ha beszélsz, akkor fájni fog, de ugyanakkor segíthet is. Emlékszel, hogy gyerekként is megvoltak a magunk titkai, de ha kimondtuk őket, akkor fájt, néha rettegtünk, de szép lassan könnyebbé vált a lelkünk. – válaszolok neki egy kisebb habozás után, s reménykedek abban, hogy nem fogja félreérteni a dolgot, mert nem akarok semmit se rákényszeríteni, de rossz látni, ahogyan szép lassan elpusztítja önmagát. Amikor odafúrja magát, akkor sietve öleltem magamhoz, miközben gyengéden simítok végig a hátán. – Shh, nincs semmi baj. – mondtam neki gyengéden, majd óvatosan felemeltem az arcát, hogy letöröljem a könnyeit. – Ha szeretnéd elkísérlek egy találkozóra, ha úgy könnyebben tudsz Hales-el beszélni, vagy az orvossal. Fontos vagy számukra, ahogyan nekem is. Engedd meg, hogy segítsünk... – mondom neki szelíden, majd egy pillanatra elveszek azokban a kék íriszekben. – Vagy ha gondolod, akkor pár napra le is léphetünk. Biztosan kapnék eltávot, neked meg biztosan jót tenne egy kis utazás. Kiszakadnál innét és tudnál gondolkozni. – tettem hozzá, miközben továbbra is a karomat köré fontam. – Nem vagy egyedül, mindig itt leszek neked…

- Ego az aztán van. – Állapítom meg, de végül is, mit érdekel engem, mit hisznek, vagy a hallottak szerint tudni vélnek a férfiak. Igaz, ami igaz, vannak férfiak, akik képesek ezt a hatást kiváltani, köztük bosszantó módon Jason is, de ezt a világért sem kötném az orrára, mert még a végén ennél is jobban elbízná magát.
- Jó. Szóval… akkor sokat tudok rólad, pont. – Nekem mindegy, hogyan fogalmazok, a lényeg attól még változatlan, ismerem, talán férfiként őt a legjobban, bár volt már egy nagyon is komoly kapcsolatom, de Will nem fogadta el azt, aki lenni akarok. Azaz, elfogadta, mert hazudnék, ha azt mondanám, de sosem támogatott, ami végül megölte a szép dolgokat. Na az volt az a szakításom, ami után megismertem Jasont. Ironikus, akkoriban még azért nem akartam semmit, mert túl friss volt a seb, azután azért nem, mert mégiscsak fiatalabb, most azért nem, mert a férfiakra gondolni sem bírok. Azt hiszem, tele van a padlás a kifogásaimmal.
- Láttad már párszor, elég rágyújtanom. – Az más kérdés, hogy nem bírja, és igazat is adok neki, szerintem is visszatetsző, ha egy nő dohányzik, de így dolgozom fel a stresszt, azaz próbálom, de nem nagyon megy, és fogalmam sincs, hogy valaha változni fog-e a dolog. Remélem, csak addig tart, míg a depresszióm, vagy bármi is az, ami rombolja testem-lelkem.
- Ajánlom is. – Csak halvány mosollyal csóváltam a fejem a reakciójára, az kéne még, hogy ne figyeljen rám, ha már eleve azért jöttem, hogy megtegye. Tudom, nem vagyok egyszerű, ám nem is volt ez mindig így.
A bennem keringő rossz érzéseknek kénytelen vagyok hangot adni, és abból sem csinálok titkot, hogy néha félek attól, hogy lehúzom magammal. Ezt egyáltalán nem szeretném. Felpillantok rá, bár azért finoman lehúzom a kezét, mert az ilyen gesztusokat nehezen viselem, ugyanakkor nem eresztem el a sután tartott ujjait, mert az érintését attól még szeretem.
- Jó, oké, csak… nem akarom, hogy bajod legyen miattam. Nem én nyerném a népszerűségi versenyt újabban. – Amennyire népszerű voltam négy éve, most legalább annyira nem vagyok. Az emberek hajlamosak az alapján ítélni, amit látnak, és nem mélyebbre ásni. Nem mintha akarnám, hogy megtegye bárki, de ha valaki ennyit változik, annak az esetek túlnyomó részében súlyos oka van.  
- Ohh, sajnálom. – Igazából nem, mert azt akartam, tudom, felettébb önző módon, hogy most csak velem foglalkozzon. Érdekes egyébként, de az utóbbi időben mintha alábbhagyott volna a csajozás iránti hevessége. Ilyenkor szokott megesni, hogy valaki jobban felkelti a figyelmüket. Nem szeretném, hogy szerelmes legyen, egyetlen épeszű nő sem viselné el a barátságunkat, legalábbis a néhai együtt alvásnak biztos lőnek, meglehet, sok másnak is, és erre nem vagyok felkészülve. Rettenetes, mennyire csak magamra gondolok, legszívesebben szemen köpném magam.
- Igyekszem nem aggódni. – Nem biztos, hogy sikerülni fog, de félsiker, hogy nem ragaszkodom a saját véleményemhez. Az érintése kellemesen melengeti az arcomat, és meggyötört, de hálásan csillanó szempárral nézek rá.
- Hidd el, az eszemmel mindezt tudom, mégis olyan, mintha fizikailag képtelen lennék rá. Meg… hogy fognak rám nézni, ha megtudják, hogy elvettem egy életet? Istenem, sosem gondoltam bele addig, csak a düh és a kétségbeesés vezetett, de akkor is megöltem. Tudom azt is, hogy mindig eszembe jutatta volna a történteket, de ő nem tehetett semmiről. – Reszket meg a hangom, erről nem beszéltem még vele, mert akkor biztos voltam benne, azóta elpusztít belülről az egész. Oda kell bújnom, és hagyni akarom, hogy jöjjenek a könnyek, mert valamikor el kell sírnom őket. Az sem érdekel, ha meglát valaki, így is elég pocsék rólam az általános vélemény.
