Luna Park

Tárgy: Re: Luna Park Hétf. Május 16, 2016 10:58 pm

Callie & Russell

Egyáltalán nem könnyű a munkám. Minden beteg, és minden ember más. Lassan húsz éve vagyok a pályán, de azt hiszem, hogy Caleigh Devonshire az eddigi legnehezebb páciensem. A katonai háttér kellően megedzette, és olyan könnyedén bújt ki a kérdéseim elől, mintha ott se lett volna, de máskor én éreztem így magam, amikor csak egymással szemben ültünk, és letelt a számunkra kijelölt egy óra. Nem szívesen teszek eleget a hivatalos felszólításoknak, de a felettesei már érdeklődtek róla, és hamarosan le kell adnom egy véleménynyilvánítást arról, hogy a pszichés állapota nem veszélyezteti-e a munkája minőségét. Mégis mit kellene mondanom? Nem tudok róla semmit, de a papírok beszélnek helyette is. Néhány embert már kikérdeztem róla, de még igazán közelálló személyt nem találtam, így az én eszköztáram is szűkebb lett. Nem vethettem kínzás alá, hogy beszéljen, ha egyszer a csigaházában létezett. Egyedül addig jutottam el, hogy már megjegyezze milyen egyhangú az irodám berendezése, és kikérdezte, hogy hol szereztem a diplomámat. Szeretem a hitetlenkedőket, és az olyan betegeket, akik bennem látják az ellenséget. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, mert ki szeret agyturkászhoz járni, de sajnos vannak dolgok, tragikus események, melyeket az emberek nem képesek egyedül feldolgozni, és oda már külső segítség kell. Hogy mit mondanak rólam a papírok? Öt éve foglalkozom addiktológusként a társfüggőkkel, szenvedélybeteggel, de ami igazán érdekelt, és külön tanulmányt is írtam belőle az a gyászfeldolgozás, illetve a bántalmazott nők helyzete. Nem feltétlenül csak női pácienseim vannak, de a legtöbbjük az, így kénytelen voltam jobban belemerülni a jellemzésükbe. Már készülőben van egy könyvem is a női lélek rejtelmeiről, de sajnos annyi a munka, hogy nincs időm haladni vele, és valahol megsínylett ez az egész, amikor Elisát bezárattam az elmegyógyintézetbe. Rick készségesen ellát az állapotáról szóló hírekkel, de mivel már a volt feleségem, így kevésbé érdekel a téma. Éveken át hibáztattam magam a lelki megcsömörlése miatt, de arról már nem tehetek, hogy egy őrült nő lett belőle. Nem bírta feldolgozni, hogy a Four Season hotellánc örökösnője. Meghasadt tudattal meg gyereket se lehet vállalni. Itt állok sikeres pszichiáterként a negyedik x után, de se feleségem, se gyerekem. A hírnév lesz az elsődleges, ha bele nem unok. Nem szeretem a felhajtásokat, de néha muszáj bevállalnom egy-egy tv-s vagy rádiós szereplést. Na, de elég a fényezésemből. Fél óra múlva megtöröm a jeget..vagyis próbálom. Callie-nek egy új helyszínt adtam meg, ami elüt az irodámtól. Néha kibújok én is a távolságtartó doki szerepéből. Valami változást szeretnék látni rajta másfél hónap elteltével, így kicsit otthonosabb közegben fogunk mozogni, de azért nekem is kényelmes kell, hogy maradjon. A belvárosban átutazó cirkuszosok, és az általuk felállított vidámparkba csaltam el. Nem mindennapi helyszín, de lesz céllövölde, óriáskerék, meg ami kell egy kis feloldáshoz. Nem állítom, hogy száz százalék a siker, de a bizalmának megszerzése most a legfontosabb. A pöcs főnökeivel egyelőre nem foglalkozom. Az Audi A7-semmel száguldok a belváros felé, miközben kikapok négy pirosat is, és anyázni lenne kedvem, de inkább nem teszem. Az ötletem visszafele is elsülhet, de szeretek kockáztatni, ha valamit el akarok érni. A közelben parkolok le, és a megbeszélt idő előtt tíz perccel hamarabb érkezem. A sötétkék széldzsekimben, és a napszemüvegemmel védve magamat a napsütéstől szállok ki a kocsimból. Bekapcsolok minden biztonsági zárat, és a jegyárushoz sietek. Kisebb sort kell kivárnom, mert többen kíváncsiak a vándorcirkusz előadására, de nekem elegendő a Luna Park területére két belépő. A majdnem velem egykorú nő megnéz magának, amikor lazán kikérem a kettő karszalagot, és félreállok, hogy ne tartsam fel a többi embert. A parkoló felé tekintek, és meg is látom a kis páciensemet. Amikor odaér már látom az arcán, hogy nem tudja hova tenni a helyszínt, és engem se.
- Szép délutánt Caleigh, ma nem a megszokott helyszínen leszünk. Csőtörés volt az irodám mellett, így ezt a röpke egy órát itt fogjuk eltölteni. Remélem semmi kifogása ellene. – mutatok magam mögé, és felé kínálom a rózsaszín karszalagot.

Tárgy: Re: Luna Park Hétf. Jún. 27, 2016 9:06 pm

To: Russel

Fogalmam sincs, hány rendelését ültem már le végig néma csendben. Kaptam feladatokat is, hogyan zajlik egy napom címszóval, vagy épp mit álmodtam, vagy csak rajzoljak valamit. Megcsináltam őket, de mindig csak a lényegre szorítkoztam, nem zengtem ódákat semmiről sem, szóval fogalmam sem volt róla, hogy abból kihámozott-e bármit. Ha igen, rajtam az sem segített egyelőre, tudtam, hogy meg kellene nyílnom, de nemes egyszerűséggel képtelen voltam rá, pedig mondhatnánk, hogy egy idegennek könnyebb, de én nem így láttam, vagy csak a gátnak kellene átszakadnia, és sikerülne. Ötletem sem volt, csak reménykedtem, hogy előbb-utóbb ki fog derülni.
Mindenesetre akkor, mikor közölte, hol találkozunk ma, kissé értetlenkedve pislogtam magam elé, de nem kérdeztem semmit, kötelező hozzá járnom, tulajdonképpen nem is áll másból az életem, mint a randevúinkból – ha-ha -, és a drámából a testvéreimmel, mert valami mindig van. Szóval, semmi hasznosat nem csinálok, a munkámat meg nem végezhetem, mert el vagyok tiltva tőle. Kész agyrém, ebbe fogok beleőrülni, nem másba.
Szokásos zsákruháim egyikét kapom fel, amiben határozottan semmi sem látszik az alakomból, hacsak nem futni megyek – azt is melegítőben teszem -, általában ilyesmi van rajta, valami jellegtelen színben, mint a szürke és barna árnyalatai. Nem vagyok már rég önmagam, és nem is hiszek benne, hogy lehetek még, ugyanakkor… vajon egy pszichomókusnak mit mond ez a megjelenés? Képes levonni a következtetéseket, és sejti, mi történhetett velem? Fogalmam sincs róla, de tudom, a cél az, hogy én mondjam ki, ám erre nem vagyok képes. Anna már tudja, de akkor sem böktem ki, ő kérdezett rá, bólintani egyszerűbb, mint a saját hangomon kigyötörni magamból az igazságot, az szerintem nem menne. Mivel belvárosi lakásom van, ezért nem kunszt időben odaérnem a megbeszélt helyszínre, bár attól dobok egy hátast, hogy a megszokott üres placc helyett most cirkusz és vidámpark kapott helyet. Ez most komoly? Atya ég… Mit akar ezzel elérni?
Ami azt illet, valóban pici vagyok, magasságilag sem nőttem nagyra, de lefogyva, elbújva a zsákruhámban csak még kisebbnek és törékenyebbnek tűnök.
- Szép délutánt, és az feltűnt… Vidámpark? – Költői a kérdés, elvégre vak az nem vagyok, ellenben a csőtörés dumára hitetlenkedve meredek rá. - Komolyan csőtörés volt, vagy csak ezzel takarózik? – A karszalagot elveszem, elvégre kötelességem, bár, talán kellemesebb lesz felülni a különböző hintákra, mint kussolni egy órát. - Remekül fog állni, határozottan a maga színe. – Élcelődök, miközben a csuklómra kerül a rózsaszín izé. Nekem sem a kedvencem, az tény. - Remélem, tudja, hogy ettől nem fog ám megeredni a nyelvem, de értékelem a próbálkozást. – Mondjuk, nem lehetek benne biztos, ám úgy sejtem, ez rajtam semmit sem fog segíteni, ha mégis, hát… majd megemelem előtte a nem létező kalapomat.

