Utcák

// Kettő. Feljegyezve. Én is köszönöm!  //

A futás egészséges. A testmozgás egyik azon formája, amit szinte mindenki művelhet, kortól és nemtől függetlenül. Aki nem hisz nekem, keressen utána, hány éves is volt a legidősebb maraton futó, akit eddig ismernek. Elárulom, hogy első tippem szerint a kora már három számjegynél fog kezdődni. Nem véletlenül. A legtöbb orvos is a kocogást ajánlja azoknak a betegeknek, akik szeretnének fogyni, egészségesebben élni vagy csak mozogni egy kicsit. De hiába tudok ezer és egy érvet a futás mellett, nekem ez soha nem volt a kedvenc sportom. És ez látszik is rajtam. Az edzőteremben hetente egyszer látnak önvédelmi edzésen. Minden reggel tornázom. Szombatonként jógára járok. Ha van egy szabadságom, Hawaii szigetén szörfölök. És amikor van társaság, szinte bármilyen sportra rá tudnak venni. De attól futni magamtól nem megyek el. Ehhez valami nagyobb ösztökélés kell. Például egy partner, akinek elég jó tempója van ahhoz, hogy engem is húzzon. Futás közben az ember sokszor csak élvezi a szelet, figyel a légzésére és próbálja a tempót tartani. Nem kell sok mindenre gondolnia. Ez az egyik dolog, ami miatt mégis eljárok. A másik pedig, hogy egyébként csak ritkán tudnék beszélgetni Jackievel. Ő az egyik olyan barátom, akit már hazatérve, a betegségem mellett ismertem meg és sikerült jóban lennünk. Kevesen tudják elfogadni, ha egy fiatal és szép nő nem akar a múltjáról beszélni, nem akar kapcsolatot férfiakkal hosszabb távon és firtatni kezdik. Na, ő nem ilyen volt. Hallgatott és hagyta, hogy másra tereljem a szót. És mikor meséltem neki a korábbi életemről, akkor sem kérdezett tovább. Elfogadta, hogy egy csajos estén, fél üveg vodka után kimondtam, a balesetben nem csak megsérült a fejem, de meghalt ő is. Ő, aki a vőlegényem volt és az életet jelentette számomra. Akinek a nevét még gondolatban sem tudom kiejteni, hiába telt ez azóta több év is. Minden közös emléket egy elzárt részébe rejtettem az elmémnek, és a neve a kulcs. Amíg nem ejtem ki, képes vagyok benn is tartani. Azóta sem hoztam fel a témát és ő sem. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy emlékszik rá, hiszen a vodka másik felét szépen fogyasztotta. Másnap felhívtam, hogy mennyire más napos, de a témát kerültem. Azt hiszem, jobb nekem, ha nem tudom, mennyire emlékszik a beszélgetéstől. Biztosabb...
Jackie hívása nem lepett meg, beszélünk mi azért, de a kérése annál inkább. Nem tudom, mennyi időt ajánl egy orvos a lőtt seb utáni felépülésre, mert tiszteletben tartottam őt és nem néztem meg a kartonját, pontosan milyen sérüléseket is szenvedett, de fogadni mernék, hogy még nem engedélyezte. De bele megyek. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nélkülem is fog futni, és akkor már biztosabb, ha orvosi felügyelet mellett teszi. Arról nem is beszélve, hogy nélküle én sem gyakran jártam ki kocogni, így egyikünk sem lesz most szélvész. Egy laza bemelegítő kocogás beszélgetés közben ennyi idő után biztosan nem fog neki ártani. Így munka után hazamegyek, lemosom a sminkemet, fekete futónadrágot és vékony fehér sportfelsőt húzok, majd futócipőbe bújva elhagyom a lakást. A legtöbben egyedül futnak és kézre csatolható tokban tartják a zenelejátszót, de én soha nem szerettem a zenét. Meg egyébként is beszélgetni akarunk, így az övtáskát választom. Simán belefér a mobilom maximum erősségre kapcsolt csengőhanggal, a kulcsaim, egy kis víz és egy extra hajgumi is.
