Kanada

- Rendben - motyogom az orrom alatt, ahogy átölel és kábé ránk kényszeríti, hogy most azonnal frankón béküljünk ki, de már ezen a ponton lehet sejteni, mennyire nem lesz ez hosszú életű. Csakhogy a probléma ott kezdődik, miszerint még előttem sem teljesen tiszta a kép és egyáltalán azt kéne helyre basznom, ahogy leállt itt nekem a nappali francos közepén szerelmet vallani, hogy basznám meg. Talán nem kéne betosznom, meddig terjed a kapacitásom az ügyben, már csak azért sem, mert érezhetően belemerevedik, de nem fogok leállni kamuzni, meg hinteni a fejére a csillámport, vagy mi a faszom jár ezzel. Így is túlteljesítettem mára magam, szóval... ja. - Most frankón? - húzom el a szám, ahogy bénán hárít, aztán pár percre rá már inkább azzal a szaros forrócsokival kezd el baszakodni, míg én lusta léptekkel követem a konyhába és hallgatom, ahogy röpködnek körülöttünk a kúrások.
- Ja, azt már vágom - vigyorgom, mert legalább ennyi egyértelműen kiderült az este folyamán. Viszont nem sokat támaszt ebből alá, ahogy rám sem bagózva kerüli a tekintetem, meg kurvásul nem hajlandó válaszolni a kérdésemre. Erőszakkal mondjuk úgyse húznám ki belőle, de azé' várok még egy kicsit, ahogy összeszerencsétlenkedni magát a bögrével, belőlem meg árad a vodkaszag. Talán majd öntök a csokiba, oszt' meg van oldva a napom. Vagyis meg lenne oldva, ha fel nem tűnne a látványos csapkodása, amit még a hegy alján síelők is prímán hallanak, bakker. - Mi? - pislogok kettőt, mire visszakúrja a bögrét, pedig csak békésen állok mögötte. - Most mi van? - próbálom összerakni a dolgot, de már a kabátjáért nyúl és elég határozottan bassza el magát az ajtóig. Elkaphatnám a karját, de minek? Inkább csak végignézem, ahogy egy szál pöcsben megindul a város felé, aztán egy idő után becsukom az ajtót és visszasétálok megcsinálni a forrócsokit, amiből végül vodka lesz; tisztán. Az üveg végénél járhatok, amikor nagy nehezen feltűnik, hogy a csengőhangom nyomja szét a teret, így egy jó kétperces túrás veszi kezdetét, majd Bug legnagyobb örömére küldöm el a fejét a retekbe.
- Nem úgy volt, hogy együtt teleltek? - kérdi, mire egy francos sóhaj kíséretében dörzsölöm meg az orrnyergem. Most hadd ne fejtsem ki, hogy úgy tűnik, ennek má' annyi.
- Nincs jobb dolgod, gec'? Menj, kúrj meg valami random bulát azon az acid partin, te szar... - röhögök fel, mégis, mi a jó pöcsömet foglalkozik ez ezzel az elbaszott szeméttel?! Hatodik érzéke nőtt, vagy mi a vihar? Mondjuk könyörögni nem kell, szórja ez magától is az infót.
- Mióta nem csekkoltál feedet? Azzal van tele az insta, hogyan bassza a rezet az állítólagos pasid Torontóban - kezd bele, én meg legalább annyit megtudok, hogy még az országon belül sikerült maradnia, ami nem jelenti, hogy ez huzamosabban is így maradna, de ez van. Közöm? Nemsok.
- És? Azt csinál, amit akar - me' gondolom, piál valami random kocsmában, vagy mi a gedva van. Inkább rágyújtok egy cigire, addig se a vodka utolsó cseppjeit próbálom kinyalni az üvegből.
- Hát, gondolom, En. Csak én például nem örülnék neki, ha a nőmet/pasimat be akarnák drogozni, hogy jól megbasszák az egyik szórakozóhely retyóján - teszi még mintegy hozzá, mire röhögve legyintek egyet egy 'mi a fasz bajod van' keretében, de aztán kifejti, miszerint twitteren erről vihog pár ribanc, és valljuk be, jelenleg nem volna nagy kihívás bármit is belekeverni a piájába ennek a szerencsétlennek. - Figyelj, én leszarom, de ne miatta baszd magad utána tönkre - céloz a kezdődő balhéra, mire egy kimerült hajtúrás keretében bontom a vonalat, majd meredek a semmibe.
- Le kéne szarnom... - vonom meg a vállam, de aztán valamiért rám kerül a kabát, meg a cipőm is, onnan pedig pengére ködös, hogyan jutok le a városba, de a végére már majd' szétbasz az ideg.
- Mi a faszomat keresek itt, de frankón. Kurván nem kíváncsi a fejemre... - morgok az orrom alatt, ahogy felbámulok a club neonban izzó betűire és nyilván megüt a fű testes szaga. Ha van egy kis mákja, elé gurítanak egy spanglit és csá, de amilyen nyomorék, esélyesen ecstasy vagy egyéb hulladék pottyan a rövidjébe. Mondjuk Bug időben szólt, ezek meg mire beszerzik a cuccot lemegy egy fél évtized, de attól még kellő agyfasszal rándulok be, majd a villódzó fényekben keresem azt a pöcsfejet. Így is eltart egy darabig, mire kiszúrom az egyik boxban a kanos kis fanjai gyűrűjében, és mentemben még az ingyé' pezsgőt is félrebaszom, ahogy kiszúrom a piáját, amit centik választanak el a pofájától. Alaposan elbaszom az estéjét, de attól még egy helló nélkül rántom ki a kezéből a sört és úgy kortyolok bele, hogy egyből megérzem azt az ismerősen kesernyés utóízt. Ezen a ponton aztán elpattan bennem a maradék józanság is, és úgy rúgok rá a szélen ülő csávóra, mintha leköpte volna az egyik festményemet.
- Ez neked bazdmeg 2,5 ml?! - taposok a gyomrába, de kurvásul nem érdekel. - Ennyi kibaszott GHB-vel lazán kinyírjátok, ti szerencsétlen faszok! - most már üvöltöm, ahogy kiöntöm a sör tartalmát és az öklöm a srác orrán reccsen, amit a pohár is követ az asztalon. - Ráadásul éhgyomorra, simán túladagolás még a normál mennyiséggel is, hogy kúródnátok meg! - kapom el Eli állát, ahogy magam és a fény felé fordítom, meg úgy pánikolok, mint egy pina, de bazdmeg, ebbe simán beledöglik. - Meleged van; hányinger? - hadarom, bár a pián túl esélyesen más nincs benne, ami kurva nagy szerencséje ezeknek a nyomorék tetveknek. - Mielőtt drogot tesztek más piájába legalább az alapokkal legyetek tisztában, bazdmeg! Ennyitől simán kinyírjátok! - ismétlem, de már frankón ordítok, míg a kezem még mindig tartva az állát remeg, ahogy végignézek a ledöbbent buzeráns geciken. Az én pasimat bazdmeg, gecire ne nyomja be senki!

- Ja, ez már teljesítmény. – mintha kissé túl erős lenne a szarkazmus, annak ellenére, hogy ilyen baszott jól kibékültünk… amit persze én erőltettem, szóval megint én basztam el. Kezdem rohadtul unni, de a jó hír az, hogy már nem sokáig lesz mit. Éljen.
Bár a vodkától bűzlő pofájával kétlem, hogy bármit is felfog még. Azért az is szép volt… piával válaszolni egy kibaszott vallomásra. Vagy inkább még piával se. Mi a faszomat vártam? És az a röhejes, hogy mindig itt lyukadok ki. Eleve el sem kellett volna kezdenem, szóval megint én basztam el.
Persze megint nem érti, hogy mi a problémám. Lehet, hogy le kéne gurítania még pár vodkát. Csak azt én már kurvára nem nézem meg, mert nem érdekel, nem fogok ezzel foglalkozni. Kibaszom magam a hóba, és némi tétovázás után inkább a város felé megyek, mert az enyhén közelebb van, és bár úgysem jön utánam, azért nem kockáztatom meg, hogy belefussak, ahogy a kocsimhoz megyek. Annak még ennél is szarabb vége lene, és bár később talán bánni fogom, hogy nem vertem szarrá, azt talán még jobban bánnám, ha szarráverném. Fasz tudja, utálom a bonyolult dolgokat.
Nem fogok sírni. Férfi vagyok basszam meg, akkor is, ha jelenleg épp eléggé buzeráns, már így is eleget aláztam magam. Nem, leiszom magam a picsába, aztán kurvára elmúlik ez az elbaszott üresség is, ami kb. belülről szaggat szét. Legalábbis kurvára remélem, mer különben felkerülök az öngyilkos rocksztárok elbaszott listájára. Jó, ennyire nyomorék azért még nem lettem, de hogy most jól bekúrok, az hétszentség. Az első redva helyre betévedek, ami szembe jön, a pultosnak kiadom a valami rohadt keményet utasítást, aztán csak ülök ott és pia követ piát, míg leül mellém valami srác, tipikusan a fejéről megmondom hogy buzeráns kategóriából, meg persze az is elég árulkodó, ahogy az elfuserált képemet bámulja.
- Megiszunk valamit? – virítja nekem a szívtipró vigyorát, amitől az én pofámra meg egy gúnyos félmosoly ül ki.
- Már iszom, köcsög. – rázom meg kissé a poharat, ügyelve rá, hogy max. a felét lefetyeljem mellé, mert a többire még szükség van. De persze a rohadékja már int, hogy következő kör, és csak tovább bámul, ami engem már kurvára nem érdekel. Az sem, amit pofázik, meg az sem, hogy fizeti-e a piámat, vagy ahogy a seggem simogatja. A lényeg az, hogy a körök továbbra is jönnek, az már nem érdekel, hogy mit össze nem visítoznak valami pinák körülöttem, azzal a tipikus bebaszott vigyorral. Az ember egy kocsmában… klubban, vagy mi a faszom ez… sehol nem piálhat békésen, hogy basszam meg. Erre valamelyik pina még a szemem is eltakarja, hogy aztán a fülembe suttogjon, de unottan tolom el tenyeremmel, mert most kurvára nem vagyok vevő ilyen játékokra. Már épp emelném a számhoz a piát, mert arra viszont igen, de a képbe beront egy váratlan tényező, éppenséggel a pa… az expa… szóval En.
- Mi a faszom?! – akadok ki, amiért csak így megjelenik, és még a piámat is elveszi, és egyáltalán hogy van pofája létezni?! De aztán úgy figyelmen kívül hagy, ahogy vagyok, és inkább az újdonsült haverjaimmal ordibál, meg veri őket, meg minden faszom. Azt leszámítva, hogy nagyon felbasz már a jelenléte is, azért valahogy humorosnak is érzem a jelenetet, szóval halkan kacarászom, ahogy lebassza itt a fél világot, sőt, valakit még képen is basz! A’sszem nem egy bulát, ehhehe. Milyen komoly tud lenni. Ez már majdnem szexi lenne, ha nem utálnám most kurvára.
- Az csak tőled van. Mindkettő. – gonosz kis vigyor húzódik a pofámra, ahogy azt abba az aggódó pofájába nézek. Na, hát egész jól színészkedik, menne az a pornó! A háttérzajokat leszámítva körülöttünk baszottul csend lesz, sőt, tulajdonképpen mindenki minket bámul, ez a fasz meg még mindig itt rongyráz, dehogy mire fel... kedvem lenni szétkapni, ezé felállok a székből, de ahogy rám emeli a tekintetét, kissé megremeg a szám, és inkább a tarkóját kapom el, hogy magamhoz rántva keményen smároljam le. Most rohadtul nem érdekel a közönség, vagy kamerák, vagy hogy megin a hálózatnak drámázunk, mert le akarom dugni a nyelvem  a torkán, érezni a számban. A seggére markolok, ahogy hozzátolom a testem, és lihegve válok el tőle, de nem t’om, melyikünk tartja a másikat, mer hogy én már nem a lábamon állok, az hétszentség.
- Megkúrhatsz itt… - vigyorgok, mint egy vakegér, és kissé elfordítom a fejem, ahogy végigmérem. – Vagy megkúrhatsz a retyóban. Na?
Nyilván a mai nap után már nem lesz olyan fasz, hogy még egyszer ellenkezzen velem, de azért megelőzöm, mielőtt megpróbálhatná.
- Megkúrhatsz te is... vagy megkúrhat más is. - angyali kis mosoly kanyarodik fel az arcomra, és megcélzom az arcát egy újabb csók reményében.

18+

A beszólása betalál, de most inkább visszanyelem a bunkózást, me' elég szar ez a szitu, és mégis ő kezdeményezi ezt az elbaszott békülést, én meg előtte úgy kompletten eltoszom a dolgot azzal, hogy nem esik le időben, mi kéne neki. Pedig általában elég jól rátapintok arra, mitől indul be, de ez most nyilván más. A látványos csapkodás, meg ahogy ötször egymásután felkúrja az agyát csak hab a képzeletbeli tortánkon és frankón nem vágom, hogy az előbbi feszkót viszi-e tovább, vagy talált valami újat, ami miatt utálhatja a pofámat. Nyilván kiderülni má' nem fog, ugyanis előbb lécel le a jó picsába, és egészen addig tippem sincs, mit művelhet le így egymagában, míg Bug rám nem csörget. Igazándiból még ettől függetlenül is szarnom kéne a fejére, ha már így esélyesen kibaszott, de aztán kétpercnyi néma bambulás után szedem össze a cuccom, majd szitkozódva követem a pina városba. Hát de most tényleg, besírok ezen a szerencsétlen buzin. Melyik másik nyomorékkal tolják végig retardált kis homárok, hogy drogot öntenek a piájába?! Jó, fingom nincs, hogyan hozza össze, de kurvanagy mákjára még épp időben kapom ki a kezéből a sörét, hogy alaposan meghúzzam. Helyette.
- Én is ezt kérdezem, bazdmeg! - akadok két másodperc alatt ki, ahogy megérzem a GHB-t, de jelenleg pont leszarom, hogy a napi adagot sikerül is közben benyelnem belőle, mert ha ez a gyökér megissza, akkor már senki sem rántja vissza a pokolból, hogy rohadna meg. Inkább a haverjait veszem sorra, akik meg akarták baszni valahol a klotyóknál, és csak kicsivel később csekkolom a képét, egyáltalán sikerült-e valami mást lenyeletni vele, de szerencséjére nem. - Baszódj meg, Eli - eresztem el az állát, egyáltalán a jó pöcsömnek aggódom ezért a kreténért. Nem úgy tűnik, mint akit annyira érdekelne, mit dönt le a torkán és hol végzi ma éjjel, szóval kár belé a cirkusz. El is fordulnék, hogy lelépjek a picsába, de egyrészt még mindig felbasznak ezek a tetvek, másfelől meg közben ő is talpra pattan, és olyan erővel ránt magához, hogy felfogni sincs időm, mi a vihart művel le. Onnan pedig olyan keményen smárol le, hogy összekoccan a fogunk és még épp elkapom a vakut, meg az izgatott morajlást, ahogy realizálják, kik a faszomok is vagyunk és mit művelünk le itt. Nem dereng, matatott-e má' a számban közönség előtt, de esélyesen nem, mivel kettőnk közül pont ő az, aki általában mindig figyel erre, még ha nyílt titok is, hogy járunk. Jártunk. Nem'tom.
- Mi a faszomat művelsz?! - Frankón nem ismerek rá, normál helyzetben még tetszene is, de az elmúlt órák fényében elég furán jön le a dolog. - Hogy mi van? - tartom meg a testét, ahogy összepofázik itt minden buziságot, és már épp rám jönne az üthetnék, de aztán folytatja a parttalan hisztijét, majd egy pillanattal később már kiver a víz a benti hőségtől, meg a ténytől, ahogy elém dobja magát. Ja és, ugye nem ő vedelt be x ml GHB-t, szóval kezd kellemetlenül felcsúszni a testhőm, és az se segít a dolgon, ahogy a seggemen taperol. Egyébként meg lazán rábasznám az asztalra, hogy megkúrjam, de nincs kedvem megadni ezt az örömöt a még mindig ott rohadó szarcsimbókoknak, akik már a kezdésnél is közelebbről akarták volna bemérni a segglyukát, nem hiába itattak vele majdnem afrodiziákumot.
- Mekkora egy ringyó vagy te bazdmeg - szorítok rá erősen a karjára, ahogy durván magammal rántom, bele a tömegbe. Az ereimben pulzál a basszus, a légzésem felgyorsul és mentemben baszom rá a kabátom az egyik székre, ahogy belököm a lengőajtón, majd kérdés nélkül nyomom fel testét a hideg csempékre, és baszottul nem vacakolok azzal, hogy az egyik wc-kabin ajtaja mögött kössünk ki.
- Most kurvásul felbasztál - rántom le róla a nadrágot, ahogy belepréselem a falba, majd térdemmel feszítem szét a lábait. A benn brunyáló csávó elsőre értetlen, majd elképedt fejjel mozizza végig, ahogy rászorítok a csípőjére, és farkam előrántva nyomom hozzá a seggéhez. - Vagy engedjelek át neki? Végül is tudtommal frankón kibasztál, akkor meg csak szívesebben járatnál magadban egy másik faszt, nem? - bámulok a közönségünkre, és érzem, ahogy egyre feljebb csúszik bennem az ideg. - Vagy akarsz még egy utolsót? - találok be a lyukába, aztán nem várom meg, amíg az ipse kinyögi, beszállna-e, ugyanis előbb kezdek el mozogni Eliben, semmint levegőért kezdhetne kapkodni. Kellően kemény vagyok és kellően érzéketlen, ha már szerinte eddig akkora kúrópajtik voltunk, hát most megkapja, bassza meg.
- Legyek durvább? Mondd, mi kell! Bármit megteszek, amivel kompenzálni tudom, hogy legszívesebben behánynál tőlem! - szorítok a bal combjára és úgy rántom fel, hogy közben a testét is vele mozdítom, így pedig a térde először a hasához szorul, onnan meg már a vállai érik a csempéket és közelről csodálhatja az átszellemülten dühödt fejemet.
- Remélem, kurvásul élvezed! - gyorsítok a tempón, ne szenvedjen már itt hiányt semmiben, hogy rohadna meg!

