Beltér, folyosók (KEXP 90.3 FM)

Remegni kezd a telefonom és ezzel együtt megszólal a rádió is. Mint minden reggel ma is az ő hangjára ébredek. Mióta rábukkantam erre a helyi csatornára azóta csak ezt hallgatom. Előtte nem szerettem a rádiókat, mindig online szoktam zenét hallgatni. De ez most már. Annyira lágy és simogató hangja van és annyira jó hallgatni.
A telefonomért nyúlok, hogy elhallgattassam, de még nem kelek ki az ágyból. Olyan jó ébredés után még egy kicsit a puha takaró alatt maradni.
Gondolataim újra visszatalálnak hozzá. Néha úgy érzem, hogy amit mond azt nekem szánja. Amikor a sztárhíreknél azt olvassa, hogy ki kit jegyzett el, az olyan, mintha titkon az én kezemet akarná megkérni. Az első pillanattól fogva tudom, hogy ő a végzetem. Lehet, hogy ez most nyálasan hangzik, de meg tudnám magyarázni. Hiszen ha létezik szerelem első látására, akkor létezhet első hallásra is. Vagy nem? Bár az érzelmeim még csupán plátóiak, de ma végre be fogok jutni a stúdióba és beszélni fogok vele. Valamilyen szinten félek is ettől a találkozótól. Még túl friss a seb amit az első barátom okozott. De hiszem, hogy ő teljesen más, hogy vele képes lennék újra önfeledten nevetni és megtalálnám az utat a boldogsághoz. Vajon mit fog hozzám szólni ha meglát?
Lassú mozdulatokkal felhajtom a takaróm, majd kikászálódom az ágyból. Megkeresem a köntösömet amit tegnap az ágyam végébe dobtam. De végül az ágy mellett találom meg. Miután belebújtam a fürdő irányába indulok és reménykedem, hogy Ryan még nem kelt fel és nem foglalta el. Szerencsém van úgyhogy gyorsan birtokba is veszem. Veszek egy kellemes zuhanyt, kontyba tekerem a hajam és készítek egy nem túl hivalkodó de mégis szexi sminket. Miután mindezzel végeztem újra a köntösömbe bújok és elindulok a konyhába. Miközben elfogyasztom a reggelim ami egy péksüteményből és egy fekete teából áll kezembe veszem a kedvenc női magazinom legfrissebb számát. Ámbár teljesen feleslegesen ugyanis gondolatban már messze járok.
A reggelit követően kerestem egy csini ruhát és elindultam a buszra. Szerencsére a stúdió épülete kellően messze van a lakásunktól, így bőven volt időm gondolkodni.
A buszról leszállva, ott álltam a bejárat előtt. Egy pillanatra végig futott bennem a gondolat, hogy mégsem kellene bemennem, mi lesz ha elutasít. De már késő volt, a lábaim önállósították magukat én pedig már bent is voltam. Nem akartam segítséget kérni, gondoltam magamtól is odatalálok. Alig tettem meg pár lépést egy nő máris elállta az utamat.
- Jó napot! Segíthetek valamiben? Az állásinterjúra jött? - kérdezi és hirtelen azt sem tudom mit válaszoljak. Azt sem tudom, hogy milyen állásról van szó, bár ha megfelelne akkor akár meg is pályázhatnám. Ezáltal közelebb kerülhetnék az imádottamhoz és még munkám is lenne.
- Jó napot! Köszönöm nem – felelem végül. Lesz még rá alkalom, hogy találjak megfelelő állást. Ebben a pillanatban valahol nyílik egy ajtó és kilép rajta Ő. Határozott, sietős léptekkel elindulok felé, de még félúton sem vagyok amikor hirtelen megtorpanok. Ott állok a folyosó közepén és nem bírok tovább mozdulni és csak nézem őt.

Csak nézem ahogy felém sétál és inamba száll a bátorságom. Eddig a percig minden olyan egyszerűnek tűnt. Azt hittem, hogy ha eljövök ide minden úgy fog alakulni ahogy otthon elképzeltem. Azt hittem majd meglát és abban a percben ő is azt fogja érezni amit én. Bár fogalmam sincs mit is érzek pontosan. A szívem majd kiugrik a helyére a légzésem is felgyorsult. Már szinte kering velem a világ.
- I-i-igen. Azt hiszem jól vagyok – még fel sem tudom fogni, hogy itt áll velem szemben. Olyan régóta vártam már erre a pillanatra. Persze azzal nem kalkuláltam, hogy ilyen érzés lesz. A szám önkéntelenül is széles mosolyra húzódik és minden porcikám remeg.
- Barbie Lamb vagyok – mutatkozom be és bár legszívesebben megcsókolnám és a régi énem meg is tenné. Már nem vagyok olyan, úgyhogy maradok a kézfogásnál. Eddig a sebességről szólt az életem, ismeretség nélkül zuhantam be mások ágyába. Sőt egyszer még egy szórakozóhely billiárd asztalán is megtörtént mások szeme láttára. Cseppet sem voltam szemérmes. Bárkivel, bárhol, bármiben benne voltam, csupán csak legyen a kelleténél helyesebb. Most viszont itt van előttem egy srác akivel kapcsolatban azt sem tudom, mivel babonázott meg. De azt tudom, hogy kell nekem és meg is szerzem, ebben az egyben nem változtam.
- Miattad jöttem ide – vallom be neki. De amint kimondom már meg is bánom. Nem ezzel a mondattal kellett volna indítani. Így most totál idiótának fog képzelni. Pedig nem vagyok az, na jó, néha képes vagyok őrültségekre, de már próbálom megállni.