A park bejáratánál Jackie már ott van, így mosolyogva intek neki és csak akkor köszönök vissza, amikor már halló távolságban vagyunk. Puszi nincs, egyikünknek sem szokása a dolog, helyette csak végig nézek rajta, megbizonyosodva róla, hogy nem tűnik sem gyengének, sem betegnek. Az emberek nagy része azt hiszi, egy lövésből nem olyan nehéz felállni, elég hozzá pár hét, pedig ez nem igaz. A testnek vissza kell növesztenie a sérült részeket, az ilyesmi pedig időbe telik, mindig. De ő nem úgy néz ki, mint aki a kórházból kifelé menet már súlyzókért ment volna. A kérdés csak az, hogy maga miatt nem tette vagy valaki nem engedte neki?
- Nyújtás - szólok figyelmeztetően, miközben nem tudok megállni egy mosolyt. Meg tudom érteni, hogy hiányzik neki a mozgás és legszívesebben már indulna is. De attól még futás közben könnyen kimehet az ember bokája, így nem árt picit átmozgatni, mielőtt indul. Én pedig időnként már mániákusan figyelek az ilyesmire, mivel rossz helyzetben könnyebben meg is sérülhetek. És a fejbeütés nem az a fajta dolog, amit egészséges lenne kipróbálnom...
- Kezd te, biztos, hogy több mesélni valód van, mint nekem - fordulok felé, miközben befejezem a bokám és térdem megmozgatását, készen rá, hogy induljunk is. Nem kell sok, összesen két-három perc, de már ez is csodát tehet az izmokkal. Én már csak tudom, orvos lennék. Persze nem mondom, hogy az én betegeim nem futnak, és bennük dolgozik is az adrenalin, de attól még sok friss bokasérült kerül hozzám. Persze ezt hangosan nem mondom ki, mert a legtöbben kissé morbidnak találják.

- Minőségi cipő, talpbetét és megszokás kérdése - tudom én is, hogy nem egészséges a napot tűsarkakon tölteni, legyen az én titkom, hogy mekkora részében teszem ezt mégis. Munkába autóval járok, közben tök mindegy, mi van a lábamon, odabenn pedig két féle munkaköröm van. Vagy ülök az asztalomnál és írom a korábbi boncolás jegyzőkönyvét a diktafon segítségével, nyomtatom a vizsgálati eredményeket és állítom össze az aktát, amihez nem is kell mozdulnom, hála a forgós széknek. A másik lehetőség, hogy a hullaházban vagyok és boncolok, ami valljuk be, nem cipőbarát lehetőség. Ráadásul a hideg miatt nem is bírnám ki benne, így erre az időre átöltözöm egyenruhába, amely nagyjából a hideg minden formája ellen véd, vízálló és még nem volt olyan emberi váladék, amit áteresztett volna. Olyankor csak egy kék ruha látszik belőlem a hozzá illő barna munkavédelmi cipőkkel, amelyeknek vastag a talpa a felfázás miatt. Szóval összességében a tűsarok nem nagy áldozat, mert csak az épületen belül közlekedve használom, haza érkezés után pedig dobom is le. Este pedig már nem kell abban buliznom. A hosszú csizmák sokkal inkább a stílusom olyankor, és azoknak sokkal jobb az alátámasztása...
- Katasztrófavédelem? Ők azok, akiket nagyobb viharok, földrengések után riasztanak, igaz? - nem nagyon ismerem pontosan a hatáskörüket, de Jackie-n látszik, hogy nagyon vágyik hozzájuk. Én pedig ebben az esetben támogatom teljes mellszélességben. Sőt, szerintem nem ártana, ha bekerülne. Nem csak neki tenne jót, de a programnak is. Egy: nőket is képeznek, nincs nemi diszkrimináció. Kettő: tök mindegy, milyen vékony egy férfi, a tűzoltó izmos és van felszerelése. Egy nő mindenképp vékonyabb nála és sokkal kisebb helyekre is befér. Ha gyereket kell kimenteni szűkebb lyukakból, akkor egészen biztosan jól jön egy olyan ember a csapatban, aki le tud menni hozzá és biztonságosan rögzítheti a köteleket. Ez két olyan dolog, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül túl sokáig. Mert a végén egy áldozat fogja bánni a nagy hím öntudatot. Félreértés ne essék, nem vagyok nőgyűlölő, de hiszek benne, hogy nem a neme alapján kéne megmondani, ki mire képes...
