- Ha-ha, nagyon vicces vagy ma, Cole! – forgattam a szemeimet, de azért élveztem a helyzetet, hogy itt vannak nálam mind a ketten. Nem lett volna muszáj, hogy törődjenek velem, de mégis megtették értem, és még a kezdeti nehézségek ellenére úgy tűnt, hogy egymást is hajlandóak elviselni. – Egyébként csak azért – fordultam közben Chantal felé -, mert pattogott a feszültség közöttetek. Már attól tartottam, hogy felrobban a ház! – ez persze erős túlzás volt, de jól esett kicsit cukkolni őket, és nagyon kíváncsi lettem volna a valódi okokra, amik megbújhattak a háttérben. Majd úgyis ki fogom faggatni a barátnőmet, ezt már most elterveztem. - Nos, annak örülök, hogy enyhült kicsit a helyzet. – mosolyodtam végül el szelíden, miközben letettem a fenekem az egyik ülőalkalmatosságra. Egyébként is hallottam egy részét a beszélgetésüknek, de eszem ágában sem volt bevallani nekik, hogy hallgatóztam. Roppant udvariatlan volt tőlem, de hát a kíváncsiság nagy úr. Viszont még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy miről is volt szó, és ők honnan ismerték egymást. - Jó, tudom! – nevettem el magam, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló hangot hallattam. – Sajnálnám, ha kárba veszne. – én meg úgysem enném meg, illetve nem szerettem volna megenni. Nem hiányzott, hogy a mozgásszegény életmódom ellenére még most teletömjem magam süteményekkel is. Bármekkora volt is a kísértés, hogy így vidítsam fel magam egy kicsit. Mert rám fért volna, ezt nem is tagadtam egy pillanatig sem. - Akkor hát elmesélte? – közben tekintetem mosolyogva villant Chantal felé. – Remek, akkor egészen biztos, hogy nem lesz bajod, látod?! – máris belelkesedtem. – Legalább még megvan az elhatározásod, és most már lesz egy erős férfi is, aki majd vigyáz ránk, és baj esetén előbb tud mozdulni, mint én. – mert a fenébe is, szörnyű volt erre gondolni, de a reakcióidőm nem volt olyan jó most. Illetve azzal nem lett volna gond, ha képes vagyok úgy mozogni, mint régebben. De ez okozott némi fájdalmat, így visszafogottabb lettem. Muszáj volt odafigyelnem, ha meg akartam gyógyulni. Közben a többiekhez hasonlóan én is eltüntettem szép lassan a rám eső süteményeket, aztán halk csilingeléssel az asztalra tettem a kistányért. - Nos, akkor indulhatunk? – néztem egyikről a másikra, hogy végre előrébb is lépjünk, egyenesen a tettek mezejére. – Chantal, akkor neked adjak valamiféle alkalmas ruhát? – érdeklődtem, mert ebben az esetben Cole-nak akkor várnia kell majd ránk egy kicsit. – Vagy neked is nézzünk valamit? – méregettem az öltözetét, és ha szükséget volt valamire, akkor úgyis elő fogok kotorni az egyik szekrényből valamit. Itt akadt mindenféle, több méretben is. Kizárt, hogy épp neki ne találjunk, de persze lehet, hogy neki így is megfelel majd. - Már alig várom, hogy lássatok mindent! – vidultam fel ismét. – Bár sajnos nem olyan, mint fénykorában, de pontosan ezen fogunk dolgozni! – egyébként pedig ez csak a veteményes részre vonatkozott, a birtok azon része, ahol a díszkert volt, teljesen karban van tartva.
