Úgy esett a nagy eset, hogy megint albérletet kell keressek. Társbérletet pontosabban, mert egy szoba is bőven elég lenne. Persze, nyilván nem annyira kényelmes, mint egy lakás, de egyfelől nem töltök annyi időt „otthon”, hogy megérje egy komplett hodályt kivennem, másfelől pedig a megspórolt pénz se jön rosszul. Azt mondjuk már nem merem állítani, hogy könnyen és gyorsan sikerül levadászni a megfelelő helyet, mert vagy amiatt nem jön létre a buli, hogy macskám van és a főbérlő vagy tulaj hallani se akar a bolyhos-szőrösről – pedig még nem is álltam elő azzal, hogy milyen pokoli egy dög –; vagy egyszerűen túl drága a hely és nem éri meg annyiért becuccolnom, de két napja példának okáért a fickó, akinek a lakását megnéztem, mután megtudta, hogy zsaru vagyok, megkérdezte; esetleg tudok-e neki a rendőrség által lefoglalt marihuána készletből vinni a lakbér fejében. Az egyetlen szerencsém, hogy nem azonnal, egyik napról a másikra kell költöznöm, van még egy kis időm, de nem szeretném már soká nyújtani. A műszakok mellett nem sok időm és kedvem van a városban rohangálni ide-oda, megfelelő zug után kutatva. Arról nem is beszélve, hogy Difi se túl boldog, amiért annyit van egyedül hagyva és ezt úgy hozta a tudtomra, hogy tegnap belepakolt a sportcsukámba. Dobhattam ki, vehetek egy újat. Még egy dolog, amit majd még el kell intézzek… A csaj a telefonban egész normálisnak tűnt, amikor a hirdetés kapcsán beszéltünk, de ebből még nem vonnék le messzemenő következtetéseket, a füves fickó is annak tűnt az előzetes megbeszélés alapján. A megbeszélt időre pontosan érkezem, igazából még pár perccel korábban is, de addig nem tapadok rá a csengőre, amíg az óra el nem üti a pontos egészet. A kocsiban várakozva ütöm el az időt, leginkább némi rádióhallgatással. Annak a ténynek, hogy a nő neve valamiképpen ismerősnek hatott, nem tulajdonítok sokat, naponta nagyon sok emberrel találkozom a munka során és így a neveikkel is. Miután a kapucsengőre válaszul berregve nyílik az épület ajtaja, a megfelelő emelet megmászása után az ajtóban strázsálok le és koppantok néhányat a bejáraton. Az épület eddig egészen tetszik, nem sokat nyom ugyan a latban, de ez is hozzátartozik majd a végeredményhez, hogy akarok-e itt lakni a későbbiekben vagy sem. Na persze előtte azért azt sem árt kideríteni, hogy meg tudunk-e egyezni ezzel a Baileyvel.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltam izgatott a dolog miatt, de a körömrágós feszengés is elég messze volt az állapotomtól. Nem volt még sosem lakótársam, leszámítva azt a három évet a húgommal, amit a lakásbővítés előtt egy szobában töltöttünk, de az jócskán más szituáció, mint egy vadidegent befogadni a lakásomba. Éppen ezért elég sok kérdés sorjázott a gondolataim között; vajon milyen lesz a srác? Jófej? Remélem nem valami kőbunkó, mert akkor búcsút mondhat az üzletnek. Mondjuk van egy cicája, ami azért egy férfi esetében szerintem plusz pontot érdemel, bár nem tudom, hogy azok a nők, akik nem szeretik a macskákat, miként viszonyulnak a dologhoz. Ha egy macskát képes eltartani, akkor szerintem az együtt éléssel sem lesz gond, addig legalábbis, amíg elmosogat maga után és nem hagyja szerte szét a koszos alsógatyáit. Ha kis konyhatündér lennék, akkor sütit is sütöttem volna, de mivel nem vagyok az, így jobb híján maradt a zacskós keksz és némi üdítő kikészítése, mégiscsak tudjam valamivel kínálni, hiába nem vendégségbe jött. Nem csak az én nézőpontom számít, ő is mondhatja, hogy egyáltalán nem vagyok neki szimpi és adios, de én azért bízom benne, hogy nem így lesz. Nem túl nagy a lakás, de ketten még szerintem pont kényelmesen el lehet férni - kinek mi a kényelmes, ugyebár -, ráadásul nem is vagyok állandóan itt a munkából kifolyólag, szóval szerintem ő is jól járna az üzlettel. Kopogását hallva akaratlanul is aprócska mosoly szökött a képemre, ami akkor is ott ült, amikor ajtót nyitottam neki. - Szia! Gyere csak - invitáltam rögvest beljebb, hogy aztán csukjam utána a bejáratot. - Bailey - nyújtottam felé kezet, hiszen hiába mutatkoztunk már be egymásnak a telefonban, azért mégiscsak így illik. - Váov, nem találkoztunk mi már valahol? - bukik ki a kérdés belőlem egy röpke grimasz kíséretében, ahogyan az arcát szemlélem. Elég karakteres vonásai vannak, hogy bárkivel csak úgy összekeverjem, de aztán legfeljebb mellé lövök. - Cipő maradhat nyugodtan, fogast ott találsz és gyere, máris mutatom a lakást - lépek beljebb a nappali előszobaként használatos sarkából, hogy rögtön a lényegre térjek. - Nem túl nagy a lakás, de ha nem szeretnél komplett edzőtermet berendezni az egyik sarokban, akkor szerintem még pont kényelmesen elférünk majd egymás mellett - kezdek is bele a dologba, némi felvezetőt tartva a nagy körbevezetés előtt. - Nos, ez volna a nappali, innen nyílik lényegében minden, azon a szélén van a konyha, mellette az én szobám, ott volna a tiéd és a kettő között a fürdő - mutogatom is az ajtókat közben, hiszen a konyhán kívül mindegyik csukva jelenleg. - Melyiket választod először? - sandítok felfelé Elliott-ra, nekem aztán tök mindegy, melyiket nézzük meg elsőre, szóval akkor már hadd válasszon ő egy szimpatikusat a négy ugyanolyan ajtó közül.
- Üdv! – röviden viszonozom a köszöntését egy visszafogottabb örömgörbével a képemen és még a mancsom is felemelem egyszerűen és röviden intve kísérőként az első találkozáshoz. Ebből aztán kézfogáshoz alakítom a mozdulatot, amint az invitálásnak eleget téve lépek beljebb. - Elliott. – mutatkozom be immáron személyesen is, a keresztnevemet használva hozzá hasonlóan. Ha együtt fogunk lakni, akkor így kényelmesebb lesz valamivel, gondolom. Meg barátságosabb is. - Most, hogy így mondod.. nekem is ismerős vagy valahonnan. – de hirtelen meg nem tudnám mondani honnan és nem, ebben tényleg nincs semmi olyasmi szándék vagy akármi, ami arra utalna, hogy három másodperc után fel akarnám szedni vagy ilyesmi. Bár nem mondom, csinos nő, ezt első pillantásra azért nem agysebészet megállapítani, de alapvetően ez a tény most sokadlagos egy csomó minden más mögött. Egyelőre gőzöm nincs miért van olyan érzésem, hogy találkoztunk már valamikor, de gondolom később majd beugrik. Jelen pillanatban, ha megölnének se tudnám rávágni, hol és mikor is futhattunk egymásba. Közben azért a kezét már sikerült elengedjem a kézfogásból és jobb híján a farzsebembe akasztom az ujjaimat, amíg megtudom a házi szabályokat. - Kösz, de jó így. – mivel autóval jöttem, csak egy bőrdzseki van rajtam. Nem túl meleg, szóval megsülni egészen biztosan nem fogok, amíg körülnézek, így a fogasra nincs szükségem, a cipő pedig, mint elmondta, maradhat. Arra csak bólintok pár aprót, amit elöljáróban elmond a lakással kapcsolatban. - Áh, edzőterem van a melóhelyen. Komplett kiképzőpálya is, úgyhogy otthon nem nagyon ragaszkodnék hozzá. – vigyorogva jegyzem meg, emiatt nem kell aggódnia, nem fogom telepakolni a helyet súlyzókkal. - Egyedül laksz itt amúgy? – mert arról nem volt eddig szó, hogy van-e esetleg más is a képben, akivel nem árt számolni. Ha nem is albérlő, de mit tudom én, bárki, akivel megosztja a szobáját. Nem hülyeség az ilyesmit is előre tisztázni, mégiscsak közösen fogunk itt lakni, már, ha a végén meg tudunk egyezni, aminek ezek az infók is a részei. - Először azt a szobát nézném meg, amelyiket kiadnád. – vagyis, amiért elvileg fizetni fogok, ha szerződést írunk. A nappalit azt most látom, barátságos, az ő szobájához nincs közöm, a konyha meg a fürdő utána is ráér. - Havi, heti vagy két heti elszámolást tervezel majd? – mind a három fajta megoldás egyformán gyakori. A fizumat havonta kapom ugyan, de nem okoz gondot akármelyik felállás sem. - Jól értettem a telefonban, hogy nem mindig vagy itt? Ez mit jelentene pontosan? – már csak azért is, mert a rezsi elszámolása nem felezésben lesz akkor gondolom. Főleg, ha mondjuk a hónap felét nem is itt tölti.
