Kanada

- Ja, minek kamuznék? - viszonozom a szemöldökvonogatását, aztán leesik, hogy ja, végül is Adammel nem kimondottan a megszokott menedzser - faszszopó kapcsolatban toljuk és minden buziságot lever rajtam. Kivéve, ha közönség előtt baszok, mert az efféle dolgok sose érdekelték; szerencséjére. - Hát, néha úgy is - vonom meg a vállam, mert legutóbb azzal a homár IQ-teszttel jött, sz'val elég sokrétű elfoglaltságai vannak, de ha ennyire érdekli, bármikor bemutathatom őket egymásnak. Persze, ettől még izgi lehet neki a téma, csak mondjuk előbb alszom rá az ölére, majd okádom tele a budiját, ami elég lelombozó egy látvány lehet, de a'sszem ideje lesz, hogy megszokja, lolz.
- Otthagytad a sulit? Ezt nem vágtam - vigyorgok fel rá, bár nem mondom, nem volt valami döbbenetes infó, de attól még nem két hányás között számítottam rá. Meglehet, ezé' is tetszik ennyire. - Na, és járt mellé valami jó kis balhé? Mondjuk megetted a diri aranyhalát? - Bár, talán nem magamból kellene mindig kiindulnom, de az attól még elég állat volna.
- A vérre nem, ha má' itt tartunk. Arra csak neked lesz kőkemény a faszod - mosolyodom el kisfiúsan, ilyet úgyis ritkán lát, bár, amekkora mocsok általában távozik a számból, nem valami hihető az ótvar fejem. Az alapozásban legalább egyet is értünk, így meghúzom az általa szervált piát, noha előre levágós, mennyi ingyen szesz fog az este folyamán legurulni a torkomon. Persze simán leszophatna útközben, de előbb érünk el a clubbig, onnan meg úgyis lefoglal a kínálat végigpontozása. Nem mondom, vannak jó muffok, de mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy most valami más. Valami, fasz tudja, majd ha valaki a gatyámba nyúl, rákérdezek. De most iszunk, táncolunk, meg iszunk, lassan nonstop, ez meg úgy bebasz, mint még soha. Vagyis, azt nem vágtam, miszerint nála ez ilyen retekgyors lefolyású. Én még csak épp kezdem magam jól érezni tőle, ez meg már a faszán ugrál és azt alig bírja kivárni, hogy rákenjem a lótuszfejeket.
- Tudod, hogy mi erre a válaszom - nyomom vissza, me' még nem végeztem, gec'. Márpedig, ha festek, akkor nem baszok, hanem bazdmeg, festek. Ennyire egyszerű a képlet. Mondjuk értékelem, hogy nem cirkuszol, amiért lelécelek, de azt hosszabb távon - értsd az elkövetkező öt perc -, nem is bírnám elviselni. Rühellem, ha megkötnek, kapcsolat ide vagy oda, azt kurvásul ne. Helyette libákat festek, levezetem az eddigi feszkót, meg tüdőzöm a festék szagát, ami kábé átrepít egy másik valóságba, ahol egy alja ribanc azzal kéjeleg, hogy a gatyámra nyúl. Nafaszom, és akkor?
- Hallod, ennél azé' ide több kell - eresztek meg egy sóhajt, majd meghúzom a piámat, aminek má' úgyis a végét járom, de aztán az összevissza fókusznak hála kiszúrom a színpadot, meg a bömbölő villámbemutatót, amit ki más vágna bazdmeg le, ha nem a pasim. Hát eszem-faszom megáll ettől a kreténtől, gec'. - Mi a faszt művel ez? - röhögök fel, noha nyilván nincs ellenemre a látvány, pláne, amikor letossza magát a földre és a sikoltozó tömeg előtt kezdi el kiverni. Ettől csak még jobban vinnyogok, és nyilván az én farkamnál is eléri a kellő hatást, me' nem kell kétszer rákérdezni, megküldeném-e ott helyben vagy sem. Eléggé be lehet baszva, de pont leszarom, mert ahogy int, meg is indulnék felé, csak hogy a csaj karmai a karomba fúródnak és olyan hirtelen smárol le, hogy a fejem a falnak vágódik. Még érzem, ahogy valamit benyelek, aztán leesik, hogy az elbaszott LSD-t. Ez még nem zavarna, meg úgy kábé dolgom is lenne, csakhogy a smárt egy kisebb balhé követi, ahogy az egyik kan kimászik a pult mögül és magához rántja a ribancát. Na, nem mintha nem lett volna előre leszervezve...
- A nőmet smárolod?! - támad nekem, mire zsebre baszott kezekkel és méretes vigyorral a pofámon bólintok rá, elvégre ez történt, szopjon le. Illetve, aki most tényleg leszophatna még kicsit várhat, amíg ezt lerendezem. Vagyis rendezném, de a tag ökle gyorsabb a nyelvénél, én meg nyilván nem védem ki, így frankón pofán talál, amitől nekibaszódom a falnak. Megint. - Maradj ott, te buzi! - hadonászik az ujjával, míg az orrlyuka kitágul és akkora a feje, akár a komplett szórakozóhely, lolz. Már épp lefordulnának, ha számról lenyalva a vért előre nem dőlnék, hogy aztán még mindig vigyorogva megjegyezzem: - Mert ha nem, akkor mi a faszom lesz, he? - erősödik a nevetésem, ő meg nem pöcsöl azzal, hogy ismét szépen kérjen. De hát, ami nem megy, azt kurván nem kell erőltetni, nem?

- Beszarok. – röhögök fel, főleg azon, hogy ezt ilyen lazán veszi, meg hogy így nem jutott még eszébe közölni. Bár kétlem, hogy a csávó rendesen erőszakolná, vagy ilyenek, annak látnám nyomát. Egyszerűen csak züllödt pofa val’szeg. Kétlem, hogy emiatt lenne a háta… érzékeny pont. Akkor nem így dumálna róla. Elég nagy kamus, de azé látom rajta, amikor teszi magát. Sz’al nem hozom szóba, mert most kurván jó a hangulatunk. Majd máskor szétbaszom a napot, de ez most a miénk.
- Nem? – komolyan meglepődött fejjel nézek rá, aztán hitetlenül mérem végig még egyszer. – Mér, te elvégezted?
Olyan nyers undor hallatszik a hangomból, keverve némi hitetlenséggel, hogy aztán elég erős váltást okoz a poénja, mert lazán röhögök fel.
- Elég sok balhém volt, de az a suli alapból elég tré volt. Plusz, akkor se voltam hülye, a legnagyobb faszságaimat mindig megúsztam. – ez amúgy egy olyan korszaka az életemnek, amire kurván büszke vagyok, ami látszik is… merthogy mindent elértem, amit el akartam érni. Basztam, verekedtem, bandáztam, és kurva ritkán unatkoztam.- Meg volt egy gyerekkori barátom, akihez így ragaszkodtam, de kurván nem illett a társaságomba, sz’al jó párszor rendet kellett raknom, vágod.
Az emlék olyan sebeket tép fel, amiről nem hittem, hogy még jelen vannak. Baszott jól el tudom terelni a figyelmem, viszont ha egyszer beköltözik az agyamba…  vágom, hogy kísérteni fog, amint magamra maradok. Amíg Ent látom, a gondolatok általában nem állnak össze, nem figyelem, mit csinálok. Egyszerűen csak megteszem, ami jól esik. A’sszem mondhatjuk, hogy a szabadságérzete erősen növeli az enyémet is.
- Inkább arra izgulok, ha én fakasztom, de ja. Végül is szexi. – nevetek fel, mert ebben is van valami, attól azért messze badassebb mindenki, ha néhány helyen vérzik, meg van rajta jó pár heg. Ez úgy rejteget magában némi múltat. A mosolyát azért elraktározom magamban, meg nagyjából erre iszom az alapozást. Alapvetően ennyire gyorsan azért nem szokott a fejembe szállni a pia, de kurván nincs ellenemre, hogy most így alakult, mert végre elengedhetek minden szarságot.
- Ja, festesz. Vágom. – sóhajtok, mert azért már elég régóta együtt basszuk a rezet ahhoz, hogy levágjam, nem szophatom le, miközben alkot. Ez kicsit olyan, mintha aközben akarna seggbe kúrni, hogy dalokat írok, baszki. Elküldeném a jó retkes…
Nem mintha el kéne, mert pár perc vonaglás után lelép a brébe, én meg egyedül maradok a tömegben, de hát ennyi piával, meg ilyen kinézettel gyorsan lehet ismerkedni, valljuk be. Nekem is elég jól összejönne, ha nem élem éppen az önmegvalósításom korszakát, és baszódom fel a színpadra. Vágom, hogy kurván kifordultam magamból, de mégis élvezem, hogy élvezem produkálom magam vagy ezer gettós habkurvának, és elsősorban persze annak a kanos köcsögnek a sarokban… akire épp erőteljesen ugrik rá egy csaj, mielőtt elindulhatna felém. Ez még így oké, de az azt követő közjáték már pláne nem adja.
- Faszom. – sóhajtok, és így váltogatom a tekintetem az álló farkam, meg En közt. Alapvetően már beindult a verő reflexem, de most maszti, En, maszti, En… kelletlenül húzom ki a kezem a gatyámból, mire a közönség is lemondóan követi a pillantásom. Hát. Nem így terveztem az előadást, de hát ha sikerülne, nem is én lennék. Valahol félúton felé felrángatom a nadrágom is, és ha nem tudnák, hova megyek, val’szeg jönne a fújolás, helyette viszont a levegő mintha befagyna, ahogy utat nyitnak előttem. Ezt mondjuk kurván élvezem, kb. két perc alatt sikerül átszelnem a termet, még épp tanúja vagyok ennek a magasröptű párbeszédnek, mielőtt ököllel törölném képen a csávót.
- Baszd meg, hát már kiverni nem t’om békében?! – morgok rá, de az ütésem a’sszem nem volt olyan erős meg pontos, mint szokott, pláne, hogy erősen bebasztam. A faszom. Látom azé’ a fején, hogy nem fekszik neki a nyeszlett rocksztárok basznak pofán téma, úgyhogy mielőtt végiggondolhatná a mogyorónyi agyának, egyszerűen nekifutok a mellkasának, ezúttal már sokkal hatékonyabban ütve ki a csávót. Főleg azért, mert a feje pont telibe baszódik a szekrénynek. Upsz. Elég hamar megérzem a vérszagot, de kurván lefosom, magának kavarta.
- Tudom. Magadtól is elintézted volna. – forgatom meg a szemem a pasimra nézve, aztán mondjuk elvesztem az egyensúlyom, de a gatyáját azért megtalálom, és egy eltúlzott rántással húzom le. – Hoppácska. Ezzel most már kezdenünk kell valamit, jól mondom?
Nevetgélek egy sort, mialatt tök természetesen kezdem el verni a pöcsét, most nem vagyok finomkodós hangulatban. A színpadtól díva lettem, a pulttól kan, ez má’ csak így megy az ilyen buzeráns biszex faszom geciknél, mint én. Szóval hacsak nem rohan el sikítva, akkor most mélytorkosan leszopom itt. ITT. BASZOD.

