Kanada

Ha azt mondaná, ez egy szar, akkor kénytelen lennék leállni és máskülönben én is lazán rávágnám, hogy ez egy nyomorék menet volt és hanyagoljuk. A'sszem ebből is látni, mit jelent, ha valaki odavan érted és má' attól bekészül, ha hozzáérsz, nem, még állatként kúrd. Kezdem kapiskálni a témát, yea'. Végül úgyis az ölében kötök ki, túl sokat végül is én sem panaszkodhatom, meg most úgy adja is magát a téma, sz'val.
- Azt hittem, nem akarod, hogy megdögöljek, lolz. - Most akkor el kéne dönteni, melyik ideális neki, mert a kettő együtt nem megy. Én végül is most úgy elvagyok, ezé' nem feltétlen dobnám fel a pacskert, de na. Szerencséjére a hajam sikálásába má' nem köt bele, így csukott szemmel élvezem a helyzetet és bele is chillezek, ahogy kell. Esélyesen többször is befogom majd erre. Me', ha én csinálom, akkor mindig járkálok, elunom a fél életem és összebaszom fél perc alatt, de így egészen kellemes.
- Nem hát, te gyökér - motyogom az orrom alatt, és arra dől a fejem, amerre nyomorgatja. - Ja, PS-en; már kiválasztottuk, mivel toljuk - vonom meg a vállam, aztán frankón fel is szisszenek. - Csesződj meg, te lennél az utolsó, aki bevállalná - röhögök, toszódjon má' meg itt a farokságaival. Amúgy is, ilyenekkel nem hozzá mennék, de szerencsére ennyire elbaszott azé' nem vagyok.
- Akkor mi legyen? - sóhajtok fel, ahogy hagyom, hogy permetezzen a víz. - Itt nem maradhatunk... - teszem még hozzá, hátha elfelejtette, hogy a kibaszott zuhany alatt fetrengünk egy szál pöcsben. A csókjára azért elfog az inger, hogy lenyomjak vele még egy kört, ezért hátravetem fejem a vállán, majd egy sanda mosoly keretében mérem végig a nedves képét.
- Csókolj meg - hunyom le megint a szemem, és várom, hogy egy ideig elüljön bennem ez a viszonylagos béke.

- Ja, ezt még el kéne döntenem. – röhögök fel, de persze csak kamu, meg lazulás, ha komolyan gondolnánk, nyilván kurvára nemet mondanék. De nem tudok róla, hogy öngyilkos hajlamai lennének, és ami azt illeti, az elég kiábrándító is lenne. Lehet, hogy akkor már inkább hagynám, lol. Még egy kamu… most már nem igazán tudom elengedni. Ezért hagyok mindent, és merülök el minden egyes érintésben, akármekkora fos is most a produkciója. Hozzátenném, sokaknál még így szétbaszva is sokkal jobb.
Inkább azzal foglalkozok, hogy körkörösen sikáljam a fejét, a sóhajától meg szinte ismét felizgat, szóval kurvára nem mondhatom, hogy kielégültem, és ezt ő is vágja. Ettől függetlenül mondjuk el kell engednem a dolgot, ezért próbálom elterelni a gondolataimat. Csak így erről hova a faszba?
- Jahogy az. – nevetek fel, aztán felvonom a szemöldököm a megjegyzésén. – Tudsz olyat, aki simán tolna, mi?
Amennyit össze-vissza kúrt Seattleben, lassan már nem marad olyan, akinek ne ismerné a gyengéit, szóval kétlem, hogy ne akadt volna még össze olyannal, akiben van ilyesfajta vágy. Brr.
- Nem? Esélyesen erőteljesen rajtam múlik, hogy te mész-e bárhova is. – kuncogok fel halkan, mert egyrészt simán itt tartom, másrészt meg nélkülem szerintem kimászni is alig tudna a kádból, nemhogy még a lépcsőn levánszorogni. Jut eszembe, kicsit kínozhatnám a gondolattal. – A karjaimban vigyelek, vagy csak tartsalak, ahogy küzdesz a lépcsővel?
Túlzottan élvezem, vágom, de nagyon nem akarok leállni vele… pláne, hogy még csak most kezdtem. A’sszem. Na jó, nem, de annyit még nem szopattam vele… mondjuk azért érzem, hogy beleremeg a csókba, és ennyit a gondolatok eltereléséről, kibaszottul kívánom.  Ahogy hátrahajol, és kimondja a vágyait, gondolkodás nélkül csókolom meg, de azért finoman, már amennyire tőlem most telik. Igazából ellennék még ezzel egy darabig… nem kell nekem semmi, ami leköt helyette. A csókot is elnyújtom, míg ujjai mellkasára tévedve játszadoznak bőrén.
- Biztos ki akarsz szállni? -  sóhajtok fel, bár már kezd rohadtul melegem lenni, egyrészt a párától, másrészt meg a közelségétől, aztán ennek még kurván nem lesz jó vége.