18+
A kibaszott dráma meg a közjáték, az mindig kurván jól ment neki, már-már elgondolkozom rajta, hogy itt kéne letolni annak a veszekedésnek a végét, hátha a kibaszott közönség meghozza neki a kibaszott ihletet.
- Ne aggódj, épp azon vannak. – intek fejemmel a körülöttem legyeskedő gyökerek felé, bár nem t’om, mit erőlködnek itt a rocksztár faszomért, ő meg mér tetteti, hogy érdekli a picsám. Hagyjuk már, egyszerűen röhejes az egész. Nekem egy balhé is elég volt… de azért olyan hévvel tolja, hogy nem maradhatok ki belőle.
Azért elég humoros, hogy csak a smár után áll neki ordibálni velem… ja, biztos reflexből csókolt vissza. Most előadhatnám, hogy ő az, aki baszottul utánam jött, a faszomat üldözi, és lekoptatott mindenki mást, sőt, fél Torontón átvágott a pöcsömért, de baszottul nem fogom elismerni. Amúgy is csak azért jött, mert… faszomat érdekli.
- Hallotad. – hajolok a képébe, és éhes tekintettel mérem végig. Na ez vagyok én… és kétlem, hogy ne kérne belőlem. Elvigyorodom, ahogy megragadja a karom, ezek szerint a retyó mellett döntött… eddig se a romantikáról volt ismert, úgyhogy most se lepődöm meg a dolgon, bár azért elég keményen basz fel a falra.
- Bocs. Épp elfelejtettem nyalni a segged… - nevetek fel, azzal a jól ismert gúnyos éllel a hangomban, miközben éppen a gatyámat tépi le, és még a lyukam is felajánlja egy random csávónak. Az oké, hogy én megteszem, de bassza már meg.
- Menj a faszomba. – nyögöm a csempéknek, mert rendes válaszra már kibaszottul nem hagy időt, ahogy felnyomja a farkát, és olyan hévvel tol hátulról, amit még nem basztam tőle se, másra nem is futja, mint az elfúló nyögésekre, ahogy próbálok megkapaszkodni. Az sem segít sokat, hogy az idegtől én se tudom elengedni magam, amitől magamat szakítom szét. Most jövök csak rá, hogy mennyire elbaszott is valójában, nevethetnékem van, ahogy arra gondolok, ahogy a hajában turkáltam. Mi a faszom ez az ember?! Úgy basz szembe magával, hogy épp csak egy lélegzetvételnyi időm van, mielőtt a képembe ordítana, na meg ismét felkenne a falra.
- En… - nyögöm, ahogy jobb híján a nyakában kapaszkodom meg, és utálom magam, amiért könnyeket csal a szemembe a fájdalom, a pia, meg a tekintete, én kurvára nem fogom lezokogni a vállát. Én kurvára nem… ahogy egyre gyorsabban fut bennem, inkább átölelem a nyakát, hogy ne lássa, amint a könnycsepp végiggördül az arcomon, ajkaimra harapok, ahogy ütögetni kezdem a hátát. Sosem éreztem még ilyen forrónak, mintha égnék belülről, ahogy megkapaszkodom a felsőjében.
- EN! – nem mintha a kibaszott nevét akarnám ordibálni, de ennél tovább kurvára nem jutok, mielőtt a hasfalára élveznék egy reménytelenül szánalmas nyögés kíséretében. Ilyenkor tényleg rühellem a testem, azt meg pláne, ahogy a patkány hat rám, hogy a szívem a torkomban dobog, az adrenalin meg a véremben cikázik, és ernyedten dőlök rá, már amennyire tudok, mert ez sem állítja le.
- Nem tudtál volna kinyögni… egy baszott szeretleket? FÁJT VOLNA, BASZD MEG?! – verem tovább a hátát, és ha már hagy némi levegőt, akkor kiordítom a maradék hangom. – Ja, tudod mit? Egy kibaszott fasz vagyok, hogy még ezt is élveztem, egy utolsó kis geci, amiért beléd zúgtam, és egy szánalmas kis nyomorék, amiért azt hittem… hogy ez több… hogy te is…
Ennyi faszságot összehordani, baszki, inkább az ajkamra harapok, és már érzem is a vér fémes ízét, bár csodálkoznék, ha a seggemből nem ez jönne, a parasztja még kurván nem hallott a síkosítóról, meg a gumiról, meg akármiről, faszom. KURVA PIA.
- BASZÓDJ MEG!!! RÜHELLEK!!!!! ÉRTED?! SZÁLLJÁL KI BELŐLEM!
Mozdulni is alig bírok, basszam meg, de most már a pofám is baszottul ég. Azért a pulton le nem toltam volna ezt...

- Ja, azt kurvásul látom - vágom rá, noha a tekintetét nem vagyok hajlandó követni, mert már attól rosszul vagyok, ahogy beverem annak a nyomorék kis szarnak a képét. Alapjáraton leszarnám, kikkel és mit kavar össze, de bassza meg, ki azért ne nyírják közben. Azt hittem, ennél több agya van, mert az ilyen stiklik inkább rám jellemzőek. Látszik, hogy gecijó hatással vagyok rá, bakker. Még nem érzem úgy, hogy kiadnék magamból mindent, amikor már a számban matat a nyelvével, pedig előbb várnám, hogy kapok tőle még egy gyomrost, mint ez a kanos faszom se tudja, mi. Viszont a nyelvén se érzem más cuccnak az utóízét, ezért végképp meg vagyok lőve.
- Rohadtul nem vágod le, mit kérsz... - kapom be az éhes tekintetét és mondom, más szituban, több piával és fűvel a szervezetemben még tetszene is, balhé ide vagy oda, de így meg csak szimplán piszkosul felbasz. Olyan erősen szorítom meg a karját, hogy nem válik kérdésessé, mi lesz a vége, de hát ő akarja, nem? Kibaszhatnám az utcára is, noha kétlem, hogy ebben a hidegben felállna tőle a pöcse, most meg úgyis arra hajt, hogy elélvezzen, szóval ki vagyok én bazdmeg, hogy keresztbe tosszam itt a számításait?! Helyette felkúrom a csempékre, nyalja inkább azt és ne jöjjön itt pont az én seggemmel, mert az övé lesz csupasz két másodpercen belül.
- Ja, semmi gond, majd kinyalja más - viszonozom a belőle áradó gúnyt, de ezen a ponton már fel sem fogom, mi a pöcsömről témázunk. Fontos egyáltalán? Nyilván nem, meg elnézve a rándulásait az se különösebben, hogy más is beszálljon, pedig mekkora élvezet lenne, ha közben egy random csávó szájában menne el, míg hátulról baszom. Azt hittem, ezen a szégyenlős ponton már túljutott, de hát úgy tűnik, kezd észhez térni, vagy a picsa tudja. - Nem. Inkább te menj az enyémbe - kapja meg azt, amiért eddig annyira rinyált és nem úgy tűnik, mintha különösebben szar lenne neki. Csodás, mi másért is jöttem volna elvégre ide, nem? A legjobb az egészben, hogy egy pillanatra se kapcsol ki közben az agyam, mert beissza magát belém ez a fos lemondás, meg hogy az elmondottak alapján tényleg most kúrunk utoljára, de attól még nem fogok leállni, menjen csak el, hogy baszná meg. Mondjuk frankón szűkebb, mint általában, ami elég sok mindent elárul, de hidegen hagy, meg közben magam felé is fordítom, mert látni akarom a képét, amikor elélvez.
- Kussoljál! - köpöm, míg a nyakamban talál magának kapaszkodót. Nem hunyom le a szemem és csak akkor szakadok el tőle, amikor átkarol, de ezzel is csak menekül, hogy rohadjon meg. Azért a hátam megcsapja párszor, de fullon értelmetlen az ellenkezése, ugyanis a kettővel arrébb bámuló csávónak is lejön, mennyire oda meg vissza van tőle. Ennél több nem is kell, hogy elmenjen, noha ezzel most kivételesen egyedül marad, mivel bennem még mindig előbb teljesedik ki az ideg, mint az orgazmus. Valahol röhejes lenne, ahogy átvált ordibálásba, míg a testét tartom, de azért némán hallgatom, mit vág a fejemhez, bár kurván nem érti. Aztán rájövök, végül is hogyan értené, ha egyszer nem magyarázom el neki, bár tény, túl sok időt sem adott arra a kéróban, hogy összekaparjam a gondolataimat. Inkább fogta magát és lelépett a picsába, most meg itt üvölt a fülembe. Jobb nem lévén kicsúszom belőle, majd még mindig tartva ezt a gyökeret rántom vissza a cipzárom és nyúlok a gatyájáért, mivel nem úgy tűnik, mintha magától menne a procedúra, bár nem is feltétlen mindenki akarja, hogy visszarántsam a seggére ezt a szűk szart.
- A következő kör lehet az enyém? - mászik a pofámba egy suttyó fasz, és még fél méterről is bűzlik a spanglitól, amit lenyomott. Most frankón kérnék tőle egy szippantást, de a köcsög elég rosszkor sétált be közénk, és pont nem vagyok haverkodós kedvemben.
- Kurván ne érj hozzá, te buzi! - rúgom arrébb, majd félkézzel lehúzom magamról a felsőmet és megküldöm vele a fejét. - Verd inkább ebbe! - köpök még egyet a pofájába, de úgyis van rajtam még egy izompóló, noha a fele már frankón a könyökömig csúszik, ahogy felkapom ezt a nyomorékot és lejmolok rá egy szőrös kabátot. A taxit innen már lábbal intem le, ahogy ezt a gyökeret a karomban tartom, hogy basznám meg. Vissza már nehezen kocsikáznánk, de azért leakasztom a legközelebbi hotelt és még mindig az ölemben tartom, bár az autóban legalább van időm arra is, hogy valahogy ráoperáljam a kabátot, míg másik kezemmel a mobilom tartom a pofámhoz, amibe Bug ordít. Mi a jó redva fasz van ma, hogy mindenki menstruál, bazdmeg?!
- Figyelj, vidd el egy okés helyre és lépj le! Már foglaltam neked jegyet a következő járatra, simán eléred - fáraszt itt a hülyeségeivel, míg bazdmeg a pasim itt bőg a mellkasomon. Kurvajó.
- Te, Bug, szopj már be egy nyugtatót és ne basztass a baromságaiddal - bontom a vonalat, onnan meg olyat teszek, amit évente nagyon maximum is csak kétszer: kikapcsolom a telefonom. Mázli, hogy a bankkártya még a zsebemben van és nem hagytam ott a picsába a kabátommal együtt. Egyébként meg két fokkal puccosabbnak tűnik a hely, ahol lerak minket a fószer, mint vártam, na, nem mintha ne lenne rá jelenleg pénzem, csak valahogy a lepukkant motelekhez vagyok szokva, nem a retek ötcsillagos szállodákhoz. Hát, ez van, végül is most pont mindegy, hol veszekszünk tovább, vagy mi a fasz lesz itt még ebből. Becsekkolok, de a recepciós láthatott már szebbet is egy alul öltözött fasznál, aki egy szőrmébe csavart idiótát cipel. Az arcát azé' a nyakamba nyomom, ne mutogassa itt a fél világnak a bőgő képét, elég, ha csak én látom. Annyiból mondjuk pöpec a hely, hogy nem tesznek fel fölösleges kérdéseket és frankón leszarják, mit művelek le ezzel a kreténnel a lakosztályomban, amíg kiperkálom az árát.
- Mi a faszomat művelek... - hagyja el a szám egy irritált sóhaj, de azért óvatosan ráfeketem az ágyra, meg lehámozom róla azt a baszom kabátot. Onnan túrok vizet, kiöntöm egy pohárba és a szájához tartom. - Igyál, ha nem akarsz behányni - közlöm vele, aztán lerúgom magamról a gatyámat, mert bazdmeg idedöglöm. - Kibaszott GHB, hogy rohadna meg az a pöcsfej, aki a piádba tette... - törlöm le homlokomról az izzadtságot, aztán megdörzsölöm a szemem is, de nem sokat dob a dolgon. Egy ideig meredek magam elé, aztán tenyerembe fogom az arcát. Ezt most kurvakomolyan mondom, ezért, ha hisztizni mer, itt hagyom a picsába.
- Felfogtam, hogy szeretsz, oké? Nem léptem le a faszba, nem hagy hidegen a dolog, csak nekem ez most így kurván hirtelen jött - magyarázom és baromira remélem, hogy érteni fogja. - Adj időt, bazdmeg, ne büntess azért, mert nem hordok össze mindent, csak hogy bekussolj és minden kúl maradjon. Ez most nekem is több, és nem akarok veled szakítani, de ne csináld ezt velem, mert még fel sem dolgoztam, mi a pöcsöm van... - bámulom a könnyes képét, aztán a nedves száját, ami kissé fel van duzzadva attól, hogy smároltunk. Nyelnem kell egy nagyot, mert már dolgozik bennem a cucc és kurvásul kívánom, de ennek most se helye, se semmilye. Inkább nehézkesen ugyan, de elszakadok tőle, hogy talpra álljak, majd a fürdőbe baszódva nyissam meg a hideget a fejemre. Aztán csak állok és ha nem verem ki minimum, akkor megdöglöm. Baszottjó.

18+

Kurvára nem tudom még én sem követni. a saját hangulatingadozásom, de azért aranyos, hogy ő megpróbálkozik vele. Sikertelenül, persze. Fingom sincs, miért nem ököllel esem neki, ahogy előadja itt nekem a kurva nagy megmentőmet, mintha nem érezném kibaszottul, ha más íze van a piámnak. Nagyjából a sittől menthetett meg, mer hogy szétbasztam volna az összes köcsögöt itt, az kurvára nem kérdés. Viszont ahogy általában, most sem törődöm a "ha"-kkal, inkább belevetem magam az elbaszott jelenbe. Nyilván azért mondom, amit mondok, hogy felbasszam, nem azért, mert szeretném magam kanadai faszra tekerni. Rohadtul nem indulok be egyiktől sem, és szánalmasan lassú folyamat lenne, mire elmennék, akkor már ugyanott (vagy előrébb) vagyok, ha magamnak verem ki. Nem mintha erre sor kerülne, annál erőteljesebben basz fel a retyó falára, hogy tegye a dolgát, bár kurván nem ezt vártam még tőle sem. Faszom se tudja, hogy mit.
- Ja, bocs. Akkor mit is keresel az enyémben? - benne hagyott valamit, vagy mi a faszom van?! Elmehet a jó édes kurva anyjába, ha már ennyire pótolható vagyok, akkor menjen, és kúrja seggbe a baszott kanadai faszszopókat. Nem mintha ezek után sok időt hagyna a visszaszólogatásra, a hangom nyögésekbe fúlik, kibaszottul fáj, és igazából kurvára elmenekülnék inkább, amilyen elbaszott most. A'sszem én kúrtam fel ennyire, de kibaszottul nem jogos, amit művel. Kettőnk közül én szoptam nagyobbat. És egy faszt fogok kussolni, menjen csak a jó édes kurva anyjába, hogy van pofája még beszólogatni, miközben a seggem gyúrja, én meg bámulhatom a hátát, ahogy ráélvezek, pedig kurvára nem akarok! Faszkivan, el akarom küldeni a picsába, de minden kavarog bennem, a pia, az érzelmek, az élvezet, és megőrjít, hogy képtelen vagyok kibaszni az ablakon az egészet. Bőgve verem a hátát még akkor is, amikor a gatyámat húzza fel, aztán kabátot rángat rám, és felkap a gecibe. Mi a faszt művel ez?! Én még kurvára nem végeztem, és amúgy meg baszottul nem akarom fél Kanada előtt lesírni a képem. Undorító módon fúrom a fejem az ölébe, hátha azt hiszik, hogy most hánytam szét magam, mert kb. úgy is érzem magam, az émelygés még rápakol a többi bajomra, ahogy próbálom abbahagyni a bőgést, ő meg bepakol a kocsiba. Nem mintha menne, mer szánalmas módon nem bírom abbahagyni, és még eltávolodni se tudok tőle, mer folyton tekeri rám azt a szar kabátot, holott kurván nem akarok a közelében lenni, de közben meg rohadtul de. Nagyjából ezen tengődöm, mialatt időnként káromkodva szétsírom a mellkasát, és csak a hotelre sikerül lecsendesednem kissé, ahogy a nyakába nyomja a pofám. Utálom, hogy ezt csinálja, mer ez engem kurvára nem fog meghatni!
Nagyjából arra kapom fel a fejem, ahogy lepakol az ágyra, aztán megpróbálja lehúzni rólam a kabátot, de én nem engedem, mer kurvára ne nézze a kisírt képem, és ne akarjon megdugni, mer nem egy kibebaszott hotelkurva vagyok. akit azé' visz fel, hogy ne nyilvánosan rinyáljon.
- De baszd meg! - ennél szebben nem tudom megfogalmazni, amit így kabát nélkül érzek, aztán még a vizet is rám akarja tukmálni, viszont kurván nincs kedvem behányni, úgyhogy megiszom a szart a kezéből, mintha a rohadt kutyája lennék. Most tűnik csak fel, hogy kurvára áll a farka még azóta is, enyhén megáll bennem a szufla, ahogy hozzám ér. Kuvára nem monológra számítok, úgyhogy meglepetten pislogok, ahogy dumálni kezd. Na, ettől aztán kurván jobb lett, mert megint könnyek szöknek a kibaszott szemembe. Mér nem lehet kurván egyszerűbb ez az egész?! Nem mintha megvárná a válaszom, mer azzal a lendülettel rohan is a fürdőbe, innen meg már kurvára nem nehéz elképzelni, hogy mit művel ott. Felteszem, amúgy is a farkamat akarták keményíteni azzal a droggal, Ené meg már amúgy is elég elbaszott. Ennek ellenére mondjuk kurvára nem akarok bemenni oda, ahogy visszajátszódik a fejemben a korábbi jelenet, ráadásul kurvára fáj mindenem... de a hangja meg ugyanúgy visszhangzik, és tény, hogy helyettem szlopálta be a piát, szóval felülkerekedek a pofámon, és elvánszorgok a a fürdőig. Nagyjából olyan pózban találom, amilyenre számítottam, a zuhanyrózsából ömlik a jéghideg víz, ahogy lehunyt szemmel, hátát a falnak vetve izgatja magát, amitől rohadtul beindulok. Nem tudom, talán csak akkor vesz észre, amikor melléérek, de figyelmen kívül hagyom az értetlen fejét, ahogy elzárom a vizet, és lesmárolom a nedves képét, a kezét félretolva veszem át a helyét. Vágom, hogy most kurvára nem kell finomkodnom, úgyhogy ahogy elválok tőle, felvezetés meg szarozás nélkül térdelek elé, kapom be a farkát, és kezdem el szopni az ég adta tehetségemmel. A derekában kapaszkodom meg, és igyekszem a hányingert elkerülve mélytorkozni, mert érzem, hogy akaratlanul is tolja felém a derekát. Csak nem kell 4 óráig szopnom, hogy elmenjen... mert addig kurvára nem fogom abbahagyni.

18+ (spoiler alert: szopás)

Igazándiból a faszom se érti, mit művelek le itt a kibaszott Kanada kellős közepén. Már a vita első öt percében le kellett volna lépnem és magam mögött hagynom ezt a totálisan fölösleges cirkuszt. Sőt, ha Bug két fokkal gecibb lenne, akkor meg sem fordul a fejemben, hogy végigrohanjam a gedva éjszakát, aztán megmentőt játszva szlopáljam be helyette a piába kevert drogot. De aztán a bennem pumpáló idegnek hála bele se gondolok, hogy tulajdonképp annyira azé' csak nem lehet gyökér, miszerint ne tűnne fel neki ez a kesernyés szar, de hát honnan szophatnám, mennyire van bebaszva vagy sem! Mindegy, nem áltatom magam sokáig a kényes részletekkel, inkább teszem, amire kér, és fél percre rá már a budi falának nyomódva trónol, mintha csak ez egyik aktuális kúrásom lenne a ma éjszakára.
- Ki utasítaná vissza, ha ilyen geciszépen kérik?! - támadok vissza, ne nekem pofázzon itt, bazdmeg, amikor fél pillanattal korábban rálihegte a pofámra, hol és miért kúrjam meg. Hát akkor most megkapja, örüljön csak neki az az elbaszott feje. Úgy megküldöm, hogy nem jut idő a további eszmecserére, ami rá nézve jobb is, ugyanis zéró idegzetem lenne arra, hogy egyáltalán végighallgassam. Ehhez úgyis jobban értek, meg ő is nagyobbat élvez tőle, ahogy a nyakamba kapaszkodik közben. Onnan egy használhatatlan szarkupac lesz, én meg vagyok olyan barom, hogy összekotorjam, sőt, még kabátot és taxit is kerítek neki, nehogy befagyjon a nagy kimenekítése közben a valaga. Szerencsére a további ótvar hisztit egy időre lespórolja, talán, mert nagyban leköti a bőgés. A vigasztalós résznél általában már a színem se látják, de most meg azzal kötöm le magam, hogy nyomkodom rá azt a szaros szőrmét, meg baszkolódom a kabátja ujjaival. Mikor megérkezünk még hagyja, hogy felkapjam, ahogy azt is, elrejtsem a kisírt fejét a staff elől, de aztán a szobában már erőre kaphat, ugyanis nem engedi, hogy lehámozzam róla azt a meleg szart. Vele szemben, rólam viszont ömlik az izzadtság, bár ez most kivételesen kurván nem természetes. Ő meg frankón úgy viselkedik, mint egy ötéves, és még a vizet is csak durcásan kortyolgatja, hát komolyan beszarok rajta.
- Basszam meg, nem bírom - sóhajtok fel, ahogy kivégzem a szétzilált mondandóm, ő meg újfent elkezdi lebőgni a fejét, de megvárni már baromira nem tudom a végét, ugyanis majd szétrobban rajtam az a kurva gatya. Úgy toszódom el a fürdőbe, hogy lassan már homályosan látok, de még szerencsére magamra tudom nyitni azt a kurva csapot, ahogy beállok a zuhanyrózsa alá. Túl sokat nem várok a megváltásra, ahogy az alsóm is lekerül rólam, míg kezem a farkam köré szorul és valahogy totál nem adja magát a szitu. Még tiszta ideggörcs vagyok, rá se bírok koncentrálni, meg jelenleg több kedvem lenne egyesével menni végig a problémákon, nem pedig recskázni egy kurva szállodában, bazdmeg, míg ez az idióta kinn bőg az ágyon. Talán ezért sem veszem észre, ahogy mellém jön, de azért egy meghökkent képet kap cserébe, amikor elzárja a csapot.
- Hagyjad! - küldeném ki, ez most kurván nem jó így. Nem elég, hogy alaposan megkúrtam a szórakozóhely retyóján, megbőgettem egész gedva éjszaka, de még le is szopassam magam vele? Kösz, nem. - Nincs kedvem kihasználni a... - kezdenék bele, de előbb smárol telibe, és így nyilván extranehéz koncentrálni, pláne, mert a farkamon túl lassan mást nem is látok, ezért kis csúszással esik le, mit leművel, amikor már előttem térdel. Gyorsan a vállai után kapok és olyan erősen szorítok rá, hogy az ujjaim belesárgulnak, de még így se tudom megakadályozni, hogy a szájába vegyen. Ettől testesen nyögök fel, aztán már csak az érzés marad, mert az kurvajó. A hátam begörnyed, a hajamból víz folyik az arcára és csak azért sikerül kiszakadnom, mert nem bírom el a súlyomat és a földre seggelek. Szinte reflexből tolnám el a mellkasát, míg ég az arcom, szinte lángol a testem és már attól bizsergek, ahogy a bőrünk összeér. Ennél nagyobb volumenű ellenkezésre tőlem viszont nem futja, bár kétlem, hogy pont itt állna le, ezért egy idő után feladom, és ujjaim a hajába túrnak, ahogy fejem hátravetve élvezek el, franc se tudja, mennyi idő után. Mindenesetre ettől a kezdeti megkönnyebbülés után egyből rosszul vagyok, sőt, kurvásul rosszul vagyok. Legyen az előjáték vagy szex, de mindig úgy tolom, hogy az a másiknak is frankó legyen, ne pedig egyoldalú szemét, vagy olyasmi, ami kényszer, amivel lealázom és kihasználom, amitől egy darab szarnak érzi magát és ez beárnyékolja az egészet, egy mocskos dologként okádva vissza. Az nem adja, az kurván nem megy, erre...
- Bassza meg... - temetem a tenyerem mögé az arcom, ahogy sűrűn kapkodom a levegőt és rá se bírok nézni. - Sajnálom - nyögöm ki, aztán érzem, ahogy a hányinger tarkón vág, bár ez most kivételesen nem a GHB miatt... ha egy kicsit jobban észnél vagyok, akkor kurván nem engedem, hogy ezt csinálja. - Sajnálom, Eli...