A hangszíne nem mondom, kissé kizökkent. A téma kapcsán nem pont ezt a mélyen baszkolódó undort várnám, meg azé' a vizslatását se minden nyomorék tenné zsebre, az tutibiztos. Egy pillanatig azé' kiélvezem, mielőtt válaszolnék, elvégre nem minden nap bámul így. Meg is fordul a fejemben, hogy kamuzzak a poén kedvéért, de aztán elvetem, mert végül is szarok bele magasról.
- A javítót nem sokat járják ki, bae - vigyorodom el, ahogy széttúrom a haját, lazuljon má' egy kicsit el. A farokságom legalább feldobja és a buzi topicot a röhögés váltja, engem meg kezd cseszni a kihagyott ziccer. - Mi van, ha azt mondom, kijártam? Pofán baszol és lelépsz? - vigyorodom el, mert mondjuk azt megnéztem volna, csak utána nehezen vette volna be a gyomra, hogy csak szórakozom vele. Aztán a faszom tudja, miért kényes téma ez nála, bár én sem a virágkorom éltem akkortájt.
- Én nem akartam megúszni őket - nyalok végig a számon, ahogy belegondolok. Sőt, annál jobb volt, minél nagyobbat ütött, csak cserébe meg otthon is előkerült az öv, meg minden, mi jó, lolz. Végül is ezé' toltam. Minél keményebb, undorítóbb, megbotránkoztatóbb, annál jobb. - Gyerekkori barát, mi? Aranyos... - forgatom meg a szemem, majd geggyósan megcsípem az arcát, ahogy alaposan kiröhögöm. Megnézném én azt a nyomorékot, aki ezzel a kreténnel lógott. Mélyebben viszont nem megyek bele, me' látom rajta, hogy valami nem stimmt a témát illetően, én meg csak akkor túrok szennyest, ha frankón érdekel a dolog. Most viszont jobban leköt az előttünk álló buli, meg a tény, hogy ideje lenne végre alaposan bebaszni és szarni mindenre. Na, nem mintha alapból nem ezt tolnám, de a szint, az azé' más.
- Meg akarsz ütni? - fordítom el az arcom, ahogy végigsimítok az államon, hátha kedvet kapott hozzá. Noha csak heccelem, de persze azon se lepődnék meg, ha visszakézből baszna pofán, bár  ez se olyasmi, ami túlzottan építené közöttünk ezt a fosomat, amit épp tolunk, vagy nem'tom. Egy pont után má' semmit, de így is meglep, amilyen gyorsan bebaszik és kezdi kiélni magát a tánctéren. Azé' a festék elég frankón mutat a mellkasán és ahogy ezt tudatosítom, párosul a ténnyel, miszerint ebben ma még meg kell basznom. Az viszont nem az elkövetkező öt percben lesz, amikor megpattanok cicákat kenegetni, meg élvezni az ingyen piák varázsát és tudja tosz. Az egész egy tipik szerda éjszakához kezd hasonlítani, nem beszélve a random ribiről, aki rám mászik. Csakhogy egy tipik szerda éjszaka nem veri ki a pöcsét a pasim egy kibaszott színpadon. Megfordul a fejemben, vajon a koncertjein is hasonlót tol-e, vagy ez most speciel nekem szól, de há' nem túráztatom magam agyon a dolgon, ahogy megindulok felé. Vagyis indulnék, ha a csaj le nem tolna a torkomon egy alja varázspirulát, lolz. Innen azé' má' kevésbé tudok a pasimra koncentrálni, ugyanis betalál a verőlegénye, amin csak a szemem forgatom, annyira megjátszott. Amúgy meg lazán ura vagyok az elbaszott helyzetnek, és simán lerendezném, Eli segítsége nélkül is, de nyilván adja a hero-t, ahogy közénk toszódik, majd behúz kettőt a tagnak. Jó, leteríteni val'szeg nem sikerült volna, de bakker. Inkább lenyalom a számról a vért, meg háttal támaszkodok a falnak, addig se baszódom vissza a földre.
- Há' nem kellett volna sok... - fintorodom el, faszé' olvas a fejemben. Mielőtt azonban visszavágnék rántja le gatyámat, de olyan hévvel, hogy csoda, miszerint a pöcsöm nem tépi vele együtt. - Baszod... - bámulok le rá, míg a farkam mindenki előtt villog, bár főleg a mobilok értékelik olyan baromira. Há' végül is lefosom, ezt má' a taxiban megejthettük volna. Inkább belelazulok, meg szerválok a kezembe némi rövidet is, míg a kis nyomorék rácuppan arra, amire kell. A műsor adott, ő meg amúgy sem aprózza el, ahogy elégedett vigyorra áll a szám, míg az arcát bámulom, meg ahogy eltűnik a faszom a torkában. Na, ez már azé' eléggé adja a bulihangulatot. Még a hajába is beletúrok, de aztán kezd beütni a cucc, basszam meg, pedig cirka tíz perc még vissza lenne belőle. Talán nem jön ki jól az alkohollal...
A hajszálai furán csavarodnak az ujjaim körül, meg mintha mozogna alattunk a vörös-fekete csempe. Le kell hajtanom a fejem, ahogy elröhögöm a dolgot, majd keményebben lököm rá a merevedésemre. Még a számra is ráharapok, ami alapból sebes és az első hőhullámmal kenődik szét a vér az arcán. Onnan hülye ívben fordul az állára, de jobban lekötnek a mellkasán csavarodó gazok. Beléjük akarok nyúlni, de nem érem, ezé' lehunyom a szemem, ám a tarka csigáktól elfog a hányinger. Mélyebben hajolok rá, de még mindig nevetek és hirtelen kurvásul tolnék valami brutál faszságot.
- Ettől már neked is elég keményen áll, nem? Megnézném, ahogy megbaszod azt a csajt a pulton... - lehelem, de talán ordítás, franc tudja, mielőtt viszont frankón keményebb tempóra fognám csesződik át a tömegen pár biztonsági, hogy lerántsák rólam, majd megragadva a karunk kezdjenek el lökködni minket a ruhatár felé.
- Hát ez kurvajó - vinnyogok, aztán majdnem visszatoszódom a lépcsőről, mert ez a geci felfut két centit, majd le, és ezt tolja körbe-körbe. Végül valaki a fejemhez bassza a kabátom, onnan meg a hóban kötök ki, és nyalom be a fura színben örvénylő pelyheket.
- Eli, ez kevés. Toljunk még valamit, bármit, most, csináld! - kapaszkodom meg benne, majd vinnyogva rántom le magamhoz, hogy durván lesmároljam. Nyelheti a vérem, meg a nyálam, meg a fasz tudja, még mit. Közben azé' a gatyám is felhúzom, me' kezdi érezni a pöcsöm a telet, plusz mennék tovább. De így kábé bárhova és bármerre, annyira leszarom, hogy az valami istentelen, de ha nem mozgok, garantáltan megbaszódom.

Imádom, amikor így a hajamba túr, pláne, hogy elég gyengéden csinálja, a bőröm már egészen belebizsereg, ilyenkor hajlamos vagyok még azt is elfelejteni, hogy mi a faszról volt szó… bár talán pont ez a cél.
- Lefosom igazából. Egyszerűen csak tovább szoptál vele. – vonom meg a vállam, mer ami tény, az tény, a suli is egy elbaszott nagy szopás volt, már amikor hajlandó voltam betolni a seggem, hogy egy retkes padon rothadjak. Akkoriban legalább kialudtam magam.
- Akkor hogy a faszomba végezted el? – röhögök fel, mert engem kb. fél év után úgy basztak volna ki, mint macskát szarni, ha kiderül, amit leműveltem. Több ízben is…
- Mi a fasz? – vonom fel a szemöldököm, de azért ott játszik a vigyor ajkaim sarkában, ahogy a pofámat kezdi el buzerálni. Öregszik, vagy nem t’om, ez má azé súlyos. A Mimi témát viszont nem erőlteti, és jól érzi, hogy nem is kívánok belemenni, inkább hagyom, hadd ússzon el a levegőben.
- Nem, kösz. Nem pszichopata vagyok, meg alapvetően inkább a verekedést élvezem, mint a verést. Ez is egyfajta adrenalin üldözés. – ja, hát mióta nincs motorom, még nehezebbé vált ledolgozni a felgyülemlett szarságokat, aztán néha csinálok faszságokat, ha összegyűlik. De ez része a pakknak.
Az este folyamán érzem,  hogy valami nem egészen szokásos van a levegőben, de most nem akarok ezzel foglalkozni, végül is, valakinek le kell kötnie a pasim farkát, aztán éppenséggel rám kerül a sor. Nem mintha olyan nagy lenne a körforgás… bár esélyes, hogy ma szétbasszuk a kapcsolatunkat.
Nagyjából ezen gondolkozom a színpadon rángatva a farkam is, ahogy a ribi elkapja a pasimat, és ledugja a nyelvét a torkán. Valami ismeretlen keserűség tör elő a mellkasomban, amihez kurván nincs hangulatom, úgyhogy részben idegből indulok meg, hogy lerendezzem végre ezt a faszságot.
- Ja. De így gyorsabb volt. – vonom meg a vállam, mielőtt rácuppannék a farkára, nem mellesleg villognak rendesen a vakuk, mintha nem vakultam volna már meg eddig is a fényektől. Előbb-utóbb azért átvág a dolog kamerázásba, de engem ez most kurván nem érdekel. Le akarom szopni, úgyhogy mindenféle tétovázás nélkül kapom be a farkát, megkapaszkodom a derekában, nyelvemmel szaladok végig rajta, mielőtt ténylegesen belelendülnék. Még hallom azt a szexi, elborult nevetését, mielőtt ledugná magát a torkomon, na nem mintha nem erre készültem volna amúgy is. A hangja mondjuk meglep, és elröhögöm magam így a farkán.
- De beteg vagy, baszod. – a nevethetnékem mondjuk elmúlik, ahogy lerángatnak róla, igazán hagyhatták volna legalább a számba élvezni… tehetetlenül hadonászok, de én inkább baszott irritálónak találom a helyzetet, mint poénosnak. Fogalmam sincs, mikor húzom fel a kabátom, de azt érzem, hogy már abban vetődöm ki a hóba, En meg rám. Nem mintha kétszer kéne mondania.
- Mire vágysz?  - hajolok felé, de csak egy pillanatra időzöm el a tekintetén, de már le is ránt magához, én meg felszabadultan tolom le a nyelvem a szájába. Kurvára nem érdekel, mit nyelek az ajkairól, szinte rátapadok, ahogy egész testemben hozzásimulok, sőt, még rá is nehezedem arra a kemény farkára.
Kezdek azon a szinten járni, hogy kurván mindent megtennék, amit mondd, de amíg gondolkodik, elkapom egy újabb kemény smárra, a farkát meg a kezemmel izgatom tovább. Annak a hülye kurvának a feje csak nem akar kitörlődni a fejemből, ezért ajkaira harapok, és a korábbinál is közelebb préselem magam. Mer kurván az enyém, nem érdekel, ki mi a faszt mond. Éppenséggel az a pöcsfej sem, aki most a vállamat kezdi rázni. Ahogy felpillantok, megint sikerült összeszedni valami kanadai buzit, kész Justin utánzat a gyerek, bár van egy olyan érzésem, hogy csak gyerekpofija van, a testalkata ugyanis némileg normálisabb az enyémnél.
- Meg fogtok fázni… - próbál közeledni, de azt hiszem a tekintetem kurván beléfojtja a szót.
- NE érj hozzá. – nem mintha megpróbálta volna, de bennem van a pia, meg ez a szar féltékenység, és kurván nem tudom, hogy mit beszélek, de most már kimondtam, szóval ez baszott jó, tényleg. Kurván kinyírnám már magam, de ez is ennek a görcsnek a hibája.
- Mit állsz még ott? Szétbasszalak? – tápászkodom fel, amitől mintha elsötétülne az arckifejezése… félelem, vagy izgalom, nehéz eldönteni, de nem is derül ki, mert azzal a lendülettel bele is fejelek a hóba. Ennek ellenére hallom azt a buzis röhögését, és ha nem fognak le, most aztán kurván kiverem az egész fogsorát, bassza meg!