- Én… nem tudom, el kellene mondanom, és meg is szeretném próbálni, aztán, ha nem megy, akkor… akkor lehet, hogy jó lenne, ha segítenél. – Szipogok halkan, tudom, hogy egy csődtömeg vagyok, és egyelőre nem látom a napot a felhők takarásától, de nem fogom feladni, az még kiütve sem az én stílusom. - Ohh, ez jól hangzik, szívesen elutaznék valahova, de csak ha nem lesz bajod az eltávból. – Valahogy nem akaródzik ellépni az öleléséből, hacsak nem tol el, de szerencsére ez nem történik meg. - Tudom, és köszönöm. – Suttogom halk, sírós hangon, és próbálok kicsit megnyugodni. - Gondoltál valami konkrét helyre? – Csak mert nekem nincs épkézláb ötletem, mostanában egy sem. Nem egyszerű velem, tudom jól, és rettentően szeretnék ezen változtatni.

- Aminek nem örültem túlzottan, és a jövőben sem fogom díjazni, mert hagy romboljam már azzal a testem, amivel akarom. – Vonom meg a vállam, mert ugyan nincs egyedül a nemtetszésével, és mióta dohányzom, fogytam is, ami szintén nem áll oly nagyon jól, de ez van jelenleg. Ha jobban leszek, majd elkezdem dolgozni azon, hogy letegyem, mert egyébként abszolút nem tervezem a végtelenségig a dohányzás káros hatásaival sokkolni magam, de jelenleg még igenis ott tartok, hogy egész jól le tudom vezetni vele a stresszt, ami most igencsak szükséges a számomra.
- Bocs, csak… nem tudom, jól esik, ne haragudj, nem akarom átlépni a határt. – Vagy éppen bármi romantikus vonulatot erősíteni benne, mert bármennyire is szeressem, jelenleg képtelen vagyok ilyesmire gondolni, meg aztán, iszonyatosan megbonyolítaná az életünket, ha hagynám magam sodródni bizonyos események felé.    
- A legjobb barátom vagy, igenis számít, ne viccelj. És annyit aggódom miattad, amennyit csak akarok, nem mondhatni, hogy ezt ésszel el lehetne dönteni. – Hiába mondja, hogy nem szükséges, akkor is magától jön, és ennél semmi sem bizonyítja jobban, hogy fontos a számomra, szerintem még én magam sem jöttem rá, hogy igazán mennyire.
- Hát… jó, csak tudod, kár érted, ahogy mondani szokták. – Elvégre, meglehetősen isteni pasi volt, és én soha nem értettem azt sem, hogy miért akart egyáltalán akkor felcsípni. Lehetséges, hogy csak könnyű falatnak tűntem ittasan, bár, nem az a típus, aki ezt kihasználná. Mondhatni, tényleg szépen a nyakán ragadtam, de én a magam részéről abszolút nem bánom a dolgot.
- De… annyira szörnyű, annyira fáj, Jason, nem merem kiengedni, hisz mi lesz, ha sosem szűnik meg? Ha örökké fájni fog? – Fogalmam sincs róla, van-e olyan út, ami kevesebb fájdalommal jár annál, amit el tudok képzelni, amennyire hiszem, hogy szörnyű ez az egész, ugyanakkor azt is tudom, hogy jelenleg szörnyű állapotban vagyok, és sajnos nem állíthatnám, hogy kilábaló félben vagyok. Mondhatni, még mindig nyakig benne. Legalább.    
- Őszintén, ha bárki is a családomból megélné azt, amit én, szerintem rámennék. Mármint a mostaniból, mert hogy sajátom legyen… Jesszus, Jason, képes leszek valaha arra, hogy egyáltalán eszembe jusson egy gyerek? Hogy… megcsókoljak valakit? Hogy beengedjek egy férfit a szívembe? – Talán értelmetlen feltennem ezeket a kérdéseket, mindenesetre jelenleg egyáltalán nem bízom abban, hogy valaha újra értékes és egész nő legyek, tele élettel, vágyakkal, szerelemmel. Istenem, gyűlölöm azt a férget, amiért mindezt elvette tőlem.  
- Tudom, de mégis… félek, hogy egyszerre látnék szánalmas és haragot a szemükben, Marlie szerint egyenesen bűn az abortusz… Hogy is mondhatnám el neki? – Sápadtam le kissé, mert míg a többiek talán átéreznék, mennyire nehéz lett volna megbirkóznom a feladatta, ő talán sosem nézne rám utána ugyanúgy miatta.  
Hagyom, hagy hulljanak a könnyeim, után talán megint sokáig mellőznöm kell őket, hogy ne tűnjek annyira gyengének, amilyen valójában vagyok.
- Rendben, szerintem mindenképp foglak értesíteni a körülményekről, bár azt nem tudom, mikor leszek olyan állapotban, hogy megtegyem. – Semmi jót nem feltételezek, sajnos tényleg kiveszett belőlem az optimizmus, holott nagyon is derűsen láttam előtte az életet. - Túl sokat? Mihez képest? – Csóválom meg a fejem, és az érintésére kissé bohókás fintorral húzom fel az orromat. Lassan bandukolok mellette, miközben bólintok egyet az ötletére, azt hiszem, jól fog jönni, bár egyetlen halovány pillanatra felmerül bennem, hogy eszembe sem jutna bármelyik más férfival ennyire elvágnom magam a világtól, de érdekes, vele kapcsolatban nincsenek ellenérzéseim, sosem bántana.