Mindketten tudjuk, hogy nem hagyná, hogy megdögöljek, de azé' röhejes nézni, ahogy próbálkozik a poénkodással. Közben mondjuk azon agyalok, máshogy kurvásul nem menne ez a szar kettőnk között. Nem mondom, hogy anno ráéreztem; igazándiból basztam bele és csak a hecc kedvéért dobtam fel, hogy járjunk, ja, meg jól is hangzott a téma, sz'val. De aztán a fasz tudja, más normálisan belém zúgott volna-e, vagy abból is valami szemét kerekedik, mint általában, noha Eli őszintének tűnik és ez új. Talán mégis megérte, hogy eddig még nem kúrtam ki. A hülye merengés helyett inkább arra koncentrálok, amit lealkot a fejemen, és köbö ráalszom a vállára, annyira pöpec az ügyködése, lolz.
- Ja, persze - hunyorgok, hogy a hab ne a szememben kössön ki, meg azé' átgondolom, miszerint hol a jó életbe volt is anno az a pár beteg kúrásom. Mind nincs meg, de azé' gyöngyszemek mindig akadnak. - Van egy, aki a vérre izgul. Minél több, annál jobb - vigyorgok, me' tényleg. A gyökérgyerek majdnem átvágta az ütőerem közben, én meg nyilván nem a baszom bicskájára koncentrálok. Mondjuk volt ennél neccesebb is, de most nincs kedvem elkúrni a hangulatot, és különben sem érinti őt annyira.
- Megint fenyegetsz - jegyzem meg foghegyről, de mondjuk szarok is bele. Perpill elvagyok itt is, nem olyan sürgős, hogy levergődjek a földszintre, meg ahogy elnézem, a PS-hez sincs túl sok kedve. - Ha eljutunk odáig, akkor inkább csak tarts meg, te buzi - vágok vissza, szopjon má' le bazdmeg. Tudtommal nem vagyok még akkora nyomorék geci, hogy cipelni kelljen. Inkább terelek a smárral, ami most pont faszán esik, pláne, ahogy leáll mellé még taperolni is. De ez így azé' kurvakevés.
- Nem - lehelem a nyakára, ahogy megfordulok és szám az ütőeréhez érintem, majd a nyelvem lassú tempóban húzom végig, egészen a fülcimpájáig. Kicsit erősebben ráharapok, miközben kezem végigcsúszik a derekán és hüvelykujjam a medencecsontján simít át. - Mit szeretnél, Eli? - A repertoárom korlátozott, és már a forgásba belesajdul mindenem, de bakker, sokáig úgyse húznám kiadós baszás nélkül, szóval egyre megy.