- Három hét múlva lesz végleges, akkor biztosan megünneplem, de addig még nem merem - soha nem voltam az a fajta, aki előre iszik a medve bőrére, szóval nem most fogom elkezdeni. Vezető beosztással sokkal kevesebb ügyeletet kapok hétvégén, a boncolások közül is a balesetek nagy részét átadhatom másnak és jogom van a gyakornokomat is befogni, szóval a megemelkedett papírmunka mellett is kevesebb dolgom lesz. Ráadásul, ha nincs gyilkosság, akkor nekem se lesz sok munkám. Számomra ez remekül hangzik, és láttam a fizetési papírokat is, de még nem tartok ott, hogy elbízzam magamat. Ha tényleg minden szentesítve lesz, na, akkor jöhet egy buli és jó adag alkohol. Nincs már olyan messze egyébként sem...
- Szerinted? Még mindig nem bír engem és a tényt, hogy két év alatt jobban megismertem a rendőrségen dolgozókat, mint ő tíz alatt. Szakmailag nagyon tehetséges, de iszonyúan lusta is. Elvégzi a munkáját, de eszébe sincs mellé akár egy kicsit is tenni. Nem kutat, nem oktat, nem publikál érdekes dolgokról, egyszóval semmihez nem járul hozzá, csak felhasználja a mások által gyűjtött információkat a saját tudása növeléséhez - amivel sikeres lehet ugyan a munkájában, de nem elismert. Nekem sem volt könnyű az elején megszokni ezt a környezetet, de hamar rájöttem, hogy sokkal könnyebb, ha keresem benne az újat és a szokatlant. Például korábban még senki nem dokumentálta, de én megnéztem, igaz-e a pletyka, miszerint a halál után áldozatra került tetoválások nagyon hamar kifakulnak és szinte nyomtalanul el is tűnnek a bőréről. Most már azt is tudom, hogy hány órával a tetoválás elkészítése után milyen fázisban halványulnak a nyomok, és az egész cikket elérhetővé tettem a szakoldalakon is. Ez volt az első próbálkozásom arra, hogy a magam módján folytathassam az orvoslást és számtalan másik követte. És még ezer és egy téma van, amit érdemes lenne kipróbálni...
- Mit szólnál a két mérföldes futóösvényhez? Az nagyjából három és fél kilométer, és bármikor lassíthatunk közben, ha szeretnéd. Meg nem is csak te vagy gyenge formában. Nélküled nekem sincs ösztönzésem a hosszabb távokra - és ez nem hazugság. Egyedül ugyan elfutok egy-két kilométert a parkban, ha kell, de az nem olyan jó. Zenére nekem nem megy a kocogás, ráadásul, ha nincs ember, akivel lépést kell tartanom, akkor hajlamos vagyok lassabban és komótosabban tenni a dolgokat. Ennek eredményeképpen pedig nem csak ő lustult el, de én is. Már ami a futást illeti. Egyébként a tornával nincs gondom, járok önvédelem edzésekre, minden reggel jógázom és amikor épp van partnerem, akkor jöhetnek az extrém műfajok is. Tudom, hülyén hangzik, hogy futáskor nem akarok megütni a fejemet, az ezerszer veszélyesebb dolgokat meg vállalom. De számomra ennek van értelme. A szilánk külső behatás nélkül is elmozdulhat a semmitől, így teljesen mindegy, hogy otthon ülök vagy kajakozom éppen. Ha pedig nem teszi meg, akkor élvezni akarom az életemet. Már ami maradt belőle...
- Remélem is. Belegondolva, neked a tűzoltóknál még nehezebb dolgod lehetett, pedig azért én is érzem, amikor tesztoszteron kitörés van készülőben - és ez enyhe megfogalmazás. A másik két halottkém férfi, a hulla szállítók férfiak, és bizony a főnökömnek sem vaginája van. Így az egyetlen mentőöv az új gyakornok, aki teljes mértékben nő. Vagy legalábbis remélem. Firtatni nem fogom a dolgot, amíg jól végzi a dolgát, mert a tudáshoz épp semmilyen nemi és vallási hovatartozásnak nincs köze. Ebből a szempontból nagyon toleráns vagyok, amíg nem törvénybe ütköző a dolog látványosan. Mert a pedofíliát például nem tudnám elviselni, az biztos...