- Majd beugrik úgyis - legyintettem aprót, ezzel le is tudva jelenleg ezt a "honnan is ismerhetlek?" kérdéskört. Felesleges rajta rugózni, ha egyikünknek sem ugrott be, az pedig meg sem fordul a fejemben, hogy felszedős duma lenne csupán ez a részéről. Aprót bólintottam, ha nem veszi le a dzsekit, akkor irány így beljebb. Gyorsan mondtam elöljáróban néhány szót a lakásról, jobban mondva annak méretéről. - Katonaság? Rendőrség? - kapom fel a fejem a "kiképzőpálya" említésére, munkája felől tudakozódva kicsit. Hamar meglesz akkor, honnan is ismerjük egymást, már ha nem lőttem totális bakot a feltételezésemmel. - Én az Avalon-nál dolgozom - toldom hozzá, tudja ő is, mi az a sejtelmes kis mosoly a szám sarkában és leessen neki is, hogy minden bizonnyal akkor innen ered, hogy ismerősnek tűntünk egymásnak. - Egyedül, igen - bólintok aprót. - A házibulik sem az én asztalom, a baráti összejövetelekre jobban preferálom a sarkon lévő remek pubot, vagy kettővel arrébb a normálisnak nevezhető kocsmát. Váratlanul beállító vendégek előfordulhatnak, de senki olyan, aki hosszabb távon maradna - bővítem ki kicsit a kérdésére adott válaszomat, tudja ő is, mire számíthat a házban megforduló ismeretlen arcokat tekintve. Nem vagyok partiállat, amúgy is kicsi a lakás egy jó házibulihoz és jelenleg partnerem sincs, akivel megosztanám szobámat. - Okés - biccentek újfent, megindulva a választott szoba felé, hogy kinyitva az ajtót egyből beljebb is lépjek, oldalra, a fal mellé húzódva, hogy bejöhessen ő is és lássa az egészet. - Nem túl nagy, de szerintem kényelmesen belakható - az enyém ugyan egy picivel nagyobb, de jelenleg szerintem tök mindegy, amúgy sem feltétlenül mutatnám meg neki a magánszférámat. - És saját szád ízlése szerint rendezgetheted, új bútorok is szóba jöhetnek, de akkor vállalnod kell, hogy lecipeled a lecserélteket a pincébe - szaladt szélesebbre a görbület az arcomon. Van pince is, egy elkerített rész tartozik a lakáshoz, oda lehet pakolászni, amúgy sem nagyon tartok ott semmit. - Bőven elég a havi, bár ha neked másik opció a kényelmesebb, tárgyalóképes vagyok - ebben is elég rugalmas vagyok, ami azt illeti. Nem árt, ha tudja, nem vagyok egy karót nyelt főbérlő, aki csak a saját elképzeléseihez ragaszkodik, meg lehet velem beszélni a dolgokat. - Igen, jól. A munkámból kifolyólag elég gyakran ingázom Seattle és Tacoma között, több napokat töltve egyhuzamban itt is, ott is. Mivel ez teljesen változó, melyik hónapban hol vagyok többet, mikor, hogyan mozgok, ezért nem is szabnék meg semmi extrát a rezsivel kapcsolatban. Amúgy is elég sok vizet használok, ha itt vagyok, szóval.. - rántottam aprót a vállaimon, félig szánva csak komolyan az utolsó szavaimat. Szeretek kádban fürdeni, ami jó sok meleg vizet jelent és minden bizonnyal ez azért még mindig nem nyomja meg annyival a számlákat, de nem fogok strigulázni és számolgatni. Maradjunk a fele-fele aránynál, ő is jól jár vele, nekem egyszerűbb és mivel nem olyan magas a rezsije a lakásnak, annyit nem is nyom a latba a dolog. Nekem legalábbis. - Legfeljebb majd te veszed a sört - komolytalankodom el a dolgot, ami adott esetben lehet tökre nem lesz szimpi neki, bár ez még közel sem jelenti azt, hogy ne venném komolyan a dolgot. Örülnék neki, ha kivenné a szobát, szimpinek tűnik és én is jól járnék egy bérlővel. - Konyha vagy fürdő? - dobom be, ha kinézelődte a szobában magát.
