KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás

S.P.A.A. (Rendőrség)

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptySzer. Dec. 28, 2016 11:14 am
 



 

S.P.A.A. (Rendőrség) Tumblr_oti0r40ZHE1svzm7do9_500
A hely szellemisége, hogy a helyi és környéki igazságszolgáltatásban lévőknek megfelelő helyet biztosítson lövészi és atlétikai képzettségükre, valamint a civil lakosság számára is nyitva áll.
Feltétel a csatlakozáshoz: büntetlen előélet.
(Ugyan a rendőrség épületegyütteséhez tartozik, de külön bejárattal rendelkezik.)
Vissza az elejére Go down
Nick Hampton
Nick Hampton
Inaktív

Avataron : David Giuntoli
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyCsüt. Dec. 29, 2016 12:47 pm
 



 

Eva/Nick

Lássuk, miből élünk. Valahogy nem igazán olyan egy lőtéri gyakorlat, mint ami felizgatna, vagy teljessé tenne. Egy Glock-22... nem, túl unalmasan átlagos... kicsi, unalmasan egyszerű használni, bíznak a technikájában, nullává téve a használóját. Beretta... neeem, most nem. Ahhh, puskák... mennyei érintésük van. De most nem. Egy Smith & Wesson, gyere a papához!
Csodálattal simítom meg a fegyvert, hűvös simasága örömmel tölt el. Elveszem a lőszerdobozt, és bekészülök az egyik pulthoz.
Gyakorlottan rakom össze, aztán megforgatom, végül ismét szétszedem, majd újra összerakom, majd újrakezdem a műveletet. Na, most már ismerjük egymást, egészen jól fekszik a kezembe.
Felszerelés fel, és indulhat a műsor
...
...
...
Odaállna valaki, hogy élvezzem is?
Talán ez megfelel, a rajzszög úgysem fog kiesni, hacsak valaki pocsékul nem lő (én biztos nem), avagy gellert kaptam, nem ereszt alakul ki.
Hm. Így már egészen tűrhetően élvezem is ....
Arról természetesen már nem veszek tudomást, hogy részben változik a tekintetem, kifejezésem. Egészen hasonlít egy hidegvérű (elmebeteg) gyilkoséhoz. Egészen sokat segített, hogy egy embert ábrázoló posztert nyomtam a céltáblára
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
Eva C. Sterling
Igazság- és hadügy

Avataron : Scarlett Johannson
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyCsüt. Dec. 29, 2016 11:19 pm
 



 

Nick és Eva, avagy shooting buddies at first sight
(Idő: karácsony előtt)


Felújítás. Hogy én hogy utálom már magát a szót is! Mi a fenét kell felújítani egy lőtéren, már őszintén? Oké, értem én, hogy valami barom bekattant és egy kicsit szétlőtte nem csak a célpontokat, hanem magát a helyiséget is, de könyörgöm, mit kell azon napokig-hetekig piszmogni? Csesszenek fel a falra egy réteg vakolatot, dobják a helyükre az új lőállásokat, oszt jónapot! Persze, a világ nem olyan egyszerű, mint ahogy én szeretném.
Gyakorolnom viszont egyrészt azért kell, mert elvárják tőlem, márészt mert őrület egerészik velem, ha nem teszem. Mellesleg pedig nekem sem árt tudnom, mennyit bír ki lassan felépülő karom, aminek az eltöréséért Whip verbálisan agyonvert, és megvonta jó néhány kiváltságomat, a bázis tábornokára hagyva, hogy be is tartassa a szigort. Szerencsére ezen megvonások egyike sem tartalmazza az edzéseimet vagy bármilyen harci képességem gyakorlásának tiltását, így a legrosszabbat végül is megúsztam. Enrilről pedig vagy nem tudnak, vagy nem hajlandóak tudomásul venni a létét (nekem mindkettő prímán megfelel), így ő nem került szóba. Maradjon is így, ebben reménykedem.
De addig is átirányítottak a rendőrségi lőpályára, ahová meg is érkezem nagy dohogva. Azt remélem, egyedül lehetek, ahogyan időnként otthon is jogomban áll kiüríttetni a lőteret és csak saját játszóteremül használni. Na, itt persze nincs ilyen szerencsém.
Elnyomok egy fintort, miközben megvárom, hogy kinyissák nekem a lőszerszerkrényt, és felszerelkezzek, stukit hoztam magammal. (Meg mást is, de a kés-bozótvágó-fojtóhurok triumvirátus most nem téma.) A szemem sarkából figyelem a fickót, miközben kicserélem a tárat az ittenire, és zsebre vágok még néhányat (egyenruhában vagyok, a buggyos zsebekbe bőven fér). Tovább húzom az időt, míg ellenőrzöm a taktikai FNX-45-ösömet minden szögből és módon. Viszonylag friss típus, csak 2012-ben került a piacra, és nem is túl népszerű, hiszen meglehetősen méretes darab: annak ellenére, hogy csak 15 golyós a tára, még töltetlenül is közel egy kilós súlyt jelent, a teljes hossza pedig közel 22 centi. Nem könnyű elrejteni, én se szívesen hordom magammal civilek között emiatt, de egy lőpályán megengedhetem magamnak, hogy nyilvánvalóan a célja szerint használjam a helyet.
Amikor a másik fickó szünetet tart, hogy tárat cseréljen, mellette veszek fel precíz lőállást, és szemrevételezem a találatait.
- Nem is rossz - jegyzem meg jó hangosan, hogy hallja is. - Mindig embervadászatra készül? - Semmiféle vád nem csendül a hangomban, csak valami mérsékelt, lagymatag érdeklődés a szokatlan célpont-kiegészítő láttán.
Mielőtt igazán lenne lehetősége felelni, mértani középpontban homlokon lövöm a papírját, totálisan megszegve a szabályok legalább felét azzal, hogy nem a saját célpontomat kezdtem el golyókkal trancsírozni. - Mit használ? - csevegek tovább, ha már itt van. Innen nem látom, mekkora lyukat ütöttek a lövedékei, a szemem pedig nem rajta tartom, hanem a célpontokon.
Vissza az elejére Go down
Nick Hampton
Nick Hampton
Inaktív

Avataron : David Giuntoli
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyPént. Dec. 30, 2016 4:32 pm
 



 

Eva/Nick - karácsony előtt

Érzékelem, hogy valaki még megérkezett, ez egészen addig nem zavar, amíg valaki nem lövés közben akar beszélgetni velem. Nem, mintha lehetne, a fülvédők sem véletlenül vannak kötelező használatra adva.
Leteszem a tárat, nyúlnék az újabb felé, nem szükséges leellenőriznem, hova ment a legutóbb használt tár, miután felkerült a poszter.
- A poszter? Gondolkodom a szabadalmaztatásán, serkenti a célzóképességet – bár az élő célpont a legmegfelelőbb. Normális hangnemben válaszolok vissza, most nem lő senki, értettem, hogy mért mondja hangosabban.
- Megtisztelne azzal, ha odaáll. Csak egy másodperc lesz az egész – kissé hangosabban mondom már ezt, intve a kezemmel a célpont felé, arcot is vágva hozzá, mintha semmiség lenne. Angol fahumor, itt általában nem értik meg, én meg nem tudom, mikor nem.
- Ó, ez fantasztikus! - telibe. Még a fegyvert is visszateszem, éppen a tárat tenném bele, gyönyörködök a lövésében, majd betöltöm a tárat az enyémbe.
- Fegyvert, mi mást – lövöm az ő céltábláját meg. – Azt hiszem, most már tudja.
Egy SW1911TA E-Series golyója fúródott a céltáblájába, megvárom, míg megnézi. Arról pedig felesleges beszélni, hogy pontos szívtalálat. Akkor rajongok a legjobban a célpontért, ha kevés hely van eltalálni a testen. Akkor lehet igazán válogatni tökéletes lövésekben. Az én célpontomat is odahívom és kiveszem a golyót.
- Félautomata – a hangja alapján is lehetett hallani. Nem is hagyományos gyártóké. – Szabad a gazda.
Az enyémre a tippet meghallgatva válaszolok.
- Egy SW 1911TA. E-széria. Szeretek vele lőni, de a pisztolyok nem a kedvenceim. Kicsit... unalmasak – bezzeg a puskák! Azok kívánnak szép dolgokat.
- Katona? Nem tűnik fakabátnak – mint ahogy én sem, amerikainak meg végképp nem, nem csak az akcentus miatt. – Kitalálom. Felderítő – ennyi zsebet csak azok viselnek, akik nem reménykednek utánpótlásban, szó szerint a házat magukon hordják.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
Eva C. Sterling
Igazság- és hadügy

Avataron : Scarlett Johannson
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyHétf. Jan. 09, 2017 10:47 pm
 



 

Több eszem van annál, sem hogy zavarogjak, amíg valaki szó szerint csőre töltött fegyverrel vezeti le a feszkóját. Már csak azért is, mert magamról tudom, hogy rosszabb napomon semmi perc alatt képes vagyok az élettelen célpont helyett a hús-vér emberen kitölteni a frusztrációm, és az csúnya tud lenni. (De nem halálos. Soha ne ölj parancs nélkül.) Akárcsak a golyó ütötte sebek. (A felületi sérülések fájdalmasak. Még akár kimagyarázhatóak is. Besétált a lővonalba, nem tehettem róla, tábornok úr. Hazudik, ha mást mond.) Nem mintha a rendőröknek nem kellene időről időre átesniük a pszichológiai vizsgálatokon, de én is átmegyek rajtuk, és ez tökéletesen illusztrálja, hogy azok mennyire haszontalanok.
És mindezen tudás sem akadályoz meg benne, hogy a tár kiürülésének szünetét kihasználva beszélgetést kezdeményezzek, mert én már csak ilyen kis szemét vagyok.
- Nem mintha amúgy nem lehetne humanoid alakokra lőni - finoman mosolygok, nőiesen. Egyelőre. Értse a szavaim, ahogy akarja.
A kihívás viszont... ejnye. Annak nehezen állok ellen. Bevetés közben óvatos és körültekintő a magatartásom - akkor ragadozó-üzemmódban vagyok, és az egész világ leszűkül arra a feladatra, amit a lehető leghatékonyabban kell véghez vinnem -, de ilyenkor, idehaza... feladatokon kívül egyáltalán nem áll távol tőlem a vészes felelőtlenség. Most is egy laza mozdulattal letámaszkodom a pultra - a rossz kezemmel, hogy lássam, elbír-e: kurvára fáj, és hosszú távon biztos nem menne még -, és átvetődöm a lőterületre. Abszolút szabályellenes. A lehető legnyugodtabb léptekkel sétálok el a fickó lőlapjáig, szedem le a felszegezett posztert, és sétálok vissza hozzá. Már ha le nem lő közben. Megtehetné - nem tudnám kivédeni. Háttal vagyok neki, és mint ember, nem gyorsabb a kilőtt golyónál. Egyetlen tiszta tarkólövés, és a jóisten se origamizza össze az agyvelőm a padlóról. De a fickó rendőr. Nincs személyes konfliktusunk. A kockázat mondhatni elhanyagolható mértékű. Ha sikerült kiviteleznem kűrömet, akkor mosolyogva nyújtom át neki a célzóposzterét. - Szép lövések - ismétlem el magam. A visszamászásom kevésbé energikus: seggemet leteszem a pultra, lábaimat átemelem, és lecsusszanok az eredeti oldalon, semmi ugrálás. Tényleg fájt a karom attól, hogy teljes súlyomat ráterheltem. A csont valószínűleg még nem forrt össze teljesen.
A tippelési lehetőségre gyorsan végigfuttatom fejemben a félautomata fegyverek listáját. - Hm. Browning Buckmark? - - tippelek. Nem találom el, amitől frusztrált, morcos grimaszba torzul az arcom. A fenébe, Eva. Öregszel? Ez az én játékom, és ezúttal vesztettem benne. Micsoda szégyen! Pedig a Smith & Wesson nem is áll különösebben távol az ízlésemtől.
- Nem is vagyok. Maga viszont igen. - Ez egy rendőrségi lőpálya, még ha nyitott is a civileknek, elég jó esély, hogy az ide járók minimum fele, de inkább nagyobb aránya az egyenruhások kötelékéből kerül ki. Priuszos nem lehet, mert akkor nem lődözhetne itt, tehát azért tudja, milyenek a "fakabátok", mert ő is az. Logikus levezetés, ha nem is támadhatatlan. - Nem nyert - ingatom a fejem lassan, mérlegelem, mit és mennyit mondhatok el. Végtére a rendőrfőkapitánynak már bemutatkoztam, névvel-ranggal-sorszámmal, szóval nem lehet belőle baj, ha másnak is megteszem. - Különleges erők - adom válaszul a ki nem mondott kérdésre, megelőzve a további tippeket. Persze, ez azt jelenti, hogy bárki és bármi lehetek - viszont mindenképpen jó abban, amit csinálok, máskülönben nem lehetnék a helyemen. - Verseny? - vetem fel ártatlanul. Kíváncsi vagyok, ezután belemegy-e. Nem tudhatja, lövész vagyok-e, de simán lehetek. Az is.
Vissza az elejére Go down
Nick Hampton
Nick Hampton
Inaktív