- Felajánlották a munkát és van egy előszerződésem is, amit néhány helyen kijavítottam, majd aláírva visszaküldtem és az alapján fogják a valódit kiszállítani 18 nap múlva. Ha addig nem találnak okot a visszavonásra. Például rengeteg elégedetlen munkatársat vagy tapasztalatlanságot - mert ők aztán hirdethetik nagy büszkén, hogy micsoda megértőek meg mennyire sok lehetőséget kapnak a nők a városon belül, de attól még szó nélkül aláírják a menesztésemet, ha minden kolléga ellenem fordul. Csak ez nem fog megtörténni, tekintve, hogy egyetlen egy nem kedvel, pont az, aki versenybe szállt ellenem a munkáért és most azzal érvel, nincs elég tapasztalatom. Lehet, hogy nem vagyok annyi ideje a szakmában, mint ő, de két éve minden munkanapon könyékig vagyok a különböző gyilkosságok és orvosi műhibák áldozataiban, vagy éppen erről tanúskodom a bíróságom, szóval nekem ne mondja senki, hogy nem csinálom jól a munkámat. Az meg mellékes, hogy amennyi boncolást végeztem már, teljesen tisztában vagyok vele, hogy melyik orvos mennyire képes felmérni a betege állapotát és kezelni azt. Pontosan tudom, hogy ha egyszer kórházba kell mennem, ki lesz az, akinek megadom a lehetőséget, hogy hozzám nyúljon és ki nem lépheti át az ajtóm küszöbét. Lehet, hogy a rokonok nem gyanítanak semmit súlyos sérüléseknél, vagy azt hiszik, nekik volt pechjük, de én tisztában vagyok vele, mikor orvosi mulasztás számlájára írható egy halál. És ugyan nyilvánosan nem mondhatom ezt se ki, de a város vezetésében vannak néhányan akik igencsak jó néven vették, mikor halványan megemlítettem nekik, éppen melyik orvosról hallottam sok jót és volt az igaz is. A politika nem az én világom, de tudok sok mindenhez alkalmazkodni, ha kell. Például a rendszerükhöz. Kis segítség itt és ott, ők pedig visszaaadják. Egyébként is, ha sikerül a dolog, igencsak szép arányban lesznek női döntőbírók itt. Seattle mondhatja továbbra is magáról, hogy nemtől függetlenül adja meg az esélyt mindenkinek...
- Nem, ő az, aki eddig biztos volt benne, hogy a pozíciót megkapja, mert a másik állandó halottkém utálja a papírmunkát és nem akart jelentkezni. Már évek óta lustán elvan abban a tudatban, hogy amint a vén szivar távozik, neki felível a karrierje, csak várnia kell. Ezért is nem zavarta eddig a jelenlétem, de most már mindenbe beleköt jogtalanul - és egészen addig fogja ezt folytatni, amíg meg nem születik a döntés. Utána attól függően, hogy milyen az eredmény, változik meg a hozzáállása is. Lehet, hogy szükség van rá még, de ha velem is szemtelenkedni fog, akkor én aggodalom nélkül nyújtok be ellene megrovókat és amint találok valaki mást, simán ki is rúgom. Ha valami csoda folytán ő fog nyerni, akkor pedig még mindig ott van számomra a szökés lehetősége. Nem fűlik hozzá a fogam különösebben, de felajánlott nekem egy állást az a jogi cég, amely a legtöbb orvosi műhibás üggyel foglalkozik és meg akarja őket nyerni. Nem éppen a legjobb dolog, elég sok orvos megütheti majd a bokáját miattam, de elfogadom, ha nincs más lehetőségem. Mert abban igazuk van, hogy a hozzátartozók is megérdemlik az igazságot és a lelki nyugalmat. Arról nem is beszélve, hogy hány családban nagy segítség a pénz is, mert még a kórházi számlákat sem tudják kifizetni...