Néha olyan, mint egy elbaszott macska, pláne, amikor így belemászik a kezembe, amivel a haját buzerálom. Vigyorogva figyelem, meg elhúzom az aktust, aztán csak utána válaszolok, me' mé' ne?
- Nálad biztos - nevetek fel, elvégre nem mindig akartam kibaszatni magam onnan, nekem is voltak érdekes időszakaim, amikor úgy gondoltam, megéri tenni a szépet. - Nem végeztem el. Megpattantam a javítóból - vonok rá vállat, nem valami érdekes sztori ez, de ha ennyire izgatja... - Annyi pénzem még pont volt, hogy felutazzak Seattle-be, aztán az utcán toltam úgy cirka egy évig - vázolom, mert ha más nem is, ebből megérte valami értelmeset magamra szedni. Ráadásul akkoriban ismertem meg Filcet, de az már egy másik történet, és kurvásul nincs kedvem róla beszélni. Nagyjából annyira, mint neki a gyerekkori akármijéről, sz'val maradhatunk részemről egy ideig ennyiben is. Az mondjuk jó pont, hogy nem akar random pofán baszni, mégis buliba készülünk, gec'. Bár a csajoknak jobban bejön az elvert képem, szóval nagyon nem ellenkeznék a dolog ellen.
- Jaértem. Hát, velem nem nagyon tudsz verekedni - adom tudtára a eme meglepő tényt, elvégre próbálkoztunk mi már ezzel, és nem lett valami baromi menő vége. Má' nekem, mert két másodpercen belül ki lettem ütve a picsába. Nagy élmény lehetett a nyomorék perverz fejének. - Vezesd le másban - ajánlkozom és még kacsintok is mellé, tudja, merre kell értenie a dolgot. Na, nem mintha olyan baromira könyörögni kéne azé', hogy észrevegyen, lolz.
Amúgy meg nem gondolom túl, mi lesz ma éjjel, de amikor bulizni indulok, általában sose teszem. Az esetek többségében még azt se vágom, hol és kikkel - vagy épp kikben - fogok kikötni. Bekapok egy sms-t, vagy üzenetet az egyik közös chaten, instán - pölö -, oszt' lépek is körbenézni, mi a faszom van. Nem mindig a legpöpecebb a hangulat, sokszor még cucc sincs, és el kell baszódni egy másik placcra, de általában mindig megoldom, hogy a lehető legfaszábban érezzem magam. De most Elivel vagyok, így meg elvileg máshogy kéne lefutni ezeket a  bullshit köröket. Az mondjuk még megvan, hogy a csaj belém smárolja a bogyót, aztán elkap az állítólagos faszija, akit végül az enyém üt ki, de aztán csak élvezem a nyelvét, ahogy végighúzza a farkamon. Frankón kedvem volna már elélvezni a szájában, de nyilván lelövik a partit, hogy aztán kibasszanak minket a hóba. Mondjuk, még ezen a ponton is csak röhögni tudok rajta, ahogy elvágódom a nyomin, aki erre az arcomba mászik.
- Mmm? Bármire - zsong a fejem, meg összecsúsznak a színek és hirtelen kurvamelegem lesz. Olyan, mintha szarrá olvadnának a pelyhek az arcomon, amikor lesmárol és hozzám préseli magát. Közben a nyelvére nyögök, ahogy rámarkol a pöcsömre, meg szinte beleépít a keményre fagyott földbe. Egy pont után nem vágom, mi a faszom van és miért húzódik el, de aztán bemérem a dude arcát, csak így a kérdése elsikkad közben. Má', ha kérdezett egyáltalán valamit. - Mit akar? - vigyorgok fel a srácra, de Eli beelőz, csak épp nem azzal, hogy lerántsa hozzánk.
- Uh, miért ne? - tüdőzöm a jégvirágos levegőt, meg lassan kurvásul kéne még minimum két szál cigi, de a kezdeti tempót lassan felváltja a chill, amitől tompul az agyam és nehéz összerakni a történéseket. - Mi a fasz? - nyögöm, ahogy frankón ott hagy a hóban, és kábé lassított felvételként érzékelem, amint felnyomom magam, Eli meg így baszod kifekszik közöttünk. Olyan hangosan kezdek el röhögni, hogy megint a hátamra baszódom és a kissrác nyújt segítő kezet, amit mondjuk el is fogadok, me' nem ártana összekaparni azt a nyomorékot onnan. - Jól vagy, E... - kérdezném, de aztán csak annyi van meg, hogy valami folt elmosódik mellettem, aztán lenézek a földön fetrengőkre, majd lassan visszahúzom a gatyám, me' bakker, kemény itt a tél a faszomnak.
- Ezt igennek veszem - vigyorodom el, de azé' le kéne cuppantanom a csávóról, sz'val leguggolok melléjük, me' nettó nem vágom, mi van. - Te, Eli, ne verekedj. Nem akarom, hogy ráizgulj. Bár, ha megbasznád, érted... végül is itt vagyok, lolz - röhögök, aztán megfogom az állát, de kicsúszik az ujjaim közül a lendületének hála. Cseszettül be vagyok lassulva, ami nem segít a dolgon, de ha halálra veri ezt a szerencsétlent, az nem lesz nagy fun. Bár Kanadában még nem csuktak le, lolz.
- Hallod, verj inkább engem - kapom el a kabátját, aztán lerántom oldalra, de kurván nem mérem fel, mennyi erő van benne, me' még én is meglepődöm azon, hogy sikerül leszedni a tagról. - Mi a faszom van veled? - röhögök fel lustán, ahogy lenézek rá, me' bakker. Csak szórakozunk, akkor meg? Már rég egy másik homár helyen kéne veretnünk, nem pöcsösöket könyökölni képen, gec'.

Lehet, hogy egy kapcsolatnak a mély témázásról is szólnia kéne a szex mellett, de valahogy kurván nincs hangulatom most szembenézni a démonaimmal, meg ahogy elnézem, neki se igazán, úgyhogy ezt ki is hagyjuk a mai napból. Ennél valami sokkal jobbat terveztem… és meg kell adni, azért nem is egy alja helyre sikerül elcipelnem. Ezt mutatja a reakció idő is, még rendesen leszopni sincs időm, mielőtt kibasznának a hóra. Fasza.
- Nincsenek nagy igényeid. – röhögök fel, de ennyit még bőven teljesíthetek… szóval úgy csinálom, ahogy jön meg kényelmes, hallani akarom a nyögéseit, meg nem tudom, valahogy kurva jól néz ki, hogy a sóhajait aprócska leheletfelhők követik. Mondjuk esélyesen nem érné meg, ha nem tapadnék úgy, ahogy, és nem lenne bennem annyi pia, amennyi, mert még így is megérzem azt a csontba hatoló kanadai hideget.
És ha az még nem lenne elég, követi a kanadai vendégszeretet is, egy újabb nyomorék képében. Kurván nincs most ehhez hangulatom, és En akkora fasz már megint, hogy szarok a kérdésére, meg a fejére is. Elintézem a kölköt, aztán csá… már ha ez ilyen egyszerű lenne.
- Jól vagy? – hallom a kérdést, amitől elbaszottabbat már fel sem tehetne,  (lényegtelen, hogy a gyökér csávóm is ugyanezt kérdezi, mintha legalábbis rákos lennék, baszod) mert olyan szinten pumpálja belém az ideget, hogy arra szavak sincsenek. Arról már nem is beszélve, hogy fél kibaszott percig nem tartotta be a szavait. Hogy baszod, valaki ennyire ne adjon saját magára…
- Mondom, nem érsz hozzá, te geci – ugrom rá arra a tetves képére, és csak még jobban felbasz, hogy vigyorog, miközben pofánverem, és a képe fokozatosan egy véres cafattá alakul… bár a fantáziám talán már azért előrébb jár a valóságnál. En szavai alig jutnak el hozzám, de a lényeget így is felfogom. Hogy nem vagyok elég. Mert neki kurvára nem elég. Soha. Semmi. Baszódjon meg.
A kabátom mondjuk váratlanul ér, és legurulok a srácról, hogy a patkány képével találkozzak. Csak vigyorog rám azzal az elborult, betépett, önelégült fejével, az öklöm pedig szinte magától lendül, és jól megküldöm a gyomrát. Az, hogy némi lutykos pöcsömet köp a mellkasomra, némileg javít a kedvemen, hidegen röhögök fel.
- Biztos ezt akarod? – nem mintha megvárnám a választ, mielőtt egy kurva nagyot bikáznék a sípcsontjába, mindenféle gondolkodás nélkül. Elég jól tudom, melyik pontokon lehet kurva vicces reakciót kiváltani az emberekből, mert baszod, azért toltam egy darabig a suliban meg a sitten is. Látni akarom a képén a fájdalmat, nem azt a műmájer mosolyt, amit mindig tol. Kurván le fogom vakarni a képéről… a térdem az alhasában végzi, mielőtt elkapnám az állát. Látni akarom. Látnom kell. En is csak egy ember… egyszer szenvedhetne annyira, mint én.
- Szeretnél még? – vigyorodom el, habár a feje fölött azért látom, hogy van itt, aki tényleg szeretne. A srác már letörölte a vért a képéről, és viszonylag feltápászkodott, de továbbra is éhesen pillant rám. Végül is, akár meg is kúrhatom. Kinek fáj? En úgysem mozdul egy darabig, olyan könnyű félrelökni, akár egy zsákot.
- Élvezed? – bólint a hülyéje, mire a hóba lököm, azzal a faszántos szándékkal, hogy addig verem, amíg mozog. Szopjon le az összes faszszopó buzeráns geci.

Nem mondom, hogy rekordidő alatt vágják el a banzájt, me' többször kapcsoltak le má' ennél azé' rövidebb időn belül is, de gondolom, kellett némi ingyencirkusz a tulajnak, mi meg úgyis kapóra jöttünk. Reklámnak jó lesz, a többit meg pont leszarom, mert rohadtvicces, ahogy belebaszódom a pasimmal a hóba, ő meg kihasználja a helyzetet ahhoz, hogy tovább verje a farkam.
- Neked se, bazdmeg, ha má' velem jársz - vigyorgok a képébe, de aztán ezt elég gyorsan a nyögéseim követik a szájpadlásában, meg bele a semmibe. Közben a hó a csupasz derekamra csúszik és az arcomba permetez, de pont leszarnám, me' kurvajól elvagyok most így ott, ahol. Csakhogy két smár után az egyik güzü észreveszi, hogy neki is kijárhatna a mókából, de hiába kérdezek rá, mi a retek van, mindketten ignorálnak a gecibe. Jó, mondjuk a tag legalább felhúz a földről, amiből má' megint akkora balhé lesz, hogy baszod, ritkán kívánom, miszerint lennék adott szituban tiszta fejjel, mert ezt én ma kurvaisten nem rakom össze. Mi van abban, ha hozzám ér, de most frankón? Tudtommal, eddig ez kurván nem zavarta, meg hát nem is a faszomon lovagol, akkor meg? Addig még eljutok agyban, hogy istentelenül be van baszva, én meg jókor megyek át egy chilles szemétbe, gec'. Na, mindegy, addig is visszarántom a gatyám, meg leguggolok melléjük, hátha még észrevesz, vagy nem'tom.
- Te, Eli, álljá' má' le - baszogatom, semmi, ezért elnyúlok a kabátjáért és úgy megrántom, hogy előtte fejben ezt kurván nem matekozom össze. Bár mondjuk azt sem, ahogy legyomroz. Az alsó ajkamon már meglévő vágásból egy nyálba kevert vér indul meg a mellkasa felé, de a fájdalom még a tudatomba se ér, amikor már megint elkap, noha nem dühöt érzek, inkább csak... tompaságot.
- Ha utána megbaszol, te fasz - vágom rá gunyorosan és még mindig röhöghetnékem van, bár a sípcsontom nem így vélekedhet, mivel a fájdalomtól most már frankón felordítok. Innen már a levegőt is zihálva veszem, amikor beletérdel a hasamba, majd durván maga felé rántja az állam.
- Mert, ha igen... mi lesz... kinyírsz? - harapok a számra, ahogy szarrá megy a testem, aztán úgy baszódom el a hóban, hogy látom rajta kirajzolódni a vércseppeket, amik most fura szögben mozognak, és kezdem érezni, miszerint szépen és lassan elcsesződik ez a trip is. Nem ájulok be, de azé' basszam meg, nem vagyok már túl vidám, vagy fasz tudja, azé' még vigyorgom, ahogy feltápászkodom, majd bemérem a párosukat. A verés egy dolog, minden héten kijut belőle, hol neccesebb, hol lightosabb, a lényegen egyik sem változtat, miszerint megszoktam már. Attól még mondjuk nem pártolom, plusz kezd felfordulni a gyomrom ettől az egésztől.
- A faszt fogadsz el olyannak, amilyen vagyok - rántom ki zsebemből a cigimet, ahogy durván a számba gyomom, majd a baszom Zippoval meggyújtom a végét. - Kamus szemét! - fintorodom el, aztán a harmadik slukk után lábra kecmergek, majd még egy utolsó mély tüdőzéssel szakadok el a csikktől, hogy a parázsló végét két félpillanattal később a faszfej pasim tarkójára nyomjam, hogy aztán azon oltsam el és pöccintsem a kielégült nyomorék mellkasára, aki eközben még mindig alatta fetreng.
- És én még kezdtelek... - basszam meg. Rárúgok némi hót, mert megütni nem fogom, szarok bele. De attól még kellően nyomorékul érzem magam és olyan mélyen ülő bánattal nézek le rá, hogy örülök, amiért nincs a kezében egy szaros tükör. Inkább elfordulok, hogy meginduljak valamerre, kurvamindegy. Aztán csak a pofám törölgetem, ami véres, havas, meg... fasz tudja, milyen.