Elliott Davenport
Avataron : Keegan Allen Kor : 33
Tárgy: Re: Közös terek (Donovan lakás) Szomb. Jan. 13, 2018 12:20 am
- Jaja, egyetértek. – nem nagyon erőltetném magam se a dolgot, hogy honnan is ismerhetjük egymást, majd eszünkbe jut előbb vagy utóbb. Ha meg esetleg mégse, akkor nem is olyan fontos, főleg nem ebben a percben. A megismerkedés első hullámain átesve, ahogy visszakérdez mégis, hol dolgozom, mindenféle fennakadás nélkül osztom meg vele a választ. - Seattle PD., zsaru vagyok. – a legutolsó esetből alapján is, az a biztos, ha ezt már az elején tudja. Később nem éri meglepetésként, azt viszont sose tudom megállapítani, hogy ennek mennyire örül vagy sem, aki meghallja. Túl vegyes a felhozatal és tapasztalat eddig. A sejtelmes mosollyal megtoldott vallomása azonban már egészen más fénybe helyezi azt, hogy mégis miért lehetünk ismerősek egymás számára. Innen már eléggé nehéz lenne nem kilogikázni a kézenfekvőt. - Nem te tartottál úgy bő két, két és fél hónapja továbbképzést nálunk? – igaz, nem volt annyira régen, de az egész nem tartott annyi ideig, hogy különösebben megjegyezzem meg rohadt sokan tolongtunk az órákon, ezért talán nem akkora dolog a részleges emlékezetzavar. - Ezt azért örömmel hallom, én magam se vagyok valami partihuszár. Zavar amúgy, ha nagy ritkán megfordul nálam is vendég vagy inkább mellőzzem? – nem jellemző, hogy felhurcibáljak akárkiket is, de a biztonság kedvéért nem árt ezt is inkább előre tisztázni, semmint később érje akár őt, akár engem olyan meglepetés, amivel nem számoltunk időben. A szoba irányába követem és amint nyílik az ajtó, alaposan körül is nézek. Belépek a helyiségbe, mégiscsak az a kérdés, hogy fizetni akarok-e érte a jövőben vagy sem, ehhez pedig nem szeretnék későbbi kellemetlen meglepetésekkel találkozni, inkább megnézném rendesen. - A mérete teljesen rendben van, a színe is okés. Csak egy nagyobb tévém van, de azt fel tudom szerelni a falra, nem szükséges hozzá bútort átcipelni. – más egyebem nem akad, ami nagyobb dolog lenne és esetleg helyet igényelne. Illetve, amim van és velem költözik, az nem éppen bútordarab. - Mondtam ugyan a telefonban, de inkább kétszer tisztázzuk semmint egyszer sem; szóval van egy macskám. Nem gond tutira? Nem egy kezes darab, azt azért most előre jelezném. – vagyis ne várjon egy tutujgatható szőrcsomót. Bár eddig a csajokat mind bírta, akikkel együtt lakott, csak velem egy rohadt görény, de azt nem tudom előre megígérni, hogy mondjuk őt is bírni fogja, ha végül meg tudunk egyezni és ide költözök be. - A havi elszámolás nekem is tökéletes. Melyik napon kéred a rendezést? Kp-ban vagy utalással mehet? – nekem aztán teljesen mindegy, hogy melyiket preferálja, de ha esetleg valamelyik kényelmesebb a számára, akkor nem gond úgy alakítva aszerint fizetni. Csekkfüzetem nincs, ezért nem ajánlom fel a csekken fizetést. Apróbb bólintásokkal és a mellkasom előtt összefűzött karokkal hallgatom, amikor részletezi, hogy mennyire szokott avagy nem szokott lenni nagy általánosságban. - O-oké, részemről ez így teljesen rendben van. – mármint a rezsire való célzás meg úgy mindenre. Én a magam részéről elég jól járok vele és ha neki is kényelmes, akkor eszemben sincs kötni az ebet a karóhoz, hogy másképpen legyen. A sör vételét említve elvigyorodok. - Kiegyezhetünk ebben is. – nem gond, akár még ebbe is bele tudok menni. Hacsak nem alkoholista, úgy kicsi az esélye, hogy belerokkanjak az ez irányú bevásárlásba. - A közös cuccokkal kapcsolatban mi a kívánalom? Mindenki használja, ami a sajátja, gondolok itt a mosogatószerre, budipapírra stb vagy havonta közös konyhapénzből felváltva vásároljuk? – nekem mind a két megoldás okés, egyiket sem preferálom a másikkal szemben. Az is jó, ha havonta bedobunk pár dollárt egy perselybe és abból vesszük meg az ilyesmit, de az is jó, ha magának intéz mindenki mindent. - Melyik is van közelebb? – mármint ehhez a szobához, mert akkor haladhatunk sorban és nem mászkálunk összevissza a lakásban, mint pók a falon.