- Az jó lenne, talán ha kicsit melegebb lesz, még fürödhetünk is egy keveset, na jó, lehet belefagynánk a tóba, de hát na, egyszer ezt is ki kell próbálni. Egyébként igen, határozottan tetszik az ötlet, csak a pszichológussal kell közölnöm, hogy kihagyok pár kezelést. Egyébként is, szerintem fényévekkel jobbat tesz nekem pár nap veled, mint bármennyi kezelés. – Az már más kérdés, hogy így tényleg az életben nem fognak visszaengedni, de jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy ezt a legcsekélyebb mértékben is akarom.

Kijelentésére felvonom a szemöldökömet és úgy pillantok rá, amiből simán levághatja, hogy csak álmodozzon, mert én nem fogom hagyni, hogy károsítsa a testét még inkább, mint amennyire már megtette. Lehet, hogy idővel magától is lerakná, de szerintem azzal senkinek se ártok, ha tehetem, akkor megakadályozom. Én meg elviselem az ökleinek a nyomát, ha cserébe kapok egy-két ütést.
- Nem kell semmi miatt se bocsánatot kérned. – mosolyodom el, majd játékosan megpöckölöm az orrát, hogy végre abbahagyja ezt a fajta viselkedést. Tudom jól, hogy fontos vagyok, ahogyan azt is, hogy szerencsés, amiért engem nem lökött el magától. S emiatt pedig még inkább óvatos próbálok lenni, hiszen nem akarom, hogy egyszer csak elillanjon az életemből, ahhoz már túlzottan befészkelte magát a hétköznapjaiba.
- Ez tény, de még a végén megeszlek azért, amiért túl sokat aggódsz a hülye fejem miatt. Te is fontos vagy nekem. – mondtam neki komolyan. Én jogosan aggódtam érte, de ő már annyira nem, de tényleg. Mi rossz történhet? Maximum holnaptól már nem leszek katona, akkor keresek mást, de tudom jól, hogy nem raknának ki csak azért, mert jóban vagyok vele. Nem, azért ahhoz ő még kevés.
- Szerintem annyira nem, hiszen ismersz… - pillantok rá sokatmondóan, hiszen sose voltam a hűségmintaképe eddig életem során. A kalandokat kerestem és megtettem mindent azért, hogy ne kötődjek senkihez se, de azt hiszem ezt a játszmát már elbuktam, mert itt van ő és ő hozzá nagyon is kötődöm. Talán még jobban is, mint szabadna.
Csendesen hallgatom őt, miközben aggódó pillantásokkal követem minden egyes mozzanatát, szavát, vagy éppen lélegzetvételét. Hirtelen változott meg az egész helyzet, de már megszoktam, hogy egyik pillanatban még én vagyok a hülye és idióta pasi, majd a következőben már a komoly énemre van szüksége Callie-nak.
- Egyszer valaki azt mondta nekem nagy bölcsen, ha nem kockáztatsz, akkor sose tudod meg, hogy mi lett volna vagy éppen mit veszítettél. – ő mondta még nekem jó pár évvel korábban. Nem sokkal a találkozásunk után, majd kicsit közelebb lépek hozzá. – Eleinte várhatóan fájni fog, de idővel jobb lesz. Minden kezdett nehéz és rémisztő, de megéri, hidd el. – mondom neki kedvesen, amennyire szinte csak vele szoktam lenni. Ő láthatta a húgomon kívül ezt az énemet. Másokkal is kedves és megértő tudok lenni, ha arról van szó, de nem ennyire, mint velük.
- Igen, idővel képes leszel rá, ahogyan képes vagy elviselni engem, az érintésemet és a közelségemet, úgy képes leszel más férfiakét is elviselni. Nem lesz minden szép és jó varázsütésre, de menni fog. Én hiszek benned és tudom, hogy képes vagy talpra állni, Callie. – mondtam neki őszintén. Mondhatnék neki sok szép és jót, de nem lenne értelme. Nem arra van szüksége, hogy valaki álomképekbe ringassa őt, hanem a valóságot kell neki mondani és tudom, hogy egyszer majd képes lesz mindenre, amire előtte is. Képes lesz bízni valakiben úgy, ahogyan senki másban se.
- Ha ezért elítél, akkor nem veled van a gond, hanem vele. Már bocsi. – tudom, hogy fontosak számára a testvérek, de ha az egyik képtelen megérteni, hogy megerőszakolták és nem szerette volna az erőszaktevőnek a gyermekét kihordani a  szíve alatt, akkor tényleg annál a személynél nem lehet minden rendben fejben. Amúgy meg mindenki maga dönti el ezt, s nem lenne szabad senkit se elítélni, de ha bántani meri Callie-t, akkor sok jót ne reméljen tőlem Marlie és jobb ha soha nem ismer meg. Még az se érdekelne, hogy ugyanúgy néz ki, mint az itt álló vöröske.
- Hmm, talán sose jön az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy itt az ideje, ezért csak végy majd egy nagy levegőt, ha ott vagy. Csukd le a szemedet, gondolj valami megnyugtató és kezdj el beszélni, mintha senki se lenne ott. Mintha csak a lelkedet akarnád megkönnyíteni és meglátod könnyebben fog menni, mint gondoltad volna. – majd végül magamhoz vonom és úgy indulok tovább a kicsit eldugottad és nyugodtabb része felé a bázisnak, hogy ne zavarjon meg minket senki se. Csendesen hallgatom őt, majd bólintok egyet.
