Tárgy: Re: Beltér (Pink Pitbull Bar) Csüt. Aug. 24, 2017 12:32 am
- Az este nem így tűnt, amikor beértünk a szobába. - kuncogva kacsintok rá, bár tudom, hogy Feyre komolysága nem feltétlenül teljesen átélt, pláne, ha belegondol a történtekbe. Hiába, szexéhes egy szerzet a vöröske, én meg nem bánom, sőt, még imponál is a dolog. - Igen, jó ötlet úgy kikapcsolódni, de ehhez nem csak neked kell szabadságra menni, hanem nekem is találni egy időpontot, amikor több napra nyugodtan el tudok szabadulni. - azt pedig sokkal jobban meg kell alapozni, mint Feyre gondolja, hiszen vannak olyan ügyeim, amikről ő nem tud, illetve egyelőre nem tudhat. Talán majd idővel... ahhoz még több bizalom kell, mert van, amit nem adok csak úgy. Azt nem teszem hozzá, hogy az utat meg is kell szervezni, mert, lehet meglepő, de ez egy percig sem merül fel bennem. Abban mi lenne az igazi kaland, mi lenne a kikapcsolódás, ha ott is logisztikai kérdésekkel, tervezéssel és szervezéssel lennék elfoglalva? Semmi, a lányra meg nem akarok ilyen feladatot bízni, mert akkor meg neki nem rendes szabadság az egész. Szóval, ha ez megvalósul, marad a random utazás, ahogy a tank a kocsiban és mi bírjuk. Hosszú, széles amerikai utak, zene és önfeledtség. Lehet ez kell nekünk. - Ezt most úgy mondod, mintha te is meglepődnél rajta. - fedezek fel egy apró kis villanásnyi mögöttes tartalmat szavaiban, amint a vöröskéhez érünk és a rendre terelődik a szó. Sejtem, hogy nem pedáns rendmániás, valahogy nem passzolna ahhoz a személyiséghez, amit eddig láttam s amit eddig megismertem belőle. Öntörvényű és progresszív gondolkodású, az ilyen egyének pedig szeretnek improvizálni, de az otthonos alkotói káoszt is, tapasztalatom szerint. Szóval ezért lehet maga számára is kissé meglepő, hogy rendet találtunk nála, ki tudja? Az is meglehet, hogy én tévedek és ebben rossz következtetést vonok le,vagy félreismerem. Sokat nem számít, amíg nem az én életteremben okoz valamivel problémát mondjuk. Az már megbeszélés tárgya lenne, kétségtelenül. - Helyes. - bólintok mosolyogva s azt már hozzá se kell tennem, hogy az ellenkezéssel olykor hadilábon állok. Tudhatja már, hogy én is határozott és céltudatos vagyok, hogy megkapom, amit akarok. - Te akkor pedig mást fogsz nyalogatni. - folytatom a huncut viccelődést, bár most ilyesmi nem fog történni. Én most ahhoz túl éhes vagyok, hogy a reggelit tönkretegyem. Egyébként meg ki tudja? - Tudom ajánlani, szerintem finomabb a végeredmény. Nem is tudom melyik áruházban van olyan, ami közé gyömbért is kevertek... ha eszembe jut, majd megmondom, de érdemes kipróbálni. - attól még, hogy milyen üzletekben vagyok érintett, hogy a Csendes-óceánban riválisok pancsolnak beton-cipővel, van egy olyan oldalam is, ami békésnek nevezhető, ami szereti a teát, a jó zenét, az autózást... - Alig várom. - majd visszacsókolok s Feyre fenekét paskolom meg, hogy aztán menjek teríteni, ha az étel kész, már csak asztalhoz kelljen ülnünk végül.