Semmi problémám nincsen a rendőrökkel, nincs mit takargatnom előttük és mivel elég gyakran dolgozom velük, így nem sokkol le teljesen a hír, hogy hol is dolgozik. Sokkal érdekesebb számomra jelenleg az, hogy akkor úgy tűnik, megtaláltuk a kapcsolódási pontot, hogy honnan is volt ismerős a másik. Adja magát a dolog, hogy én is megosszam magamról ezt a röpke információt, a kérdése hallatán pedig aprót bólintok. - De, az én voltam - meg Martinez, de mivel ő egy százkilencvenes, vállas férfi, én meg még a százhetven centit sem érem el, azt hiszem nem túl valószínű az összekeverés. És nem csak a szép magasságkülönbség az egyetlen feltűnő, ebben a szakmában nem sok nő fordul meg, így alapjáraton szemet szúrhat, hogy egy nő "dirigál" a továbbképzés alatt. - Nagyon ügyes lehettél, ha megmaradt az arcod - mosoly szökött a képemre, semmi kritizálás nem volt a szavaimban, de talán érthető, hogy a tanár kevésbé emlékszik a diákjaira, mint fordítva, abból az egyszerű okból kiindulva, hogy ők jóval többen voltak, mint mi, Martinezzel. - Remek - nyugtáztam a tényt, hogy ő sem a házfalakat döngető partijairól híres. - Dehogy! Csak annyit kérek, ha több embert hívnál, akkor arról szólj, illetve ha nőt hoznál fel, akkor azt próbáld lécci akkorra időzíteni, amikor Tacomában vagyok - széles ugyan a mosolyom, de fogalmam sincsen, milyen aktív szerelmi életet él, az egyéjszakás kalandjainak meg azért nem szeretnék fültanúja lenni. Tabu témának számít manapság az ilyesmi, de szerintem nem árt ezt előre tisztázni, mindennemű kellemetlenséget előre elkerülve ezzel. - Az teljesen rendben van - bólintottam rá a tévére és annak a felszerelésére. Amíg nem veri tele szöggel a falakat úgy, hogy annak maradandó és feltűnő nyoma legyen, addig felőlem aztán nyugodtan. - Nem, nekem egyáltalán nem gond. Persze, ha vállalod, hogyha kicsapja nálam a biztosítékot, akkor kizárom az erkélyre picit. Vagy a fürdőszobába, ha nagyon esik az eső - szeretem a macskákat, én magam csak azért nem tartok háziállatot, mert sokat ingázom és nem hagynám egyik helyen sem annyi időre egyedül szegény párát. - Illetve az gondolom alap, hogyha bármit szétkarmol, összepiszkít, tönkretesz, akkor az a te felelősséged - normális srácnak tűnik, valószínűleg ez neki is alapvető dolog, de azért szerintem ezt sem árt tisztázni még így, az elején. - A hónap első hetében valamikor és inkább utalással - ebben sem szabnék meg kifejezett napot, csak egy viszonylag tágabbnak mondható időintervallumot, ami szerintem mindkettőnknek kényelmes. Aztán ha ő úgy látja jobbnak, beáll majd egy adott napra, ezt már teljes mértékben rábízom. - Szuper - bólintok a beleegyezésére, nem is számítottam rá, hogy kardoskodni fog azért, többet fizessen. - De szólok előre, hogy, habár nem vagyok alkoholista, azért olykor képes vagyok több sört legurítani, mint a korombeli nők - az alkoholfogyasztás nyilván nem általánosítható dolog, hiszen totál személyfüggő, ki mennyit képes vedelni, de nem árt, ha tisztában van ezzel is. Azt meg rábízom, hogy a széles mosoly kísérte szavaimat mennyire veszi komolyan. - Szerintem mehetne közösen. Ha minden héten beledobunk pár dollárt és felváltva megvesszük, az okés. A konyhai cuccokat viszont érdemes átnézned, mert nem tudom, te milyen gyakran ragadsz fakanalat, de én nagyon ritkán szoktam főzni, éppen ezért elég hiányos például a fűszerkészlet is - grimaszolok aprót. Elég hadilábon állok a főzéssel, ami azt illeti, az alapdolgok mennek, de inkább a rendelés híve vagyok. - A fürdő - adom meg a választ és azzal