Nyilván nem az volt minden vágyam,  hogy elvigyen egy hotelbe, ahol kisírhatom magam, és bár kurvára nem kéne panaszkodnom, még mindig kurvára nekem áll feljebb. Legalább annyiszor elbaszta, ahányszor én, sőt, még jobban elbaszta, és nem érdekel, hogy gyökér, meg nem ő tehet róla. Hát kurvára de. Milyen faszom kis senki már, hogy hónapok óta velem, azt még azt se tudta basszam meg, hogy egyáltalán bírom. Há’ menjen má’ a gecibe.
Azér’ mégis azon kapom magam, hogy bemegyek a recskázó képéhez, és a kezembe kapom a farkát, míg lesmárolom, mer befoghatná’ már végre. Kurvára nem vagyok kíváncsi rá, hogy kívánja-e a szétsírt fejemet, vagy szimplán csak nem akar lógni nekem. Én kurvára nem vagyok még túl rajta, úgyhogy kurvára nem fáj az, hogy segítek neki ebben. Ennek elméletileg nem kéne kihasználásnak lennie… hasonló helyzetben amúgy is segítene ő is a seggemen. Meg hát, amúgy sincs választási lehetősége, azért a reakciójából eléggé lejön, mennyi kíván engem, és ez már épp elég ahhoz, hogy rendesen leszopjam, leszarva, hogy próbál (röhejesen gyengén) eltolni magától, vagy hogy seggre csúszik a csempén. Egy idő után azért megérzem ujjait a hajamban, és a hangjából is egyértelmű, hogy nem húzza sokáig… na meg a torkomban landoló élvezetből is, amit lazán lenyelek. Nem mintha undorodnék tőle, elég szar íze van persze, de a piát sem azér iszom, ezt se azért nyelem. Azért nem semmi az a szenvedő pofa, amit levág, ahogy lecuppanok a farkáról, de azért egészen aranyos, ahogy depizik.
- Ennyire azért nem undorító a farkad. – röhögök fel, bár vágom, hogy ő úgysem fog nevetni a poénomon, úgyhogy inkább csak erővel húzom el a tenyerét az arcából, és a feje mellett megtámaszkodva a csempén, finoman megcsókolom.
- Én akartam, megtettem, ennyi. Lépj túl rajta. – dőlök a vállára, mert azért retkesül elfáradtam benne, és kurván nincs kedvem pofázni. Nincs is miről, mert amit ma leműveltünk, arra baszki egy életig nem lesznek szavak. Inkább csak átölelem a nyakát, mer kibaszott álmos vagyok, és amúgy is derogál elmenni az ágyig… meg mire találták ki a pasimat, ugyebár.
Arra ébredek, hogy kibaszottul fáj mindenem, szinte érzem a csempéket a hátamon, annak ellenére, hogy egy elég puha ágyban fekszem, a takaró félig rám húzva, a mellkasomon lévő furcsa súly meg éppenséggel En karja, amit a’sszem má’ csak átdobott felettem, legalábbis a tippem az, hogy neki köszönhetem az ágyban ébredést. Más kérdés, hogy egyre mélyebbre süllyedek a paplanban, ahogy az emlékek visszafelé kezdenek pörögni, és eltorzult arccal nyögök fel, ahogy végiglebeg előttem, hogy mit műveltem. Kurván nem akarom tudni, mennyi internetes emléke maradt ennek, mer ha legalább csendben baszhatnám el az életem!
- En… - próbálom arrébb baszni a kezét úgy, hogy nem nagyon mozdulok meg, de ez a kettő eléggé keresztezi egymást, nekem meg sürgősen kávéra, nikotinra, vagy más idegtompítóra van szükségem. – Eh… patkány.
Nyögöm, ahogy próbálom felrázni, aztán végül kénytelen vagyok  a fülére harapni, mert az működni szokott. Vágom, mennyire zombi reggelente, de nekem most kurvára szükségem van ezekre, és megszerzem, amit akarok.
- Hívjál már egy szobaszervízt, mer’ megpusztulok… - dörgölöm a fejem a mellkasába, tök hosszú (meg súlyos) a karja, már csak eléri azt a baszott telefont. Gyerünk. Most. Akarom. – Ennnn.
Amúgy is addig baszogatom, amíg meg nem csinálja, majd a kaja mellett dumálunk rendesen, mert én addig képtelen vagyok, ő meg pláne.
Ahogy elintézi a telefont helyettem, beáll közénk az a fura csend, amihez mellette kurvára nem szoktam hozzá, és felteszem, most is csak azt várja, hogy álljon hozzám. Kurva jó kérdés.
- Beszélnünk kéne a tegnapiról, mi? – sóhajtok fel, és kénytelen-kelletlen elszakadok a mellkasától, hogy csekkoljam az arckifejezését, mert egy kis biztatást azért még igénylek, fingom sincs, hogy kezdjek bele.
- Sz’al én… nem tudok… máshogy nézni rád, érted, ezért… sz’tem csak a mindent vagy semmit alapon működik, mer én már nem t’om félrerakni a faszságaidat. Nem várom, hogy holnap szerelmet vallj, mert vágom, hogy nem tudsz mit mondani… de ha kellek, akkor elégedj meg az én pofámmal. Idegesítenek a buzi köcsögök körülötted. – gondolkodom még egy darabig, hogy mi a fasz van még, de nem nagyon ugrik be semmi. – Ja, hát, a’sszem részemről ennyi.
Őszintén szólva el tudom képzelni, ahogy röhögve kisétál az ajtón, de ismerem már magam annyira, hogy tudjam, ha akarok valamit, akkor egyedül akarom birtokolni. Lényegtelen, hogy tárgy vagy személy, rang vagy dicséret. Ha kell, akkor kell. Kevés dologgal vagyok így, de azokból nem engedek.

Bő fél nap alatt eskü, két év minimum lepörgött az életemből, és annyira kimerít ez a parttalan hisztije, mint a szemét. Jó, mondjuk frankón dob a dolgon a feljavított sör, a cirka két és fél órás snowboardozás, meg hogy több, mint két hete nem alszom normálisan. Illetve, pont, hogy normálisan szunyálok, mivel a köcsög idegbeteg előtt a három-négy óra volt a megszokott, mióta meg járunk belekényelmesedtem a maximum hatba is akár, hogy basznám meg. Így is csak a cucc miatt cipelem végig a gedva városon, egészen el, ebbe a puccos szállodába, onnan meg feltérképezem a fürdőt, ugyanis pengére áll má' a faszom. Kevésbé békésen ugyan, de azé' kiverném méla magányomban, ha nem gondolna kettőt azzal, miszerint csatlakozik hozzám, pedig rohadtul nem kéne. Próbálom ellökni, reménytelen, aztán rácuppan a farkamra és onnan lőttek az egésznek. A végére már a zuhanytálca alján kötök ki, mielőtt a szájába élveznék, bár azt már passzolom, sikerül-e lenyelnie, vagy mi lesz. Abszolút részletkérdés, mert már megint telibebasztam, és még csak tenni sem bírtam ellene.
- Te buzi - nyelem be a vizet, ahogy félig-meddig felröhögök a hülye poénkodásán, míg ő lehámozza a tenyerem a képemről, majd megcsókol, amibe kicsit lendületesebben kapaszkodom bele, de hát attól még, hogy elmentem, kívánhatom. - Ja - morgom, ahogy ő átkarolja a nyakam, aztán úgy szunyál be, mintha altatót kevertek volna a gecimbe. Há' bazdmeg, egész redva este a retek seggét cipelem, erre most idealszik a pöcsömre. Egy fájdalmas sóhajjal kaparom össze, hogy elkullogjak vele az ágyig, és még olyan kibaszott rendes is vagyok bazdmeg, hogy lehúzom róla a vizes cuccait, majd rábaszok a fejére három takarót, fulladjon bele. Mivel én még kábé lángolok, ezé' csak kidöglöm mellette, hogy meredten bámuljam a plafont. Egy ideig forgolódok, aztán átbaszom a karom a mellkasán és közelebb húzódom hozzá, de innen má' úgyse kell sokat várni, hogy eltosszon az álom.
Fingom nincs, mire ébredek, de hogy mindenféle buziságot összeálmodok, az tuti.
Mondjuk más retardált nincs, aki a fülem csócsálva ébresztene, így hunyorogva próbálok fókuszálni, de gőzöm nincs, hol a pöcsömben lehetek. - Hol vagyok? - motyogom az orrom alatt, de felülni már nem tudok, és rengeteg idő kell, mire egyáltalán eljut az agyamig a szobaszerviz szó. Szinte monoton nyúlok a kagylóért, ami kicsöng, valaki beleszól, én meg alszom tovább, képemen a telóval. Talán Eli basz vissza megint a valóságba, ezé' elkezdek random dolgokat mondani, mint eperturmix, bacon, tojás és rántotta, dzsem, muskátli és kávé, a'sszem. Onnan lerakom, valahova a földre, majd lecsúszom mellé, ahogy keresem a gatyámat. Mikor megvan, még a földön felhúzom, aztán összenyálazom a szőnyeget, ahogy ráalszom öt percre. Vagy fasz tudja, mindenesetre képvágás, és már javában zabálom a cuccokat, meg tolom le a kávét még akkor is, amikor ez má' rég végzett és a mellkasomon henyél. Mintha összevesztünk volna, vagy mi van, de aztán ki is mondja, a'sszem.
- Mhm, mi volt? - hunyorgok megint, de lassanként eszembe jutnak dolgok. Elsőként a szopás. Kúl. Mikor felnéz rám, lustán belebámulok a képébe, majd bólintok, mert úgy néz ki, mintha erre várna. Val'szeg így is lehet, mivel olyan monológot lerittyent itt nekem, hogy mire a végére ér félrenyelem a kávéban áztatott kiflimet és fel kell ülnöm, hogy ne fulladjak bele. Kábé a belem kiköhögöm, mire megint embernek érzem magam, de aztán döbbent pofával fordulok vissza felé.
- Mármint, ne kúrjak mással? - foglalom össze dióhéjban a kérését, de attól még úgy bámulom, mintha kinőtt volna még egy feje. - Smár se? Szopás? Semmi?! - az utolsót már ordítom, bár nem direkt, de azé' bakker, ez így reggelre erős kezdés. El is kezdek rajta röhögni, biztos, csak viccel, de aztán mivel nem vigyorog velem, így rájövök, miszerint baszottul nem.
- Devárj - mutatom fel az ujjam, meg gyakorlom itt a vérmérsékletet, gec'. - Az már nem nyitott kapcsolat, hanem olyan... normális - az uccsó szót úgy ejtem ki, mintha bazdmeg minimum Voldemortról pofáznánk a varázslóháború kellős közepén. - És, ha nemet mondok, akkor ennyi? Lelépsz és többet nem dumálunk? - nyomok le még egy összegzést, bár válaszolnia se kell. Hát, öcsém, ez azért kemény. Az első gondolatom az, hogy kimenekülök az ajtón, a második pedig, hogy dobok még vagy hatvan zuhanyt, mielőtt választ követel, de aztán csak ülök ott az ágyon, vele szemben és meg vagyok lőve.
- Te most frankón bezsarolsz ezzel, Eli - tárom elé azt, amivel ő is gecire tisztában van, aztán a hajamba túrok, majd megdörzsölöm a szemem. Bug azt mondaná, csoda, ha nem rohanok sikítva a reptérig, és nem mondom, két hónapja még lazán ez lett volna a várható reakció. Most meg... elbaszott egy helyzet ez, de frankón. - És, akkor te se? Azt akarod, hogy egy gruppi se szopjon le, vagy random pina a buliban, bármi? Ez tökre olyan, mintha azt mondanád, azt akarod, hogy a tiéd legyek és cső. De te... azt akarod, hogy a tiéd legyek, mi? - világosodom meg, de ettől még a pánik ott játszik a képemen.

Röhögök egy jót a kómás képén, aztán felvilágosítom, hogy egy hotelban, Kanadában, ha rémlik, úgyhogy most már szaporázza azt a szervizt. A cigit mondjuk kifelejtette a listáról, de tény, hogy azt ritkán hoznak reggelire. Na de hol vannak a ruháim? Mindegy, mer kimegy ő a kajáért, én meg meztelenül fekszem, de az altestemen azé ott a takaró, a felsőt meg melegíti ő, meg a kaja, amit bezabáltam. Istenes egy reggeli volt, de hát egy ilyen baszott puccos helytől ennyi a minimum.
- Próbáljá’ meg emlékezni. – sóhajtok, érzem én, hogy ez nehéz kör lesz, alapjáraton is elég gyökér, de reggel meg leginkább egy agyhalotthoz tudnám hasonlítani. De kurván mindegy, mer több ilyen békés pillanata úgyse nagyon lesz a nap folyamán, ki kéne használnom… és ez azért erősen kijózanítja, ahogy elnézem. Felvonom a szemöldököm, ahogy a fél reggelit kiköhögi, és fintorodva pöckölöm ki a morzsát a hajamból.
- Ja. – olyan gyökér módon reagál, hogy alig bírom visszatartani a röhögést, mert nagyrészt a szopatása miatt csinálom ezt az egészet… na jó, legalábbis egyrészt. Amúgy meg tényleg ki akarom próbálni, és az is igaz, hogy nem bírnám, ha ezek után mások gyúrnák a pöcsét. Szóval ja.  Felveszem a poker face-t, és a tegnapihoz hasonlóan meredek rá, hogy felfogja, nem viccelek. De nem ám.
- Ja. – bólintok megint, bár a normális kapcsolatnál azért nekem is megvonaglik a pofám. Nem mintha En mellett el tudnám ezt képzelni, de baszod, ha egyszer nekem vannak érzelmeim, akkor legalább meg kell harcolnom értük. Persze nemet is mondhat, max. áttérek az alvilági melókra, miután kinyírtam. Mindenesetre megőrzöm a fapofát a másik lehetőség említése után is, max egy kissé sötétebb az arckifejezésem, ahogy bólintok.
- Mindent vagy semmit. Má’ mondtam. – vonom meg a vállam, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne… de minden túlgondolás meg kifogás nélkül az is. Nem basz félre, és ennyi. Nem teljesíthetetlen, ha tényleg engem akar.
- Ha úgy vesszük. – ezúttal engedek egy kicsit az aljas vigyornak, hadd kanyarodjon fel a képemre, amúgy is eléggé tisztában van velem. Helyes, legyen is. Ettől aztán nem lesz lelkiismeret furdalásom. Kicsit túlzottan is élvezem, ahogy szenved már a gondolattól is, mert egészen elfeledkezem a dolog felém eső oldaláról.
- Én? – kissé kizökkent a dolog, nyelek egyet, de innen nincs visszaút. – Ja, persze, vonatkozik rám is.
Közben kezd leesni neki a lényeg, és a végére még el is vigyorodom, kicsit lassú, de azért leesik neki, ha szépen végiggondolja a dolgokat.
- Ja, azt. – bólintok, már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy kipucolja belőlem a hatvanadik vallomást is, aztán meg semmit nem ad cserébe. Mehet a faszomba a gondolkodási idejével. – Persze nem kényszerítelek semmire. Le is léphetsz…
Legalább is a szám ezt mondja, az más kérdés, hogy az öklöm mit fog.

Gőzöm nincs, hol a pöcsbe vagyok, amikor sikerül nagy nehezen magamhoz térnem, ahogy ez a kretén szétrágja a fülemet. Azé' gyorsan bepozicionál - má' a képzeletbeli térképen -, onnan meg addig basztat, míg kaját nem kéretek, noha azt má' nem vágom, mi a pöcsömet keres a gurulós szaron az a cserepes lófasz, de há' nem vagyok én kellően kulturált ehhez a közeghez. Talán a kőgazdagok szeretnek társaságban zabálni, aminek néha megteszi egy random gaz is. Ilyen, és ehhez hasonló dolgok futnak át az agyamon, míg ez a nyomorék az előző éjszakával baszogat. Eleinte túl sok minden nincs meg, de aztán szépen lassan beúszik az infó, és ja, fárasztó. Az ő kedve mindenesetre pöpec, ahogy alaposan körberöhög, amikor félrenyelem a kajámat, mert betol közénk egy buziságot. Két másodperc alatt veszítem el a fonalat, ahogy bevillan, hogyan járnak egymással mások.
- De most frankón? Nem akarsz inkább egy pónit, vagy fasz tudja? - teszem fel a költői kérdést, mert azé' az ő arca is görcsbe rándul egy ponton, noha a felvetése mellől nem úgy tűnik, mintha ebben az évtizedben tágítani próbálna, hogy rohadna meg. Várhatott volna még vele úgy pár évet, vagy nem'tom. Mondjuk elég fura fejeket vág hozzá, ami minden, csak nem bizalomgerjesztő, én meg próbálom emésztgetni a dolgot, noha kurvásul nehezen megy. - Ja - utánozom le szemforgatva, ahogy megismétli ezt a szemetet, de már most kedvem volna fölpattanni, hogy elhúzzak a gecibe, mégis ülök itt, mint valami retardált idióta.
- Ez nem "ha úgy vesszük", hanem elég konkrétan az - vágok egy fintort, de végül is csak azt tudja zsarolni, aki mögött van is valami elbaszott alap. De há' nem kamuztam, amikor azt mondtam, nincs kedvem szakítani és amúgy is frankó vele, ha nem hugyozzák le a lábát és áll le hisztizni, csak akkor még nem volt arról szó, hogy ennek ára is van, gec'. Annak azé' meg kéne nyugtatnia, hogy neki is kábé annyira szar lenne ez az egész balfaszság, mint mondjuk nekem, de ez most valahogy nem vigasztal.
- Hát ez... elég konkrét - túrok a hajamba, míg ő gondolkodás nélkül vágja rá, miszerint arra pályázik, hogy az övé legyek, ami másodjára is elég trén hangzik, de közben meg van benne valami elcseszettül röhejes, ami vonz. - Akkor miért nézel ki úgy, mint aki azon nyomban pofán ver, amint kiteszem a lábam az ajtón? - hunyorgok, engem ugyan nem basz át, de közben meg eléggé levágós, ha erre nem kap választ, tényleg kiveri belőlem a szart is. Inkább háttal préselődöm az ágyba, míg a plafont bámulom és kábé azon mozizom a kinti hóesést. Őszintén megvallva, nem hiába tetszett anno ez a nyitott kapcsolatosdi téma, de akkor még eszembe nem jutott volna, hogy egy pontján belém zúg, vagy pölö olyasvalaki lesz, akire akár egy fűszálat is építek.
- Nem akarom - mondom végül ki, mert tényleg. Szeretek kúrni, szeretek tolni közben valami cuccot és úgy rángatni a seggem, hogy senki se kér miatta számon, de...
- Viszont azt se, hogy lelépj, szóval, ha nem edzed meg a segglyukad, akkor nagyon gyorsan megbánod - hunyom le a szemem, ezt a buziságot, bazdmeg. Még a gyomrom is felfordul, de má' rábólintottam, ennyi az annyi, basszam meg. - És most szívd ki a nyakam - fordítom el az állam, majd oldalvást nézek föl rá, és még egy kicsit a felsőm is lehúzom, na, nem mintha útban volna, de kúródjon meg, ha ennyire akar, akkor ne álljon le rinyálni, ha kanos vagyok.