Avataron : David Giuntoli
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptySzer. Jan. 11, 2017 11:15 pm
 



 

- A találat akkor a legpontosabb. Mozgó, lélegző célpont mindig csábító – nem vagyunk pszicho teszten, és aki mesterlövész, vagy lőtt már élő emberre, az tudja, miről beszélek. A kollegák meg úgyis tudják, hogy bár olyan a képem élő célpontra lövéskor, amilyen, erős a kontroll bennem. Vagy nem tudják, annyira nem zavar, én tudom, amit tudok.
- Ezek szerint van tapasztalata benne – folytatom, hiszen ez a válasz valóban attól tud érkezni, aki már valóban megtette. Ez így, még mindig dögunalom.
Már tenném össze a fegyvert, amikor látom mellőlem kilövellni, fizikailag. A fegyvert visszateszem a pultra, még nem tettem bele a tárat, így várakozom, mit tesz. Nem szívbajos, az már tuti. Meg kellően megszállott, éppen annyira, amennyire én.
- Szép? Nálam csak tökéletes lövés létezik – vágok vissza. Az egómat én sem a szomszédból hozom, de kellően fegyelmezem.
A mászás annyira nem megy neki, pedig láthatóan van gyakorlata benne. Teszem össze a mozaikokat.
- Majdnem – elég közel jár hozzá, nagyon hasonló „kaliberű”, mégis, valahogy ez áll a legközelebb a szívemhez. Amit egy bármilyen puska azonnal kitol a helyéről.
- Mit tagadjam – vigyorodom el. – A terepszín kicsit untatott – minek tagadjam, ki voltam, még ha sokan ezért hóhérnak is tartanak. Van, amit meg kell tenni.
Elhúzom a szám, hogy nem jött be a tippem. Kezdek kijönni a katonalétből, úgy tűnik.
- Ez lett volna a következő tipp – ami igaz, kizárásos alapon.
- Miért ne? – a versenyt szeretem, az éltet, növeli az adrenalint. Már amikor. – Időre? – mert az is nagyon fel tudja spanolni az embert. Egyet sajnálok. Levette az álbábumat. Ideje lenne már lejönni erről a kényszerről, a nélkül is tökéletes lövéseim vannak. Meg szerény egóm.
A pultomhoz fordulok, kezem a levegőben a fegyverre teszem. Merthogy a tárba tétel is beleszámítódik az időbe.
- Három, kettő, egy – azzal kapom is fel a tárat, a szemem azonban már a céltáblán van, és lövök, a rutinban és a belső megérzéseimben bízva.
Egy mosolyt kap, két tökéletes nyolcassal szemnek, egy tökéletes tízest, a többit pedig szájnak zongoráztam. Humornak is lenni kell.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
Eva C. Sterling
Igazság- és hadügy

Avataron : Scarlett Johannson
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyCsüt. Jan. 12, 2017 8:52 pm
 



 

- Látom, egy vadász veszett el magában - a hangom nagyon halványan, nagyon enyhén kap csak gúnyos színezetet, mert nem tudom, mennyire vehetem komolyan a figurát. Ha igazat mond - ha a vadászat élvezete élteti, ha szeret másokra (is) lőni, nem dilemmázik és moralizál, akkor máris szimpatikus számomra. De a többség, különösen a hímneműek közül, általában csak henceg és megjátssza magát. Egy nőtől simán elhiszem, ha közli, hogy szemrebbenés nélkül keresztüllő bárkin - egy férfi esetében fenntartom a kétely jogát. A nemi egyenjogúságot még elméletben sem nekem találták ki. - Ha tényleg így gondolja, miért a rendőrségnél van? - Ott azért elég ritkán nyílik lehetőség efféle készségek és késztetések gyakorlására. Márpedig az agressziónak és a gyilkos szándékoknak jobb ám odakint, mint egy ember lelkében a civilizáltság máza alá elzárva.
- Kár lenne tagadnom - vonok vállat könnyedén. A magunkfajta felismeri egymást. Van valami ösztönös húzóerő, mintha egyik gyilkos pontosan felismerhetné a másikat. Vagy csak szóba elegyedtünk, és nincs ebben semmi más és semmi több. Jah, az valószínűbb. Végtére tudományos kutatások szerint egy átlag civil statisztikailag huszonötször sétál el egy gyilkos közvetlen közelében élete során, és ha ez igaz, nekem már túl kellene lennem néhány ilyen "találkozásom", és semmiféle képregényes pókösztön nem csimpaszkodott belém soha. Még a seregben sem, pedig ott nyilván lényegesen magasabb a statisztikai arány, mondhatni reggeltől estig egymás nem éppen ártatlan társaságát élvezzük.
- Azt hittem, már tisztázta, hogy tökéletes lövést csak mozgó célpontra lehet leadni, nem a papírra - vigyorgok rá. Különben nem hiszek a tökéletes lövésben, szerintem az nem létezik. A pontosság, az számít, az eredmény, a siker - minden más lényegtelen. Vicces, hogy efféle filozófiai kérdésekről simán eltársalognék a fickóval, de eszembe sem jutna megkérdezni a nevét. (Még?) Frusztráltan sóhajtok. - A majdnem nem elég - magamra vagyok mérges, nem rá, de ez a bosszús hangsúlyomból nem egyértelmű, még ha a szavak jelzik is. Vannak páran, akik ennek hallatán már diszkréten keresnék a kijáratokat, annak ellenére, hogy olykor, mint most is, senkinek semmi félnivalója tőlem és temperamentumomtól.
- Szóval a seregből ment át a polgári védelemhez? - pislogok kettőt meglepetten. Nem értem, egyáltalán nem. Ha valaki lőni szeret, miért hagyja ott a helyet, ahol lehetősége van lőni? Miért megy át egy olyan ágazatba, ahol a legtöbbször elő sem kell vennie a pisztolyát, nagyobbat meg nem is hordhat magával? Érthetetlen számomra.
- Igen? Ne hízelegjen. A nőkből sosem nézik ki, hogy bejutnak a különlegesek közé - kacsintok rá. Én negatívan diszkriminálom a pasikat, de az semmi ahhoz képest, amennyire ők pozitívan diszkriminálják saját magukat, legalábbis az én tapasztalataim szerint. Nem mintha olyan sűrűn bánnám: a hatékonysági mutatóimat drasztikusan emeli, hogy mindenki folyton folyvást alábecsül engem. Más körülmények között szívesen rá is játszom erre a tényre, de egy lőpályán akkor se szívesen adnám a tudatlant, ha muszáj (parancs) lenne.
- Jól meggondolta? - vonom fel a szemöldököm, merész a fickó, ami valljuk be, nekem bejön. Épp megtudta, hogy a legjobbak közé tartozom, és mégis van benne kurázsi emelni a tétet. - Felőlem mehet - vigyorodom el olyan szélesen és nyílt örömmel, mint ittlétem alatt még egyszer sem, aztán minden érzelem letörlődik az arcomról, és a pőre koncentráció marad a helyén. Kiteszem én is a fegyverem a pultra, és nyugodtan, egyenletesen lélegezve állok meg mellette. Nem vagyok ideges, nem vagyok izgatott. Hideg, fehér csönd uralkodik el az agyamon, mintha feladatot teljesítenék: minden más megszűnik létezni. Tudom, hogy a tekintetem is üres, érzelemnek vagy emberségnek nyoma sincs benne, de nem is kell. Az csak bezavarna. Övé az előny, hogy számol: enyém minden más előny. Nem tudhat a karbonszálakról, melyek izmaimba ültetve annak ruganyosságát és erejét fokozzák, sem a kemikáliákról, melyek vérembe és sejtjeimbe ivódva fokozták annak idején hatékonyságomat. Még a számolás közben két szemvillanással felmérem a terepet, döntök a golyók helyéről, és amint elhangzik az egy, kezem támadó kígyóként csap le a fegyverre, a több tízezerszer begyakorolt mozdulattal csattintom helyre a tárat, s már emelem is célra a vasat. Az első három lövés a saját céltáblámra megy: szívlövés, szépen egymásra réteegelve. Aztán a balra álló bábu homloka közepébe plántálok másik három golyót, ismét megszegve a lőpálya szabályait, majd átdobom a bal kezembe a fegyvert - két szívdobbanásnyi szünet a lövéseim ritmusában -, és azzal is lövök. Az első bábu homlokára, aztán a második szívébe, három-három golyó. Ezek nem olyan pontosak: enyhén oválisan tépik fel a bábu borítását, jelezve, hogy oldalra elcsúsztak egymásról a lövéseim, összességében majdnem egy centiméterrel szélesebb a lyuk, mint kellene lennie tűpontos lövések esetén, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a karom (mint azt tapasztaltam ma) nem az igazi: mikor leteszem a fegyvert, enyhén remeg a kezem. Ökölbe szorítom és elernyesszem, hogy ellazítsam a hirtelen megterheléstől begörcsösülő izmokat.
Tizenkét lövést adtam le most, egyet korábban: még kettő maradt a tárban. Jobbommal felemelem a fegyvert, és a figurám mindkét tenyerébe lövök egyet-egyet, majd leteszem a pisztolyt. Jöhet megint a tárcsere, ha arra kerül a sor. Csak ezután fordulok Nickhez. - Ki nyert? - Mivel még a lövészet hatása alatt állok, a hangom is érzelemmentes, szinte monoton. A legcsekélyebb érdeklődés sem csendül ki belőle. Ahhoz még kell majd egy fél perc.
Vissza az elejére Go down
Nick Hampton
Nick Hampton
Inaktív