Tárgy: Re: Luna Park Csüt. Júl. 28, 2016 6:57 pm

Callie & Russell

Nehéz esetek mindig akadnak, és külön kihívást jelentett ilyen szempontból egy bizonyos Törpilla, akit Callienek hívtak. Pár hónapja jár hozzám, de nem sok javulást értünk el eddig. Monoton feladatokkal fárasztom, miközben a felettesei tőlem várnak bármiféle javulást. Mondhatnám, hogy ez nem megy ilyen könnyen, főleg nem a megerőszakolt lányok esetében. A tünetek azonban érzékelhetően kiütköztek rajta, és bármennyire is igyekeztem türelmes lenni, sajnos fel kellett gyorsítanom a folyamatot, és ehhez olyan eszközökhöz nyúltam, ami nem tartozna bele a megszokott kezelés fogalmába. A szorongás és a félelem, a túlzott feltűnésmentesség, a tartózkodás, és a bizonytalanság az elsődleges, és kézen fogható bizonyítékai a trauma feldolgozásának. A kórházi zárójelentés, más kolléga szakavatott véleménye. Mindezekből alakult ki bennem egy kép a páciensről, akivel éppen a Vidámparkba készülök. Figyelembe kellett vennem a családi hátteret, és azt a nem elhanyagolható információt, hogy három ikertestvére van. Az ikreknél másképpen épül fel a pszichológia is. Előfordul, hogy hamarabb nyílnak meg egymásnak, vagy éppen ez okoz akkora törést a testvéri viszonyban, hogy azt nem lehet visszacsinálni. Számtalan gondolat kering a fejemben, de félek ez is édeskevés, hogy megfejtsem őt. A legnagyobb erény, ha elérem már azt is, hogy elkezdjen beszélni magáról. A szorongást még egy ideig nem fogja legyőzni, és talán rosszul is elsülhet a tervem, de talán a Vidámpark kellő helyszínt teremt ahhoz, hogy felengedjen. Ma nem leszek az orvosa, csak egy jó megfigyelő. Egy óra nem hosszú idő, bár eddig mindig vészesen tartottuk a tempót, ma ettől is el szeretnék ütni egy kicsit.
- Igen, sajnos a héten már nem rendelhetek, szóval tekintse ezt amolyan különdíjnak. Szeretem a szokatlan helyszíneket, és holnapután már tovább is áll a cirkusz. Kár lenne kihagyni az élményt. – egy halvány mosolyt ejtek felé, aztán át is nyújtom neki az élénk színű karszalagot. Panaszkodhatnék, de nem vagyok papírból, és ez a nap nem kell, hogy rólam szóljon.
- Talán nem fognak homoszexuálisnak nézni, bár ki tudja. – vonom meg a vállamat, és a bejárat felé terelve felmutatjuk a belépőnket, és máris egy másik világba csöppennünk.
- Nem az a célom Ms. Devonshire. Tudom, a munkám miatt azt a rossz következtetést vonta le, hogy egy sótlan pasas vagyok, aki nem ismeri a szórakozás fogalmát. Az irodám falain belül a komoly énemet kell hangsúlyoznom, de ma mindenképpen más szerepben tetszelgek. Esetleg nem éhes? Nekem ma nem volt akkora szerencsém, hogy ebédeljek, és lassan kilyukad a gyomrom. Hot dog..hmm szereti, vagy inkább édesszájú? Ebben az esetben a vattacukor lesz a nyerő, és az menne is a karszalagom mellé. – mutatom fel a csuklómat, és a bódék felé haladva a szemébe nézek, de csak egy rövid ideig, hogy ne érezze magát kelepcében, vagy éppen feszélyezve.

Tárgy: Re: Luna Park Kedd Aug. 30, 2016 7:39 pm

játék vége

Tárgy: Re: Luna Park Hétf. Szept. 05, 2016 8:41 pm

Arcade Night

Hangtalan suhan a kényelmes cipőm az olajfoltos járdán. A lámpák sárga fénye előbb felnagyítja majd egyre kisebbé vonja árnyékomat, hogy aztán ketté váljon a szürke talajon. A cigaretta parazsa felizzik egy pillanatra megvilágítva barna íriszeimet. A gomolygó füst az ég felé száll. Nevető emberek sietnek el mellettem, ügyet sem vetnek rám. Andalgó párok, késő nyári családi esték. Mindannyian egy helyre igyekeznek: a vidámpark éjszakai nyitva tartására.
Fogalmam sincs, hogy mi vett rá, hogy ide jöjjek. A városi kávézóban ültem, unottan olvastam egy újságot, ahol az egyik hirdetés szövege megkapott. A hétvége idejére nyárzáróként éjszaka is nyitva tartják a vidámparkot. Ajkaimra nosztalgikus mosoly kúszott, hogy aztán átvegye helyét a harag és idegesen csukjam be a szennylapot. Nem akartam foglalkozni a dologgal, a tudatalattimba mégis beette magát. Ezért is lehet, hogy most itt állok, csupa fekete ruhában, kibontott hajjal az éjszakai mulatság előtt. Az utolsó alkalommal az Ő oldalán sétáltam be a helyre. A legtöbben nem értették furcsa párosunkat - persze mindketten viseltünk pár monoklit, az én ruhám még foszlányokban is lógott rajtam. Azt találgatták, hogy milyen viszonyban lehetünk egymással. Mi a legkézenfekvőbb ötletet találtuk ki: házasok.
Az emlékek hatására elkomorul arcom, megrázom a fejemet és jegyet váltok a helyre. Zsebre tett kézzel járkálok a játékok között. Hallom az emberek vidám sikolyait de nem jutnak el gondolataimig. Semmi sem fog meg, egészen addig, amíg nem találok egy érdekes helyet.
Lézerharc
Áll a neon cégeren. A zöld, lila és kék színek megvilágítják arcomat, ahogy tekintetemet emelem fel rá. Aljas mosoly kúszik arcomra és belépkedek a helyre. A játékszabályok egyszerűek: kétszer tíz fős csapat vesz részt a versenyen. Kék és zöld csapat. Miután mindenki megkapta a védőfelszerelést - ami nem más mint egy mellény - és a fegyvert, beengedik őket a harctérre. Ami igazából nem más, mint egy mint egy nyitott terű börtön. Vagyis nekem ez jut eszembe arról, hogy két oldalt két emelet magasságba lehet felmászni, a középső rész nyitott, csak néhány paravánnak ható falat tettek be. Az emelten a két oldalt több függő folyosó köti össze.
Sötétség honol odabent, csak a falakba bújtatott neoncsövek adnak némi világítást.
Izgatottan veszem fel a mellényt, melyet bekapcsolva zöld fényben villan fel. A fegyverben - sajnos - nem éles lőszer van. Sőt, semmilyen sincs. Ha megnyomja valaki és eltalálja a láthatatlan lézer bárkinek a mellényét, az pirosan izzik fel: meghalt. Onnantól kezdve az illető kiesik a versenyből, és ezt úgy biztosítják, hogy ne tudjon később támadni, hogy a fegyvert a mellényhez kötik.
Sok-sok felesleges magyarázkodás, már kezdeném elunni magam, ha nem érnénk lassan a végére. A két csapatot két külön terembe terelik be, hogy aztán onnan csorogjunk be a sötét harctérre.
Oh és a nyereményt elfelejtettem említeni: valójában arra már nem emlékszem.
Egy apró szintén csak sötét terembe vezetnek minket, melynek a tetején kör alakba fut végig egy zölddel megvilágított neon cső. Halkan füttyentem el magam.
- Legalább a látszatra adnak. Ha csak feleennyire élvezhető a játék, máris megvettek.
Jegyzem meg, nem tudom, hogy csapattársaim mennyire kommunikatívak. Szégyen, de most meg sem néztem, hogy kikkel játszok.

