- Kérlek, magyarázd el nekem, hogy miért én megyek és nem te? Mégiscsak te jártál arra az egyetemre. - otthonom hálószobájában állok, és éppen a kihangosított telefonnak teszem fel a kérdést, miközben csokornyakkendőmmel és annak furmányos megkötési módjával küzdök.
- Végülis igazad van Gatwick! Ha jobb szeretnéd az estédet egy orosz prostituált társaságában tölteni, akkor még van időnk visszacsinálni mindent. - haboztam a válasszal. Szeretek emberekkel dolgozni, megtudni a titkaikat és azokat egy jelentésbe lekörmölni, de az oroszom már megkopott, nagyon régen nem kellett használnom, így az apróságok, a nüanszok elkerülhetik a figyelmemet, hamis konklúziókat vonhatok le belőle. - Ugye most nem a cserén gondolkodol?
- Egy kicsit.
- Hülye vagy Gatwick!
- Papírom van róla, hogy nem. - nevettem el magam, majd beszélgetőtársam is eképpen tett. Bontotta a vonalat, én pedig tovább küzdöttem a nyakkendővel.
*-**-**-*
- Üdvözlöm Mr Gatwick! Örülök, hogy találkoztunk, de töredelmesen bevallom a kollégájára számítottunk. - nyájas modorú férfi köszönt, elmagyarázom neki a helyzetet, de a kollégámat lefoglaló hölgy foglalkozását tapintatos módon elhallgatom. Mosollyal válunk el, majd egy pezsgőt nyalábolok az egyik pincér tálcájáról, amit biccentéssel köszönök meg. Tetőtől talpig
puccban kerülgetem a gazdagokat és szépeket, akik mind egytől-egyig véndiákjai voltak az egyetemnek. Bár azt nem értettem, hogy miért fehér csokornyakkendős lett az esemény, de humoros helyzeteket okoz a külső szemlélőnek, amikor az etikettől eltérőket pincérnek nézik.
- Igen, Mr Barns, az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének nagyon fontos a Warrior Kids munkája, hiszen az ő segítségükkel rengeteg rákos katona gyermeken tudunk segíteni.
- Nem találja furcsának, hogy a hadsereg egy magán szervezet, egy alapítvány erőforrásait csapolja meg?
- Azt tartanám furcsának, ha nem tennénk! - az előttem álló férfi kikerekedett szemekkel mutatta felém döbbenetét. - Pongyolán fogalmaztam, kifejteném. A hadsereg védőhálója messzire elér, de kétségtelen, hogy amit az alapítvány véghezvitt, arra nálunk kevesen lennének képesek. Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú! Programok szervezésével és emberanyaggal segítjük őket.
- Mondana egy példát?
- Természetesen! Folyamatosan bemutatókkal és előadásokkal kedveskedünk a Fort Lawton-ba látogatóknak, megismerhetik a hadsereg belső életét, betekintést nyerhetnek a rendszeresített eszközökből... El kell mondanom, a helikopteres bemutató még engem is felvillanyoz! Kicsit elterelni a figyelmüket a kórházakról, a kezelésekről.
- Fegyvereket is fognak a kezükbe?
- Hatástalanított és hadrendből kivont fegyverek, szülői beleegyezéssel és állandó felügyelet mellett. Arra mindig figyelünk, hogy a gyerekek az adott korosztályra szabott élményekkel gazdagodjanak.
- Köszönöm szépen Mr Gatwick, nagyon informatív volt ez a beszélgetés.
- Én köszönöm Mr Burns, hogy meghallgatott. Egyszer talán önt is vendégül láthatjuk majd valamikor...
- Talán majd egyszer! - kezet fogtunk, majd az idős férfi meglapogatta a vállam, amire elmosolyodtam, de grimaszom már nem neki szólt, hanem Hazel Blossom-nak, aki ki tudja mióta figyelte kettősünk beszélgetését.
- Hölgyeim és Uraim, véndiákok! Az igazgatói tanács és jómagam nevében üdvözlöm mindannyiukat ezen az igazán különleges estén...
- Ön nem mond beszédet Ms Blossom? - lépek közelebb a nőhöz, végig a szemeit fürkészve, egyetlen pillanatra sem kalandozva el ruháján. - Vagy a dékánra bízza az egész ceremónia lebonyolítását?
Kezdőlap 
Tárgy: Főépület (egyetem)