Avataron : David Giuntoli
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyVas. Jan. 15, 2017 12:12 pm
 



 

- Elveszni? – nézek végig magamon. – El se tűnt – az embervadászat hiányzik, ennyi év után be kell vallanom magamnak. De amivel jár, azt még nem tudja felülírni, hogy visszakönyörögjem magam a haderőbe. Van tartásom is, büszkeséggel együtt, ráadásként mázlim van, hogy ebbe a csapatba kerültem. És tényleg unalmas csak papírlapra meg bábukra lövöldözni.
A kérdésre a plafon felé nézek. Hogy miért mindenkinek ez a legelső kérdése?
- Nincs annyi rágógumi a világon, amit várakozás közben el lennék képes fogyasztani – kevés embernek kellett annyit kérődznie, mint nekem. – Itt legalább kocoghatok is közben.
A várakozás öröme csak addig jó, amíg az nem töketlenül hosszú. Talán az emberölésből is elegem lehet, bár ez a gondolat még nem fordult meg a fejemben. Számomra ők a célpont, a feladat, a parancs, amit megkaptam és végrehajtottam.
Egy rövid mosolyt villantok, amelyben benne van mindaz, amit hasonló küld a hasonlónak. Kiszimatoltam, felismertem, s bizony, vissza nem tartom.
- Aaaa... nem egészen. Azt fejtettem ki, hogy a legpontosabb találat humanoid célpontra adható. És hogy egy élő, mozgó célpont mindig csábító. Valamint, hogy számomra csakis a tökéletes lövés létezik – most már mosolygok, egészen jól el lehet dumálni lövészet közben.
- Ebben kvittek vagyunk – eléggé zavar, hogy kijöttem a fegyverek ismeretéből, ezt a homályosságot pótolni kell, rövid időn belül. Lehet, hogy mégis rossz végcélt választottam a zsaruknál?
- Márhogy a zsarukhoz. Igen.
Volt hírem a seregben, még ma is van, mellé jelzőnek általában hozzátették, hogy az őrült. Nem tartom magam a legjobbnak, vannak és voltak tőlem sokkal jobbak, de olyan pontos lövést, ami garancia volt az azonnali halálra, olyat talán kevesen tudtak nálam jobban. Biztos a sok napszúrás vette el a kedvem az egésztől, meg a kevés rágó.
- Pasikból meg nem nézik ki, hogy a teljesítményt tekintik az elsődlegesnek, nemtől függetlenül. Ha egy nő éri el, az ugyanolyan teljesítmény, és csak ez számít – sosem értettem a feminista nézeteket, az eredményre és a teljesítményre adtam. Arról meg nem a pasik tehetnek, hogy a nyúlbéla nőneműek nem állnak ki a dolgaikért...
- Gondolkodás a tett halála – jegyzem meg félig somolyogva, félig már a lövésre koncentráltan, és a számolás után már csak a tett marad.
Csak miután letettem a fegyvert, kivett, üres tárral, nézem meg a partner lövéseit. Füttyentek egyet.
- Ammm... – nézek továbbra is a lövésekre. – Precizitás: a pálma az enyém. Tarolás: a pálma nem az enyém. Az ép karját használja gondolom, bevetésnél. Még egyenlíthet – sandítok rá, mert azért ez eddig is döntetlen volt. – Látom, a spórolás még megmaradt a különlegeseknél – célzok arra, hogy tudom, van még golyó a tárjában.
A számolást ezúttal rábízom, majd az összes golyót a bábu bal szemébe küldöm, egy tizedmilliméter kilengés nélkül, pontosan egymásra.
- És most, ki nyert? – teszem le ismét a fegyvert, az üres tárral külön.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
Eva C. Sterling
Igazság- és hadügy

Avataron : Scarlett Johannson
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyVas. Jan. 22, 2017 9:56 pm
 



 

*Muszáj mosolyogni ezen a magabiztosságon. - Meglátjuk - ígérem biccentve, hiszen még nem mérhettem fel a férfit, a képességeit, de ami késik, az nem múlik. Néhány jó lövésnél több kell ahhoz, hogy én elismerően nyilatkozzak; magas a mércém. A válaszára azonban nagyot derülök. - Tudja, a többség olyankor elvan a gondolataival - csipkelődöm könnyedén, én sosem unatkoztam ilyen helyzetben sem, legfeljebb morogtam, ha egyéni képességmixemet érzésem szerint túl egyszerű feladatokra vesztegették el. A mesterlövész szakma ilyen szempontból tényleg nem áldás: van, hogy nem csak órákat, de akár napokat kell hasalni a megadott helyen, mire megjön a tiszta lövés, hiszen biztosra kell menni, elsőre tökéletesen kell teljesíteni, nincs lehetőség a korrekcióra.
- Ha viszont minden lövés tökéletes, akkor egyik sem az - vetem ellen, szimplán azért, mert felkeltette a kíváncsiságomat meg mert szeretek néha kötekedni. Fegyverismeret, hát igen. - Melyik lapot járatja? - érdeklődöm meg, végtére a magunkfajta fegyverbuzi általában úgy várja az adott stukkerkatalógus havilapot, mint kisgyerek a Garfieldot. Én mondjuk előnyben vagyok annyival, hogy a seregben szinte szó szerint bármihez hozzáférek, köztük kísérleti stádiumú fegyverekhez is, amiket a statisztikai adatok mutatóssága kedvéért velünk teszteltetnek. - Ugyanaz - legyintek, amikor korrigál, egy kalap alá veszem az összes civil védelmi szervet, rendőröktől katasztrófavédőkön át tűzoltókig. Mivel nem tudom a fickó nevét, így ha hallottam is hírét, nem azonosíthatom be.
- Azt hiszem, ezt megtisztelő hallani - biccentek kuncogva, valóban unikális élmény, de ugyanakkor alaposabban is felmérem a fickót. Mert meglepett, és nem szeretem, ha bárki meg tud lepni, és komolyabban oda kell rá figyelnem, nehogy ez megismétlődjön.
A verseny alatt azonban egyetlen gondolatot sem vesztegetek rá. Mivel védett környezetben vagyunk, ahol nem kell külső támadástól vagy behatástól tartanom, nem is készülök fel rá, csakis a célra tartok és arra ügyelek. Ugyanakkor mégiscsak gyakorolni vagyok itt, úgyhogy kihívások elé kell állítanom magam, azért is a bal kezes lövések. Hosszan, lassan fújom ki a levegőt, ahogy befejeztem a kört, és megnyomom a gombot, ami hozzánk transzportálja a lőlapomat, majd a szomszédosat is, ha már mindkettőre céloztam. Közelebbről még inkárr frusztrált grimaszba fordul az arcom. - A precizitás tekintetében igazat kell adnom - ismerem el kelletlenül. Magamnak köszönhetem, persze. De valljuk be, sosem volt erősségem, hogy szépen veszítsek. Felszerelem az újabb lapokat - pokolba a spórolással, szeretek tisztán kezdeni minden tárat -, és visszaküldöm a bábukat előre. - Azt használom, ami a sikerhez kell. De hamarosan ennek is rendbe kell jönnie - emelem fel pár centit a bal kezemet, majd ejtem vissza magam mellé. Nem mondom a felvetésére sem igent, sem nemet - nincs hozzáférése rólam konkrét információkhoz, úgyhogy nem adok neki.
Mielőtt elkezdenék számolni, rávigyorgok, bal kezembe fogom a fegyvert és övembe tolom a tárat, jobb kézzel pedig megragasztom az elválasztófal tetejét, és egy ugrással felhúzódzkodom rá. Egyik lábbal az egyik, másik lábbal a másik elválasztófalon támaszkodom meg, úgy egyenesedek ki - szerencsére a sok zaj miatt meglehetősen tágas térre van szükség, így meg tudom tenni anélkül, hogy féltenem kellene a fejemet. Minden új szög új lövési lehetőséget teremt, és szeretem a variációkat, úgyhogy onnan indítom a számolást. - Egy, kettő... három. - Előkapom az övemből a tárat, becsattintom, célra tartok, lövök.
De most tökéletesen átlátom a terepet, úgyhogy egy percig sem habozok. A hat bábuból öt kap egy-egy szépen plántált szívlövést (a versenytársét puszta udvariasságból kihagyom, azt megölte ő), majd újabb öt fejlövéssel biztosítom, hogy még ha zombik ellen lennénk, akkor is halálos legyek. Ezúttal csak a jobb kezemet használtam, így sikerült tartanom a pontosságot is. Amint végzek, leugrom a földre, kecses és könnyed, hangtalan landolással. - Fogalmam sincs - ismerem el, kivételesen őszintén. - Félek, precizitásban és normális körülmények között nem tudnám lenyomni. Fejjel lefelé meg tudja ismételni? - kúszik mégis csak egy kihívó mosoly az ajkamra a végén. Fejemmel az elválasztófal felé intek. Azt tudom, hogy én meg tudom csinálni - a kiképzésem szerves részét képezte, hogy a leglehetetlenebb szituációkban is képes legyek eredményesen végrehajtani a feladataimat, legyen az meghibásodott tengeralattjáró, száguldó vonat vagy bármi egyéb extremitás. Egy kis fejbe toluló vér még csak kívül sem esik a komfortzónámon, úgyhogy bizonyos szempontból szemét a kihívás, de ez van. Nyerni akarok.*
Vissza az elejére Go down
Nick Hampton
Nick Hampton
Inaktív

Avataron : David Giuntoli
Kor : 41

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyVas. Jan. 29, 2017 5:07 pm
 



 