- Nem hiszem, hogy bánná a dokid. Sőt, lehet még biztatna is rá, hogy kicsit kikapcsolódj, de azért azt ne áruld el neki, hogy a bázis őrültjével mész, mert a végén eltiltana tőlem. – próbálom kicsit poénosra venni a dolgot, majd egy újabb puszit kap a fejetetejére. – S persze fürödhetünk, de azért azt nem fogom hagyni, hogy jégkockává változz. – mosolyodom el, majd egyszerűen csendesen sétálok vele együtt, mintha nem is a bázison lennénk. Nem tudom, hogy miként fogom elintézni, de menni fog. Valamit majd csak kitalálok, vagy bevetem a húgomat a parancsnok ellen.

Tudom én jól, hogy fontos vagyok, de attól, hogy szerinte nem eshet baja sem miattam, sem egyébként, én még nem fogok kevésbé aggódni, mondhatná nekem egész nyugodtan a végtelenségig, csak elkopik a szája.
- Mint a rossz pénzt. – S ez nem jelentette azt, hogy rossznak is tartottam, egyszerűen csak ismertem a csajozási szokásait, én viszont határozottan nem ez a típus voltam. A komoly kapcsolatokat jobban pártoltam, noha mióta Williammel szakítottunk, csak ilyen rövidebb, említésre sem érdemes dolgaim voltak.
- Nem ér. Akkor sokkal szebb volt a világ, most minden sötét, és csak az apró fénypontok vannak, amiket követni tudok. Igaz, legalább vannak, több mint a semmi, mondhatjuk, de ettől még félek. Lehet, hogy attól is kiborulnának, ha tudnák, hogy azt hiszem, nem fognak megbocsájtani. – Majdnem túlzottan belelovallom magam, hogy hagytam Halest a börtönben rohadni, de ez az, amiről kettőnkön kívül tényleg nem tud más.
- De az más. Rólad tudom, hogy sosem bántanál, másokkal kapcsolatosan ez nem igaz. Szeretném hinni, hogy igazad van, de egyelőre még rettenetesen nehezen megy, hogy egy kis pozitívat is lássak a dolgokban. Mindenesetre úgy tűnik, most te vagy helyettem is optimista. – Ami egyébként egészen jól jön, mert szükségem van arra, hogy mások legalább derűlátóak legyenek, talán idővel ez képes lesz vezetni engem is, fogalmam sincs, de reménykedem benne.
- Igazából nem mondhatni, hogy érthetetlen lenne az álláspontja. - Nem mondom, soha nem mondanám senkinek, hogy szülje meg azt a gyermeket, aki erőszakból fogant, és gyűlölje élete végéig tehetetlenségben, de attól még gyilkosság, ezt én is így gondolom.      
- Ezt lehet, hogy kipróbálom, bár lehet, hogy akkor az emlékképek is könnyebben előjönnének, és nem épp meglepő módon ezt egyáltalán nem szeretném. A tippet viszont köszönöm, akár még otthon is gyakorolhatok. – Humorizálok kissé keserűen, tényleg nem akarom minden ötletét lehurrogni, nagyon is próbál segíteni, és ezért felettébb hálás vagyok.
- Nem vagy te őrült, csak nem hagyod, hogy kiismerjenek. Mint ahogy én sem vagyok pszichopata, csak most épp elegem van a világból. – A puszira haloványan elmosolyodom. - Még jó, meg is sértődnék, ha hagynád. – Már éppen ott tartanék, hogy megnyugszom kicsit a csendes, nyugis sétálódás közben, amikor a pillanatnyi beálló hallgatásunkba belehasít a SORAKOZÓ, felkiáltás, és tudom, hogy Jasonnek menni kell, különben büntetésre számíthat.
- Mikor, ha nem most… – Még azért gyorsan megölelem, és kap is két nagy puszit az arcára. - Szeretlek, te maki. Akkor holnap… – Engedtem útjára ily módon, és én is igyekeztem eztán lelépni a területről, mert nem kell a felbolydult méhkasban túlságosan nagy feltűnést keltenem. Sokszor mondtam már, hogy szeretem, de nem úgy, mint ahogy a párok dobálóznak vele, a legjobb barátom volt, a legfőbb bizalmasom, az egyetlen, akin a testvéreimen kívül bíztam. Sokkal többet jelentett számomra még annál is, mint egy ki tudja milyen kapcsolat, amiben a végtelenségig lehet csépelni ezt a szót.

[Nagyon szépen köszönöm a játékot! Nagyon várom a folytatást! *.* <3333]

Graddock tábornok és a hajnali futóedzés

Úgy ébredek, mint akit fél éjszaka nyúztak, pedig ezúttal semmiféle atrocitás nem ért, és nem is kellett volna tartanom tőle. Bázison belüli lakrészem épp annyira biztonságosnak tekinthető, amennyire csak egy lakás lehet, és ha valaki egy katonai komplexum belső szobájáig eljut, hogy kicsináljon, akkor arra már igazán rácsesztem. Szóval elméletileg úgy kéne szunyálnom, mint... mittudomén. Mint a kihalt Windowsnak. De a paranoia nagy úr, vagy helyesebben úrnő, mert amilyen szeszélyes picsa tud lenni, tuti nőszemély az is. A pszichotrükkök ideig-óráig egyben tartják az elmét, de a végtelenségig nem fojtható el minden, és ma éjjel egy nagy rakás szar emlék döntött úgy, hogy rám rúgja a gardróbajtót.
Nem is igazán tudom eldönteni, mi a rosszabb. Ez, amikor már megtörtént eseményeket élek újra, amikor pontosan tudom, hogy mi következik, és mégsem tehetek ellene semmit, vagy a kamaszkori rémálmaim voltak, amikor a bizonytalanul körvonalazódó jövő rémképei ijesztgettek, abszolút kiszámíthatatlanul. Akkor legalább ébredéskor jöhetett a megnyugvás, hogy alaptalan szorongások kivetülése csupán az álom, nem kell tőle tartani.