- Amúgy muskátlit mi a fasznak kértél? – ez a kérdés már csak azután merül fel bennem, hogy megtömtem a bendőm, mer tény, hogy a simsben növeli a simek közérzetét a növény, de hogy rám kurvára nem hatott ezzel, az hétszentség.
- Pónit, baszod? – röhögök fel, mer nem bírom a kreténségét már, ez kész, honnan a faszamból szalajt ilyet józanon. Lehet ez még a tegnapi drog utóhatása, baszki.
- Faszt. Válaszoljá’. – lohasztom le a kedvét, mielőtt még komolyan elgondolkodna azon, hogy ennyivel megúszhatja. Ez még viccnek is röhejes. Én itt most kurvára komolyan beszélnék, erre még a baszott beszédmódomat is kifigurázza. Nem fogok szóvirágokat fosni, eddig se tettem, nem most kéne rájönnie, hogy az urban stíl mégse fekszik. Egyébként meg az utóbbi pár hónapban sem tűnt úgy, mintha elégedetlen lenne a börtönben mutált pofámmal.
- Zsarollak. Fenyegetőzöm. Ultimátumot adok. Nekem faszom mindegy, hogy hívod. – vonom meg a vállam, ezen aztán ne múljon, ha szeretné, írásba is adom, aztán feldugom a seggébe. Néha komolyan felbasz a szerencsétlenkedésével.
Akarom őt, és mindenét, ez a színtiszta igazság, és ha nem kaphatom meg egészen, akkor nem is kell… legalábbis vele ezt próbálom elhitetni, ha már magammal nem megy, mert kétlem, hogy ennyire egyszerűen fel tudnám adni, ahogy kisétált azon az ajtón. Nem egy kibaszott irattörlő vagyok, hogy úgy egyem az érzelmeket, mint az a papírt.
- Magad alá ne fossál, nem ez lenne az első. – röhögök fel kissé sötéten, jó tudni, hogy ennyire tisztában van velem. Ez megkönnyíti a dolgokat… nyilván tudta eddig is, hogy mibe megy bele, úgyhogy ára van annak is ha marad, annak is ha kitáncol. Esetleg elszaladhat, talán gyorsabb, mint én… aztán felkerülhet a listára apám mögé.
Kivételesen befogom, és nem sürgetem, mert tényleg úgy tűnik, mintha emésztgetné a dolgot, mer normálisan gondolkodna (a pálinka vedelése helyett), úgyhogy ezt már előrelépésnek érzem, akármennyire is idegesít, hogy nem tudja szimplán rávágni a választ. Mi a faszom, mintha ő mondta volna, hogy kurvára nem szokott gondolkodni, mert elillan a lehetőség, most meg itt bassza az agyam. Valós. Kiböki a választ, nekem meg hirtelen enyhe hányingerem lesz attól, hogy még mindig a mellkasán fekszem, és elgondolkodom rajta, hogy előbb a farkát rángassam meg és dugjam fel a seggébe, vagy az orrát nyomjam mélyebbre a pofájában, de aztán folytatja, én meg csak pislogok. Most akkor mi van?
- Most komolyan? – derülök fel, és legszívesebben rálépnék magamra, mer nem kell rögtön úgy hangzanom, mint egy kielégített kurva. Faszom. – Zártak vagyunk?
Röhögök fel, mert ez baszott röhejesen hangzik, pláne, ha még magunkat is oda képzelem, de hát ezt már tényleg nem vonhatja vissza, és hogy elvigyorodom, és fölé térdelek, hogy a párnán megtámaszkodva kényelmesen cuppanjak rá a nyakára.
- Azért ne hidd, hogy innentől minden kívánságod teljesítem… de ma azért nagylelkű leszek. – súgom a fülébe, aztán elégedetten harapom meg, majd kezdem el szívni a nyakát, ha már erre izgul. Nem mintha a felső húzogatás ne tűnne fel, úgyhogy pár nevetőgödörrel a pofámon taperolom végig a felsőtestét, és ha már itt tartunk, önállósítom is kicsit magam a mellkasa környékén.
- Ami meg a segglyukam illeti… majd te megedzed. – vigyorodom el negédesen, önelégülten szemlélve a kirajzolódó nyomot, amit a nyakán hagytam. Na ezt már szeretem.

- Mbih? (Mi?) - tömöm a pofámba a dzsemmel és vajjal, meg mogyorókrémmel megkent croissant-t, és még nyomok mellé három gerezd narancsot is, ahogy elbámulok az ótvar gazra. Így kapásból fingom nincs, mi a pöcsöm lehet, de a jelek szerint muskátli, lolz. - Kért a faszom - nyelem le a falatot, majd megvonom mellé a vállam is, há' értek is én ezekhez az úri megmozdulásokhoz, bakker. Aztán gondolok egyet, megfogom a törzsénél és egy genya vigyor keretében nyújtom át neki. - De, ha má' így alakult, boldog hófordulót - mintha tudnám, mikor lenne. Bár, amilyen alja a crew, előtte már egy héttel elkezdenek baszogatni miatta. - Ha már a póni nem adja... - pedig mekkora ötlet lenne elkötni egyet, de há' ez van. Ettől még a nyomorom nem engedi el, hogy toszódna meg a szerencsétlenje. Pedig lenne egy rakat frankó kis programom mára, amik között nem szerepelt a lelkizés, de há' úgy tűnik, ilyen az, amikor az ember bepasizik. Szopó. Mivel kezd átmenni erőszakosba, ezé' ejtem a poénkodást, bár a fulladást nehezen spórolom le, ami nem csoda, ha már ekkora cirkalmas farokságokkal áll elő, bakker. Na, nem mintha ne direkt lenne ilyen alja pöcs.
- Jójójó, álljá' má' le! - sóhajtom, míg ez szinoníma szótárt játszik, baszki, pedig így is elég világos, hogy a lelki terrort próbálja itt nekem előadni, félig-meddig akár még sikerrel is, bár most csak szimplán lenyom a kóma és a tegnapi balhé utóíze. Legalább annyi lejön, hogy akkor eddig nem szakítottunk, a'sszem. Azé' nagyon adja itt a keménycsávót, de közben meg lerí, hogy a maradék alapozót is lebőgné magáról, ha fognám magam és kisétálnék azon a redva ajtón. Mondjuk néha egészen para tekintettel méreget, de gondolom, ilyen az, amikor valaki szerelmes.
- Ja, bár elég tré, ha egyfolytában a pasim ver szarrá. Múltkor is vágod, alig bírtam végigcipelni azt a faszt a kecómig - vonom meg a vállam, me' ez mondjuk nem hiányzik, bár ha felizgatja a téma, akko' néha belefér, végül is. Mondjuk az oldalamon már így is pöpecül begyógyult a seb, szóval nem ezen fogok kibukni. Sőt, összeségében nem is produkálok le akkora méretesnagy kiborulást, pedig pár hónapja még frankón szétbasztam a kecóját, vagy a detoxig ittam magam egy fullos partiban. Most viszont vagy kezdek megedződni, vagy annyira vicces a szitu, hogy fel sem fogom, mit vállalok magamra. Há', esélyesen az utóbbi. Most se tolom túl a dolgot - má' a téma alapos átrágását -, de ha megtenném, akkor val'szeg már nem fetrengenék mellette, szóval ennyit erről. Üsse kő, basszam meg, mi lehet a legrosszabb? Maximum szétmegyünk két nap után és félholtra ver egy sikátorban.
- Úgy tűnik, bár kurván nincs hozzá kedvem - dobok egy fintort, noha még nem a város másik végén zabálom a hamburgert, ezé' valami csak érdekel benne. Van ez a hülye érzésem, hogy elég nagy balhék, meg röhejes szituk kerekednek belőle, ami viszont bejönne, plusz úgyse toltam még ilyet. Vahj' mé'... Azért ennél a zárt dolognál elfog a hányinger és fel is ülnék, hogy elmenjek a picsába, de azt hiszem, ez a hajó már léket kapott valamerre. Persze nem újdonság, hogy hajlamos vagyok fontos dolgokat elbaszni, heh. - Ne örülj ennyire, mert szivárványt hányok - forgatom meg a szemem, de azért összeborzolom a séróját a kis kreténnek. Arra mondjuk nem számítok, hogy ennyire bepörög tőle, ahogy szinte rám csöpög ez a nyúlós boldogságmassza, ble. Legalább teszi a dolgát és rácuppan a nyakamra, ami egy elég frankó reggeli levezetője ennek a fosnak.
- Elég hamar megunnálak - húzom vigyorba a pofámat, aztán lehunyt szemmel élvezem, ahogy belém harap. Az érintése most jól esik, ha már a tegnap este arról szólt, hogyan próbál megütni és elhúzódni tőlem, amit azé' eléggé rühellek. Közben a hajába túrok, kezem végigjár a karján, ahogy közelebb húzom magamhoz. - Más már úgyse tudja, te gyökér - mert ezt pont most sikerült elbasznia, ezzel az egész nyomorék, normálisan járós témázással. Van egy olyan érzésem, hogy rohadtul meg fogom én ezt még szívni, de most pont elég, ha ő akciózik a nyakamon, bár nem kell majd a tükörbe néznem, hogy tudjam, mit alkot le. Elég bemérni a képét hozzá.
Mielőtt egy újabb buzisággal állna elő érintem a tarkóját, és belehúzom egy gyenge smárba. Két perc sem kell és már fölötte is támaszkodom, majd egészen lassan hajolok az arcához, hogy számmal az állát érintsem, onnan pedig felcsússzak a nyelvére. Nyilván megbasznám, de annyira lefárasztott előző éjjel, hogy nem adja magát ez az agyeldobós kúrás, így helyette próbálom feltérképezni, vajon mennyire fog menni, miszerint csak az ő seggében élvezhetek. Még a gondolattól is kiver a víz, de aztán ezt a fajta szarságot kezdi oldani a csók, míg balom megtalálja a nyakát és testem a sajátjához préselődik. Kár volt magamra húznom a gatyám, ő meg alapból meztelen, szóval túl sokat nem kéne az előkészületekkel vacakolnom, de mielőtt rámarkolnék a farkára kezd el vernyákolni a teló, vagyis... egy ideje a'sszem ezt tolja, bár a hangerő egyenesarányban nő, és csak akkor kezdi el baszni az agyam, amikor már épp belelendülnék.
- Az enyémet kikapcsoltam - lehelem a szájába, me' attól még nincs kedvem lemászni róla, de aztán léket ver agyamba a gondolat, hogy baszod, a mobilom kikapcsoltam. - Várj. Ez nem a te csengőhangod - fintorodom rá a buzi popos fosra, ami maximum is csak egy tizenhatéves kiscsajé lehet, aztán elnézek a szőnyegen henyélő kabátra, amit tegnap éjjel idegből nyúltam le. Hát, frankón nem egy tinédzser picsához tartozik, az már elsőre látszik. Igazándiból közben azé' Eli combján vánszorog a kezem és a nyakát csókolom, de basszam meg, ez a trágya zene kurván lelomboz. Hát mi a faszom ez, valami agyatlan mese csingő-csengő betéte?!
- Mekkora egy cockblock trágya ez! - kiáltok fel, amikor má' nem bírom ideggel, ugyanis az alapütem mellé becsatlakozik ez a rémes visító röhögés, ezekre meg érzékeny vagyok, pláne így kora reggel. Szinte idegből nyúlok el érte, hogy kinyomjam a gecibe, majd visszatérjek az eredeti elfoglaltságomhoz, ami a pasim megfektetése, de ez a szemét megint felvinnyog, és megint, amikor má' harmadjára nyomom ki, de kikapcsolni nem tudom, mivel ujjlenyomatos faszom védi.
A következő gondolatom ezen a ponton már az, hogy kibaszom az ablakon, és ha Eli nem oldja meg a szitut, akkor lassan full sebességgel landol a beton felé. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag én nyúltam le, frankón rám fogják verni és még csak nem is otthon balhézom, hanem egy idegen országban.

Leszarom.

Kezdek meggyőződni róla, hogy ébresztés után még úgy fél óráig, plusz a reggeli kávé meg nikotin adag előtt értelmetlen bármiféle kommunikációt is lefojtatnom vele, mert vagy nem fogja fel, vagy nem emlékszik rá. Ez mondjuk valahol rohadt édes is amellett, hogy baszott irritáló. A szemöldököm a homlokom közepére szalad, mielőtt röhögve venném át a növényt, és pakolnám át az ágy túloldalára, mintha ez, baszod, változtatna valamin.
- Kösz, baszki. – azért értékelem, hogy legalább szórakoztatóan faszfej, mielőtt elgondolkodnék az ajánlaton. – Nem a pónival van bajom, hanem hogy erre cserélnéd. Bár nekem láma kell, mennyivel trógerebb már.
Vigyorodom el, de persze amire igazán szükségem van, az nem póni, nem egy láma, még csak nem is egy mosómedve (dehogynem), hanem ez a köcsög. És most jöhet a szivárványhányás, aztán este már m&mseket szarok.
- Sz’al? – kérdem meg, ha már így leállít, nyilván azért teszi, mert már rendesen megrágta, oszt annyira kikívánkozik belőle az igazság, mint egy jó szarás.
- Fasznak cipelted akkor? – nem egészen értem a sztori lényegét, akik szétbasznak, azokat nem visszük haza. Bár az ő kifordított logikájával élve faszom tudja, meg hát én is itt vagyok, és épp lelkizünk, vagy mi. Jó, igazából kurvára nem. A hangulat kb. annyira romantikus, mint egy galambszar, de amit tisztázni kell, azt tisztázni kell.
- Nem azért mondtam, hogy innentől ezen hisztizz, mint egy kielégítetlen kurva. – röhögök fel, bár lehet, hogy éppenséggel tényleg ez a baja. Már majdnem 4 órája lehetett, hogy leszoptam, végül is… de ki számolja.
- Szenvedhetsz, az én kedvem úgy se baszod el. – legalábbis erőteljesen ajánlom, mert kettőnk közül én tolom a mélyebb hisztiket, lol. Ő csak vernyog, meg max szétszedi a házat, de ez most úgyse az én kéróm, meg nem tesz semmit kiperkálni, ha ebben legalább levezeti.
- Azért van még egy pár dolog, amit nem tudsz rólam. – kuncogok a fülébe, ha már így útba esik az ajka meg a nyaka közt… és tényleg, még van pár elbaszott része a múltamnak, amibe nem avattam be, de hát nem mintha két hónap alatt meg lehetne ismerni egy embert. Ha untatnám, val’szeg má’ nem lenne itt. Felmorranok, ahogy beletúr a hajamba, és elvigyorodom, mer ez kb. olyan, mintha azt mondaná, hogy az övé vagyok, csak trógerebb és mást mond, lol.
- Azért ez a része tetszik, valld be. – nevetek fel halkan, ahogy belehúz a smárba, aztán már szinte megszokott mozdulattal fordul felém. Kicsit utálom, hogy már ettől bizsergek, aztán ahogy rám hajol, és lassan csókol meg, beletúrok a hajába, és belevigyorgok a csókba, ahogy összeérinti a testünk. Hát, én meg tudom szokni… a telefoncsörgés viszont kurvára hangulat romboló.
- Az enyém kurvára nem így szól. – vonom fel a szemöldököm, mert ennyire azért már vághatná az ízlésem, előbb számíthatna egy hörgésre, mint egy ilyen a pop gecire, de közben ő is rájön, szóval elégedetten nyugtázom, hogy legalább ennyit levágott. Na de akkor ki a faszé? Követem a tekintetét, és felsóhajtok, halvány emlékeim vannak még az este ezen részéről… bár az előtte lévő dolgok jobban belevésődtek a fejembe.
- Faszom. – fintorgok, mert kurvára zavar, de azért meg nem mozdulok, míg érzem a simítását a combomon, meg az ajkait a nyakamon… áh, nem bírok egyszerre két dologra koncentrálni. Viszont rövid úton feladja, úgyhogy morogva nyúlok azért a szarért, és harmadjára már inkább felveszem.
- Mi a kurva anyám van? – morgok bele, mire valami undorítóan buzeráns hangon szól belőle valami… behatározhatatlan nemű egyed, de ha muszáj, akkor kimondom, hogy csávóra tippelek.
- Sz’al a tied ez a szar? – sóhajtok fel, mert rohadtul nem ezt vártam. – Ja, van kabát is. Nyugi má’, bebasztam, oszt másikat vittem el… ja. Park? Nincs baszott hideg? Mi az, hogy mindig? Hallod, le se tagadhatod, hogy kanadai köcsög vagy. Jó, csá.
Lebaszom a telefont, és belerángatom a hisztis csávómat egy újabb csókba, mielőtt megpaskolnám a vállát, hogy bármennyire fáj is, le kéne másznia rólam…
- Kimozdulunk, éljen. – vigyorodom el, mert kivételesen ez neki is annyira fáj, mint nekem… azért végigmérem még így utoljára, talán hacsak kiverem neki, az nem tart annyira… áh, faszom. Vár a köcsög kanadai, és jobb ez, mint a faszom balhé.
- Valami köcsög park, híres név, Washington, vagy fasz tudja. A közelben, az a lényeg. Lehet, hogy ott akar kinyírni. – röhögök fel, aztán összeráncolom a szemöldököm a kinti havazást elnézve. Előre ráz a hideg. – Ugorjunk be valami boltba, mer neked se jó, ha befagy a segglyukam. Még egy pulcsid sincs?
Nézek végig a letargikusan kevés szétdobált cuccon, ezzel kurvára nem megyünk semmire odakint… hatszor is megbánom még ezt a teleljünk Kanadában dolgot, miközben próbálok kiszabadulni En karjából, vagy mi, aztán magamra kapom, amit találok, és cigivel a szánkban baszódunk ki a mínuszokba. A portás meg a puccos vendégek szemgolyói kb. utánunk gurulhatnának, baszki. Éljenek má’ saját életet.
- FÚ, BASZOD. – az enyhe kifejezés, hogy tököm lefagy, szóval megragadom a kezét, hogy spurizzunk a picsába, és az első ruhaüzletbe berángatom, amit találok, még akkor is, ha retro holmik, és egyéb gyökérségek tömkelege jön a pofámba. Meg a fűűűtés. Reflexből felkapok egy sálat, meg egy rombuszos napszemcsit, és bepózolok a köcsögömnek.
- Csak nem Enril O’berry személyesen? Ide kérek autogrammot. – csapok a hátsómra, aztán kierőszakolok magamnak egy újabb csókot… a kanadai telós köcsög ráér még pár percet. Úgy is megszokta a hideget.