Eva/Nick

Nem áll szándékomban bizonygatni senkinek semmit, egy nem is olyan rég szerzett ismeretségnél meg végképp. Vagy van olyan profi, hogy levágja elsőre, vagy nem foglalkoztat. Biztos vagyok magamban, s a bizonygatás áll a legtávolabb tőlem.
- Barbie és Ken már a dédunokáikat nevelik az Arzena bolygón, miután megmentették az egész univerzumot – mosolygok vissza. Kitartó vagyok, és a cselekvések embere, a kettő üti egymást, s ez nem minden esetben áldásos.
- A-a – ingatom a fejem. – Nem azt mondtam, hogy jobb, hanem, hogy tökéletes. Ha van jobb lövés, ez esetben él az, hogy egyik sem az. Ha meg tökéletes lövés van, akkor csak az van. Mint az almák. Ha mind piros alma, akkor mind piros alma. Ha van zöldebb alma, akkor biztos van kevésbé zöld is – nekem sem kell a szomszédba menni frappáns válaszért.
- Egyiket sem. A kezembe szeretem fogni, úgy az igazi – felelek eléggé kétértelműen, mert, hogy tesztelni is szoktam. Fegyvereket. Zsarukötelékben vagyok, de attól még a legjobb mesterlövészek közé tartozom, egyből kiszúrom, ha bibis.
- Ennyire lenézi a zsarukat? – érdeklődöm. Mert ha lenézi, akkor érdekes, hogy szóba áll velem. Az önellentmondásokat mindig is szerettem, mert ez azt jelenti, hogy az illetőnek eggyel több kereke van.
- A tény az tény. Nem azért mondtam, mert megtisztelőnek szánom – nahát, azt hiszem, Nick zavarba hoztad. Talán máshogy kellett volna fogalmaznom? De ha egyszer tény, és mindig a teljesítmény számít. Fene érti a nőket.
- Ez esetben a sérült kéz használata nem éppen a siker kategóriába lett könyvelhető – mondom én, aki sérülten is terepre megy, ha még tud mozogni, legalábbis az ujját, hogy a ravaszra álljon az ujja. Éppen ezért semmi él vagy élce nincs a hangomban, a végeredményből levont következtetést mondtam el.
A zajra értetlen képpel nézek a szomszédos lőállásba. Sehol. Felnézek a zajra, mert onnan jön. Kétkedéssel vonom fel a szemöldököm, majd nem bírva ki, kuncogni kezdek és vigyorogni. A számolásra azonban máris a pultom felé fordulok, eltűnik a mosoly, csak koncentrálok egy pontra a bábun.
Megvárom a kellő időt, s az utolsó másodpercben sütöm el a fegyvert, anatómiai pontossággal eltalálva azt a pontot a homlokon, ahol ugyan lyukként érkezik a golyó, ám úgy töri meg a koponyát, hogy az agykoponya szétrobban a becsapódás erejétől és szögétől.
- Meg. Csak nem itt – majd bizalmasan fölfelé nézek és az egyik tenyerem a szám mellé teszem, hogy jobban menjen felfelé a hang.
- Tudja, ez itt egy zárt gyakorló lőpálya, nem terepképző – mosolygok rá. – De a közeli erdőben van egy terepi pálya, ott aztán minden pózban lehet gyakorolni – megállok egy pillantra.
– A lövést, úgy értettem.
Kutakodni kezdek a zsebemben, csak van valahol egy névjegykártyám. A farzsebben találok egyet, az enyém, át is nyújtom neki.
- Hívjon, ha van kimenője és szabad kapacitása egy kis dzsungelakcióra... – megállok, mert nem polgári megnevezést akarok mondani rá, főleg, ha kiderül, házas. Hagyom, hogy ő fejezze be.
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin
Admin

Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood
Kor : 173

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyVas. Feb. 12, 2017 10:53 am
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyVas. Ápr. 23, 2017 1:28 pm
 



 

Új játék - Thaddeus & Nyssa

Fegyvertartási engedély. Egy okirat, amelynek birtokában bármely nem büntetett előéletű amerikai polgárnak joga van kézi lőfegyvert viselnie biztonságos keretek között. Olyasmi, amit egyszer, nagyjából tizenöt éve még én is igényeltem és az akkori bürokráciához mérten rekord idő alatt meg is kaptam. Persze, utána a nyári vadászatok elmaradtak, amikor nagyapám tolókocsiba került, az egész huzavonát pedig sikeresen elfelejtettem. Az orvosi egyetem jelentkezésében erre nem kérdeztek rá, én pedig később már nem éreztem szükségét annak, hogy megpróbáljam meghosszabbítani az engedélyemet, amely ütközött a hippokratészi esküvel. Elismerem, Afrikában időnként sokkal jobban éreztem volna magamat, ha van nálam egy lőfegyver, de utána el is hessegettem az ötletet. Egészen mostanáig. Mivel egyre több bírósági tárgyaláson vagyok résztvevő szakértő tanúként és sok miattam elítélt alaknak barátai is vannak, ráadásul az orvosi engedélyemet is eléggé vegyes keretek között tarthattam csak meg, elérkezett az idő számomra, hogy leverjem a rozsdát a képességeimről. A rendőrségi lőtér és kiképző hely ötletével már ismerkedem néhány hete, sőt, egyszer már ki is próbáltam egy viszonylag apró kézifegyvert ott, alaposan meglepve a kollégákat, de az csak játék volt. Most komolyan szándékozom visszakapni az engedélyemet, ennek pedig része az igazolt gyakorlás is, amelyre pont van egy óra ebédszünetem. Igen, ebédszünet, mert ma csak papírmunka várt rám reggel és amellett már jó ideje túl vagyok a salátám elrágcsálásán. Ilyenkor egyébként sincsenek sokan itt...
A papírok kitöltése elég egyedire sikerül, kezdve azzal, hogy a teljes nevet kérik az első sorba, de szokás szerint nincs az a betűméret, amivel az enyémet oda be lehetne illeszteni. Mindegy, majd szenved vele az ellenőrző rendszerben a tiszt, miközben én megpróbálok visszaemlékezni a korábbi engedélyem számára, ami persze, így tizenöt év távlatából esélytelen. Tudom, hogy volt, a nevem alapján meg is találják, kibocsátási helye a Pearl Harbour katonai bázis Hawaii szigetén, a hozzá tartozó fegyverek pedig... na, erre megint csak félig emlékszem, az egyik egészen biztosan egy Ruger Hawkeye vadászfegyver, amivel vaddisznó vadászatra jártam a nagyapámmal, de volt még egy. Egy pisztoly is, valami régi fajta, a tizennyolcadik születésnapomon íratták a nevemre anyám nagy örömére. Nem mai példány, az biztos...
A számítógépben megtalálják az adatokat és a szolgálatban lévő rendőrnek igencsak ki kell nyitnia a szemét és kétszer visszakérdezni az adatok helyességét, amikor kiderül, hogy már majdnem antik relikviának számít a másik példány. 1942-es Walther P38, egyenesen a náci Németországból. Na, igen, nagypapa gyűjtő volt hosszú ideig és kifogástalan állapotban tartotta meg a játékszereit olyan szinten, hogy ez még mindig remekül működik. Igaz, hogy több mint egy évtizede nála van letétben. Mindegy, a lényeg, hogy minden megvan, kapok egy kinyomtatott papírt az adatokkal, felmutatom a fegyver kölcsönzőben, jóvá hagyják és kapom is a rendőrségi pisztolyt gyakorlásra. Mellé pedig a fülvédőt és a céltáblát is.
A hely tényleg üres, így van bőven lehetőségem olyan pályát választani, ahol nem vakít el a fény, majd megtöltöm a fegyvert, felveszem a kezdő pozíciót, és csak utána biztosítom ki, célra tartva. A beállás még megvan, kis terpesz, jobb kézzel lazán tartani a fémet, ballal alátámasztani, cél és lövés. A visszarúgás ereje ugyan kissé meglep, de tudtam, hogy létezik és nem igazán jelentős. Ellenben a képességem, hogy telibe találjam a tábla közepét, úgy tűnik, megszökött, mert éppen csak súrolom a belső négyzetet. Ahogy a következő három lövéssel is, ami már csak azért gyanús, mert mind egy alig öt centis körön belül van, közel egymáshoz. Biztosítom és leeresztem a fegyvert, majd lehúzom a fülvédőt és kiszedem a tárat is a fegyverből. Újabb ellenőrzés, hogy nem maradt-e golyó a csőben, csak ezután veszem jobban szemügyre.
- Mennyi az esélye, hogy baj van az irányzékkal? - teszem fel a kérdést magamban egyet hátrább lépve az asztaltól, hogy jobb helyzetben is megnézhessem az egészet, mire sikeresen rátaposok valamire. Egy pillanat múlva pedig neki is ütközök egy kőkemény mellkasnak, jelezve, hogy ez bizony nem csak egy kósza kavics volt, hanem valakinek a lába. Alighanem katonai bakancsban.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyKedd Ápr. 25, 2017 4:08 pm
 



 

Fejfájással küzdöttem. Nem egy hétköznapi, gyorsan múló állapot, amit a túl kevés pihenés vagy stressz váltott ki, s az időjárásra sem vagyok érzékeny, hanem egy régóta meglévő, szinte kezelhetetlen migrén, mely napokra képes ledönteni a lábamról. Azonban már évek óta megtanultam kezelni a rohamokat, a kibírhatatlan helyzetet, melyre különböző szerek nyújtanak megfelelő gyógyírt. Excedrin - ez a paracetamol, acetilszalicilsav és koffein tartalmú bomba változtatja elviselhetővé a fájdalmat, amit ilyenkor át szoktam élni, s engedi, hogy azt tegyem, amit elterveztem arra a napra. Ma már a harmadikon vagyok túl, annak ellenére, hogy a napi javasolt mennyiség csak két tabletta, de ismerem már annyira a testemet, hogy tudjam mi a határ.
- Mr Gatwick, talán untatom? - tette fel kérdését a férfi, aki már a negyedik perce beszélt hozzám megállíthatatlanul, s érdeklődése jogos volt, hiszen valahol a második percnél elveszítettem a fonalat, majd bambán figyeltem ki a fejemből. Ritka alkalmak egyike, amikor nem voltam teljesen ura önmagamnak, s erre beszélgetőtársam le is csapott azonnal.
- Nem, egyáltalán nem. Kérem folytassa!
- Szóval, ott tartottunk, hogy a megfelelő módszerekkel ... bla ... bla... - újra elszakítottam magamtól a társalgás fonalát, majd néha csak bólogatva, néha hümmögve mímeltem válaszokat. Már arról sem volt fogalmam, hogy mégis miért kell nekem a rendőrséggel együtt dolgoznom, hiszen semmi közöm Seattle legjobbjainak ügyes és bajos dolgaival. - Látom ez ma nem fog menni.
- Ennyire látszik? - mosollyal próbálom palástolni a fejemben dúló háborút, majd lemondóan sóhajtval kell leülnöm.
- Hívjak valakit, aki hazakíséri?
- Arra nem lesz szükség. Csak pár perc kell, összeszedem magam és hívok egy taxit. Holnap pedig mindenképpen fel fogom hívni, hogy egyeztessünk egy új időpontot.
- Rendben Mr. Gatwick, de ráér az ügy. Nem sietünk sehová! - nevetve lapogatta meg a vállamat, majd elköszönt és eltűnt fürkésző szemeim látóköréből. Már csak arra kellett volna rájönnöm, hogy miért is hívott ide, de valószínűleg válaszokat csak akkor találok erre a kérdésre, ha újra önmagam tudok lenni. Ezért inkább a gyógyulásra koncentráltam, szemeimet lehunyva összpontosítottam az energiáimat.