Legalábbis tizenhét éves koromig ezzel hitegethettem magam. Egészen addig, míg a számtalan variáns egyike be nem következett a valóságban is, hát az álom beleégett a tudatomba vagyis inkább a tudatalattimba. Az életben nem voltam jelen, de a fantáziám nagyon is elevenen festette meg a képet, ahogy az egymásba rohanó motorok krómozott felületein végigkorcsolyázik a pajkos napfény, a közelből odahallatszik a vándorcirkusz nyüzsgése és a kacagásba beleveszik a csontok roppanásának hangja, a kirepülő és földet érő testek tompa puffanása. Álmomban leblokkoltam és képtelen voltam megmozdulni, de annak a világnak sajátos belső logikája nem is küvetelte ezt meg, melléjük vitt egy mozdulatnyi közreműködésem nélkül, hogy alaposan megszemlélhessem minden részletüket, a kifacsarodott végtagoktól az aszfalton rózsaszínlő agyvelődarabokig, és a kacagás folytatódott, a körhinta belsejében voltunk már, körülöttünk a csupa boldog ember, akik minket röhögtek ki, a gázoló motoros is csatlakozott hozzájuk, fél arcáról lenyúzott bőre lifegett nevettében, végül Matteo is belépett a kórusba, s ő is az én fájdalmamon röhögött kerengtében, én meg ébredhettem fel csatakosra izzadt rémülettel.
Hogy a valóságban hogy zajlott, nem tudom, mert nem voltam ott. Nem kellett tesztelnem, hogy élőben megmozdult volna-e a lábam, látván a kedvesem halálát. Valószínűleg agyvelő sem fröcsögött a földre, hiszen a bordái által többszörösen átszúrt tüdeje miatt összeomló légzés leállásába halt bele. Illetve nem is, mert a vérveszteség gyorsabban végzett vele, mint a fulladás, legalábbis a boncolási jegyzőkönyv szerint... kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy szerencsés módon nem tört nyaka és gerince az eséstől. Nem csoda, hogy az eset után három napig nem aludtam inkább, nehogy újabb halott legyen az eredménye, aztán feldolgoztam, hogy babonaság bármiféle összefüggést vonni a kettő között. Nem én öltem meg őt. Őt nem én öltem meg. Ami azután jött... az már egy más történet. De azóta is ha valamiféle bűntudat kezdeménye fészkelné be magát a lelkembe, agyam rögtön ezzel az emlékkel büntet érte.
Sóhajtva dugom hideg víz alá a fejem. Kurva álmok. Kurva psziché. Kurva tabletták, hogy nem használnak. Lassan megint be kell majd ugranom a fővárosba, hogy újra beállítsák az adagolást, mert ez rohadtul nem maradhat így. Aztán inkább be is állok a zuhany alá, lassan amúgy is csörögne az ébresztő, és fel lettem húzva, pont mint az a bizonyos óra. Mechanikusat használok, nem a telefonomat: ha ez utóbbi csörög az éjszaka közepén, az jelezzen csak vészhelyzetet, ne egy nyavajás időpontot.
Ritkán ugyan, de mégis rendszeresen előfordul, hogy a tábornokkal edzem, több okból is. A legegyszerűbb, hogy vele nem kell visszafognom magam, és az edzésnek igazából így van értelme... nem mindenki előtt csillogtathatom meg képességeim teljes valóját. Mások azt tudják, hogy katona voltam, azt is, hogy jóféle, de elméletileg nem is sejthetik, micsoda speciális kiképzésben részesültem, és jobb vagyok náluk. Egy átlagos katonánál nem is kicsit vagyok jobb, persze, megfizettem ennek az árát. Ám a tábornok ha a részletekkel és a folyamattal nem is, de az eredménnyel tűélesen tisztában van. Azt is pontosan tudja, hogy mit engedhet meg magának velem és mit nem, hiszen feltétlen engedelmességgel tartozom neki és ezt meg is adom, ahogy az a katonai hierarchiában elvárható, de nem vagyok igazán az állományának része. Alezredesi rendfokozatom ellenére. Az Amerikai Egyesült Államok mindenkori kormányának kizárólagos tulajdonát képezem, nem sajátíthat ki magának vagy a bázisnak. Másrészről azonban a beosztásánál fogva nem rohangálhat velem napestig, márpedig az én testemnek elemi szüksége van rá, hogy karban tartsam, és még ha magamtól el is tunyulnék, igen hamar jönne egy hozzám hasonló, hogy az orromra koppintson, és felhívja a figyelmem a kötelességeimre. Különben meg elég rövid azon emberek listája, akiket elviselek magam körül, és nem óhajtottam kikísérletezni az itteni állományból a megfelelő egyéneket, már azon a két szerencsétlen őrnagyon kívül, akik amúgy jelentenek rólam Washingtonban és ellenőrzik az edzés- és kiképzésprogramomat, szóval jobb nekem egyedül vagy Graddockkal.