©

Tárgy: Re: Luna Park Pént. Szept. 09, 2016 3:48 pm

Leena & Bennett

- Ez totál baromság, nem mehetnénk inkább inni?
- Felejteni akarsz, vagy sem?
- Hagyjál már, mit kéne felejtenem? A prűd feleségemet, akinek érdekes módon nem kell a ház meg a kocsi, de a kutya igen? Hülye picsa. És még volt képe rábeszélni a hangpostámra.
- Nem mondod? Mit akart? – Mike képe elnyúlik, ezzel az infóval még nem dobtam meg, nem véletlenül, a személyes hatás sokkalta érdekesebb.
- Én konkrétan nem értem a nőt, de felajánlotta magát. Mi van ezekkel, hm? Amíg itt vagy, gyereket akarsz tőlük, meg minden este összebújva, addig nem kellesz, aztán mikor már kimondták a válást, és csak a vagyonelosztás van hátra, rájönnek, hogy amúgy baszki, ez az ember kell nekem? – Teljesen ki vagyok akadva, noha ez nem jelenti azt, hogy ne lennék tökéletesen megingathatatlan az immár egyedülálló létemmel kapcsolatban.
- Az tenne csak be a bírósági ügyeteknek.
Ezen felröhögtem, de nem, nincs az az isten, hogy én valaha még hozzányúljak.
- Gyere, öljük a frusztrációdat lézerharcba.
- Rick, ne zsibbassz már le, én vezetem a ranglétrát, biztos, hogy nem ettől leszek nyugodtabb.
- És ha mondjuk leápolhatsz egy csini szőkét, aki megbotlott véletlen?
- Annak az agya is pont annyi… ez lézerharc, nem paintball. – Mindegy, ez a majom úgyis addig fogja rágni a fülem, amíg be nem megyünk, úgyhogy éppen itt van az ideje. Egy kis virtuális lövöldözés végtére is jöhet mindig, maximum sokat nem fog segíteni elgyötört idegrendszeremen.
Nagyjából negyed óra múlva már ki is derül, hogy épp beestünk az utolsó két helyre a kék csapatba, utálom a kéket amúgy, Elisabeth kedvenc színe, hogy fakulna bele.
- Szóval még nem lézer harcoltál? Nem tudod, mit vesztettél. – Szólok a csinoska barnának, de szerencséje van, vagy épp nekem, ki tudja, milyen taggal nyomul, de én csak szőkékkel kezdek, ez valami fétis nálam, nem tudom, szóval eszemben sincs flörtbe elegyedni vele, Ricknek mondjuk láthatólag jobban felkeltették a figyelmét a bájos vonások. - Baromi nagy poén egyébként, pláne az, ha te maradsz utoljára. – Azaz én, mert nagyon ritka, hogy ne így legyen, de mindig örvend maximalista lelkem az ifjú tehetségeknek.
A visszaszámlálás elindul tíztől, elég lassú, de annyi ideje van az embereknek, hogy lőállást foglaljanak, felmérjék a terepet, s esetleg kitalálják, mi lesz az első mozdulatuk.
- Rick, a szokásos taktika, oké? – Csapok a tenyerébe, és elindulok felfelé jobb oldalt, míg ő balra megy, a többiek is láthatólag hamar rájönnek, merre az arra. - Psszt, hé te, a barna hajjal, mozogj, különben kilőnek egy pillanat alatt. – Szólok rá a csajra, ő az egyetlen, aki még mindig a kezdőponton lébecol. Amatőrök…

Tárgy: Re: Luna Park Vas. Szept. 11, 2016 3:23 pm

Arcade Night

Amint felgyúlnak a zöld fények és az apró megjegyzés elhagyja cseresznyeszínű ajkaimat a közelben álló egyik pár - férfi páros - tagja megszólít.
- Mindössze szerényebb stílusú termekhez vagyok hozzászokva. De igaz, hogy az Air Soft közelebb áll hozzám.
Felelem neki tündéri mosolyomat villantva felé, miközben kezemben tartom a fegyveremet. Nem ma fogtam először ilyet - és valószínű, hogy nem is utoljára - és ez látszik rajtam. Le sem tagadhatnám. Főleg azok mellett, akik a vállukra hajítják. Amatőrök. De hát... Még nem kezdődött el minden.
Érzem, ahogy bizseregnek a végtagjaim, izmaim megfeszülnek és legszívesebben már most elindulnék. A robotpilóta lassan veszi át az irányítást elmém és testem fölött. Ilyenkor nem vagyok önmagam, nem úgy mozgok, ahogy megszoktam. Az érzékeink jobban kiteljesednek és a hatodik, hetedik, nyolcadik érzék jelez a bajnál.
Már aki ezt kifejlesztette. Troynak hála nekem megadatott ez a kegy.
- Akkor nincs is más dolgom, mint utoljára maradni, nem igaz?
Mosolygok álnokul a fickóra. Valakire emlékeztet az ürge, de ha megkínoznának sem jönnék rá.
A kis szoba hirtelen sötétül el és a plafonon tíztől kezdődik egy visszaszámlálás. A számlapok neon zöld színnel vonja körbe a bent álló apró kis csapatot.
Eljött a vadász idő. És nem tervezek az első vadak között szerepelni. Az ajtó hirtelen nyílik ki és mindenki mint egy méhkas úgy szabadul ki innen. Én még is egy helyben állok és elsősorban felmérem a terepeket. Tetszik a díszlet a csupa feketeség, a válaszfelek, miknek csak az élei tündökölnek a neonok ezernyi színével.
És a szembeni csapat. A két ajtó egymással szemben van és onnan is mindenki kiözönlik. Páran talán látták, hogy én itt maradtam. Helyes, lássák csak.
Indulnék, ha nem szólítana meg fentről az előbbi ipse. Vigyorogva pillantok fel rá.
- Mindig kell egy csali.
Szólalok meg és ebben a pillanatban bevetődik az egyik paraván mögé. Az emberek könnyen kiismerhetőek. Az egyikük felém akart osonni, könnyű célpontnak hitt. Settenkedve kerülöm meg a paravánt és lövöm hátba.
- Mibe, hogy több embert szedek le?
Nézek fel, egyfajta játékra hívva a fickót. Úgy tűnik, hogy ért a játékhoz, hát akkor meg miért ne tegyük még izgalmasabbá?

©

Tárgy: Re: Luna Park Pént. Szept. 16, 2016 12:08 pm

- Értem, hamar bele lehet szokni ebbe is. – Különösképpen, ha nem idegen tőle a dolog, és ha Air Softozik, akkor annyira nem áll tőle távol azért, sőt, talán még okozhat meglepetéseket, kész szerencse, hogy nem ellenünk van, nem kell annyira figyelnem rá. Azért majd nyomon követem a munkásságát, mert meglehetősen érdekel ezután, hogy mennyire tudja, milyen a dörgés ezen a fronton. A nők, meg az ő édes mosolyuk, a haverom már ki is készült, látom rajta, én tényleg a szőkékre vagyok befeszülve, pedig mindig megszívom velük. Nem sok idő kell, hogy rájöjjek, a mosolygás és a látszólagos kacérság leplezni hivatott valamit, lévén a fegyvert pont úgy fogja, ahogyan kell.
- Csapatsport, tudod. Haverokra nem lövünk. – Értem ezalatt azt, hogy amíg együtt játszunk, kétségkívül azok vagyunk, bevédjük egymás hátát, meg ilyenek. Indul a mandula, nekem már buzog az ereimben a vérem, alig várom, hogy kilőjem az ellenfelünk tagjait, indulok is felfelé, keresni egy alkalmas lőállást, lent nem szeretek maradni. A csaj ezzel szemben egészen másként vélekedik a helyzetről, amire kissé meglepetten pislogok, tekintettel arra, hogy nem feltétlenül biztonságos, de ő tudja, maximum hamar leszünk egyel kevesebben.
- Csali? Nem mintha ne lenne értelme, de azért… – Emelem meg a fegyverem, hogy pillanatokon belül célozzak, és felvisítson egy ellenséges öltözet, aminek pillanatokon belül kihunynak a fényei. Épp akkor iktat ki egy másikat a barna kisasszony. Lehetséges, hogy tényleg aggódhatok, hogy valaki megfejel pontokban. A fenti jelzőtáblán a mi nevünk villan fel először, mutatva az eddigi sorrendet, míg egy másikon a kiesettek nevei látszódnak sorban.
- Nahát, egy hölgy, akinek van mersze fogadni? Lássuk, milyen kreatív vagy… Én azt kérem, hogyha legyőzöl, akkor alkalmanként állj be a kis csapatunkba, az erősítés mindig jól jön. Részedről mi képezze az alku tárgyát? – Közben hallok lövéseket, de találat azóta nem született. Kíváncsian fülelek a kisasszony felé. Részemről visszaélésre ilyen téren nem kell számítani, nem szokásom ilyen eszközökkel nőt fogni magamnak, nincs rá szükségem, a haverom mondjuk odasúgja, hogy egy barom vagyok, de hát istenem, a minőségi szórakozást jelenleg jobban tudom értékelni, mint az értelmetlen szexuális kapcsolatokat. Lehet, egyedüli férfi vagyok ezzel, de a bírósági hercehurca valósággal kiherél.