- Ha az edzőtermi futópad nem számít, akkor igen. Te vagy az egyetlen kocogó a környezetemben - ez nem hízelgés akar lenni, hanem az igazság. Jackie sportos, de velem ellentétben neki a munkához kell a fizikum, ezért elég komolyan veszi az edzéseit, én pedig jobban érzem magamat, ha elkísérem rájuk, mert nem tűnök olyan puhának utána. De minket egészében teljesen más dolgok érdekelnek egyébként. Ő tűzoltó, a veszély a munkája része, így az olyan extrém sportok, amelyekkel én töltöm a szabad időmet, nem éppen a kedvencei, tudtommal. De ez így van jól. Nincs túl sok női barátom, a férfiakkal mindig jobban kijöttem, de akik vannak, azokkal megvan a közös programom mindig. Jackie-vel az edzés miatt járunk össze, de igazából az első közös rész a bulizás volt. Attól, hogy valaki nem tinédzser, még nyugodtan jól érezheti magát ugyanis egy diszkóban vagy bárban. Az már csak hab a tortán, hogy a másnap délutáni "beszéljük meg, mit csináltál részegen" jelenetet kocogás közben nyomjuk le. Van más, akit el tudok csalni önvédelmi oktatásra, lövészetre, sziklamászásra vagy éppen vadvízi evezésre. A történelmi jelmezes hétvégi programomról nem is beszélve. Bár, odam ég mindig nem adtam fel, hogy egyszer kirángatom, ha olyan lesz a téma...
- Jut eszembe, ha te most a pasiddal vagy, mi van a házaddal? Csak áll ott a külvárosban? - teszem fel a kérdést, miközben próbálom tartani mellette a tempót. Lehet, hogy nem edzett, de én se futok magamtól gyakran. Én sokkal inkább a jógás lány vagyok, meg a táncos. A cél nélküli rohangálás soha nem volt az én világom része. És ez meg is látszik azon, hogy a hosszabb beszéd közben azért kifulladok és kapkodom a levegőt. Oké, lebuktam, puhányka tudom lenni eléggé ilyesmiben. A szobabicikli jöhet, a jógát és pilatest imádom, sőt, most találtam megint egy új hobbit, de a futás? Csak azért csinálom, mert tudom, hogy szükségem van rá és a testemnek jót tesz, ha rendesen át vannak mozgatva az izmaim. Ráadásul, ha így megszokák a munkát, ezerszer könnyebb ellenőrizni, minden rendben van-e. Nem, nem orvosi utasítás ez, hanem józan logika attól a felétől az agyamnak, aki majdnem egy tucat évet töltött el az egyetemen és a kórházakban...

- Heti kettő is néha sok nekem, még mindig nem szerettem meg a semmiért rohangálást. De nekem nem is kell embereket kimenteni égő helyekről, szóval semmi kritika. Csak a többi öt napra találnod kell valaki mást, mert élvezem szétrúgni mások seggét - lehet, hogy nem én vagyok a gyorsaság mintaképe, de egyértelműen elmondható rólam, hogy azért nem kevés mozgásban van részem. Még ágytorna nélkül is hetente maximum egy olyan nap van, amikor lustálkodom. Futáson kívül úszom, jógázom, biciklizem, önvédelmi edzésekre járok és néhány hetente legkésőbb beesik valami extrém sport is. Szóval rám senki nem mondhatja, hogy punnyadok és ennek meg is van a látszatja. Magas vagyok és vékony, de még nem gebe. Oké, kerek fenekem ebben az életben még nem volt és valószínűleg nem is lesz, de ez genetikai indokból van így, nem azért, mert komoly diétával apasztottam le. Szóval elégedett vagyok magammal és a futás nálam csak hobbi, amit azért űzök, mert kell valami segítség az egyensúlyfejlesztéshez is, erre pedig nincs jobb egy futóösvénynél. Szépen le vannak betonozva, de ezek akkor sem közutak, annál több a domb és a lejtő, ráadásul erre autók sem közlekednek. Ez utóbbi mondjuk nagyjából minden általam ismert parkra igaz, maximum a tájkertészek elektromos fűnyírói és a mentők kivételek ez alól. Amire remélem, itt épp senkinek nem lesz szüksége...