- Nem is tudom, te melyik meccset nézted - öltöm rá a nyelvemet egy pillanat erejéig. Tény, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy megőrüljek tőle, de ettől még nem omlottam azonnal a karjaiba, amikor beértünk a szobába, ahol végül jól elszórakoztunk az éjszaka. Nem akartam rosszul lenni, na. Ez csak megérthető, nem? De ettől még eszem ágában sincs tagadni, hogy szeretem a testiséget, nem is kicsit. - Ezt én is tudom - nézek rá. - De ráérünk megszervezni egy ilyen körutat, nem?Nem muszáj nyárra időzíteni, ez bármilyen időben jó lenne. Plusz, bár ezt nem mondom ki hangosan, én úgy tudom, hogy még pár hónapig nem is mehetek szabadságra, csak később, talán valamikor október, vagy sokkal inkább, karácsony környékén, amikor már belejövök a dolgokba, és talán a rátermettségemet is sikerül bebizonyítanom, nem csak Caleb-nek, hanem a többi lánynak is. Ha túl hirtelen vonulnánk egyszerre szabadsára, az alighanem feltűnést keltene… Meg talán fog is. - Szerinted a lányoknak nem lesz gyanús? Ha egyszerre megyünk szabadságra? - kérdezem mintegy mellékesen. Egyelőre azt se tudom, hogy volt-e rá példa korábban, hogy egy alkalmazottjával bonyolódott már ilyen viszonyba, mint amilyenbe most velem tervez belekezdeni. - Hiszed vagy sem, nem vagyok az a rendmániás típus - vonom meg a vállamat. Takarítani szoktam ugyan - sőt, van, hogy még élvezem is -, de a rend megtartására, mint olyanra, nem szoktam törekedni. Talán azért, mert mindig is inkább a káoszban leltem meg a rendet, és ha valamit a “helyére” tettem, rögtön nem találtam meg. Bezzeg, ha csak úgy leraktam valahova, rögtön kiszúrta a szemem. És ez máig nem változott. - Rendben. Egyszer akár egy teázóba is elmehetnénk… Még sosem láttam például japán, vagy kínai teaszertartástm de biztosan érdekes élmény lehet - dobom fel az ötletet. Bevallom, nem számítottam rá, hogy Caleb magától teríteni indul majd a röpke csók után. - Nem is tudtam, hogy házias típus vagy - jegyzem meg meglepetten, amikor látom, hogy teríteni kezd - Inkább olyannak néztelek, aki a bejárónőjére bízza az ilyesmit. Ezt persze nem azért mondom neki, hogy megbántsam, mindössze arról van szó, hogy tényleg váratlanul ér a tény, hogy Caleb egy kicsit sem tűnik elveszettnek, ha a háztartással kapcsolatos teendőkről van szó, mint például az asztal megterítése. Ki feltételezne ilyesmit egy hozzá hasonló fickóról? Gyanítom, nem sokan akadnának ilyenek. Nem sokkal később elzárom a sütőt, majd egy vastag konyharuha segítségével kiemelem a serpenyőt a benne gőzölgő, isteni illatú frittatával. Az étkezőasztalhoz viszem, egy szedőlapáttal egyetemben, és leteszem az odakészített fa deszkára, majd még visszamegyek a konyhába, hogy elővegyek egy darabka sajtot a hűtőből, na meg a reszelőt az egyik fiókból, mert én úgy szeretem, ha a frissen reszelt sajt szépen ráolvad a megsült, és kissé megemelkedett omlettszerű fogásra. Ezután végre én is asztalhoz ülhetek, és szedek magamnak a reggeliből, majd persze szedek Caleb-nek is, ha szeretné. - Jó étvágyat! - mosolygok rá, majd eszegetni kezdek. Azt hiszem, jól sikerült a főztöm.
-Patriots Redskins meccset.- felelem Feyrének ironikusan. - De ott is azt mutatták, hogy elég a nyakadba harapni a megfelelő ponton és átmész vadmacskába. - teszem hozzá tapasztalatom vigyorogva. - Megszervezni? - nézek rá. - A lényeg, hogy szabadságon legyünk a többi adja magát, pont ez a dolog szépsége. - magyarázom a saját álláspontom. Azért rendhagyó alkalom lenne, mert ilyet még nem nagyon csináltam, sőt, állandó szeretőt se tartottam kifejezetten Talán mert gyengeségnek gondoltam, talán mert egy lány se ütötte meg annyira a mércét mint a vörös, nem tudom. - Nem hinném, a többségük azt sem mindig tudja mikor vagyok bent mert legtöbször az irodából figyelek. Meg volt már olyan, hogy Stacy is akkor vett ki szabit, mint én. De ha biztosra akaru nk menni, akkor én két nappal hamarabb megyek szabira és egy nappal később jövök vissza, ez árnyalhatja a képet. - vonom meg kicsit a vállam mert a lányok véleménye nem érdekel: az alkalmazottaim és ezt ők is pontosan tudják. Nem hagyom, hogy a fejemre nőjenek mert ennyi nővel másként nem lehet. Feynél aztán másról folyik már a szó. - Rendben, de inkább kínai legyen. - jut eszembe a japán maffiózó akit saját kezűleg tettem el láb alól. Ők pontosan ilyen helyekre járnak nekem meg nem ment el az eszem, hogy vörös posztót mutassak nekik. - Magányos férfi vagyok, akinek lehet, hogy van személyzete de annyira nem magatehetetlen, hogy pelenkázni krlljrn. - kuncogok. Mondjuk a személyzetem kis tagsága a rokonságomból kerül ki, hogy meglegyen a bizalom. - De nem vetten sértésnek. - teszem még hozzá. Amíg Feyre süt-főz én néha meg-megcirógatom őt, majd aztán asztalhoz ülünk. - Köszönöm, neked is! - majd csendben eszem meg a reggelit. - Nagyon finom volt, de nekem most mennem kell, este majd hívlak cicus. - adok neki egy búcsúcsókot meg egy fenék paskolást majd távozom, hogy mai munkám után nézzek elégedetten, teli gyomorral és jóllakott férfi étvággyal.
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Kezdőlap 
Tárgy: Beltér (Pink Pitbull Bar)