A terem ajtajában állok, öltözékem melegítőnadrág, katonai bakancs (nem szeretek futócipőt használni, hiszen az életben sem abban fogom üldözőbe venni a gonoszokat), technikai póló. Nem követelik meg tőlem az egyenruhát, szerencsére, mert utálnám. Ékszer semmi, még egy karóra sem, annak nem most van itt az ideje, egy irodában elfogadható viselet, a lőtéren vagy a gyakorlópályán nem. Az oldalmon azért ott a kilenc miliméteres éles lőszerrel töltve, mert anélkül sehová, és a hátamon is a bozóvágóm. Speciális, méretre készített tokban pihen a póló alatt, a kikandikáló markolatot eltakarja a hajam, míg össze nem fogom. Épp csak egy leheletnyit korlátozza a mozgást, fegyverhez képest nagyon is kényelmes. Amint a felettesem megjelenik, tisztelgéssel egybekötött feszes vigyázzba vágom magam, azzal a karót nyelt egyenességgel, ami kizárólag a katonaság sajátja. Még a rendőrök is lezserebbül kezelik ezt a témát, hát, mi nem. Még én sem, pedig én eléggé ellazázok immár elég sok mindent, de ezt soha. Csak akkor váltok vissza normálisba, ha megkapom a pihenjt, amúgy állnék a kellő ideig, mint egy faszent. Vagy amíg ki nem dőlök. - Jó reggelt, uram!- darálom le a szokott hangsúllyal, a szokott ritmussal, és mégis... valahogy másképpen hallom. De ez talán csak a fejemben van. - Mi a mai terve, uram? - Remélem, hogy nem mondja le az edzést, mert kivételesen egyáltalán nincs ellenemre a társaság, sőt kifejezetten vonzó elképzelés, hogy ne maradjak egyedül a gondolataimmal. Akkor megint hozzávágnék valamit valakihez, és esélyesen nem a kávé akadna a kezembe a kritikus pillanatban. - Azt beszélik, két kislány beszökött a lőtérre az éjjel... - pendítem meg óvatosan, ezért az aggodalmam, de remélhetőleg már elrendezett mindent, amit ilyenkor kell... vagy valami ilyesmi. Ahogyan ő nem tudja, minek vetettem alá magam, hogy azzá váljak, aki most vagyok, úgy nekem is milkalila gőzöm sincs, mit kell tenni ahhoz, hogy egy ekkora bázis működjön a mindennapokban. Nagyon más területen mozgunk, de nem baj, legalább nem is zavarjuk egymás köreit.

Eva & Nyssa

Reggel nyolc óra ötvenkét perc van, amikor behajtok a Fort Lawton-i katonai bázis első ellenőrzési pontjához a sok közül. Csak most, az úton haladva az egyszerű sorompó felé tűnik fel, hogy nem egy kapu és kerítés védi a létesítményt a kéretlen látogatóktól. Nyilván valóan alaposan megszűrik a látogatókat is, ami pedig nekem igazán rossz hír, tekintve, hogy sietnem kellene, ha oda akarok érni a kilenc órás találkozóra egy számomra ismeretlen épület elé. Ami tuti, hogy a bázis végén fog elhelyezkedni, amilyen a szerencsém és csak ötödikre találom meg. A kapuhoz érve azonnal húzom is le az ablakot és mutatkozom be, mint vendég és engedélyezett látogató, akinek be kell jutnia a katonai bázis orvosi feljegyzéseinek irattárába. Ha valaki azt hiszi, hogy a sima bürokrácia bonyolult dolog, akkor képzelje el, milyen kellemes ugyanez, ha "jogosulatlanul" akarok katonai adatokhoz hozzáférni. Minden hírnevem, titulusom és munkaköri leírásom ellenére hetekig kellett bombáznom az összes döntéshozó szervet, akik egymás között passzoltak le, mire eljutottam egy illetékeshez, akinek előadhattam a bajomat. Mégpedig az azonosítatlan hullát a bonctermemben, aki minden bizonnyal veterán és alapos okom van feltételezni, hogy ezen a támaszponton is szolgált, így pedig vannak róla orvosi feljegyzések. Persze folyamatban lévő gyilkossági ügyről nem adhatok én ki adatokat jogosulatlan személyeknek, ők pedig nem katonai tisztviselőnek nem küldhetnek át több tucat aktát olyanokról, akikre ráillik a leírás, így végül a jogi huza-vona vége az lett, hogy én idejövök és megnézem a jelentéseket, ha pedig egyértelműen tudom bizonyítani az azonosságot, megkapom annak az egy dossziénak a másolatát. Mindezt persze csak felügyelet mellett tehetem meg, szóval kilenckor kellene találkoznom egy bizonyos alezredessel, aki végig kísér a bázison. Szűk időintervallum, az már biztos.
- Nyssa Kaianae-Plyseckaja, Sterling alezredessel van találkozóm. Itt a személyim, húzza ki a nevet a listáról, ami legjobban hasonlít az enyémre, kicsi az esélye, hogy hibátlanul leírták - akinek sikerül, az általában az emailjeim alján másolja ki a fejlécből és illeszti be, ezeket a papírokat viszont levélben intéztem eddig és telefonon, szóval esélyes, hogy nem az szerepel a listán, aminek kéne. A férfi pislog is párat, eltart neki pár pillanatig, még megemészti, hogy nem egy, hanem rögtön két kimondhatatlan nevet is örököltem majd egy látványos keresés után kiszedi azt az egyet, ami nem fér el a sorban a név rubrika alatt. Ezen már meg sem lepődöm, csak visszaveszem az iratot és behajtok a nyilvános parkolóba. Reggel kilenckor már nem könnyű helyet találni egy dzsippel, viszont ezzel a kocsival nem jövök zavarba, ha a füvön kell megállnom, így leparkolok és a táskámat viszem csak magammal. A szükséges papírok benne vannak, a többi csak kötelező felszerelés az autó hátuljában. Halottkémi munka velejárója...