Tárgy: Re: Luna Park Szomb. Szept. 17, 2016 6:16 pm

Arcade Night

- Ezek szerint gyakorlott játékos vagy?
Mosolygok a férfira, tudomást sem véve a barátjáról. Végül is nem ő állt szóba velem, akkor miért foglalkozzak vele? Érdekes logikám van, belátom. De hát én sem mutatok afelé érdeklődést, aki felém sem. Amúgy is érdekel a fickó válasza. Jobb tudni, hogy egy olyannal vagyok egy csapatba, aki némiképp ért is az egészhez. Fene mód utálok veszíteni és az utolsó ehhez hasonló játékom sem alakult valami fényesen.
Az a katona úgy letarolt, hogy aztán napokig éreztem a csontjaimban a fájdalmat…
- Fenébe, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, megvárni, amíg kilőttök mindenkit, aztán meg én titeket hátulról.
Bosszankodok megjátszva. Hamar elnevetem magam, így tudhatják, hogy nem gondoltam komolyan.
- Tudom, hogy mi a csapatsportok lényege. Vagy nem?
Helyezem mutatóujjam az ajkaimra, fejemet enyhén félrehajtva. De a vigyor az ajkaimon hamar szétterül és a függönyt is elhúzzák a színpad előtt. Tetszik a hely, remekül megcsinálták. Látszik, hogy adtak a szórakozásra. Szemem sarkából figyelem, ahogy a fickó felemeli a fegyverét.
Mh, túl sokat mondom, hogy fickó. Ránézek az illetőre és pillanatokon belül felugrik egy név, mely illik rá: Kroki. Meg ne kérdezzétek, hogy miért, de nem úgy néz ki? Nem sokáig filozok ezen, hiszen a játék elkezdődik, a robotpilóta átvált, és már nem én irányítom a mozdulataimat. Reflexszerűen ugrok be egy pódium mögé és iktatom ki az ott rejtőző ellent. S nem csak én vagyok, aki már el is kezdte a lövöldözést.
- Szóval jól értem, hogy ha Én győzök, akkor Én teszek neked szívességet, azzal, hogy a Te csapatodban játszok?
Hajtom oldalra a fejemet vigyorogva, azonban nem állok sokáig egy helyben. Nem mondom el neki, hogy az ajánlaton akkor is elgondolkoznék, ha csak szimplán megkér. Kedvelem a hasonló játékokat, eltölt adrenalinnal. És aki ismer, az tudja, hogy függője vagyok.
- Legyen, ha te győzöl, akkor meg felülsz velem minden játékra.
Húzódik aljas mosolyra ajkaim. Persze hihetnék, hogy csak egy sima vidámparki mulatságban mi van… No, ezek az emberek nem ültek még velem egy „játékon” sem. A lövések mellettünk dördülnek, de mi mit sem foglalkozunk velük.
Egészen addig, amíg meg nem látok egy fényt a mellényén. Gyorsan fordulok meg és lövöm le az emeleten a vele szemben álló illetőt a korlátnál. Mellkason lövöm, pontosabban a szívén. Jelképesen fújom meg a fegyver csövét.
- Ha ilyen figyelmetlen leszel, gyorsan én nyerhetek.
Pimaszkodok és már vetődök is egy másik pódium mögé, melyet kék neon fény vesz körbe.

©

Tárgy: Re: Luna Park Hétf. Szept. 19, 2016 10:23 pm

- Fogjuk rá. – Kúszik ragadozómosoly a képemre, egész visszafogottan nyilatkozom, sokat játszom, szeretem, élvezem, a kevés valós kikapcsolódási lehetőségeim egyike, következésképpen sosem hagyom ki a lehetőséget rá, ha éppen nem vagyok műszakban. Jelenleg is szerencsésen álltak a csillagjaim ilyen szempontból, következésképpen jöttem, mintha kergettek volna, egyébként is kell egy tisztes kis feszültség levezetés, mert falnak tudnék menni.
- Elhiszem, noha szerintem egyértelmű, hogy itt nem mindenki mindenki ellen van. Tudod, kékek a zöldek ellen. Egymásra nem lövöldözünk. – Meg lehet tenni, de akkor kilőjük a saját csapattársunkat, és az ilyen játékosokat hamar kiveti magából a közösség. Mármint, ha direkt tartanak be a csapatuknak, a bénákat meg maximum felkarolja egy-egy hozzáértőbb ember. Akad itt minden, ebben biztos vagyok.
- Ezzel csak te lehetsz tisztában, én szerencsére nem tudok a nők gondolataiban olvasni. – Szerintem akkor már rég szörnyethaltam volna a fájdalomtól. Nem csak azért, mert akadnak köztük kifejezetten ostobák, hanem azért is, mert sokan közülük bizonyára hamarabb vágnák magukat pofán, minthogy bármi jót gondoljanak rólam.
- Azt hiszem, elfelejtettem említeni, hogy határtalanul szemtelen pasas vagyok. – Villantok rá egy vigyort, mi tagadás, tényleg vastag a bőr a képemen, de ez sosem zavart, szóval most sem fogok kétségbeesni miatta. Más kérdés, hogy az ilyesmire nem veszi mindenki a lapot sajnos, de azért reménykedem, elég jó arcnak tűnik nő létére. Jah, szörnyen szexista tudok lenni, a feleségem elintézte, hogy ne legyen túl jó véleményem a nőkről. Egyébiránt szerintem nagyobb kihívás annak ellenére nyerni, hogy a győzelmünk nem nekünk jelent valami pluszt. Én például gyűlölök veszíteni.
- Alig várom. – Kacsintok rá, mintegy távolról pecsételve meg ily módon az egyezségünket. Vette a lapot, szuper, igazán örvendek eme ténynek, felüdülés, ha egy nőnek van esze. A fegyverem közben a karom alatt bukkan ki, készen arra, hogy kilőjem a pasast, és útjára is engedem a láthatatlan lövedéket. Felhangzik a kiesést jelző hang, és én már csak röhögök, ahogy felnézek.
- Nézz a táblára, kisszívem. Úgy tűnik, dupla találatunk volt. – Mindenesetre, azt értékelem, hogy bevédte volna a seggem. - Amúgy kösz a majdnem életmentést. – Kis túlzással. Mondtam amúgy, hogy jó vagyok, nehezen tudnak átverni ebben a játékban, pedig valódi fegyverrel sosem lőttem, s nem is tervezek ezen változtatni.
Az előző párkányon settenkedik egy tag, nem látom olyan jól, de kitámasztom a fegyverem, és várok, olykor kilesek a takarás mögül, rendszertelen ütemben, hogy ne legyek kiszámítható. Végül lövök, és a találat is beérkezik, hullnak az emberek, mint a legyek.

Tárgy: Re: Luna Park Kedd Szept. 20, 2016 8:26 pm

Arcade Night

Szavai szerények, azonban mosolya mindent elárul. Halovány, cinkos mosoly húzódik ajkaim szegletére. Meglehet, hogy mégsem lesz olyan unalmas este, mint amilyennek hittem? Egy kis kihívás hiányzik az életemből, hogy tudásomat összemérjem mással – és nem feltétlenül gondolok itt csak az alvilágra. Szeretem önmagamat fejleszteni és ez pont egy olyan játék, amibe sokat lehet fejlődni.
- Miért van olyan lézerharc, ahol mindenki mindenki ellen van?
Pislogok rá nagyokat, értetlenül. Ez most kivételesen egy teljesen őszinte reakció tőlem, hiszen… Számomra ez is csapatsport. Az már más kérdés, hogy nem minden helyzetben vagyok csapatjátékos. Könnyedén feláldozok másokat, ha én megúszhatom a szituációt.
- A kedves, vagy az őszinte válaszomra vagy kíváncsi e témát illetően?
Mosolyodok el kajánul. Szívesen kifejteném az előbbi gondolatmenetemet hangosan is, de meglehet, hogy a csapattársaim többi tagja nem nagyon értékelné. Az élet is ilyen, nem kedves, én miért legyek az?
- Én meg azt, hogy mérhetetlenül pimasz nő vagyok.
Nevetek fel hangosan, előbb válaszán, majd a sajátomon is. Kedvelem az ilyen pasasokat, akik nem tesztoszterontól túltengve „ismerkednek”. Valójában semmi olyat nem érzek a pasasból, mely azt árulná el, hogy akarna valamit tőlem. Ezért is elegyedek vele szóba. Nincs szükségünk a felesleges körökre, mert szemmel láthatóan mindketten csak játszani és jól érezni magunkat jöttünk ide.
A kacsintására csak elvigyorodok, majd már fordulok is, hogy leszedjem a vele szemben állót. Reflexszerűen mozgok, a robotpilóta beszél minden lépésemből, fegyverforgatásomból.
A felszólításra csak szemem sarkából nézek csak a táblára. Nem vonom el a figyelmemet ilyen dolgokra. Egy félmosolyra futja tőlem.
- Ha sokáig figyeled, milyen menő vagy, még a végén leszednek.
Figyelmeztetem nevetve egy újabb pódium mögé ugorva, szó szerint. Úgy siklok a levegőbe, akár egy bálna tenné. Fejemet behajtom, összekuporodok és vállamon át érkezem meg a földre. A neonzöld fal mögött lévő ellen meglepett tekintettel néz rám. Nem is henyélek sokat, vállánál fogva nyomom a földre, én pedig egy félfordulatot téve emelkedek felé és lövöm le teljes közelről.
Fejben számolok: egyet leszedtem én, egyet ő, egyet közösen, az három. Most.. megint mi ketten egyet-egyet… A fele az ellennek kihullot. De ahogy nézem mi is szépen hullunk egymás után. Egy újabb találat. A fickó haverja is leszedett végre valakit. Négy maradt.
- Ne hidd, hogy egynél többet átengedek.
Vigyorodik el egy pillanatra és indulok újabb beszerző körútra. Fej-fej mellett haladunk, amíg az ellennél inkább csak egy ember szed minket. Őt akarom leszedni.
Az ő keresésére indulok. Egy csapattárs mellett haladok el, azonban szemből meg egy ellen jön. Nem sokáig gondolkozok. Oldalra kinyúlva kapok a csapattársamért, és rántom magam elé, hogy felfogja a golyókat.
- Bocsika.
Mondom egy csöpp megbánás nélkül. Testét továbbra is fedezékül használva próbálom kiiktatni a közben elugró fickót.
- A picsába.
Morgok magamban, eldobva az élő pajzsomat.