- Nem fotnos, csak kíváncsi voltam, ki-e tud robbantani a frissen felújított házadból véglegesen - és ez még csak nem is torzítás. Jackie viszonyát a családjához nem nagyon ismerem, mert tényleg nem volt neki, de ahhoz a házhoz ha jól emlékszem, igencsak ragaszkodott mindig is. Mióta ismerem én úgy vettem észre, a ház egy külön helyen él a szívében és ezért érdekelt, milyen szinte mond le róla a pasi miatt. Bevallom, szerintem kivetítettem rá a saját nyavalyáimat, mert fogadni mertem volna, hogy még mindig újítja fel. Az, hogy már végzett, félig kipakolta és ki is adja, sokat elárul róla. Számomra azt jelenti, hogy már túllendült azon a ponton, amikor egy nagy veszekedés és szakítás után kiviharozhat az ajtón és hazamehet. A házát kiadva már nem lesz más, barátokhoz mehet egy éjszakára, de hosszú távon mindig vissza kell térnie. Attól a Jackie-től, akit én ismertem meg az elmúlt időszakban, ez egy nagy és dícsérettre méltó lépés. És nem tudok nem örülni neki. Ha nem tudnám, hogy kiakadhat, még gratulálnék is érte...
- Dehogy, nem akarom lecserélni a lakásomat. Viszont lehet, valakit érdekelne. Nem ígérek semmit, de pár napja egy barátom keresett - csak az a baj ezzel a baráttal, hogy néha még ő maga sem tudja, akarja-e, amikor neki áll keresni. Volt olyan autó, amire két évig várt, tudta előre, pontosan mennyibe fog kerülni és milyen extrákkal kérhető, majd a kereskedésben egyszerűen meggondolta magát. Nem azt mondom, hogy határozatlan, de sokszor nem gondolja át tényleg a dolgokat, amíg nem állítjuk kész tények elé. Szórakoztató így a társasága, de Jackienek bármit is mondani túlzás lenne...
- Ha végig tartjuk ezt a tempót és nem gyorsítunk, én bírni fogom. És szerintem a te sebeid is, de a saját érdekedben a végét ne spinttel fejezd be, rendben? - még mindig nem újdonság, hogy puhányka vagyok akkor is, ha beleszámítjuk, hogy Jackie kihagyott egy kis időt. A kocogás végén időnként szokása volt alaposan lehagyni engem, amit nem bánok, mert bevár utána. De ezeket az általam sprintnek hívott epizódokat most nem ártana kissé hanyagolnia, mert annyira még nincs jó állapotban, hogy fáradtan begyorsíthasson minden további következmény nélkül. Az egyetlen öröm benne, hogy kivételesen tudnám tartani a tempót. Groteszk vicc, hogy csak egy lövés kellett és máris azonos szinten vagyunk.´
- És most őszinte véleményt kérek, szerinted megélne mellettem egy macska? - váltok témát, ahogy bekanyarodunk az első emelkedő után. Igen, egy ideje már agyalok egy háziálaton, de az én időbeosztásomba a kutya nem illeszkedik. Ezért gondoltam egy macskára, akit csak rá kéne vennem, hogy ne szedje szét a bútoraimat, egyébként kifejezetten jól tűri a magányt is. Régebben úgy voltam vele, addig nem szerzek be, amíg nem sikerül egy évig életben tartanom valami szobanövényt, de most a liliomom már hivatalosan is elérte a kort és gondolkodni kezdtem egy kisállaton. Csak éppen a manapság népszerű vadászgörény és tengeri malac nem az én világom. Sokkal inkább a cicus. Vagy valami kígyóféle. Azokat hetente csak egyszer kell etetni, de abba sem halnak bele, ha egy nagy kaját kapnak havonta. Amíg van friss vizük és fény...