a lendülettel már fordulok is ki a szobából, hogy az említett helyiség felé induljak, ugyanúgy szélesre tárva az ajtót és odabent a falkhoz lépve engedve neki teret. Nem túl nagy, de van egy zuhannyal felszerelt fürdőkád, úgyhogy fürdeni és zuhanyozni is lehet. Egy hátránya, hogy a wc is ebben a helyiségben van, de ez legyen a legkisebb gondunk. Amúgy sem vagyok az a tükör előtt sokáig piperészkedős típus. - Nos, ez volna, nem meglepő gondolom, hogy nem egy hatalmas, de szerintem ez is bőven belefér a kényelmes kategóriába.
Nagyobbat bólintok, amikor alátámasztja, miért és főleg honnan is volt olyan ismerős. - Kösz. A társad, mi is volt a neve… Martinez? ő foglalkozott a csoportunkkal később, a nap végén. – a közös agytágításkor meg hát.. gondolom sokan inkább a csajt, vagyis a jelenlegi lakótársamat szemlélték és bár valóban csinos, ezt nem vitatom, de akkor éppen az alakja helyett jobban lekötött, hogy mit tanítanak. A hátsó sorból meg a magasabb alak jobban látszott, hiába nem vagyok alacsony én magam sem. Illetve később, amikor kisebb létszámra bomlottunk, a fószer jött kijavítani, amit elcsesztünk, ezért maradt meg a velem szemben lévő inkább csak valahonnan ismerős kategória, gáz vagy sem. Halványabb vigyorral a képemen és sűrű bólogatások közepette veszem tudomásul a mások felhozatalára vonatkozó szabályokat. Nekem így teljesen megfelel és gondolom oda-vissza érvényes, ami az előbb elhangzott. Egy rövid megbeszéltükkel nyugtázom a dolgot és innentől kezdve úgy hiszem bátran továbbléphetünk. - Persze, csak nyugodtan! – nevetem el magam a Difire vonatkozók kapcsán, részemről nincs gond, ha kizárja az erkélyre, amikor nem bír vele. Talán még jót is fog tenni annak a dögnek. - Egyértelmű. Szerencsére vagy sem, de általában az én cuccaimban tesz kárt, már amikor rájön a dili, úgyhogy nincs aggódni valód. Vállalom a felelősséget a pusztításáért természetesen. – a tapasztalat nem azt mutatja, hogy a csajokkal ne jönne ki jól és valahonnan, valahogyan mindig tudja, hogy mi az, amit elkerüljön és csak az én vackaimat intézze el egy életre. - Részemről ez is rendben van. – a fizetési határidőt is tisztáztuk, nekem is teljesen jó így, ebben a formában. - Akkor nem veszünk össze rajta. Én elég keveset iszok. – a bebaszás szintjét mindig nagyon messze elkerülöm és nem is igazán érzem hiányát vagy szükségét annak, hogy legurítsak egy vagy több üveggel valami nagy gyakorisággal. Nem vagyok absztinens, de tény, hogy nem rajtam fognak meggazdagodni az italmérések. - Tudok főzni és olykor szoktam is, de nem mondhatni, hogy ez lenne a hobbim. – ingatom meg a fejem. Előfordul, hogy magamnak készítek kaját, de szívesebben veszem meg készen vagy mikrózható-félkészen, ezzel is letudva a dolgot, inkább lustaságból és kényelemből kifolyólag. A közös holmikra vonatkozó közös kassza is okés nekem, ellenvetésem a dolog miatt nincs. Majd szépen felírjuk a bedobott összeget és a kiadásokat és váltva vásárolunk be. Ez elég korrekt és jól kivitelezhető is. A fürdő mérete vagy az a tény, hogy a mellékhelyiség is ez egyben, nem gond, igazság szerint úgy hiszem, hogy megfelelő lesz mindkettőnk számára. - Nem gáz, ha a macskaalmot itt tartanám? Naponta takarítom, úgyhogy nem lesz büdös vagy gusztustalan vagy ilyesmi. - ..de ennek ellenére mégse nagyon szeretném, ha a szobámba lenne betéve, ami szerintem alapból eléggé megérthető dolog. Meg gondolom máshol se lenne oké, ha kint díszelegne, itt legalább nem volna nem előtt. Persze, ha nem okés neki, akkor max majd kitalálok valami mást.