©

Tárgy: Re: Luna Park Csüt. Okt. 13, 2016 11:40 am

játék vége

Tárgy: Re: Luna Park Pént. Okt. 28, 2016 1:35 pm

- Mi ez a retek zene? – vonogatom a szemöldököm, szerintem kezdek bebaszni. Azért kerülgetem a tömegnyomort, meg az egyik asztalról nyúlom a rövidet, hogy leküldjem a többi mellé. Ahogy végigmarja a torkom kurjantok fel, majd magamévá teszem a táncparkettet, miközben rázom a seggem a cincogó electro böfögésre. Valaki frankón bele is markol, de addigra már leköti figyelmem a csávó – tőlem kettővel, szájában egy frissen gyújtott csikkel -, így hát bármiféle fölös szófosás nélkül nyúlok érte, hogy a sajátomba toljam, és mélyen szívjam belőle - minimum bokáig - a nikotint. Asszem, ez hiányzott, karolom át az egyik szőke ribit, aki elém táncol és nagyon magyaráz valamit, de pont nem trécselni jöttem. Már húznám is magamra, ha hadonászva el nem kezdene kifelé integetni a haverjainak, akik erre vigyorogva kapják elő a mobiljukat.
Ja, hogy ezek is a patkány pofám fanjai.
- Na, mi kéne, ha volna? – ordítok a fülébe, mire fogja az adást és úgy dörgöli magát hozzám, hogy nincs több farok kérdésem. Inkább a nyakához nyúlok és berántom egy testes smárba, míg balom a cigit fogja, jobbom meg a bugyija szélénél matat. Centik kérdése a rave-petting, de persze annak a nyomorék Bugnak pont akkor kell a hátamra csapnia, amikor kezdeném elfelejteni a redvás reggeli balhémat. – Mellettetek még kúrni sem lehet?! – kérdezem, mire arcomba nyomja a telóját, rajta a játék appjával. Ezek szerint újabb feladat futott be, próbálom kivenni a homályba futó szöveget, de az a 250 dolcsi valahogy jobban megakasztja a figyelmem.
- Várjá’ má’ – kajtatok a csaj, gatyámban ingázó keze után, majd alaposan csekkolom a fejét, de hát nem akkora kunszt, hogy a lóvét majd pont miatta passzoljam. Meg amúgy is, prioritás, vágod. – Hol van? – célzok az utcára, amikor már átszabom a klubbot és rálépek a járdára. Bug közben válaszol, szóval irányba veszem a megállót, majd feldobom magam a villamosra. A csikket elnyomom az egyik ülésen, aztán öt percen belül már a kellő roggyant épület előtt is állok, közvetlen a park oldalában. Mondanom se kell, hogy a kamera forogjon, de anélkül is felkapaszkodom a tűzlétrára, majd tempózom a megjelölt irányba.
Ráfújtak egy kurvanagy kanárisárga kört, szóval nem nehéz kitalálni, hogy a ratyi téglákon kell haladnom, amik jó hat emelettel a föld felett omladoznak, úgy egy félcsukányi szélességben. Szűkös, de azé’ rálépek, majd ujjaim a repedésekbe fúrva hagyom ott a korlátot és mászom a foltig. Le nem nézek, me’ nem is tudnék, de azért vigyorgok a kiabálás zajára. A kis tetveknek bejön a műsor, ezért elengedem az egyik kezem és intek egy okét, minek hála majdnem eldőlök a faltól, de azért még épp időben kapok vissza, igaz, valami fémes szar beleszalad az ujjbegyembe.
- Na, majd lenyalom – röhögök, aztán rábaszok a körre, állok egy kicsit, mielőtt visszaaraszolnék, hogy megint a tűzlépcsőn dobbantsak. – KI AZ ÁÁÁSZ?! – üvöltök le, mire megkapom, hogy há’ a patkány. Ki más? Vigyorogva kóvályognék lefelé, de aztán elcsípek egy tompa dallamot, ami hamarost fasza kompozícióba fullad. Na franc! Mivel az egyik közeli ablakból jön, ráállok a keretre, majd guggolva bámulok bele a sötétségbe, ahol egy árnyalak épp pengeti a húrokat.
- Hallod, ez jobb, mint az előbbi szemét abban a gyökér klubban – kopokog az üvegre, de hát ő hagyta nyitva az ablakot, akkor meg? – Csá, ne fossál, nem betörni jöttem – hunyorgok, hátha kiveszek valamit, de nem úgy tűnik, mintha felvetné a zsé.

Tárgy: Re: Luna Park Pént. Nov. 04, 2016 9:47 pm

-Mi a tetves franc?- kérdezem magamban, de félig hangosan az orrom alá dörgölve. Azonnal abbahagyok minden tevékenységet, és már alapból tág pupilláim még inkább kikerekednek
-Teh mheg kiha fransd... öhh, fhene vaty?! - próbálom beszéddé formálni a torkomon távozó artikulálatlan hangokat, de azt hiszem még beszélni is képtelen vagyok. Az ölemben pihenő gitáromat kénytelen vagyok földhöz vágni és aktivizálni magam, már amennyire ez lehetséges. A jobb háborús filmekben láttam utóljára ilyen kúszó-mászó mozdulatsort, de minden erőmet bevetve sikerül kikászálódnom a fotelből és a fal velé vennem az irányt. Még szerencse, hogy ott van az a kis asztalka azzal az ótvar virággal, mert legalább valamilyen asszisztom lesz arra, hogy feltápászkodjak. Legalább fél óra lesz amíg odaérek ezzel a tempóval, ez így nem az igazi. Átmegyek gurulásba, azt hiszem ez lesz a nyerő. És igen! Tényleg sikerül, már ott is vagyok az asztalnál amikor...
-Oh, hogy baszintaná meg - jé, hát újra tudok beszélni! - a kulva anyját ennek a rohadt sz... - káromkodom el magam azzal a hatalmas lendülettel, ahogy a fejemet az asztalka sarkába vertem be. De már nincs idő dühöngeni, pánik van, hiszen valaki az ablakomban figyel és akár meg is ölhet, így a fény lehet az utolsó mentsváram. Vagy telefonálni kellene? Arra még nem állok készen. Minden erőmet összeszedem tehát, hogy az asztal szélén felhúzva magam - igen, még mindig remek kondiban vagyok - fel tudjak állni. De ez a rohadék csak nem akar stabilan megtartani, eldől és rám borítja azt a rajta lévő fertelmes zöld növényszerű izét. Erre már dühbe gurulok és lendületből fölpattanok.
-Hoppá! - kiáltom el magam és ugyanezzel a felpattanós lendülettel rátenyerelek a kapcsolóra. És lőn világosság! A fény kissé elvakít hirtelen, de nem hosszú időre ahhoz, hogy észrevegyem - valami részeg nyikhaj kandikál be az ablakomon. Ha most nem lennék ennyire elázva a rengeteg piától, amit azóta ittam, hogy kivettem ezt a csótánysimogató lakást, most biztosan a nyakára csapnám az egész ablakot, de hát így nincs másra lehetőség, mint a létező legfenyegetőbben odatámolyogni és bevetni a titkos fegyvert - a ma elfogyasztott dolgokat. Még szerencse, hogy nem tudok célozni, különben a végén még Ő hívna rám rendőrt. Bár ki tudja, ezek fura alakok, lehet hogy erre gerjed.