- Azért elég sokan lennének a helyemben… - sóhajtok fel, amikor már a farkát verem, bár persze már ott lappang a hangomban az a visszafojtott keserűség, amit még józanon se venne észre, nemhogy így. A’sszem lehúzhatom a wcn, amit hittem, aztán még ez a ripacs geci is idejön, hogy a képembe tolja. Nem érdekel, hogy élvezi, nem érdekel, hogy En be van-e fosva, bár ahogy leránt a gyerekről, még elég nyugodtnak tűnik… a szokásos értetlenség ül ki a pofájára, amit most rühellek. Utálom, hogy semmi nem esik le neki, hogy mindent ki kell mondanom, hogy mindig emögé bújhat. Faszom ki van má’ vele, szinte várom, hogy magához rántson.
- Szétbaszlak. – röhögök fel, de idegesít, hogy még most is csak szórakozik. Ez is egy retkes mazo geci lenne, vagy mi a fasz van? Mit vigyorog itt? Ez kurván nem vicces. Az ordítása mondjuk jól esik… nem mintha először hallanám, de most más váltja ki. Elsötétül az arckifejezésem, ahogy vonakodom a kérdésen.
- Talán. – a teste már a hóban fordul, ahogy feltápászkodom, és visszanézés nélkül megyek át a másik köcsöghöz. Kapja csak meg, amit akar. Rajtam kívül úgy is mindenki kurván megkapja. Már ütöm egy ideje, mire En feltápászkodik, bár persze megint jön a mártír faszságaival. Kibaszottul elegem van már belőle, és tudja mit? Kurván egy dolgot kértem. Már épp elküldeném a picsába, amikor ez az elbaszott kis köcsög rajtam nyomja el a kibaszott cigerattáját, én meg felordítok a fájdalomtól, és a meglepetéstől. Az emlékek úgy rohannak meg, ahogy a hideg fut végig az ember hátán, de ettől legalább kurván kijózanodom. Ha ez még nem volna elég, a nyakamat szorongatva veszem észre, hogy a kisköcsögnek áll a farka alattam, aminél kibaszottul undorítóbb dolgot még nem fostam. A tekintetem találkozik En fájdalommal, na meg műdrámával teli képével, és köpni tudnék a faszomságaitól.
- Kurva szép volt. Apádtól tanultad? – lenéző kis  vigyor kanyarodik az arcomra, mert tudom, hogy túl messzire megyek… és kibaszottul élvezem. – Megmutatom, én mit tanultam az enyémtől.
Egy ugrással terítem le a hóba, és már éppen kurván képen törölném… de elkap a hányinger, talán a piától, talán magamtól. Talán mindkettő. Feltápászkodom, és kicsivel odébb adom ki magamból a dolgot, jobb híján hóval öblítve ezt a szarságot. Kurván nem szoktam piától hányni, de ez azért nem is egy átlagos este… vágom, hogy egy faszkalap vagyok. Rohadtul nem érdemlek még ennyit se. Vagy talán ettől fog szeretni? Nevetséges vagyok. Letérdelek mellé, de nem akarok a szemébe nézni, ajkamra harapok, ahogy megindulnak a kurva könnyeim.
- Sajnálom. – hajolok óvatosan még ép hasfalára, de a zokogást kibaszottul nem tudom abbahagyni.

- Mi a fasz... - nyögök fel, mert egy ponton már nem igazán arra fókuszálok, miről pofázik, hanem, hogy milyen érzés, miközben az ujja hozzám ér. Persze a bogyó rátesz még két lapáttal, így se hidegnek, sem pedig melegnek nem érzem az érintését, átmegy egy köztes fázisban, ami nyúlik, akár a gumi. Nehezen határolnám bármerre, aztán má' nem is tudom, mivel lekászálódik rólam, hogy inkább beledobja magát egy random verekedésbe, aminek a közepét se vágom, nem, majd az elejét. Így is elég sokáig futja a chillből, mert még akkor sem baszom magam fel, amikor lerántom a nyomorékról. Igazándiból eléggé tompa minden, és fura hullámzást érzek a talpamban, meg frankón átadnám magam a tripnek, ha nem húzna be egyet, kettőt, hogy aztán a pofámba kezdjen el üvölteni alig két centiről.
- Basszál, te buzi! - ajánlkozom a redva szarnak, de igazándiból még mindig inkább csak elröhögném a dolgot, oszt' annyi. Viszont helyette szét kell szednie, mintha csak a fájdalomra izgulna, és olyan egyszerűnek tűnik a válasza, hogy ezen talán nem is igazán kell gondolkodnia. A következő pillanatban már a hóban kötök ki, ő meg fasz tudja, mit művel le azzal a retekkel. Nekem is kell idő, hogy összetosszam magam, rágyújtsak egy cigire, aztán bárminemű habozás nélkül nyomjam el a tarkóján, me' rohadjon meg a maga nyomorában. Csakhogy én nem arra indulok be, ha fáj a másiknak, ezért nem vágok örömteli pofát, csak mert leszenved itt nekem egy sort. Bár még mindig nem annyira szar a téma, érzem, hogy át tudnék lendülni a dolgon, mintha kinyitnék egy ajtót, ami mögött olyan elbaszottul kellemes dolgok vannak, amiket az ember magához ölelne, míg ki nem nyúlnak. Érzem a kezem a kilincsen, menne ki belőlem a feszkó, de aztán meghallom a hangját és elsötétül a világom.
- Hogy mi? - kérdezek rá, egészen halkan, de azért még eljut hozzá, nem kell erőlködnie, hogy elkapja. A fagyos levegő gomolyog az arcom előtt, érzem, ahogy lezsibbad a kezem és kiüresedő szemekkel bámulom az arcát. Észre sem veszem, ahogy felém lendül, de már megint a földön kötök ki, és még akkor is csak ott fekszem, bámulva bele a semmibe, amikor kitámolyog mellettem hányni. Mereven kiterülve lélegzem, ahogy visszajön, meg elkezd bőgni, de amikor a hasamra hajol találom meg ismét a hangom, ami túlságosan is nyugodt, túlságosan is jellegtelen.
- Ne érj hozzám. - Csak ennyi, aztán, mintha visszatalálnék a valósághoz lököm el, és olyan kurvagyorsan állok talpra, hogy a következő percben már kábé a nagy büdös semmi felé trappolok. A fejemben egymást kergetik a kuszábbnál kuszább emlékek és olyan sűrű kortyokban nyelem a levegőt, hogy csoda, ha az első sarokig eljutok. A kezdeti enervált semmit hamar magába rántja a pánik, meg hogy legszívesebben belefulladnék a saját vérrel kevert nyálamba, de aztán valahogy elvergődöm a sikátorba és lebaszódom a fal mellé. Arcom a tenyerembe ejtem és csak azért nem szedem elő a mobilom, hogy végignézzem a helyi bulikat, mert képtelen vagyok ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljak. Teljesen magamba zuhanok, lehúz a trip és látom magam előtt, ahogy apám lenéz rám, undorodva a fejemre köp és beszélni kezd, hangjában merő gyűlölettel, miközben lerángatja rólam a pulcsim.  
- Neked kellene megdöglened végre, Enril. De majd most... ki tudja...
Aztán megüt, de addigra már erősebben sírok, mintsem halljam, ahogy a bőröm felszakad.

Ahogy kiejtem a számon a szavakat, kurvára érzem, ahogy szétszakadok, mintha belülről ordítaná egy hang, hogy kussoljak. De nem teszem. Sose teszem… sosem szégyelltem, amit gondolok. Sosem bántam meg, ha a képébe mondtam valakinek, hogy mi a redvás fasz van. De ahogy fekszik előttem a hóban… talán életemben másodszorra tudnám felvágni az ereimet. Kurvára fáj, ahogy rám néz, de ez semmi ahhoz képest, amit mond. A lökést már alig érzékelem, a kár egy baba, terülök el a hóban, amíg az alakja távolodik… úgy zokogok, akár egy kisgyerek, míg végül a hóba nem nyomom a képem… az ajkamat harapdálom, a képemet dörzsölöm, az ujjaimat tördelem. Gyűlölöm magam, hogy megint annak a nyomornak a szélén állok, és akárhányszor teszek egy lépést, a végén mindig nagyobbat zuhanok. A hangja, a szavai, a tekintete újra és újra visszajátszódnak a fejemben, ahogy elindulok utána. Már rég nem látom, inkább ösztönből indulok meg. Meg kell találnom… mielőtt még jobban szétbassza magát. Amúgy is kurvára megérdemlem, amit hallani fogok…
Elárultam. Én is tudom. De képtelen vagyok felfogni. Nem tudom, mennyi idő telik el, mire megtalálom… már rég nem vagyok magamnál, kétségbeesetten szaladgálok a rühes sikátorokban, szinte el sem hiszem, ahogy megpillantom. A falhoz görnyedve, arcát a tenyerébe temetve rázkódik, én pedig kurván nem tudok mit mondani. Csak állok ott, esetlenül, aztán szavak nélkül ölelem át, és kapom fel. Ha kell üssön, égessen, vágjon, tegye, amit akar, nem engedem el.
Gyűlölöm magam, ahogy az ajkamat harapdálva kapom fel, és viszem el az első taxiig. Esélyesen utoljára tartom a karomban, de még most is önző vagyok, pedig pontosan tudom, mennyire szenved. Szinte belém ég a fájdalma, és legfőképp az, hogy én okoztam. Próbálom visszanyelni a könnyeket, ahogy bepakolom a hátsóülésre. A szavai azért visszhangoznak bennem… elengedem, és az ülés túlvégére húzódom. A rémálom kínkeserves csendben zajlik, csak Enril hüppögése töri meg, de nekem mintha még a légzésem is megszűnne. Ahogy megérkezünk, a sofőr egyértelműen megkönnyebbül, én pedig felkapom a patkányt, és egészen a kanapéig viszem, aztán rádobok két takarót, többet úgysem bírna elviselni. Mint én magamat… de nem hagyhatom magára.
- Sajnálom… én tényleg…

Egyre többször csúszik szét a valóság és kevésbé érzékelem a havat, mindinkább a régi szobámban vagyok, ami egy lepraterep, de csakis azért, mert olyannak akartam mindig is látni. A nyomorék tapéta, az olcsó temperától karcos padló, meg az ágy alá nyomott dobozok, amikben olyan dolgok vannak, amikkel nincs kedvem foglalkozni. Legalábbis addig sose jutnak eszembe, amíg a szokásosan lejátszott délutáni programban el nem vernek, bár az se valami kiszámítható. Olyankor rájövök, miszerint jé, az egyikben a nővérem kimenekített cuccai hevernek, de ilyen jellegtelen, hülye lányos kacatok, a másikban meg tankönyvekből és magazinokból kitépett képek. Minden, ami megihlet, ami feledtet, ami kikapcsol közben. Hogy majd, ha betöltöm a tizennyolcat lelépek a picsába, kurvahíres festő leszek, aztán majd bekopogtatok anyámékhoz, de már nem fogok félni. Mert felnőtt leszek, pénzes és okkal egy beképzelt farok. Ők meg majd bámulnak, de apám hozzám se mer majd érni. Aztán a nagy faszt... Rohadtul mindegy, hány éves vagyok, mennyire futok be vagy sem, mit kezdek a nyomorék jövőmmel, akkor is ugyanazzal a lenéző undorral fogadna, mert a fejében már akkor megdöglöttem, amikor a testvérem lelépett. Hát, erről ennyit.
Az ütések egyre tompábban érnek el hozzám, a hátam viszket, de már nem fáj és fogalmam sincs, ki emel fel a földről, noha nem is tudom ellökni, mert megint elmosódnak bennem a határok. Hány éves is vagyok most? Sikerült már megdögleni? Franc se tudja, de aztán megindul alattam az út, a meleg kihúzódik a képből, aztán hol fázom, hol nem, mindenesetre van, ami még így is ismerős marad ebben az elbaszott káoszban.
-  Mh? - a felsőm ujjával dörzsölöm meg a szemem, majd egészen lassan keveredek ki a sötétből, hogy megfogjak valamit, ami meleg és közel is van. - Miért... ütöttél meg? - kérdezem, de hirtelen nem tudom, kitől vagy mitől. Az, hogy ő miért vert, világos. Onnan meg olyan egyszerűnek tűnik összeakasztani a képletet. - Te is azt várod, hogy egyszer majd talán belehalok? - A hangom már tisztábbnak tűnik, aztán fókuszálok és meglátom a vöröslő képét. Nem kell sok, hogy az emlékek, meg a testembe nyilalló fájdalom is megjöjjön vele, de ez legalább jó jel arra nézve, hogy kezd kikopni belőlem a cucc. Máskor nem állok be ennyire tőle, de ez a trip most brutálisan szar volt. Meg gondolom, neki is...
Elfordítom róla az arcom, noha nem engedem el. Nemrég még undorított, de akkor olyan volt, mintha az apám rúgna gyomron. Még haloványan mozognak a minták, de már nem vészes, aztán megint felnézek rá, ahogy kérdem: - Mennyire sajnálod? - És én sajnálom egyáltalán? Azt se tudom, mit rontottam el. Inkább elengedem, feltápászkodom, majd megragadva a felsőjét építem bele a kanapéba, hogy aztán felemeljem az öklöm és alaposan orrba verjem vele. De úgy, hogy garantáltan vérben ázzon tőle a képe. - Te szar, ezt még egy ötéves is simán kivédi... - eresztek meg egy gyenge félvigyort, ahogy végigmérem.
- Szóval, mi a faszom bajod volt már megint?

