Főépület (katonai bázis)

- Ha nem kellene hat különböző engedély és jó adag befolyás ehhez a látogatáshoz is, én is büntetésnek osztottam volna ki valakire - három férfinak parancsolni nem éppen a világ legkellemesebb munkája és mindig van olyan köztük, aki kihúzza nálam a gyufát. Általában ő lesz az a szerencsétlen, aki az ünnepi ügyeletet kapja, de sok minden más is megeshet még. A beosztással lehet játszani és ha rajtam múlik, annak a kárára teszem meg, akit éppen nem akarok látni, mert sikerült valamivel nagyon felhúznia. Ez nagyjából bármi lehet, vannak, akik ritka tehetségesek a beszólogatásban, másnak az elpakolás nem megy vagy notórius késő és a zsaruk az én telefonomat veszik elő, hogy hol van már a halottkém ebben az időben az eső minden bizonyítékot elmos még rá várnak valami sötét sikátorban és így tovább. Vagy valakinek egyszerűen rossz napja van és azt hiszi, attól javulni fog, ha párszor leribancoz. Persze nem szemtől szembe, de már elég jóban vagyok a legtöbb zsaruval ahhoz, hogy visszahalljam ezeket a kellemes dolgokat. - Így viszont rám maradna egyedül, ha nem vállaltad volna, hogy segítesz. Meghívhatlak cserébe ebédre, ha egyszer végzünk itt? - teszem fel a kérdést néhány újabb akta visszapakolása és egy alapos kéz rázás után, mert úgy tűnik, ezeket a fiókokat az elmúlt tíz vagy akár ennél is több évben már nem nyitották ki, ennek megfelelően pedig méretes porréteg van itt. Ha allergiás lennék rá, ezzel simán meggyilkoltak volna. Nem semmi, a katonai pontosság és a precizitás megvan, de úgy néz ki, a titkos irattár is itt lehet, mert a takarítókat ide már nem nagyon szokták beengedni. Vagy bejuthattak volna, csak ellógták a dolgot, mert ezekre az aktákra tíz évente egyszer kíváncsi csak valaki. Az én piszok mázlim, hogy most nekem jutott az átnyálazási játék. Jó hír, hogy két év végére összesen hét akta maradt ki. Minimum a háromszorosára számítottak a sok okvetlenkedés után...
- Én mintát vennék és megbeszélném a laborosokkal, hogy találjanak benne valamit, amihez spéci kiképzésű ólom pizsamás egység kell. Legyen már nekik is valami dolguk a készenléten kívül - tudom, picit komplikáltabb ügy lenne, de általában tényleg úgy érzem, ők nem csinálnak semmit, most egyesével bescannelni meg fertőtleníteni itt a lapokat beletelne pár hétbe, amíg végre hasznossá teszik magukat. Oké, ez drasztikus nézőpont, de néha nem tudok jobbat. Múltkor sikerült egy tetthelyen nagyon az agyamra menniük az előírásaikkal, fél napig az egész rendőség és a bűnügyi labor nekik ugrált, még végre rájöttek, hogy a minta útközben szennyeződött meg és nem a test radioaktív, amit tőlük kaptam. Próbált már valaki szkafanderben boncolni? Állítom, ritka pocsék munka a dolog. Akkor már inkább egy újabb szumó birkózó méretet kérnék, ott csak ellóghatom a heti edzést utána...
- Nem tudom, nagyon nehezen viselte, hogy segítségre van szüksége a sérülése után. Fizikailag nyilván gyógyul elég szépen, de lelkileg... mindenkit megviselt a robbantás, ő pedig előszeretettel zárkózik be - ahogy én is. Csak nekem a sérülésem után a mozgás problémák miatt esélyem sem volt elmenekülni a rokonaim elől, neki viszont, miután visszanyerte a látását nincsenek ilyen problémái. Beszélünk, érdeklődöm felőle, de nagyon gyorsan el tudja terelni a témát. - Nincs a gödör mélyén, nem is fogom hagyni neki, hogy visszakerüljön oda, emiatt nem kell aggódnod. Viszont ilyenkor még kevésbé tart kapcsolatot másokkal - nem csak nekem volt életem legrosszabb ideje az, amikor meghalt a párom, hanem neki is. Azóta sem heverte ki, bár igyekszik úgy tenni, mintha megtette volna. Néha nem tudom, melyikünk csapja be magát inkább, én, aki csak évi pár napig engedi el a bánatot, vagy ő, aki látszólag folyamatosan együtt él vele, de sokszor már inkább csak megszokásból. Soha nem volt könnyű műfaj a felejtés egyikünknek sem. - Veled mi van? Te is ott voltál, igaz? - teszem hozzá, miközben az utolsó fiókot is becsukom és lehajolok az aktákért. Kezdésnek megteszi. Közben pedig rá sem nézek Evara, mert nem vagyok biztos benne, hogy válaszolni akar és nem szeretném kényszeríteni. Ha akarja, engedje el a kérdést a füle mellett és csak engedjen át. Megérteném...