Tárgy: Re: Luna Park Szomb. Nov. 05, 2016 5:18 pm

- A "tetves franc" kérlek egy baszottul elvont fogalom, de örömest definiálom neked, ha fellövöd a redva villanyt - vigyorgom, bár csak azé' sikerül elcsípnem a motyogását, mert a parahercegnő épp leáll a pengetéssel, sajna. Azt valahogy jobban kezelem, mint a hisztit, de mákomra nem kezd el sikoltozni is mellé. - Hallod, puncimókus, hörcsögnyelven nem beszélek, mi faszom kell? - hunyorgok, de azért már kezdek hozzászokni a vaksötéthez, ezé' az is körvonalazódik, ahogy lebassza azt a szerencsétlen gitárt. Eddig ez volt az egyetlen értékelhető dolog benne, szóval nem az első két percben kellene telibekúrnia. Egyébként gecire ráérek, ahogy végignyalja a padlót, meg önkielégít a falon, de aztán valamilyen isteni csoda folytán csak sikerül elkommandóznia magát elém. A mutatvány ott bukik, hogy belefut az asztalba.
- Hát igen. Az élet kegyetlen, de ahogy elnézem, veled különösképp - röhögök, míg ez a szerencsétlen összevakarja magát odalenn, aminek az lesz a vége, hogy a fejére önti a ratyi gazt, aminek a fele szerintem szarrá rohadt, legalábbis a szagokból ítélve.
- Hoppá, hoppá. Segítenék, de igazándiból nincs kedvem - kotrok elő egy szál cigit, majd bágyadtan szorítom le a szemem, ahogy felbassza a villanyt. Csak kemény negyedórába telt, bár nekem - már ha sikerül aludnom - reggelente belekerül ez fél órába is, szóval lustán megtapsolom, majd meggyújtom a csikket és seggig szívom belőle a nikotint.
Na, azért alaposan végigmérem és ahhoz képest, mennyire szét van csúszva, baszásjól pengetett. Mikor kiadja a taccsot elhúzom a szám, bár amennyit én okádok, nem pont nekem kéne beszólnom érte. - Még élsz? - bámulom a görnyedt alakját, és nem kell a szomszédba mennem, hogy levágjam, miszerint egy drogos ribivel akadtam össze.
- Hallod, mit toltál az előbb? - próbálom normális mederbe terelni a társalgást, és nem izgat, hogy neki még kéne jó fél nap, egy forró zuhany, meg valami meleg kaja, hogy agya legyen hozzá. Nem érek rá, baszod, ha most jöttem, há' most jöttem. De már kezdem unni a guggolást, ezé' beugrom a lakásba, majd lebaszom magam az ágyára, mivel nincs kedvem féllépésre a gedvájától sziesztázni.
- Gyere, mutasd má' meg - szedem össze a gitárt, és úgy fektetem az ölembe, hogy buzin pengetek rajta két-hármat.

Tárgy: Re: Luna Park Vas. Nov. 06, 2016 1:30 am

Hát ez hihetetlen. Ekkora pofátlan barmot sem láttam már egy ideje. Nem elég, hogy random becsörtet az ablakomon, telefújja cigifüsttel a szobát - bár tegyük hozzá, nincs kifestve és a bagót sem különösebben vetem meg, de mi lenne ha mégis?! Nem tudhatja, pha! "Puncimókus". Na kisfiam, Te sem a Harvardra jártál, bár ha ficsúr lennél, talán még cikibb lenne ez a helyzet.
Lassan, de azért végigmérem a fejét ennek a fura csávesznek,hát... végülis nem rossz, kicsit kisfiús az én ízlésemnek, de pár barátnőmnek tuti bejönne. Ha nem lennék ennyire részeg, talán még elnézést is kérnék. De ma nagyon rossz napom van, nem leszek kedves.
-El a koszos mancsaiddal attól a gitártól gettóhuszár. Az még az apám gitárja volt, és ha bármi kárt okozol benne, a nyakadat töröm ki. - hmm, talán nem kellene ennyire durvának lennem, bár... basszus, betört, naná hogy durva leszek!
-Halálra rémítettél. Hívnom kéne a zsarukat. Mázlid van, hogy nem teszem, mert... mert... az most mellékes, a lényeg, hogy tedd le a gitárt, indulj vissza az ablak felé és nem lesz bajod.
"Nem lesz bajod" - Kira, talán meg kellene tanulnod fenyegőzni. Ez így elég vérszegény. De... Hmm, amúgy szép tetkói vannak. Meg amúgy is rég voltam már faszival. Lehet, hogy a gondviselés ajándéka ez? Áhh, Kira, azért legyen egy szint. Megpróbálom tényleg elzavarni, aztán majd józanul átgondolom a helyzetet.
-Mégis ki a pöcsnek képzeled magad? - kiáltom el magamat utoljára.
-Egyébként, ha már itt vagy, nincs egy cigid?

Tárgy: Re: Luna Park Hétf. Nov. 07, 2016 5:58 am

Általában körbebaszom magam a terepen, mielőtt megtalálom azt a pontot, ahol kemény öt percig önszórakoztatok, de most ezt elintézem fél perc alatt, annyira gyökérmód lepra az egész. Azt a gazt még akár értékelhetném is a hajdan volt vázájában, de igazándiból hiányzik a kuplejár, és fingom nincs,a bige mit keres itt, ráadásul szombat redva éjszaka. Ennyire csak nem lehet emó, baszki. Inkább levágom a seggem az ágyára, ami frankón rugózik, majd felkaparom a gedvába hányt gitárját.
- Nem én csaptam a földhöz alig tíz perce, dudess - vonom fel a szemöldököm, ahogy szívom a nikotint és béna füstkarikákat eregetek a plafonja felé. Amekkora penészes foltok vannak rajta, esélyesen nem ez fogja ráhívni a köjált, lolz. - Örülj, amiért nem sikerült tönkrebasznod - pengeteg egyet-kettőt, míg ő lassan beájul az idegbajba, meg kissé má' kezdi túlpörögni a témát, és ha sokáig visongat elmegy az élettől is a kedvem. Nem csípem a hisztis bulákat, ez meg a benyalt cucctól még rá is pakol vagy három lapáttal. Azé' még bírom ideggel, meg a hangszer is leköt, noha a fenyegetőzésén karcosan nevetek fel. - Ja, szerintem is hívd ki a redva zsernyákokat, aztán próbáld nekik beadagolni, milyen legális faszom teától vagy ennyire beállva, mint szemét. Inkább akadj le ebből a buzi hisztiből és dobd le a segged mellém, na - paskolom meg a szabadon lévő paccot, me' én se érek rá egész csóri éjjel arra, hogy őt pesztráljam, és most hallani akarom, ahogy zenél, nem pedig a vernyogását.
Azé' lustán elvigyorodom, ahogy gusztál, de a megjegyzéseket visszanyelem, mert kezd tényleg untatni a szarakodása.
- Az utcán csak patkányként nyomulok - mutatkozom be, féloldalas mosolyt villantva rá. - De a nevem En - vonok vállat, mert azt már kétlem, hogy ismerősen csengene neki. Hiába, a hírnév nem mindenkihez ér el, vannak ugyanis páran, akik efféle putris kő alatt tengetik a napjaikat. Oldalvást rásandítok a festékes kezeimre, és kezd ingerelni a téma, hogy elmenjek pingálni, de most ez van. - Hallod, gyors hangulatváltás - röhögök, de azé' előtúrok egy szálat, majd lerakom az üres placcra, ahová eddig próbáltam Grál-lovagként invitálni. Ha közelebb bír jönni - márpedig a nikotinhiány nagy úr -, akkor megint végigmérem, csak úgy, a miheztartás végett, mégis milyen gyökérnek másztam be az ablakán, de hát ahhoz képest, mennyire világát nem tudja, nem tűnik rossz macának. Bár jelenleg a gitártudása jobban érdekel.
- Naszóval - kezdek bele türelmesen, mert én már csak egy ilyen kurvarendes tag vagyok -, mi volt ez a pöpec kis dal, amit az előbb nyomattál? - döntöm hátam a falnak, ölemben a faterja hangszerével és várok, hogy végre életképes emberré rántsa össze magát.