- Az én nem létező munkabeosztásom mellett egy kutya nem élne meg. Ráadásul mindig is jobban kedveltem az önállóbb állatokat. Szóval macska. Vagy kígyó - oké, kimondtam. Most már nem is tagadhatom, hogy egy ideje rágódom a kisállat témán és utána is kerestem a dogloknak. Kezdve azzal, milyen felszerelésre és mennyi térre van szüksége egy olyannak, amely szabadon közlekedik a lakásban és mekkora lehetőségekre a terrárium esetében. Sőt, a macska esetében utána néztem jó néhány nevelési elvnek kezdve azzal, hogyan érjem el, hogy a hálóm számára tiltott terület legyen. A net csodákra képes, egy millió blog van macskákról, kezdve a mindenféle elit cicusokkal, amelyeket valami milliomos csemete vett meg és arany élet van biztosítva számukra saját masszőrrel, karom gondozóval és macskaházzal, amelynek vendégszobái elég nagyok emberek számára is. Utána ott vannak a tenyésztői oldalak, azoknak a cicáknak a blogjai, amelyeket a gazdi akkor kezdett el vezetni, amikor a kis kedvence valamiben különlegessé vált, mint Grumpy cat, és végül a sima házi cicák a vicces videóikkal, amelyek során leesnek helyekről, dobozokba másznak, megpróbálnak átjutni valami szűk ajtó alatt, esetleg beragadnak. Elmondható az emberekről, hogy szeretik a macskákat és ezer tanácsuk van kezdő gazdik számára. Pár oldalt még le is mentettem a gépemen, szándékomban áll átnézni valamelyik délután. A kígyókról jóval kevesebb van. Alapvetően a lényeg, hogy nem sokkal olcsóbbak, de jóval önállóbbak mint a legtöbb más állat. De nem kedvencnek találták ki őket, így nem ragaszkodnak a gazdihoz és ha elég nagyra nőnek, simán megeszik. Ezen kívül pedig tudnak morcosak és támadóak is lenni. Így egészen biztosan nem egy piton lesz az én választásom. Sem valami mérges fajta. Egy sima, színes mintájú maximum két méteres példány megfelelne. Ezen még vacilálni fogok egy darabig, az tuti...
- Nem tenyésztettre megyek. Tudom, hogy van jó néhány különleges és drága fajta, amelyekbe már most beleszerettem, de kezdő gazdi leszek. Szóval inkább elmegyek az állatmenhelyre és kiválasztok ott egyet a már szobatiszta példányok közül - így azt a munkát megspórolom magamnak, amely alatt meg kéne vele értetni, hogy az almot használja és ne a szőnyeget vagy egyet az igencsak ritkaság számba menő cserepes növényeim földjéből. Biztos vagyok benne, hogy egyiknek sem tenne jót az ilyen típusú trágya. Az állatmenhely honlapján pedig már jártam, láttam a képeket az éppen meglévő macskákról, több tuvatnyi szőrgolyó vár gazdára mindenféle méretben, színben és korban. Nem mondom, hogy nem örülnék egy kölyöknek, de lehet, hogy végül egy idősebb, elkényelmesedett példány mellett kötök ki, amely annak fog örülni a legjobban, ha egész nap egy napfényes párkányon fekve élvezheti hátralévő napjait. Hogy honnan veszem ezt? Nos, az állatmenhely weboldalának üzemeltetői nem voltak gyengék. Csináltak egy tesztet, amely rákérdez a gazdi szokásaira, elvárásaira, szabadidejére és kitöltve ajánl nagyjából 5-10 példányt a még meglévő kedvencek közül. Engem pedig egy fekete-fehér cica fogott meg a nagy szürke szemeivel. Olyan elveszetten pislogott a kamerába, hogy megsajnáltam. A képein pedig egyértelműen látszik, hogy bújós példány, szinte folyamatosan egy plüss maci köré tekeredve láttam. Vagy egy másik cicával. Ez utóbbi is elgondolkodtatott. Nem merek egyszerre többet vállalni, de ha egyeske jól boldogul, nem kizárt, hogy fél éven belül társat is kap. Tetszett még egy a meglévő cicákból, egy kis vörös. Meg enyhe nevető görcsöt kaptam, amikor felbukkant a nekem ajánlott lehetőségek között egy húsz éves ékszerteknős is...