Az ember a letargia után egyszer eljut arra a pontra, amikor már nem azon gondolkozik, hogyan könyöröghetné magát vissza, hanem hogy miért nem működött a dolog. Letargia, amíg még mindenért te vagy a hibás, túlléptél, ha már mindenért... az exed. Minden dráma, minden veszekedés... valójában semmi értelme. Mindenki unatkozik, és kész. Ez az, amit gondoltam a kapcsolatokról En előtt.
De mindegy, mer az egésznek már úgy is kurvára mindegy. Gyűlölöm ezt a szót. De az tény, hogy elbasztam. Én basztam el. Méghozzá kurvára elbasztam. És fáj, ez az egész kibaszottul fáj... én kurvára nem akartam szeretni. Baszni, az jó volt. Minden más is kurva jó volt. De nem akartam érzelmeket, nem akartam, hogy hiányozzon, és rohadtul nem akartam csak rá gerjedni. Nem akartam én beszopni a végén.
Erre itt állok a kurva nappaliban, és nézem, ahogy magatehetetlenül fekszik a kibaszott fotelen, valószínűleg még azt sem igazán tudja, hogy mi a fasz van, különben már rég ordibálna velem. Kurva jó, elértem, hogy mindkettőnknek szar legyen. Hiszen ezt akartam. Fasza. Így aztán má’ sokkal jobb érzés. Ahogy magához húzza a karomat, ösztönösen rándulok össze. Erre nem számítottam. Erre a szavakra meg pláne nem.
- Kurván nem.  – sóhajtok fel, bár tudom, hogy nem nekem szól… ettől függetlenül még rohadtul összeszorul a mellkasom, ahogy megszorítom a kezét. Nem akarom elengedni… de lassan megint elkezdek bőgni. Ráadásul mintha tisztulna a tekintete, egyenesen a pofámba néz. Pár másodperc, aztán elfordul, de a kezét nem húzza el. Nyelek egyet, meg visszaszívom a taknyom. Ismét rám néz, amitől elakad a lélegzetem, és kurván nem tudok mit mondani. Valahogy minden szörnyen hangzik. Nem mintha adna rá időt, és már épp sokkot kapnék,  hogy szó és hang nélkül hagy itt a picsába, ehelyett azonban beépít a kanapéba. Nem kerülöm az öklét, sőt, kifejezetten bemozdulok alá. Még az a félvigyor is kurván jól esik, amit letol, és akármilyen gáz, röhögve kezdek el bőgni.
- Éh..éénn… nem… akartam…. En… szehe…retlee..k… - a’sszem mindenféle faszságot kitolok, ahogy a karjába kapaszkodom, mert kurvára nem akarom, hogy elmenjen. Nem engedhetem… nem akarom. – De te nem szeretsz… éhés… az a ribi. Elborult az agyam, érted?

Tudom, milyen az, ha az ember belekeveredik egy szar trip-be, és elviekben ez befolyásolható. Rajtad áll, merre hajlítod, és ha a negatív szarcsomagot valami élénkítőbbre akarok felcsavarni, akkor az még a mélypont után kettővel is lehetséges. Már ha ugye nem érnek ezek a stagnálva nyomorék impulzusok. De engem most senki se szed ki belőle, az rohadtélet, és tulajdonképp azt se vágom, hogyan sikerül visszakeverednem a faházba, mert az út, úgy kompletten kiesik. Az élmény közben apad, az inger elúszik és lassanként kitisztul a látásom, na meg az agyam is. Még nem fullos, de azé' a kezét már normális bőrként, és nem valami más anyagként érzékelem, ami biztató. Viszont a valóság lassanként csepeg csak vissza, én pedig apránként rakom össze, miért fáj a pofám, meg úgy kompletten a testem, miért ráz a hideg és honnan ez az elcseszett nyomorék hangulat. Mire kikristályosodik meg má' kezdem megint nem érteni; egyáltalán miért történt az, ami?
- Akkor meg? - kérdezek vissza, csak úgy, reflexből, de végtelenül lassan jut el hozzám a szipogás, meg a képe, amit fokozatosan lebőg. Tény, rajtam vezette le a dühét, meg ordas nagy faszságokat vágott a fejemhez, amik elindították bennem ezt a szemetet, de basszam meg, fasznak bőg? Mielőtt megint előállhatna valami nyomorék indokkal kaparom össze a megmaradt energiáimat, hogy beépítsem a kanapéba, majd ráhajolva kúrjam képen, mert ennyi jár. Többre úgyse futja, meg a dühöm is kezd elpárologni. Már, ha volt egyáltalán.
- Ribi? - hajolok rá, ahogy lehúz magához - olyan erővel kapaszkodik belém -, aztán szépen lassan eljutok a problémáig, bár még mindig nem értem. - Aki lesmárolt? Az a bajod? Hogy lesmárolt? - kérdezek rá kétszer, tuti, ami tuti, csak nem vágom, ezen mit kell kibukni.
- És annyira elborult egy szaros csóktól az agyad, hogy szarrá vertél?! - összegzem, mert még mindig elég hihetetlen a sztori. Aztán megpróbálok elszakadni tőle, mivel kurván nem ártana egy üveg víz, meg valami meleg, bakker, ezé' megpróbálom leoperálni magamról az ujjait.
- Eli, engedj kicsit el... - sóhajtok, ugyanis kezd visszajönni a fájdalom és állítom, retekszarul festek mellé.

Akárhányszor megkérdezheti, miért ütöttem meg, a’sszem nem fogok tudni válaszolni. Mer egy fasz vagyok, azért. A pia, a féltékenység, és a kettő kombója, de emiatt tényleg szétverném? Talán tényleg olyan vagyok, mint az apám… vagy rosszabb. Már ha olyan létezik.
Érzékelem, hogy kezd kitisztulni a látása, bennem az, hogy esélyesen drogozott, de ezért mondjuk kurván nincs jogom lebaszni. Val’szeg kurva jól meglett volna, ha éppenséggel nem építem bele a földbe… az emléktől kavarog a gyomrom, és bármennyire is nehéz a szemébe nézni, látnom kell a megvetést a tekintetében… helyette mondjuk inkább az ütés érkezik, amit kurvára meg is érdemlek.
- Ne..hem… csak… - de tényleg? Mi is a bajom valójában? Tényleg kiakadnék, mert egy ribanc lesmárolta? Egyszerűen csak kiváltotta a kétségeimet ez az egész szarság. Talán mégsem kéne együtt buliznunk.
- Mert… te nem… én… te nem… - kurvára nem tudom kimondani, mert már egyre jobban bőgök a gondolattól is, nem vágom, most még mindig részeg vagyok, vagy mi ez a kurva nagy érzelemáradat bennem? Ez rohadtul gusztustalan.
Felteszem, nagyjából ő is ezt gondolja, ahogy megpróbálja lefejteni az ujjaimat, amik görcsösen kapaszkodnak belé… szinte hallom, ahogy azt mondja, ne érjek hozzá, de ettől csak még jobban rám jön a bőgés, és képtelen vagyok elengedni.
- Nem… nem akarom, hogy… elmenj. MARADJ. – átkarolom a nyakát, hogy lehúzzam magamhoz, és átöleljem, nem érdekel, mennyire vagyok önző, meg a véleménye sem igazán. Semmi nem érdekel, nem fogom elengedni.

Én tényleg próbálom összekaparni magam, meg ezt az egész nyomorék helyzetet, de kurvanehéz úgy, ha nem bír kinyögni egy értelmes mondatot. Egy pont után inkább a lemondó sóhaj marad, me' ma már ugyan nem fogom megtudni, mi a büdös francért baszott képen, meg hadd ne soroljam. A gondolattól elhúzom a szám, ugyanis, ahogy kezd szépen lassan kimenni belőlem a cucc áldásosan tompító hatása, úgy tér vissza belém a fájdalom, ami nem valami jó csere, de ez van, basszam meg. Talán ezért is kúrom arcon. Egyrészt, hogy térjen má' egy kicsit magához, mert frankón nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Másfelől meg meg is érdemli, mivel a jó kurva anyját, hogy egy heló nélkül szétver.
- Jó, tudod mit? Hagyjuk. Leszarom má' - dörzsölöm meg a halántékom és akkor tűnik fel, miszerint véres a kezem, amit esélyesen a felszakadt számnak köszönhetek. A fejem is kavarog, kéne víz, vagy valami baszás, mert fullra kiszáradok. - Ezért tényleg nem kell bőgnöd... - Há' most kúrt már gyomron, nem kell ennyire túlhájpolni a dolgot. Bár, lehet, hozzávágtam valamit a fejéhez, amire meg rohadtul nem emlékszem, vagy a faszom tudja. Így is ráz a hideg, nem ártana belevágnom magam egy kádnyi bármibe, mielőtt leesik a pöcsöm is. Próbálok kicsit kiszakadni a szorításából, de cserébe olyan erősen ránt magához, hogy fájdalmamban felkiáltok.
- Csak a konyhába mennék... - mormogom az orrom alatt, de aztán egy ponton feladom és csak egy sóhaj kíséretében ölelem át, nem vágom én má' ezt. Közben kattog az agyam, de csak kicsivel később esik le, mit is mondhattam neki, bár elég homályos az egész. Esélyesen ez a trip is bekerül a top öt legelbaszottabbak közé, bár ezt most kivételesen nem rajtam látni, ahogy zokog alattam ez a kretén. - Akkor legalább nem fürdünk le? Kurván fázom - ejtek meg egy köhögést is mellé, de a'sszem a kandallót is újra kéne tölteni, vagy mi a faszom. Viszont a kanapén nem maradhatunk, me' megdöglöm.