Az órám tanúsága szerint tizenhét percet sikerült aludnom. Nem tudom, hogyan maradhattam eddig észrevétlen egy lőtéren ennyi ideig, de megtörtént és nem kerestem megoldást az észrevételre. Az álmomat megzavaró hangok forrását viszont elszánt szemmozgással kutattam, s egy nőt vettem észre, aki éppen pisztolyával adott le több célzott lövést. Az első robbanásra ébredtem, a másodikra morcossá váltam, a harmadik egy lüktetést indukált tarkómban, míg a negyedik egy agyérgörccsel felérő szúrássá változott át a fejemben.
Próbáltam közelíteni hozzá, megkérni arra, hogy hagyagolja a töltények további pazarlását addig, amíg elhagyom a termet, azonban arra nem számítottam, hogy hátrálni fog, így sarka vékonytalpas bőrcipőmön landolt, s csak hálát tudtam adni a Sorsnak, hogy nem magassarkú volt rajta. Felszisszentem, s agyam egy pillanatra fellélegzett, hiszen a lábamban érzett fájdalom eltompította a koponyámat szétfeszíteni vágyó erők munkáját, de ahogyan múlott a terhelés ujjaimról, úgy fogadtam keblemre a szürkeállományomat csavaró izgalmakat.
- Óvatosan hölgyem! - hangom fájdalmasan csendül, amit talán a lábak érintkezésének is betudhat a nő, majd átkaroltam, kezemet úgy helyezve, hogy a fegyvert ne tudja rám irányítani. Nem tudhattam, hogy mennyire volt elővigyázatos, bennem pedig a fejfájás ellenére ösztönök ébredtek, amik meg akartak óvni egy lövedéktől. Jobbom a szánra fogott rá, míg bal kezem ujjai a markolatot ölelték körbe, így teljesen közre fogtam a másik testét. Valamiért jázmint éreztem, de nem tudtam minek betudni az orromat betöltő illatot, így inkább eltereltem erről a mozzanatról a figyelmem. - Elengedem, ha nem lő le!
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyVas. Ápr. 30, 2017 10:27 pm
 



 

Nem vettem észre, hogy van itt valaki. Amikor beléptem, semmilyen hangot és neszt sem hallottam és még szóltam is, hogy lőni fogok, hogy egy esetleges másik látogató felkészülhessen rá, de nem kaptam reakciót. Szóval feltettem a fülvédőket, céloztam és meghúztam a ravaszt. Többször is. Eredmény: a táblát eltaláltam de máshol, mint szerettem volna. Ott viszont többször. Ilyet már láttam korábban. Mikor lőni tanultam, akkor is előfordult néhányszor a dolog. Általában vadászfegyvereknél gyakori, ahol mindenki maga találja meg a megfelelő beosztásokat. Mégis, simán a kézi pisztolyok is okozhatnak hasonló meglepetéseket. Fejben diagnosztika. Erre általában összesen két megoldás van. Az egyszerűbb, ha az irányzék a hibás. Újratöltés megakadályozása, tár eltávolítása, a céltáblára még három lövés és biztosító pecek be, hogy biztonságos legyen megnézni a dolgot. Mivel ez gyakorló fegyver, megvan az esély rá, hogy pontosan a hiba miatt vonták ki az aktív használatból, csak költségvetési okokból megmaradt itt mint pót példány. Akkor viszont talán ez jelezve is van valahol, amit szemmel ellenőrizhetek. Már éppen lépnék hátrább a kis pulttól, hogy megtegyem, amikor nekiütközöm valakinek. Egész pontosan egy férfinak az izomzata, mérete és illata alapján. Aki kiképzést kapott valahogy. Már abból meg tudom állapítani, ahogy átfogja a kezemet, hogy ne használhassam. Ez alap mozdulat a rendvédelmi szervek könyveiben és nekem majdnem egy évig kellett minden krav maga órámon ismételnem, hogy ez így menjen. Elég biztos fogás, hogy fegyverrel ne szabaduljon belőle az ember. Persze, ha ledobom és elfogadom, hogy egy nehéz fém a lábamra esik, a többi megoldható lenne. Csak eszem ágában sincs a dolog. Így megvárom, hogy megszólaljon.
- Maximum a tussal tudnám leütni, nincs tár, biztosítva van és három biztonsági lövést is leadtam, mielőtt hátráltam - válaszolok továbbra is laza testtartásban, de közben egy egészen picit a súlyomat is áthelyezem. Mert semmi értelme továbbra is eltaposni, ráadásul pedig akármilyen izmokat is érzek, azért mégiscsak egy idegen, akivel szemben ez a fizikai kapcsolat úgy negyven centivel kevesebb, mint amit én kényelmesnek éreznék. És ha hajlandó engem magától elengedni pár másodpercen belül, akkor semmi értelme, hogy rajta próbáljam ki, hogyan működik gyakorlatban az a huszonsok év, amit önvédelmi edzéssel töltöttem el. Mondtam már, hogy nagypapi paranoiás volt?
Végre szabadulok, így a pultra teszem a fegyvert és van esélyem, hogy a férfi felé forduljak. Nem vagyok alacsony alkat, de rá bizony fel kell néznem, így beletelik pár pillanatba, mire tényleg meg tudom nézni az arcát és az alakját. Katona, szinte a kiállásából biztos vagyok benne akkor is, amikor egyébként még számomra is tiszta, hogy zsaru azért nem lehet, mert akkor ismerném. - Sajnálom, hogy a lábára léptem - kérek bocsánatot halvány mosollyal, az arcába nézve. Ami eléggé árulkodó. Mikromozdulatokkal, de fájdalomról árulkodik és szétszórtságról. Valamint nem tud elég gyorsan reagálni a szeme arra sem, ahogy oldalra lépek egyet. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha nem kellene rám lenéznie, akkor sem nézne fel, mert az erős fény is zavarja. Tipikus viselkedés migrén esetén. Mármint, ha tényleg az van neki. A jó öreg neurológia szakvizsga csak nem fog rólam lekopni, láthatóan. - Milyen gyakori és erősségű a migrénje? A tünetei alapján ezzel már orvoshoz kellene fordulnia... - szólalok meg újra, mielőtt igazán eljutna a tudatomig, hogy ő nem ismer. Nem tudja, ki vagyok és voltam és miért ajánlom ezt neki látatlanban is. Hoppá, ma úgy tűnik, nekem nem akar menni a koncentráció. Vagyis megvan, csak még gyorsabb, mint kellene és kb. minden harmadik mondatot mondom csak ki azok közül, amelyek elhagyják a számat...
- Bocsánat, egy sort átugrottam. Nyssa vagyok, jelenlegi halottkém és volt neurológus szakorvos - ami magyarázza, miért szúrom ki egyből azt, amit tudom, hol kell keresnem. Az agyi gondokért mi vagyunk a felelősek és ezeknek a jeleiből ha egyet is érzékelünk, keressük a többit. Persze, sokkal egyszerűbb, ha ferde mosoly vagy részleges arcbénulás van, mert azt semmivel nem lehet keverni. A migrént időszakosan lehet leplezni. Például a sarokban lévő félhomály segítségével, ami tökéletesen megmagyarázza, miért volt itt. Imádhatta a lőgyakorlatomat...
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptySzer. Május 03, 2017 12:59 pm
 



 

Válasz nélkül hagyom a megjegyzését a fegyver állapotát illetően, hiszen nem is kell tovább magyarázni az esetet. Ő használta rendeltetés szerűen a terem adta lehetőségeket, míg nekem inkább máshol kellett volna pihenőre térnem. Talán el is felejthettem volna a történéseket, de a magabiztosság, ahogyan a biztosításról, a tárról és a biztonsági lövésekről beszélt, mindenképpen impresszív volt. Miért is használok ilyen idegennek hangzó szavakat? Pedig mondhattam volna, hogy mély benyomást tett rám vagy jelentős hatást gyakorolt felém, mégis a latin eredetű szó mellé tettem le elsőként a voksomat. A fejfájás számlájára kell írnom ezt a megingást és magát a gondolatmenetet is, hiszen egy másik esetben nem foglalkoztam volna ezzel az egésszel, most mégis mindennek akkora jelentőséget tulajdonítok, mint máskor soha. Talán azt érzem, nem is érzem, inkább tudom, hogy képességeimnek csak csekély százaléka felett uralkodom, így minden apró pontnak külön jelentőséget tulajdonítok.
- Nem történt semmi. - a halvány mosolyra még jelentéktelenebb grimasz volt a válasz, hiszen nem éreztem, hogy ténylegesen megbánta volna lábam ilyetén sanyargatását. Azonban tévedhedtem is, hiszen a szavak között sem tartott apróbb szüneteket és tétovázó hümmögéseket sem hallatott maga felől, melyek a színlelt bűntudat egyértelmű megnyilvánulásai. Inkább tompa agyamra kenem az egészet és ismét csak továbbléptem az egész felett.
Meglep viszont a szakmai tudása, ahogyan pár apró jelből olvasni tudott az arcomról, azonnal diagnózist állítva fel. Valahogy így érezhetik magukat azok is, akik velem beszélgetnek és én elemzem ki testtartásukat, mimikájukat vagy éppenséggel öltözködésüket. Most azonban ezek egyikére sem figyelek, túlélésre játszom és jelenleg vesztésre érzem a csata kimenetelét. - Isten ments az orvosoktól! Két dolgot tanultam meg velük kapcsolatban: túl sokat aggódnak és túl keveset szórakoznak. Az első megállapítással kapcsolatban ön sem hazudtolta meg az elméletem.
Vállat vonok, majd lepillantok rá. most először mérem végig, hiszen miközben átkaroltam, nem sok esélyem volt erre, most viszont, ahogyan kissé eltávolodik, van lehetőségem végigpásztázni alakját, arcát, megjelenését és magabiztosságát. Újra ennél a pontnál ragadok le egy pillanatra, hiszen bármennyire is jajgat a fejem a fájdalomtól, ez annyira része a nő lényének, hogy megkerülhetetlenul és vitathatatlanul uralkodik jellemén.
- Nem kell bemutatkoznia Nyssa, Eva már rengeteget mesélt magáról. - persze ez a mondat pontosításra szorult, hiszen Négyes egyetlen szóval sem említette őt, de a jelentések, melyeket kedvenc kis fegyveremről olvastam, elég részletesen bemutatták az előttem álló nőt. - Kértem is tőle, hogy egyszer mutassa be magát nekem, de eddig nem adódott rá lehetőség. S lám, a véletlen így összehozott bennünket.
Nevetem el magam, amitől halántékom lüktetni kezdett, de nem törődtem vele, elhajtottam messzire az érzést. Nevezhetjük ezt egy tanult reflexnek, egy önmagamban kialakított rítusnak, mellyel percekre kordában tudtam tartani a fejfájásom, azonban az ár, amit ezért fizettem, gyakran nem érte meg a befektetést. Hiszen a percnyi nyugalom hosszú ideig tartó és még fokozottabb gyötrelmet kíván, most azonban hajlandó voltam tönkretenni magam.
- Thaddeus Gatwick, katonai hírszerzés. - nyújtom kezem.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyPént. Május 05, 2017 11:50 pm
 



 