- Csak szerintem néz ki nagyon jól a táj? - fordulok egy pillanatra kocogás közben Jackie felé, hogy a szememmel inthessek az előttünk lévő ösvény felé. Lehet, hogy kivételesen van pasija, de attól még vakságot nem ígért és nem lehet nem észrevenni az előttünk kocogó két srác igencsak formás fenekét. Köszönöm szépen, a hormonjaim ahhoz képest, hogy elmúltam harminc, nagyon a toppon tudnak lenni és az ilyen típusú kényeztetés nagyon jót tesz neki. Szóval mosolygok, tartom a tempót és néha átszalad a tekintetem azokon az izmos végtagokon és háton. Kitartás szempontjából a maraton futók mindig viszik a pálmát...

- Speciális etetőtál, a fiatalabb macskák főleg, hajlamosak egyszerre mindent megenni, amit eléjük raknak, ez pedig káros. Az új tálakat előre meg lehet tölteni rekeszenként és beállíthatod, mikor melyik nyíljon ki. Vagyis biztosan nem lesz gyomorproblémája két nap távollét miatt - próbálom megfogalmazni a dolgot. A cicák egyik stabil pontja új helyen a megszokott étel, de hajlamosak rávetni magukat és behabzsolni az egész napi adagot, ha egyszerre kapják meg. Ez egy általában kezdő problémának nevezett dolog, de attól még sokáig elhúzódhat, így eléggé komplikálttá teszi a macska tartást olyan esetekben, ha a gazdi nem tudja tartani biztosan az etetési időt. Márpedig engem a rendőrség minden szívfájdalom nélkül hív fel az éjszaka közepén, ha éppen gyilkosság történt és a helyszíneléssel együtt az minimum késő délutánig tartó munkát jelent. Ami közben biztos hülyének néznének, ha megpróbálnék hazamenni macskát etetni. Így sem tartanak százasnak, amiért képes vagyok ebédszünetet tartani egy hulla szomszédságában is, de tapasztalatból tudom, hogy mindegy mi van, enni és inni attól még kell. Szóval a gyomromat már megedzettem ilyesmire, maximum házilag készítem az ebédet és figyelek rá, hogy ne kerüljön bele vörös hús...
- Ron Harper? - kérdezek vissza szép nagyokat pislogva és egyértelművé téve, hogy igen, pontosan tudom, ki az a hős, aki áttört Jackie védelmi vonalain. Nem mondom, hogy jó barát, de két év alatt igyekeztem mindenkiről legalább minimális beszédtémához elegendő információt megtanulni a rendőrségen és ha össze kerülünk, pár szó váltása így még belefér. Meg Hudsont ismerem jobban igazából, akivel egy ideig társak voltak. Bár nem tudom, meddig bírták volna, ha nem kapja szét őket a főnökasszony. Mindegy, attól még nem rossz találat Harper, szóval csak mosolyogva bólintok és visszanyelem a kérdéseimet ezzel kapcsolatban. Jackie tuti nem lesz közlékeny úgysem...
A bulinak viszont előre örülök, mert ugyan még nem neveztek ki, de nincs is szükségem ahhoz egy-két vodkánál többre, hogy ettől függetlenül jól érezzem magamat. A park bejáratánál állva, szuszogva a kocogás után már épp azt számolom, mennyi időre lenne szükségem, hogy emberi formába hozzam magamat a folytatáshoz, amikor Jackie telefonja megszólal és a pillantásából látom, hogy le is mondhatom a programot nyugodtan. Igazából azon sem lepődnék meg, ha szó nélkül elrohanna, így csak mosolyogva bólogatok, mikor kisebb magyarázatot is fűz a dologhoz. - Semmi gond, menj csak! Elég holnap hívnod - valószínűleg délután lesz, mire eljutunk addig, hogy beszélhessünk is, mert bizonyos helyzetekben munkaidőben egyszerűen nem vehetek fel magánjellegű telefonokat. Nem mintha engem vagy a "páciensemet" feszélyezné a dolog, de mikrofon van felszerelve, hogy biztosan minden rögzítve legyen a boncolás során, és nem hiszem, hogy értékelnék mások, ha a baráti csevegéseimet kellene rajta keresztül hallgatniuk. És még csak nem is egyoldalúan, mivel kesztyűben nem tudom fogni a telefont, így mindig kihangosítóra kell tennem...