A hivatalos ruhám egy grafit szürke kosztüm és a hozzá illő fekete cipő, valamint táska, ezzel pedig látványosan elütök a katonáktól. Szinte az első megállított tiszt azonnal felismeri az újonc mivoltomat és készséges vezet el a főépület bejáratához, egészen pontosan két perc késést összehozva a találkozóhoz képest. Nem is rossz. Gyorsan előveszem a személyimet és az engedélyt újra, miközben körülnézek, keresve azt a bizonyos Eva Sterling alezredest a közelben. A szemem azonnal megakad egy vörös hajú nőn, akit már láttam korábban. Méghozzá egészen közelről egy katasztrofális hálaadási vacsora keretein belül. Ő Eva, Brad és Enril nővére. Oké, vissza egy lépést. Eva?!?
- Eva Sterling alezredes? ... Azt hittem, O´Berry a te vezetékneved is - lepődöm meg közben. Ezek szerint vagy a konyhában voltam a bemutatkozásakor, vagy nem is tette meg, mert teljesen biztos voltam benne, hogy Enrillel ugyanúgy hívják őket. Remek. A jó hír, hogy neki valószínűleg nem kell nevet betűznöm és személyit villogtatnom, mert ismer és tudja, hogy tényleg én vagyok a városi és megyei főhalottkém is. A rossz, hogy most égettem be magamat előtte. Mindegy, van fontosabb dolgom is, mint az önérzetem ápolása, ha már egyszer bejutottam ide... - Mehetünk az archívumba? Minimum két tucat aktát kellene még délelőtt átnéznem, ha nem muszáj, nem húznám az időt itt, tudunk séta közben is beszélni - teszem hozzá, miközben a vállamra veszem a táskámat és a nő felé fordulok. Ideje, hogy bevezessen a "titkos" iratok tárházába. És felügyelje, hogy semmit nem másolok le, csak elolvasom a papírokat, esetleg összehasonlítok és elemzek. De innen maximum az juthat ki, amit fejben viszek és egy sikeresen azonosítási eredmény. Ez nem valami sok...

// Kinézet

Első ütés. Mellé. Nagyjából így lehetne röviden leírni annak a helyzetnek a lényegét, amibe alig pár szó alatt kerültem. Eva arcán látszik, mennyire nem örül az általam kimondott névnek és elég éles pillantást vet a kísérőmre ahhoz, hogy tudjam, ezért még ő is lakolni fog. Hoppá, én hülye. Ha nem az a neve, ami az öccésnek, annak nyilván oka és nincs köze a hasongáshoz. Oké, akkor mentsük a menthetőt. Vagyis keressünk egy mentő szöveget. Például az összekevertelek valakivel jó lesz. Főleg, ha én magam nem jövök rá és folytatom...
- Ohm, biztos nem te vagy O´Berry nyomozó felesége? A múlt hónapban találkoztam veled a jótékonysági baseball meccsen. Akkor még szőke volt a hajad... - teszem hozzá elgondolkodva, mintha erősen próbálnám magamban felidézni a pontos arcot, de nem menne túl jól. Oké, igazából nem esik nehezemre, ha nem képen látom két óra photoshop után, de most azért egy kicsit színészkedem a biztonság kedvéért. A lényeg, hogy elhiggyék, én voltam az, akinek sikerült egy alkonyatkor látott, nagy eséllyel baseball sapkás nő arcát elkevernie az alezredesével. A sráccal úgy sem akadok újra össze és túl fiatal, Eva meg talán egyike annak a maroknyi nőnek, akitől én sem akarok pofont kapni. Valahol a listán van az államok súlylökő bajnoka, néhány kenus és kézilabda támadó mögött. Megmondani pontosan nem tudom miért, de érzem, hogy vele szemben kis eséllyel nyernék minden kiképzés és sport ellenére is...
- Nyílt színen nem oszthatok meg engedély nélkül adatokat folyamatban lévő nyomozásról és sajnálom a korábbi hibámat - teszem hozzá, miközben hagyom, hogy Eva az álmosolyával együtt elkísérjen az irattár felé. Nem lesz valami érdekes ez a nap, nem is nagyon igyekeznék arra egyébként, de ma idő határom van és semmi kedvem még egy Canossa járáshoz az engélyekért, mert nem értem az akták végére. Szóval csendesen, üzleti mosollyal az arcomon követem Evát és várom, hogy kinyissa az ajtót, majd körbenézzen és ránk zárja. Csak remélni merem, hogy a tűzoltó rendszer működik és az ajtó nem vákumos. Oké, ez már paranoia, amit egy horror filmnek köszönhetek, amit még ezer éve láttam. Brad egyik első szerepe volt és sajnos megmaradt bennem néhány kellemetlen része. Mindegy, nem fontos, inkább kinézek egy asztalt, leteszem a székre a táskámat és előhúzom a saját dossziémat a boncoási jelentéssel.
- Mi szerint megy itt a rendszer? Rang, szolgálati idő, születési év, problémák gyakorisága? Ugye nem abécé, mert akkor a jövő hétig sem végzek - kérdezem, miközben gyorsan előhúzom a rövid változatát azoknak a sérüléseknek, amelyeket az áldozaton találtam. Meg minden egyébbel, ami segíthet azonosítani, úgy mint tetoválások, gyógyult törések és hiszik vagy sem, még a sérült fogait is megröntgeneztem és egy laborossal megvizsgáltattam a fogtömések anyagát és korát is, hogy tudjam, melyik lehet idősebb mint húsz év. Tudom, furán hangzik, főleg, mert ajánlott nagyjából másfél évtizedenként cserélni ezeket is, de a legtöbb fogorvos úgy van vele, hogy ami még mindig stabilan tart, az egy nagyon jó munka és jobb nem piszkálni alapos indok nélkül. A nagyokosok által kitalált képzeletbeli határ pedig nem az.