- Nem, téged arra utasítottak, hogy felügyelj. Azt az asztalnál ülve is tehetnéd, amíg egyedül birkózom a porcica halommal - ebből a szempontból több mint elég bürokratával találkoztam, akik az állami taposó malomban hajtanak. Vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni és fizetnek érte, valamint dolgok, amelyeket önként megtehetnek ingyen és általában elhagyják a témát. Sőt, a kedvencem az a nő volt, aki kifogásolta, hogy a dohányosoknak jár két pihenő a munka idő alatt, amíg cigiznek és bár ő soha nem szívott, már csak dacból is meggyújtott mindig egy cigit és a kezében tartotta, amíg le nem égett, hogy meglegyen a jogos szünete. Sarkalatos helyzet, de remekül szemlélteti, mennyire igyekeznek néhányan csak azt megtenni, amit parancsba kaptak és Eva egészen biztosan nem ilyen. Legalábbis velem szemben, mert itt áll mellettem, birkózik az akta halommal és még csak meg sem engedett egy káromkodást az orra alatt, mint én, amikor igazán durván az arcába szállt a por. Jó, az enyémről sem biztosan tudja, hogy káromkodás, mert oroszul mondtam, de elég árulkodó lehet a tény, hogy a hanglejtést nem változtattam meg. Az elég tipikus és minden nemzetnél nagyjából egyezik. - Burger dupla adag marhahússal és sajttal jöhet? Tudok egy helyet a város szélén, nem messze, a kaja isteni, csak indokom nincs arra járni... - oké, lebuktam, ez az én gyengém. Nincs bajom az egészséges kajával és sokszor azt eszem, de a szakács tudományom valamiért nem terjed ki az istennek se a gyors kajákra. Azokat sehogy nem tudom finomra elkészíteni, így akkor eszem, amikor épp nem főztem, nincs kedvem vagy időm főzni. Néhány test után az embernek elmegy a gusztusa a hússal való munkától napokra, de amennyit én mozgok, oda kell a fehérje.
- Elszúrtak egy tesztet és napokig szkafanderben boncoltam, nem volt kellemes - és csak azért nem kaptam közben jó néhányszor hőgutát, mert a boncterem átlag hőmérséklete úgy van beállítva, hogy a test az asztalon ne kezdjen látványos bomlásba, mielőtt esélyem lenne odajutni hozzá egy rendes vizsgálatra. Néha még így is kevés az elővigyázatosság, mivel a legtöbb néhány óra után felfedezett tetem már elveszítette a vértartalmát és elég nehéz a többi testnedvből is értékelhető mintát kinyerni. Ebben a bűnügyi sorozatok nagyot tévednek, a vér igenis hamar leszárad és hajlamos átalakulni, így már nem lehet belőle mintát venni...
- Ha a seggbe rúgás helyett túszejtést is elfogadsz, azt már megterveztem - nem mintha Brad olyan nagyon berzelkedne a gondolat ellen, hogy velem jöjjön pár napra Hawaii-ra és meglátogassa a nagyapánkat. Oké, technikailag az enyém, de az öreg már olyan szinten lemondott a férfiakról a családban, hogy tárt karokkal fogadta az elárvult tinédzsert, akit a szüleim örökbe fogadtak. És megtanította utólag mindenre, amit nekem is mutatott, szóval remélhetőleg nem egyoldalú ez a ragaszkodás. Ja, és Brad nyilván tisztában lesz vele kérdés nélkül is, hogy melyik hétvégére tervezem én a kiruccanást, mert közel van az évforduló is. Bár erre nem fogok előtte gondolni ok nélkül. Elég ott visszazuhannom. - Én is, de ez a pusztítás erősen második helyezett lett a listámon - és csak azért nem első, mert ezt okozták. Az afrikai ebola járvány, ami csak úgy kitört és heteken át tombolt mielőtt egyáltalán rájöttünk volna a kiindulási pontra ezerszer rosszabb volt számomra. Ott napok alatt a triplája halt meg a plázai áldozatoknak és ez senkit nem érdekelt a vörös keresztnél, amíg nem tudtunk bizonyítékot felmutatni. Közben persze hullottak a menekült táborok lakói, nemre és korra való tekintet nélkül mindenki megkapta, aki kicsit is közel volt a fertőzés kiindulási pontjához. És valószínűleg még rosszabb volt a helyzet azután, hogy a baleset megtörtént és felrobbantak a palackok. Csak azt a részt már én is sérültként, frissen agyműtve asszisztáltam át...
- Találtam még egy utolsó aktát is, de szerintem ezt vissza lehet rakni, nem ő az egyik nagyfőnök? - mutatok Eva felé egy dossziét, aminek az elején nagyon ismerős név fekszik. Az egyik papírt a sok közül minimum az ő irodájába kellett küldenem és aláírva visszakapni. A katonaságnak csak feltűnt volna, ha a főnök feldobja a talpát vagy eltűnik, minimum bizalmas státusszal az alapján, ami ki van húzva az aktában. Nem mintha olvasni akarnám a katonai titkokat, de ha két lapot összefogok, akkor a fizikai jellemzők fele után oda hajthatok véletlenül...