Tárgy: Re: Luna Park Hétf. Nov. 07, 2016 6:35 pm

Rég nem láttam már ennyire pofátlan barmot. Nem elég, hogy ebben a csótánysimogatóban kell meghúznom magam amíg nem találok valamit, még random street pöcsök is bármikor bemászhatnak az ablakon. Hmm, talán zárva kellene tartanod Kira, elvégre mégiscsak egy kibaszott tűzlétra mellett van a nappalid. Nappali, pfej. Sötétben nem volt ennyire gáz.
Hihetetlen, de annyira szétkúrt az ideg, hogy kezdek kijózanodni. Még jó, hogy ma nem kokszoltam, kicsit túlpörögnék és nekiesnék ennek a... héé, festékes a keze. Tuti falakat fújkál. Szánalmas.
De a szükség nagy úr, iszonyatosan nagy szükségem van most egy kis nikotinra.
-Nem cuccoltam tetkó - hogy is mondtad, áh igen - patkány. Azaz En. A nevem Kira. Igen, AZ a Kira, már ha hallottál a Cloverdale-ről. A zene meg... az én számom lett volna az új albumra... mielőtt... kibasztak.
Még szerencse, hogy az ágyra huppant le - bár tuti hogy ma nem alszom ott - tekintve, hogy vagy fél kiló kokain van a kanapé párnáiba rejtve. Ciki lenne ha kiderülne. Meg amúgy is fasznak vettem. Ma se kellett, pedig stressz és nyomor az van dögivel.
-Épp a stúdióban vettük fel ezt a számot. Amúgy basszeros voltam, de ez az apám gitárja, és igen, gitározni is tudok. Meg még néhány más hangszer sem áll tőlem távol.
"Nem áll távol" - enyhe kifejezés. 6 éves korom óta zongoráztam, gitároztam, doboltam... és még a sample-özgetés meg a keverés is jobban megy, mint a legtöbb átlag DJ-nek. De hát nem vagyok felvágós, meg amúgy is ki a faszom ez? Tuti, hogy életében nem hallott minket a rádióban, nem látta a klipjeinket és hótzicher, hogy egyik fesztiválon sem láttam az első sorban tombolni. Azokat a nyáladzó tekinteteket még iszonyat beállva is mindig megjegyeztem.
Hah, minket, el kellene engedned Kira. De nincs időm ilyeneken gondolkodni, elvégre egy idegen van a lakásomban, az apám gitárját baszkurálja és azon a tetves matracon ül, amit úgy-ahogy sikerült kimentenem a régi életemből. Lehet, hogy jobb lenne, ha elégetném. Hozzátéve a kok... már megint ezen kattog az agyad Kira?! Nem.
Közelebb lépek, de tartom a másfél méteres távolságot. Mondjuk az előbb dobtam ki a taccsot, szóval kettőnk közül talán én vagyok a szarabb állapotban. De így premier plánból - egyáltalán nem veszélyes ez a forma. Alpári tajnigger, de olyan kisfiús.
-Dobjad. Most hánytalak le, legalábbis majdnem. Nem kockáztatnék.
Hahaha, azért ez egész ügyes mentőszöveg volt. Többször is piálhatnék, egész kreatívvá tesz. Már ha betörnek hozzám. És még csak annyi tapintat sincs benne hogy lelépjen.
-Passzolod a cigit meg a gitárt? Lejátszom neked, csak aztán utána add meg a számod és húzz a picsába. A címe egyébként - Wicked Girl. Már ha érdekel.

Tárgy: Re: Luna Park Kedd Nov. 08, 2016 4:06 pm

Nem mondom, felfut a szemöldököm, amikor leáll cigivel lejmolni, de azé' magam mellé baszom, ha annyira kell neki, oldja meg. Különben sem harapok, csak bizonyos helyzetekben, de ott még nem tartunk, és amilyen lelakott pofával bámul, nem is fogunk. Meg aztán közben összevissza pofázik, pedig a duma jelenleg - vagy úgy egyáltalán - nem megy neki. Azé' a bandájánál elkalandozom, mert fingom nincs róluk. Na, nem mintha más együtteseket futtatnék fejben, de hát baszki.
- Aha - vágom rá zéró átéléssel, mert kurván nem azon pörög, amin kéne -, hát ez redvaszomorú, de egyrészt, fingom nincs a proli bandádról, jabocs, ex-bandádról, másrészt meg mé' nem dobod már végre le a segged? Ne fossá', nem nyomulok rád - közlöm vele szárazon, úgy tűnik, már tényleg kiment belőlem a pia, pedig milyen frankón indult az éjszaka, aztán nézzenek oda. Pofázhatok én itt bármit, önti a fost magából, mintha kompatibilis lennék mérlegelni más nyomorát. Tőlem még egy alja vállveregetésre se futja, mert folyton elröhögöm, de azé' bólintok kettőt, hátha így hamarabb letolja, aztán rátérhetünk végre a tárgyra. Mármint, hova szopjak, 'új száma', de se cím, se faszom, még csak újra se nyomatja, hanem áll és sír a szája.
- Hát ez kurvaérdekes, de most úgy pont leszarom, szóval mi lenne, ha... - nyomom össze a mutató- meg a hüvelykujjam, és kissé megemelem a gitárt, vegye má' a lapot, mert itt fosom össze magam. Hát legalább megközelít, ami mondhanti haladás, de aztán közli, kúrjam hozzá a szálat. Hát egy faszt!
- Ha annyira kell, gyere ide érte. Vagy... - húzom szám egy gunyoros mosolyba - ennyire félős nyuszi vagy? - Tetszik a helyzet, meg a kis punci szenvedése is, de sokáig ezzel sem fog lekötni, szóval jó lesz, ha feltalálja magát.
- Hát, akár itt is aludhatok végül is - dőlök hátra, megtámasztva a falat, míg beljebb húzom ölemben a gitárt és lustán pengetek rajta, de azért jót röhögök azon, hogy elkéri a számomat. - Lejátszod mellettem, cserébe megkapod a cigit, a számomat és még le is lépek, na? - vonogatom a szemöldököm, elvégre ez már tényleg egy visszautasíthatatlan ajánlat, és ha nem jön ide, úgyse pattanok meg. Nekem végül is mindegy, hogy a műteremben baszom a rezet, vagy másnál. Amíg van, mi lekössön, addig nem spilázom túl a dolgot, szóval ha ennyire beszari, aludhat a földön is felőlem. Túlzottan sose érdekelt, ki hogyan akar megdögleni.
- Amúgy mivel nyomulsz? - célzok a drogra, amit eléggé láthatóan tol, és ha frankó, ki tudja, talán a cigiért cserébe lehúzom, elvégre semmi sincs ingyen.

Tárgy: Re: Luna Park Szer. Nov. 09, 2016 6:57 am

Összeszedem minden maradék józan eszemet és közelebb lépek hozzá. Kissé megcsap az alkoholszag, de egyáltalán nem vészes - én sokkal-sokkal jobban el vagyok ázva. Mindenesetre a maradást emlegető benyögései kissé felráznak - az elmém egy hangos "LÓFASZT" gondolatsor körül forog. Nincs mit tenni - lehuppanok az ágyra, elveszem a cigit és elkérem a gitárt.
-Ideadnád kérlek? - szólok oda neki, de átfut az agyamon hogy talán túl kedvesbe váltottam. Mindegy végülis, adott cigit. Miután megkapom a gitárt, állítok egy picit rajta, mert mégiscsak elhangolódott a földre esés és a festékes ujjak baszirgálása miatt. Még szerencse hogy rá van száradva a kezeire az a szar, mert ha a halott apám gitárját tapicskolta volna össze vele, akkor most kereshetne magának egy biomechanikus mérnököt aki új kacsókat illeszt a széttetovált csuklójára.
-Ma csak berúgtam. Na de... itt a zene, amit a kívánságműsor rendelt.
A cigit a számba teszem, majd belekezdek a játékba. Imádom a moll skálákat, de ez most talán kissé túl melankólikus, de kicsit improvizálok, hátha felpörög. És igen. Szinte már egy teljesen új számot jammelek össze bevezetésképpen, mire rákezdek a Wicked Girl-re. Az agyam kreatív énje kerül előtérbe - láss csodát, az nincs berúgva. Olyan mélyen belefeledkezek a játékba, hogy elkezdek fejeket vágni és kiesik a számból a cigi - hát ez van, majd felveszem.
Szép lassan a végére érek a nótának, de közben talán figyelnem kellene a reakciókat, bár... leszarom, a tudatos funkcióim úgyis az agyhullámaim, a kezeim és az ujjaim összehangolására vannak félretéve, nincs idő szarakodni. Remélem azért nemsokára eltakarodik, mert marha álmos vagyok....