- A második állítás viszont rám és az általam ismert orvosok felére minimum nem igaz. A szabadidőnk mennyiségét tekintve igenis tudunk szórakozni - csak éppen, ha valaki tíznél is több évig tanult, mielőtt ténylegesen beteg közelébe engedték volna, akkor egyértelműen megpróbálják az utolsó cseppig kihasználni minden megszerzett tudását és tapasztalatát. Ennek egyetlen kivétele, amikor elveszti a képességét az operációra, mert azt már a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy senkinek sem kell, aki élőkkel foglalkozik. Átképzésre váló halottkémeket pedig nem mindenki fogad örömmel, így gyakorlatilag rólam elmondható, hogy a munkámat ordas nagy mázlinak köszönhetem. A jelenlegi pozíciómat meg annak, hogy utálok belesimulni a hétköznapi szürkeségbe és szinte minden lehetséges fórumon keresek évek óta adatokat az általam végzett feladatokat illetően. Ide pedig jöhetnek a tanulmányok az elhízástól kezdve az alkoholizmuson át egyes vitaminok szedésének mellékhatásaiig, mert soha nem tudhatja az ember előre, hogy ezek közül melyik lesz fontos a későbbiekben. De el is tértem sikeresen a témától meg a beteg katonámtól. Kanyar vissza!
A szemei még mindig nem fókuszálnak a legjobban, mégis sikerül annyira összeszednie magát, hogy alaposan meg tudjon nézni magának. Tipikus férfi, mondhatjuk így, akinek fontosabb a jó nő, mint az egészsége. Nem az első és nem is az utolsó a pályafutásom során, így csak hagyom, hogy tegye, amit az ösztöne diktál. Nem fogom összehúzni magamat egy mustráló pillantás miatt, de az is biztos, hogy jobb dolgom is van, mint a melleimre felhívni a figyelmet egy kis extra domborítással. Más közegben és időben talán még be is vállalnám a hecc kedvéért, de én ide lőgyakorlatra jöttem, nem pedig feltölteni az üres lapokat az ágyakrobatikai naptáramban. Hogy ez túl nyers? Meglehet, de más úgy sem hallja, nekem meg épp kissé brutális kedvem van, amit egy céllövő bábu erősen alá is támaszthat éppen...
- Katonai hírszerzés? - nem tudok nem csodálkozni a kijelentésén, miközben reflexből fogadom el a kéznyújtását és még egy mosolyt is megérdemel a tisztelet ezen kifejezéséért. Sok férfi, főképp azok, akik ilyen maszkulin munkahelyen dolgoznak, nem képesek a nőket egyenrangú félként kezelni és olyasmit, mint egy rendes kéz fogás, még viszonozni sem tudnak, nem még felkínálni. Nem tudom, hogy Thaddeus most azért tette meg még is, mert ezt akarta, vagy csak a figyelmemet szerette volna elterelni a migrénje analizálásától, mindenesetre az utóbbi bejött, mert máris jobban izgat az új téma. Sőt, vissza sem tudom nyelni a kérdésemet. - Most akkor örülnöm kéne, hogy a bugyimba nem néztek bele nagyítóval a bázislátogatás miatt, vagy vegyem sértésnek, hogy az sem érdekelt senkit, van-e fegyvertartási engedélyem? - oké, igazából csak volt régebben, de a kérdés a jelenlegi kereső programok paraméterei mellett így sem változik, azok vagy ötven évre visszamenőleg tárolják az adatokat olyan kényes témákban, mint például a szabad pisztoly viselés joga. Márpedig visszagondolva ezt ott és akkor senki nem firtatta nekem. Jó, hát valószínűleg én sem egy világháborús relikviával állítanék be, pedig a nevemen ez az egy kézi pisztoly szerepel. Meg az elefántölő mordály, amit igazából csak vaddisznó vadászatra lehet alkalmasnak mondani, de akkora női táska nincs, amiben egészben elférne. Vagy akár a csöve csak...
- De ha már itt van, szerintem kihasználnám a szaktudását is. Mire tippel, én hordok félre vagy a gyakorló fegyver problémás? - teszem fel a kérdést, miközben rátenyerelek a gombra, amelynek az a feladata, hogy közelebb hozza a célt, esetemben a kiállított papírt hozzám. A középső kört még nem találtam el, egyetlen lövésem ugyan súrolta a határvonalat, de még az is lehet egyszerűen szerencse. Ha nem vesszük, hogy a többi lövés az elsőhöz gyanúsan közel, alig három centis körben körülötte helyezkedik el. Oké, egy ideje már nem volt fegyver a kezemben, de ha a célzóképességem romlott volna, annak a jele az lenne, hogy nincs rendszer a találatok között, nem?
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyCsüt. Május 11, 2017 2:35 pm
 



 

- A testvérével baráti viszonyban vagyok, nem dolgom követni minden látogatóját a bázison vagy ellenőriznem az átvilágítás minőségét a belépés előtt. Ha a véleményemre kíváncsi, s máskülönben miért tette volna fel a kérdését, hatalmas nagy hibát követtek el, hogy nem néztek bele a fehérneműjébe. Én biztosan nem hagytam volna ki a tüzetes próbát. - engedem el a kezét, apró pillantást vetve ölére, majd szememet újra visszafordítottam a tekintetébe. Persze az más kérdés, hogy tudtam a fegyvertartási engedélyéről, hogy nagypapa milyen módon jutott hozzá az említett fegyverhez és mennyire kényelmetlen lenne az egész helyzet, ha egy rég elfeledett pisztoly miatt vennék elő a rokonságot.
Figyeltem, amint megnyomja a gombot, majd a gépezet közelebb húzta a céltáblát. Olajért könyörögtem és annak megfelelő használatáért, hiszen amíg a kocsi megtette a rövidke távolságot, a tarkómon felállt a szőr, s fejfájásomnak sem tett igazán jót a régóta karbantartásra szoruló fogaskerekek csikorgása. Harminc fokban döntöttem meg a fejemet balra, szintén bal szememmel hunyorogtam pilláimat rezegtetve és ugyancsak arcom bal felén remegett meg szám sarka, felvéve az egyre közeledő hangforrás ritmusát. Mindegyik reakcióm abbamaradt, amikor a hatalmas papírív megállt előttünk.
- Annak ellenére sem nevezném magam szakértőnek, hogy katona voltam. Viszont tehetek egy próbát, kisegítene egy fülvédővel? - jobbommal a fegyvert kértem el tőle, s amíg talán szerez nekem egyet a védelmi eszközből, időm is akad a pisztoly átvizsgálására. - Talán a marokfegyverekkel lehet a legnehezebben pontosan lőni. Egy puskára mindkét kezünkkel rámarkolunk, s még a vállunkkal is segítjük a találat sikerességét, de egy pisztolynál nincs ekkora felület a biztos tartáshoz.
Felpillantok az időközben alaposan ellenőrzött Glock fekete felületéről, majd átveszem a védő felszerelést és a tarkómra csippentem. Földöntúli élmény a műanyag hidegét érezni a nyakam hátsó részén, segítségemre válik a kínzó migrén közepette. - Emellett a pisztoly túl rövid, a célgömb és a nézőke közötti távolság elenyésző egy puskáéhoz képest, így akár a fegyvert is tarthatjuk hibásnak, megfeletkezve a lövész képességeinek hiányosságairól.
Visszaadtam Nyssa-nak a fegyverét, majd a céltábla felé pillantottam, arra a három találatra, ami olyannyira nem tetszett neki, hogy a véleményemet is kikérte. - Huszonöt méterről három lövés alapján nem sok következtetés vonható le. Bár a zárt tér miatt kizárom a szelet, a pontatlanságot okozhatja a töltény, a lövész felkészültsége, a fegyver állapota vagy annak természetes határai. Rengeteg tényező lehet, s egy ilyen komplex rendszert nem könnyű feloldani. Öt méter, öt lövés, mutassa mire képes!
Talán túl parancsoló lett az utolsó mondatom, de katonáéknál ez már csak így megy. Fejemre húztam a fülvédőt, majd a nő alakját figyeltem, legkisebb rezdülését, testének legapróbb mozdulatát. Meg merném kockáztatni, hogy migrénem javulni látszott. Igen, a harmadik tabletta mindenképpen hatásos volt!
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyPént. Május 12, 2017 9:20 pm
 



 

- Fekete, kék csipkével és simán beverek egyet annak, aki engedély nélkül akarja ellenőrizni ezt - részben kihívó, részben figyelmeztető, ahogy elárulom, amire kíváncsi és egyben a fantáziájára is hagyom, hogy pontosan milyen szín és stílus az, amit ma képviselek. Lehet, hogy képzett katona és nem tudnám harcban legyőzni, de én sem a semmiért járok huszonöt éve önvédelmi oktatásokra, krav magára és kezdtem el a decemberi támadás után még keményebben gyakorolni, minimum egy monoklit kiosztanék, mielőtt védekezhetne ellene. Vagy harc közben, ha egyszer megpróbál visszatámadni, mert az az a pont, ahol én általában búcsút veszek a józan ítélőképességemtől önvédelmi okokból. Lehet, hogy nem vagyok képzett, de jártam már eleget bázisokon, vadászaton, háborús övezetben ahhoz, hogy tudjam, néha mennyire másodperceken múlik egy élet. Ennek a legnagyobb emlékeztetője egy heg a fülem mögött, a korábbi agyműtét és repesz találat örökös nyoma. Az egyetlen, és egyben legcsúnyább sérülésem, amit nem engedtem plasztikai sebésznek módosítani... - Eva pedig nem a testvérem, sem rokonom. Ismerősnek is elég távoli, sőt, hálaadás előtt még azt mondtam volna, a temető egyik parcellájában két méter mélyen fogják megtalálni őt - tudom, kifejezetten problémás a családi viszonylat, de attól még ez így van. Bradley a mostohatestvérem, a szülei halálos balesete után fogadta apám örökbe, és akkor kezdtek el kiderülni a cifra dolgok. Az apja félrelépései és másik családja, amiből egy antiszociális fekete özvegy meg egy világra szaró művész került ki, nem túl szép múlttal és gyermekkori emlékekkel. Ez nem olyasmi, amit hirdetni kellene...
- Persze, tuti van itt raktáron pár - válaszolok apró pislantással, majd megfordulok, hogy megnézzem, hova pakolták el a tartalék fülvédőket és az oktatóknak járó extra felszerelést. A töltényeket és a fegyvereket számon tartják nem is kicsit, de a védő szemüveg, a fülvédő és esetleges kesztyű eléggé fogyó eszköz tud lenni, csupa olyasmi, amit nem szívesen hagy ki gyakorlás közben az ember, de elfelejtheti elhozni. Szóval a nem használtak közül beszerzek egyet, amelynek nagyjából elég jó mérete lehet és Thaddeusnak adom, miközben hallgatom az okfejtését. Ami bevallom, nem a nap legérdekesebb meséje eddig. Egyszerűen én így vagyok összerakva, amit már tudok, azt nem szeretem újra hallani és egy hasonló szövegű oktatófilmet a nagypapa is be tudott fűzni minden nyáron. Nem véletlenül ütött mélyre, hogy az első három találatom nem a céltábla legbelső részébe ment, hanem mert korábban 100/98-as mérlegeket produkáltam ennél kissé távolabbról is. Ha a lövészet, mint olyan jobban érdekel, akkor állami versenyeken vártak volna nagy örömmel. Igen, jó ideje nem fogtam fegyvert, de attól még ennyire nem lehetek rossz. Magamtól legalábbis. Az agyműtét óta ezt a készségemet senki nem ellenőrizte, ha jobban belegondolok...
A feladat viszont tetszik, visszalépek az asztalhoz, betöltöm a tálat és felveszem a megfelelő pozíciót. Ha az ember lövéskor ki van feszítve, mint egy íj, az nem sokban segít a visszarúgás erejét illetően, így én a megfelelő részeken ellazítom magamat, majd célzok és lövök. Egyből kettőt egymás után, pontosan ugyanoda, középre célozva és innen nem olyan csoda, hogy egymáshoz nagyon közel lyukasztják ki a céltáblát. A maradék hármat ugyanoda próbálom, ezúttal lassabban, minden lövés után időt hagyva magamnak az erő okozta kilengés elkerülésére, majd végül igyekszem koncentrálni és két szívdobbanás között meghúzni a ravaszt. Ami itt működik, de éles helyzetben azért problémásabb dolog lenne. Mindegy, nem zsarunak készülök, csak engedélyt megújíttatni. Ahhoz elég a papírfigurára minta szerű lyukat vésni...
- Még öt métert távolabb és folytassam? - tippelek hátra fordulva, miután bebiztosítom a fegyvert, végzek két ellenőrző lövést és végül lerakom az asztalra, töltve. Csővel a cél oldal felé. Persze fogalmam sincs, mint akar igazából Thaddeus, de meg kell próbálnom, meg érdekelt, hogy a vállamat vagy a fenekemet vizsgálja-e olyan alaposan éppen...
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyKedd Május 16, 2017 10:37 pm
 