Érzem, ahogy lenyom ennek az egésznek a súlya, a problémák, amikkel nem foglalkoztam, amikre nem figyeltem, amiket el akartam felejteni. Mindig is jó voltam ebben… és En még a szokásosnál is könnyebben eltereli a figyelmem, talán épp ezért szeretem ennyire. Minden piti kis bajomat megszünteti, de a’sszem a legnagyobbakat épp az okozza, ha nem lehetek vele. Gyűlölöm, hogy függök tőle, ezt a köteléket, amit képtelen lennék megszakítani. Ha ez valami béna akciófilm lenne, tuti vele fenyegetnének meg.
Erre mit mondhatnék? Nem akarom hagyni, nem akarom leszarni, de ha meg akarlak tartani, akkor el kell felejtenem, nem? Csak bőgök tovább, de nem ellenkezem, aztán ahogy azt mondja, még ezt sem kéne, csak még jobban bőgök, mint egy kibaszott 5 éves, akitől elvették a nyalókáját. Miért ütöttem meg? Miért?!
- A konyhába? – hüppögöm, miközben azért enyhítek a szorításon, nem akartam megint fájdalmat okozni neki… mondanám, hogy egyáltalán nem akartam, de ez így nem igaz. Akartam, egyszerűen csak megbántam.
Ahogy átölel, értetlenül szorítom magamhoz, lélegzem be az illatát, és próbálom felfogni, hogy nem akar itt hagyni, még ha csak hazudik is, kapaszkodni akarok ebbe… lassanként halkul a hangom, és már az övét is sikerül meghallanom, aztán egy megkönnyebbült sóhajjal reagálok. Lehet, talán, van olyan fasz, hogy velem maradjon.
- Fázol? – egész korrekten remeg a karjaimban, de így két takaró alatt, meg az ölemben, és beleszámítva, hogy ez a patkány, elég nehéz felfogni, hogy ilyen is van. Azért egy halvány, fáradt mosoly kúszik az arcomra, ahogy engedek a szorításból, és megpróbálom összeszedni magam. Ő mondjuk még mindig elég szar állapotban, testileg és valószínűleg lelkileg egyáltalán, bár a’sszem még nem igazán állt össze neki a kép.
- Vigyelek a karjaimban? – nevetek fel halkan, de ha úgy látom rajta, hogy tényleg szükséges, akkor gondolkodás nélkül, tök mindegy, hogy mit mond. Forró vizet engedek, meg beletolok minden szart, hogy habos legyen a tökének, miközben ledobálom magamról a cuccokat, meg segítenék neki is, de azé eléggé elszorul a mellkasom, ahogy végig nézek azon az összevert testén. Nem fogtam vissza magam, rajta meg amúgy is hatszorozottan látszik meg minden, úgyhogy még szarabbul érzem magam, ha ez lehetséges. Azért beszállok mellé a kádba, de bűntudatomban inkább az orromig merülök. Alapvetően lesütném a tekintetem, de látnom kell, hogy nem húz el a brébe. Faszom. Szánalmas vagyok.
- Jobb? – emelkedem ki egy pillanatra, mert azért mégiscsak lógok annyival, hogy érdekeljen. Annál sokkal többel is mondjuk… óvatosan szorítom meg kezét a víz alatt.

Ha nem basz szét, akkor esélyesen má' a nyolcadik helyen partiznék és egyik csaj szájából a másik csávóéba másznék, miközben random arcok fogdossák a pöcsömet és döntöm magamba a piát. Cuccolás mellett mondjuk sokáig nem húzom, de pont, hogy ez a lényeg. Most viszont marad az áttetsző homály, hányingerig tolt lúdbőr, meg egy nyomorék, aki lebőgi a kérót itt nekem. Príma. Próbálnám kideríteni, mi a faszom van, de túl sokáig nem jutunk, és különben is elég fosul érzem má' magam. Mást már így is rég otthagytam volna a picsába az első ütés után, ezzel meg itt szenvedek a hajnal kibebaszott közepén, amikor még két értelmes szót sem bír kinyögni, nem hogy egy mondatot.
- Oda. Kiszáradok - villanyozódom némiképp fel, mivel kezd visszatalálni ő is a valóságba, vagy a franc se tudja, de kezdem megint felvenni a fonalat. - Ez a büdös kurva, valami nagyon ótvar LSD-t tol, me' nem ilyen elbaszottnak kéne lennie, de végül is má' mindegy - köszörülöm meg a torkom, me, mintha fájna, vagy nem'tom. Inkább átölelem, amitől mintha kicsit megnyugodna, de legalábbis kezd összeállni az egyensúly, már ha van közöttünk olyan.
- Ja. Eléggé - rázkódom megint össze és kezd nem tetszeni a szitu. Most vagy rohadás gecihideg van itt, vagy túl sokat időztem egy szál pöcsben az utcán, amire frankón nem emlékszem. - Te hoztál vissza? - teszem fel az első logikusnak tűnő kérdést, me' a többi ilyen fiszemfaszom. Amikor elkezd mocorogni azért belenyögök, mert egyre nehezebben mozgok, bár kurván nem fogok neki átmenni hercegnőbe, hogy a karjába vegyen.
- Szopj le... - küldöm el a francba, aztán valahogy felállok, de frankón neki is dőlök azzal a lendülettel. - A kezem megfoghatod... - teszem még hozzá, de abból meg az lesz, hogy a karjába kapaszkodom és fokonként szidom a lépcsősort, meg hogy az a buzeráns fürdő az emeleten van. Direkt velem akartak kibaszni, az fix. Ő mondjuk elég gyorsan ledobja a cuccait, de nekem má' a felsőmet kihívás levenni. Hagyom, hogy segítsen és próbálok nem látványosan szenvedni. - Lőni akarsz rólam egy képet a kis tetveknek, hogy ennyire bámulsz? - vigyorodom el, aztán bemászom a kádba, de a meleg kábé perzseli a lefagyott tagjaimat. Kell pár perc, míg akklimatizálódom, aztán megérzem a kezét a sajátomon és erről beugrik, hogy mit baszott a fejemhez.
- Ha ki vagyok ütve, ne hozd elő az apámat - jegyzem meg, mert talán ennyit nem árt tisztázni. - Elég rosszul reagálom le - dörzsölöm meg az orrnyergem, aztán egy kis vizet gyűjtve a tenyerembe törlöm le a képét. Így is véres má' a víz, szóval ki nem szarja le?
- Mi a bajod? - vonom fel a szemöldököm, de aztán inkább hagyom az ilyen látványos mozdulatokat, mert sajog az egész képem.

Kurvára nem fogom fel, hogy nincs magánál, meg hogy én se teljesen, de azt már rég felfogtam, hogy ez nem mentesít semmi alól. Ezt legalább már megtanultam, de lassan már rá kéne jönnöm, hogy az egész nem a szereken múlik, egyszerűen én vagyok egy kurva nagy fasz. Egy nagy fasz. Egy baromi nagy fasz.
- Szomj... - kezdek visszatérni a valóságba, mert amellett, hogy nekem épp a bőgés az elsődleges szükségletem, attól ő még kurvaszarul van. Fasza, hogy most is neki kell foglalkoznia azzal, hogy én mit akarok. Miközben verem a csávómat...
- Oké. Fürödjünk. - egyezem végül bele, mert valamit már kurvára tehetnék az önsajnálaton, meg a bűntudaton kívül is. Azért valahol jól esik, hogy lekurvázza a csajt.
- Aha. Egy sikátorban találtalak meg... - az arcán vizslatom, fogalmam sincs, mennyire emlékszik az estéből. Ha magamból indulok ki, semmire, a drogok anno baszottuk kiütöttek...bár fingom sincs, hogy mi a tökömet meg mennyit toltam. Az is csoda, hogy élek.
- Oké. - vigyorodom el, ahogy megfogom a kezét, de azért élvezem, hogy teljesen rám támaszkodik. Azon meg jót röhögök, ahogy a lépcsőt szidja, meg hogy közvetetten belementem, hogy leszopjam, höhö.
- Kussolj má', ez egy kibaszott jó ház. - kezdek feloldódni, de az éppen eléggé betesz, ahogy meglátom a szétvert testét. Amit én vertem szét, baszki. Mi a fasz van velem?!
- Hát, elég szarul nézel ki. – mondom meg a frankót, bár mögötte azért átsuhan némi bűntudat a fejemen. Csak azért nem hagyom kiülni, mert így is kurván szánalmas vagyok már. Nem mintha számítana… ahogy megemlíti a beszólásomat, úgy dermedek meg, és keresem meg a pillantását. Komolynak tűnik, de gyűlöletet nem látok benne. Mi a faszom? Ahogy nekiáll megtörölni az enyhén döbbent pofámat, megint rám jön a bőgés, de azért erőlködöm, hogy visszatartsam. Szóval ő még így is… egy balfasz.
- Egy balfasz vagy, En. – suttogom, ahogy lesütöm a pillantásom a habokra. Milyen kurva érdekes ez a víz… és tényleg egy balfasz, mert még mindig nem vágja, hogy mi a fasz van. Van valami nagyon szexi abban, ahogy a szétvert képével vizslat, úgyhogy egy aprócska mosoly kúszik az ajkaimra.
- Tudod, azt hittem, ejteni fogsz. Nem túl egészséges ez a kapcsolat. – vigyorodom el, de azért még érezhetően vannak kétségeim a dolog felől. Meg ezek után így hogy a faszba várjak érzelmeket tőle… a’sszem még az is csoda, ha a testem miatt velem marad. Vagy fasz tudja, mi miatt.
- Rendeljünk má' valamit pizzát, mer meghalok, baszki. - nevetek fel kissé ellazultabban, kurvára jobb most, hogy kimondtam.

Nem pont nekem kéne bárkinek is tanácsokat adni ehhez hasonló helyzetekben. De azé', ha beüt a drog, cuccolj be egy sötét sarokba és éld túl. Reggel hányd ki a beled, figyelj arra, hogy ne dögölj szomjan, meg azé' legyen utána benned valami, ami fel tudja szívni a maradékot, oszt' cső. Én általában egy so-so baszással is levezetem még mindezek mellé, onnan meg megy tovább a nap, jön a következő parti és így tovább. De párkapcsolatban úgy tűnik, ez meredekebb. Mivel nincs kurva öt perc nyugtom, amíg elvonszolom a szánalmas seggem elmerengeni a faszságokon, vagy talán pont, hogy abból szedett ki, fasz tudja.
- Nyugi, több piát az elkövetkező három-négy órában már nem kéne letolnom, különben még az epém is kiokádom tőle - nyugtatom, ha netán arra pályázna, meghúzom itt a vodkakészletét, lolz. Na, de legalább kezdek jobban lenni, tisztul a látásom, és ha nem lenne szétverve a testem, akkor még poénkodnék is. Így maradnak a lapos célzások. - Mhm, rendben - ejtek meg egy elégedett sóhajt, mert úgy tűnik, végre kezdi felfogni, hogy hozzá beszélek és a bőgésen túl normálisabban viselkedik. Azzal ugyanis fingom nincs, mit tudnék kezdeni, és ez kissé kényelmetlen.
- Sikátorban? - hunyorgom, ahogy rátámaszkodom és próbálok nem akkora nagy béna fasznak tűnni, mint amekkora vagyok. Buzi lépcsők, baszod. - Az a része valahogy kiesett. - Talán jobb is. Vannak dolgok, amikre kurván nem kell emlékezni, és ha belegabalyodtam egy fos emlékbe, akkor nagyjából olyan szinten lehettem, mint a rémálmaimban.
- Kibaszottjó, persze, csak faszé' kell felhordani a szarodat az emeletre?! - dohogok tovább, de nyilván csak a saját tehetetlenségem próbálom leplezni vele. Ettől függetlenül a vetkőzésben segítenie kell és nem teszem zsebre a bámulását, ami nyilván valamiféle elbaszott bűnbánat lehet.
- Jobb szeretem, amikor kívánatosnak tartasz, nem pedig egy mócsingnak - dobok be egy remegős mosolyt, de mivel lefagy a pöcsöm, már seggelek is bele a kádba, hátha levesz valamennyit a vacogásból. Mikor nagyjából félembernek érzem magam térek rá az egy fokkal kényesebb témára, de hát nem árt tisztázni, bakker. Várhatóan egyik döbbenetből a másikba esik, én meg kihasználom az alkalmat, hogy lemossam a képére kenődött vért. Engem még mindig nem ez indít be.
- Most a faszé' szidsz? - röhögök fel, amiből elég hamar köhögés lesz, de legalább a lényeg átmegy. Mondjuk a mosolya garancia arra nézve, miszerint nem depizzük át a hajnal másik hányadát, hál' a pöcsömnek! De a felvetése végül is korrekt, mégis szétvert, meg minden.
- Ez a kapcsolat egyáltalán nem egészséges, ahogy a komplett életünk se, na és? - keresem a tekintetét, mégis én rángattam anno bele. De, ha ki akarnám baszni, már rég megteszem, valamiért mégis itt van, itt ül velem szemben ebben a kibaszott kádban. - Ez egy kurvaszar buli volt és nem akarok több ilyet. Hogy random gyomron verj, mert épp be vagy baszva és nincs kin levezetned. Nekem ez nem adja - túrok a hajamba, de próbálom kimosni magamból a képet, ahogy a bátyám pofán ver. Most akkor ez a köcsög is kezd abban a halmazban lenni, ahol ez már bántó?
- Ja, előbb valami víz kéne... - nyögöm, de aztán inkább megnyitom a csapot, aládugom a fejem és kiiszok egy fél kádnyi mennyiséget. - Na, sokkal faszább! - sóhajtok, aztán bemászom a lábai közé, majd intek jöjjön közelebb.
- Eli - mosolyodom el bágyadtan, bár csak módjával, me' szétszakad a képem. - Azé' egy kicsit csak kívánsz, ha már erre gerjedsz, nem? Csak mert kétszer próbáltad kiverni a farkam és csúfos kudarc, hogy ebből egyszer sem jött össze... - eresztek el egy sóhajt, meg nyilván geciskedem vele. - Kezdésnek egy smár is megteszi.