A szokásos reggeli kómától alig látok ki a fejemből, ez meg ilyen komplex faszomokkal baszogat, mint villásreggeli és cserepes gaz. Közben meg kábé az előző éjszaka sincs meg, de há' kell idő, mire bebootol az agyam és egyáltalán azt észre sikerül vennem, miszerint egy másik országban vagyok, lolz. Azé'  a növényt megkapja, hadd vigadjon az a köcsög kis feje.
- Remélem, ez a kedvenced - röhögök fel két zaba között, aztán bólogatva hallgatom az eszmefuttatását. - Ja, a láma tényleg pengébb volna, bár múltkor nem azokat a baszom mosómasákat akartad megnézni? - vonogatom a szemöldökömet, lerohadhat, me' csak emlékszem valamire, gec'. Ilyenkor azé' sikerül rájönnöm, miszerint valójában azé' figyelek rá, még ha a lényeg fele el is veszik útközben, vagy mondjuk hozzáköltök ezt meg azt. A vigyorától egyébként meg már azt hinném, ejti a témát, de csak nem hagy békén ez a nyomorék addig, míg ki nem nyögök valami félig legalább kevésbé összeeszkábáltat.
- Sz'al - utánozom, me' addig is időt nyerek, na, nem mintha gondolkodásra fordítanám, inkább csak betömök a számba még úgy hat szem szőlőt. Onnan a lassú és megfontolt rágás következik, de végül csak nem lehet elkerülni a rám váró fostengert, még a mellékági sztorizgatással sem. - Nem akartam, hogy bemószeroljon a zsaruknál... Ismerős a sztori, nem? - ejtek meg egy laza félvigyort, elvégre mi is kábé pont így ismerkedtünk össze. Míg ő a templomkertben recskázott, addig én a falat mázoltam, aztán felrángattam magamhoz, nehogy a buzi, beállt feje dalolni kezdjen. Nos, dalolnia ugyan dalolt, csak épp máshogy, lol. - Bár így visszagondolva fullon túltoltam nálunk, me' ha ott hagylak se nyomsz fel a férgeknek - túrok a hajamba, ahogy realizálom az állást, de há' honnan kellett volna tudnom, hogy má' volt sitten az emó gyökere?! - Aztán nézd meg, hova jutottunk... - vágok egy öblös fintort, hogy rohadna meg itt a zsarolásával és fenyegetőzésével, ráadásul úgy örül neki, mint valami csóri hörcsög a bébirépának.
- Márpedig kielégítetlennek kielégítetlen vagyok - vigyorodom el, ezzel dobva be közénk egy elég konkrét célzást arra nézve, hogy kezdjen már magával valami hasznosat, ne csak a pofáját járassa.
- Akarja elbaszni a faszom, amekkora hisztikirálynő vagy te, bazdmeg - fintorodom el, há', amit ez a ribi levágott, az még most is fáj, ahogy lassanként visszacsúsznak agyamba az emlékek. - Lehet, mégse kéne ezt erőltetnünk - heccelem, míg ő nagy nehezen fölém hajol és jön itt a misztikus baromságaival. - Mé', vámpír is vagy, nem csak drama queen? - lehelem a szájára, míg letámadja a nyakam, én pedig erősen túrok a hajába, ne fogja vissza magát, ha lehet. Azon meg most kurvásul nem akarok agyalni, mit jelent, nem baszni meg másokat, meg miféle hordaléka is lehet ennek a közeljövőben, így ignorálom a hülye beszólogatását és helyette lemásorolom. Nem kell sok hozzá, hogy ismét fölötte kössek ki és keményen préseljem hozzá a testemet, amitől hirtelen elkezd irritálni a rajtam feszülő gatya. Sokáig amúgy se húznám benne, csak hát az a szarom mobil az egészet úgy, ahogy van bassza telibe, én meg nem győzöm ideggel hallgatni ezt a prüntyögő fosszintit.
- Vágom - közlöm vele, mielőtt azon is kiakad, hogy nem ismerem a csengőhangját, de aztán egyikünk se bírja túlzottan ezt a tamagocsiszemetet, még annak ellenére sem, hogy próbálnám terelni a dolgot, ahogy végigsimítok a combján és számmal járom be a nyakát, noha egy ponton elfogy a türelmem és basznám is ki az ablakon, ha el nem happolná, hogy beleszóljon. Míg ők trécselnek, addig én sem zavartatom különösebben magam és kezem végigjárja az oldalát, míg nyelvem a kulcscsontjával szórakozik.
A csókba még belemegyek, de a vállpaskolás má' nem tetszik.
- Nebassz - hajolok fölé, mondjuk frankón kimozdulnék már, de attól még a kúrás sem rossz program. Amikor végigmér, alja geciként vigyorodom el, aztán ráülök az ölére, me' leszarom azt a nyomorék szemetet, aki itt veri nekünk a nyálát. - Én fontosabb vagyok - jegyzem meg, aztán lazán előre hajolok rajta és minimum egy dry humpot levágnék neki, ha az a kretén csengőhang nem baszná megint szét a hangulatot, bár most a lófaszom sem fogja felvenni neki.
- Szerintem a High parkra gondol - eresztek meg egy enervált sóhajt, ahogy lemászom róla és felveszem az izompólómat, oszt' kifújt. - Nincs, valahol elhagytam - vonom meg a vállam, bár tény, ez így még nekem is kevés lesz ebben a faszom hóviharban.  Mielőtt lécelünk azé' még rendezem a cechet, aztán tarkón basz egy marék hó, meg a fúvás és pöcs tudja, mi.
- A'sszem fázom - engedem, hadd rántson magával, onnan meg betoszódunk egy random üzletbe, ahol felveszek egy pulcsit és mellé kabátot, bár nem cipzározom be. Ennek a gyökérnek viszont valamiért fergeteges a kedve és úgy pózol, mint valami nyüves kurva, de ha má' adja itt az ívet, hát van szerencsém beleállni. - Bocs, de ha a pasim látná, hogy nyomorékok seggére írogatok, akkor kasztrálna - játszom az elérhetetlen faszt és na, eddig még megy a dolog. Talán me' őt meg is baszhatom utána.
Azé' mindenki választ magának valami szart, onnan meg beledobjuk magunk a városi forgatagba.
- Mondta, hova tossza magát? - célzok a kis köcsögre, bár így is kóválygunk egy darabig, mire kiszúrok egy pávatollas faszt, ahogy az egyik retek szobrot támasztja. Csak azé' tűnik fel, mert flitteres gatya feszül a pöcsére és látványosan unja az életét. Má' épp kiröhögném, ha felénk nem lendülne, de olyan hévvel, hogy csodálom, miszerint nem nyalja végig a járdát közben. - Ismered? - vigyorgok Eli képébe, noha az ipse hamar bemutatkozik, lolz.
- Eszem-faszom megáll! - köszönt minket, mint egy trú kanadai, aztán félszer körbesétál, akár valami buzi látványosságot. - Nem mondjátok, hogy az év relationship goal párja nyúlta a kabimat! - nyög fel, én meg levágok egy sármos mosolyt, aztán átkarolom a vállát, hadd ájulja szét magát. Egy sikkantást azé' kap a fülem, de bakker. Ennyi belefér.
- Akkor nincs harag, eh? - lapogatom, mire úgy rázza a fejét, hogy majd leesik róla a szemcsije.
- Úúú! - kiált, majd közöttünk kapkodja a fejét, míg én röhögve vizslatom a kretén fűzöldre kent séróját. - Figyuka, nem jönnétek el velem erre a totál trendi fotózásra? Igazándiból nem mára terveztem a dolgot, de annyira menő lenne, ha felvennétek a cuccaimat! Ja, amúgy tervező vagyok és ez életem egyik legszebb napja! - lelkesedik be, mint valami búgócsiga, azzal a flitteres kis seggével.
- Simán, utána meg mutass má' pár frankó helyet a városban - megyek bele a csevegésbe, me' szocializálódni azt tudok, ő meg boldogan sikkant kettőt, zabáljam meg a köcsögét. Olyan, mint egy plüssállat, baszod, vigyorgom, bár nem vágom, Eli hogy van vele.

- Bocs, de a növényekért csak te vagy oda. – fintorgok, ugyanis a fű gondolatától mindig elbaszódik a kedvem pár pillanatra. De hát az élet mindenkivel válogatottan basz ki, nekem is ki kell élveznem a részemet.
- Hallod, még a végén megint beléd esem. – röhögök fel, mert igazából baszottul jobb így, hogy már kiadtam magamból a dolgot. Egyszerűbb poénra venni, nyilván nem kell minden alkalommal sírnom, ha szóba kerül a dolog.
Hagyom, hogy késleltesse a választ, de csak mert szeretem nézni, ahogy zabál, akármilyen gusztustalanul teszi néha, van benne valami elragadó… ilyenkor azért örülök, hogy nem hallja a gondolataim, az odabaszna.
- Ja, bár én ilyenkor csak kiütöm őket, azt csá. – vigyorodom el, de azért felidéződik bennem az első találkozásunk emléke… na ja, aznap is baromi hideg volt, de Kanadához azért mégse mérhető.
- Esélyes. Én meg azt hittem, azé szántál meg, mer kúrni akartál. – röhögök fel, na nem mintha nem lett volna baszottul igazam, mer végül mégiscsak a farkánál kötöttem ki, majdnem előbb nyaltam végig, mint az ajkait, lol.
- Ja. Ideje felkötni a gatyát. – akár szó szerint is, mert kétlem, hogy másképp kordában tudja tartani azt a mérhetetlen kanosságát, baszki.
- Vettem észre… - sutyerák mosoly kúszik az arcomra, veszem én az utalást, és teszem is a dolgom, mert már amúgy is rá akartam térni a lényegre… ha választani kéne az érzelmek, meg a kúrás közt, azért én se sokat gondolkodnék.
- Én legalább kiadom magamból, baszki. – röhögök fel, mer egy cseppnyi bűntudatom nincsen. Mindig is így rendeztem a konfliktusokat (már nem kurvulással meg bömböléssel, az személyes extra), szemtől szembe, és kurván drámaian.
- Csak halhatatlan. Legalábbis a nevem. – vonogatom a szemöldököm vigyorogva, de áttérek inkább a nyaka harapdálására, mielőtt még több baromságot mondok. Hagyom, hogy megint felém kerekedjen, és már dönteném hátra a fejem, hogy kiélvezzem minden egyes érintését, de persze annak a baszott tinipopnak bele kell szólnia. Faszom.
Azért erőteljesen tereli a figyelmem, ahogy En szórakozik a testemmel, bár már nagyjából vágom, hogy ha egyszer elkezdett valamit, azzal elég nehezen áll le… azért nem szívesen nyögnék a telóba, mer nem az én stílusomon, inkább csak nyelek egy nagyot, és lerakom a picsába. Nem mintha nekem több kedvem lenne a közepén lelépni, ezért csak elvigyorodom, ahogy visszatart, és ráül a derekamra. Ahogy rám hajol, már épp kezdenék beindulni, dehogy ez a kurva telefon megint megszólal, hát mindjá az ablakon baszom ki a picsába.
- Val’szeg. – ezek szerint En még mindig jobban vágja a környéket, holott én már többször voltam itt, ő meg tudtommal még soha, de hát az én tájékozódási képességeim mellett kurvára nincs ebben semmi meglepő.
- Te mikor lettél ilyen vaskos? – célzok arra, hogy lazán kifizeti a dorbézolásunkat, ráadásul kártyával, nem is vágtam, hogy van neki, mer baszod, eddig sose láttam. Nem mintha érdekelt volna. – Csak aztán ne éhezz hónapokig.
Röhögöm ki, mielőtt kilépnénk a hidegbe, ott aztán elmegy a kedvem a toporzékolástól, és inkább magammal rángatom. Mindig is tagadtam, de érzek némi vonzalmat a retro, meg azért a rock is indult valahonnan, egész otthonosan érzem magam ilyen holmik közt. Felröhögök, ahogy engem hoz fel kifogásnak, és elégedetten smárolom le érte, aztán belevetem magam a túrásba. A legtöbb erőfeszítésem latba véve is úgy festek ezekben a holmikban, mint egy lecsúszott másodrangú hipster, de hát ki nem fossa le, ettől még szexi maradok.
- Nem , de elég buzeráns hangja volt, szerintem felismerném. – vonom meg a vállam a kapucnim alól, amit még a sapkára pakoltam rá, mer nem vicc ez az időjárás. Nagyjából egyszerre szúrjuk ki a homárt, nekem meg nem nagyon kell tippelnem, mielőtt bemutatná magát.
Egy pillantásból megmondom, hogy odavan a seggünkért, nem kell megvárni, míg ki is nyalja, de csak röhögök, mer vágom, hogy Ennek fekszik az ilyesmi. Szinte reflexből lekezeli a csákeszt, az meg mintha körbeszarná már a telefonját.
- Azé ezt rakd el, mielőtt kivered. – röhögök a köcsögre, és megdobom a telójával, de ha már En így rájátszik a dologra, akkor én is kiveszem a részem. – Habár az enyémből lehet, ment már rá egy kicsi…
A csillogó tekintetéből ítélve kb. leszopja, ha hazaér, de hát már úgy is csak közvetetten teheti meg, lol. Pedig alapvetően egészen rendben van, amíg nem szólal meg, talán hagynám, hogy lekapjon, de ez má’ a múlté. Azé felvonom a szemöldököm, ahogy a patkány úszik az árral, mert én kurvára nem ezt terveztem mára. Mi lesz má’ a kibaszott sível, meg az összes szarsággal, amiért idejöttünk? Azért a vigyorgó képét elnézve elfintorodom, és inkább nem erőltetem ezt. Attól még baszni akarok.
- Tőlem. – alig ejtem ki a szót, már visít azon a herélt hangján, és egészen addig a fotózásról magyaráz, amíg be nem ülünk végre egy fűtött taxiba, bár időnként önkéntelenül ignorálom a mondandóját, mer még En farkát látom magam előtt, lol.
- Totál illik hozzátok a koncepció, egy kicsit steampunkosra vettük a figurát, tudjátok, valamivel fel kell dobni. Unom már a sok téli koncepciós, havazásos szörnyűséget. Ott jobbra, cuncikám. – szerencsére ez a sofőrnek szól, En meg elég lelkesen szóval tartja a srácot, úgyhogy én lazulhatok, míg oda nem baszodunk a photoshootra. Én már megszoktam az ilyesmit, ezé’ nem hoz annyira lázba, de olyan szempontból azért érdekes, hogy ezúttal nem a tagokkal tolom, hanem Ennel. Kétlem, hogy ilyen kinézettel ez lenne neki az első, de persze franc tudja, lehet, hogy még kameraszűz, lol. A szokásos sürgés-forgás köszönt, bár jó pár szem kíséri a belépőnket, pláne, hogy nem épp a megszokott önmagamat hozom a retro szerelésben, és ahogy elnézem a kirakott holmikat, egyik jelmezből pattanok a másikba.
- Ez odabasz. – veszek le egy jó magas, fekete kalapot, amire megmagyarázhatatlan okokból egy túlméretezett úszószemüveget pakoltak. Ettől függetlenül persze baszott jól néz ki. – Király.
Borzolom össze a kis köcsög séróját, mert egész jól összebaszta ezt, na nem mintha értenék hozzá. A lényeg, hogy ez poén lesz. Hagyom, hogy bemutasson a staffnak, túllépjünk a körberajongás körein, de mielőtt En fülébe súghatnám, hogy el ne vesszen, mire körbenézek, már kurván nincs ott. Ja, éreztem… lemondóan hagyom, hogy öltöztessenek, aminek a vége egy westernesebb (gondolom) stílusú, buggyosabb ing, meg jó pár szerszám, és bőrkiegészítő lesz. Mint egy rossz pornó, lel. Persze a fejemet meg a sérómat is megrohamozzák, és má’ beszarok mindjárt, hogy még rendes póthajat is nyomatnak rám. A smink mondjuk még mindig kevésbé füstös a szokásosnál. Az utóbbi pár nap után mondjuk rendesen nem ismerek magamra, aztán vigyorogva pacsizom le a homárral.
- IMÁDOM. Magnifico! – dobálózik még pár rohadt ismeretlen szóval, de azért röhögve hátbaveregetem, és körbeforgok, hogy hol van má’ a pasim, már ráképzeltem a reneszánsz szettet. Jó pár évszázaddal ezelőtt is megkúrtam volna.

- Én? - húzom kábé a homlokomig a szemöldököm, majd egy randa vigyorral kezdem el vonogatni mellé a vállam: - A gomba az nem növény, hanem állat, lolz. - Mondjuk fasz se érti, mit fintorog, meg a'sszem, eddig nem is nagyon került elő, mi idegeli annyira a drogokban, én meg nyilván nem most fogok rákérdezni, tekintve a tegnapi idegösszeomlását, ami bakker még nekem is sok volt. Ma így kábé rápihennék, aktívan, de nyilván pofázni kell a problémákról, meg rólunk, meg a faszom tudja.
- Ez innen má' csak mélyülni fog, mi? - ejtek meg egy gyors röhögést, de kezdem túltenni magam a traumán, meg nem is úgy néz ki, mint aki mindjárt leveti magát az emeletről, vagy az egészet csak bekamuzza, hogy könnyebb legyen hátba támadni. Aztán még pöcs tudja, mi lesz, de erre próbálok nem túl sűrűn gondolni, me' behányok. Bár így is kétpofára tömöm a kaját, sz'val gyakorlatilag mindegy. Képen attól még nem basz, hogy várakoztatom, de na.
- Én aztán ütögethetem őket - fintorodom el, majd felmutatom a karomon satnyuló izmokat. Gyász, de attól még beküldök felé egy öklöst, na, nem mintha eltalálnám. Faszom se érti, más honnan szop magának reflexeket, én meg honnan nem, de gecinagy szívás az egész. - Janem - mérem végig, de má' nem emlékszem, akkor bejött-e a pofája vagy mi volt. - Menteni akartam a seggem, te meg leszoptál. Ennyi a nagy, romantikus történet, baszod - vigyorgok fel rá, de aztán a beszólásán csak megforgatom a szemem. Tulajdonképpen miért is járok vele? Elbaszottul nagy rejtély ez, én mondom.
- Ideje volt... - ül meg szám szegletén a gúny, de inkább csak heccelni akarom, semmint felbaszni az agyát. - Tudod, mit adj ki most magadból - húzom le, me' kezd sok lenni a pofázás, pláne így kora reggel, és amúgy is eleget tempóztunk már ezen a szaron, ideje kilőni az agyunkat. Azé' még gyökérkednie kell egy sort, és frankón lerántanám, ha bele nem kezdene; végre. Most valahogy jól esik ez a lightos témázás, ahogy a nyakamon élvezkedik, meg különben is megérdemlem, ezért úgy mászom föl rá, mintha a külön bejáratott ajándékom lenne. Ja, mondjuk az is, lolz. Frankón belelendülnék a dologba, de nyilván ki kell nyírnia a bulit annak a szarom mobilnak, amit sikerült a kabáttal együtt lenyúlnom. Sajnálattal veszem, amiért nem nyögi szét a vonalat, bár mondjuk a farka közelében sem járok, míg ő azzal a nyomorékkal diskurál. Így is látványosan gyorsan bontja a hívást, de mielőtt bármit is kezdhetnék vele toszódik el végleg a hangulat. Há' ilyen elcseszett az élet, eh? Azé' így is szívesen vágódom bele a hóviharba, mert kábé lételemem a városi nyüzsgés, szmog, meg hányásfoltok a járdaszélen. Mielőtt végleg belesodródnánk azért még sikerült vágnom egy értetlen pofát, de aztán leesik, hogy ja, most biztos, frankón szlopálja a szálloda a bevételem. Na, nem mintha érdekelne.
- Eladtam egy-két képet, meg volt egy béna kiállításom - amit Adam szervezett, ezé' el se mentem rá. Rühellem, amikor a pinaszagú vén fószerek körbenyalják a kezeimet. - Általában pár nap alatt elbaszom - túrok a hajamba, me' szopatnak is ezért elég rendesen. - Nem bánok valami jól a pénzzel. - Ha eddig nem tűnt volna fel neki, bár már abból lejöhet, miszerint lefosom, melyik ötcsillagosba, vagy hostelbe baszódunk el, amíg ágy van benne és megkúrhatom.
- Már ritkán éhezem - seprem félre a séróm, me' ha nincs Filc, akkor val'szeg ebbe döglöm bele az utcán. Jó, esélyesen előbb nyír ki pár niggerkurva, de há' a tény az még tény marad, régen túlságosan is sokszor volt arra precedens, miszerint nem volt mit ennem, és ilyenkor az ember nem alkot le szép dolgokat.
Mindegy, a hó leköt, meg a forgalom, aztán bedobok egy laza bókot, amitől oda meg vissza van, pedig közel nem volt nagy cucc. A smár viszont jól jön, mert elég elbaszottan néz ki azokban a göncökben, de felőlem mondjuk azt hord, ami neki tetszik és cső.
- Túl sok a buzi körülötted - röhögök fel, me' tényleg. Mi ez, bakker, homármágnes?! Abban viszont igaza van, hogy a tag elég hamar meglesz, bár szinte fulladozó pisztrángként veti ránk magát, ahogy beméri a párosunk. Nekem mondjuk bejön ez a közvetlen buzulás, szóval egyből magamhoz is vonom, míg ő elcsevegi a fél fandomját, egyemmeg. - Nem is volt az olyan kicsi, de letöröltük - veszem az ívet, aztán vigyorogva Elire bámulok, míg ez a kis tetű összefossa magát örömében. Közben lezsírozunk egy pöpec programot, noha rühellem a fotózásokat, úgy alapjáraton, de ez most viccesnek tűnik. Nagyjából akkor esik le, hogy a lelkesedésünk nem talál a pasimban gazdára, amikor fellesek rá, ugyanis olyan pofát vág, mint akinek csalánnal baszkodják a farkát. Mondjuk attól még belemegy, szóval nagy gondja nem lehet, me' akkor mégis mondaná, nem? De. Hát jó.
- Na, a steampunk mostanság eléggé adja, bár sajna egy frankón szűk réteg, me' elég sok benne a meló és gyak. a szenvedély tartja felszínen és a buzi regényhalom, de azé' még értékeljük - csapkodom meg a hátát, de közben a taxiban azé' előkerítem szabad balommal a magában fikázó Eli kezét, majd lazán egymásba kulcsolom az ujjainkat. Közben persze kitartóan pofázom ezzel a köcsöggel, abban hiba nincs. Valakinek kell, nekem meg úgyis könnyen megy, így elég sok dolgot kiderítek róla, meg a brandjéről. Nagyjából ezé' sem rohadok le a látványtól, amikor megérkezünk, mert kábé négyzetről a pöcséig leírta. Míg Elivel balfaszkodnak egy sort, addig én a terem másik végében szúrok ki egy pöpec páncélt, onnan meg két lépés leállni az ott sürgölődő arcokkal, amiből laza szilvapáleszezés lesz. Sok időt rajtam úgyse kell elkúrni, mert utálom a kiló sminket a pofámon, ezé' belenyomom magam egy szűk naciba, amit ilyen buzis csizma présel tovább. A felsőm nem túlozzák el, me' kapok mellé egy félig gombolt inget és mellényt, de a kalapot leszavazom, ugyanis elég trén állna. Mire végzem, nem érzem magam egy másik dimenzióban, ezé' bekennek egy ilyen fémesen-aranyozottas szarral, aztán az egyik kristályberakásos sétapálcával támasztok be a vászon elé. - A pózerkedés megy - közlöm Elivel a tényeket, majd alaposan végigmérem, de túl sok rajta a ruha, bár még így is jobban néz ki, mint azokban a turkálós szarokban.
Mondjuk a témázást elég hamar megunom, és az elején is csak az köt le, hogy a hülyegyerek milyen természetesen mozog a kamera előtt, ami azé' elég kúl. Csak hát a lelkesedésem ennyiben ki is merül.
- Te, nem lehetne dinamikusabb ez a szarakodás? - támasztom állam a kézfejemre, ahogy előre görnyedek a pálca fejére támaszkodva. - Nincs itt valami cikornyás helyiség, vagy fasz se tudja? - dobálom nekik itt az ötleteket, aminek a vége egy retek, vörös kanapé lesz. Há', végül is több, mint a semmi.
- Szerinted a steampunkos nyomorékok mennyire bírják a fartúrást? - emelem le róla a kalapot, ahogy rányomom a párnázott ülésre, majd lerúgom a lábamról azt a trágya csizmát, mutasson jól a szőnyegen, bakker. Havat ebben az életben úgyse fog látni, meg két másodperc alatt be is ázna, sz'val... - És most, mit toljunk? - kérdezem a kis homárt, de közben azért végig Elit nézem. Na, nem érek hozzá, inkább csak lassan vánszorog végig a tekintetem a száján, majd a nyakán, szinte ignorálva a rábaszott cuccokat, ahogy lassanként megállapodom a szemein.
- Kívánlak - mondom, de nem fogom letámadni, inkább csak egy alja vigyor keretében várom, akar-e lépni egyáltalán bármit is erre, miközben a kamera kattog és a nép sürgölődik a háttérben.

- Mi a fasz bajod van? Te vagy má egy állat. - röhögök fel a faszságán, mer ez má basszam meg elképesztő. Ez után má' csak az van hátra, hogy a szivárvány meg.
- Ja, holnap má' a padlón fogok csúszni, hogy megkúrjál. - vigyorodom el, mer azért van némi rálátásom, mennyire gyökér is vagyok most. Nekem ugyanúgy új ez az egész, érezni egyfajta izgatottságot, mikor velem van... eléggé visszataszító a gondolat is, hogy ennyi mindent megmozgat bennem. Hát még érezni ezt a kavalkádot miatta...
- Többet kéne kondiznod. - röhögök azon a nyomorék fején, bár eléggé tisztában vagyok vele, hogy rajta már semmilyen edzés nem segíthet, baszki. Nem mintha nem bírnám a gyenge oldalát...
- Ja, az első szopásom. Nosztalgikus. - mi a faszt szívtam akkor, hogy ennyire elbaszott kanos lettem tőle... bár a pia, meg Mimi lelépése frankón élt adott a helyzetnek, de nem hittem, hogy több lesz egy nagyon elbaszott kúrásnál.
- Ahhoz képest azért elég hamar lerángattál a farkadról. - ja, belegondolva mindig ő volt a türelmetlenebb, sz'al nem vágom, mit szenvedek ennyit, mire benyögi a választ. Hát, nem a legkielégítőbb beleegyezés, amit valaha kaptam, de ettől függetlenül nehehen vakarhatnám le a vigyoromat, ahogy a nyakára dőlök. Egész sokáig tűri, hogy játszadozzak vele, mielőtt maga alá fordítana... már-már meg vagyok hatva. Mondjuk ezúttal elég elbaszott módon bennünk marad a kanosság, ami esélyesen rányomja a bélyegét a napra, hacsak nem kúratom meg magam nyilvánosan... megint. Tény, hogy kicsit még most is magamban érzem a nyomát annak, ahogy akkor felkent a falra, de volt benne valami rohadtul izgató.
Persze a vigyora, meg az hogy életemben először látom fázni, retkesen visszarángat a jelenbe, de a röhögés helyett inkább egy meleg helyet veszek irányba, ne most dögöljön meg nekem... (Bár én val'szeg közelebb állok hozzá.)
- Ja, azt látom. - ha már ötcsillagos szállodába viszi a magatehetetlen hátsóm, mintha baszod, bársonyban neveltek volna. - Csak nem bűntudatod volt?
Sunyi vigyort eresztek meg a retro napszemcsi alól szemezve vele, bár őszintén kétlem, hogy lenne neki. Akkor már a szopásom jobban megviselte, pedig azért növelte a kis egómat, ahogy sóhajtozott közben. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy szexi, ahogy a hajában turkál, mer baszki minden ember turkál benne, legközelebb majd arra nyáladzom, ha orrot fúj, vagy mi a faszom?!
- Többek közt a hűtőm, meg a segglyukam mindig nyitva áll előtted. - nevetek fel, bár elég fura a közöd jövőnkre utalni, ha egyáltalán lesz olyan, lol. Kinézem belőle, hogy két nap alatt feladja, félrekúr, én meg kinyírom, aztán mehetek a sittre még több ihletet gyűjteni...
A relationship goal viszont nagyjából eddig volt kettesben, az események felpörögnek, és arra eszmélek, egy rohadt taxiban ülök. Meglepetten fogadom a kezét az enyémen, de azért le se tagadhatnám, hogy baszottul bejön, a vér mintha egyenesen az agyamba mászna. Egész meleg a tenyere, de megint olyan dolgokat szabadít fel bennem, amikhez kurvára nem vagyok hozzászokva. Mint az enyhe pír a fejemen, amit még a hidegre foghatok, vagy a megmagyarázhatlan pulzusom, amit egész testemben érzek. Mi a retek, a végén még kiderül, hogy lélekben bula vagyok, baszki.
- Ennyire vágod a témát? - na ja, én a testéért szeretem, nem az agyáért, igazából eddig a pillanatig le se vágtam, hogy némileg több szorult belé, mint az enyémbe. Váó. Azért nem ájulok el, meg a rengeteg rohangáló ember közt seperc alatt elvesztem, onnantól meg eléggé letargikus mocsok vagyok ahhoz, hogy azt rakjanak rám, amit akarnak, aztán betosszanak mázlimra nem egy ribi, hanem En mellé. A különbség mondjuk nem túl nagy, de azért érzékelhető...
- Sokat gyakoroltad. - röhögöm ki, de azért elégedett vigyorral mérem végig, olyan, amilyen lenni szokott, egyszerű, de nagyszerű. Azért ez az aranypor odabasz. - Még hogy nem Twilight. - súgom a fülébe, de nem vágom, egyáltalán emlékszik-e arra a fasz beszélgetésre. Innentől azért fitogtatom kicsit a tehetségemet, bár a patkány messze jobban teljesít, mint én anno. Akkor se hoztak zavarba, de az összes képen unottan néztem, vagy bemutattam, lol.
- Nem t’om, hogy gondolták, hogy félóráig megmaradsz egy helyben. – hiperaktív gyökér. Na nem mintha engem sokkal jobban lekötne, hogy lencséknek vágjak kúl fejet, meg menőzzek a profilommal, de hát na. Néha erre is időt kell basznom. Azért elég bizalmatlanul meredek a kanapéra terpeszkedő Enre, ez a kettő meg a kamerák együtt elég rossz kombó. Nem mintha tegnap a kocsmában bármit is az emberek fantáziájára hagytunk volna, de… a’sszem ezért még a menedzserem is lebasz majd.
- Felteszem, eléggé, ha már itt vagyunk. – fintorodom el, de nem sok időt hagy elmélkedni, ahogy a kanapéra tol… pedig mióta igent mondott, eléggé nem vagyok önmagam, úgyhogy vonakodom a közelében lenni. A kalapomat már el is rabolja, aztán még a csizmáit is lerúgja, pedig szerintem faszán összebaszták a szerelésünket. Ilyen szűk gatyát is ritkán látok rajta… valahogy levágom, hogy nem nekem szól a kérdés, de nyelek egy nagyot, ahogy a tekintetével fal. Kamerák, kamerák, kamerák… lassan görcsbe rándulva tartom vissza magam.
- Nekem eléggé tetszik, amilyen irányba haladtok. – hallom meg a buzeráns hangját, mire elmorgok egy „ja, azt gondoltam”-ot. Erőteljesen el kéne menekülnöm, mielőtt késő lesz, mert En nem néz ki úgy, mint aki egy cseppet is zavartatná magát, hogy ott folytassa, ahol reggel abbahagytuk, én meg kezdek kifogyni az ellenérvekből, meg úgy egyáltalán a gondolatokból, ahogy visszanézek a mellkasomon tenyerelő pasimra. Azért érzek némi zavart az űrben, ahogy En lazán kimondja a gondolataimat, és mintha minden elhalkulna kissé, ahogy méregetik, hogy most tényleg megkúr-e mindjárt itt helyben. Nem mozdul, de a’sszem inkább a visszajelzésemre vár, minthogy be lenne szarva… viszont ezen a ponton már lefagy az agyam, ahogy tarkójánál fogva húzom bele egy csókba, mert már kurvára akarom, és leszarok mindent. A’sszem erről kéne, hogy szóljon a rock, faszom mindenkibe. Azon kapom magam, hogy harapom az ajkait, ahogy kattognak a vakuk, kioldom az ingen megmaradt gombokat, beletúrok a hajába, ahogy közelebb vonom magamhoz, és mire elszakadok az ajkától, már rég nem érdekel, hogy vagyok. Kívánom, és kurvára nem akarok most gondolkozni… de azért tetszik a pálinkás szájíz, amit felőle érzek. Azért ahogy felnézek a tekintetébe, eszembe jut egy kihagyhatatlan poén.
- Megkúrhatsz itt is… vagy – itt már elröhögöm, mielőtt a fülére harapnék, és tovább nevetgélnék, de kurván nem tudom, mi a faszért. – Lehet, hogy inkább a retyóban kéne?

18+ (ki hitte volna)

A nevetését lazán viszonozom, még ha épp az én pöcs fejem is a céltáblája; magamon valahogy mindig viccesebb röhögni, neki meg végre normalizálódik közben az az elbaszott kedve, és nem az enyémet kúrogatja tovább.
- Azt mondjuk megnézném - mérem végig, majd látványosan nyalok rá az alsó ajkamra. Nem azé', könyörögtek má', de tőle azért mégis érdekesebbnek tűnne a dolog. Bár nem vágom, csak szopat-e, vagy tényleg ennyire odavan értem.
- Próbáltam, de baszás lett a vége. - Legközelebb talán nem olyan helyet kéne választanom, ahol fullos bigék futkosnak, bár rohadtunalmas, ha a dagadt, izzadó pöcsfejeket kell néznem közben, kivéve... - Eljöhetnél velem. Ötből négy és fél talán nem a szex miatt csúszna el, pláne, ha megspórolod a könyörgést - ejtek meg egy kacsintást, na, nem mintha ettől aztán hirtelen izmom nőne, meg így kábé le is szarom, amíg a stamina helyén van és el bírok futni a férgek elől.
- Jatényleg, elég béna voltál - oltom le, de közben azé' végigsimítok az arcán, ahogy a füle mögé seprem a haját, mert útban van. - Nem csoda, hogy lerángattalak - röhögök, de ő is levágja, miszerint csak félig balfaszkodom vele. Addig se kell komolyabb témákat végigtosznunk, na, nem mintha elkerülhetném őket, sz'val. Így is látom a fején, hogy még mást is várna, de legalább nem áll le cseszegetni miatta, mert az most kurvásul nem menne, ha pedig erőlteti, előbb lépek le. Egy ideig hagyom, hadd élje ki magát a nyakamon, de aztán már magam alá is gyűröm, amiből a végén egy fullos nagy semmi lesz, hála annak a kis kreténnek, aki nem bír leakadni a baszom mobiljáról. Többek között ezért vágódom bele izompólóban a hóviharba, noha csutkakemény itt a tél, egy szál farokban még nekem is, hogy basznám meg. Még szerencse, hogy a közelben van egy legalja bolt, ahol pár cuccot összevehetek, noha egyik sem túlzottan a stílusom, de most szerintem le tudom szarni, míg vissza nem érünk a faházba.
- A taxis azé' kap bónuszt, ha oda visz, ahol a partnerük van - kezdek bele, bár esélyesen kurván nem ez érdekli. - Szóval lerakott az elsőnél - vonom meg a vállam, me' tényleg nem gondoltam túl, hova is kéne levágnom a kerek kis seggét. Inkább bámulom a kínálatot, meg szétborzolom a séróm, ennek má' mindegy alapon.
- Ha a hűtőd nyitva áll, akkor a kecód is. Sz'val, mikor kapok hozzá kulcsot? - nyújtom tovább a nyomorát, hátha, ez má' azért sok lesz neki és pirulva elrohan, miszerint sose. - Amúgy a segglyukad már egy ideje úgyis az enyém - ebben nincs nagy újdonság, nem úgy, mint a kis tetűben, akit összeszedünk a parkban.
Elég lazán belemegyek a kérésbe, bár én általában is elég lazán belemegyek mindenbe, ezé' nem is én leszek az, aki játssza itt a sértett tinédzsert. Gyorsan megszorongatom a kezét, mielőtt lefejeli az üveget, majd pofázom tovább a gyökérhez, aki lelkesen fejtegeti a nyomorék kis életét, de azé' élvezem.
- Mi? Janem, csak ez egy olyan szubkultúra, aminek legalább van értelme - legyintem el a felvetést, me' szimplán csak érdekesnek tartom és faszán néz ki. Párszor már festettem hasonló témában megrendelésre, és azokat még tudtam is élvezni, bakker. Nagyjából ennyire királyság a stúdió is, tele göncökkel meg laza arcokkal. Az egyik csoporttal össze is toszódom pálinkázni, majd kennek rám ilyen szaros aranyréteget, de a ruhák felét így is leszavazom, me' nem szeretem, ha túltolják. Épp eléggé elkapják a pasimat, ennyi fun legyen má' elég a rongy fejüknek mára. Azért pózerkedem nekik egy sort, ahogy az illem hozza.
- Néha el kell mennem ilyen szarokra, de próbálom ezt évi kettőre szűkíteni - bár, ha Adamen múlna, akkor az havi kettő lenne, de szerencsére, má' így is elég sokat vitatkoztunk ezen ahhoz, semmint elfogadja az álláspontom a témát illetőn. Vagy csak szimplán beleszar, mert van, ami több zsét hoz, mint a promó.
- Mi van? - húzom fel a szemöldököm, mert frankón nem vágom, miről beszél.
Azt mondjuk kár lenne tagadni, hogy elég hamar megunom a szarakodást és tolnak a seggem alá egy vörös kanapét, ilyen faszom arany kerettel.
- Sok a rinya, Eli - vigyorodom el, amikor nagy nehezen levágja magát mellém, amit frankón ki is használok azzal, hogy beleépítsem a bársonyba. A szemcsis kalap a fasznak sem kell, így a csizma mellé hajítom, és míg a görcsöt kérdezgetem, addig hüvelykujjam megtalálja a száját és végigkenem a ráerőszakolt rúzst, vagy mi a farkam csillog ott. A válaszra azért egy vigyor keretében emelem ujjam a sajátomhoz, majd nyalom le róla ezt a fényes, pirosas réteget, ami ráragadt. Ízre olyan, akár a szeder, ezé' kissé közelebb hajolok, de addig úgyse kapom el, míg nem ad valami baszom jelet rá. Napestig felteszem, úgyse várok majd itt nagy türelmesen, de nem is kell, ahogy nehézkesen eldönti, mit akar, és lehúz egy smárra. Ezen a ponton vesztett el, a'sszem, és ahogy ráharap a számra csak félfüllel hallom meg a tetű sipítozását arról, nyomják má' be a buzi zenéjét.
- Ti ne zavartassátok magatok - kiáltja oda, de a belénk baszódó fényektől má' úgyse látom, mit művel ott le, noha próbálok nem is az esélyesen nyomorék trackjére koncentrálni, hanem az alattam fekvő pasim kezeire, ahogy továbbgombolja az ingem és közelebb húz magához. A motyogására azért kitámasztom a karjaim a feje két oldalán, majd olyan közel hajolok, hogy csak ő hallja meg. Na, nem mintha érdekelne, mit szól hozzá bárki, szimplán azt akarom, hogy csakis ő jöjjön tőle zavarba, lolz.
- Most nem fogok leállni, Eli - lehelem a szájára, a következő pillanatban pedig ráfogva a derekára húzom fel, hogy a végére az ölemben kössön ki. Rajtam mondjuk lófasz smink nincs, neki meg a szerelése is fullos, ezé' úgy fordulok, hogy a kattogó kamerák a hátam vegyék be, míg ő pont szembefordul velük, ahogy megtartom. Sok gondolkodási időt nem hagyok neki, mert - bár az ingét nem húzom róla le -, kezem a gerince vonalán simít végig, enyhén karcolva a bőrét, és úgy rántom le ezt a szűkös szart magamról, hogy sajna a seggem nem fotózzák vele telibe, me' rálóg a toszom ing, ami elakad a könyékhajlatomban. De ezen a ponton már nem is a felvétel, hanem az ölemben tartott srác érdekel. Legalább az övét könnyebb legombolni, gec'. Ennyi haszna már volt ennek a buziságnak.
- Kimész a retyóba friss levegőt szívni, vagy beleülsz? - szorítok rá a farkamra, de az egy idő után elég unalmas lenne, ha csak a sajátom rángatnám, így hozzáfogom az övét is, míg másik kezem megtalálja a segglyukát, amit olyan lelkesen az enyémként cetlizett le. Ahogy a pöcsünk egymáshoz préselődik, azé' elejtek egy alja félvigyort. - Most pózolj a kameráknak, babe - dugom fel neki az ujjam, míg szám megtalálja a nyakát.