 

- Inkább vörös pártinak mondtam volna, de a kék is gyönyörű. Ami a fizikai bántalmazást illeti, engedélyt kérek meghunyászkodni. - mosolyom újra szélesedett, s még a kezeimet is feltartottam megadva magam a nőnek, majd hallgattam, amit Négyesről mondott. Sírtam belül, hogy ilyen töketlen hírszerzőink vannak és ennyire fals információkkal láttak el engem. Pedig meg mertem volna esküdni róla, hogy az alany testvéreként emlegette Nyssa-t. Felettébb kínos és félreérthető helyzet, aminek mindenképpen utána kell járnom, s annak is, hogy ki hibázott, hiszen abban mindannyian megegyezhetünk, hogy én nem lehet a ludas.
- Látom untattam, elnézést kérek érte. - figyeltem őt, s azt is, ahogyan egyáltalán nem kendőzi a véleményét a mondandómról, ami azt jelentheti, hogy már rettentően sokszor hallotta ezeket a hatalmas nagy igazságokat, s legújabb előadóját a háta közepére kívánja. Arcának vonásai viszont azonnal megváltoznak, amikor feladatot kap, látszik rajta, szeretné lezárni az összes kérdést az iménti lövéseivel kapcsolatban.
Nem nézek a fegyverre, hiszen az előbb alaposan megfigyeltem és mindent rendben találtam. A lövések becsapódása sem kelti fel az érdeklődésemet, hiszen rengetegszer láttam már golyó lőtte papírlapokat. Nem, semmi más nem érdekelt, csak Nyssa testtartása és technikája. Ahogyan izmai megfeszülnek, majd el is ernyednek annyira, hogy a visszaható erők ne törjék ketté. Néztem magabiztos megjelenését, amint egymás után két lövés hagyja el fegyverének csövét és közben egy pillanatra sem enged a magára kényszerített pozícióból.
Ellököm magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam, majd a harmadik lövésnél Nyssa mögött állok meg, figyelve nőies vonásait, mely annak ellenére szíven üt, hogy oly' alaposan elrejtette magát az overál mögé. A negyedik lövést már a másik oldalán figyelem, s miután az ötödik töltényhüvely is a lőtér padlóján koppan, már pontosan tudom, hogy miről is van szó.
- Felesleges lenne. - jelentem ki egy mosoly mellett. - Hacsak nem szokik le arról, hogy mozgassa a kisujját.
Egyértelműen látszik, hogy a pisztoly, mellyel eddig gyakorolt, túl nagy vékonyka ujjainak, s minden lövés előtt agya valamiért kompenzálni akarja a markolat szorítását. Apró, önkéntelen mozdulat, melyet talán még ő sem vesz észre, de a külső megfigyelőnek sem azonnal esik le, mit is kell keresnie.
- Mikor volt utoljára, hogy lőtt? Eszméletvesztéssel járó fejsérülés vagy agyi műtét azóta? - figyeltem az arcát, s bár nem lett volna oka, hogy hazudjon, és nekem sem volt okom kételkedni a szavaiban, mégis megmagyarázhatatlan okok miatt pillanatok műve volt, hogy két lábon járó poligráffá változzak.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptySzomb. Május 20, 2017 4:51 pm
 



 

- A vörössel sincs bajom, vagy a zölddel és lilával - válaszolok halvány mosollyal, mintha nem éppen az lenne a téma, milyen színe van az alsóneműmnek. Bevallom, van néhány árnyalatnyim raktáron, csupa élénk és sötét színek, amelyekkel drámai hatást lehet elérni. Csak ezeket van értelme viselnem, mivel a  kék szemeim és a fekete hajam mellett bármelyik pasztel vagy világos árnyalat, mint a sárga, rózsaszín vagy a levendula, csak még jobban felhívná a figyelmet a sápadtságomra. Ellentétben azokkal, amelyek remek kontrasztot adnak neki és még inkább az éjszaka királynőjévé tesznek. Igazából már évek óta akaratlanul is mindig azokat a formákat és mintákat választom ki, amivel még inkább ütős az összhatás, ha csak azt viselem. Még a bikinijeim is alkalmazkodtak újabban a stílushoz, egyetlen arany színű a kivétel az egész mezőnyben. Ez vagyok én, a nő, akinek esze ágában sincs elrejtőzni a világ elől. Sokkal könnyebb szerintem a múltat úgy elásni, hogy minden mást a kirakatba helyezek. Többek közt a tényt is, hogy nem vetem meg a férfiakat egy-egy kaland kedvéért. Hosszabb időre már esélytelen, de pár napra...
A lövések viszonylag jól sikerülnek, de ilyen közelről ha nem találnám el a táblát, azt nagyon rossz néven venném, így nem is mosolyodom el magabiztosan, amikor leteszem a fegyvert. És egy pillanattal később, amikor a férfi közli, hogy mozog az ujjam, már örülök is neki, hogy nincs a kezemben. Erős késztetést érzek még így is, hogy a szemébe nézve közöljem vele, a poénkodás nem illik a komoly külsejéhez. Persze utána rájövök, hogy nem akart viccelni, csak próbálta kíméletesen adni a tudtomra, hogy valami gond van a tartással. A tartással, amit korábban hosszú évekig tanultam és akkoriban még véletlenül sem mozdult el semmilyen testrészem a lövések közben. Nagyapa nem a fegyver használatra, hanem a biztonságos fegyver használatra tanított meg engem és mellé Bradet is, aminek hála eszem ágában sem volt eddig kételkedni a képességeimben. Ezek után viszont meg kell tenném. Arról nem is beszélve, hogy a következő kérdésre én már csak a szememet tudom mereszteni. Ha tényleg leinformáltak kicsit is, akkor tisztában kell vele lenniük, hogy volt ilyen sérülésem, sőt, két egymás utánni, majd egy harmadik korrekciós agyműtét járt érte, amelyeknek a hege ott van a bal fülem felett és egy kis szemmeresztgetéssel már méterektől ki lehet szúrni a hosszúkás, vörös forradást. Amelyet, ha nem lenne olyan érzékeny és nem zavarna, hogy a hajkefe érintésétől is ki tudok ugrani a bőrömből, egészen biztosan egy plasztikai sebész kezébe adtam volna a közelmúltban.
- Az utóbbiból három is. Nem voltak különösebb hatással hosszútávon a mozgásomra, leszámítva, hogy... a bal kisujjam volt, igaz? - pillantok felé, mert ez az oldalam sérült meg és az időszakos kézremegést is itt éreztem általában. Ezért tarthattam meg a jogosítványomat egy automata váltós autó fejében, a jobb oldalam tökéletesen működött az első pillanattól és ott nem kell baleset veszély miatt aggódnom általában. Persze agyműtétet biztosan nem végezhetek már ebben az életben ilyen sérüléssel. Sőt, inkább nem akarják, hogy más fajtát is végezzek, így kerültem a patológiára és ott is szándékozom maradni, ha egy mód van rá. A szike fontosabb számomra mint a páciens élő mivolta sajnos. - A francba, mennyi esélyem lehet ezzel egy engedélyre? - ugyan az a kis melléhordás nem tűnik nagynak elsőre, de ha állandósul és nem tudom korrigálni, akkor bizony lemondhatok a terveimről a visszaszerzést illetően. Vadászfegyverekkel és a hosszú csöveikkel nem lesz gondom, de egészen biztos, hogy pisztolyok miatt kétszer is ellenőrizni fognak minden egyes alkalommal. Hurrá!
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptySzer. Május 24, 2017 12:30 pm
 



 

Micsoda színkavalkád! Elképzeltem őt az összes felsorolt árnyalatban, mégis arra kellett rájönnöm, hogy egy fekete fűzővel és harisnyával azonnal elrabolná a szívemet. Botor, botor férfiszív!
- Igen, a bal kisujja. Alig észrevehető a mozdulat, de befolyásolhatja a pontos célzást. - néztem a szemeibe, majd hirtelen kifakadása meglepett. Nem tűnt olyan nőnek, aki csak úgy elengedi az érzéseit, akit apróságok befolyásolnak a mindennapokban. Bár lehet számára az engedély nem is olyan csekélység, így visszavonom az előbbi megállapításaimat.
- Mindenre van megoldás, ahogyan erre is, de pszichológus vagyok, nem idegsebész. - mosolygom el magam, majd elmozdulok a fal mellől. Igazából nem tudok neki segíteni, hiszen tényleg keveset tudok az idegpályákról és azok összefonódásáról. Persze léteznek speciális kesztyűk vagy akár ragasztószalaggal is megoldhatná a kisujj mozgását, de azt mindketten tudjuk, hogy ezek nem valódi lehetőségek.
- Miért ennyire fontos magának az engedély? - megszólalt bennem a szaktudásom, amit talán tolakodásnak is vélhetett, pedig egyáltalán nem erről volt szó. Őszinte kíváncsiság merült fel bennem egy embertársam iránt, hogy jobban megértsem őt. S ezt miért akartam? Kaland? Felfedezés? Esettanulmány? Talán mindegyik és az is lehet, hogy egyik sem, de az is lehet, hogy törődési szándékommal akarom közelebb vonni magamhoz, hogy testi vágyaimat teljesítsem be vele. Ó azok az állatias ösztönök, melyektől olyannyira meg akarunk szabadulni ebben a modern társadalomban, mégis szinte minden lépésünk, minden tettünk befolyásolják.
Vajon érdekelne a problémája, ha pár kiló felesleg lenne rajta? Vajon beszélgetésbe elegyedtem volna vele, ha fantáziám nem képzeli el az előbb kitalált fehérnemű csodálatos látványával? Férfi vagyok, tudom magamról, hogy mindkét kérdésemre nemleges választ adnék, s ez így van jól. - Kérem, ne válaszoljon. Szakmai ártalom, hogy mindennek tudni akarom az okát, magának pedig az hiányzik a legkevésbé, hogy egy idegennel beszélje meg életének legapróbb részleteit is. Elnézését kérem!
Mosolygom el magamat, majd leteszem a fülvédőt a pisztoly mellé.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyPént. Május 26, 2017 9:03 pm
 