Nem tudom, hogy a faszba jutott eszébe, de el nem tudnám képzelni, hogy most alkoholhoz nyúljak, mert itt fordulnék fel a picsába, még így is elfintorodom a gondolatra. A fürdés, na meg az együttlét gondolata már annál inkább feldob, mert kb. úgy képzeltem el, hogy elküld majd a picsába. Bár még mindig azt várom…
- A’sszem így jobban jártál. – jegyzem meg elég sötéten, nagyjából el tudom képzelni, milyen gondolatai lehettek, amikor a tenyerébe temette az arcát… egy faszt. Kurvára nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy egyikünk sem akarja.
- Egy kis edzés, köcsög. – röhögök fel, mert amúgy kétlem, hogy lejárna a kondiba, meg ilyenek. Nagy szüksége amúgy se lenne rá, meg tudjuk mi a testedzés kellemesebb módját…
- Nem tartalak mócsingnak. – kanyarodik fel egy halvány mosoly az arcomra. Azért örülök, hogy kurván nem áll fel attól, hogy így látom, mert nem vagyok egy szadista pöcs, baszki. Rohadt szar érzés, ezek után meg nyilván nem képzelem le róla a gatyát, attól függetlenül, hogy még így is kurva jól néz ki.
Még ha hallgatok is, azért meglep, hogy ő hozza fel előbb a témát. Bár nyilván nincs pofám erről beszélni, meg azért is beszarás, hogy milyen lazán közli be. Még akkor is, ha ettől valahol megnyugszom.
- Mer’. – nem fogom megmagyarázni, mennyire meghatódtam, mert amit leműveltem ma, az már így is eléggé gusztustalan. Nem kell még tetézni.
Van valami abban, amit mondd, de azért még mindig kissé kétkedve nézek vissza rá.
- Vágom, hogy kurván elbasztam. – ellenállok a késztetésnek, hogy pofán verjem magam. – És sajnálom. Én nem t’om, ez mi a fasz volt, de soha. Majd ha jobban leszel, szétbaszhatsz érte.
Így se bírok a tükörbe nézni, ezt meg kurván nem csinálom végig többször, mert neki a teste egy roncs, én meg önmagam vagyok egy roncs. De azért érzem, hogy inkább oldaná a hangulatot, úgyhogy ráhagyom, milyen értelemben veszi a szétbaszást, lol. Azért felröhögök, ahogy a csapból tolja a vizet, de végül is mé’ ne, csak nem mérgező. Ahogy int, szinte gondolkodás nélkül a pofájába mászom, kurva jó érzés megint közel lenni hozzá. Felröhögök a béna beszólására, de gondolkodás nélkül hajolok bele a smárba, és akármennyire próbálok óvatos lenni, eszméletlen jól esik az egész. A tenyerem a nyakára csúsztatom, és a tarkóját cirógatva húzom közelebb, ahogy letérdelek a lábai mellett.
- A fontos szerveid szerencsére elkerültem… - kuncogok fel, ahogy óvatosan végigsimítok a hasfalán, aztán a farkát kezdem el simogatni, és belehajolok egy újabb csókba. Érezni akarom a bőrét az enyémen…
- Nem mondom, hogy megérte, de elég szexi vagy. - nevetek fel halkan, na nem mintha sebek nélkül nem lenne az, de így legalább olyan, mintha nem a semmiért szenvedne. A'sszem.

A fintor a pofáján nem túl váratlan, de azé' jót röhögnék rajta. Nyilván, egy deci piát nem bírna bevinni, aminek jelen helyzetben örülök, mert ki tudja, má' megint mekkora faszság lenne annak is a vége. Így inkább terelődik a téma rám, meg a saját nyomoromra, bár a háromnegyede elég nagy köd ahhoz, semmint bármi fájdalmasra is emlékezzek belőle. Talán majd egyszer előjön, de az is lehet, hogy kurvásul nem. Jelenleg viszont mindketten jobban járunk, ha kellően mélyre temetem.
- Ja, én is pont ezen agyalok - értek vele egyet, aztán kicsit lógva hagyom a szitut, de nem túl sokáig ahhoz, hogy megint vad bőgésbe kezdjen, mert az nettó szerencsétlen faszkodást váltana ki belőlem.
- Edzés a faszomat, te nyomorék geci... - fulladok ki alaposan, mire felérünk, pedig aztán nem egy nagy táv ez, basszam meg. Ebből is látszik, mennyire le vagyok szedálva, noha alvással általában nem tudom elbliccelni ezt. Amíg mozgok, addig nem üthet be a krach, a többit meg majd meglátjuk. Az viszont nagy siker, miszerint nehézkesen ugyan, de még ebben az életben sikerül megválnom a cuccaimtól, plusz, ha mócsing se vagyok, há' az pláne kúl, a'sszem. - Fasza, má' megérte felkelni - nyögök fel, ahogy a kádba evickélek és próbálok nem kiugrani, mert amúgy kurvaszar érzés. Nagyjából neki is így jöhet le a téma, de egyszer túl kell rajta esni, és akkor már jobb így, még frissen és ropogósan, lolz.
- Jó veled ma dumálni - röhögök fel, aztán szétborzolom a séróját, de kicsit beljebb kell másznom a vízbe, me' még mindig nem az igazi a hőfok. - Hát, az már jó, ha vágod - sóhajtok rá a dologra, mivel túlzottan nincs kedvem felróni itt neki a szart, mintha fölötte állnék, vagy a faszom tudja. Szimplán csak elmondtam, mi nem jön be és csá. Az ember kúrás közben is kinyögi, mi szar neki, nem? - Nem foglak szétbaszni. Tudod, hogy nem szeretem - nyúlok az arcához, majd végigsimítok az állán, hogy aztán kézfejem a vállára ejtsem. Egy orrtörés elég volt mára, ennyit bír el a repertoárom.
- Csak ne verj szét többet. Már nem vagyunk olyan viszonyban. - Már nem annyira lényegtelen, semmis és leszarom senki, hogy ezt lazán elbírjam. Ennyi.
Közben kiiszom a csapot, me' frankón szomjan döglöm, ráadásul egy kádnyi vízben, ami elég balfasz dolog volna, és még intek is neki, hogy nem kell fosnia, nem építem be a fejét a csempékbe. Sokat így se pöcsöl, ahogy egyből belém mászik, hogy aztán engedelmesen smároljon le. Nem mondom, megérzi a pofám, és egy pont után már nem is annyira óvatos, de különösebben nem izgat.
- Ja, a pöcsömre valahogy mindig sikerül vigyáznod - szisszenek fel, ahogy a hasam éri, de aztán rátér a farkamra, ami végül is annyira nem fos érzés, csak, amikor befeszül tőle pár izom itt-ott. - Mindig szexi vagyok - lehelem a szájába, majd kicsit hátradőlök és érzem, ahogy hátam a kád szélét éri, de ez legalább némileg a felszínen tart. Kicsit közelebb húzom, noha már így is szinte hozzám préselődik, aztán csak az ujjait érzem, meg a nyelvét a sajátomén. - Nem jó... - nyelem be a párás levegőt, ahogy a fejem hátradöntöm és próbálok fókuszálni.
- Ennél több kell - szorítok rá a csuklójára, hogy álljon egy kicsit le, viszont innen gőzöm nincs, hogyan tovább, mert már attól beszarok, ahogy félig döglődöm alatta a kádban, hát még ha dolgoznom kéne rajta, hogy rohadna meg az egész tetves helyzet. Azé' kissé eltolom és megpróbálok felülni, aminek a vége az lesz, hogy visszacsúszom a vízbe és úgy érzem magam, akár egy rakat szar. Mondjuk, ha sikerül kihalásznia, esélyesen nem fulladok bele. Faszom.

- Vágom. – nevetek fel, de egyébként tényleg elég jogos, kurván megszólalni is alig tudok, amit meg mondok, az nagyrészben tőből faszság. Mondjuk kétlem, hogy jobban meghatná, ha minden szavam a sajnálom lenne, meg kurván nem akarok viccet csinálni belőle.
- Tudom. – sóhajtok, egyrészt, mert bele kell törődnöm a dologba, másrészt meg mert elég kellemes érzés, ahogy végigsimít az arcomon. – Valamivel azért beszophatnál. Vagy mittomén.
Kurván nem szeretem, amikor nem kapok büntetést, mert akkor az marad meg bennem, hogy megúsztam a dolgot, aztán a végére beleőrülök, hogy magamat csesztetem. Eret vágni nyilván nem fogok, pláne, hogy még itt van velem. Ezek után. Kezdhetek aggódni érte, ha ekkora fasz.
- Ja, hát. Lehet le kéne szoknom a piáról. – röhögök fel, bár kétlem, hogy az lett volna a fő probléma. Mindenesetre lehet, hogy még egy ideig legalább hanyagolnom kéne a témát, bár még valahol érzem a hányásom izét, úgyhogy annyira nem lehet nehéz. Alkoholista azért mégsem vagyok, a’sszem.
Azért ahogy a képébe mászom, eléggé érzem, hogy nincsen rendben a pofája, meg hát vágom alapból is, hogy eléggé szétbasztam a gyereket.
- A tudatalattim még működik. – röhögök fel, bár azért a’sszem a pöcsverés se az igazi ilyen formában, mert hiába élvezi, azért rendesen fáj is, úgy meg nehéz hangolódni. Ettől függetlenül látom, hogy akarja, szóval nem állok le, pláne, hogy elég izgató, ahogy a számba lehel… már épp keményítenék a tempón, amikor megelégeli a dolgot, és megragadja a csuklóm. Felvonom a szemöldököm, ahogy végignézem a bénázását, de van benne valami kibaszottul édes, amitől felnevetek, még akkor is, ha nagyjából el tudom képzelni, hogy maga alá akart teperni.
- Hát ezt erősen benézted. – kuncogok fel, mielőtt feltápászkodnék, aztán óvatosan kihalásznám a vízből ezt a nyomorékot. Hát, akármennyire fáj is, ebből nem lesz kúrás. Inkább megtámasztom a falnál, aztán hozzávágok egy papucsot meg egy fürdőköpenyt, és segítek neki magára halászni.
- Legközelebb ne provokálj, ha be vagyok baszva. – azért mégiscsak ő mondta, hogy folytassam, lol. Eszméletlenül kretén, pláne, hogy még védekezni sem tud, aztán ha idegen lett volna, ennél talán még jobban is elgyepálom. Nem beszélve arról a gyerekről, elgondolkodtató, hogy összekaparták-e már azóta a maradványait. Nem mintha nem szarnám telibe.
- Na gyere, te nyomorék. – óvatosan kapom fel, mer végig nem nézem még egyszer a bénázását, de a hálószoba úgy is az emeleten van, úgyhogy a lépcsővel legalább nem kell szopni. Nem mintha nekem megerőltető lenne, de azé jobb, ha kevesebbet dobálom, mielőtt lefektetném az ágyra. Hát nem mondom, a nedves teste, meg az itt-ott felhúzódott fürdőköpeny azért elindít bennem pár nem túl idevaló hajlamot, úgyhogy nyelek egyet, és rádobok egy-két takarót.
- Ne rúgd le, ha jót akarsz magadnak. – nevetek fel, ahogy befekszem mellé, de épp csak annyira húzódom közel, hogy a bőrünk összeérjen, a leheletemet meg érezze az övén. Áh, lelombozó dolgok, lelombozó dolgok… ja, hát az este emléke kurván elég, nem beszélve arról az elbaszott gyerekről. Kurván undorító volt.
- Te, szerintem 24 órát még nem értünk meg Kanadában drámázás nélkül. Ez egy új challenge lehetne. – hát nem mondom, elég gáz. Lehet, mégse illünk össze? Faszom, leszarom.