- Igen, valószínűleg ő volt, bár ennyire már nem emlékszem - rántok aprót a vállaimon, mert habár legtöbbször Martinezzel dolgozom, azért az sem törvényszerű, hogy csak vele. Igazándiból ez már teljesen lényegtelen, hiszen azt sikerült megfejtenünk, hogy honnan ismerős a másik és ez a lényeg. - Nem tűnik egyszerű esetnek az a cica - csóválom meg szélesen mosolyogva a fejemet. - Gyakran jön rá a dili? - már ami a cuccok szétkapását jelenti. Képzelem, hányszor kellett már cipőt, vagy ágyneműt cserélni mondjuk, mert Difi rájuk vetette magát. Legalábbis én ezt tudom elképzelni, mint potenciális macska-támadási lehetőségek, aztán persze lehet, mást is szeret megdézsmálni. A fizetési dolgokat hamar sikerül tisztázni, azért az elég pozitív, hogy ilyen nagy az egyetértés és hamar sikerül közös nevezőre jutni. Jó kezdet, ha mondhatom így, remélem eztán is így marad, kezdetnek mondjuk azzal, hogy kölcsönösen rá tudunk bólintani a másikra. - Kellemetlen, ez most mindent egybevetve tök olyan, mintha én valami alkoholista lennék - könnyed a hangom, a mondat végén aprót kaccanok. Én nem csinálok ebből ügyet, a röpke grimaszom is erről árulkodik. Ettől függetlenül mondjuk kínos kissé a helyzet, de olyan tuti nem fog előfordulni, hogy részegre iszom magam mellette az esti tévézés közben, azért ismerem a saját határaimat és mindig mértékkel iszom, akkor is, amikor a haverokkal ülünk össze néhány sörre. - Ez esetben tudok jó néhány nagyon király kajáldát a környéken, ahonnan házhoz is szállítanak - mosolyodom el, elvégre általában én is azokat eszem, onnan rendelek. A figyelmeztetés megvolt, innentől kezdve szabadon töltheti a konyhai készleteket, ha úgy gondolja, de tuti nem fogunk a fűszereken összeveszni. - Dehogyis! A mosdó alatt tökéletesen elfér - bólintok rá a dolognak. Nem meglepő az ilyesmi és nem egy macskaalom látványától fogom kidobni a taccsot. Nekünk is voltak macskáink otthon, ott is a fürdőben volt az alom, nem újdonság az ilyesmi. - Nos, van esetleg még bármi kérdésed? - tárom szét enyhén a kezeimet, amint a fürdő megszemlélésével is végeztünk. Izgatott kis mosoly telepszik a szám sarkába, nem is szándékozom leplezni, hogy örülnék neki, ha rábólintana a dologra, szimpinek tűnik azok alapján, amit eddig láttam belőle, szóval kíváncsi vagyok, egyrészt akadnak-e még kérdései, másrészről van-e már elképzelése a választ illetően, vagy kérne még gondolkodási időt mondjuk.