18+ ofc
- Majd a következő életedben. - röhögök, mert az egy dolog, hogy kurva jó vele a szex, meg mást mostanában nem kívánok... de ennyire mélyre azé' nem süllyednék. Nem mintha sokáig kéne könyörögnöm, elég elhasalnom a padlón, hogy má' a farkát képzelje belém.
- Van még olyan hely, ahol nem basztál? - beszarás, mintha tényleg kúrásból állna az egész élete... és még emlékszik is rá. A börtön utáni évekből nekem pl. nem sok maradt meg, még mindig összefaszkodhattam egy csomó dolgot, amit remélhetőleg nem tudok meg soha.
- Edzésnek ez is edzés. - kaján kis vigyor csúszik a képemre, bár azér remélem nem konkrétan a terem közepén akarna meggyúrni. Annyi izzadt pöcsöst talán még én se tudok leverni.
-Szopjá' le, elsőre baszott jó voltam. - próbálom nem élvezni, hogy új tolja a fülem mögé a hajam, mint egy rossz tinipicsának, de a'sszem lassan bele kéne törődnöm, hogy azt csinálja, amihez kedve van.
Nem mintha a nap úgy folytatódna, ahogy nekünk kedvünk van... de előbb-utóbb azt is rohadtul megunnám, ha az élet is a seggem nyalná. Ez mondjuk kurvára nem vigasztal... baszni akarok.
- Én meg még azt hittem, kinyalod a kis seggem. - bár belegondolva a seggnyalásnak tegnap is kurván szar vége lett, meg erősen szó szerint vettem a témát.
- Fasznak neked az? -röhögök, mer úgy se gondolja komolyan, jó hogy baszki, beköltözni nem akar. Mondjuk nekem aztán kurvára mindegy. - Tőlem.
Azért kimondom, hátha ettől nyugodtabb a lelke, baszottul nem hiányzik a balhé.
- Ja, ott nem nagyon mozog más. - nem mintha nem lennének jelentkezők, de nagy általánosságban nem erre izgulok. A'sszem.
- Szubkultúra, mi... - valahogy kurván furcsa En szájából ilyen szavakat hallani, de a'sszem el kell fogadnom, hogy még mindig nem vágom minden oldalát. Pláne, hogy én lennék az utolsó, akivel ilyen ficsúr beszélgetést tolhatna, sz'al ez a max, ami nekem kijárt belőle.
- Lehet, gyakrabban kéne tolnod. Jól áll. - jegyzem meg mindenféle irónia nélkül, bár tény, hogy nehezen bírná. A'sszem most is nagy szerepem van abban, hogy még nem vonult félre megkúrni a fotóst, vagy a stricinket, mert a csávókám erősen ráizgult a témára. Legalábbis a vörös kanapéból erősen erre következtetek... és ma amúgy is elég labilis vagyok.
- Kussoljá'. - vágom, hogy csak azé baszogat, mert így megkapja, amit akar, de akkor is sikerül basznia az agyamat... aztán gondolkodni már nem sok erőm marad, ahogy belesüppedek az anyagba, En meg fölém hajol, a dohány meg a kávé illata meg betölti az orromat. Ja, kurván kívánom... meg az se segít, hogy Ennél senki nem tudja jobban, hogyan provokáljon. Fingom sincs, miért nyúl a számhoz, de aztán ahogy lenyalja az ujját... ja, nem sokat gondolkodom, mielőtt lehúznám magamhoz egy harapód smárra, és telibe szarom, miről pofázik a stricink, miközben vetkőztetem. Azért vannak kétségek a kurvára zavart fejemben, és az se sokat segít, ahogyan az arcomba hajol, és a számra suttogja a faszságait. Ja, a pofám már megint átmegy másik árnyalatba, és bár máskor körberöhögném ezt a számot, most pláne beindulok tőle. Ismerem már annyira Ent, hogy rohadtul ne lepődjek meg, mikor az ölébe ránt, bár azért beszarás, hogy kamerák előtt is  ugyanolyan lazán rántja le a gatyát, mintha még a hotelben lennénk, na meg tolja szét az övem. Mondjuk ahogy rámarkol a farkára, rohadtul nem érdekel már, hogy hol vagyunk, és mi a faszt csinálok, csak felröhögök két sóhaj közt. Érzem, hogy elfolynak a határok, ahogy a átkarolom a vállát, és megérzem magamban hideg ujját. Végigfut rajtam egy enyhe libabőr, már konkrétan mindent telibe szarok, ahogy belenyögök a fülébe, és hátravetem a fejem, hogy a nyakamhoz férjen. Valami elbaszott eufóriát érzek, és kissé elhomályosult tekintettel bámulok a kamerába, aztán Enre.
- A'sszem... kihagyom a retyót... - lehelem a fülébe, mert már rohadtul akarom, hogy bennem legyen. Vigyorogva dőlök előrébb, és tolom le a gatyámat, sőt, a hatás kedvéért még ki is tartom, és lassan ejtem le az ujjamról. Kurvára nem figyelem, hogy mi mit takar, ahogy közelebb préselődöm hozzá, és a vállára támaszkodva hajtom végre az ötletét ennek a gecinek. Legyen gyereknapja a baszott buzeránsoknak.

18+

- Biztosan - kezdek el gondolkodni a problémán, mert mindenhol azé' csak nem baszhattam. - Bár néhányra gecire nem emlékszem, szóval fasz se tudja, mi maradt még ki - hümmögök, ahogy próbálom összegezni az extrémebbnek mondható helyeket, de aztán egy ponton inkább feladom. - Imádom a hedonizmust - villantok rá egy csajozós félvigyort, úgyis tudom, hogy szereti. Talán többet kéne azzal foglalkoznom, mi jön be neki, ha má' így bezsarolt ezzel a kapcsolatosdival, lolz. Magamtól viszont kurvaélet ki nem találom mindet, sz'val: - Hallod, egyáltalán mibe zúgtál bele? A pöcsömbe? Vagy tetszik bennem bármi más is? - kérdezek rá, me' ez eddig bakker eszembe se jutott. Általában a farkamért vannak oda, aztán jön a festészet, de hogy ennél mélyebben is lemenne bárki, az má' veszélyes. Épp ezért nem vágom, mennyire felszínes is az, amit irántam érez. Bár, ha rájövök, miszerint annyira, mint mondjuk Angelicáé, aki csak a lehetőséget látta abban, hogy megváltozzak érte... többet nem látja a seggem, az kurvaisten. Kissé be is feszülök ettől, de jobb most tisztázni.
- Ja, én is ezt mondom - röhögök fel, me' tényleg, de valamiért mindig belém kötnek ezen a ponton.
- Hát, sokat nem agyaltál a dolgon, az mondjuk mindig előny - szórakozom a sérójával, míg ő duzzog, mint egy óvodás. Különösebben nem foglalkozom az aktuális faszomságával, meg amúgy is leköt a gernyó divattervező és a bedobott fotózás, ami most legalább nem annyira elkeserítően unalmas, mint úgy kábé mindig.
- Kinyaljam? - vonogatom a szemöldököm, me' igazándiból csak kérnie kell és már térdelek is, ha a kedvem úgy adja. - Nem'tom - vonom meg a vállam, szimplán viccesnek tűnt, de aztán belegondolok, bár kezd sok lenni ma ez az agyalás téma. - Az én kecómnak a'sszem nincs kulcsa, vagy hát rég láttam, ha láttam egyáltalán... - hunyorgom, de á, nem dereng az a szar. - De ezt csinálják az emberek, ha normálisan járnak, nem? Kulcsot cserélnek, együtt mennek ilyen családi faszomokra, meg úgy tesznek, mint akik kurvaboldogok - me' jobb ötletem má' tényleg nincs. A segge alap, hogy az enyém, de a szubkultúrán nem vágom, miért akadunk fenn. Lehet, aljanagy baromságot mondtam, és most magában röhög rajtam, vagy a faszom vágja. Há', legalább elérjük a stúdiót, onnan pedig tolom a szokásos pózerkedést, de nem túl nagy a repertoárom. Talán ezért is lep meg a dicséret, noha az elején azt hiszem, csak szopat vele.
- Hát, kösz? Bár nem menne nekem ez a modellkedés - ismerem be, mintha ő ne tudná. Most is olyan gecihamar beleunok, mint a vihar. Legalább kerítenek a seggünk alá egy kanapét, amin kiélhetem magam. Valahogy sokkal menőbb a pasim felett mozogni, mint a lencse mögött tenni a szépet. Eli feje izgalmasabb is, ahogy átjön a meglepetésbe kevert szégyenlősség, lolz. Ahogy közelebb hajolok azé' kiszúrom az izgalmát is, amin falánkan elvigyorodom. Elég csak elkenni a szájára mázolt rúzst és már le is húz magához, hogy a számra harapjon. Amikor elpirul, lazán a képébe röhögök, de attól még eléggé begerjeszt a téma, és kettőnk közül mondjuk engem zavar legkevésbé a rivaldafény. Persze, ettől még elég lelkesen kezd el vetkőztetni, amit nyilván nem gátolok, me' én gyakorlatilag bárhol képes lennék megbaszni őt. A zenét fel sem fogom, amikor már az ölemben ül és lerántom magamról ezt a szűk szart. Aztán az utolsó szál ellenkezése is elveszik, ahogy megérzi az ujjam, majd végre önállósítja magát, hogy a vállaimon támaszkodva ereszkedjen le rám. Megragadom a derekát és megtartom, még ne kezdjen el mozogni, hadd töltsem ki egészében.
- Érzed? - kérdem, ajkamon alja mosollyal, míg kissé keményebb leszek a gondolattól, hogy egyre kevésbé húzogatja a száját, amikor elmerülök benne. - A'sszem, már épp eléggé betörtelek - könyvelem el, majd engedem, hadd kezdjen el mozogni. Egy ponton ujjaim a dívány szélét szorítják, és kissé hátradöntöm a fejem, ahogy az arcát bámulom. Nem érdekel, ki van jelen, mert ilyenkor csak vele akarok foglalkozni, és ez nem is mehetne ennél könnyebben. Azt mondjuk végig nem engedem, hogy nagyon bevaduljon, mivel kicsit későbbre tartogatom. Most csak élvezem ezt a lassú évődést, aminek a vége az lesz, hogy a térdhajlatához nyúlok, majd a számra harapva kérem:
- Fordulj meg, de közben ne szállj ki - azé' segíteni fogok és bár kétlem, miszerint nagyon ellenkezni támadna kedve, de attól még rásegítek a dologra és irányba helyezem. Így lényegében a szám a gerincét éri, de mielőtt azt gondolná, kizárom a kamerák lőteréből harapok a hátára, majd egy kimért mozdulattal emelem kissé meg - erősen tartva a combjait -, és fordulok meg úgy, hogy lábaim földet érnek, míg ő most már totál szemben lesz a staffal. Eztán eldőlök, nyakam a kanapé élének vágódik, majd elkezdek egy gyorsabb, durvább tempót diktálni.
- Nem akarod megmutatni nekik, hogyan vered közben? - lehelek a bőrére, aztán majdnem kicsúszom belőle, de még épp időben rántom belé ismét tövig a farkam, és ha legalább a sajátjában nem kapaszkodik meg, akkor maximum is csak az a gyökér kis tetű jelentkezhet önként, hogy közben leszopja.

18+
- Ja, dettó. A füves éveimet homály fedi. Akár ki is nyírhattam valakit. – röhögök fel, bár könnyen lehet, hogy ez csak az én elbaszott logikámmal vicces. Életem legnagyobb hibáján is kurva jókat szoktam röhögni részegen, mielőtt elsírnám magam. Ja, erősek a hangulatváltások. De ahhoz azért erősen be kell basznom, és többnyire akkor is inkább kanos vagyok.
- Maga vagy a hedonizmus. – viszonzom a mosolyát, már az én verziómban, ami egy ponton kevésbé buzeráns. A’sszem. Aztán lehet, hogy baszottul buzeránsabb, mer alapjáraton csajosabb fejem van. Nem mintha nem tudnám, hogy jól nézek ki, de attól még ez néha baszkurálja az egómat. Jól tette, hogy nem ezzel kezdte, mert előbb építettem volna a falba, minthogy a farkára bukjak rá. A kérdése viszont meglep, pláne, mert viszonylag komolynak látszik a feje.
- Mármint mibe először, vagy mi? – ráncolom össze a homlokom, mert nehéz ezt úgy szavakba önteni, hogy ne hányjak szivárványt, de nem is vagyok olyan, aki nem egyenes, ha kérdezik. - Nem t’om, csak jó veled, aztán rájöttem, hogy akárki szopja a farkam, téged kívánlak a helyébe, rád verem esténként, megjegyzem a faszságaidat. Eszembe jutsz minden szarról. A szex miatt nem mondanám, hogy szeretlek, bár tény, hogy baszott nagy része van benne. Bírom, hogy ilyen elbaszott vagy.
Azé’ nem fogok hat órán keresztül áradozni a pofájáról, mert esélyesen ezzel ő is tisztában van, amilyen baszott nagy pofája van, lol. Meg, amúgy is más dolgunk van.
- Kellett volna? Kirabolsz, vagy mi a fasz lesz? – röhögök, mert erősen kétlem, hogy abban élvezetét lelné, meg amúgy is tudnám, hol találom, hogy kettétörjem a gerincét. Nem mintha lenne ott bármi is, amihez kurvára kötődöm, szóval ha ez a hobbija, tőlem tolja.
- Erre még visszatérünk. – alja vigyor húzódik a képemre, ahogy végigjáratom rajta a tekintetem, de ez most nem az a hely meg pillanat, sajnos. Bár vágom, hogy Ennél nincsenek határok, de a -40 fok erősen ellene szól.
- Nem t’om, feltűnt-e, de baszottul nem vagyunk normálisak. – és még csak nem is arra célzok, hogy buzeráns gecik vagyunk, mert abból egyre nagyobb az arány. Egyszerűen csak más világban élünk. – De azé’ tolhatjuk, végül is adja.
Ja, valahol bejön ez a couple téma, amíg rólunk van szó, úgy is mindent a saját stílusunkban csinálunk. Pláne, hogy egyikünknek sem volt értelmes kapcsolata azelőtt, ergó fingunk sincs, hogy a faszba zajlik ez ténylegesen. Nem mintha bánnám, mert mással kurvára nem tudnám elképzelni.
- Mi a faszt vagy meglepődve? – röhögök fel, nem mintha nem a pózerkedésről szólna a fél baszott élete. Kit akarunk hitegetni? Bőven az egészséges fölött gerjed a közönségre… nem mintha ez engem zavarna, amíg nem kényszeríti rám. Én meg magamtól toszódtam ide.
- Na ja. Te, a vászon mellett hogy bírod ki? – azért a legtöbb festmény nem egy-két perces, márpedig sokkal tovább nem marad egyhelyben a töke.
Sokat mondjuk  nem témázunk ezen, mer beépít a kanapéba, amikor amúgy is baszottul kanos vagyok, és ezek a kurva érzelmek is újak, és a tököm kivan. Persze En mindjárt lelkesebb, most, hogy rendesen rám mászhat, és húzhatja az agyam, ahogy kedve tartja. De valahol kurvára akarom, akkor is, ha nem fog leállni, vagy ha az egész kurva világ végignézi. Szóval a vörös pofám ellenére lerántom egy smárra, még akkor is, ha képen röhög a köcsög gecije. Viszont ha valamit egyszer elkezdek, akkor kurvára végigcsinálom, és ahogy feldugja az ujját, elengedem a maradék szorítást is a gyomromból, és visszafogás nélkül sóhajtok. Élvezem a pillanatot, és kész, ezért is ülök bele, és simulok hozzá, bár már megin húzza az agyam, kissé az ajkamra harapok, még azért érzem a tegnapi sebeket, baszki.
- Ezt azért nehéz lenne nem érezni… - jó széles vigyorral dőlök az arcába, és leakasztanék egy újabb csókot, ha nem lihegne a számra ilyen faszságokat.
- Mész te a faszomba. – röhögök fel, nem most fogok elgondolkodni rajta, hogy mennyire van kurvára igaza, vagy mennyire nincs. Faszt se érdekli, az már inkább, hogy végre hagy megmozdulni, úgyhogy félrerakom a fájdalmat, mert anélkül amúgy sincs élvezet, és lazán mozogni kezdek rajta, azzal a levakarhatatlan élvezettel, ami kiül a pofámra, mikor vele vagyok. Jóleső sóhajokkal kísérem a dolgot, van egy jó napja a staffnak is…  halkan felnevetek, ahogy észreveszem, hogy En is a pofámat bámulja, gyorsítanék a tempón, de a gecije nem hagyja. A patkány, meg a baszott ötletei… ez mondjuk jó befejezést sejtet, szóval némi segítséggel fordulok át, aztán jólesően morranok, ahogy megérzem a harapást. Az mondjuk nem tetszik, hogy a köcsögje már megint helyezkedik, velem foglalkozzon, ne a kurva kamerákkal… viszont nem marad időm beszólni, mert végre rákapcsol, és mivel mindenki kussol, csak a zene, meg a sóhajaink hangja tölti be a teret, ahogy elbaszott mosollyal az arcomon pillantok a kamerákra. Valójában azért bennem van, hogy élvezem a rivaldafényt, nem véletlenül lettem kibaszott rocksztár. En hangja mondjuk egyszer basz fel, és izgat, felröhögök a gyökér fején, bár azért arra nem számítok, hogy a farkával is megtoldja a szavait… azon kívül, hogy erőteljesen nyögök fel, a fejem felkapva pont kiszúrom a kis stricinket, persze a hangulathoz igazodva. A’sszem ő is megfogadta En tanácsát. Perverz kis mosollyal a számon hívom a mutatóujjamal, neki sem kell kétszer mondani, hogy akadjon le a farkáról.
- Inkább valami mást mutatok… - nevetek fel, ez valahogy kurvára visszahozza a füves éveimet, hogy minden faszságba úgy megyek bele, mintha egyértelmű volna… és valahol baszottul az is. A kis buzeráns már meg is kapaszkodik a combjaimban, és nyelvét húzza végig a farkamon, de a türelmes hangulatomon már túl vagyok. Reflexből túrok a hajába, és húzom közelebb a fejét, de innentől már tőből szop, és elég tapasztaltan, ami Ennel együtt elég kemény így egyszerre… kezdi elnyomni a zenét a testem hangja, a nyögéseim, a fülemben dobogó szívverés, ahogy átadom magam a baszott élvezetnek, ami elég erőteljes elő is tör belőlem. Nem mintha nem fogadná jól, viszonozza a bágyadt vigyorom, ahogy lenyeli, és még a száját is megnyalja. Beteg, de baszottul bírom, ezért összeborzolom azt a belőtt séróját, és felhúzom egy smárra, ha már így megdolgozott érte. En azért tovább bírja nálam, pedig fogadok, egy kisebb fétise a közönség... viszont a divattervezőnk még elég szerencsétlenül áll ott azzal a kemény farkával… felállok, hogy Enre lökjem, majd mellettük megtámaszkodva, markolok rá a farkára, és kezdem el izgatni a nadrágjába nyúlva.
- Csak hogy tudd… kurván szerencsés vagy. A kabátot megtartom. – kuncogok a fülébe, majd En tekintetét keresve gyúrom tovább a farkát. Szerintem feltalálja magát, de azért ráhajolok a csávóra, hogy a válla felett smároljam le a pasimat.