- Felvághatná az ereit. Annál többet aligha lát. – vigyorodom el ,mert amúgy faszom ki van, ha belegondolok, hogy ez a kretén ilyen emberekkel kúrt, miközben magát nem tudja megvédeni, baszki. Ha a gyereknek támad egy ötlete, és kinyírja, akkor ott nyúvad ki a picsába, és esélyesen még a holttestébe is veri az elbaszott köcsögje. Szaftos kis halál…
- Fenyeget a faszom. – röhögök fel, és mi az, hogy megint? Mondjuk rohadtul nem emlékszem, miket mondtam pontosan, mielőtt szarrá-huggyá vertem volna, de hát elég erősen be voltam baszva, úgyhogy akármit kinézek magamból…
- Oké. – vigyorgok a nyomorán, de persze ezúttal is elég hamar sikerül elterelnie a gondolataimat, bár nehéz követni, hogy akkor most mégis mit akar, és hová haladunk ezzel. Meg a’sszem mindegy is, mindketten inkább csak sodródunk a másik keltette árral. Fú,ez de művészi.
Mondjuk úgy megfagynak bennem a gondolatok, ahogy a nyakamra lehel, és lepillantok a nedves testére, amint végignyalja a bőrömet. Enyhe remegés fut végig rajtam, mert még rá is harap, és ezúttal az ő ujjai tévednek kényes területekre. A levegőben lévő pára így is kezdi átmosni az agyam, ahogy felsóhajtok, és kurvára nem vágom, mit akartam pár perccel ezelőtt. Csak azt tudom, hogy most mit akarok.
- Téged. – lehelem kissé ködös tekintettel, bár vágom, hogy volt valami, ami visszatartott… talán, hogy nem akarom kinyírni, meg kezdek tartani tőle, hogy lassan beájul ebben a hőségben, pláne, hogy én is közel állok hozzá. Mondjuk tény, hogy egy belső hőm is melegít rendesen. Ennek ellenére a kezem végigsiklik a hátán, és a seggébe markolva húzom magamra, hogy finoman ajkaira harapva smároljam le. A hátam a hideg csempének ütközik, és ettől valamivel jobb, a hajába túrva vonom még közelebb. Az ajkait akarom a legjobban, ezért ezúttal kivételesen elnyújtom a smárolást, míg a kezem a farkára téved, és ellenőrzöm arrafelé a helyzetet.

- Hát, néha a'sszem összefutunk bulikban, de kábé ennyi - vonom meg a vállam, me' nem igazán követem nyomon a letűnt kúrópartnerek nyomait. Ha meg még csak nagy cucc sem volt, akkor meg pláne nehezen ismerem fel, de sz'val erről ennyit.
- Má' észre sem veszed, te fasz - vigyorgok, ahogy az elbaszott fejét méricskélem, amire kiül az értetlenkedés, ahogy vinnyog a dolgon. Amúgy meg nem szokásom régi faszságokat mások fejéhez vágni, szóval ezt sem fejtem ki neki, mert egyébként meg kábé le is szarom. Onnan meg már ő is, ahogy megint ráállunk a témázásra, noha nettó gőzöm nincs arról, mit akarunk belőle kihozni. Mármint, mindketten eléggé rá vagyunk állva, de ez még nem feledteti a tényt, miszerint a testem egy zsák szemét momentán és nem vagyok a teljesítőképességem csúcsán, szóval így vagy úgy, de beszopja a dolgot. Vagy előbb mondjuk én, ahogy a pára elnyomja a tüdőmet és lassan a fejem is megtelik vele. Fulladni volna kedvem, kirohanni, vagy helyben dögleni meg, de helyette a testét taperolom és próbálom levezetni a feszültséget. Egy ponton más már rég elengedné, de há' ki tud nemet mondani arra, ha kimondják, akarják, hogy megkúrják? Kemény döntések ezek, gec'.
- Ez egy kibaszottnagy csalódás lesz mindkettőnk részéről - ejtek meg egy gyenge félmosolyt, ahogy a seggemnél fogva magára húz, majd rámarkol a farkamra. Érzem, ahogy nyom a takonyba kevert pára és lassanként kezdi tompítani a bennem pulzáló kangörcsöt. Homlokom a vállára ejtem, ahogy sűrű légvételek között próbálok erőszakkal arra fókuszálni, amit művel, de full esélytelen.
- Elég szarul érzem magam - passzolom végül el, pedig szexre nem mondunk nemet, de ahogy lüktet a fejem és a póztól maxig görcsöl az oldalam valahogy kezd ellenem fordulni minden. Úgy érzem, ha nem kerülök ágyba két percen belül, akkor itt helyben megdöglöm. Pedig fejben basznék egy nagyot, aztán lelépnék snowboardozni és minden penge lenne. De a valóságban csak átkarolom a nyakát és úgy dőlök a mellkasára, hogy tudom, ennek mára annyi.
- Bocs... - lehelem a kulcscsontjára, aztán elkezd forogni a világ, amitől csak szorosabban hunyom le a szemem.