Érzem, hogy kissé sikerül elpirulnom, mikor szóba kerül, hogy ki mit zavart meg, de végül csak köhintek egyet és összeszedem a gondolataimat. -Feszültség? Ugyan. Nem volt itt semmiféle feszültség.- mosolyodok el, miközben Colera sandítok és immár nem csak megjátszott szimpátiával teszem ezt. Valóban megkedveltem a kis beszélgetésünknek köszönhetően, mert kezdem azt érezni, hogy félre ismertem. Mint sok más ember, ő is visel valami álarcot, ami alá ma talán sikerül bekukkantanom. Savával ugyebár régóta barátok és szerintem emiatt nem is úgy fog itt viselkedni, mint mondjuk egy diszkóban. Talán alkalmam lesz olyan oldaláról megismerni, amit máshol nem láthatnék és ennek örülök, mert már kezdtem azt hinni, hogy mindig a tuskókra bukok. -Semmi gond nincs, csak volt köztünk egy kis félreértés de már megbeszéltük.- magyarázok Savának, majd bizalommal telt pillantásom Cole felé fordítom és eleresztek egy apró mosolyt. Örülnék, ha mi hárman afféle jó cimbik lehetnénk valamikor. Nem sok barátom van amúgy se, hiszen állandóan dolgozok. Inkább olyan bulizós haverjaim vannak, de igaz barát... -Persze, hogy elmeséltem. Jobb, ha tud róla még mielőtt konkrét idiótának nézne, ha remegve mászok fel a lóra. Így legalább érti majd, hogy miért is félek.- vonok vállat, mert bár megtehetném, hogy ugyanúgy, mint mások, titokban tartom a félelmeimet, de minek? Mindenki fél valamitől, én pedig büszkén vállalom. Az erős férfi megjegyzésre elvigyorodok és Colera lesek. Valóban, talán megnyugtatóbb kicsit, ha ő is velünk van, hiszen állítása szerint igen tapasztalt lovaglás terén. Ez mondjuk, azt hiszem, mindenféle értelemben igaz lehet, de ebbe inkább nem bonyolódom bele most. -Részemről mehetünk és igen, azt hiszem jobb lenne valami kényelmesebb holmi.- lesek végig magamon, mert hát mikor elindultam, még azt reméltem, hogy a ruhámra vagy bármi másra hivatkozva elhalaszthatom a lovaglós témát, de most meg már izgatott vagyok és szeretnék minél előbb túl esni rajta. -Aztán muszáj lesz minden egyes zugot megmutatnod ezen a helyen.- lesek körbe továbbra is és, ha elindulunk ruhát keresni magunknak, aközben is folyton ezt teszem, mivel az egész ház olyan magával ragadó. Ha milliomos lennék tuti, hogy én is vennék valami hasonlót aztán ágyő belváros, kocsik zaja, szmog meg mi egyéb. -Feltételezem, voltak kis rejtekhelyeitek meg hasonlók, ahol jókat játszottatok.- vigyorgok rájuk és, ha igazán szemét lennék, még a papás-mamást is megemlíteném, de abba még én se nagyon akarok belegondolni. Valamiért úgy sejtem, hogy igen közelről ismerik ők egymást és egy számomra értetlen okból ez a gondolat zavar. Lehet, hogy próbálkoztak is komoly kapcsolattal, csak nem úgy sült el vagy franc tudja, minden esetre irigy vagyok kicsit Savára és egy kicsit Colera is, hiszen gyerekkorában ezek szerint sok időt tölthetett itt. Bár én mondhatnám ezt el magamról. -Mi pedig szívesen segítünk majd ebben, igaz Cole?- sandítok rá, miközben mosolyogva biztosítom Savát arról, hogy mellette leszek. Én legalábbis biztosan. Egyrészt, hogy neki segítsek másrészt, hogy kikapcsolódjak mert, már most érzem, hogy jó hatással van az idegeimre ez a hely. Főleg, mióta Coleal is rendeztük a kis nézeteltérésünket.
From: Chantal
Admin
Avataron : J. Falahee | J. Coleman | C. Wood Kor : 174
Kezdőlap 
Tárgy: Konyha és étkező (Brighton-birtok)