18+

- Füves évek? Ez új. - Persze eddig is eléggé levágós volt, miszerint valami bassza az agyát abban, hogy drogozom, vagy legalábbis elszívok pár jointot meg tolom a shrooms-t, de sose volt terep és alkalom, hogy mélyebben érintsük a témát. Meg hát, pár szál füves cigi még kurván nem a világ. - Mit toltál még mellé? - kezd érdekelni a dolog, plusz kedvem volna megnézni, milyen az, amikor betép. Nyilván, ha trauma, akkor ezt baszhatom, de ettől még csak jobban tunkol a gondolat, miszerint látnom kell. Esélyesen van is nálam egy-két szál, amit szívesen felavatnék vele, de ezt bármikor bedobhatom, elvégre egy napja se baszom még a rezet Torontóban. És pediglen ami késik...
- Ez bejön - ejtek meg egy elégedett tökvigyort, noha sose hajtottam még eddig a titulusra, de ahogy kimondja, elkezd tetszeni, lolz. Ettől még súrolunk témákat, amik kivételesen nekem okoznak gondot, de ha má' így kezdem elfogadni, mi a faszomat művel magában le velem, ennyi jár. - Nem, úgy alapjáraton, mi az, ami miatt. A'sszem? - Értek is én ahhoz, ez hogyan működik. Van ez az elbaszott kémia, meg a tény, miszerint kurvásul nem befolyásolhatod az egészet, onnan meg belefulladsz a fosba, és baszottnagy nehézségek árán kapálódzol csak ki belőle. Hát, ennyit tudok róla.
- Rám verted a turné alatt? - mosolyodom el, me' ez legalább tetszik, plusz valahol még vicces is. - Elbaszott vagyok, mi? - emésztem az idehányt összegzését, bár nem mondanám, hogy ettől megvilágosodnék. Jó, nehéz ezekről pofázni, me' val'szeg ő sem látja még át teljesen, ezért sem faggatózom tovább, majd kiderül, vagy mettomén. Annyit megkapok, amennyi a további boldoguláshoz kell: nem akar belém látni tévképzeteket, vagy elmosni olyasmiket bennem, amik mondjuk nincsenek az ínyére. Az ugyanis nem működne, márpedig ez a baszás-téma nagyon is súrolja a határát, de még visszanyelem, elvégre fingom nincs, mi sül ki belőle.
- Nem rabollak ki - forgatom meg a szemem, me' mégis mi a faszomat vinnék onnan el?! A használt kotont a padlóról? A méricskélését most inkább zsebre teszem, de attól még nem felejtem el, csak épp kitolódik a válaszom. Viszont az, mi fér még bele ebbe a párkapcsolatba és mi nem, már egy másik téma. Ő se vágja, én meg aztán pláne, bakker. - Ja, vágom. Csak nincs viszonyításom - vonom meg a vállam, mielőtt leállna itt nekem oltogatni. - Nem akarod te megismerni a családomat - röhögök fel, bár a téma csak félig vicces. Van egy része, amit bármikor, józanul és ideggörcsök nélkül, viszont a másikat beállva, totálisan leszedált aggyal sem. Mióta kibasztak otthonról egyiket se láttam, de azt hiszem, ez mindhármunk boldogulásának a kulcsa. Na meg, ki lenne kíváncsi egy olyan seggre, aki kibaszta otthonról és onnan leszarta, megdöglött-e már vagy mi a faszom van vele. Még, ha haza is akarnék menni, és az alapbalhén túl vinném magammal Elit se lenne jobb, pláne annak a homofób gecinek. Inkább elengedem a gondolatot, mielőtt megrohannak az emlékek és helyette a jelenre koncentrálok, mert két percnél tovább úgyse látok ki a fejemből.
- Néha elbaszottak a bókjaid - jegyzem meg, de azé' viszonozom a röhögését, és még két mutatványt is leprodukálok neki, tudja má', mire olyan kurvabüszke. - Az más - mázolódik le képemről az ökörködés, bár túlzottan nem kell elmerülnöm a témában ahhoz, hogy világos választ adjak. - Ha festek kikapcsol az agyam, nincsenek falak, zajok, meg köznapi jelenetek. Olyankor olyan, mintha... hazatérnék. Mintha egy olyan világban lennék, ami őszintén... - szeret, de ezt már nem mondom ki, helyette gyönge vigyorral kormányzom vissza magam a tervezői utasítások közé, meg mérem be a pöpec kis kanapét, amit sikerül előtúrniuk nekünk. Két pillanattal később má' fölötte is kötök ki és nehéz nem leolvasni a fejére kenődött vágyódást, amivel csak tovább hergel. Túl sokat nem kell neki könyörögni, hogy lehúzzon egy smárra, majd az ölembe pattanjon, és az ujjam is csak éppen hogy köt ki a seggében, de már összerándul, mintegy kérve: itt és most basszam meg. Márpedig, ezért aztán tényleg nem kell pluszköröket lefutnia, ahogy rám ül, majd kényelmes tempót diktál, amit többek között, nekem is köszönhet. Csak vigyorgom, miközben kiütközik rajta az enyhe irritáció, de nem kell itt szívbajoskodnia, mert gyorsan pozíciót is váltunk, onnan meg szám a hátára tapad, míg a képe szembefordul a kamerákkal. Innen azé' én se fogom különösebben vissza magam, és még tippeket is adok neki a további boldoguláshoz. Fejben mondjuk átfut rajtam a gondolat, miszerint a tervező gyökér lazán leszophatja, amíg a seggében járok, de még így is kisebb meglepetéssel fogadom, ahogy tényleg magához hívja.
- Mi a fasz - röhögök fel, ahogy a nyomorék elkezd orálban témázni rajta, én meg addig növelem a tempót, míg a vége egy erős rántás nem lesz, minek hála a csávó szájába élvez. Nem lehetett szar a kis tetű, ha jóval előttem ment el a kombónktól, de attól még az én faszom ugyanúgy áll akkor is, amikor lemászik rólam, majd benyúl a gedva gatyájába. Kíváncsian húzom fel a szemöldököm, noha a kanapéról egy centit sem mozdulok, míg ezek elvannak, de igazándiból akkor sem, amikor a pasi rám esik, mivel Eli lelöki a mellkasomra. Nem nyúlok el érte, meg közben egy smárt is bekapok, míg a kretén itt közöttünk sóhajtozik és nyögdécsel, valamint idegesen matat a gatyáján. Mikor Eli elszakad tőlem, már az ölemben kajtató nyomorék is elhelyezkedik, hogy aztán bármiféle probléma nélkül tolja magát a farkamra. Érezhetően bejáratott, de attól még nem szar, sőt, kellően tapasztalt, amit igazol a mozdulat is, ahogy ujjai megtalálják az állam, és olyan erősen szorít rá, hogy frankón kifut belőle a vér. - Ez egy kibaszott álom - nyögi, aztán a sajátomhoz préseli a száját, miközben átdugja a nyelvét is, de nem hunyom le a szemem, inkább csak a tőlünk pár centire lévő Elit figyelem. Sokáig mondjuk úgyse tart ez ki, mivel a csávó félrefordítja a fejem, hogy a nyakamhoz férjen, így pedig a hajam félig az arcomba hull, ezzel takarva a kilátást. Nem tudom, mi a faszom ez, most valami próba, vagy tényleg akarja, nem értem, de aztán a tervezőnk erősen a nyakamba harap, mintegy jelezve, foglalkozzak inkább vele.
- És most mi lesz; végignézed? - kérdem Elitől, aztán megragadom a csávó nyakát és úgy kúrom rá a kanapéra, hogy belenyekken. A kedve, mintha ettől csak nőne, de addigra már megfeszülnek hátamon az izmok, ahogy kikötök fölötte és keményen kezdem el baszni. Úgy sikongat, mint valami tinipicsa, de amikor kapkodva le akar húzni egy smárra nyomom vissza, kurván ne várja itt tőlem a romantikát. Ettől függetlenül így is eléggé elszáll az agya, míg mutató- és középső ujjam megtalálja a száját és úgy szopja be, mintha a farkam volna. Érzem, ahogy elvigyorodom és elsötétül az íriszem, míg a fények kattognak, majd ráélvez a hasára, én meg a seggébe. Szinte egyből kirántom magam belőle, aztán lekúrom a csúszós nadrágot és a félig vizes hajamba túrva fordítok nekik hátat. Ez most mi a szar volt? Le fog oltani, hogy megkúrtam és nem álltam neki ellen? Inkább elsétálok a cuccomért, majd idegből rántom magamra a nadrágomat, basszam meg.

- Őszintén? Faszom tudja. Nagyjából mindent, amit elém toltak. Olyan dolgokra voltam ráfüggve, amikről fingom se volt, hogy mi a fasz. - vigyorodom el, halvány emlékek még fel-felrémlenek, de a legtöbb dolgot inkább csak visszahallottam. - A sitt után az élet úgy a képembe dörgölte, hogy elbasztam 3 évet egy kurva pajtára, sz'al gondoltam bepótlom a faszságokat. Csak közben kicsit elmosódtak a határok, és az már kurván nem én voltam.
Ja, eléggé tisztában vagyok magammal, ezért kurván nem szeretem elfelejteni, hogy ki a fasz vagyok. Nem mintha En úgy tolná az anyagokat, mint én anno, mert akkor már rég kibasztam volna.
Felnevetek az elégedett képén, de tény, hogy bóknak szántam, úgyhogy hagyom sütkérezni benne ezt a gyökeret.
- Ja. Volt pár maradandó emlék. - röhögök fel, bár azért elég kemény volt rendes baszás nélkül az a két hét. Enyhén nem ehhez vagyok szokva. En szerintem el se tudja képzelni... oszt nem én fogom emlékeztetni, hogy megyek még turnéra, lol.
- Aha. Mint én. - dobok neki egy ezer wattos vigyort, bár a'sszem nem sok mindent vont le abból, amit mondtam. Azé jobb kint, mint bent.
Arra, hogy nincs viszonyítása, csak megvonom a vállam két füst között. Nekem aztán végképp nincs.
- Te se az enyémet. - röhögök, bár apámat úgysem tudná, de ezzel ő is tisztában van. - Max. anyámmal találkozhatnál, de kétlem, hogy felfogná. Eléggé ketyós.
Nem mintha túl akarnám pörögni ezt a témát, szóval lélekben má továbblendülök erre a fotózádosdire, ami annyira azért nem is elbaszott, mint ahogy a felvezető alapján gondoltam.
- Kösz? - vigyorgok, mert az én fordításomban ez is bók. Hozzátenném, hogy baszott jól csinálom alapvetően, de En már anno se igényelte ezt, annyi kúrás után meg felesleges lenne minden második mondatomat egy ilyennel végeznem. Pláne, amilyen balettot letol itt, baszki. Mintha lenne bárki is, aki még ne tudná, mekkora gyökér.
Bár elég nagy a kontraszt, ahogy a festésről kezd magyarázni.
- Hát... ez elég nyálas volt. De vágom, miről beszélsz. - nem a pénzért lettem rocksztár, vágom, milyen az, ha a szenvedélyed, amit csinálsz, ahelyett, hogy egy elbaszott, irányítható zombi lennél.
És ha már a szenvedélynél tartunk... azt leginkább a kanapé hozza elő, meg a múltamból felszakadt gátak, ha már így falra festettük az ördögöt. Eleinte még valahol vágom fejben, hogy nem itt kéne, és nem most, de ahogy En végignyalja az ujját, aztán a szemembe néz, ott elbassza minden önuralmamat, hogy percekre rá már az ölében mozogjak, mint egy rendes kis kurva. A házi köcsögünk már csak hab a tortán, de annak egész édes, a patkánnyal ugyan nem ér fel, de azért nem is rugdosom le a farkamról. Nem jópofizásból élvezek a szájába, vagy kapom el a farkát, de ezt vágja ő is... kicsit azért hangulatromboló a nyögdörészése, miközben Ennel smárolok. Részemről megadtam a löketet, és nem is baszakodnak sokat, mert a csávókám úgy fogadja En farkát a seggébe, mint ha egy nyalókát kapott volna bele. Felröhögök a buzeráns fején, aztán ahogy En a smárból rám bámul, elégedett mosoly költözik a pofámra.
- Miért, zavarba jössz?
Meglepő, mennyire érződik a különbség, hogyan bassza a kanapéra, és kúrja sikongatásig, ebben aztán már kurvára nincs romantika... a'sszem ezt értette dugópajti alatt. Itt mondjuk már nincs sok dolgom, szóval egy szál faszban sétálok közelebb az egyik kamerás köcsöghöz.
- Nincs egy csikked? Gyújtó? Kösz. - imádom, ahogy baszás után betölti a pofám a nikotin, és ez még egész erős is, úgyhogy rohadt jól esik. Közben En erőteljesen levezeti a maradék feszkót a csávón, de van az ösztönlétében valami állatiasan szexi, ami büszkévé tesz.
- Az én pasim. - röhögök a kamerába, beszarás, mit le nem művelnek, és külső szemmel baszott groteszk egy ilyen helyen, de ettől kurva jó. Alighogy kimondom, nagyjából egyszerre mennek el, En meg olyan flegmán hagyja ott a picsába a homárt, hogy muszáj röhögnöm rajta.
- Hallod, ez jó kör volt. Totál felpörögtem. - karolom át a pasim vállát, miközben má a nadrágját rángatja, de ahogy rám néz, elég hamar levágom, hogy valami nagyon nem ment flottul.
- Mi van, tág a segge? - bámulok rá, félig értetlenül, félig meg röhögve a gyér poénon.
- Baszott éhes vagyok, dobjunk már be valamit. Csak ne kanadait, mer attól már hányok.
Lapogatom meg a vállát, de eléggé az indulásra áll a képe, sz'al magamra kaparok pár értelmesebben kinéző holmit, aztán elengánsan intve dezertálok.
- Csá, faszfejek! - nevetek, ahogy kibaszódunk a hidegbe, de ezúttal azért rendesebben felöltözve. Faszom se tudja, merre kéne menni, Ennek meg megjött a kanszesz, úgyhogy kénytelen vagyok én tévelyegni, aminek hála belekeveredünk a piaci tömegbe.
- Te, En, te tudsz főzni? - buzeráns, meg szexi, úgyhogy eléggé hihetetlen, hogy még ehhez is értsen, de azé ha megkérdem, abból még nem lesz nagy baj.

- Nem nehéz túltolni a szert, pláne, ha a háromnegyede homály annak, hogy valamikor is felszívtad, vagy valami gyökér belőtte neked vénába - vonom meg a vállam, noha nem laza a téma, és talán pont emiatt esne jól egy szál cigi. - Ettől még megnéztelek volna, ki tudja, talán jobban rád gerjedek - heccelem, bár úgy meg pár körnél tovább nem futotta volna, me' fasznak sincs kedve drogos buzeránsokba energiát és időt feccölni. A kósza dugás még frankó, de ami a többit illeti, inkább passzolnám. Nekem sem volt könnyű az a pár év, nincs is kedvem róla pofázni, sz'val inkább rákoncentrálok a bókjára, mert olyan kis buzin jön le, hogy még jól is esik, gec'.
- Adok majd még mellé párat, nehogy itt kifogyj nekem az ihletből - vigyorodom el, bár túlságosan őt sem kell nógatnom hozzá, amilyen kiéhezett volt a pöcse, amikor megérkeztem. A vigyorát azé' helyre teszem, de ez a 'szeretem benned, hogy nagy a pöcsöd' téma olyan ködös, hogy túl sokat nem is kattogunk rajta; szerencsére. Majd később tán rákérdezek, de az se most lesz, lolz. Aztán meg ki tudja, lehet, egy ponton rájön, nem érdemes velem balfaszkodnia és lelép a gecibe.
- Akkor jobb, ha nem erőltetjük a dolgot - bólintok rá én is, me' úgy tűnik, egyikünk családja se egy főnyeremény. Jó, talán még a bátyámmal összefuthatna; meglátjuk, noha nem nagyon szoktam neki bemutatni senkit, akihez bármi közöm is volna. A haverok az meg egy kólön téma, de a helyén is kezeli őket. Most viszont marad a pózerkedés, meg az önámítás arról, hogy ez hosszabb távon működhetne. Elég hamar beleunok mondjuk, bár - amikor rátérünk a festészetre -képes vagyok elvonatkoztatni. De há' kábé ez is az egyetlen téma, amiről bárhol, bármikor, szinte kötetlenül bárkivel.
- Ja, nyálas. Kit érdekel? - vigyorodom el, mert baszom nem érdekel, mi számít köcsög topicnak és mi az, amit férfiként bevállalhatok. Hagyjuk már ezeket a megkötéseket, me' fullon bekészülök tőle. Azt mondok, amit épp kurvásul akarok, aztán, akinek nem tetszik, mehet a sarokba hányni tőle. Mondjuk túl sokat így se pofázunk, mivel elég hamar beépítem a testét a kanapéba, onnan meg egyből engedelmesen simul hozzám, még a felénk kattogó kamerák ellenére is. Így is épp elég az, ahogy látom rajta, mennyire kívánja, hogy kitöltsem, szóval nem is váratom soká azt a nyomorék fejét. Azzal mondjuk némiképp meglep, ahogy kitalálja a gondolataimat és bevonja a kis tetűt is, aztán úgy löki rám a dolga végeztével, mintha be akarna szólni. A pöcs közben persze teszi a dolgát rendesen, és kényelmesen elhelyezkedik rajtam, noha még a smárja közben is a tőlünk félméterre álló pasimat bámulom. Ez így mi? Egy kibaszott teszt?
A kérdése csak tovább kuszálja a szálakat, nem is válaszolok, inkább elkapom a gedvát és elkezdem istenesen kúrni, ha neki ez kell; bassza meg. Míg el nem élvezek benne, addig sikerül nem Eli fejére koncentrálnom, meg azon kattognom, vajon mikor ordítja le a fejem, amiért két órán belül megcsalom. Bár mit vár, ha a faszomra lök egy szerencsétlent?! Érzem, ahogy megy fel bennem az ideg,  és kurvásul nem segít rajta a nevetése. Szinte fogam csikorgatva lépek el a gatyámért, és má' nagyban rángatom, amikor sikerül utolérnie. Már várom, ahogy leáll itt nekem hisztizni arról, mekkora egy nyomorék szarrágó vagyok, de helyette játssza a 'minden kúl, toljunk még két ilyet' lazaságot, amitől hitetlen mérem végig a pofáját.
- A tiéd szűkebb - jegyzem meg foghegyről, míg ez a gyökér a kaján témázik, de minden szünetél ökölbe szorul a kezem, amíg várom a nagyjelenetet. Talán az utcán akar rátérni, mindenki előtt, hátha jobban bealázhat vele, noha szarnék rá. Azé' megadom neki a kikúr kívánságát, ahogy követem, de oda se figyelek, merre a faszomba megyünk. Kurván nincs kedvem a cidrihez, meg kezd frankón elegem lenni, amikor már a baszom piac kellős közepén kóválygunk, mint két szerencsétlen.
- Mikor nyögöd már végre ki? - kérdezek rá, elvégre rohadtul nem érek rá erre egész redva nap. Közben azé' rámarkolok egy doboz tojásra, hogy fölbaszva a tetejét mérjem végig a benne koccanó szarokat, és válasszam ki azt, amit okésnak érzek. Kettővel arrébb friss rozmaringot is baszok mellé, így legalább a beújított zacskó má' egy ponton ettől szagos, ahogy mellékúrom a vöröshagymákat, meg azt a három szem redva babérlevelet. - Vagy a piac közepén akarsz cirkuszolni?! - önt el a méreg, és szinte ráordítok a húspult mögött álló faszira, hogy tossza má' elém a legszebb marháját, hogy baszna keresztbe. - A nyesedéket is, bakker, faszomat kezdek a szimpla filével, hát komolyan lerohad az arcom?! - akadok totálisan ki, és ezen a ponton má' fingom nincs, hogyan szerzek be leveles tésztát és olívaolajat. Mindenesetre a zacskók lehúzzák a karom, meg keringek, mint egy pöcs, Elit meg szinte szóhoz se hagyom jutni, amikor szembefordulok vele, majd kezemben a vörösborral állítom kész tények elé:
- A gombát bezzeg nem szereted, mi?! - kiabálok, me' előbb ez ugrik be, aztán a faszom probléma. - Szóval, meddig kussolsz még arról, mekkora egy szemét fasz vagyok, amiért megcsaltalak?! - köpöm, de közben beugrik, hogy gesztenyét szerválhatnék a vadgomba helyett, valami frankó bacon-sajt kombóval, oszt' csá.
- Te buzi... - morgom az orrom alatt, ahogy intek az egyik árusnak, faszomnak ne passzolja le azt a kurva sajtot, annak a nyomorék pina párosnak. Végül sikerül elhappolnom előlük, és a többi szar is megvan, amikor má' félig lihegve vágódom ki a tömegből, megpakolva a zacskókkal.
- Baszódj meg! Tudtam, hogy ez lesz a vége! De, hogy majd pont te eszközöld ki, bazdmeg, az valami csodálatos! - oltom be, aztán lenézek a karomra és akkor esik le, mi a faszomat is művelek. - Ez meg mi a gecim?! - kiáltok fel mérgesen, holott épp pont, hogy én vagyok a fasz, de akkor is, szopjon le.