- Mégis mi a faszommal? Menjek haza? - röhögök fel azon a nyomorék fején, meg ezeken a buzi elvárásokon, hogy szar legyen neki, csak mert valamit elbaszott. Há' az előző nőm meg annyira bekeményített, hogy még mindig kómában fekszik; elvileg. Sz'val nem tudom, mé' kéne fennakadnom ezen, bár tény, a cucc még kicsit tompít, de annyira azért nem, hogy leálljak vele szívózni.
- Azt nem asszisztálnám veled végig, ha nem gond - jegyzem meg foghegyről, me' eléggé legalja egy állapot ez és különben is mit akar pont most leszokni, amikor velem kábé létképtelenség nem inni. Így is túltolja azzal, hogy nem nyúl droghoz, a következő meg a dohány lesz, vagy mi? - Mondanám, hogy akkor ne basszunk, de abba esélyesen beledöglöm, ezért más ötletem jelenleg nincs - vonom meg a vállam, me' frankón. Már képen basztam, ennyi tényleg nem elég? Most viszont inkább ejtem a témát, meg különben is az arcomba mászik, hogy a farkammal kezdjen el szórakozni. Fullon rá is hangolódnék, ha nem fosnék be minden rándulástól, basszam meg. Szerencsére veszi a lapot és nem hagyja abba, meg amúgy se tenné, ha nem állítanám le, hogy alaposan megkúrjam. Legalábbis a terv ez, csak aztán majdnem egy kúl fulladás lesz belőle.
- Bazdmeg, ez nem vicces. - Baszni akarok, konyul le a szám, ahogy kiment, és még egy retek köntöst is felém küld. Ha nem segítene felvenni, akkor val'szeg a padlón landolna, de így meg melegít, amire mondjuk épp szükségem is van. Valamiért még mindig ver a hideg; fasz tudja, mé'.
- De, provokállak - vágom rá lazán, még csak át se kell gondolnom a témát. Ilyen vagyok, ez van. Mindig és mindenkit provokálok, még ha épp ki is verik a fogam, vagy belém basszák a pillangókést. Nem bírom befogni, nem tudok leállni, ez a kicseszett helyzet. - Haggyá' má', magamtól is megy... mindjárt - hárítanám, de ez a retek csak felkap, és már attól rosszul vagyok, hogy álló este így cipelhetett, mint valami elbaszott kretént. Azért a vizslatását kiszúrom, ahogy a testem méricskéli, mire látványosan végignyalok az alsó ajkamon, vegye a lapot, baszki.
- Nem rúgom, kurván megfagyok - fogadom a takarókat, majd a lábam bedugom a combjai közé és még a karját is megszerzem a fejem alá, melegítsen, bakker. - Nem mondom, hogy ez jobb lesz, de esélyesen elég hamar elunnám magam, ha nem lennének benne hullámvölgyek - csúsztatom a tenyerem a felsője alá, majd végighúzom a bordáin. Még mindig eléggé megbasznám, de há' nagyjából ráfordulni nincs erőm, nem, még pozíciókat tolni és a pöcsöm tudja. Bakker.
- Oyan vagy, mint egy kicseszett kályha - nyomulok közelebb, aztán ujjaim megtalálják a haját, majd óvatosan végigsimítok a tarkóján. - Fáj? - Nem valami vicces, de attól még kiröhögöm. - Ha begyógyul, varrhatok rá valami tetkót.

Azért nehéz lenne leplezni, hogy szarul esik még a kérdés is, mert az arcomra azonnal kiül egy eltorzult grimasz, ami így véres pofával különösen guszta lehet. Há’ legalább rendesen orrba baszott.
- Sejtettem. – röhögök fel, de hát fasz értelme se lenne, ha neki is csinálnia kéne. Mondjuk ha tényleg fel kéne adnom a piát… tököm tudja, az azé kemény lenne. Persze En fontosabb, de ő meg telibe szarja, szóval. – Hát akkor már inkább kinyírom magam.
Vigyorodom el, mert bár azt nem mondanám, hogy azon kívül semmi sincs köztünk, de azért az én életemben, meg az övében is kurva nagy tere van a szexualitásnak. Mióta együtt vagyunk, bizonyos szempontból még nagyobb, lol. A változatosság kedvéért most is rámászom, amint lehetőségem adódik rá, csak a végkifejlet kevésbé szokásos.
- Dehogynem. – röhögcsélek tovább, pláne, ahogy elnézem azt a lekonyult pofáját. Nem mintha én nem akarnék baszni, de esélyesen ezt még passzolnunk kell, már így is kellően elcsesztem a testét. Aztán még neki is van egy fájdalom limitje, meg az úgy elbaszná az egészet. Azért kap egy finomabb smárt, miután segítek neki felvenni azt a szart.
- Ja, gondoltam. – elégedett félvigyor kúszik a pofámra, valljuk be, valahol az ő hibája is, hogy ekkora fasz volt, de többször meg úgy se csinálom meg, ha könyörög érte se. Kivéve persze, ha valós okot ad rá, lol.
- Aha, persze. – önelégült képpel kapom fel, ebből nem eszik, szenvedjen csak, amúgy is megcsinálta már ezt velem párszor, részeg és védtelen pillanatokban. Persze ez a faszszopó már megint provokál, mintha csak bizonyítani akarná, hogy magasról tesz mindenre. Kétszer egy nap mondjuk nem dőlök be, úgyhogy inkább veszek egy mély levegőt, és próbálom lelombozni magam. Legfeljebb majd kiverem, baszki. A pofájában.
- Még mindig? – vonom fel a szemöldököm, mer tényleg azt hittem, hogy a fürdő majd megoldja a problémát. Alapjáraton a büdös életben nem viselné el ezt a hőmérsékletet, most meg még két takaró alatt is hozzám bújik. Beszarás. Ettől függetlenül mondjuk részemről se sokkal jobb a helyzet, kurvára nem tudom úgy elterelni a figyelmemet, hogy rám mászik.
- Ja, esélyesen. Elég nehéz téged lekötni. – vigyorodom el, de többek közt ezt is szeretem benne, mert így legalább én sem unatkozom soha, ha vele vagyok. Ami azért kevesekről mondható el.
A keze most melegebb a szokásosnál, de ettől függetlenül némi bizsergés azért végigfut rajtam, ahogy végigsimít a hátamon. Oké, nem tudok több lelombozó dologra gondolni, úgyhogy csak felsóhajtok, és elfogadom, hogy a végzetem egy álló farok. Még azért volna némi esélyem, ha mondjuk kimennék hugyozni… de persze közelebb kell nyomulnia.
- Te meg mint egy hüllő, baszod. – a’sszem azok ilyen kékvérű gecik, de hát fasz tudja, a biosz még mindig kimaradt az életemből. Nem mintha most ez érdekelne… felszisszenek, ahogy a nyakamhoz ér. Baszki. Majdnem elfelejtettem…
- Először megjelölsz, aztán eltüntetnéd? – nevetek fel, alapjáraton persze kurvára nem lenne vicces, de ahogy taglaljuk, az eléggé röhejes. Szerintem kurvára megérdemeltem, szóval nincs ezen mit hisztizni. – Egy-két heg csak szexibbé tesz.
Nevetgélek, aztán tekintetem az ajkaira téved, meg a még mindig kissé nedves tincseire, aztán a bőrére, és… baszki. Most már tuti érzi, enyhén szólva lehetetlen lenne, hogy ne. Már előre látom azt az önelégült vigyort a képén, szóval lazán fordulok el, és nyúlok bele a fürdőköpenybe, hogy aztán a farkamra tenyereljek.
- A’sszem kénytelen leszek magamnak megoldani, nem? – kanyarodik egy kaján kis vigyor a képemre, szabad kezemmel a tarkója után nyúlok, hogy belehúzzam egy újabb smárba.

A poénkodásom nem ér célt, legalábbis az arcára minden kenődik, csak a vigyor nem. Azé' kissé meglep, miszerint milyen élénken reagálja le a hazamenetelem, mint büntetést, de bakker, csak heccelem. Már mondtam, semmi kedvem itt leállni büntetéseket osztogatni, mintha valami kurva ítélkezőbíróság lennék, aminek joga van elküldeni őt a retkes faszra.
- Ja, nyírd ki, az legalább megoldás - forgatom meg a szemem, me' kezd felbaszni ezzel a hozzáállással. Ha nincs jobb indoka megdögleni, akkor frankón menjen a picsába. - De szerintem a szexuális életünkkel egyikünk sem akar szórakozni, szóval ez nyugodtan maradhat parlagon - dobom be, nehogy aztán itt ezt is komolyan vegye nekem és cölibátust fogadjon, mert akkor lazán félremegyek. Így is pont elég nehéz megszokni ezt a kötött témát, ami még nekem is új, meg különben is fura.
- Köcsög... - fordítom el róla az arcomat, mert ez most elég fosul jön le. Rám mászik, kedvem az lenne - nyilván, mint állat -, de lófaszomat nem tudok tenni, hála a zúzódásoknak és a sebeknek. Aztán még pofán is röhög, hogy rohadna meg. Az már ezen a ponton annyira nem is kiakasztó, miszerint segít felöltözni, de amikor a karjába kap, kezd úrrá lenni rajtam a hányinger, me' baszod. - Élvezd ki, mert túl sokszor nem lesz ilyen - duzzogom az orrom alatt, ahogy becipel az ágyba, meg még takarót is baszkod a fejemre, amikben most pár pillanat alatt el is tűnök, noha még mindig vacogok. Fasz tudja, mi van. Talán a cucc, vagy lehet, mégis túl sokat áztam az utcán.
- Ja. De maximum átalszom, vagy nem'tom - vonok vállat, meg közben belé is mászom, 'minél több bőrfelület érintkezik, annál több hőt kapok' alapon. - Eddig azért elég jól megy, nem? - vigyorgom az arcába, meg mozgolódom kicsit, bár csak óvatosan, viszont beszarás állapot ez, amiben nem kúrhatom szét az agyamat, bakker. De vigasztal, hogy láthatóan ő se kezeli nálam jobban a szitut, és még kicsit rá is játszom azzal, ahogy végigsimítok a bőrén. Jelenleg ennyire futja, ami azé' elég lelombozó, noha a farkának, mintha ez sem tűnne fel, olyan keményen fúródik hozzám. Úgy teszek, mintha nem vennék róla tudomást, de azé' feljebb csúsztatom a lábam, miközben finoman végigsimítok a tarkóján.
- Jahogy ez egy billog? - hajolok közelebb, majd rácsókolok a nyakára, és a nyelvem végighúzom az ütőerén. Megrohadhat, amiért ilyen közel van és ennyire kívánom, de kellett szarrá vernie, hogy ebből ma pöcsöm se legyen. - Tetszik, hogy az enyém vagy? - harapok a bőrébe, meg kissé közelebb nyomulok, hogy számmal érintsem az állát. Most még a meleg is felizgat, gec'.
- Huh? - bámulok rá kérdőn, de aztán beleránt egy csókba és megérzem a kezét, amivel épp önkielégít, tőlem pár centire. Totálisan elbaszott a helyzet, de csak annyiból, miszerint másféle pózban és másféle aktust kéne most tolnunk, erre... Túl sokat mondjuk nem kesergek, míg a fájdalom ellenére hagyom, hadd csókoljon, ahogy neki tetszik, és közben kezem a nyakán felejtem, ezzel adva némi kontaktust. Különben meg eléggé bejön, amit levág itt nekem, sz'val ilyen helyzetben kérdés nélkül gyűrném magam alá, de most csak megszakítom a csókot, majd ujjammal feszítem szét a száját.
- A köntösödbe élveznél, vagy inkább rám? Csak, mert abba még nem döglöm bele, ha magad alá nyomsz - ejtem be, ajkamon gunyoros vigyorral, aztán eldönteni, mit kezd vele.