 

Nem tudom, miért visel meg ennyire a tény, hogy nem tudok lőni egészen pontosan. Nem vagyok egy királylány, ennél sokkal fontosabb dolgokról is le kellett már mondanom a régi sérülésem miatt, arról nem is beszélve, hogy annyira azért nem kedvelem a fegyvereket. De mégis, megtanultam lőni, mert nagyapa imádott vadászni és élvezte, hogy taníthat, mindig mondta, hogy ő boldogan fog meghalni, mert tudja, hogy olyan unokát hagyott hátra, aki minden helyzetben meg tudja magát védeni másoktól. És egészen eddig ott motoszkált a biztos tudat is az agyam hátsó részében, hogy ha valami nagy baj van, akkor elég újra fegyvertartásit igényelnem és máris jobb lesz. Ráadásul gyakorlatilag, ha a nagypapával valami történik, akkor a fegyverekért, amelyek az én nevemen vannak és leszek a felelős is, ez pedig azzal jár, hogy vagy engedélyt kapok melléjük, vagy le kell róluk mondanom és ez utóbbit én nem szeretném. Furcsa ez az egész helyzet, mondhatni éppen túl sok gondolat kavarog a fejemben ahhoz, hogy igazán meg tudjam mondani, melyik is a fontos. Fenébe!!!
- Én viszont idegsebész vagyok papíron, tisztában a saját fizikai korlátaimmal. Ezen orvosilag nem lehet segíteni. Viszont azt nem tudom, egy fegyver súlyával manipulálva kiküszöbölhető-e a dolog - oké, ez csak hirtelen ötlet, de elvileg az a bajom, hogy remeg a kezem. Egy kisebb, könnyebb pisztoly esetén, amit nem kell ennyire nagyra nyitott kézzel fognom, nem lenne esetleg biztosabb a célzás. Vagy éppen fordítva, nehezebb kellene, amelyet jobban alá kell támasztani és a kisujjamat is rákényszeríteni, hogy tartsa magát? Az a baj, hogy az emberi kézen a kisujj a legnehezebben irányítható rész, automatikusan együtt mozdul a gyűrűs ujjal jó esetben és könnyen azonosul vele, ha nincs idegpálya probléma arra. Csak éppen nekem van, szóval valami külső tényező kellene, amely befolyásolja a lehetőségeket, de nem igényel nagyobb szervezést és előkészületet. Nekem logikusan a fegyver súlya tűnik az első lehetőségnek...
- Bevallom, erre a kérdésre nem akartam válaszolni. Azzal, hogy feltette, rávett, hogy átgondoljam és megértsem, de így már nem érzem szükségét hangosan is kimondani a számomra nyilvánvalót... na, igen, simán az őrületbe kergetem a rendőrségi pszichológust is ugyanezzel - elvileg évente egyszer nála is meg kell jelenni, ha valaki szolgálatra alkalmas szeretne lenni, de mivel nekem nincs fegyverem és nem zsaru vagyok, sokkal lazábban kezeli a helyzetet, mint másokkal. Egyébként is, nekem nem erősségem a túl sok lelkizés és elismerem, hogy vannak problémáim, amelyeken dolgozom és érzem a haladást. Nem tudom, mennyire örül neki, hogy a részemről ez a végszó, de eddig aláírta a papírt és elengedett. Ha tudod a bajodat és dolgozol rajta, abba nehéz belekötni, nem?
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyHétf. Május 29, 2017 2:57 pm
 



 

Nem válaszolok neki a fegyver súlyával kapcsolatos kérdésre, mondatra, hiszen az imént is untatta, amit mondtam neki, s most is valószínűleg hasonlóképpen reagálna, ha belemennék a részletekbe. Valószínűleg ő is ugyanolyan jól tudja, hogy igaza lehet, így felvetését inkább csak egy bólintással reagálom le, s többet nem szentelek ennek az apró kérdéskörnek. Inkább csak figyelem tovább, hallgatom a szavait, amit a rendőrségi pszichológusról mond, majd újra csak bólogatok felé, alig észrevehetően forgatva a szemeimet, hiszen mégiscsak egy kollégámról beszél.
- Úgy mondja, mintha büszke lenne erre. - jelentem ki egykedvűen, majd az órámra nézek. Félreértés ne essék, nem kések le semmilyen megbeszélést, nincsen előre egyeztetett időpontom a fogorvosommal és senkinek sem fogok hiányozni az elkövetkezendő négy órában, de úgy érzem, beszélgetésünk zátonyra futott.
Persze beszélgethetnék továbbra is a fegyverekről, de eddigi válaszai alapján úgy érzem, hogy legalább annyit, ha nem még többet tud a pisztolyok és puskák világáról, mint én. Megvitathatnánk ellenszenvét a pszichológusok irányába, de még nem teljesen tiszta a fejem annak múló fájdalma miatt, illetve az elhivatottság is hiányzik egy ilyen mértékű beszélgetéshez. Talán, ha a mellei véletlenül kibuggyannának az overál szorításából és vad táncot járnának szemeim előtt, akkor újra felkeltené az érdeklődésemet, de így marad a fejben történő kalandozás és az unalom.
- Köszönöm a beszélgetést. - állok meg egy pillanatra, majd már indulok is kifelé, de visszatart egy kérdés. - A felesleges köröket átlépve, mit szólna hozzá, ha egyszer ágyba vinném? Persze lehet szó vacsoráról, moziról, ha gondolja, de nem ragaszkodom az efféle előjátékhoz sem. Mit gondol Nyssa?
Fordulok felé teljes mellszélességgel, majd újra végigmérem, levetkőztetem és elnassolom.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
Egészségügy

Avataron : Eva Green
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyKedd Május 30, 2017 9:30 am
 



 

- Valóban? Észre sem vettem, sajnálom. Soha nem titkoltam, hogy nem vagyok oda a pszichoanalízisért, de jobban tisztelem a tudásukat annál, hogy nehezítsem szándékosan a dolgukat - az már más, hogy egyébként nem vagyok egy nagy beszélő közönség és ha nem muszáj, akkor én bizony nem fogok életem szomorú eseményeiről mesélni nekik. Igen, történt velem is olyasmi, amit csak tragédiaként lehet jellemezni, volt nagyon rossz időszakom, amiből nehezen jövök ki, de azt sem értem, miért kellene sietnem vele. Mégis mi vár, ha egyszer kilábalok ténylegesen? Egy munka, melynek részeként gyerekeket kell felvágnom heti szinten, gyilkossági tárgyalásokon hallgatni a fenyegetéseket havonta és mellé még egy irtó kellemetlen szag is, amit minden nap fél órába telik eltüntetnem a bőrömről. A ruhából meg sem próbálom azonnal, inkább egy szagsemlegesítő szennyes kosarat választottam. Mellé ugyan van egy életem, de épp másik férfira gondolni sem tudok, a családtól meg már régen elbúcsúztam. Nekem maximum egy kémcsőben és egy másik nő rásegítésével lehet saját gyermekem valaha, ez a csúnya nagy igazság. Szóval annyira én nem ragaszkodom a teljes gyógyuláshoz, amit a dokik nagy örömmel próbálnának meg belém verni...
Thaddeus nyilván valóan megunta a szórakoztatásomat és egy migrénnel nem lehetek valami jó társaság, így csak halvány mosollyal veszem tudomásul, hogy kifelé tart a teremből. Nyilván valóan nekem is másik fegyverre lesz szükségem, de attól még a tár tartalmát szándékomban áll kilőni a céltáblára, így nem kísérem ki akkor sem, ha egyébként ez a jó szokásom megvan. Azért a kérdésére pislognom kell egyet, mielőtt visszafordulnék hozzá eléggé bizalom gerjesztő mosollyal. Nem csak ő mérte fel a másikat, hanem én is, és tisztában vagyok vele, hogy igencsak sok izom rejtőzik a ruha alatt. És házi nyúlra nem lövök, de ő messze nem házi, valljuk be...
- A következő két hétben túlórázom vagy szabadságolok, utána ejtsen meg egy hívást a témában. És egy apró tipp: ez jobban felizgat, mint egy vacsi gondolata - fordítok neki hátat és teszem vissza a fülvédőket, majd újra felemelem a fegyvert. Nem sok romantika szorult belém eredetileg sem, mellé pedig meghalt az egyetlen, aki tényleg elő tudta belőlem csalogatni, így számomra az ideális kezdés inkább valami olyan program, ahol nem kell feszengenem és fenntartani az illedelmes külsőt. Egy bár és némi vodka; edzés; valami kis klubkoncert; engem akár még arra is rá lehet dumálni, hogy kipróbáljam a katonai kiképző szobák egyikét. Röviden bármi, ami feldobja az adrenalin szintemet, ha már egyszer megtehetem, hogy válogatok...

//köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
Thaddeus Gatwick
Igazság- és hadügy

Avataron : Idris Elba
Kor : 48

TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) EmptyKedd Május 30, 2017 4:35 pm
 



 

- Állok elébe Nyssa. - biccentek egy aprót, majd végignézem a mozdulatsort, amivel elfordul és újra a fegyver felé terelte a figyelmét. Még elnéztem volna hosszú percekig, hiszen megfeszült alakja vad és csábító gondolatokkal tömte tele a fejemet, de pontosan tudtam, ha nem lépek ki azonnal az ajtón, a lövések hatására újra előtérbe kerülne a migrénem, amit semmiképpen nem szerettem volna. Így intettem a lőtér őrének vagy nevezzük a felvigyázót bárminek, majd pár lépéssel kikísértem magam.
A folyosón lépkedtem, telefonomat előkotortam zakóm belső zsebéből, majd a szokásos számot tárcsáztam. Hosszan vártam, hiszen a vonal másik végén jelentkező mindig a harmadik csengés után vette fel saját készülékét, s ez most sem volt másként.
- Szia Drágám!
- ...
- Nem, nincs semmi probléma. Csak a szokásos fejfájás.
- ...
- Nem te vagy az első ma, aki szakemberhez küldött ezzel kapcsolatban.
- ...
- Öt láb és hat hüvelyk, száztizenöt font, fekete haj, vakítóan kék szemek és olyan mellek, amitől könnybe lábadna a szemed...
- ...
- Nem szopatlak. Erről jut eszembe, kelleni fog a gyakorló pálya két hét múlva. Legyen megoldható!
- ...
- És pontosan ezért szeretsz, ugye?
Nem vártam meg a válaszát, hanem bontottam a vonalat és töröltem a bejegyzést a hívásnaplóból. Csak pár méter volt még hátra, hogy kilépjek a lőtér épületéből, s már nyúltam is a napszemüvegemért, hogy elkerüljem a sugárzó napsütés okozta fájdalmakat. Taxit fogtam és eltűntem a város forgatagában.

// Én is köszönöm!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: S.P.A.A. (Rendőrség)
S.P.A.A. (Rendőrség) Empty
 



 

Vissza az elejére Go down
S.P.A.A. (Rendőrség)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Zárkák (Rendőrség)
» Kihallgatószoba (Rendőrség)
» Recepció (Rendőrség)
» Konyha (Rendőrség)
» Irodák (Rendőrség)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Seattleites :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Rendőrség
-
Ugrás: