Van víz nála, reméltem is, de ha nincs, akkor előbb megkínáltam volna vele, vagy éppen nem. Néha vagyok kedves, még akkor is, ha a másik éppen csak az „elfelejtettem” részét mutatja be. Apám volt ebben tanítómester, neki az egész cége bukta volna, ha előadja az „elfelejtettem” részt. Nálam meg nem csak a csapatom, hanem az egész küldetés. Mégis, mivel gyarló ember volnék, van bennem is ilyen tényező.
Hunyorogva tartom felé a palackot egy koccintásra.
- A profik már csak ilyen jól összejátszók.
A csapatmunka megszállottja vagyok, ez önmagában még ok nálam, hogy utáljam az egyedül játszókat, azokra is szükség van. Csak én azokkal nem tudok mit kezdeni.
- Akkor már értem – elég gyors, elég pörgő mozgásokkal dolgozik. – Azóta még jobb lettél – hiszen teret ad másnak is, sőt, összedolgozik.
Reccsen a derekam és a térdem, ezt vártam, körzök párat.
- Nagyjából este nyolcig – éjjeli kiképzést tervezünk, nem jeleztük előre az állománynak, jó kis gyakorlatuk lesz, főleg az újoncoknak, s azoknak, akik nem sokkal előttük kerültek be, de már van tapasztalatuk. Ilyenkor derül ki, mennyire képesek másoknak segíteni, hogy együtt jól teljesítsenek. – Te?
Szünet vége, kanyarodás vissza a pályára, a vizet visszadobom a táskába, nem vágyok langyos vizet inni.
Ezúttal a cselnek csak némileg dőlnek be, én sem leszek rest változtatni a technikán. Mégpedig olyan módon, hogy visszapasszolom a labdát, éppen akkor, amikor dobnám kosárra, aztán meg a lábam között pattintom vissza, olyan gyorsan, ahogy csak belefér. Bízok Nathben, párszor már játszottunk, s hamar ráéreztünk, egyfelé jár az agyunk, ha taktikáról van szó. Valamint nem vagyok önző, hogy mindig én dobjak, másrészt egy kis játék és móka belefér. Főleg, ha az ellen megtévesztéséről van szó. Az igazi játékok itt zajlanak, nem a versenyeken. Ezeket élvezem, főként, mert itt mégsem akkora a nyomás, mint terepen, s lehet lazulni is.
Kezdőlap 
Tárgy: Seattle Beach