Jelenleg az egyetértésem jeleként csóválom meg a fejem, hogy alátámasszam a kijelentését. - Hát valóban nem az és igen, sajnos nem egy normális darab. Nagy pusztítást azért nem csinál, nem kell aggódnod meg, ahogy megbeszéltük, minden esetleges kárt fedezek, ebből tényleg nem lesz gond, csak hát nem egy szobanövényről beszélünk. – rántom meg a vállamat. Nyilván nem az a célom, hogy eltántorítsam és esetleg pont a pokolfajzat miatt ne kapjam meg a szobát, főleg, hogy egyre inkább azon a véleményen vagyok, végre megtaláltam a megfelelő helyet, itt tényleg el tudnám képzelni, hogy éljek. Másrészről viszont nem akarok szó szerint zsákbamacskát árulni, mert igencsak hamar ki fog derülni, hogy Difi miféle személyiséggel bír. Mert ő aztán végképp nem fogja visszafogni vagy megjátszani magát. - Nem, dehogy, nem feltételeztem. Én viszont tényleg elég ritkán iszom és akkor sem sokat. – ki ilyen, ki olyan. Engem aztán nem zavar a másik miként szereti, szerintem rá tartozik és nem rám. Ami meg engem illet.. nos az meg rám tartozik, ezt tudom erre csak mondani. Ennek okán pedig egyáltalán nem zavar vagy érdekel különösebben, hogy Bailey miféle szokásokkal bír alkohol terén. - Az jó lesz. Ha nem gáz, akkor a hűtőn, pár mágnessel kifüggesztve még királyabb lenne. Nem kell keresgélni melyik volt jó, amikor szükség van rá meg eléggé szem előtt is lenne. – nem tudom, hogy mennyire pedánsan rendmániás, mert van akit ennyi is nagyon tud zavarni, másokat meg egyáltalán nem. Szerintem logikus az ilyesmit ott tartani, de a lakás az övé, úgyhogy az ő szabályai lesznek érvényben, én meg majd alkalmazkodok. - Oké, rendben és köszi. – a macskaalom kérdése akkor ezzel a részemről le is van tudva. Még egyszer végignézek a lakáson, csak így innen, ahol most állok és pontosan tudom, hogy mire megint megszólal, már el is döntöttem mennyire akarok ide beköltözni. - Aha, csak annyi, hogy mikor költözhetünk a macskámmal? – reményeim szerint hasonlóan vagyunk egyazon lapon és neki sincs ellenvetése a személyem vagy a szőrpamacsom ellen.
//bocsánat, hogy így megkéstem a végével és részemről ez lenne a záró, nagyon szépen köszönöm a játékot és a lakhatást is!
- Az sosem baj, így legalább tuti, hogy nem unalmas mellette az élet - szaladt enyhén feljebb szemöldököm, mintegy összekeverve a kérdést és a kijelentést. Az ő nevében nem nyilatkozhatok, de az elmondottak alapján alapos gyanúm van rá, hogy nem egy unalmas cicusról van szó. Engem nem zavar, hogy nem csak vegetál az egyik sarokban és mivel az esetleges károkért vállalja a felelősséget, így semmi problémám nincsen a dologgal. Ráadásul plusz pontot ér az is nálam, hogy előre szólt erről, jobb szeretek én is nyílt lapokkal játszani és elég kellemetlen lett volna, ha utólag derül ki, miféle macskáról van szó. Szóval ezért mindenképpen jár a piros pont a nem létező füzetembe. - Jól van, akkor megnyugodtam - már ami azt a részét illeti, hogy nem feltételezte rólam, alkoholista volnék. Annyira jóban pedig azért nem vagyunk, hogy elsüssek valami hajfogós, hányós szitut, úgyhogy maradjunk csak annyiban, hogy nem a sörön fogunk összeveszni. Nem vagyok egyébként alkesz és a sárga földig sem túl gyakran szoktam leinni magam, de tény, hogy mókás tudok lenni, ha kicsit többet iszok a kelleténél. - Részemről rendben van, előtúrok majd akkor pár szórólapot a fiókból, amelyik már bevált és bátran merem ajánlani neked - bólintok rá az ötletre, így neki is egyszerűbb lesz felfedezni környékünk remek éttermeit és kínálatát. Kérdését hallva széles mosoly kúszik képemre, szavak nélküli egyértelmű jelét adva annak, hogy a részemről is rendben van a dolog. - Hozom a naptáram - egy pillanatra tűnök csak el, hogy aztán a kis, bőrkötéses naptárral a kezemben térjek vissza és keressünk egy olyan napot a következő hét folyamán, ami mindkettőnknek alkalmas a beköltözésre.
// Én is köszönöm a játékot, lakótárs! //
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Kezdőlap 
Tárgy: Közös terek (Donovan lakás)
//