- Jól van, férfit keresünk valahol 45 és 52 év között, barna hajjal és szemmel, egy horgony tetoválással az alkaron. Előzetes sérülések közé gyermekkori bal kulccsont törés, jobb lábszárcsont törés és valószínűleg jó néhány ujj sérülés is tehető. Vakbélműtét hege, nem tudom megmondani, hány éves, de biztosan felnőttként vesztette el. Jó néhány verekedésben részt vehetett, én a problémás esetekkel kezdenék, akiket akár ki is dobhattak - teszem hozzá, miközben remélem, hogy itt van rájuk külön szekrény. Általában ők azok, akik heti szinten kötnek ki a gyengélkedőn és a megrovásaik listája hosszabb még az orvosi szakkönyvek és anatómai atlaszok oldalszámánál is, pedig ezek is négy számjeggyel kezdődnek általában. Mint mondtam, a mai nap igazán mókás lesz. Phej...

Fogalmam sincs mibe keveredett Eva, de az az érzésem, jobb is, ha nem tudom. Egyszer tévedtem vele kapcsolatban, kimentettem a helyzetet azzal, hogy tovább szövegeltem és ennyi. Hagyom, hogy magával vigyen az irattárba és a katonai információk gyűjtőhelyére, de pont annyira nem reagálok a bocsánat kérésére, ahogy ő sem tette az enyémre. Nem vagyok ostoba, tudom, mikor kell félre fordulni bizonyos helyzetben és teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy a legjobb, ha én most egyetlen kérdést sem teszek fel vele kapcsolatban. Egyszer, hálaadáskor talán még kifúrták volna az oldalamat a mindenféle kérdések az állítólagos halálával és felbukkanásával kapcsolatban, a katonai helyzetéről, de mivel ott volt fontosabb is, mint vallatóra fogni, egyszerűen hagytam a dolgot a fenébe. Igaz, utána rákerestem és egy csomó papírt találtam hivatalosan a haláláról, szóval vannak tények, amelyeket jobb, ha vele kapcsolatban nem tudok. Akinek volt elég türelme és kapacitása ennyi hamis papír megalkotásához, annak nyilván nem gond egy túl kíváncsi majdnem rokon leállítása is. Én pedig kedvelem a jelenlegi életemet, köszönöm szépen!
- Hála az égnek, az évekkel már lehet kezdeni valamit. De így is hosszú lesz a nap - teszem hozzá, miközben egyszerűen megfogom a rövidített kivonatot, amit eredetileg magamnak készítettem a keresés felgyorsítására majd mindenestül Eva felé nyújtom. Benne vannak a korábban említett ismertető jelek, amelyeket még a besorozás alatt fel kellett fedeznie a katonai orvosoknak is, mellé pedig néhány olyan sérülés nyoma, amely nagy valószínűséggel a katonaság alatt történhetett a seb viszonylagos kora és a varrási stílus alapján. Ott nem éppen plasztikai sebészi pontosság a menő, főleg nem a harctéri orvosoknál. A szakszerűség megvan, de semmi több. - És azt hiszem, neked sem említették, hogy én azért nem képet küldtem át, hanem ragaszkodtam a személyes kutatáshoz, mert teljesen szétzúzott arccal találtuk meg a férfit. A karján lévő tetoválás nem egyezik egyetlen állandó jelképpel sem, de a laborosok rájöttek, hogy egy házi készítésű, amelyet ezen a bázison kapott meg elég sok katona 85 és 89 között. A készítője meghalt. És a kép sem kellemes, bár messze nem a leghúzósabb, amit csináltam egy tetoválásról - elég pocsék állapotban volt a karja ahhoz, hogy nekem le kelljen nyúznom a bőrt és kihajtogatni, ha látni akarom pontosan a mintát. Nem sok, egy horgony, köré tekeredő kötéllel, amely eléggé S alakban van, a fém két visszakunkorodó hegyén pedig az F és L betűk, Fort Lawton nevében monogramja díszeleg. Ez elég rávezető, mégis hol készülhetett és a mikor sem akkora rejtély, de minden más eléggé. - Ha te vállalod ezt az évet, én megyek 1966-ra és összesítünk. Idősebb ennél nem lehet, fiatalabb talán - teszem hozzá, miközben a szomszéd szekrényt nyitom ki és nem túl nagy örömmel állok neki a-tól kezdeni a keresést. Sajnos akkoriban még nem volt divat a színes fénykép, így kénytelen vagyok minden aktát kinyitni és azzal kezdeni a kutatást, hogy a fizikai jellemzőknél a barna haj és szem párost figyelem. Utána jöhet a magasság, ugyan lemérni pontosan nem ment, de biztosan száznyolcvan centi felett volt, majd a tetoválás. Ha minden megvan, ugorhatunk vissza a sérülésekre, de nekem egészen c-ig kell jutnom, hogy az első teljes egyezést megtaláljam. Igen, azt hiszem a katonaság nem hazudott nekem, amikor azzal próbált lerázni, hogy minimum tucatnyi akta lesz. A végén még kénytelen leszek az anyajegyek alapján válogatni, ha így folytatjuk...
- Mennyit találtál eddig? - teszem fel a kérdést jó fél órával később, amikor az én lábamnál már legalább öt akta csücsül katonákkal, akiknek egyeznek a sérülései. Ha szerencsém van, akkor a pontosítás után, amely az eddig elő nem vett papírokon van, javulni fog a helyzet. Úgy emlékszem, hozam én magammal fogröntgent is, amin jól látszott, hogy az én delikvensemnek négyből három bölcsesség foga a szájában volt, a doki szerint pedig a bal felső hiányzik a listáról. Pár évtizede pedig divat volt őket kihúzni nem sokkal a megjelenésük után, szóval lehet, hogy hamarosan csökkenni fog a kupac. De jó lenne, ha digitalizálnák ezt az egészet...