Tárgy: Re: Luna Park Szer. Nov. 09, 2016 2:26 pm

Nyilván nem fogok nála aludni, mert még magamnál se túl sokszor szoktam. Örülök, ha összejön a három óra idegbaj és görnyedő fulladás nélkül, de ezt kurván nem fogom az orrára kötni, meg úgy senkiére. A one night stand-ek baszás után épp eléggé elkopnak annyira, hogy fogjam a csukám és megpattanjak, ezzel meg még odáig se fogunk eljutni, szóval... Az már így is nagy vállalkozás a részéről, hogy ledobja mellém a seggét és szájába nyomja a felkínált cigit.
- Nesze - passzolom át neki a hangszert, mert végre teszi a dolgát és az ölébe fekteti. Egy ideig baszkolódik a húrokkal, de hát nem vagyok én ennyire pró a témát illetően, csak szívom a csikket és tüdőzöm a ma esti közjátékot. A crew már nyilván lépett tovább, és Bug frankón megbaszkodott pár sms-el meg hívással. Míg a nyomi lefoglalja magát, addig végigpörgetem a feed-et, de túl sok izgalom nem hányja magát elém, hogy rohadna meg. Ha így megy tovább az este, akkor el kell lépnem az egyik tetűhöz, hogy begombázzuk az új dj-t.
- Nem ezt kérdeztem - forgatom meg a szemem, de baszok én már rá. Tulajdonképpen le is szarom, mit tol, mert ki tudja, honnan szerválja, nekem meg megvannak a magam príma forrásai, noha nem vagyok egy hozzá hasonló függő köcsög. Illetve az vagyok, csak nem a drogon pörgök, lol. Ha van ihlet, nem kell a cucc. Ha meg nincs, néha beelőz mindent a zsé. Vagy ebben az esetben a zene, ugyanis nagy nehezen nekiáll, hogy ekápráztasson. Tényleg nem tolja rosszul, sőt. Hátra is dőlök, hogy a pofám befogva élvezzem, de azé' néha felnézek, miféle vicsorokat tud ez levágni, hát szakadok tőle, baszod. Ha így tolta a színpadon is, nem csoda, hogy kivágták. A cigije persze majdnem telibe találja a combomat, de aztán sikerül megmentenem azzal, hogy betszem a másik mellé és egyszerre kettőt szívok telibe. Kár lenne elpazarolni, ugye. Mikor végez még elpöckölöm a csikkeket, veszek egy mély levegőt, aztán letoszom magam az ágyáról.
- Aztán éhen ne dögölj - vágom rá vigyorogva, majd felé hajítom a mobilját, ami a főműsor közben a matracán kötött ki. Ha újratanul olvasni, akkor kiderítheti a listájába írt számomat, de elmagyarázni má' nem fogom, me' vár rám az este ennél két fokkal izgisebb hányada. Mielőtt kiugrom az ablakon azért még intek egy nagyot és huss. Mert az ígéret ugye szép szó, ha meg redvaritkán betartom, akkor úgy jó, lolz.

Tárgy: Re: Luna Park Szer. Nov. 09, 2016 2:48 pm

játék vége

Tárgy: Re: Luna Park Csüt. Nov. 24, 2016 4:36 pm

Dawnie & Lynnie

Egy kávét főztem magamnak, ami kissé erős lett, de agyontömtem cukorral, hogy még rosszabb legyen, de legalább a cukortól édes lesz, és egyben ütősebb is. Nem probléma nálam az ilyen. A konyhában nekidőltem a konyhapultnak, közben szürcsölgettem ezt a cukros kávét. A szabad órákat ki kell használni teljesen. A telefonomban kikerestem Dawnie nevét, sms pötyögésére szántam rá magam, de mivel nem volt még ötletem, így leraktam a telefont is kezemből.
Megittam a kávémat, amit utólag már pocséknak érzek. Víz alá tartottam a poharamat, és kiöblítettem szépen, hogy tiszta legyen. Ez idő alatt pedig belém zúdultak az ötletek. Sokat agyaltam már egy ideje azon, hogy hol kellene eltölteni egy pár órát nekem és Dawnie-nak. Valahogy a csajos shopping naphoz nem sok kedvem van, de ahhoz sem, hogy beüljünk egy étterembe, és ekkor hát végigfutottam a listán, mi a fejemben létezik... A Luna Park. Az kell nekünk.
Az sms szövege nem sok mindent tartalmaz, még a száznegyven karaktert sem éri el: "Szia D.! Húsz perc múlva ott vagyok érted. Kifogást nem fogadok el. L.". Tudom, hogy jelenleg hol van, otthon. Már ismerhet, nem viccelek az ilyennel, és tudja, hogy én csak segíteni szeretnék neki, és nem szánalomból vagy sajnálatból. Sok mindenen ment keresztül, az egy biztos. Bízhat bennem.
Alig várom már, hogy popcorn-t és vattacukrot tömhessek magamba. Ezekért érdemes elmenni oda. Éppen ezért már alig bírok magammal. Egy kicsi szeletet kapunk a gyerekkorból, amit felnőttként is újra élvezhetünk... Ha máshoz nincs is kedvünk, akkor ott is találunk pár csendesebb helyet a környéken.
Leparkolok az épület előtt, várakozom. Várom, hogy pontos legyen. Vagy legalábbis próbálja meg. Amint meglátom, hogy kifelé jön, lehúzom a kocsi ablakát, és nagyon mosolygok rá. Úgy tűnik, nekem szót fogad. Nem akar bent maradni a négy fal között. Rájövök, ha nincs jól. A hazugságot észreveszem rögtön rajta.
- Mit szólsz a Luna Parkhoz?
Megvárom, míg beül az anyósülésre, addig nem szólalok meg, és imádnám, ha tetszene neki az ötletem. Biztosan járt már ott, de velem még nem. Kella kikapcsolódás nekünk.

Tárgy: Re: Luna Park Kedd Dec. 06, 2016 12:10 am

to lynn ♥

Az utóbbi időben megállás nélkül pakolásztam a lakásomban és ezzel együtt takarítottam is folyamatosan. Annyi emléket idéztem fel ezzel karöltve, hogy néha a földön kuporogva pityeregtem egy fél órát, hiszen tudom jól, hogy bármennyire is szeretném visszapörgetni az időt és csak még egy percre átölelni a húgomat és a férfit, akit szerettem, nem tehetem. Ez pedig minden nap elvesz belőlem egy darabot, de ugyanakkor egy teljesen új darabot ad hozzá ahhoz, aki vagyok. Folyamatosan formálódom, hiszen még mindig gyógyuló félben vagyok és szerintem sosem leszek már teljesen egészséges. Az alkohol, ami még egy éve maradt itt - kész gyűjteményem volt belőle - mostanra már a kukában végezte a lehető legtávolabb tőlem, mert nem fogok még egyszer visszaesni ugyanabba a sötét lyukba, ahonnét már nagy nehezen sikerült kimásznom.
A telefonom rezegni kezd a konyhapulton és, miután elolvastam eszmélek rá csak, hogy legalább egy év pora rajtam van jelen pillanatban ezért sietősen elindultam a fürdőszobába, mert jelen pillanatban úgy néztem ki, mint Hamupipőke. Szükségem volt az én tündérkeresztanyámra, aki egy kicsit segít feldobni a megviselt külsőmet és tudtam jól, hogy jelen pillanatban a zuhany alatt fogom megtalálni. Húsz perc elkészülni nem túl sok idő. Főleg az én esetemben. Néha már csak azzal elmegy tíz perc, hogy arra gondolok, hogy készülnöm kellene, vagy valami mást csinálnom, úgyhogy nekem duplán oda kell figyelnem arra, hogy mit csinálok, mert nem szeretném megváratni.
Angel olyan békésen alszik, mintha itt sem lennék. Az utóbbi időben már teljesen hozzászokott ahhoz, hogy állandóan szöszmötölök valamit, hogy már nem is igazán foglalkozik velem.
Szerencsémre sikerül összekaparnom magam pontosan időre, mert bentről még láttam, ahogy megérkezik. Most igazán büszke vagyok magamra. Ilyen hamar sem mostanában sikerült elkészülnöm.
- Persze, hogy benne vagyok. - Bepattanok mellé halovány mosollyal az arcomon. Az igazság az, hogy nagyon is a húgomra emlékeztet. A stílusa, a mosolya. Majdnem kísértetiesen olyan, mint a húgom. Ez pedig lehet, hogy mások esetében sok sebet tépne fel, de az én esetemben sokkal inkább megvigasztal. Valahogy benne mindenkinél jobban megbízom és talán pont azért, mert hasonlít a húgomra sokkal egyszerűbb volt számomra egyfajta kapcsolatot kiépíteni vele.

» Park
» Westlake Park
» Cal Anderson Park
» Park (Egyetem)
» Volunteer Park