- Hmm. – ez nagyjából azt jelenti, hogy kurvára leszarom, de ha a közeledbe jön, kinyírom… de azért akármilyen meglepő is, néha megtartom magamnak a gondolataimat. Pláne, hogy a veszély, meg a tiltott dolgok amúgy is vonzzák, és már így is necces vágányon vagyunk, mióta zártak lettünk, lol. Meg ennél több gátat már nem is akarok szabni neki, nem vagyok egy kibaszott ketrec, meg nem hiányzik a börtön nekem se.
- Zsigerből jön, baszod. – röhögök vele együtt, habár némi élc azért kering a gondolataimban, elvégre tulajdonképpen a véremben van… mondjuk En  rendesen helyre basz, ha arról van szó, mellette kétlem, hogy olyanná válnék, mint a redvás faterom. Többek közt ezért jobb, mint egy csaj, meg hát valahol én ragaszkodom jobban, szóval nyilván elgondolkodom, ha lebasz. A’sszem.
Vágom, hogy ez kurvára nem fog menni, hogy egy kanos kis köcsög vagyok, aki nem bírja ki 3 napnál tovább seggtágítás nélkül, és azt is vágom, hogy kurvára nem kéne most rámásznom, de valahogy ez az egész rohadtul nem érdekel, ahogy végignézek a nedves testén, és rájövök, hogy rohadtul akarom. Esélyesen ezzel ő is így van… csak éppen velem ellentétben őt figyelmezteti a teste, és a homloka végül fáradtan hullik a vállamra. Felsóhajtok, ahogy elengedem, és lihegve nyúlok el. Ritkán tartok vissza efféle kangörcsöt, ajkaimra harapra emelem meg óvatosan, mert esélyesen magától már mozdulni nem tud.
- Én basztam el, na. – így azért némileg könnyebb hurcolászni, hogy a nyakamba karol, meg kicsit már úgy érzem, hogy mindjárt idepusztul, úgyhogy lazában, pucéran viszem át, és fektetem le óvatosan az ágyra, aztán még az ablakot is kinyitom, hadd jöjjön az a kurva kanadai tél. Elszívok egy cigit, aztán becsukom, hogy meg ne fázzon, és bedőlök mellé, esélyesen a dunyha alá. Hány napja is nem basztunk? FASZOMMM.

A telefon idióta berregésére ébredek, és a kezébe nyomom, miközben elhúzok zuhanyozni, meg farkat verni, hasonlók. Kicsit sajnálom, mióta rokkant, pláne, hogy én is eleget szenvedek, de hát ez van.
- Le kell lépned? – bámulok rá, és próbálom lenyelni a csalódottságom, mert vágom, hogy nem az ő hibája. Na jó. Igazából esélyesen kurvára az ő hibája, de hát mi a faszt kezdjek vele. – Azt hittem, csak akkor melózol, ha kedved van.
Röhögök, de azért nekilátok összepakolni a cuccokat, mert a’sszem kihagyjuk a víkendet. Legalább az utak már járhatóak…